Egy ideje már újból és újból megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy számomra már nem ad vissza eleget a szerepjáték. Lenne nekem pedig ötletem, történetem hozzá, sőt játékkedvem is, de ha nem látok erre választ a játékosok felől, akkor értelme nem sok van. Lelkesen kezdtünk pedig az idei évhez, évnyitó körül jó sokan voltatok fent, aztán szűk három hét alatt ez 4-5 állandó emberre szűkült. Én meg úgy voltam vele, hogy a játék kilencedik évében szégyen lenne abbahagyni, érjük még el legalább azt az évfordulót, és hátha addig sikerül is haladni valahova. Az új tanév első három hete viszont nem ezt a vágyott jövőképet tükrözte. Lelkesedést nem látok, csak unott pöttyögéseket, megszokásból való játékot. Ha pedig nincsen lelkesedés, akkor nincsenek élő, érző, gondolkodó, tervező karakterek, akikkel lehetne is valamit kezdeni.
Szívesen folytatnám, de nem fogom, mert a fentiek hiányában nem éri meg nekem ennyi időt és energiát belefektetni csupán a régi emlékek valamint megszokás miatt. Azért csináltam ennyi éven keresztül, azért hoztam létre újabb szerepjátékokat, mert maga a játék ihletet jelent nekem. Ám megint csak, játékkedv nélkül ebből nem lesz semmi.
Így jutottam arra az eredményre, hogy a szerepjátékot ideje befejezni. Feloldás, megoldás, finálé, emlékezetes jelenetek nélkül. Nem mintha érdekelne bárkit is rajtam és néhány másik emberen kívül, hogy
ki, mi, mit, miért, hogyan, hol, mikor, kivel, mivel, fönt vagy lent. Habár korábban volt szó lexikonról, vagy egyéb történeti összefoglalóról, én nem szeretném így utólag sem felfedni az események hátteréről a leplet, lévén egyszer talán egy jóval emészthetőbb, szórakoztatóbb narratíva formájában teszem elétek. Egyszer.
A fórum teljes egészében, az oldalnak pedig bizonyos részei (chatszobák) elérhetőek maradnak azok számára, akik még alkalomadtán szeretnének játszani, én pedig
jó játékot kívánok hozzá.