"MADARAT TOLLÁRÓL..."
Keresés DOMJÁN JÁNOS OLDALA
Credits
Cloud Image Taken by Dave Wicks.
Ez az oldal e107 portál rendszert használ, és a GNU GPL licensz alatt lett kiadva.
Ez az oldal e107 portál rendszert használ, és a GNU GPL licensz alatt lett kiadva.
DOMJÁN JÁNOS OLDALA
KÜLÖNLEGES BAROMFIFAJTÁK
TENYÉSZTÉSE
TENYÉSZTÉSE
|
TYÚKFAJTÁK
Az általunk tartott fajták: -marans -araucana -orloff -kraienköppe -koeyoshi -tomaru -indiai harcos -magyar fodros -A marans -kép- Ha már tojás, legyen a vörös-barna valamilyen árnyalata. A franciák nem elégszenek meg semleges megoldásokkal. Akinek francia autója van, az tudja miről beszélek. Bennünket is ez fogott meg először, vagyis a tojás színe. A nagyság sem elhanyagolható (65 g) miközben évente 180-200 darabbal örvendeztetnek meg. Természetesen egy év alatt egy tyúk tojásai több tekintetben is változnak, sőt az évek múlásával is. Nő a tojás mérete, de csökken a gyakoriság. Úgy tapasztaljuk, hogy két-három éves korában a legjobb a tyúk minden tekintetben. (A legidősebb tyúkom 6 éves). A konyhai igényeket is jól kiszolgálják, bár elsősorban fiatal formában van hozzájuk szerencsénk. Sokat meg lehet tudni a maransokról a marans.eu francia és a marans.be belga honlapokon, ahol a legkülönbözőbb színváltozatokat is megnézhetjük. A mi voilereinkben is több színváltozat található. Ilyen az ún. fekete-réz, amelyik a legelterjedtebb az osztrák és a német börzéken ill. a német kiállításokon is. A tyúk nem egy mutatós jószág, de egy jól tartott és sokat mozgó kakas ugyancsak attraktív tud lenni. Nagyon nehéz az összhangot megteremteni a tojás minősége ill. a tyúk megjelenése, fenotípusa között. (Természetesen ez az általam ismert valamennyi színváltozatnál igaz.) Egészen szélsőséges változatok vannak. Szerintem a tojás minősége a fontosabb. A másik színváltozat az aranybúza színű. A világos tyúkok mellett nagyon jól mutat a legalább öt színben pompázó kakas, igencsak hasonlít a franciák nemzeti ikonjára. A nálunk lévő aranybúza család valamennyivel többet tojik, mint a fekete-réz, de valamivel izgágább madarak. A harmadik színváltozat az arany-fogoly (saumon doré) szín. Ilyen szín több tyúk-fajtánál is van (pl. welsumi), de lábtollas csak a marans. Főleg a marans.eu francia honlapon találunk ilyen madarakat. Még sok tapasztalatom nincs ezzel a színnel, különösen a megfelelő kakas kiválasztása okoz problémát. Még egy színváltozat aminek tartására kísérletet fogok tenni, ez a kék-réz színű. Ami a fekete-réznél fekete, az itt kék. Egyenlőre két tyúk és egy kakas jelenti az állományt, feltehetően szoros rokonságban, ami lehet jó, de lehet rossz is. A jövő majd eldönti. Maransból még sok színváltozat van, de a hely (mármint a tartásukra) az véges. A fehér és a kendermagos maranssal volt még érintőleges tapasztalatom, de nem sikerült stabilizálni egy állományt, így ezekről egyenlőre lemondtunk. -Az araucana- kép - Valójában az általam tartott legrégebbi fajta (a legidősebb tyúkom egy 2005-ös kék tyúk, amelyik a legjobb egészségnek örvend), amit szintén a tojás különlegessége miatt vettem egy Alois Leitner nevű tenyésztőtől. A madarak további különlegességei csak hab a tortán. Az első években a szín kevésbé érdekelt, a lényeg a forma az oldalszakáll (nem a fülbojt) és a színnel harmonizáló lábszín voltak. Majd maradva a formai követelmények különböző paraméterei mellett az aranybúza és az ezüstnyakú színváltozat mellett maradtunk. A maransoknál kisebb testméretű madarokból egy aranybúza család (jelenleg arany-nyakú kakassal) és két ezüstnyakú család van. Egy – színek szempontjából keverék – család van még egy ezüstnyakú kakassal. Jó tojóknak számítanak színre egységes, de nagyságra már – heterogénebb tojásokat tojnak. A tojások termékenységére csak akkor számíthatunk nagyobb biztonsággal, ha a kloáka környéki igen tömör pehelytollakat megnyírjuk. A konyhai „teljesítményükről” a viszonylag hosszabb idő ellenére sincs tapasztalatunk, ugyanis eddig vagy eladtuk, vagy olykor baráti körben elajándékoztuk a madarakat. Megjegyzés: a már idősebb és kiállításra nem tervezett kakasokról vágjuk le a gyűrűt, így sok problémát megelőzhetünk.(vissza) -Az orloff -kép- A nagy rámájú madarak közé tartoznak (különösen a kakasok). Először a vörös-tarka színváltozat tetszett meg ahol a mahagóni, fekete fehér foltok „rendszertelen” váltakozása jelenti azt a vizuális élményt, ami miatt mondjuk, hogy tetszik ez a madár. Nagyon szelídek. Nem kell levadászni egy fürdetésnél vagy körömvágásnál, könnyen szocializálódnak. Jól esznek, ezért könnyen elhízhatnak, vigyázni kell a takarmányozással. Két vörös-tarka családunk van különböző vérvonalú kakasokkal, az egyik családban két mahagóni színű „vendég” tyúkkal ami a mahagóni-vörös szín stabilizálását hivatott szolgálni. Egy fekete-fehér tarka család is van ahová két fehér tyúkot is delegáltam, a tarkaság intenzitása érdekében. Egyenlőre kevésbé stabilnak látom az állományt a vörös-tarkáknál. Az orloffok igen jó tojók, a fazékban is jól szerepelnek, baromfihús igényünket a fiatal orloff kakasok valójában ki is elégítik.(vissza) -A kraienköppe (varjúfejű) -kép- Nos, ez a nálunk lévő madárfajta az, amelyből a legkevesebb tapasztalatom lehet (van), hisz 2011. decemberében vettem öt ezüstnyakú tyúkot és két kakast. Az, hogy szépek az nem kérdés (azért vettem meg a madarakat), viszont a fellelhető irodalom szerint igen jó tojók, és a fazékban sem vallanak szégyent. Több színváltozata van (kraienkoeppe.de), német kiállításokon az ezüstnyakúból és az arany-nyakúakból állítanak ki a legtöbbet, ezért ezeket tartom a legstabilabb változatnak. Nem zártam ki más színek beszerzését sem, de jelenleg a tapasztalatszerzés időszaka folyik.(vissza) -A koeyoshi (hosszan kukorékoló) -kép- Fantasztikus madarak. Soha sem gondoltam volna, hogy ilyen madaraim lesznek. Német kiállításokon számomra elérhetetlen áron vannak jelen, ha egyáltalán jelen vannak. Borsy Zoli barátom lepett meg néhány éve 27 db tojással, amiből nyolc koeyoshi kelt ki (valamint egy másik madár, de erről később) három kakas és öt tyúk. Keményen dolgoztunk a felnevelésük érdekében, de felemás eredménnyel. Nagyon érzékeny madarak, talán a feltételezett beltenyészet miatt is. Szaporítani sem nagyon sikerült, de pillanatnyilag egy öt tyúkból és egy kakasból álló családunk van. A koeyoshi csak egyetlen színben ismert az ezüst-vadszín változatban. Ha van hungarikum (naná, hogy van), akkor a koeyoshi pedig japanikum. Külön tenyésztési kultúrája van, ahol nem a madár gazdasági értéke, hanem a szépsége ill. a kukorékolási teljesítménye számít. Nálunk csak egyetlen kakas vált felnőtt madárrá, így igen hiányosak lehetnek a tapasztalataink a kukorékolást illetően: 1.) igencsak későn kezdenek kukorékolni 2.) nagyon mély hangjuk van 3.) a „kukorékolás” monoton minden „dallam” nélküli 4.) nem is olyan hosszú. Nem egy tojófajta. Keveset és rövid ideig tojik, így is nehezíti a tenyésztési feltételeit. Könnyen kézhez szoktathatók (a kakasok is), de ha akár néhány napig elmarad a „törődés” mindent lehet előről kezdeni. Ha kutyák lennének, egygazdásnak lehetne nevezni a fajtát!(vissza) -A tomaru Egy másik japanikum. No ez a madár a plussz madár, a koeyosikkal érkezett nyilván teljesen véletlenül. Egyetlen kakas. Bonyolult bartelleken keresztül, ma már két teljes család hét tyúk és két kakas az állomány. Nagyon szerethető madarak, de semmi gazdasági-hasznuk sincs. Rossz tojók, a kis testömeg pedig csökkenti annak valószínűségét, hogy élelmezési problémákat oldana meg (még nincs közvetlen tapasztalat). De! Nagyon alkalmas arra, hogy konfliktust hozzon létre a szomszédokkal (a mi szomszédunk türelmes is megértő). Ennél a fajtánál ugyanis sok esetben a tyúk is kukorékol. Már ha a repedt fazék hangját annak lehet nevezni. A kakas pedig egy valódi hosszan kukorékoló. A tavalyi kakasom – általam mért – leghosszabb kukorékolása 16 másodperc volt. Ez a tulajdonsága, az ami a tomarukat imádó japán klubok tömegét hozta létre. Csak fekete színben létezik, a kakas hatalmas pirosas-fekete, piros taréjjel és szakállal rendelkezik, ami sajnos nem egy előny a -20 fokos hidegben.(vissza) -Az indiai harcos (törpe) Az állományunk legkisebb, de legsűrűbb madarai az indiai törpék. Harcos eredetük ellenére igencsak szelídek, az együtt felnövő kakasok akár a tenyészidőszakban is együtt tarthatók, de ha akár egy-két napra is (pl: kiállítás) kivesszük valamelyiküket a többiek közül, vissza már ne tegyük, mert tragikus következménye lehet. Sok színváltozata ismert. Az alapszín az un. fácánbarna, és valószínűleg a fehér, bár ez utóbbinál ritkán látni börzéken vagy akár kiállításokon egyaránt. Nagyon mutatós a kék-fácánbarna amilyen nálunk is van. Létezik még sárga szín is, amit még soha sem láttam előben! Külön fejezeteket érdemel az un. jubilee színváltozat, amit vörös-fácánbarnának is mondanak. Egy olyan mutáció, ami jött már ki fácánbarna, kék-fácánbarna párosításból is, miközben eredeti jubilee párnak minden féle színű utóda született (pl. plas is), de jubilee nem. Ebben nem látok szabályt, talán csak statisztikai valószínűséget mérhetünk, ha egyáltalán érdemes. Én maradok a kék-fácánbarna színváltozatnál mindenféle tenyész-cél nélkül, csak a madarak közvetlen kedvessége illetve szépsége örömére. Lévén törpék, kis tojáskat tojnak és nem is sokat. Arra elég, hogy az állományt minden évben szinten tartsuk, formáljuk. A konyhai történet egészen más. A látszat ellenére sokkal jobban betöltik a fazekat, mint bármelyik nálunk lévő fajta. Arányaiban persze. A feleségem szerint – konyhai szempontból – elegendő lenne ezt az egyetlen fajtát tartanunk. Itt is érvényes, amit araucana kakasok gyűrűjéről mondtam. Ha nem akarjuk már kiállítani a madarakat, akkor a kakasokról vágjuk le a gyűrűt. Megoldás lehet esetleg, hogy ígéretes példány esetén eleve egy számmal nagyobb gyűrűt húzunk.(vissza) -A (magyar) fodros -kép- A zárójel dilemmája a következő: nem tudom milyen standard alapján kell tenyészteni, tehát magam alakítom, formálom a fajtát. Az egész három fodros tyúkkal kezdődött, amiket egy marans (fekete-réz) pót-kakas lekötésére kaptam egy idényben. Ebből az akcióból származó madarakat tenyésztem tovább különböző kakasok bevonásával, a fodros egyedeket megtartva. Mindenképp színesebbé akarom tenni az állományt, a testnagyság optimálsira növelése mellett. Szerintem figyelemre méltó az eredmény. Olyan madaraink vannak, amelyek sokat és nagy tojásokat tojnak, könnyen hízlalatók, betegségekre kevésbé fogékonyak, nem tudnak repülni (tollszerkezetük miatt is), amiért is alacsony voilerekben is tarthatóak, kopasztani pedig jóval egyszerűbb, kevesebb munka mint más hasonló nagyságú fajta esetén. Nekem ráadásul tetszik. Tavaly decemberben Dortmundból két német fodros fekete tyúkot hoztam az állomány frissítése érdekében. Kíváncsian várom, milyen utódokkal örvendeztetnek meg a karvalyszínű fodros kakasommal közösen.(vissza) |
Üdvözlet
|
