Az Asszíriának nevet adó Assur városa Mezopotámia északi részén, a Tigris folyó partján feküdt. Lakói elsősorban fémekkel és gyapjúval kereskedtek. Nagy mennyiségben szállítottak ólmot Kis-Ázsiába a réz tisztításához és építkezésekhez. Az itteni új nyersanyaglelőhelyek felfedezése következtében vállságba került Asszíria gazdasága. Így az állam jövedelmei megtartása és növekedése érdekében a hódítások felé fordult. Rövidesen a zsákmányszerzés vált az ország fő bevételi forrásává.

Az ismétlődő hadjáratok nyomán katonai jellegű társadalom jött létre. Élén a nagyhatalmú király állt, aki a harci szekerekkel és vasfegyverekkel felszerelt katonai vezető rétegre támaszkodott. Az asszír parasztság lovas és gyalogos katonaként vett részt a hadjáratokban. A harcosokká váló asszír parasztok helyett gondoskodni kellett a munkaerőről. Így a zsákmányszerző háborúk egyik céljává az emberek elhurcolása volt. Családok ezreit telepítették át kényszerrel Asszíriába. A deportált népek nem rabszolgaként dolgoztak, helyzetük inkább a közrendű szabadokéra emlékeztetett.

Asszíria néhány évszázad alatt (Kr. e. IX-VII. század) meghódította a Közel-Kelet jelentős részét (Mezopotámia, Fönícia, Palesztina, majd Egyiptom). Az ellenség megalázását, tömegeinek legyilkolását feliratokon hirdető asszír királyok pompás új várost építettek (Ninive), amelynek könyvtárába összegyűjtötték a Mezopotámiában fellelhető írásokat. A kegyetlen uralom ellen azonban  sorozatos felkelések törtek ki. A lázadások miatt meggyengült birodalmat a Irán felől benyomuló indoeurópai lovas nép, a médek támadása összeroppantotta. Ninivét, a gyűlölt birodalom fővárosát földig rombolták (Kr. e. 612).