A leírásokban
szereplő műszerekre vonatkozó
jelölések, kategóriák
Távcsőtípusok: akr: akromatikus lencsés, apq: apokromatikus lencsés, newt: Newton rendszerű, makc: Makszutov-Cassegrain, scc: Schmidt-Cassegrain, rcr: Ritchey-Crétien; newH, newX, makX, sccX: az előbbi rendszerek jobb, Hi-Lux vagy XLT bevonattal.
#0: fénygyűjtőképesség:
<30* - Keresőtávcsövek és kis látcsövek:
Az égbolt áttekintésére alkalmasak, nagy látómezővel rendelkeznek, de
fénygyűjtőképességük igen korlátozott. Alapvetően nagy területű, fényes nyílthalmazok (pl.
M45, Melotte 111, M44) megfigyelésére alkalmasak, kevés
más objektum látható velük. A legfényesebb ködök (M42, M8) és gömbhalmazok (M22,
M13, M5) felsejlenek bennük, de ezeket is inkább csak detektálni lehet. Az
Androméda-galaxis (M31) és (tiszta égen) a Triangulum-galaxis (M33) szintén
detektálható velük.
Jellemző típusok: #0a: 8×20 (8*), #0b: 10×25 (12*), 6×30, 8×30 (17*),
#0c: 7×35 (24*)
#1: fénygyűjtőképesség:
30-60* - Erős keresőtávcsövek és közepes látcsövek:
Nagy látómezejű megfigyelésekre alkalmasak, főleg sötét égbolton élvezetes a
Tejútban barangolni velük. A nagyobb nagyítású (10-15×) típusok
városi égről is viszonylag sötét égi hátteret mutatnak, jobb a határfényességük. Több fényes, kevés
tagból álló nyílthalmaz felbontható, de pl. az NGC6633-ban csak a fényesebb
tagok vehetőek észre (a halmaztagok bontását a látcsövek viszonylag kis
nagyítása is kevésbé segíti elő). Több gömbhalmaz már láthatóvá válik, mint
tompa fénypamacs. A legfényesebb fénykibocsátó ködök már biztosan
megfigyelhetőek, a legfényesebb planetáris ködök is feltűnnek (Súlyzó-köd: M27,
Jupiter szelleme: NGC3242). A galaxisok közül az M81 és az NGC253 is láthatóvá
válik, sötét égen esetleg továbbiak is (pl. M49, M94).
Jellemző típusok: #1a: 8×40, 10×40 (31*), 10×44 (37*), #1b:
7×50, 10×50, 12×50 (48*),
#1c: 8×56 (60*)
#2: fénygyűjtőképesség:
70-130* - Közepesen nagy látcsövek, belépő szintű távcsövek:
A hosszú fókuszú és gyengébb minőségű modelleket leszámítva nagy látómezővel
rendelkező, jól használható utazótávcsövek (a kategóriában a legjobbak és
legdrágábbak közé tartoznak a kis apokromátok). Segítségükkel a nyílthalmazok
közül már több tucat is legalább részben felbontható csillagaira. A
gömbhalmazok határozottabb látványt nyújtanak; a kategória legerősebb
távcsöveivel a legfényesebb gömbhalmazok
(M22, M13, M5) külső szélein a legfényesebb csillagok felbomlanak. A Súlyzó-ködön kívül még néhány
fényes planetáris köd (pl. NGC2392, M57, NGC6826, NGC7009, NGC7662) elérhető. A fénylő ködök
közül is már több megfigyelhető, ezek közül a fényesebbek (pl.
M42, M8, M17) már részleteket is tárnak fel. A Fátyol-köd keleti íve
(NGC6992-95) jól
megfigyelhető. További célpontok a fényesebb galaxisok (M82, NGC2403,
M106, M64, M87, M51 stb.), az Androméda-galaxis két kísérőgalaxisa is
megfigyelhető. Ezzel a kategóriával még a legfényesebb galaxisok szerkezeti
részeiből is csak kivételes esetekben tárulhat fel valami.
Jellemző típusok: #2a: 12×60, 20×60 (70*), 60/700akr (70*), #2b:
66/400apq, 76/700newt (90*), 15×70 (95*), 70/500akr, 70/700akr, 70/900akr
(100*), #2c: 75/600akr, 90/1250makc (115*), 15×80, 20×80 (120*),
80/400akr, 80/900akr, 80/480apq, 80/600apq (130*)
#3: fénygyűjtőképesség:
140-250* - Nagy látcsövek, közepesen kicsi távcsövek:
A legnagyobb látómezejű modellek a látcsövek, és az 500-700mm-es fókuszú
távcsövek, a többi modellel azonban már csak kb. 1,5° látómező érhető el (a
katadioptrikus rendszerekkel kisebb).
Ennek ellenére a nagyobb fénygyűjtőképesség miatt határozottan gazdagabb a
látómező, sötét égről kis nagyítással a Tejút-mező lenyűgöző. Több, és
érdekesebb nyílthalmaz figyelhető meg (pl. NGC7789, NGC7510, NGC6811,
NGC1502). A gömbhalmazok közül a kevésbé fényesebbek külső tartományai is
felbomlanak (M92, M10, M15, M3), és akadnak egészen érdekes célpontok (pl. M55, M71).
A fényesebb planetáris ködök határozottabb formát vesznek fel, sok további
halványabb (NGC6781, NGC2438, NGC1501), vagy kis látszó átmérőjű is
megfigyelhető (NGC6210, IC2149). A Fátyol-köd főbb ívei és a Rák-köd is
megfigyelhető. A fénylő ködökön túl fényvisszaverő ködök is megfigyelhetőek
(M78, NGC7023, az M45 körüli ködösség), egyes objektumok ezek ötvözetei
(NGC1977, M20). A műszerek a galaxisok gazdag formavilágából már több dolgot
megsejtetnek: éléről látszó galaxisok, a legfényesebb spirálgalaxisok (ideális
körülmények között az M81 és
M33 esetében spirálkarok is láthatóak). A Coma-Virgo galaxishalmazban
tucatjaival akadnak észlelhető galaxisok, az égbolt szinte minden csillagképében
is legalább egy galaxis megfigyelhető.
Jellemző típusok: #3a: 102/1300makc (145*), 20×90 (155*),
102/1325makX, 90/500akr, 90/900, 90/621apq (165*), #3b: 110/806newt (180*),
114/500newt (185*), 25×100 (190*), 114/900newt (195*), 100/900apq (205*),
102/500akr, 102/660akr, 102/1000akr (210*), #3c: 127/1500makc (225*),
130/2000makc, 110/770apq (240*), 125/1250sccX (245*), 130/650newt
(250*)
#4: fénygyűjtőképesség:
270-500* - Óriáslátcsövek, közepes teljesítményű távcsövek:
Az égbolt határozottabban többet mutat meg magából, új megfigyelési területet
jelentenek a fényes Tejút háttere előtt látszó sötét ködök. Egyes sötét ködök
azonban már kisebb műszerrel is észlelhetők (pl. Barnard 168), ha jók a
körülmények. Azonban többletforrásként számítógépes planetáriumprogramokat kell
keresni, mert a Szabó Sándor-féle Égabrosz nem jelöli a sötét ködöket. Ideális
esetben az Androméda-galaxisnak a spirálszerkezete is észrevehető, benne a
legfényesebb extragalaktikus objektummal (NGC206); az M33 spirálszerkezete jól
megfigyelhető, továbbá egy távolságához képest fényes köd, az NGC604. A Tejút
távolabbi nyílthalmazait is jobban fel lehet bontani, igazi gyöngyszemeket lehet
közöttük találni (pl. NGC6939, NGC6819, NGC2506, NGC2420, NGC1245). A legfényesebb
gömbhalmazok magig felbomlanak, de a Tejút gömbhalmazainak többsége
felbontatlan, ám majdnem az összes észlelhető. A fényes planetáris ködök
kezdik megmutatni igazi arcukat (az M97 egyik "szeme" már látható), további nagy
változatosságot mutató planetáris ködök figyelhetőek meg. Fénylő és
fényvisszaverő ködök tucatjai figyelhetőek meg, a legfényesebbekben a finomabb
részletek, gázívek is jól látszanak. További fényes galaxisokban észlelhető
spirálszerkezet (pl. M106, NGC253, NGC4490, M51, M99, M66). A kisebb műszerekkel
többnyire jellegtelen fényfoltoknak titulált galaxisokban egyre változatosabb
részletek jönnek elő: porsávok (NGC4565), elkülönülő belső régiók (M90), fényes
magok (NGC2841), fénycsomók (pl. NGC4449) és egyéb alakzatok (M64, NGC5474). A Coma-Virgo galaxishalmaz halványabb
tagjai is jól megfigyelhetőek, további galaxishalmazok kezdenek el kitárulni (az
Ursa Maior északi és déli halmaza és az Eridanus-halmaz).
Jellemző típusok: #4a: 120/1000akr, 120/900apq (290*), 125/1125akr, 150/1800makc (315*),
150/750newt (320*), 127/820akr, 127/1200akr, 127/953apq (325*),
#4b: 130/780apq, 150/1200newt (335*), 150/1500sccX (345*), 150/750newX (370*), 140/980apq (395*), #4c: 25×150 (430*),
150/990akr, 150/1200akr (450*), 180/2700makc (480*)
#5: fénygyűjtőképesség:
500-1000* - Közepesen nagy távcsövek
(főként Newtonok és katadioptrikus rendszerek):
A Tejút igen gazdagnak mutatkozik, bár a nagy méretű, laza csillaghalmazok már
élvezhetetlenek, és annak ellenére, hogy több és alacsonyabb felületi fényességű
ködösség figyelhető meg, néhány több fok átmérőjű köd a kis látómező miatt már
nem elérhető. A Tejútban szinte nincs is olyan nyílthalmaz, mely nem bontható
csillagaira. A sötét ködök közül a közepes és kis méretűek észlelhetőek
legjobban (pl. Barnard 68), bár a nagyobb sötét ködök is jól észre vehetőek. A
gömbhalmazok jelentős hányada legalább részlegesen felbomlik, szembetűnőbbek a
különböző gömbhalmazok jellegzetességei (pl. NGC5053, NGC5897, NGC6229). Sok
fényesebb planetáris köd finom részletei jönnek elő (pl. M76, NGC7008), a nagyobb
felületi fényességű kis korongok élénk színűek (pl. NGC3242, NGC6818).
Az extragalaktikus tér megnyílik, sokkal több galaxis szerkezete
észlelhető részleteiben, és a Lokális Halmazon belül egyéb extragalaktikus objektumok is
elérhetővé válnak (pl. az Andromeda-galaxis legfényesebb gömbhalmazai). További galaxishalmazok válnak jól láthatóvá (pl. Virgo II, Virgo
III), a közelebbi Abell-halmazok legfényesebb tagjai is megmutatják magukat,
továbbá kvazárok is megfigyelhetőek.
Jellemző típusok: #5a: 160/1280apq (520*), 200/800newt (585*), 200/1000newt, 200/1200newt (600*), #5b: 203/2032sccX (660*), 200/900newH (695*),
200/1200newH (720*), #5c: 235/2350sccX (865*), 254/1200newt
(970*)
#6: fénygyűjtőképesség:
1000-2000* - Nagy távcsövek
(Newtonok és katadioptrikus rendszerek):
Erre a kategóriára jellemző, hogy főleg a kompakt objektumok (kis méretű
nyílthalmazok, gömbhalmazok, planetáris ködök, galaxisok) megfigyelésében
mutatkozik a legnagyobb látványbeli javulás az előző kategóriákhoz képest: sok
gömbhalmaz válik felbonthatóvá, a planetáris ködök látványában a legfinomabb
részletek kezdenek előtűnni (pl. az NGC6543 "Macskaszem" gázhéjai és külső
régiója). A Tejút objektumgazdagsága véges, de a Tejútban látottak igen jó
részletességgel figyelhetőek meg, és azért akadnak még új célpontok is. A
Tejúton kívüli tér egyre nagyobb számban sorakoztat fel galaxisokat,
galaxishalmazokat egyre több struktúrával, s sötét égboltról sok objektum
látványa közelíti meg a fotókon látottakat.
Jellemző típusok: #6a: 250/1200newH (1130*),
280/2800sccX (1250*), #6b: 300/1500newt (1355*), #6c: 300/1600newH (1630*), 350/1600newt (1815*)
#7: fénygyűjtőképesség:
2000*< - Nagyon nagy távcsövek
(Newtonok és katadioptrikus rendszerek):
A Tejútban látott objektumok felejthetetlen részletességgel, a maguk legszebb
formájában, jellegzetességeikben mutatkoznak meg, a sok ezer galaxis és több
tucat galaxishalmaz megfigyelése mellett előtérbe kerül a galaxisok finomabb
struktúrájának, az extragalaktikus mély-ég objektumok (fénylő ködök,
gömbhalmazok) megfigyelése a Lokális Halmazon kívül is.
Jellemző típusok: #7a: 356/3910sccX (2040*), 350/1600newH (2185*),
400/1600newt (2330*), #7b: 400/1600newH (2800*), 445/2000newt (2920*)
(Odyssey-2, Ágasvár), 500/4200rcr (3255*) (Baja, CSVI), #7c: 508/2455newH (4805*)
(Szabó Sándor és Tóth Zoltán, Sopron)