Robbanószerkezetek
Legalább olyan elterjedtek, mint a sugárvetők. Hadseregek és bűnűzők használják. A robbanóanyagok különböző fajtáit pusztítási mértékük illetve működési elvük alapján különböztetjük meg. A sugáralapú, ezáltal nagy pusztító erejű szerkezeteket nagyobb csillaghajók és épületek szabotálásánál alkalmazzák, míg a hő és szilárd robbanóanyagokat csatákban, gyalogság vagy harcjárművek ellen vetik be.
Ismertebb kézifegyverek:
Hődetonátor:
A legelterjedtebb robbanószerkezet, melyet általában gránát formájában
alkalmaznak igen széles körben. A hődetonátor csak egy bizonyos hatókörben
alkalmazható, amiben zárótüzet bocsát ki, felbomlasztva minden anyagot.
Időzíthető funkciója miatt merénylők és szabotőrök is szívesen alkalmazzák.
Lézeres tapadóakna:
Egy tapadóakna két fő részből áll: lézeres detonátor és maga a robbanószer.
Mikor az aknát telepítik, a lézersugár bekapcsolódik és egészen az útjába eső
legközelebbi felületig kiterjed. Ha a lézerfény megtörik, vagy a töltetre
rálőnek, az akna felrobban, és hatókörében mindent elpusztít. Hátránya, hogy a
lézer miatt könnyű észrevenni, és megfelelő távolságból hatástalanítható.
Infravöröses tapadóakna:
Hasonló a lézeres aknához, de itt infravörös sugarat bocsát ki, ezzel
megnehezítve az akna észrevételét.
Mozgásérzékelős tapadóakna:
A beépített lokátor aktiválja a robbanóanyagot, ha a delikvens hatósugárba ér. A
legdrágább robbanószerkezet, de egyben a legmegbízhatóbb is.
Távirányítós robbanószerkezet:
A merénylők és szabotőrök kedvence. A szerkezet tetszőlegesen telepíthető, majd
egy kis rádió távirányítóval aktiválható.
Proton bomba:
Hatalmas pusztító erejű, időzíthető szerkezet. Hajók és épületek elleni
szabotázskor használják.
Energialövedék:
Nagy koncentrációjú plazmaenergiát tartalmazó törékeny, rugalmas gömb, mely
felszabaduláskor komoly kárt tud tenni gépekben vagy szerves élőlényekben.