Teszt
Renault Thalia 1.5 DCI 80
| Főoldal Autós hírek Tesztek Sport |
            |
Sokáig
azt tartották, hogy a kisautók között -
drágaságuk miatt - nincs kereslet a dízelekre. A
statisztikákból ki is
világlott a dízelek lesújtó
részaránya, és kész volt a
következtetés: lám,
minek dízelmotor egy kisautóba. Aztán a Renault
2001-ben kihozta az 1.5-ös dCi motort, amivel a Clióban
elindult a közös nyomócsöves
turbódízelek diadalmenete. A 65 lóerős
alapverzió
mellett hamar kijött a töltőlevegő-hűtős, 82 lóerős
dCi, kék C betűvel az
ajtón. Tavaly a Clióban a 100
lóerős 1.5 dCi is megjelent. Magyarországon a Thalia 2004-ben 32 százalékban dízelként talált gazdára, még a Cliónál is 3 százalékkal magasabb arányban. Az emberek tehát veszik a dízelt, csak ne legyen aránytalanul drágább a vele összehasonlítható benzinesnél. Magyarországon külön szerencse, hogy az 1461 köbcentis motor a regisztrációs adó és a kötelező biztosítás alapján is kedvező kategóriába esik. Beülve főleg az üléshelyzeten érezni, hogy a Thalia alapját adó, 1998-ben megjelent Clio felett jócskán eljárt az idő, év végén a Clióból várhatóan meg is jelenik a harmadik generáció. Ez persze vajmi keveset ér annak, aki ebben az autóban szeretne jól ülni. A magasságában állítható kormány messze van, ráadásul dőlése inkább a vízszinteshez, mint a függőlegeshez közelít. Az ülés túl magasan van. Elöl az apró kuka jelzi, hogy Renault-ban ülünk. Az első ajtókon hosszú térképtartót találunk, az apró kesztyűtartóba nem sok holmi fér. Az elektromos ablakemelők a hangszórók házán kaptak helyet, furcsa megoldás. Összességében megfelelő a minőségi összkép, az utastér olcsó, de nem kirívóan szegényes. Ízlés dolga, de az úszók szerintünk csúnyák, nem tetszett a kesztyűtartó alatt enyhén sorjás műanyag sem. A műszerek jó benyomást keltenek, nekünk tetszett a számlapok új formaterve. Hátra legfeljebb középtermetű utasokat ültessünk, mert a szűk lábtér könnyen békétlenséget szül. A fejnek jutó hely is maximum átlagos testmagasságig felel meg.Többször is úgy alakult, hogy hátul három utasnak kellett összezsúfolódnia. Ha ezt dobja a gép, akkor erős lemondással rövid távon elfér hátul három ember. Az oldalirányban keskeny utastér kényelme két embernek elfogadható, persze a kategóriához viszonyítva. A csomagtérajtó apró nyílást szabadít fel az 510 literes tér megtöltésére. Nagyon praktikus a csomagtartó aljában kialakított mélyedés, hogy a dobozforma tárgyakat be tudjuk billenteni a csomagtartóba, amiket a kimélyítés nélkül csak az üléseken tudnánk magunkkal vinni. A teszt apropóját adó 82 lóerős dízel olyan harmóniában van az autóval, mintha egymásnak teremtették volna őket. Nagyon kényelmesen elviszi a forgalmi szerint üresen 1020 kilós autót. 185 Nm-es nyomatékával a tesztautó jól megiramodott, ha arra volt szükség. Autópályán a 60 kilowattos dízellel bőven tarthatjuk a tempót, 120 és 150 között tisztességesen gyorsul, de ennél nagyobb sebességnél sem adja meg magát. A motor ötödikben 180-nál forog 4000-et. Rövid időre belekóstoltunk a 180-190-es sebességbe, de a magas és keskeny Thalia a megelőzött autók mellett elhaladva meg-megbillent, nyilván nem erre a tempóra hangolták a futóművét. Amikor dugóban nem volt tér a dízelmotor kibontakozásához, nagy alapjárati nyomatékával szerzett jó pontokat, egyszerűvé téve az araszolást. Nagy kár, hogy az erősebbik dízel Thaliában nincs blokkolásgátló, 2005-ben 3,1 millió forintba beleférhetne. Városban nem teljesít rosszul a rugózás, a kényelem legalábbis megüti az átlagost. A kulturáltan járó motorral a kategóriához képest csendesen utazhatunk. A tesztautó nagyon erősen tolta az orrát, ami részben a gumikon is múlhatott. Gyorsan vett körforgalmi íven alig győztük rátekerni a kormányt. Túl kicsik a külső tükrök, jókora holtteret hagynak. Az első szélvédőoszlop nem zavarja a kilátást, a harmadik (C) tetőoszlop a vaskossága és a magas far rontja az áttekinthetőséget. Kicsit elszomorító a kazettás rádió hangminősége, amely alapfelszerelésként jár, külön pénzt nem adnánk érte. Kemény fagyban használtuk a tesztautót, volt alkalmunk kipróbálni a Thalia fűtését. A dízelmotor viszonylag gyorsan bemelegszik, de a lábtérbe alig jut valami a fűtésből. A Thalia egy erősen árérzékeny szegmens autója, így nyilván fontos volna megmondanunk, hogy megéri-e megvenni belőle a dízelt. Ezt sajnos nem tudjuk jó lelkiismerettel megtenni és valósághűen kiszámolni, túl sok az ismeretlen tényező. Eleve azért sem tudjuk, hogy megéri-e a dízel, mert nem mindegy, ki mikor adja el az autót, mennyi marad meg a dízelmotor újonnan kifizetett felárából. Figyelembe kellene vennünk, hogy a leendő tulajdonos állampapírba, részvénybe, bankbetétbe, vállalkozásba vagy a párna alá fekteti-e azt az összeget, amivel a benzines kevesebbe kerül. Azt sem tudjuk, hogy hitelre vagy készpénzért veszi-e az autót. Be kellene kalkulálnunk a nagyobb nyomaték miatti magasabb gumikopás költségét is, de ezt sem tudnánk korrekten számszerűsíteni. Városban nyomulva nagyobb lehet a fogyasztáskülönbség a dízel javára, mint országúton andalogva. Legtöbben amúgy is érzelmi alapon vesznek dízelt, csupán azért, mert kevesebbet fogyaszt, és ennek minden tankolás alkalmával szívből örülünk. Ez a Thalia motorjára teljes mértékben áll, amely nem egyszerűen kevesebbet fogyaszt a benzineseknél, hanem parádésan takarékos. 5,22 liter/100 km volt a tesztfogyasztás,
amit ráadásul a
legcudarabb télben mértünk. Ez az
érték nagyjából ugyanannyi városi
és
autópályás kilométerből jött
össze. Nem döngettünk az autóval, de nem is
igyekeztünk különösebben, hogy leszorítsuk a
fogyasztását.
|
Ajánlat: Motor Vezess.hu Autómánia Totalcar |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
