Emberi asszociációk

Nagyot ásítok, és pislogok párat, hogy elűzzem szemem közeléből a makacskodó álmot.
       Felülök az ágyban, és hatalmasat nyújtózok. Aztán tartásom meggörnyed és bambán meredek a semmibe. Hiába a pislogás, még mindig álmos vagyok. Nehéz a fejem, visszahúz az ágyba. Hátrapillantok össze-visszagyömöszölt párnámra, majd Semére^*, aki békamód kiterülve fekszik, és halkan hortyog. Magamban vigyorgok egy sort. Hát igen, jól lehajtottam az este. Mit este, éjszaka! Hajnal kettő volt, vagy három, amikor abbahagytuk. Mi tagadás, volt jó pár eszméletlen menetünk. Még most is zsong tőle a fejem. A takaró alatt megböködöm nagylábujjammal meztelen lábszárát, hátha felébred tőle, de csak annyit érek el, hogy átfordul a másik oldalára. Na, szuper, Seme bekómált. Pedig lassan ideje lenne felkelni. Lenyúlok az ágy mellé, és anélkül, hogy odanéznék, tapogatózni kezdek. Papucs, egy zokni talán… nem, nem ezek kellenek. Végre diadalittas képpel felegyenesedek, és jól meghúzom az ásványvizes üveget. Általában nem szokásom vizet inni, de most kifejezetten jól esik. Hideg pezsgése átvágtat testemen, és szinte azonnal felébreszt. Lerakom vissza a földre, két ököllel megdörzsölöm a szemem, és nagy nehezen, magamat győzködve kimászom a jó meleg paplan alól. Seme azonnal észreveszi távozásomat és a helyzetet kihasználva az én takarómat is magára húzza. Hát Seme az ilyen? Hülye kérdés, persze, hogy az. Magamban morogva kitrappolok a fürdőbe, ahol már meg sem érzem a téli levegő bizsergető hidegét meztelen combomon. És nem azért, mert ott olyan meleg van. Pusztán csak gyorsan alkalmazkodom. Ránézek a csempére, és magamban elvigyorodok. Eszembe jut a tegnap éjszaka egy jelenete. Ahogy visszapörgetem magamban a történteket, kiráz a hideg. De belül kellemes bizsergés jár át. Libabőrös karommal mit sem törődve kezdek neki a reggeli tisztálkodásnak és próbálom magam valami emberszerű állapotba hozni. Bentről a szobából motoszkálás hallatszik. Elvigyorodok. Ezek szerint Seme felébredt. Csoszogós lépések hallatszanak és az ajtófélfának támaszkodva, feltűnik fürdőköpenybe bugyolált, kócos-kómás alakja. Szinte kipukkan belőlem a röhögés, de közben kirepül a kezemből a fogkrémes tubus és valahol a tusolóban landol.
- Ó, hogy baszódjak meg!- morgom, miközben bemászom a zuhanyfüggöny mögé, megkeresni a feltétlen kellő pasztát.
- Abban segíthetek.- feleli Seme ördögi vigyorral, és mire felé küldhetnék egy gyilkos pillantást, már álmatag tekintettel mossa a fogát.
Ezért inkább úgy döntök, ilyen korán reggel jó kislány leszek és besorolok mellé fogat súrolni.

      Nagyot ásítok és pislogok, hogy elűzzem szemem közeléből a makacskodó álmot.
    Felülök az ágyban, és hatalmasat nyújtózok. Aztán tartásom meggörnyed és bambán meredek a semmibe. Hiába a pislogás, még mindig álmos vagyok. Nehéz a fejem, visszahúz az ágyba. Hátra pillantok álmomban össze-visszagyűrt párnámra, aztán tekintetem a szomszéd ágyon alvó Naka-chanra téved. Békamód kiterülve fekszik, és halkan hortyog. Kék, frottír pizsamája és a paplanja összetekeredett rajta és valami felismerhetetlen össze-visszaságot hozott lére. Magamban vigyorgok egy sort. Hát igen, nem csoda, hogy így kivan. Tegnap iszonyat sokáig játszottunk. És iszonyat jót. Hajnal kettő, vagy három volt, amikor abbahagytuk. Egyszerűen nem lehetett korábban, mert a történet nem engedte. Meg mi se magunknak. Még most is zsong tőle a fejem. A takaró alatt a nagylábujjammal megböködöm lábszárát, amiről sikeresen felhúzódott valahová a pizsama nadrág szára, hátha felébred tőle, de csak azt érem el, hogy átfordul a másik oldalára. Na, szuper, Naka-chan bekómált. Pedig lassan ideje lenne felkelni. Lenyúlok az ágy mellé, és anélkül, hogy odanéznék, tapogatózni kezdek. Papucs, egy zokni, talán… nem, nem ezek kellenek. Végre diadalittas képpel felegyenesedek, és jól meghúzom az ásványvizes üveget. Általában nem szokásom vizet inni, többnyire narancslé-párti vagyok, de most kifejezetten jól esik. Hideg pezsgése átvágtat testemen, és szinte azonnal felébreszt. Lerakom, vissza a földre, két ököllel megdörzsölöm a szemem, és nagy nehezen, magamat győzködve kimászom a jó meleg paplan alól. Naka-chan azonnal észreveszi távozásomat és a helyzetet kihasználva az én takarómat is magára húzza. Hát barátnő az ilyen? Hülye kérdés, hát persze, hogy az. Magamban morogva kitrappolok a fürdőbe, ahol már meg sem érzem a téli levegő bizsergető hidegét hálópólómból kilógó, meztelen combomon. És nem azért, mert ott olyan meleg van. Pusztán csak gyorsan alkalmazkodom. Ránézek a csempére, és magamban elvigyorodok. Eszembe jut a tegnap éjszakai játék egy jelenete. Ahogy visszapörgetem magamban a történteket, kiráz a hideg. De belül kellemes bizsergés jár át. Libabőrös karommal mit sem törődve kezdek neki a reggeli tisztálkodásnak és próbálom magam valami emberszerű állapotba hozni. Bentről a szobából motoszkálás hallatszik. Elvigyorodok. Ezek szerint Naka-chan felébredt. Csoszogós lépések hallatszanak és az ajtófélfának támaszkodva, feltűnik fürdőköpenybe bugyolált, kócos-kómás alakja. Szinte kipukkan belőlem a röhögés, de közben kirepül a kezemből a fogkrémes tubus és valahol a tusolóban landol.
- Ó, hogy baszódjak meg!- idézem az egyik általam nagyon kedvelt fanfiction egy jellegzetes mondatát morcosan, miközben bemászom a zuhanyfüggöny mögé, megkeresni a feltétlen kellő pasztát.
- Abban segíthetek.- vágja rá Naka-chan a választ ördögi vigyorral, ami mellesleg szintén ugyanabból a fanficből származik, és mire felé küldhetnék egy gyilkos pillantást, már álmatag tekintettel mossa a fogát.
     Ezért inkább úgy döntök, ilyen korán reggel jó kislány leszek és besorolok mellé fogat súrolni.