Érzem, hogy hív
egy világ
Hol élnek még
csodák
Érzem, hogy hív
egy idő
Hol lehetsz még
vakmerő
Lelkem olyan, mint
a sasmadár
Ki messze, fent az
égben száll.
Szabad, mint
pusztában a szellő
De bús ketrecben
elenyész ő.
Lehet bár arany,
de zár marad a zár
És idebenn engem
csak a bús halál vár.
Olyan vagyok, mint
az eleven tűz
Zabolátlan,
mindenkit elűz.
Elvágyom innen
régesrég
De oly sok béklyó
köt engem még.
Érzem, hogy hív
egy hely
Nekem élnem ott
kell.
Érzem, hogy hív
valaki más
Csodálatos, vad
varázs.
Lángol bennem az
ősi láng
Tűzben forog a
világ.
Olyan vagyok, mint
a tenger
Nem állít meg
senki ember.
Arany, ezüst,
csodás ékszer
De nekem csak a
szabadság kell.
Olyan vagyok, mint
a lüktető föld
Mely várfalat és
igát ledőlt.
Elszállok én
innen még
Nem köt majd a
kötelék.
Nem állít meg
béklyó és vas
Szabad leszek,
mint a nagy sas.
Érzem, hogy hív
egy világ…
Érzem, hogy hív
egy hely…
2005.
nyarán