Ősi erdő lágy ölén,
Múzsám kelta tűzzel
szívén
Ropta vad táncát csak
nekem,
Hogy legyen mit
megénekelnem.
Tombolása elszédített,
Lelkem vele keringett.
S a nevetése, óh,
bódulat!
Hozta magával a szavakat.
S akkor ott az erdőben
Csend borult ránk
hirtelen.
Múzsám megállt, tánca
fogyott,
S a szó a torkomra
fagyott.
Csillag suhant át az
égen,
Csónak siklik így,
tengernek vizében.
Fentről jött le,
halálába,
Szépsége búcsú
kiáltása.
Múzsám mozdul, tánca
libben,
Csöndesen, szomorúan,
szépen.
Szeme alatt könnycsepp
csillog,
Csak mi siratjuk el a
csillagot.
2007. II. 21.