Jőjj most, Múzsa! Ragadj
el vad förgetegeddel,
Vidd lelkem messze, messze
el!
A Tündér mondta:
Vérzik csak a sebzett
szív, de nem feled soha.
Múzsa, igaz volna hát
dala?
Mondd, miért sajog, fáj,
vérzik a szív?!
Miért jó, hogy
összetörik? Újra és újra és még!
Ostoba szív!
Önkínját miért ismétli
és sebzi magát jobban és újra?!
Múzsa, mondd! Miért nem
törik vagy szakad meg
Ez a magát büntető kis
szörnyeteg?!
Vagy jobb! Miért nem tépi
ki valaki,
Kinek oly’ nagy örömet
okoz kínozni
S tenné. Játszana
magában csak,
S feledhetném végre ezt
az önkínzó, őrült fájdalmat.
2007. VIII. 05.