2013. április
7. Takács András
A címbéli
kérdést a Rogán Antallal készült interjú alább idézett része
inspirálta: Az Alaptörvény újabb
módosításai „azt is kimondják majd, hogy az Ab- nak a
jelenlegi alaptörvényből kell levezetnie döntéseit, így
korábbi állásfoglalásait nem veheti figyelembe
automatikusan. Ezzel kapcsolatban a Fidesz frakcióvezetője
elmondta: személyesen is tájékozódott több alkotmánybírónál,
akik arról számoltak be, hogy eddig is ez volt az ítélkezési
gyakorlat. Ezért semmiképpen nincs szó jogkörkorlátozásról -
fűzte hozzá.
Megjegyezte, az egyik
alkotmánybíró úgy fogalmazott neki: "ha másképp
lenne, akkor az Aranybulla alapján is lehetne
döntést hozni, mert az ma már éppúgy nincs
hatályban, mint az 1949. évi XX. törvény".
(Népszava)
Csak megjegyzem, hogy a balliberális
anarchistáinknak az alaptörvény Nemzeti Hitvallás
résszel és éppen ezzel a kiegészítéssel van a
legnagyobb gondja, mivel egyértelművé teszi a
kommunista jogrendszer felszámolását.
A címbéli
költői kérdést Tejfalussy András
barátom tette fel. Halász József
barátom (remélem nem veszi zokon), rövid tanulmányában
válaszolt a kérdésre, akit joggal nevezhetek a Nemzet
diagnosztájának, a Szentkorona-értékrend tudorának és
őrzőjének és az EU szakértőjének.
Bene Gábor nagytiszteletű
harcostársam - mint ahogy a feltett kérdésre válaszoló
Halász József is - szokása szerint a véleményét, a
megjegyzését a tanulmány adott szövegrészébe (kékkel és
aláhúzottan) szúrta be, hol egyetértően, hol vitatkozva.
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=beneg&cikk=2#cikk
Ez a polémia
stílusában követendő volna továbbra is. Főleg azért,
mert nagyon aktuális az egész alkotmányossági kérdés, ha
figyelembe vesszük Kásler Árpád április 21-re tervezett
megmozdulását.
Visszatérve Halász József dolgozatára és a Bene
Gábor megjegyzéseire, azt kell mondanom, hogy Gábor
érvelése közelebb áll hozzám, mint Józsié, mivel
Gábor érvelése politikusi, azaz a társadalomi
viszonyrendszer szempontjából, és a lehetséges
megoldás szemszögéből vizsgálja a kérdést.
De
mielőtt én is beszállnék a vitába, szeretnék
egy-két fogalmat tisztázni, a magam módján
definiálni, no meg egypár politikai
megállapításomat közzétenni.
Alkotmány: Az
alkotmány egy nemzet államalkotó akaratát, annak
értékrendjét fejezi ki, amit hatalmi fölénnyel,
a politikai nemzet kizárásával nem lehet
megszüntetni vagy módosítani. Az alkotmány a
történelem során az adott ország szerves
jogfejlődése eredményeként változik, az arra
jogosult intézmény akaratából. „Hatalmi
fölény alkotmányt nem írhat, nem módosíthat.”
(Alkotmányos evidenciák 4. pont) A magyar
jogfejlődés eredményeként ma már alkotmányozni
csak és kizárólag az erre a célra megválasztott
Nemzetgyűlés jogosult. Magyarország jelenlegi
jogrendje nem ismeri a Nemzetgyűlést, mint
politikai intézményt, ezért van az, hogy sem
összetételére, sem az összehívhatóságáról nincs
hatályos rendelkezés. Ebben az esetben joggal
meghivatkozhat az a liberális jogértelmezés: ami
nem tilos, az szabad. Márpedig nem tilos
összehívni az Alkotmányozó Nemzetgyűlést. Sőt az
sem tilos, hogy az összehívás rendjét az
összehívó fél határozza meg. Nagyon fontos, hogy
a összehívó megfelelő és a társadalom többsége
által támogatott indokkal tegye meg a
felhívását, és olyan módszert határozzon meg a
Nemzetgyűlés tagjainak a megválasztására, ami a
szokásjognak és az emberek igazság érzetét nem
sérti, ami a politikai legitimitást biztosítja.
Érdemes a Székely Nemzeti Tanács
megválasztásának a rendjét tanulmányozni.
A
fentiek alapján akár Kásler Árpád is
összehívhatja az Alkotmányozó Nemzetgyűlést.
A Nemzetgyűlés kérdése és annak
legitimizálása társadalmi támogatottság és
politikai erő kérdése.
Egy állam esetében lényeges kérdés a
jogfolytonosság. Magyarország vonatkozásában
meg különösen az, mivel agresszióval
függesztődött fel alkotmányos rendje 1944.
március 19-én a német megszállással, ami –
megítélésem szerint – más szereplőkkel, de a
mai napig tart.
Agresszió: Szuverén állam
elleni támadás, ami megnyilvánulhat
fegyveres erő bevetésével, gazdasági és
pénzügyi eszközökkel, médián keresztül
indított dezinformáció által, tudományos és
technikai eszközök által előidézett
környezeti katasztrófák előidézésével.
Amennyiben elfogadjuk a fenti definíciót,
akkor joggal kijelenthetjük, hogy
Magyarország 1944 márciusától folyamatos
agresszió áldozata.
Alaptörvény:
Semmilyen formában nem azonos értékű az
alkotmánnyal, annak csak az adott korra
jellemző intézményesülése lehet.
A
Népszava cikkében meg nem nevezett
alkotmányjogásszal vitatkoznék, mivel a
jelenlegi Alaptörvény hatálytalanította az
1949. évi XX. törvényt, az úgynevezett
kommunista alkotmányt. „Nem ismerjük el
az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy
zsarnoki uralom alapja volt, ezért
kinyilvánítjuk érvénytelenségét.”
(Nemzeti Hitvallás) Ne tévesszen meg senkit
a „kommunista alkotmány” megfogalmazás, mert
az sem volt alkotmány legfeljebb
alaptörvénynek mondható, de mivel jó
kommunista szokás szerint a fogalmakat
átértelmezték, vagy összemosták. Ezt
igazolja a Magyar Népköztársaság
Alkotmányának „71. § (1) Az
Alkotmány a Magyar Népköztársaság
alaptörvénye”.
Nincs arról tudomásom, hogy jogilag arra
illetékes szervezet érvénytelenítette volna
az Aranybullát, vagy a történelmi
alkotmányunkat, vagy a Szent Koronát és
annak intézményesülését.
Bibliai hasonlattal élve, ki merné kétségbe
vonni a tízparancsolat értékrendjét és annak
érvényességét? – Az, más kérdés, hogy sok
tekintetben nem érvényesül, és nem azért nem
érvényesül, mert nem jó, mert nem az ember
javát szolgálná, hanem azért, mert „gyarló
az ember”, de mint követendő cél
mindenképpen meghatározó és útmutató. A
Szentkorona értékrend is ilyen.
Ki hatálytalaníthatja a
tízparancsolatot? Csak az, aki
megalkotta, az Isten. A történelmi
alkotmányunkkal is ez a helyzet, csak a
megalkotója a politikai nemzet legfőbb
döntéshozója, vagyis a nép módosíthatja,
vagy hatálytalaníthatja. Nincs tudomásom
olyan népszavazásról, amely
alkotmányozási jogot adott volna az
országgyűlési képviselőinknek. A
képviseleti jog csak és kizárólag az
alkotmány szellemében történő jog
átruházását jelent és nem alkotmányozási
jogot.
A Nemzeti Hitvallás alábbi kijelentése
sok vitát és értelmezési kérdést vet
fel: „Tiszteletben tartjuk történeti
alkotmányunk vívmányait és a Szent
Koronát, amely megtestesíti Magyarország
alkotmányos állami folytonosságát és a
nemzet egységét.”
Megjegyzéseim a Nemzeti Hitvallás előbb
idézett mondatához.
- Jellemző a magyar törvényalkotásra.
Soha nem konkrét. Dodonai
megfogalmazásai, a jogászi bikfanyelve
félreérthetők, a közember számára
sokszor értelmezhetetlen.
- Nem állítja helyre a
jogfolytonosságot, de nem is
hatálytalanítja a „történeti”
alkotmányt.
- Hamis kijelentést tesz, mert ha
tiszteletben tartaná „történeti
alkotmányunk vívmányait”, akkor
intézményesült volna már a Szent Korona
és Ő volna minden jog forrása.
- Felveti a jogfolytonosság kérdését, de
nyitva hagyja a kérdést és a megoldást a
jövőre hagyja.
Nem tudom, hogy ezt a megfogalmazást a
józan paraszti ész rafináltsága
szülte-e, mivel rést nyit a nemzeti
önrendelkezés visszaszerzésére. Milyen
morális alapon tilthatná meg bár ki a
magyar népnek a történelmi alkotmányunk
jogfolytonosságának a helyreállítását?
Vagy csak egy gesztus volt a nemzeti
érzelmű honfitársaink felé az
Orbán-kormány részéről? Nem hinném, hogy
csak ennyiről lenne szó. Én inkább az
első megállapításom helyességében
hiszek.
Az én jogértelmezésem szerint ez az
alaptörvényi megfogalmazás elviekben
teret ad az Alkotmányozó Nemzetgyűlés
összehívására. De mivel a jelenlegi
jogrendszerünk, a törvényhozásunk erre
vonatkozólag nem rendelkezik, ezért ez
jog nem vitatható el a magyar
választópolgároktól.
Szeretnék közreadni egy 2003-as
dokumentumot, az „Alkotmányos
Evidenciák” címmel elkészült anyagot,
ami hosszas egyeztetés eredményként
született meg. Ezt a történelmi
dokumentumot – még ha szórólapnak is
készült – a Magyar Alkotmányossági
Jószolgálati Testület tagjai
lektorálták, és egyöntetű akarattal
hagyták jóvá. Azért tartom ezt a
dokumentumot meghatározónak, mert ez
volt az, amelyik közérthetően és
egyértelműen megfogalmazta az adott
politikai körülményekre aktualizálva a
történelmi alkotmányunk lényegét.
Alkotmányos evidenciák
1. a magyar alkotmány a nemzet
államalkotó, ezer éve fennálló
államára vonatkozó akaratát fejezi
ki.
2. Az alkotmány a Szentkorona
intézményétől semmilyen módon el nem
választható.
3. Az alaptörvény nem alkotmány. Az
alkotmány nem szüntethető meg, nem
függeszthető fel. Védelmében joga és
kötelessége a nemzet minden tagjának
fellépni.
4. Hatalmi fölény alkotmányt nem
írhat, nem módosíthat.
5. Törvénysértés jogot nem
alapíthat.
6. A hatalom feltétlenül
megosztandó, nem monopolizálható.
Hatalmi ágak nem kapcsolhatók össze.
7. A magyar alkotmányossághoz a
Szentkorona szuverenitása,
szerepköre, intézményei tartoznak.
8. Az alkotmányt elismerő
alaptörvények, sarkalatos törvények,
törvények, állami rendeletek stb.
alakítják ki azt a konkrét
intézményrendszert, amely az adott
korban, adott körülmények között
lehetővé teszik az alkotmányos
közéletet, államot, az alkotmányos
igazságok, értékek, elvek általános
tiszteletét, kötelező érvényét.
9. Az állam számon kérhető feladata
az emberi szabadságot kiteljesítő
életvitelhez szükséges feltételek
garantálása.
10. Az államnak biztosítania kell a
természeti erőforrásokhoz való
monopolprofittól mentes, uzsora
nélküli hozzáférhetőséget, a
pénzrendszer és bármely más
közintézmény vonatkozásában is, mind
ma, és mind az
ezután következő nemzedékeket
számára.
11. a föld nem tőke, hanem
természeti erőforrás. A magyar föld
végső tulajdonosa a nemzet és az őt
megszemélyesítő Szentkorona.
12. A mindenkori magyar kormány nem
sértheti meg semmilyen okkal, vagy
hivatkozással a szerves
jogfejlődéssel kialakult alkotmányos
rendet, annak nyilvánvaló tételeit,
mivel ez a Szentkorona valamint az
alkotmányos alapértékek sérelmét
jelenti.
13. A népakaratból politikai
hatalomhoz, cselekvési lehetőséghez
jutott képviselőnek kötelessége az
alkotmányos rend betartása és
betartatása, amelynek megszegése
esetén felelősségre vonható.
14. Az ember eredendően, lényegénél
fogva szabadságra született. Ezt
teljességében egy nemzet
közösségében élhet meg, ami
politikai közösség és szövetség is
egyben.
15. Az emberi gondolkodás,
alkotóképesség minden szűkebb
szakterületen elért és
megvalósítható vívmányát, elemző
képességét fel kell használni az
alkotmányos értékek védelmére.
16. Az emberi szabadság
érvényesítésének eszköze a
jogrendszer, a gazdaság – ami nem
fordulhat az ember ellen, és nem
veszélyeztetheti a nemzet
biztonságát.
17. A népirtás (genocídium)
üldözendő akkor is, ha közvetett -
jogi, gazdasági, kulturális, vagy
más eszközökkel követik el.
18. Az alkotmányos alaptételeket
semmilyen politikai megállapodás,
szerződés, akár nemzetközi egyezmény
nem változtathatja meg – sem
országos sem nemzetközi szinten.
19. Alkotmányunk jogfolytonosságát
helyreállítani külön e célra
választott nemzetgyűlés jogosult
megtenni.
Közfelkiáltással lett elfogadva
2003. április 10-én, Budapesten a
Kossuth-téren, a Szabad
Magyarországért Mozgalom EU-
népszavazás kampányzáró gyűlésén.
A Magyar Alkotmányossági
Jószolgálati Testület tagjai:
-
Dr. Bakos Batu,
-
Dr. Botos Gábor,
-
Dr. Drábik János,
-
Dr Eva Maria Barki,
-
Fáy Árpád,
-
Dr Győry Nagy Sándor,
-
Dr. Gyulay Endre,
-
id. Dr. Hegedüs Lóránt,
-
Kocsis István,
-
Dr. Molnárfi Tibor,
-
Dr. Nemes Árpád,
-
Pap Gábor,
-
Síklaky István,
-
Sinkovits Vitay András,
-
Székelyhidi Ágoston,
-
Takács András,
-
Dr. Tarr György,
-
Dr. Tóth Tibor,
-
Wittner Mária,
-
Dr. Zétényi Zsolt.
-
Dr Halász József (A
döntés előtt kilépett.)
Mivel az Alkotmányos
Evidenciák az EU
népszavazásra készült
szórólap, ezért tudományos
részletességgel nem
térhetett ki a
jogfolytonosság
helyreállításának a
kérdésére, de mint a magyar
alkotmányos jogfejlődés
„tízparancsolata”
mindenképpen politikai és
történelmi értékkel bír.
A dokumentum pontjait, mint
a magyar alkotmányosság
sarokpilléreit eddig senki
nem vitatta, vagy vonta
kétségbe, legfeljebb
összevonta és
általánosította.
Visszatérve az eredeti
kérdésre.
Hatályban van e az
Aranybulla? Igen, a
történelmi
jogfejlődéssel módosult
változatában hatályos,
csak nem hatályosul,
mivel Magyarország
katonai, gazdasági és
politikai agresszió
alatt van 1944. március
19.-e óta. Ugyan ez
érvényes a történelmi
alkotmányokra is.
Miért volna fontos a
magyar államiság
jogfolytonosságának
helyreállítása?
A jogfolytonosság
megszakadása idején
Magyarország államforma
tekintetében királyság
volt, igaz hogy király
nélküli királyság, ami
jogérvényességi
szempontból nem
meghatározó.
Csak azt lehet helyre
állítani, ami volt, ami
nem volt azt nem lehet
helyre állítani, csak
létrehozni. A Magyar
Népköztársaságot
1949-ben csalással
fegyveres agresszió
nyomására hozták létre,
illegitim módon, mintha
a Magyar királyság nem
is létezett volna.
Magyar királyság
alkotmányos rendje a
német megszállással
felfüggesztődött. Jogi
és erkölcsi szempontból
ezért nem lehetne a
„Horthy-korszakot”
lefasisztázni. - Persze
ez a magyar nép
ellenségét nem zavarja.
Mivel a Magyar Királyság
jogfolytonossága nem
lett helyre állítva, de
nem is lett
megszüntetve, ezért állt
elő az a jogi exlex
állapot, ami
Magyarország jelenlegi
nemzetközi
jogérvényesítő
képességét történelmi
viszonylatokban
kérdésessé teszi. A
jelenlegi Magyar kormány
a fennálló jogi helyzete
alapján nem léphet fel a
Magyar királyság
nevében.
Ezért nem léphet fel
felperesként a trianoni
döntés felülvizsgálata
ügyében. Ezért mondhatta
Antall József és
Martonyi János, hogy
Magyarországnak nincs
területi követelése
egyetlen környező
országgal szemben, mivel
nincs meg a jogalapunk
erre. Az más kérdés,
hogy a politikai akart
sincs hozzá.
Amennyiben morális
alapon sikerülne a
társadalom többségének
támogatásával
megszervezni az
Alkotmányozó
Nemzetgyűlés
összehívását, akkor az
első és legfontosabb
döntésének az kéne hogy
legyen, hogy a Magyar
királyság
jogfolytonosságát az
adott nappal
helyreállítja, és az
elmúlt időszakot átmenti
alkotmánynélküli
időszaknak minősítse és
az ezen időszak alatt
meghozott törvények
felülvizsgálatát
elrendeli, az ahhoz
szükséges szervezetet
felállítja.
No, de legyünk reálisak!
Mivel Magyarországot
folyamatosan bel-és
külpolitikai agresszió
éri, ezért nem olyan
egyszerű a helyzet.
Először is egy
hosszadalmas jogi és
politikai küzdelmet
jelent, amit az
ellenérdekelt felek
minden eszközzel –
mondom, minden eszközzel
– ki akarnak siklatni,
el akarnak
lehetetleníteni.
Hogy kik az
ellenérdekelt felek?
A balliberális
oldal szegmensei
mindenképp, és az annak
beépített emberei a
nemzeti oldalon.
A globális nagytőke
tulajdonában lévő
médiák.
A nemzetközi nagytőke
külföldi és hazai
képviselőinek egy része.
A jogfolytonosság
helyreállításával
alperesi minőségbe
kerülő államok és egyéb
intézmények.
Tehát nem számíthatunk
könnyű győzelemre. De
hogy Bakos Batu
barátomat idézzem:
„Magyarország fegyveres
küzdelmeit mindig
elvesztette, de közjogi
harcát mindig
megnyerte!”
Szent meggyőződésem,
hogy Magyarország
megmaradásának egyetlen
egy garanciája van, a
Szent Korona
intézményesülése, a
Magyar Királyság
helyreállítása, ami nem
feltétlenül jelent
királyválasztást is
Már tíz éve, hogy
megszületett az
„Alkotmányos evidenciák”
szórólapja és azóta a
Szent Korona, mint
nemzeti integráló erő
egyre erőssebben jelen
van a magyar
közgondolkodásban. Ez
erősíti bennem a
reményt, hogy lesz még
magyar feltámadás.
Takács András
forrás:
http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4982 |
vissza az oldal tetejére >>>
vissza az oldal tetejére >>>
támogató nyilatkozat
A
Magyar Polgár Info
főszerkesztőjétől
2013. május 15-én kézhez kapott
becses levélre hivatkozva
ezúton
hozzuk a Memorandum
tisztelt
OLVASÓINAK szíves tudomására, hogy a Szerkesztőség
készséggel
vállalja
a Magyar Közéleti Civil Szervezetek
Világszövetsége létrehozására
irányuló kezdeményezés fővédnöki
támogatását.
Bonyhád,
2013. 05. 15.
|
vissza az oldal tetejére >>>
vissza az oldal tetejére >>>
Gondolatok az
országcsonkítás 91. évfordulójára
Az I. Világháború
kitöréséért a győztes hatalmak Magyarországot tették felelősé,
holott tudták, hogy Magyarországnak az Osztrák-Magyar Monarchián
belül nem volt önálló külpolitikája, és önálló honvédsége. A
Magyar Kormánynak honvédelmi minisztere ugyan volt, de maga a
honvédség a Monarchia parancsnoksága alá tartozott. Ami a
külügyet illeti, Magyarországnak még külügyminisztere se volt. E
tények nem gátolták a győzteseket, és Versailles Trianon nevű
palotájában meghozták ítéletüket, melyet „béketárgyalásoknak”
neveztek. Ezen ítélet határozata szerint elvesztettük a
Történelmi Magyarország több mint 70 százalékát, és népességünk
közel kétharmadát.
Kérdés: Miért
Magyarország?
Az Osztrák-Magyar
Monarchia hátgerince a Magyar Királyság volt, amely uralta az
egész Kárpát-medencét, azon túl, tartományai is voltak. A
Monarchia természetes szövetségese volt Németországnak, és
Németország egyre erősebb gazdasági vetélytársa lett a francia
és angol kereskedelemnek. Ezt kellett megsemmisíteni, de ehhez a
német szövetségest, azaz a Monarchiát, azon belül a Magyar
Királyságot is hatálytalanítani kellett, amellyel hosszú időre,
esetleg végérvényesen kiütötték a nagy politikai és kereskedelmi
játszmából a német szövetségest. A feladat az volt, hogy hogyan
kell leadatni a kijelölt bűnbakkal az első lövést. Érthető
tehát, hogy a győztes hatalmak a háborút követően hallani se
akartak arról, hogy a megcsonkított országnak, legalább részbeni
elégtételt tegyenek egy igazságosabb határkiigazítással. A
színtiszta magyarlakta területek visszacsatolásával. Érdemes
megjegyezni, hogy a XX. században, a magyarság által
elszenvedett csapások mindegyike, az Egyesült Államok
kormányainak, saját népük érdekei elleni külpolitikájához
vezethető vissza.
1914. június
28-án Szarajevóban eldördült a fegyver, amely kioltotta
Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége életét. Ferenc Ferdinánd
annyira utálta a magyarokat, hogy lefüggönyözte hintója
ablakait, magyarországi útjain. A merénylő egy szerb diák,
Princip Gavrilo volt, aki a szerb Feketekéz nevű
titkos pánszláv szervezet tagja volt. E szervezetet 1911-ben a
szerb titkosrendőrség vezetője hozta létre, feltehetően abból a
célból, hogy megőrizzék Szerbia függetlenségét. A Habsburgok
ugyanis, szerették volna becsalogatni Szerbiát is a Monarchia
aklába, melynek fejében magyar területeket ajánlottak fel nekik,
de a szerbek jelentős része függetlenségi párti volt. Korábban,
a Feketekéz merényletet kísérelt meg Ferenc József, majd Bosznia
osztrák kormányzója ellen is, de mind a kettő meghiúsult, ezért
kénytelenek voltak várni a következő alkalomra, ami Szarajevóban
kínálkozott. Ebből arra lehet következtetni, hogy többről volt
szó, mint sima gyilkosságról. Miért akarták meggyilkolni az öreg
Ferenc Józsefet, és miért gyilkolták meg a trónörököst, aki
Szerbiának magyar területeket ajánlott fel, ha belépnek a
Monarchiába? Talán azért, mert a Moszkvából táplált, és
Londonból támogatott pánszláv eszme célja az Osztrák-Magyar
Monarchia és a Magyar Királyság szétzúzása volt?
A Monarchia azonnal
háborút akart indítani Szerbia ellen, de a kormány egyetlen
magyar tagja, Tisza István gróf ellene szavazott. Tisza
egy feliratot terjesztett Ferenc József elé, melyben kifejtette,
hogy nemzetközi helyzet és erőviszonyok nem kedvezőek a
Monarchia részére. Tiszának volt egy másik alapos oka is a
háború ellen. A Habsburgok szerették volna Csehországot is
bevenni a Monarchia vezetésébe. A trónörökös ugyan halott volt
már, de környezete hasonlóképp gondolkodott. Tisza attól
tartott, hogy háború esetén, a kormányon belüli csehbarátok be
tudják hozni a cseheket a kormányzásba. A csehek bevétele a
Monarchia vezetésébe komoly kihívást jelentett volna
Magyarország részére, ezért Tisza mindenáron meg akarta
akadályozni. A csehek a Habsburgok magyarellenes politikájának
komoly szövetségesei lettek volna. Azon túl, a Habsburgok
politikája a szerbek irányába is megváltozott volna.
Tisza Gavriló és
társai kiadását követelte, amire a szerbek nem voltak
hajlandók, hiszen a Feketekéz tagjai sorába kormánytagok,
tábornokok és főtisztek is szép számmal voltak. A háborús
hangulat egyre fokozódott, ezért a Monarchia külügyminisztere,
Brechtold Leopold gróf egy Szerbia részére készített ultimátumot
terjesztett a kormány elé, melyet Tisza csak azzal a
feltétellel fogadott el, hogy győzelem esetén Magyarországnak
nincs területi követelése Szerbiával szemben. Kiderült, hogy
Szerbiának volt területi követelése Magyarországgal szemben. Az
ultimátum ama pontját, hogy a gyilkosság körülményeit
osztrák-magyar hatóságok vizsgálják ki, a szerbek az állami
függetlenségbe való beavatkozásnak tartották, ezért
visszautasították, melynek következtében a Monarchia
megszakította a diplomáciai kapcsolatot Szerbiával.
1914. július
28-án, pontosan egy hónappal a gyilkosság után a Monarchia
hadat üzent Szerbiának, és elrendelte a részleges mozgósítást.
Erre Oroszország is mozgósított, amire a Monarchia az általános
mozgósítással válaszolt. Németország hadat üzent Oroszországnak,
melyre Franciaország mozgósítással válaszolt. Erre Németország
hadat üzent Franciaországnak. A játszmából Belgium se
maradhatott ki, és beállt a háborús viszony Anglia és
Németország között is. A Monarchia hadat üzent Oroszországnak, s
miután Franciaország és Anglia hadat üzent a Monarchiának,
teljes lett a kör. Japán 1914. augusztus 23-án csatlakozott az
antanthoz
Az antant,
vagyis a szövetséges hatalmak, Anglia, Franciaország és
Oroszország egyikoldalon, mintegy 5 700 000 katonával, a
központi hatalmak, Németország 2 300 000 jól felszerelt
katonával, míg a Monarchia 1 400 000 katonával kezdte a háborút.
A központi hatalmak a háború gyors befejezésével nyugtatták
népüket, de Tisza István előrelátása bizonyult helyesnek. A
harcok kezdetben váltakozó sikerűek voltak, de 1915-ben a
központi hatalmak jelentő ellenséges területeket foglaltak el.
Az olaszok 1915. április 26-án álltak az antant oldalára,
mielőtt Londonban Olaszországnak ígérték Trentinót, Tirolt,
Isztriát, Triesztet és más területeket. A magyar bakák a
legkeményebb harcokat Isonzó és Doberdónál vívták június második
felétől 1916. augusztus 5-ig, váltakozó sikerrel, amikor Doberdó
elesett.
1915. augusztus
18-án az antant hatalmak Boszniát, Hercegovinát,
Horvátországot, Bácskát és Bánátot a szerbeknek ígérték
szolgálatikért. Korábban, Horvátországot és a Délvidék
szerblakta területeit már 1914-ben odaígérték. A cseh Benes,
Masaryk és Stefanik csak ez után, november 14-én hozták
létre a Cseh Külföldi Bizottságot, majd 1916
februárjában alapították meg a Csehszlovák Nemzeti
Tanácsot. Ebből nem az tűnik ki, hogy ezen urak ügyes
munkája okozta Magyarország feldarabolását, hanem nagyon
egyszerűen, a győztesek őket akarták meghallgatni. A románoknak
1916. augusztus 17-én, Doberdó eleste után ígérték oda
Erdélyt, Bánátot, Bánságot, Bukovinát és Tiszántúl egy részét. A
Bánáton a szerbek és románok osztoztak. Ferenc József
1916. november 21-én halt meg, fia, (IV) Károly vette át a
trónt. 1917. április 6-án az USA hadat üzent Németországnak,
ezzel a háború kimenetele el is dőlt.
1917. április
28-án IV. Károly bizalmáról biztosította Tiszát, de
felszólította, hogy tegyen előterjesztést a nép jólétének
javítására, és a választójog kiterjesztésére. Tisza erre nem
volt hajlandó, ami általános felháborodást idézett elő. Május
22-én a király lemondásra szólította fel Tiszát, aki 23-án be is
adta lemondását a miniszterelnök ellenségeinek nagy örömére.
Tisza ama politikusok közé tartozott, aki minden tőle telhetőt
elkövetett Magyarország védelmében, de figyelmen kívül hagyta a
társadalmi gondokat, és mereven védelmezte a felsőosztály
érdekeit, pedig ekkor már nagy volt a társadalmi nyugtalanság,
ami a külső és belső ellenség malmára hajtotta a vizet.
Időközben Károlyi
Mihály és Jászi Oszkár között egyre szorosabb
kapcsolat alakult ki. Jászi a szabadkőműves Martinovics Páholy
vezetője volt, és tagja volt a baloldali Galilei-körnek is.
Károlyi 1918 januárjában Svájcba utazott, ahol angol és francia
diplomatákkal találkozott. Egyes vélemények szerint, Károlyi
elárulta nekik a németek támadási tervét. Február 7-én Károlyi
ellen pert készítettek elő, de amelyből nem lett semmi. Károlyi
felesége Andrássy Katalin grófnő volt, aki mögött a gazdag és
befolyásos Andrássy család állt. Azonban, Tisza továbbra is
útban volt, ezért a Galilei-kör egyik tagja, Lékai János
sikertelen merényletet követte el a volt miniszterelnök ellen.
Ezért a szabadkőműves beállítottságú Galilei-kört január 12-én a
belügyminiszter feloszlatta, és a vezetőit letartóztatta. Tiszát
1918. október 31-én gyilkolták meg. A Habsburgok utolsó
merénylete volt Magyarország ellen, mikor IV. Károly Károlyit,
ezt a szellemi nyomorékot kinevezte miniszterelnöknek. Károlyit
később elnevezték „vörös bárónak”. Mai ismereteink birtokában
úgy tűnik, hogy az ország ilyen mérvű feldarabolását se Károlyi,
se Jászi nem akarta, s talán nem is látták lehetőségét, de
felelőtlen politikájukkal elősegítették. Ügyefogyott politikájuk
eredményezte, hogy Kun Béla és bandája 1919. március 21-én
átvette a hatalmat. Ami még megbocsáthatatlanabb, hogy Károlyi
még az emigrációból is Magyarország érdekei ellen dolgozott.
A háború utáni
„béketárgyalásokra” Magyarország csak későn, 1920 januárjában
kapott meghívást. Mikor a magyar küldöttség, Apponyi Albert gróf
vezetésével megérkezett Franciaországba. Egy Madrid nevű
hotelban szállásolták el őket, ahonnan csak engedéllyel mehettek
ki. A győztes hatalmak egy, már elkészített „béketervet” adtak
át nekik aláírás céljából. Apponyi két napot kért a szerződés
tanulmányozására, de Clamenceau elrendelte, hogy Apponyi másnap,
tehát január 16-án tartsa meg beszédét. A magyar küldötteknek 24
órát se adtak a szerződés tanulmányozására,
amelyen változtatni
már nem lehet. Miután a magyar küldöttség a béketanács tudtára
adta, hogy a tervezetet nem írják alá, mert az a Történelmi
Magyarország feldarabolását foglalta magában. Apponyi érvelése
meghatotta Clamenceaut, és időt adott a magyar álláspont
kidolgozására. Ez volt Clamenceau utolsó intézkedése, mert
másnap az új francia miniszterelnök vette át a vezetést, aki
Alexander Milerandot
nevezte ki a „béketárgyalás” vezetőjének. Milerand nem tagadta
magyarellenességét, és Apponyiék válaszát leseperte az
asztalról..
A „békeszerződés”
elkészítői között – a franciák mellett – meg kell említeni az
angol Wickham Steed és Robert Seton-Watson nevét, akik nem
voltak az angol küldöttség tagjai, de akik véleményét és
tanácsát az angol küldöttség minden fontos ügyben kikérte. A két
úr bevallottan, magyargyűlölő volt.
Az Apponyi által
vezetett küldöttség, melynek Teleki Pál gróf is tagja volt, nem
írta alá a békeparancsot, ezért Horthy kormányzó kénytelen volt
egy pótküldöttséget meneszteni Ftanciaországba.
Nézzük tehát hol
tart ma Magyarország kilencvenegy évvel a versaillesi
békeparancs után. Elmondhatjuk, hogy a magyarság mai helyzete
teljesen kilátástalan. A kommunista évtizedek alatt a magyar
tömegekből kiverték a nemzeti érzést, és az elmúlt húsz év
kormánypolitikája tovább rombolta. A volt őskommunisták csemetéi
a nemzeti vagyont kisajátították, vagy idegenkézre jutatták.
Tönkretették a magyar ipart és mezőgazdaságot. A termőföldnek
kb. egyharmada már idegenkézen van. A még meglévő kétharmadon
gazdálkodó magyarok tönkretétele folyamatban van, és a
tönkretett gazdák birtokait is rövidesen az idegenek kaparintják
meg. Az édesvíz készlettel ugyanez a helyzet.
Azonban, minden
nehézséget ki lehetne heverni, de a gyermektelenséget nem.
Évente kb. 90 ezer gyermek születik – a 150 ezer helyett –, de
ennek több mint fele cigány. Északkelet-Magyarországon már
vannak olyan településék, amelyeknek 100 százalékban cigány a
lakossága, és 300 feletti ama települések száma, amelyek
többsége cigány. Kossuth Lajos szülőfalujában, Monokon a múlt év
szeptemberében – 2010 – egyetlen magyar elsőosztályost se
írattak be. A magyarság a rohamos pusztulás útján halad, és
jelek szerint az egymást követő kormányoknak semmi szándékuk
nincs, hogy e pusztulást megállítsák.
Úgy tűnik, a
magyarság képtelen önmagán segíteni, amelyhez megfelelő
vezetőkre lenne szükség. Jelek szerint ilyenek nincsenek, vagy
ha vannak, azokban a tömegek nem ismerni fel az alkalmas
vezetőt. Ezt akkor értjük meg, hogy ha tudjuk: A történelmet
a győztesek írják, és 500 év óta nekünk nem sikerült
maradandó győzelmet kivívni. Ezért történelmünket az ellenség
írja, méghozzá úgy, hogy „merjünk kicsik lenni!”
A jövő azé, aki az
ifjúságot neveli! A magyar ifjúság nevelése ellenségeink kezében
van!
NEMZETEK MEGSEMMISÍTÉSÉRŐL
1998-ban Budapesten megjelent egy
könyv, Milán Kundera tollából, melynek címe: A nevetés és
felejtés könyve. E könyv 201 és 202. oldalán a következő
olvasható:
"A
nemzeteket úgy likvidálják - mondta Hübl -, hogy legelőször
elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket,
történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más műveltséget
nyújt, és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán
lassan elfelejti múltját, és nem érti jelenét.” Itt tartunk
ma.
Charle Maurice
Talleyrand-Périgord (1754-1838) francia államférfi, diplomata
mondta Napóleonnak:
Felség! Régi
szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék
múltjukra. Vedd el a nép múltját, és azt teszel velük, amit
akarsz.
A magyarság
tömegeitől az alkotótöltetű múltismeretet vették el, s ha nem
akarjuk, hogy ellenségein eltemessenek bennünket, akkor
késedelem nélkül a nemzeti önismeret visszaépítésén kell
dolgoznunk.
Radics Géza
NYOMTATHATÓ
VÁLTOZAT
|
vissza az oldal tetejére >>>
vissza az oldal tetejére >>>
|