1239-ben született.
1246-ban már ifjabb király volt, és Szlavónia hercege. Négy évvel késõbb, szinte gyermekként vette feleségül Erzsébet kun hercegnõt.
V. István koronája
1257-ben az õt befolyásoló fõúri klikk hatására apja ellen fegyverrel vonult, és kikényszerítette, hogy Erdélyt is megkapja hercegségként.
Az 1260-as években egyezségre kényszerítette apját, így jutott a Dunától keletre lévõ országrészhez.
Önálló külpolitikát folytatott: hódoltatta a bolgár uralkodót, elfogta a szerb királyt.
Amikor õ lett a király, nem adott hercegséget fiainak.
A király ellenfelei II. Ottokár cseh királlyal szövetkeztek, melynek hosszasan elnyúló háborúskodás lett az eredménye.
V. István pecsétje Castel Nuovo, az anjouk szicíliai-nápolyi királyságának megalapítója, Károly építtette. V. István lánya, Mária házassága révén formáltak az anjouk jogot a magyar trónra.
Ellenfelei 1272-ben elfogták két fiát. Kapronca várának ostroma közben betegedett meg a király, és 1272 augusztus 6-án meghalt. A Margit-szigeti domonkos apácakolostorban temették el.
A soproni Nagyboldogasszony templomot 1280 körül kezdte építtetni a Geitel család. A templom román és gótikus stílusban épült.
