Az oklevél védte a vármegyéket, és a földjén élõket oly módon, hogy azt a földet nem lehetett eladományozni.
"Ha valamely serviens fiú nélkül hal meg, birtoka negyedrészét leánya örökölje, a többirõl úgy intézkedjék, ahogy akar."
" És ha egyáltalán semmiféle nemzetsége sincs, a király fogja azokat birtokba venni."
"Azoktól a birtokoktól, amelyeket valaki igaz szolgálattal szerzett, õt soha ne fosszák meg."
"Birtokot nem szabad az országon kívüli személynek adományozni."
Védte az oklevél a servienseket az adózás, a bírói ítéletek, a hadkötelezettség, az udvari népek önkényeskedései, az idegenek, és a fõurak egy részével szemben is.
Az utolsó pont, melyet "ellenállási záradék"-nak neveztek el, a királyokra nézve kötelezõen elõírja e törvények betartását.
"Elrendeljük, hogyha mi, vagy valamely utódunk valaha is ezzel e rendelkezéssel szembehelyezkedni akarna, ezen oklevelünk alapján a hûtlenség vétke nélkül országunknak úgy a püspökei, mint más jobbágyai, valamint nemesei valamennyien és egyenként a jelenlegiek és utódaik nekünk és utódainknak mindörökre ellenállhassanak és ellentmondhassanak."