II. András (1205-1235)1177 táján született.
II. András költekezõen élt, álmaiban egy Ibériai-félszigettõl a Fekete-tengerig terjedõ nagy birodalom lebegett elõtte. Elképzeléseit egyre nagyobb fenntartásokkal fogadták a magyar elõkelõk, hiszen napról napra nagyobb befolyást engedett felesége, Gertrúd királyné "merániai" kíséretének. Különösen a királyné öccse, Bertold kalocsai érsekké történõ kinevezése szúrta a magyar urak szemét. Ráadásul tudatlanságával külföldön botrányokat okozott, és a pápa végül hazaküldte.
András a királyi birtokokat mértéktelen módon adományozta, helyettük adókból, illetékekbõl kívánta megoldani a kincstári bevételeket.
Mindjárt trónra lépésének évében András beavatkozott a halicsi belviszályba, és felvette a Halics és Lodoméria királya címet.
1208-ban felépült Lébényben a bencés monostor.
1211-ben behívta a Német Lovagrendet, Erdély szélén megkapták a Barcaságot. Feladatuk a kunok visszaverése és megtérítése lett volna, de õk egyre nagyobb önállóságra törekedtek.
1213-ban a király éppen Halics ellen vezetett hadjáratot, amikor a Pilisszentkereszten tartózkodó Gertrúd királynét a Bánk bán vezette fõúri összeesküvõk meggyilkolták. A hazatérõ András bosszúja csupán Péter bánt sújtotta, egyedül õt merte kivégeztetni, és birtokait elkoboztatni.
1214-ben a bolgár cár lányát eljegyezték András fiával, Bélával; Nándorfehérvár, Barancs magyar kézre került. A gyermek Bélát királlyá koronázták. Az újabb halicsi hadjárat eredményeként Kálmán herceg ült Halics trónjára, de a következõ évben a novgorodi fejedelem elûzte.
1217-ben II. András rendkívüli adót vetett ki, majd elindult a Szentföldre. Záráról lemondott Velence javára, cserébe, hogy seregét átszállítsák Ázsiába. A következõ évben tért haza.
1220-ban Jákon kezdte építtetni a bencés monostort.
1221-ben kezdték Magyarországon szervezni a domonkos rendszertartományt.
1224-ben II. András kiadta az Andreanumot, a dél-erdélyi szász telepesek kiváltságlevelét.
1222-ben, a fehérvári törvénynapon a király politikájával elégedetlen serviensek, azaz kis-és középbirtokosok, vármegyei királyi tisztségviselõk, valamint a háttérbe szorított nagybirtokosok kikényszerítettek a királytól egy 31 pontból álló oklevelet.(bullát) A király a hitelesítést saját arany pecsétjével erõsítette meg, ezért Aranybulla. Az Aranybulla lett a szerviensekbõl lett köznemesség alaptörvénye, amely 1848-ig érvényben volt.
1225-ben A király fegyverrel elûzte a Német Lovagrendet, mert a lovagok területüket hûbérként felajánlották a Szentszéknek.
1226-ban Béla királyfi Erdély kormányzója lett.
1227-ben az esztergomi érsek tömegesen megkeresztelte a kunokat.
1229-ben megjelent a ferences rend Magyarországon.
1231-ben megújította II. András az Aranybullát.
1232-ben oklevelet kaptak a zalai szerviensek. A nemesi vármegye kialakulása megkezdõdött.
1234-ben végérvényesen megszûnt a magyar uralom Halicsban.
1235-ben II.(Harcias) Frigyes osztrák herceg betört Magyarországra. II. András jelentõs sereggel vonult ellene: Frigyes meghátrált, majd békét kötöttek.
IX. Gergely pápa szentté avatta II. András lányát, IV. Lajos türingiai õrgróf feleségét, Erzsébetet.
Julianus dominikánus barát három társával útnak indult a Magyar Õshazában élõ rokonok felkutatására.
Andrást harmadik, a királynál 30 évvel fiatalabb felesége, Beatrix az egész udvar tudtával csalta, fõ bizalmasával, Dénes nádorral.
II András 1235. szeptember 25-én halt meg, valószínûleg az egresi kolostorban temették el.
