Az arab hódítók fokozatos kiszorítását Sancho(1000-1035) (Öreg) navarrai király fejezte be Castília (Kasztília) elfoglalásával, és felosztotta országát három fia között a navarrai, castíliai és aragon királyságra.

Aragónia

A XI. században folytatódott a területek visszaszerzése az araboktól, II. Alfonz (1162-1196) egyesítette Aragóniát, Katalóniát és Provance-t. A XIII. században az arabok elleni küzdelem elérte a területi végső határokat, és lehetőség nyílt a Földközi-tenger kereskedelmébe való bekapcsolódásra. 1276-1285 III. Péter feleségül vette Hohenstauf Manfréd lányát, Konstanciát, s ennek révén a szicíliai felkelők hívására legyõzte Anjou Károly flottáját, és elfoglalta Szicíliát. A pápa az anjoukat támogatta, III. Fülöp francia király kísérlete Szicília visszafoglalására kudarcba fulladt (1285). Péter fiai közül III. Alfonz (1285-1291) Aragóniát, Kataloniát és Valenciát, II. Jakab (1285-1325) Szicíliát örökölte. Alfonz halála után az aragon trónra kerülő Jakab a pápa által vezetett ellenséges koalíció nyomására lemondott Szicíliáról az aragni békében (1295) Szardínia és Korzika ellenében, viszont fivérét, III. Frigyest a szicíliaiak királlyá választották.
 

Kasztília

A XI. században előbb élénk belviszályok jellemezték, majd VI. Alfonz (1065-1109) egyesítette a királyságot, mint a gót király örököse, a pireneusi keresztény államok vezetőjeként döntõ részt vállalt az arabok elleni harcban (reconquista). A kasztíliai lovagok (hidalgók) nagy szerepet vállaltak a harcokban, és élvezték eredményét: számos emírség lett Kasztília adófizetője.
 

A córdobai Nagy-Mecset a IX - X. századi mór építészet egyik legszebb példája.	Apulia Castel del Monte erőd

A század végén a gyengülő arabokat afrikai berberek (almoravidák) segítették, ennek eredményeként vereséget mértek Kasztíliára. Egyesítették az arab államokat, és 1095-ben megalapították az almoravidák birodalmát. Folyamatos támadásokat indítottak Kasztília ellen, ahol állandó belviszályok gyengítették a belső rendet. Az almohád emírek egymás elleni villongásait 1212-ben sikerült kihasználni, amikor Navas de Tolosa mellett győzelmet aratott felettük Kasztília, Aragonia, Navarra egyesült lovagserege és megtörte a pireneusi félszigeten az arabok uralmát. III. Ferdinánd (1217-1252) egyesítette a két  királyságot újra, és sorra szerezte vissza az arabok által birtokolt területeket. (1236 Cordova, 1248 Sevilla) X. Alfonz (1252-1284) a német-római császári trónt nem tudta ugyan megszerezni, de Cathagena és Cadiz megszerzésével kijutott az Atlanti-óceánhoz 1262-ben.

Navarra

1076-ban Kasztília és Aragonia osztoztak területén, a királyi cím az aragoniai dinasztiáé volt. I. (Aragoniai) Alfonz halála után Navarra ismét önálló lett, a választott király, Garcia Ramirez (1134-1150) uralkodása alatt. Fia (Bölcs) Sancho (1150-1194) harcolt Kasztília és Aragonia ellen; (Erős) Sancho (1194-1234) nõvérét feleségül adta III. Theobald champagne-i grófhoz, akinek halála (1201) után Navarra és Champagne egyesült IV. Theobald (1234-1253) alatt. Unokája, Johanna mindkét fejedelemséget férje, IV. (Szép) Fülöp francia király birtokába juttatta.

Portugália

VI. (Kasztíliai) Alfonz a Minho és Tajo közötti birtokot hűbérül adta (1093-ban) sógorának, Henriknek (1093-1112), a burgundi herceg testvérének. Henrik függetlenítette grófságát Kasztíliától. Fia Alfonzo Henriquez (1112-1185) fölvette a királyi címet, és hűségesküt tett a pápának (1140). 1147-ben elfoglalták a keresztesek Lisszabont, amely portugália fővárosa lett. III. Sándor pápa elismerte a portugál királyságot (1179). I. Sancho (1185-1211), II (Kövér) Alfonz (1211-1223), II Sancho (1123-1245), III. Alfonz (1245-1279) elfoglalta Algarve tartományt, s ezzel Guadiana lett a határ Kasztília és Portugália között.