84 cikkelybõl áll az I. törvénykönyv.
Rendelkezik

Az elûzött telepesek visszatérésérõl földjeikre.
"Akinek Szent István adott birtokot, annak örökösei is évezzék."
" Mindennemû adományok elvételérõl, kivéve Szent István adományát."
"Hasonlóképpen végeztük, hogy a monostoroknak és egyházaknak ajándékozott halászó vizeket vissza kell venni, de maradjon annyi, amennyi a barátok mindennapi élésére szükséges."
Tized fizetésének megerõsítése.
Pap nem vehet feleséget.(cölibátus)
"A tüzes vas, és forró víz próbájáról. Micsoda helyeken lehessen?
Megtiltjuk, hogy vassal, és vízzel való próbát akármely egyházban tegyenek, hanem csak püspöki székhelyen, és nagy prépostságokban, mint Pozsonyban, és Nyitrán."
A pogány vallást gyakorlót veressék meg.
"Boszorkányokról pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen." ( Itt a pogány boszorkányokra gondolt, az un. strigákra.)
A lopáson ért embert, mint tolvajt ítéljék el.
A zsidók, és izmaeliták számára tiltotta a keresztény rabszolgák vételét és eladását, megengedte számukra a birtokszerzést, de a birtokon pogány szolgák végezhették a földmûvelést, lakhelyüket pedig a püspöki székhelyre korlátozta.
Bizonyos vétségeknél, mint a pogánykodás, ünneptartás, vagy haldoklóhoz pap hívásának elmulasztása esetén a szabadokat 40 napi vezekléssel, a szolgákat 7 napi vezekléssel sújtotta, de ez utóbbit veréssel egybekötve. Minden püspöki városban két házat kellett fenntartani a vezeklõknek: egyet a szabadoknak, egyet a szolgáknak.