Szent István koronája a róla készült palástábrázolás alapján képzelhetõ el. Valószínûleg pántkorona volt drágakõ díszekkel, liliomos oromzattal, melyet kiegészített a jobbjában tartott szárnyas lándzsa, és a bal kezében tartott országalma, mely a békés országlást volt hivatott jelképezni.

A SZENT KORONA - két része különbözõ idõkbõl való, és csak késõbb illeszthették össze. Az alsó bizánci korona zománcképei az 1070-es években uralkodó személyeket, Dukász Mihály görög császárt, és I. Géza magyar királyt ábrázolják. Latin koronának nevezzük a korona kereszt alakú boltozatát, melyet latin feliratos zománclemezek diszítenek.Szent korona története  A középkorban az érvényes koronázás formai feltételekkel járt.

A KORONÁZÁSI PALÁST - latin felirata szerint - 1031-ben készült;  a veszprémvölgyi apácák készítették, eredetileg miseruhának, a székesfehérvári koronázási templom számára. Utóbb alakították át koronázási palásttá.

A JOGART általában keleti, szasszanida munkának tartják, valószínûleg koronázási jelvényeink legrégebbi darabja. A X. századi Egyiptomban készült.

 

AZ ORSZÁGALMA - címere alapján - Anjou-kori. A koronázási jelvények közül a legkésõbbi.

 

A KARD a jelvényegyüttes legújabb darabja, a XVI. század elején Velencében készült.  Prágában a Szent Vitus székesegyház kincstárában õriztek egy kardot szent István kardjaként,  a XIV. században.

 

A másik, úgynevezett Attila-kard honfoglaláskori szablya, ma "Nagy Károly-kard"-ként a bécsi kincstár õrzi.