Csolnok környéki bányászat

1781-1795. Rückschuss fivérek négy bányát nyit­nak a csolnoki határban.

1795-1870. Különböző társaságok művelik Csol­nok területét.

1795-1812. A Vallásalap területét a Helytartó-tanács saját jobbágyaival művelteti.

1812-1838. Weissenberger Gáspár és Társai bérlik a Vallásalap szénjogát.

1812-1853. között épített miklósbereki bányák többsége Annavölgy vagy Tokod felé szállít. Az annavölgyi-csolnoki bányászat ebben az időszakban egy egységnek tekintendő.

1815. Működik a Péter Pál táró, a Franciska akna és egy légakna.

1815-1840. között épült az Antónia lejtakna, a Teréz táró, Alajos akna, a Henrik szállító­akna és két légakna.

1838-1857. Miesbach Alajos szerzi meg a Vallás­alap bérletét és lemélyíti a Gusztáv aknát, 3 újabb lejtaknát és egy gőzgéppel felszerelt gépaknát.

1849. Palatinus-akna és a Mária-Dorottya táró összekötése.

1857. Miesbach bányáit Dracche Henrik veszi át.

1868-1898. A Drache-bérlet területén a Kőszén-bánya és Téglagyár Társulat folytatja a bányászatot. Annavölgyről fejtik a csolnoki szénvagyont.

1868-tól a Miklós-bereki aknából és

1878-tól a Vilmos aknából, illetve

1890-től a Samu táróból, míg,

1898. július 2-án a szénjog az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. birtokába kerül. Ez kezdi 1905. április 1-én az Auguszta-akna mélyítését. 1898-1915. A „szőlősgazdák területén" az Észak-magyarországi Kőszénbánya Rt. bányászkodott. Ennek bérletét is az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. vette át.

Auguszta akna

1905. április 1-én megkezdik a 240 m-es Auguszta-akna mélyítését. A 43 m-es szinten beton gátszékbe vasajtót építettek.

1906-tól két évig elővájásból termeltek, mert nem volt sem tömedékanyag, sem áthúzó szellőz­tetés.

1907. január 24-én elkészül az Auguszta-akna-dorogi kötélpálya (1924. február 4-ig üzemelt). Lyukasztottak az annavölgyi bányarészre, megteremtették az áthúzó szellőztetést. 1907-1909. A „D" mezőt fejtik. (A II-es lejt-aknától Ny-ra 1931-ig).

1907-1908. Felépül az Auguszta-kolónia.

1908. december. Az első iszaptömedékelési kísérlet (lösszel).

1909. május 2. 2,5 m3/p vízbetörés. 2 m-es gyalult gerendákból épített gáttal igyekeztek elzárni, sikertelenül. A mező 3 hétig víz alatt állt.

1910. Teréz akna telepítése (III-as akna). Auguszta akna szivattyútelepét 8 m3/p kapacitásra bővítik.

1912. Lemélyítik az I. légaknát.

1914. A csolnoki gurító beiszapolódik, a mező fel­sőbb szintjét felhagyják.

1915. A régi műveleteket felhagyják, megnyitják a XV-ös és a Reiman ereszkei mezőt (U-mező). Kísérleti frontfejtés indul, de a lösz-iszapolás elégtelensége miatt abbamarad.

Októberben megkezdik a dorogi alagút (Rei­nuann-táró) építését.

1916. Steinriegel mező csolnoki területe a tavaszi hóolvadás következtében beiszapolódik.

1919. Auguszta lejtakna telepítése.

1921. március 15. A XV-ös ereszkei mező 3,5 m3/p­es vízbetöréssel elfulladt.

Augusztusban víztelenítik a XV-ös ereszkét. (A cementálást 1928-ban végzik el.)

1923. Megoldják az Auguszta-aknai homoktömedé­kelést (Reimann-aknáról), megindul a front­művelés.

1924. február 4. Auguszta lejtaknát bekapcsolják az alagútba, a kötélpályát leállítják.

1927. Megépül az Auguszta lejtaknai szivattyú­kamra (fakockával biztosítva).

Június 11-én Teréz-aknát (III-as akna) bekötik a dorogi alagútba. Szeptember 20-án Auguszta-akna elfullad (43,2 m3/p). A víz az annavölgyi műveleteket is elárasztja. Október 17-én meg­kezdik a cementálást, majd

1928. március 6-án a víztelenítést, ami június 10-én fejeződik be. A termelést Teréz-aknára koncentrálták. Auguszta-aknát tovább mélyítik a 34-es szintre és megnyitják az Auguszta ereszkei mezőt és (- 20 m-es szinten) összekapcsolják Auguszta lejtaknával.

II-es akna

1923-ban lemélyítik H. függőaknát és

1924-ben termelésbe léptetik.

1931-ben ide helyezik át az üzemvezetőséget, de az üzem változatlanul Auguszta-akna néven mű­ködik. Újranyitják „D"-mezőt (IV—V-ös harántok telepítése).

1929-32 között lemélyítik a II. lejtaknát S az „A"-ereszkét.

1932. Az 1928-ban feltárt II-es mezőben (II-es

lejtaknától D-re) megkezdik a visszafejtést. 1934-ben megkezdik Auguszta-akna pillérének és

a IV-es légakna bentmaradt fekütelepeinek Lefejtését (frontfejtéssel).

1935-ben külszínre lyukasztják a Krempf-gurítót (VI—VII. harántok között).

1935-re az Alagút feletti paleocén mezőrészek ki­merültek.

1936 februárjában a II-es mező fejtését befejezik. A mezőt dőlésmenti frontfejtéssel művelték, a Henrik-hegyről iszapolva. Az V-ös és VI-os ereszkéket fakockával bizto­sítják, iszapoló fúrólyukat mélyítenek, a kül­színről kihajtják a „Csolnoki ereszkét", az V—VI-os harántok között iszapoló szivattyú­kamrát építenek triász mészkőben. November­ben megkezdik a Miklós-bereki terület feltárá­sát (XI-es lejtakna, 373 m). Oligocén telepben Korfmann-féle láncos és Flotttnann rudas réselő gépekkel dolgoznak. A bányában 4000 t darabos szenet deponálnak.

1937. Megtörtént a triász mészkőben a víznívó felett hajtott alagút és az annavölgyi Pálinkás­táró összelyukasztása.

1938. Megnyitják a VI—VII-es harántot.

1941. Lefejtik Teréz-akna S a Teréz lejtakna pil­lérét, „U"-mezőben a — 7 és a +34-es szintek között fejtenek. Teréz-aknát betömik. Június 1-én az Oligocén I—II. és a Paleocén. XI-es mezőt X-es aknához csatolják.

1943. Megnyitják a VIII-as harántot.

1944. Az üzem területe 3 hónapig hadszíntér volt. 1945. március 28-án kezdik a munkát. II-es függőakna robbanóanyagoktól való megtisztítása négy áldozatot követelt. A termelést az alagútszinti pillérekben indí­tották meg.

1946. Kihajtják a IX-es harántot.

1950. Megkezdik a „csolnoki mező" (K-i mező) feltárását.

1953. augusztus 20-án a csolnoki mező 6 m3/p vízbetöréssel elfulladt. A cementálás csak rész­ben sikerült, a 47-es szintre felengedett víz 0,8 m3/p-ben állandósult, melyre ivóvízállo­mást létesítettek. Elkezdik az oligocén „falupillér" lefejtését (1956-ig tartott). Az alagúti szállítás egyszerűsítése és a II-es aknai alagútpillér felszabadítására megkezdik az „Új alagút" kihajtását. (Koncentrációs alagút.)

1955. július —1957. március, az új alagút kihajtása (984 m)

1958. Megkezdik az U-mező újranyitását. A II-es függőakna +30-as szintjén az U-ereszke alatt megközelítőleg Ny-i irányú irányvágatot tele­pítenek a fekütelep feltárására. Az I-es lejt­aknában a fekü- és főtelepi pillérek fejtésébe kezdenek, behatolva a felhagyott Teréz-akna fekütelepi pillérébe is. A harántokban folytatják a fő- és fekütelepi pillérek kutatását.

1959. Az I-es lejtősakna már lefejtett pillérében kutatást kezdenek. Megnyitják a „Szalontai bányát" a Homok­vasút II-es aknai ürítőhídjánál megfúrt oligo­cén lencse lefejtésére. A harántokban (VI, VII, VIII és IX-es harán-tok) öreg műveletek közötti, „böngésző" mű­velést folytatnak. Az I-es lejtaknai pillérek fejtése folyamán előkészítik a II-es aknai alagútszárny triászon kiékelődő pillérének fejtését is. IX-es harántban megkezdik a +68 szinti te­rület feltárását Leontina-telepben. Lemélyítik a XVII-es, XVIII-as ereszkét. Az akna É-i és Ny-i határának kiszögellésében megkezdik a visszafejtést. „Szalontai bánya" oligocén telepének mű­velését befejezik

1960. U-mező +30 szinti irányvágatát összekötik az újranyitott II-es lejtaknával, majd a lejt­akna +42-es és +72 szintjei között kezdik meg a fekütelep előkészítését. A +30 szinten

Auguszta-akna részben lefejtett pillérben kutatnak. (A fekütelep vastagsága 1,4-1,8 m

volt 2200-3000 kcal/kg fűtőértékkel.) Lefejtik a II-es aknai alagútszárny pillérét.

IX-es harántban a +65 szinti Móricz-telepet kutatják meg és azt a Paula-teleppel

együtt készítik elő fejtésre. Mindkét telep 2 m vastag és kiváló minőségű, de tektonikailag

igen zavart. A IX-es harántot (és az alagutat) szellőztető sátort 700 m3/p teljesítményűre cserélik. Az intenzívebb szellőztetés miatt számos eset­ben szennyezte a mező levegőjét a határ közelében művelő I-es aknai öregségekből származó CO-szivárgás. Lámpakamrát és önmentőkészülék-tárolót építenek 400 dolgozó részére.

1961.  U mező +30 szintjén az Auguszta-aknai pillér kutatását rendkívül rossz kőzetviszonyok között folytatták - igen csekély eredménnyel. A II lejtakna +76-os szintjéről új szállítóereszkét mélyítenek a +30 szintre és megkezdik az irányvágat D-i oldalán feltárt terület teljes visszafejtését. Megkezdik az új (II/A) ereszkétől Ny-ra fekvő, a koncentrációs alagút pillérével lezárt terület kutatását is. A +52-es és a +75-ös szinten nyitják meg a fekütelepet. VI-os harántban az É-i határ menti +102 szint és az V-ös haránti ( + 22-es szinti) területekre koncentrálják termelésüket, főként a Móricz-telepi pillérekben. A fekütelepet pedig az ún. Fekü-ereszkével nyitják meg. A fekü-ereszke célja a mező ÉK-i területének megkutatása az Új-alagút pillérével és az I-es aknai határral zárt mezőrészben. IX-es harántban a +65 szint alatti, már rész­ben az I-es aknai bányatelken fekvő Leontina-telep feltárását a XIX-es ereszkével végezték el (a +49-es szintig). E feltárást sürgette az I-es aknai öregségekből átszivárgó szénmonoxid mennyiségének növekedése, aminek következ­tében a +65 szinten feltárt és fejtésre előkészí­tett területet be kellett iszapolniuk. Mintegy 500 m előkészítő vágat betömedékelésével si­került az átszivárgást megszüntetni.

II. függőleges akna fölé új, 1000 m3/p telje­sítményű, reverzálható ventillátort szereltek és depressziós házat építettek. IX-es és X-es harántok közötti alagútszakaszt - szállítás közben - három vágány beépíté­sére alkalmas méretre bővítették (triász mész­kőben). A munka időtartama 56 munkanap (VIII. 23—X. 27-ig). November 6-án kezdték meg a Steinriegel ha­ránt kihajtását (VI-os haránttól indulva DNy-i irányban). Az év végéig 136 fm triász vágat készült el.

1962. Az U-mező +30 szintjén elérik a koncentrá­ciós alagút pillérét, megkezdik a visszafejtést. A VI-os ereszkei bányamezőben folytatják a Fekü-ereszke mélyítését. A IX-es harántban a +54-es szinten (részben az üzemhatáron kívül) megkezdik a Leontina-telep visszafejtését. Elkészült a Steinriegel haránt, megkezdték a sikló kihajtását. Márciusban üzembe állítják a II-es függőaknai új 1000 m3/p teljesítményű ventillátort.

1963. július 1-én az üzem szervezetileg egyesül I-es aknával, létrejön a Csolnoki bányaüzem. U-mezőben a +25 szinten (fekütelepben) el­érik az Auguszta-akna pillérét. Augusztus 7-én a Steinriegeli vágattal a kül­színre lyukasztanak. Megkezdik a mezőbeli kutatást (+177 szinten).

A VI-os haránti Fekü-ereszkével leérnek a +60-as szintre, megteremtik a légösszeköt­tetést, megkezdik a terület előkészítését és fej­tését. IX-es harántban visszafejtik a +65 szint alatti területet és ezzel megkezdődik a vissza­vonulás. Szeptember 17-én U-mezőben sújtóléglobbanás történt (egy könnyebb balesettel). A mezőt I. osztályba sorolták.

1964. U-mezőben a +30 szint Ny-i szárnyán a fekütelepet fejtik. Steinriegel: a +157, +185 szintek között fejtenek, iszapolási problémák nehezítik e ma gas szintek művelését. A nagymértékű és hir­telen tavaszi hóolvadás elárasztással fenyegeti a mezőt, a munkákat a veszély megszűntéig szüneteltetik. VI-os harántban a Fekü-ereszke +56 szintjén az alagút pillére mentén fejtenek. IX-es harántban a művelés a X-es ereszke pil­lérének visszafejtésére szűkült (Leontina- és Móricz-telep). Megkezdték az alagút felett felhagyott régi pillérek újbóli átkutatását is.

1965. A Steinriegel mező művelését (létszámhiány miatt) szüneteltetik, U-mező gyorsított vissza­fejtésére koncentrálják a munkaerőt. VI-os harántban a Fekü-ereszke Ny-i szár­nyán a +60 és a +43 szintek között kutatnak a kétpados Leontina-telepben. IX-es harántban befejeződik a X-es ereszke pillérének visszafejtése, az alagút feletti Leon­tina-telepben kutatnak a +140 és a +200-as szintek között, mintegy 40 m-re a külszíntől.

1966 májusában megtörtént a IX-es haránti IV-es mélyereszke felhagyása. A II. félévben a Csolnoki bányaüzem megszűnt, területét a Borókási bányaüzemhez csatolták. U-mezőben a művelés a x--25 és a +36 szintek közötti fekütelepben folyt. A mezőt május 31-én felhagyták.

Az akna épületeit a Sárisápi Mg. Termelő Szövetkezet vette át és ott ipari segédüzemet létesített. VI-os harántban a Fekü-ereszke a +60 és +49 szintjei között a kétpados Leontina-telepben, IX-es harántban az alagútszint felett talált Leontina-telepi pillérekben fejtettek.

1967. A VI. és IX-es haránti mezők visszafejtését végzik. Július 21-én a VI-os és IX-es haránti mezőket X-es aknához. csatolják. Decemberben a IX-es haránti művelést X-es akna befejezi.

1968. decemberben VI-os haránti fővágatok pil­léreit lefejtik és év végére ezt a bányamezőt is tervszerűen felhagyják (X-es akna). II-es akna területén a művelés 1973-ig szünetel.

1973-ban a II-es függőakna és a bekötővágat oligocén telepi pillérét a Borókási bányaüzem nyitja meg (XII-es akna elfulladása után). Az 1,2-1,8 m vastagságú beágyazás nélküli telep feltárása az alagútszintről történt.

1974. január 1. A XII-es aknaüzem megszűnik, a mező művelését XIX-es akna folytatja és ezzel párhuzamosan megkutatják II-es lejt­akna környékén az öreg műveleteket is.

1975. január. A megnyitott terület további fejtését Ebszőnybánya veszi át. Az alagút 4000. m-énél (a borókási alagút elágazásánál) triász mész­kőből kiindulva a +165 és a +171 szinteken fekütelepi feltárást végeznek. 200 m hosszban tárják fel a telepet, de annak gyenge minősége miatt novemberben a munkahelyek felhagyá­sára kényszerülnek.

1976. január 15-én a sárisápi XIX-es aknát viz árasztotta el. Az üzem II-es akna bányahatárd­belül, az alagútról kutató vágathajtást ke:.: a többszörösen „átfésült" lefejtett területeket Az alagút 4000. m-énél a +150 szintre fel­vetett fekütelepet nyitják meg. A II-es lejtaknából a +142-es és a +134 szin­ten indítanak ÉNY-i irányú kutató vágatpárt. Az V-ös harántból a +144 szinten kutatnak. szintén öregségek között.

1977. Az alagút II-es lejtakna és az új alagút kö­zötti szakaszán a +118 és a +147 szintek között a régi műveletek során benthagyott Leontina és a fekütelepi pillérek felkutatását és fejtését végezték.

1978. A II-es lejtaknában a megkezdett kutatásokat folytatva fejtik az öreg műveletek között talált. nagyobb részben fekütelepi pilléreket omlasz­tásos kamrafejtésekkel. Az alagút egyéb terü­letein végzett kutatásaikat felhagyják. 1979-re az alagút II-es aknai területének művelését XIX-es akna is befejezi.

I-es (Reimann)-akna

1915. októberben megkezdik a Reimann-altáró (dorogi alagút) és Reimann-akna (I-es akna` mélyítését.

1917. május. Az alagút lyukaszt (2590 m), I-es szállító akna termelésbe lép.

1918. április 2. Az alagúti szállítás megindul. Dorogon 500 vagon/nap kapacitású (vasból készült) osztályozót építenek.

1917-1920. Lemélyítik az I-es, III-as lejtaknákat és a Fasiklót, megnyitják a „B"-, az „F"-és a „H"-mezőt.

1921-ig a Henrik-hegyen termelt homokkal (zúzott homokkővel) iszapoltak, amely számos gát­szakadást okozott.

1923. március. Megindul a sátorkői homokvasút (580 mm-es nyomtávon) és a Henrik-hegyi homoksikló. Megnyitják „S"-mezőt és később a „K"-mezőt is.

1926. „B"-mező kimerül. Augusztus 26. „F"-mező elfullad, de a vízbetörést.

1928. február 8.—március 31. között sikeresen elcementálják és augusztus 31-től a mező ismét termel.

1930-ban lemélyítik az V-ös aknát, de a területéhez fűzött remények nem teljesülnek, 1941-ben betömik. Augusztus 10-én megindul VI-os akna mélyí­tése, a ligethegyi, az S-II. és S-III. mezők bekapcsolására.

1932. július 16. 60 m3/p vízbetörés az „S"-mezőben Az akna termelő mezői víz alá kerültek. A sikeres cementálás után 3,6 m3/p mennyiségű víz maradt vissza. A víztelenítés után,

1934 végére fejeződött be az újranyitás.

1935-ben az „akna felette nagy vízveszélyessége miatt a frontfejtési rendszerrel szakítanunk kellett". „D"-mezőt vándorgátas frontfejtésre készítik elő, a fejtést 1936-ban kezdik.

Szeptember 30-án az új homokvasút I-es ürí­tőjét üzembe helyezik.

1937. május 19. „F"-mezőt mintegy 4 m3/p vízzel víz alá engedik (a sikeres cementálás érdekében), júliusban újranyitják.

1937-ben megkezdik a Schellerhofl akna pillé­rének lefejtését.

1938-ban az aknát (az Oligocén mező szellőzteté­sére) újranyitják, majd a mező lefejtése után

1941-ben felhagyják.

1940. Auguszta lejtakna víztelenítése és a „D" lejtősaknával való összelyukasztása.

Az Auguszta lejtaknai „D"-mező feltárása. 1941-ben 6,5 m" vízzel felhagyják a - 62 szinti műveleteket. Augusztus. A - 56 m-es szinten 7,2 m3/p vizet fakasztottak. A már lefejtett mezőrészt

1941. április 1-én felhagyják. A vizet 4 db fúró­lyukkal elcementálják.

1943-ban a lejtaknát újranyitják, de az november 22-én ismét elfulladt.

1944.  végén I-es akna is víz alá került (a háborús események következtében).

1945. szeptember 8-án indul újra a széntermelés (fekütelepekben). Megnyitják az Auguszta-lejtakna, a IV-es akna és a IV-es lejtakna bentmaradt pilléreit.

1949. január 23. A IV-es lejtősaknában 10 m3/p-es vízbetörés történt, az elzárási kísérletek eredménytelenek voltak, a vizet emelték, a maradék pilléreket lefejtették (1954-ig), míg

1954. január 4-én 30 m3/p-re becsült mennyiségű vízbetöréssel a mező elfulladt. Mindkét víz­betörést elcementálták, de újranyitásra nem került sor.

1955. július-1957. március. Kihajtják az „új alagutat" (984 m).

1958-ban újranyitják a Gete-mezőt.

1960. A Zsigmondy-mező szárnyvágatából telepí­tett Gete-siklói terület művelését a +190-es szinti alapvágat pillérének visszafejtésével be­fejezik. Megkezdik a Gete-siklói területtel szomszédos, D-i irányba levetett területen az V/a ereszke pillérének visszafejtését.

A VIII-as ereszke +98 m-es szintjéről meg­kutatják a Móricz-telepet. A Zsigmondy-mező termelésének döntő több­ségét a VIII-as ereszke 54-es szintjétől D-re a II-es akna határáig telepített fejtésekből és a Zsigmondy-mélyereszke „Senki"-vágat kö­zötti területről szállították.

Megkezdték a III-as lejtaknai terület újra­nyitását. A +138 szintről indított DK-i irányú szállító- és légvágat mélyítése a „talbó"-telep megnyitására irányult. „F"-mezőben folytatták az aknapillér lefej­tését. Decemberben gépi szállítású fejtési kon­centrációt hoztak létre 3 db Hidasi-féle rakodó­gép üzembeállításával. A mező +36 szinti alapvágatából a feküpad fejtését végezték. Felkészülnek az „önmentőkészülékek" haszná­latára, tároló- és kiadóhelyiséget, valamint lámpakamrát építenek.

1961. A Zsigmondy mélyereszkei mezőrészben a II-es aknával határos D-i területen foly­tatják az öreg műveletek között fellelhető pil­lérek fejtését. A III-as mélyereszke területén, a +86 és a +104-es szinten a „talbó"-telepben képezik ki a DK-i irányú csapásvágatokat. Főtelepi kutatásaik eredménytelenek. A feltárt telep vastagsága 0,8-1,8 m, a fekütelep 0,6-1,2 m. „F"-mezőben az aknapillér É-i területét fej­tették.

1962. Az „F"-mezőben megkezdik a „talbó" és a feküpad fejtési előkészítését (a +30 és a +27 szintek között). A Zsigmondy mélyereszkében a +51 és a +56 szintek közötti Leontina-telep vissza­fejtését végzik és megkezdik a mélyereszke pillérének visszafejtését is. A Zsigmondy alagútszárny 4000. méterénél mélyítik a IX-es ereszkét (az 1910-ben művelt terület benthagyott pilléreinek feltárására). A III-as mélyereszkei mezőben a +86-os szinten érték el a művelésre alkalmas „talbó" telep határát. A vetőlépcsőkre és a Schaller­hoffi akna pillérére telepített előfúrások további művelhető szénvagyont nem mutattak, megkezdték a visszafejtést. Elkezdik III/a ereszke mélyítését és a III-as mélyereszke hosszabbítását. Február 13-án a III-as mezőben sújtólégrob­banás történt (1 halálos és egy súlyos sérült), a mezőt I. sújtóléges osztályba sorolják, át­térnek a CEAG lámpák használatára. Május 8-án az F-mező 33 szinti siklójában a sújtólég belobbant. Ezt a mezőt is I. sújtóléges osztályba sorolják. Új ivóvíz-ereszkét mélyítenek a +108-as szinti triász kavernára.

1963. július 1. I-es és II-es akna Csolnoki bánya-üzem néven, I-es aknai telephellyel egyesül.

Az „F"-mező +73 szinti főtelepi műveletei befejeződtek, a +33 és a +36 szinteken foly­tatják a fekütelepek visszafejtését és megkezdik az aknapillér fejtési előkészítését. A III. ereszkei mezőben a „talbó"- és fekütelepek le-lefejtését befejezték. Július 13-án a III/A légereszke lyukasztása megtörtént (a +37 szinten) a fekütelep fel­tárása a +27 szintig elkészült. A IX-es ereszkei területen behatolnak a 20-as években fejtett, lösszel iszapolt területre (a +110-es szinten). A VIII-as ereszkében befejezték a Zsigmondy­mélyereszke pillérének visszafejtését. Novem­berben kezdik meg (az alagút 4500. méterében a „Remény-haránt" kihajtását. Július 31-én a III-as ereszke +25-ös szintjén 20 m3lp nagyságú vízbetörés történt, amely néhány óra alatt 300 1/p-re csökkenve állandó­sult. Az ereszke a +34 szintig telt fel.

1964. „F"-mezőben a „talbó"-telep és a főtelepi aknapillér visszafejtését folytatták. (A +36 szinti rakodó felett a függőakna állandó javí­tásra szorult.) A III-as ereszkében a „talbó" és a fekütelepet, valamint a még meglevő főtelepi pilléreket fejtették. A Zsigmondy-mező Remény-haránti területén megkezdték a peremi részek visszafejtését (öregségek között visszahagyott pillérek fő­telepben). A XI-es mezei elágazásnál megkezdődik a XVII-es aknai menekülővágat hajtása (623 m/év)

1965. április 15. „F"-mező művelése befejeződött, az aknát a +128-as szintig beiszapolták.

A III-as ereszkei mezőben a „0"-szinttől a +36 szintig fejtették le az 1,8 m vastag fekü­telepet. A +54 szinten, a volt Georg-mezei területen végzett kutatás eredménytelen volt. November 9. 11,5 MFt-os beruházási munká­val befejezték a XVII-aknai menekülővágat kihajtását. A menekülővágatból megkezdik a kősiklói gurító és az ún. „tokodi háromszög" területének kutatását. A Zsigmondy-mezőben a Remény-haránti ter, leten és a IX-es ereszkében fejtettek.

1966. A Csolnoki bányaüzem megszűnt, terület a Borókási bányaüzemhez csatolták. A III-ereszkei mezőben a termelés már csat. a +86 szinti zsomp pillérére korlátozódott. amely július 1-re elfogyott, a mezőt felhagyták. A III. negyedévben kevés sikerrel fejezik be a kősiklói kutatást, a mezőrészből kivonulnak. A IV. negyedévben felhagyják a Remény­haránti művelést, és a XI-es mezei alapvágat pillérében végeznek csekély eredményű kuta­tást. A XVII-es aknai menekülővágat Ny-i végében. a XI-es ereszkével megkezdik az 1944-ben el­fulladt XI-mező újbóli feltárását (XI-es eresz­ke).

1967. A XI-es ereszkével elérik a +32-es szintet. megteremtik a légösszeköttetést és megkezdik a fejtést. Decemberben a mezőrészt a Dorogi bányaüzem­hez csatolják.

1968. A XI. ereszkében a +39 és a +29 szintek között végzik a művelést. Az alapvágati szál­lítást villamosítják. Megoldják az iszapolást és a kétoldali energiaellátást.

1969. A XI. ereszkemező X-es aknával határos területén felszabadítják a határpillért és a +18 szintig ráfejtenek a határvetőre (a fel­vetett oldalon). A fejtést kizárólag Leontina-telepben végezték. Az I. negyedévben iszapoló fúrólyukat mélyí­tenek a +55 szintre.

1970. A +55 szinten feltörésekkel kutatják és fej­tik a Leontina-telepet. A IV. negyedévben megkezdik a visszafejtést.

1971. D-i és K-i irányban folytatják a +55 és a +38 szinti kutatást, siklópárral a 92-es szintig hatoltak előre és ott a főtelepi pilléreken kívül a fekütelepet is fejtik.

1972. Visszafejtik a +55 szinti pilléreket és fel­adják a XI-es mező alsó szintjét. A +103 és a +112 szinteken kezdenek kutatásokat és megnyitják a XVII-es aknai menekülő eresz­kében talált elvékonyodott Leontina-telepet is.

1973. A XI-es ereszkei műveleteket befejezik, fejtéseik az alagútszint feletti, triász mészkőre települt 3 m vastag Leontina- és az 1,5 m-es lencsés kifejlődésű Móricz-telepre tolódnak át, a XVII-es aknai menekülő ereszke felső rako­dója környékén.

1974. A kutatást a +140 és a +200-as szintek között végzik. A tektonikai adottságok miatt a művelés gazdaságtalan. Megkezdik a vissza­vonulást, és

1975. I. félévében a mezőt feladják, az anyagokat kiszerelik és a Zsigmondy alagútszakaszt le­zárják.

VI-os akna

1930. augusztus 10-én indult az akna mélyítése és másfél évi szünet után,

1933 októberében fejeződött be.

1935. június 10. Elkészült a VII-es légakna (220 m) Az üzemrész szervezetileg Reimann-aknához tartozott. Augusztusban lemélyítik a VI-os lejtaknát (a - 70-es szintig), a VII-es akna felől pedig a IV. lejtaknát mélyítették a légvezetés meg­teremtéséhez.

1936. december 25-én 8,5 m3/p-es vízbetörés történt az „S" II. mező —101-es szintjén.

A folyó vízben történő cementálás eredmény­telen volt, ezért

1938. június 30-ra a vízbetöréssel érintett aknák összekötő vágatait betongáttal zárták el, a széntermelést az oligocén mezőre koncentrál­ták és megnyitják a Felsőligeti paleocén mezőt (1937). Augusztus 1. Zárják a gátakat, megkezdik cementálást.

1940. A Ligeti mező felől megkezdik az „S" III. z ző víztelenítését (lecsapoló fúrásokkal), majd kinyitották a gátakat. Újranyitják a IV-es lejtaknát, lehatolnak - 67-es szintig, de a cementálási homokkal szennyezett víz megnövekedése útját állja meztelenítésnek. VII-es aknai mezőt az aknapillérig lefejtik és befejezik a ligethegyi oligocén telep fejtését.

1942. szeptember 27-én újabb vízbetörés a -113 szinten (4,3 m3/p).

1943. február 3. Az aknát a cementálás sikere érdekében tervszerűen víz alá engedték.

1944. január l-én megindul a cementálás utáni vízmentesítés, de május 11-én újra elfullad az akna.

1946. november 30. Ismét megkezdődik a víztele­nítés és

1947. február 21-én elérik a —56 m-es szintet, november 9-én lyukasztanak a VII-es aknai vágattal.

1949. február 5-én a - 62 szinten 47,1 m3/p víz­betöréssel az akna ismét elfullad, 1949 végén kezdik el a víztelenítést. December 14-én értek le a - 56 m-es szintre és a VI-os lejtakna fejnél vasbetongátat épí­tettek.

1950. március 4-én 42 m3/p vízbetöréssel az akna ismét víz alá került.

1957. október 12. Megindul az akna víztelenítése és

1958. január 23-án értek le a - 56 szintre.

1959. Előkészítik a régi oligocén alapközle pilléré­nek lefejtését a - 56-os és a - 45 szinteken. Ugyanerről a vágatpárról mélyfeküben kezdik meg a Felsőligeti paleocén széntelep feltárását. A VII/a lejtaknai bányamező +100 szintjének feltárását D-i irányban kezdik meg.

1960. A - 56-os és a - 45 szinti feltáróvágatokat ÉNY-i irányban vetősor zárja le, a területet visszafejtik. A fenti szintekről indított D-i irányú vágatpár IX. 1-én érte el a paleocén széntelepet, amelyet a - 49 és -54-es szinte­ken K-NY-i irányú csapásvágatokkal készí­tettek elő fejtésre. E szintek alatti terület megnyitására mélyítik a K-i ereszkepárt. Az alapvágattól Ny-ra a felszabadított vízvé­delmi pillér lefejtését végzik. VII-es akna +103 szinti aknarakodójáról a +103 szinti oligocén telepet fejtették le (a homokürítő pillérében). Május 1-én összelyukasztották a VI-os akna - 56 szintjéről indított főlégsiklót a VII-es aknai ereszkével. A VII/a lejtaknai mezőben 1,25 m-es telepet tárnak fel és fejtenek le igen kellemetlen kőzet­viszonyok között. Június 21-én előfúrásból metánt csapoltak, amely belobbant. Az aknát I. sújtólég-veszélyes­ségi osztályba sorolták. A -56 szinti alapvágaton acc.-os mozdony­szállítást alkalmaznak.

1961-ben már csak a felsőligeti mező paleocén telepében folytatták a művelést. A K-i szárny - 56 szinti területét visszafej­tették. A III/a ereszkével elérték a - 70 szintet, ahol a feltárás öregségi vizet csapolt és az eresz-két elárasztotta. Víztelenítés után lejutottak a - 88 szintig, ahol 5 m3/p teljesítményű át­emelő szivattyúkamrát építettek. A területet a - 66-os szinti légvágaton át be­kötötték a VII-es aknai IV-es lejtaknába és megkezdték az előkészített terület lefejtését. A Felsőligeti mező É-i irányba levetett terü­letét bányabeli fúrásokkal megkutatják és vá­gatokkal feltárják. A szellőztetőgép reverzálhatóságát megoldják.

1962-ben kihajtják a - 56 és a - 141 szinteket összekötő Ligeti ereszkét (1963. március 30-ra készül el). 5 m vastag palás széntelepben végzik a felső­ligeti mező K-i szárnyának feltárását a - 86-os és a - 76 m-es szinteken. A Felsőligeti mező Ny-i szárnyán a - 98 és a - 141-es szinteken 1 m vastagságú telepet tárnak fel.

1963. július 1. VI-os, Tömedék és XXI-es aknákat összevonják; megalakult a Dorogi bányaüzem, amelynek VI-os akna az egyik mezeje lesz. Áprilisban megkezdték a Ligeti alsó mező feltárását és lehatolnak a - 164-es szintig. Megkezdik az É-i határereszke mélyítését és a - 204-es szinten megteremtik a légösszekötést (1963. augusztus 25.) Ezzel a mező Ny-i szárnyának feltárása el­készült. K-i irányban is elérték a mezőrész feltételezett határát a -160 és a - 204 szin­teken. Október 30. A -141 szinten épült meg a 20 m3/p névleges kapacitású szivattyú­kamra. December 10. A - 204 szinti szivattyúkamrát 15 m3/p vízemelő kapacitásra szerelik fel, ezután megkezdik a 10 - 12 m vastag telep fejtését. November 27. Az I-es légereszke K-i szár­nyának -159 szintjén 1,2 m3/p hozamú víz­betörés történt (a fejtés 4. szeletében). Augusztus 18. Tömeges baleset a - 201 szinti feltörésben. Az öregségből lezúduló víz 6 dol­gozót sodort el és három súlyos sérülést oko­zott.

1964. A - 48 szinti légvágat pillérének visszafejté­sével a Felsőligeti bányamező befejezést nyert. A - 203, -160 szintek közötti területet előké­szítették. A II. félévben megindult az É-i mező feltárása a — 56 szinti alapvágatokból fedőmárgában. A harántvágat oligocén műveleteket közelített meg, azokból tárolt vizet csapolt. Megkezdik az aknába szerelt nyomócsövek fel­újítását, decemberre elkészül az I. sz. 300 mm-jű csőrakat és elkészül a második energia­vezeték (alagúton át).

1965. Az alsóligeti bányamezőben a - 203 és a -160 szintek között a szabad területeket lényegében lefejtették. A K-i irányban végzett kutatás ered­ménytelen volt, ezért meggyorsítják az É-i mező feltárását és a - 52-es szintről megindul­nak a régi, - 56-os szinti oligocén alapvágat pillérének feltárására. Decemberben a mező - 203 szinti szállítóvágatát feladták.

1966. A ligeti alsó mezőben befejezik a vágatpillérek (-160 szint, -152 szint) visszafejtését és a mezőben fakadó vizet október 20-án felengedik a - 144-es szintre. Folytatják az É-i mező feltárását, az I ereszke a — 96-os szinten mélyfekübe keni.- ezért a - 52 szintről új irányvágatot hajtani K-i irányban. Ebből mélyítik le a II. sz. eres. két (a - 86 szintre), majd újabb ereszkékkel É - irányban elérik a - 96-os szintet. A megkuta­tott széntelep vastagsága itt 3-5 m, dőlése 40-60°. Az oligocén területre 300 m-re hatoltak b (- 56 szint) és a régi vágatpillért visszafejtettek (október 26-ig).

1967. A ligeti alsó mezőben a -141 szint Ny-i szár­nyán ereszkét mélyítettek a -150 szintre és megkezdték a visszafejtést. Itt, a -138,8 m-es szinten június 8-án 6 m3/p vízbetörés követke­zett be, időszakonként 20 m3-es vízlökésekkel. A vizet felengedték, a Ligeti főereszke felet. gátba fogták, de az a gáton keresztül is készle­tet hordott a - 56 szinti zsompokba. Július 1. Az É-i mező - 94-es szintjén megin­dítják a fejtési műveleteket. Lemélyítik a VI-os ereszkét (-95,7-ről a -136 szintre) K-i határvetővel párhuzamosan. Az ereszke - 136 szintjén 10 m3/p teljesítményű szivattyú­kamrát építenek.

1968. VI-os akna területén fejtési műveleteket kizá­rólag az É-i mezőben végeztek a - 95 és a -136 szintek között. A -136 szinti alapvágaton feb­ruár 15-én 20-25 m3lp hozamúra becsülhető

vízbetörést kaptak, a VI-os akna üzemrészt fel­adták.

IX-es akna

1935. május 27-én kezdik IX-es akna mélyítését a középső eocén telepek művelésére. Megkezdik (Teréz aknától) az alagút kihajtását is.

1936-ban készült el az akna. A —11 m-es szinten telepben képezték ki az aknarakodót. Január 1-től az akna önálló üzem lett. Az alagútból 463 m-es lejtősaknát hajtottak és azt december 19-én összelyukasztották az aknával. 1936-ban jelentkeztek az első úszóhomok betörések.

1939-ben áttérnek az omlasztásos frontfejtéses mű­velésmódra.

1940 végéig a szellőztetést XIII. lejtaknához csatla­kozva oldották meg.

1941. A Ny-i alapvágatot 16 m3lp-es úszóhomok be­törés árasztja el.

1943. december 20. XII-es akna tervszerű elárasz­tása. December 30-án a víz álfolyt a Ny-i me­zőbe a - 55 szinten. A vizet emelték.

1944. május 3-án a K-i mezőbe is áttört a víz, 57 m-es szinten torlasz képződött, amely el­zárta a menekülés útját. A bentrekedt 9 bányász feltehetően gázmérgezésben meghalt.

1951-52 között az aknát (XII-es aknával egyidőben) víztelenítik, a művelést folytatják.

1960. április 1. IX-es, XII-es, XIV-es aknákat Boró­kási bányaüzem néven egyesítik. Júniusban feltárják a K-i mezőt. Acéltámos kamrafejtés módot vezetnek be. Az 1-es szinti légvágat kihajtásával megtörténik a két külön­álló légosztály kialakítása.

1961. május 31. Sújtólégrobbanás (a K-i mező -134 szinti feltörésben) okoz egy halálos és két súlyos .menetelű balesetet. A XXII/a ereszkét meghosszabbítják és a „B” ereszkét kikapcsolták a szállításból.

1962. K-i mező peremi részein a II-es telepet fejtik, a - 47 szint környékén pedig a kiékelődött telep esetleges folytatását kutatják. Az aknamező ÉNy-i szárnyán megkezdték a tárópillér iszaptömedékes fejtését. A tömedékelés löszös homokkal történt, miközben kísérleteket

végeztek a lösz vegyszeres kezelésére.

1963. aknamező K-i szárnyán a Borókási és a K-i ereszke összelyukasztását célzó -165-ös

szinti vágatban három alkalommal kaptak úszó­homok-betörést. K-i határ mentén előkészítik az I-es telep fejtését (-133-as szinten). Ny-i területen (ahol csak II. telep van meg) É-i iráyú, határon kívüli kutatást végeztek a Mogohegyi felvetőig. A II-es telepet műrevalónak találták.

XII-es aknai tárópilléreket fejtik (iszapolással).

1964. Összelyukasztják a Borókási és a K-i ereszkét (de a vízdús homokbefolyás következtében ismét elfulladt a -165 szinten). Megkezdik a D-i sikló újranyitását és a D-i feltárását.

1965. A K-i mezőben a Borókási ereszke üzembehelyezésével megindul a levetett terület intenzív fejlesztése az I-es telep -138 szintjén. Még az év folyamán megindul a II-telep fejtése is ai I telep - 133 szinten. A Ny-i mezőben a VII-sikló vágatpillérének visszafejtését végezték.

A D-i mezőben a + 40 és a + 58 szinti kutatá­sok improduktívnak bizonyultak.

1966. A K-i levetett területen megkezdik az elvéko­nyodott (1,2-2 m vastagságú) II. telep műve­lését acél- (Valent) támos biztosítású frontfej­tésekkel. A Ny-i bányamező művelését december 31-re befejezték. A D-i sikló pillérét visszafejtették.

1967. A művelést a -172 és a -165 szinteken foly­tatták. A -172 szinten az I-telepben acéltámos omlasztásos frontfejtést indítottak. Megkezd­ték a mező DK-i határán a - 20 szinti II-telep feltárását.

1968. A művelés elsősorban a -172 és a - 111-es szintek között folyt. Lefejtették a - 111-es és a - 165-ös szintek között bentmaradt II-es telepi pillért. A korábban tűz miatt benthagyott pillér fejtésénél az omladékot nátrium hidrokarbonát­tal szórták be. Az eljárás hatásos tűzmegelőzés­nek bizonyult. Folytatták a - 11-es és - 20 szintek közötti kutatást. Az üzem termelésének döntő többsé­gét frontfejtésből szállították.

1969. A -172 szinti műveleteket az év folyamán befejezték, feladták a Borókási ereszkét és a IX-es siklót. Megkezdték az I-es lejtakna-pillér I- és II-es telepének egyidejű — eltolt front­homlokkal való — lefejtését. A párhuzamos fronthomlokok közötti ideális távolságot a kísér­letek alapján 35-40 m-ben határozták meg. A -11 és a - 20 szintek közötti terület (DK-i határmenti terület) lefejtése csapásmenta om­lasztásos frontfejtéssel történt.

1970. IX-es akna a kimerülés időszakába került. Az I-es lejtakna pillérét fejtették és megkezdték a függőleges akna pillérének fejtésre való elő­készítését. Július 7-én a XII-es aknai vízbetörés következté­ben az akna elfulladt. Az elfulladás idején az aknamező 500,7 t/nap széntermelést képviselt, 1,690 t/m teljesítménnyel és 283,06 Ft/t ön­költséggel. Az üzemrész létszáma 371 fő volt. Összes szénvagyona 481 Et, kitermelhető szén­vagyona 450 Et, 1,3-1,5 közötti rentabilitás­sal. IX-es akna külszíni létesítményeit felszá­molták, az aknát betömték.

XII-es akna

1937. december 6-án kezdték meg XII-es akna mé­lyítését a IX—XIV-es aknák alatti alsó eocén-telep művelésére. Az akna

1939-ben érte el a —168 m-es szintet, a —163 szin­ten képezték ki az aknarakodót.

1940. április 22-én az alagutat a külszínig meghosszabbítják, az aknaudvart bekapcsolják az ala­gútrendszerbe. December 29-én az aknát és az alagútból indított lejtősaknát összelyukasztották, a XIII-as lejtősaknában pedig megkezdik az oligocén széntelep művelését. Az eocéntelepet saját homokbányából (Kecskehegy) iszapolják.

1941-ben kezdik meg XII-es akna mezőbeli feltá­rását (Ny-i mező I-es ereszke).

1942-ben már a — 225 m-es szintre is lehatolnak (I-es, II-es ereszkék).

1943. december 20. Kisebb vízbetöréseket kapnak, amelyek együttes mennyisége 14 m3/p-re emel­kedik. A bánya tervszerű víz alá engedését ren­delik el. (A víz csak a 122,4 m-es szintig emelke­dett fel!)

1951-ben kezdik meg a víztelenítést és

1952. decemberében fejezik be. (Először alkalmaz­tak nagyarányú mammutszivattyúzást). Meg­nyitják a Ny-i mezőt és a K-i szárnyon lemé­lyítik a VII-es ereszkét a -223 m-es szintig.

1955. december 10-én a Ny-i mezőt 3 m3/p vízbe­törés miatt feladják. A víz az öreg műveleteken keresztül az alapvágat számtalan helyén jelent­kezett.

1960. április 1-én IX-, XII-, XIV-es aknák összevo­násával megalakul a Borókási bányaüzem. Decemberre a XII-es aknai vízemelés 16,2 m3/p-re növekszik.

1961. Befejeződnek a IX-es ereszkei műveletek, az alapközle D-i oldalán fejtenek a főtelepben és a fekütelepben, nagyobbrészt kamrafejtésekkel. Az alapközle védőpillérét fejtésre készítik elő (az állékonyság fokozása érdekében). A K-i területen a szintes keresztpászta fejtésről áttér­nek a dőlésmenti rárobbantásos frontfejtési fej­tésmódra.

A VII-es ereszke Ny-i szárnyán a fekütelepet (- 211 sz.-ről) fejtésre készítik elő. Az 1200 m3/p teljesítményű főszellőztetőt 2200 m3/p teljesítményűre cserélik. A függő­aknai személyszállítást átalakítják (egyidejű be­szállást biztosítanak a két kasosztályba). Megkezdik az akna vízvédelmi rekonstrukciójá­nak végrehajtását. A GB program keretében megindul XII/a akna mélyítése, kétoldali energiaellátást biztosítanak a -172 szinten trafókamrát építenek.

1962-ben kezdődik a VII-es ereszke Ny-i oldalár_ fekütelep fejtése a - 206-os szint felen. A - 197-es szinti „Keleti koncentráció" területe kimerült. Lemélyítették a keleti ereszke : (a - 179 szintig) és a területét bekapcsolják. termelésbe. A GB-program keretében a -163-as és

5-ös szinti főszivattyú-kamrák vízemelő kapacitását 35 m3/p-re emelik.

1963-ban fejeződött be XII/a akna mélyítése. A VII-es ereszke - 210 szintjén új, 20 m3/p teljesítményű szivattyúkamrát állítanak üzembe. Ennek fedezetében intenzíven folyik (VII. ereszkéről Ny-ra) a fekütelep fejtése. A II. kör­let (K-i mező) területének fejtését a -184 -

179 szintek között koncentráltan végzik. Megindítják a módosított K-i határ felé a -172 szinti feltáró vágatot, de az a várt 10 m-es telepvastagság helyett csak 2 m-es telepet tár fel, a külszínről mélyített fúrás pedig (Cs 452 triászkúpot mutat ki. A III-as körletben (D-i mezőrész) a vágatpil­lérek és a fekütelep lefejtését végzik.

1964. A széntermelés túlnyomó többsége a VII-es ereszkétől Ny-ra Levő fekütelepből és K-re a főtelepből származott. A siklói (D-i) területen a vágatpillérek fejtését és a fekütelep előkészíté­sét végezték.

1965-ben már a XII-XII/a aknákat összekötő vága­tot hajtják. I körletben a -192 szinten folytat­ják a K-i határon kívüli terület kutatását és fel­tárását, a VII-es ereszkétől Ny-ra a fekütelep fejtését. A II. körletben a -166 szinti K-i irányú kutatást folytatják, III-as körletben a - 153-as szinti pilléreket fejtik. December 13-án bányatűz tört ki a -163 szin­tet és a XII-es lejtősaknát összekötő gurítóban. A bányát ki kellett üríteni. 18-an szenvedtek gázmérgezést, akik közül 9 fő 3 napon túl gyó­gyult.

1966. A K-i mezőben kihajtják a XI-es ereszkét, amely a K-i levetett terület szállítóvágatának készült. A -172 szinti fejtésekből 8 m3/p mennyiségű víz fakadt, ezért a K-i ereszkéhez csat­lakozó terület művelését fel kellett adniuk.

1967. A D-i mező előkészítő munkái a -134 és a 152 szintek között fekütelepben, a -163 és a

134 szintek között pedig főtelepben folytak. A K-i mezőben a -172 és a - 223 szintek kö­zött műveltek, a fekütelepben frontfejtéssel, a főtelepben keresztpászta fejtésmóddal. Befejeződött a - 233 szinti szivattyúállomás bővítése (20-r61 30 m3/p teljesítményre) és az 550 V-os energiaellátás 5500 V-ra való átépí­tése. A vízemelés 19,5 m3/p-ről 23,8 m3/p-re emel­kedett a kisebb vízfakasztásokból. Elkészült a XII/a akna alagúti bekötővágata és XII-es akna depressziós házának átépítése.

1968. A K-i feltárási—előkészítési munkák a - 200-as és a - 160-as szinten folytak, fejtések pedig a -172 és a -163 szintek között. Október 1-én megtörtént XII-es és XII la akna összekötése. A - 204 szinti összekötő vágatban elkészült a vízvédelmi ajtósgát. A főszivattyú-kamra kapacitását 35-ről 46 m3/p-re növelték. A D-i bányamezőben a -163 és a -134 szintek között fejtették a feltárt területet.

1969. A D-i bányamezőben jelentősebb feltárás nem volt, a K-i mezőben a XII-es lejtősakna pillérét készítették/elő fejtésre és az év folyamán meg­kezdték dőlésmenti iszapolásos frontfejtéssel való leművelését. Szeptember 1-én lyukasztott a Nyugati haránt­vágat (- 200 szint) és ezzel elkészült a vízvédelmi s szállítási rekonstrukció. A szállítást XII/a akna felé irányították, a XII lejtaknai szállítást beszüntették. A vízemelés kétfelé oszlott. A XII/A aknai (- 205 szinti) és a XII-es aknai 163 szinti) szivattyútelep egyaránt 45 m3/p vízemelésre készült fel. A mező K-i szárnyán megtörtént a határmódosítás, a - 200-as és a - 163-as szinteken meg­kezdték az új terület feltárását és fejtési elő­készítését. Március 9-én a - 200 szinti alapvágaton (a vájvégtől 20 m-re) a főtéből igen erős nyomással m3/p víz fakadt, amely 2-3 nap múlva a :alpra vándorolva állandósult. Szeptember :3-án a — 166 szinti vágaton jelentkezett 5 m3/p nagyságrendű vízbetörés. A 10 m3-es vízfakasztás ellenére az emelt víz mennyisége csak 6,4 m3/p-vel növekedett.

1970. A K-i bányamező - 205 szintjén fakasztott vizet május 27-én befogták és a vágatot rendbe hozva folytatták a feltárást. A -192 szintet (- 200 szint) összekötve a -163 szinttel, meg­teremtették a felsőbbszinti menekülő utat és az áthúzó szellőztetést, megkezdték a terület frontfejtéssel való leművelését. Július 7-én a - 200-as szinti alapvágaton mintegy 140 m3/p, katasztrofális mennyiségű vízbetörés történt az 1969. III. 9-i 5 m3-es vízbetörés helyén. Az akna 6 óra 45 perc alatt elfulladt. A vízbetörést megelőzően a vízemelés 32 m3/p volt. A bányahatáron belüli szénvagyon 4437 Et, amiből a kitermelhető készlet 3266 Et, ennek
97%-a 1,5 rentabilitási mutatóval jellemezhető. Az elvesztett akna 704,3 t/nap termelési kapacitást képviselt 5196 Kcal/kg fűtőértékkel. Lét­száma 648 fő volt (munkás). Összüzemi teljesítménye 1,277 t/mű. Az üzem létszámát a vállalat megmaradó termelő üzemeibe helyezik és áttérnek a 6+2-es (folyamatos) munkarendre. Elkészítik a rekonstrukciós tervet, megkezdik a cementáló fúrólyukak mélyítését és felkészülnek a cemen­tálásra. A Cs-722 sz. fúrás (380 m) a fornai te­lepben elszerencsétlenedett, a Cs-723 sz. fúrást 310 m-re mélyítették le. XII-es akna területén újranyitják a középső eocén (fornai) telepet feltáró XIII-as lejtaknát, hogy egy kisebb termelő mező kialakításával biztosítsák a termelés folyamatosságát és a víz­elzáráshoz szükséges létszám jelenlétét. (Az így megnyitott, elsősorban a Janza-patak pillérét képező szénvagyon XIV-es akna terü­lete.)

1971. A XII/a aknában búvárszivattyúkkal végzett és a - 200-as szintre átszámított próbaszivatás szerint a vízhozam 100 m3/p. 7 db cementáló fúrólyuk mélyült le, a -166, a -172, -182 és a - 200 szinti vízbetörésekre. A XIII-as lejtaknai oligocén telep feltárására újranyitották a +138-as szintet, belyukasztot­tak a XII-es függőaknába, kiképezték a +128 szinti szállító- és légvágatokat, majd leeresz­kedve a +117 szintre beindították az első front­fejtést. E fejtési műveletek fedezete alatt foly­tatták a K-i irányú kutatást és az újabb front­területek előkészítését.

1972. A 7 db cementáló lyukon 38,5 ezer m3 töme­dékanyagot adtak be. Június 15-e és július 20-a között végezték el a tömedékelés utáni próbaszivatást. 10,91 m3/p vízemelés mellett 57,13 métert süllyedt a XII-es aknai víznívó. A - 200-as szintre átszámított összes vízhozam 25,5 m3/p. A fornai öregségek zavaró hatását kiszűrve a - 200-as szinti vízhozam 18-20 m3/p mennyiségben határozható meg. A vízelzárást megvalósultnak tekinthetjük, költsége 12,5 MFt volt. A K-i irányú és a Janza patak pillérétől K-re fekvő terület oligocén-telepi feltárását befe­jezték S azt folyamatosan fejtették. A további K-i irányú kutatás leállítását a telep elvékonyo­dása indokolta. (Az alsó pad 0,7-0,5 m, a köz­márga 0,7-0,9 m, a felsőpad 0,4-0,5 m vastag volt.) Az év végén megkezdték a Janza-patak pilléré­nek előkészítését. A széntelep és a patak közötti fedőréteg-vastagság 20-70 m.

1973. A Janza-patak pillérének lefejtésénél az ösz­szenövesztéses főtekezelésről iszaptömedéke­lésre tértek át. Ily módon a külszín süllyedése 0,6-0,8 m-ről 0,3 m-re csökkent.

Megkezdték a II-es függőleges akna oligocén­telepi pillérének előkészítését és lefejtését is. XII-es akna újranyitására hitelfedezet nem állt rendelkezésre, ezért az üzemet

1974. január 1-vel megszüntették, művelt területeit XIX-es aknához csatolták. XIX-es akna irányí­tásával fejtik le a Janza-patak pillérét, a vágat­pilléreket és azután a mezőt felhagyták.

XIII-as lejtakna --- XIV-es akna

1938. Megtelepítik a XIII-as lejtaknát a XII-es akna területén talált oligocén és középső eocén telepek lefejtésére. Művelését a XII-es aknai üzemve­zetőség irányította.

1940. január 10-én a lejtősaknát úszóhomok árasz­totta el. Április 22. Elkészül az alagúthoz csatlakozó vasút. Az év végéig a szellőztetést IX-es aknán keresztül biztosították, ezután külön kis lég­aknát létesítettek.

1942-ben az 52-es szintről mélyített ereszkével elé­rik a 3 m-es középső eocéntelepet és ezután az oligocén- és eocéntelep feltárását párhuzamo­san végzik.

1944. végén az akna területe a hadműveleti zónába került, az áramellátás megszűnt, az alagutat be­robbantották, az üzem leállt.

1945. április 20. Megindul az áramszolgáltatás, má­jus végére a lejtaknát víztelenítik.

Októberben kezdik meg XIV-es akna mélyíté­sét, a felső szakaszán süllyesztett falazattal.

1951. június 19-én 0,5-2 m3/p hozamú úszóhomok betörés töltötte meg a — 35-ös szinti vágatokat.

1956 közepén kezdik meg az aknapillér lefejtését. Augusztus 6-án úszóhomok betörés iszapolta be a - 40 és - 38,7 m közötti vágatokat. Az újra­nyitási kísérlet eredménytelen volt, mintegy 3000 m3 iszapanyag ömlött a vágatokba.

1960-ban végzik XIII-as lejtakna pillérének vissza­fejtését.

1961. Megkezdik a II-es ereszke újranyitását, foly­tatják a IV-es ereszke kihajtását. (A sárisápi nagyvető pilléreinek előkészítésére.)

1962. A +68 szinten lyukasztanak és a területet a +75 szintig feltárják.

1963. Az üzemrész művelési tevékenysége a DK-i határmenti előkészítésre és egyidejű fejtésre korlátozódott (a IV-es ereszke +67 szint alatti területe) a formai II-es telepben.

Decemberben a XIV-es függőaknát a - 20 szin­ten (fornai homokkőben) összekötik IX-es akna Ny-i mezejével, és e vágattól É-i irányban kutatóvágatokat telepítenek.

1964. XIV-es akna -20 szintjéről megkezdik a IX-XIV-es aknák közötti vetőárok szénvagyonának feltárását. A feltárást a vízdús úszóho­mok betörés több ízben akadályozta ugyan, de 1965-ben elérik a - 40 szintet. Itt ismét ela­kadnak.

1965. A fejtési tevékenység az aknamező É-i pere­mén a - 20 szint körüli műveletekre, a D-i határ mentén pedig a XIII-as lejtaknai műve­letekre korlátozódott.

1966. A - 40 szinti vetőárok feltárását erőszakolják, de az a vízdús, laza kőzetben lassan halad.

1967. A - 40 és a - 7 szintek között a vetőárok kutatását befejezték, 0,8-1 m vastag telepet készítettek elő fejtésre. A - 20 szinti visszafejtés befejeződött, lezárták a IX-es aknával való összeköttetést, elkészült az akna felhagyási terve.

1968. A - 40 és - 7 szintek és a visszamaradt pillé­rek lefejtése után az aknamező művelését decem­ber 31-én befejezték és megkezdték a kiszerelést.

1969. március 31-re befejezik a bánya kiszerelését, a külszíni létesítményeket lebontják, az aknát betömik.

1970 augusztusában XII-es aknáról újranyitják a XIII-as lejtaknát a Janza-pataki pillér lefejté­sére. E műveletek szorosan a XII-es akna víz­telenítési munkáihoz tartoznak, ezért azokat XII-es akna műveleteinél tárgyaljuk.