Sophie - Prózák

SZIKRÁK ...

A változás, változtatás minél mélyebbre hat és minél mélyebbről tör a felszínre, annál tartósabb.
*****

A változás lényege: sem ez nem vagyok, sem az. Sem ide nem tartozok, sem oda. De még lehetek ez is, és az is.
*****

A változást csak az bizonyítja, ha valamiben másképp cselekszünk, mint eddig.
Amiről sokat beszélünk, azt még csak szeretnénk.
*****

A változást észre kell venni, és alkalmazkodni kell hozzá. Ez rám is érvényes: ha én változok, magamhoz is alkalmazkodnom kell.
*****

Mire rájöttem, hogy identitásom van, újat kellett találnom.
*****

Először meg kell győződnöm a magam igazáról, csak ezután tudok meggyőzni erről másokat is.
*****

Ahhoz még mindig nem vagyok elég erős, hogy megbocsássam magamnak a gyengeségeimet. Még mindig sok energiám megy veszendőbe az álcázás miatt.
*****

Ha valami a tudattalanban van, ismeretlen számomra. Ha nem ismerem, saját életét éli és felettem uralkodik. Ha megismerem, és elfogadom - integrálom -, a továbbiakban én uralkodok felette.
Integrálás: azt szeretném elérni, hogy egy egészségesen működő közösség legyek. Aki ugyanis hozzám tartozik, az nekem dolgozik.
*****

"Aki elmegy saját magához, az kiteszi magát annak, hogy találkozik önmagával." - Írja C.G.Jung a "Gondolatok a látszatról és létezésrol" c. könyvében.
Isten a tanúm rá, hogy nem könnyű feladat!
*****

Jézusom! Addig keresem a valódi énemet, amíg kiderül, hogy nincs is! Esetleg, ami még ennél is sokkal rosszabb - megtalálom.
Kedves embertársam! Hát nem sokkal jobb a boldog együgyűség, mint a boldogtalan tudás? Hát nem sokkal jobb másokat szidni, és magunkat sajnálni, mint tudni, hogy az életünk a mi akaratgyengeségünk következménye?
*****

Nagyon büszke voltam az objektív látásmódomra, amíg rá nem jöttem: annyira szubjektíven látok, hogy nem is látom saját szubjektivitásomat.
*****

Mire vágyok? Hogyan érezném magam jól? - Az lesz az ideális számomra.
*****

Tehát ez a nehezebb út!
Szembenézni önmagunkkal: tévedéseinkkel, erkölcsi gyengeségeinkkel, ballépéseinkkel.
Mélységesen megértem magam, amiért roppant vonakodva és csak a sors által rám fogott lőfegyver fenyegetésének hatására engedtem az erőszaknak!
*****

Vágy: elképzelt, számomra ideális helyzet, amelyben hitem szerint jól fogom magam érezni.
*****

Én vagyok az oka és a következménye saját életemnek.
*****

Sokat haladtam előre tanulmányaimban. Végre kezdem tisztán látni, hogy miért nem látok tisztán.
*****

A békés egymás mellett élés kulcsa: megbékélni önmagammal. Ha ez megtörtént, már könnyebben elviselem a megváltoztathatatlan helyzeteket, és könnyebben megváltoztatom azokat, amelyeket képes vagyok.
*****

Magas a mércém, de ha ennek megfelelek, tudom, hogy valódi értéket hoztam létre.
Magas a mércém, de ha ennek megfelelsz, tudom, hogy valóban értékes ember vagy.
*****

Ahhoz, hogy megtaláljam, a lehető legpontosabban tudnom kell, hogy mit keresek.
*****

Az a fegyelem, ami belülről jön, önkorlátozás. A túlzott önfegyelem görcsös, minden áron való fegyelmezés. Ez káros, mert nem bocsátja meg, hogy ember vagyok, tele hibákkal és következetlenségekkel.
*****

Külső és belső okok együttes eredményeként vagyok ott, ahol vagyok.
*****

Miközben azt kutattam, hogy hol, milyen pontokon rontottam el az életemet, rájöttem arra is, hogy mások hol rontották el az enyémet, és én hol rontottam el másokét. Az utóbbi kettő egybeesik. Ez az áldozat áldozatának a törvénye.
*****

Mielőtt kialakítottam az önbizalmamat, szigorúan ellenőriztem, hogy mik azok a dolgok, amikben megbízható vagyok.
*****

Élvezem gondolataim szabad szárnyalását, még akkor is, ha tudom, hogy röppályájuk bizonyos séma szerint adott és a szabadság korlátolt, korlátozott. Tudom, hogy ez relatív szabadság: a meglévő dolgok új sorrendbe állítása, átértékelése.
Azért ezzel fejre lehet állítani a régi beidegződéseket, zavarba lehet hozni a szűklátókörűeket és meg lehet botránkoztatni a konzervatívokat!
(Nem rossz érzés a kajánság. Aki nem hiszi, járjon utána! - Vigyázat! Azonban ezt a forradalmat nem puskával, hanem érvekkel kell megvédeni!)
******

Mire kialakult a pozitív látásmódom, nem maradt semmi illúzióm.
*****

Felütötte fejét nálam az irigység. Juj!
Mivel azonban arra sarkallak Téged, Nyájas Olvasó, és magamat is, hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, kénytelen voltam adoptálni ezt az igen csúnya tulajdonságot. És láss csodát! Rájöttem, hogy…
az irigység az egyik leghasznosabb tulajdonságunk, mert tévedhetetlenül jelzi, mire van szükségünk, hogy boldogabban

éljünk. (Na mondd már! Nem szép, de hasznos!)
Na? Mit lépsz erre?
*****

Saját magamnak én vagyok a legfontosabb, mindenki más számára azonban csak külső, környezeti hatás. Egy a sok befolyásoló tényező között.
*****

A szubjektív látásmód azért kell, hogy jól bánjak magammal, az objektív pedig azért, hogy jól bánjak másokkal.
*****

Ha bármire igent mondok, azzal elindítok, mozgásba hozok valamilyen folyamatot - akkor is, ha láthatatlanul. Amire nemet mondok, azt megállítom.
*****

Nagyon is jó okom van arra, hogy ne tegyem meg azt, amit eddig nem. Éppen ez az oka: eddig még sose tettem.
Nagyon is jó okom van arra, hogy megtegyem azt, amit eddig még nem. Éppen ez az oka: eddig még sose tettem.
*****

Ezer okom van arra, hogy valamit ne tegyek, vagy megtegyek, de ezek között csak egy van, amelyik a meggyőződésemet döntően befolyásolja. Ezt az egyet a legnehezebb megtalálni.
*****

Azért, mert valaki nem látja az értékeimet, azok az én számomra még ugyanazok maradnak.
*****

Az önbecsapással elveszem az esélyt magamtól, hogy saját magam irányítsam az életemet. Ki bízná rá az életét egy megbízhatatlan alakra?!
*****

Egyedi vagyok és különleges - de csak a magam számára. Én vagyok az egyetlen, aki mindent tudok magamról. Egyedül magammal van ennyire bensőséges kapcsolatom.
*****