Sophie - Prózák
SZIKRÁK ...
|
Sophie - Prózák SZIKRÁK ... |
|
|
... A VALÓSÁGRÓL |
Mondják: az ördög az apró részletekben rejtőzködik. A pszichológia szerint kivetítjük azokat a tulajdonságainkat, amelyekkel nem akarunk azonosulni. Ha ezt igaznak fogadjuk el a negatív kivetítésre, igaznak kell elfogadnunk a pozitív kivetítésre is. Ne a valóságot igazítsd a fantáziádhoz, hanem a fantáziádat a valósághoz. Ez a kreativitás útja. |
A hazugsággal az a legnagyobb baj, hogy megrendül az emberek belénk vetett bizalma. Az ember azzal a valósággal tud szembenézni, aminek a feldolgozására képes. Ellenkező esetben automatikusan a hárítás valamelyik formáját választja (tagadás, racionalizálás, projekció, stb.). Mindez tudattalanul zajlik, ösztönösen, az önvédelem érdekében. |
... AZ ÖNISMERETRŐL |
Az önismeret már fél siker. Ha azzal vagy elfoglalva, hogy megmutasd a világnak, ki vagy te, sose tudod meg, hogy ki is vagy valójában. A világ sem. Van valamilyen elképzelésünk arról, hogy milyenek szeretnénk lenni, ezért aztán nem látjuk azt, amilyenek valójában vagyunk. Az ember önmagának való megfelelése biztosítja viszonylagos állandóságát. A másoknak való megfelelés instabilitását konzerválja. Ha az ember vállalja hitét, véleményét, tetteit – azaz önmagát, kiteszi magát az elutasításnak. Hiteles azonban másképp nem lehet - önmaga számára sem. Az önértékelés és az önvédelem szorosan összefüggenek egymással. Minél többre értékelem magam, annál elszántabban harcolok magamért.
Félek, hogy ha felfedem valódi önmagamat, nem szeretnek az emberek. Ezért inkább magamat nem szeretem. Beteg vagyok. Apránként siratjuk el büszkeségünket, ahogyan visszanézve felfedezzük ballépéseinket, ostobaságainkat és hitványságainkat. Ha sohasem élsz úgy, hogy elkötelezetté válsz magad mellett, sohasem tudod meg, mennyit érsz és mire vagy képes. Nem is olyan nehéz megbocsátani magunknak, ha tudjuk, hogy miért tettük, amit tettünk. |
Jó dolog hiúnak lenni, mert az ember addig nem érzi saját hitványságát, tökéletlenségét. Tetszeleghet önnön nagyszerűségében, nélkülözhetetlenségében. A korlátaink biztosítják én-határainkat: az önátadás végességét és az én-védelmet. Ha nincsenek én-határok, a személyiség szétfolyik, károsodik: nem lesz markánssá. A legtöbb jót magunkról feltételezzük, éppen ezért a legtöbb csalódást mi okozzuk magunknak. Semmivel sem ismerjük magunkat jobban, mint másokat. Legfeljebb hosszabb az ismeretség. Akiben kisebbségi érzés lakozik, még nem nőtt fel önmagához. Az ember nem szívesen szembesül azzal, hogy gondolkodása, cselekvése nem célravezető. Mégis ez az egyetlen célravezető megoldás. A legnehezebb tantárgy: megtanulni önmagunkat. A pszichológia előtt nem ismeretlen, amikor az érzelmi sokk hatására az érzelmek leválnak a tudatról. Az egot a nem létező, vagy csak nyomokban fellelhető tulajdonságok növelik. |
Az el nem ismert hibáink, gyengeségeink súlya alatt görnyedünk, és nem merünk mások szemébe nézni. Elismert hibáink elszántságot, erőt adnak - és igazi megértést.
Ítélkezés nélkül elfogadni, mind önmagamat, mind másokat - egyformán. Ez az Elfogadás. A legrosszabb párosítás: alacsony önértékelés magas elvárásokkal - amíg ezt nem látjuk meg magunkban. Ahhoz, hogy határozottan és szilárdan megállj a lábadon, tudnod kell, hol állsz. A tévedéseink nem arra valók, hogy meghatározzák egész életünket. Tévedéseink belátása vezet új utakra. A tévedéseink nem arra valók, hogy meghatározzák egész életünket. A múlt hibáinak feltárása csak a jelen többlettudásának tükrében lehetséges, azáltal, hogy már tudjuk, milyen lépéseinknek milyen következményei lettek. Te vagy az egyetlen, aki önmagáért mindig tehet valamit, mert a te érdekeid mindig egybeesnek saját érdekeiddel. De ha te nem teszel meg magadért mindent, miért várod el másoktól, hogy - saját érdekeikkel esetleg ellentétben - a tiédet szolgálják? Sohasem tudunk annyit, hogy ne tanulhatnánk még többet. |
Sohasem csinálunk olyan jól valamit, hogy azt ne csinálhatnánk még jobban. Az határozza meg felnőtt éveinket, amit gyerekkorunkban kaptunk, de még inkább az, amit nem kaptunk meg. Könnyű általánosságban elfogadni, hogy tökéletlenek vagyunk, a konkrét tévedéseinkkel azonban nem könnyű szembenézni. Az erkölcsi gyengeségeinkkel való szembenézés pedig… Hát igen! Emberes feladat! Az ellentmondást nem tűrő ítéleteinkkel valós, vagy potenciális gyengeségeinket álcázzuk. Szavaid aranyfedezete a tetteid.
Akinek túl nagy igénye van a külsőségekre, az nem veszi észre a belső értékeket - felszínes. Aki csak a belső értékeket keresi, az is csak a felét látja a dolgoknak.
Az az értékünk, amit nem látunk, nem ismerünk, nem tudunk róla, mit sem ér. |
A Sophie - Prózák weboldalainak egyikén jár Kedves Olvasó, ahol több mint 40 történetet, szikrát, spirituális ébresztő gondolatot, sőt, gondolatébresztő gondolatot talál. A prózák többfélék, így a spirituális jellegű írásokon kívül sok-sok szórakozásra, nevetésre is van lehetősége. |
Sophie további weboldalai, mint EzoTaro
|
| spirituális, szikrák, ébredés, spiritualitás, tudatosodás, ezotéria, Sophie, prózák, félelem, vágy, szorongás, szerelem, szeretet, párkapcsolat, konfliktus, szikrák, ébredés, spiritualitás, tudatosodás, ezotéria, Sophie, prózák, félelem, vágy, szorongás, szerelem, szeretet, párkapcsolat, konfliktus, szikrák, ébredés, spiritualitás, tudatosodás, ezotéria, Sophie, prózák, félelem, vágy, szorongás, szerelem, szeretet, párkapcsolat, konfliktus, spiritualitás, tudatosodás, ezotéria, Sophie, prózák, félelem, vágy, szorongás, szerelem, szeretet, párkapcsolat, konfliktus, vágy, spiritualitás, tudatosodás, ezotéria, Sophie, prózák, félelem, vágy, szorongás, szerelem, szeretet, párkapcsolat, konfliktus, párkapcsolat, vágy |
A legszubjektívebb értékmérő saját értékrendünk. Mégis ennek kell lennie a legigazságosabb mércének, mert ezzel kell mérnünk saját magunkat és másokat is.