Legyen csend!
Az autógyárak igazán csendes autót csak szörnyen sok pénzért hajlandóak gyártani. Olyat, ami pedig a megrögzött autóhifi-rajongók igényeit is kielégítené, egyáltalán nem. Sebaj. Némi utólagos munkával bepótolhatjuk azt, ami a zajcsillapítás terén a gyárban kimaradt.
Mielőtt hiú reményeket keltenék, le kell szögeznem, hogy Winkler Nivája, és a hasonszőrű kopogó, zörgő, nyeklő belső borítású autók a fizika ismert törvényei miatt már nem lesznek csendesek. Ezeken csak egy jó anyagból elkészített és jobban megtervezett kárpitozás segítene. Az ide-oda tömködött szivacsok, cseles ragasztások, drótozások ideig-óráig jelentenek megoldást.
hirdetés
Viszont csomó más kocsin - és az utakon futó autók jó része ilyen - megdöbbentő hatásossággal lehet alkalmazni a zajölő praktikákat. Az erre alkalmas anyagok választéka igen széles, de nem minden alkalmas minden felhasználási területre. Fontos tudnunk, hogy az autóhifistáknak nem csak azért kellenek ezek az anyagok, hogy csöndesebb kocsiban hallgathassák a zenét. Legalább ennyire fontos, hogy a hangszórók által keltett rezgéseket, káros hanghullámokat el tudják nyeletni, csillapítani.
A legismertebb, és legszélesebb körben használt anyag a bitumenlap. Ezt az autógyárak is használják bőségesen. Tessék csak szépen felhajtogatni a padlóról az összes szőnyeget, szinte biztos, hogy egy ilyen lap csendesíti a padlólemezt a talpunk alatt. A legnagyobb előnye az olcsósága. Pár ezer forintért már egy-két négyzetmétenyit kaphatunk belőle.
Fontos azért tudni, hogy bitumenlap és bitumenlap között jelentős különbségek vannak. Az autóba valók strapabíróbbak, más frekvencián hatásosak. Viszont azt kideríteni, hogy melyik jó igazán mobil használatra rendkívül nehéz. Érdemes ezért inkább autós áruházakban vásárolni ilyeneket, oda tényleg csak az erre a célra megfelelő bitumenes lap kerül. A használata rendkívül egyszerű. A kellően zsírtalanított és száraz felületre fektessük le, majd melegítsük meg egy kicsit hőlégfúvóval (de egy hajszárító is elég), és amint egy kicsit megolvadt és megtapadt, már kész. Függőleges felületre, például a tűzfalra vagy az ajtó belsejébe azonban ne használjuk. A nyári nap melege bőven elég ahhoz, hogy megolvassza, és egyszerűen lefolyik a zajcsillapítás az ajtó aljába.
A zajcsillapító anyagok következő nagy családja edényben várja, hogy használatba vegyék. Ezek hasonlatosak a sűrű, vízzel hígítható diszperziós falfestékekre - de nem azok. Sokkal drágábbak is, például a sokfelé kapható NoisEX körülbelül 5000 forintba kerül.
Használata ennek sem bonyolult. A zsírtalanított és száraz felületre a kellően felhígított anyagot vékonyan fel kell teddyhengerezni, vagy ecsetelni, de fel lehet lehet festékszóróval is vinni. Miután megszáradt, további rétegek hordhatók fel. Előnye, hogy függőleges felületeken és nehezen megközelíthető, szabálytalan formájú üregekben is használható. Hátránya, hogy rejtélyesen le tud válni. Nem egy olyan autót láttam, ahol az egyik ajtóban sziklaszilárdan állt, a másikban pedig egyszerűen lehámlott. A napsütés tette? A nem jó előkészítés? Nem tudom.
A zajcsillapító anyagok egyik királya azonban ma a Dynamat cég Xtreme nevű anyaga. A Dynamat szerint legalábbis biztosan. Az Xtreme úgy néz ki, mintha egy nyúlós ragadós lágy gumi és egy extra vastag alufólia hirtelen találkozásából született volna. Azért nem volt ennyire egyszerű a termékfejlesztés. Apró alumíniumdarabok is vannak a gumiban, ezek a rezgést ügyesen hővé alakítják. A lényeg az, hogy ez a vékony, hajlékony lap önmagában hatásosabb, mint 5-6 sokkal vastagabb hagyományos bitumenlap egymásra ragasztva. Így már az ára sem rossz, és nyugodtan használhatjuk mindenhol. Nem fog leolvadni a tetőről, és magával rántva a kárpitot nem fog a nyakunkba csúszni a forró nyári kánikulában. Be lehet suszterolni még az ajtókárpit és a fém közé is. Apró kis réseket tudunk vele csillapítani, úgy, hogy még évek múlva is biztosan ott marad az Xtreme.
.jpg)
.jpg)
