Stílusok

Taiji Quan

A Taiji Quan az egyik legelterjedtebb kínai harcművészeti és egészségmegőrző módszer. Kialakulása meglehetősen homályos múltra tekint vissza. A Taiji Quan eredetét, különböző források nem egységesen határozzák meg, de elmondható, hogy a hagyományok leginkább Zhang San Feng taoista szerzeteshez kötik. A kínai hagyomány a Chen család 9. generációját képviselő Chen Wang Ting-et tekinti a Chen Taiji Quan megalapítójának, mely minden Taiji stílus közül a legrégebbinek számít, és amelyből minden mai stílus /Yang, Wu (hao), Wu, Sun/ kifejlődött. A kínai harcművészetek az erő alkalmazásának módja szerint két csoportba oszthatók: külső (kemény, fizikai erőt használó) és belső (lágy, a belső erőt használó) irányzatokra.

Hebei XingYi Quan

A harcművészetről a Qing – dinasztia után időszakból kb: 1640-es évektől vannak forrásaink. Egyes források visszavezetik egészen a Liang – dinasztiáig. Hagyományosan a késői Déli Song- dinasztia idején élt Yue Fei marsallnak tulajdonítják a Xing Yi Quan szélesebb körben való elterjesztését, amit kezdetben a katonái kiképzésére használt. A Xing Yi Quan nagyon kevés mozgásformát tartalmaz, 5 ütést más néven az Öt öklöt és 12 állat harci mozgásán alapuló mozgásrendszert.

Ba Gua Zhang

A Tai Ji Quan és a Xing Yi Quan mellett a harmadik legnagyobb belső irányzat. Keletkezése Dong Hai Chuan (1797-1882) nevéhez fűződik aki kora híres harcművésze volt. A stílus az ököl helyett a tenyér használatát részesíti előnyben és mozgásvilága összefügg a „nyolc trigrammal” ami a Yi Jing könyvben szerepel.