1. MODUL

Az első terepasztalom gondolata 2004 nyarának elején fogant meg az agyamban. Ekkor sietve neki is kezdtem, de vesztembe rohantam. Túl gyorsan, tudatlanul és tapasztalatlanul mindent be akartam zsúfolni ebbe az asztalba és ilyet nem jó csinálni. Az alapműködés sem volt tökéletes. Ezért hosszas tanakodás után 2005 októberében lebontottam a kezdetleges első asztalomat. Ilyen volt: egész jól nézett ki, tanulópénznek jó volt. A gyors bontás, után nem sok minden maradt.

Kezdhettem előröl mindent, tervezés fázisától. Ez viszonylag gyorsan ment, csak egy megfelelő programot kellett találni. Eleinte a XtrCad nevűt majd a WinTracot használtam. Sok terv született, annyi biztos volt, hogy ez első részben négyvágány fejpályaudvar készül.

2005. október 14.-én megvettem az asztallapot és neki kezdtem a sínek rögzítésének. KATO sínrendszerhez tartozó felső vezeték rendszert építettem. Sajnos a Japánok nem szeretik modellezni a munkavezetéket így kizárólag nélküle kapható. Későbbiekben lehetséges, hogy készítek hozzá házilag. Az első kép október 15-én rögzített sínekkel, felső vezeték rendszerrel és a hegyvonulat alapjával készült.

 

Ez után nekiláttam a hegy elkészítésének. Az alapja 10 mm-es rétegelt lemez. A töltés oldalt kifújtam purhabbal, majd formára vágtam. Ezután felvittem rá egy vékony réteg gipszet. Következő lépés a felső rész fa vázának elkészítése volt ugyan abból az anyagból. A favázra csirkehálót raktam, arra szúnyoghálót terítettem. Két háló együttes alkalmazásával egy dimbes-dombos felületet lehet készíteni. Erre egy nagyobb réteg gipsz került.

 

Következett az út alaprétegének festése hagyományos olajfestékkel. Később erre a Faller speciális útfesték került, amitől nagyon szép textúrája lett ez egésznek.

Hegyoldalakat és az állomás környékét NOCH fűlappal borítottam. Ez után a vágányok közötti területeket szintén NOCH szóróanyaggal fedtem. Erre később több réteg kerül majd.

Első képek az újonnan vásárolt POLA N 215 állítóközpont. Érdekesség, hogy rábukkantam ez épület egy eredeti fotójára. Mint látszik a képeken, meg kellett emelnem az épületet mert felengedett áramszedővel nem fértek el alatta a mozdonyok.

Újabb szerzemény ezúttal japánból. KATO 23-234 cikkszámú gyalogos felüljáró. A japán és ez európai gyártók épületei nagyban eltérnek egymástól. A távolkelti országban a legtöbb épület egyben, összerakva kapható, legfeljebb néhány kiegészítőt kell felrakni illetve matricázni. Másik esetben, ha darabokban kapja az ember az épületet, akkor sem kell hozzá egy csepp ragasztó sem. Az elemek vagy pontosan összepattinthatóak vagy apró csavarokkal rögzíthetőek. Még az öreg kontinens gyártói kivágandó és ragasztandó épülteket hoznak forgalomba és csak elvétve találni kész épületeket. Az utóbbi ez egyik kedvenc képem.

Újabb épületekkel színesedik az asztal. A balatonfőzfői kiállításról egy Auhagen 14 461 cikkszámú templommal és annak melléképületével tértem haza.

***

2009 nyarán, immár harmadízben is japán geotechnikailag kissé instabil földjét tapostam. Ezúttal hatalmasat vonatoztam. Az út beszámolóját olvashatjátok az Utazások menüpontban. Nagyvasúti élményekkel telve, nem felejtettem el a terepasztalomat sem. Ezúttal nem a pályára, hanem a járművekre koncentráltam. Mindenképpen egy olyan járművet szerettem volna, amivel már utaztam korábban. A választék hihetetlen, az árak még annál is hihetetlenebbek. A KATO palettáján több mint 100 féle motorvonat és majd ugyanennyi mozdony található. Egy középkategóriás európai gyár által piacra dobott mozdony áráért, egy jó minőségű 3 kocsis motorvonat vettem (kb. 20 000 Ft). A jármű nem más, mint a Tokiót behálózó, HÉV jellegű JR-nak nevezett hálózat Chuo Line vonalán futó E233 sorozatú szerelvény. A három részes motorvonatot az Európában még annyira sem ismert másik nagy japán gyártó, a TOMIX cég készítette. Megjegyzés: KATO járműre pályáztam, de beleszerettem a típusba és a festésbe. Ellenben a boltban nem volt készleten csak TOMIX gyártmány. A szerelvény középső kocsija hajtott. Tiszta síneken akár már 2V feszültségen is mozgásba lendül és tartja a szinte guruló mozgását. Vettem mék két konténerszállító vaggont is. A két vaggon konténerrel együtt került megközelítőleg 6000 forintba. Ismét megjegyezném, itthon a hasonló járművek akciósan többe kerülnek.

Elhatároztam magam, hogy szisztematikusan előlről haladva elkészítek minden apró részletet. Elsőként az állomás előtti rész, vele szemközt a templom és annak kertje, a felüljáró, utak és ezek környezete készült el. A templom díszkivilágítást kapott négy LED segítségével. Az épületek rögzítésre kerültek, kialakult a terep és beépítettem lámpákat is. Fák elhelyezése még várat magára, hogy jobban hozzá férjek a környékhez. Megérkeztek az első városlakók is. Egy esküvő MERTEN 22535.

Folytatásban a járdákat szerettem volna elkészíteni. Ehhez vettem 1 és 2 mm-es sztirol lapot (Sikodur). A vastagabból készítettem a járdákat. Először papírból vágtam ki majd műanyagból. Nagyon jól vágható, csiszolható, reszelhető anyag, így gyorsan formához igazítottam az elemeket.

Szürke kartonra méretarányos térburkolat mintát nyomtattam. A műanyagok élét, az útpadkát beton szürkére festettem. A kartont felragasztottam és átlátszó matt lakkal fújtam le, hogy a nyomtatás ne mosódhasson el. Faller Car Systemhez való útfestéket (180506) használtam. Jó színe és textúrája van. Az ecsetnyomokat éppen hogy nedves szivaccsal tüntettem el. A felezővonalak, parkólók és a zebra valamint a buszmegálló tűhegyű lakkfilccel lett festve. Közvilágítás is helyére került.

Építettem egy felüljárót, ami először nem nézett ki sehogy. Eztán rájöttem, hogy a sztirol lapok hőre lágyulnak. Kihasználva ezt a kiváló tulajdonságát egy gyertya lángjánál óvatosan meglágyítottam és gyorsan a helyére illesztettem. Ezáltal felvette a kívánt formát. Festés után nagyon élethű lett.

Vasútállomás kijárata éppen a vasúti átjáróhoz esik. Ilyen helyen nem lehet zebrát csinálni, ezért úgy döntöttem gyalogos aluljárót építek. Egy mm-es műanyagból csíkokat vágtam, ezeket pillanatragasztó géllel egymáshoz rögzítettem. Elkészítettem az oldalfalakat. Az alaplemezből kivágtam a megfelelő méretű lyukat. Az aluljáróba egy kis izzót is elhelyeztem. Festés után nagy élethű rész lesz. Az párját későb készítettem el.

Az asztal eddig a padlástér közepén volt. Így nagyon sok helyet foglalt, ezért szerettem volna a falhoz tenni, ahova eredetileg terveztem. Előtte azonban el kellett készíteni a hátteret. Sikerült egy nagyon jó felhő mintás tapétát találnom a http://www.tapetacentrum.hu/ oldalon (Rasch 259414). Tapétázás után már a helyére kerülhetett az asztal.

A bevágás támfalát NOCH 34854 termékével szerettem volna beborítani. 7 db-ra lett volna szükségem, ez majdnem tízezer forint lent volna. Ezért úgy döntöttem veszek egyet, és azt lemásolva öntöm ki a többit. Az eredeti darabot gyurmába nyomtam. Az így keletkezett negatív formát kiöntöttem gipszel. Az elemeket egymáshoz igazítottam és felragasztottam. A festés még várat magára.

A nemrég elkészült úthálózat és autóbuszöböl, üresen nem mutat nagyon jól. Ezért a város megrendelte az új Mercedes-Benz Citaro autóbuszokat. Az első példány vasúton érkezett a városba egy Nohab segítségével, majd azonnal forgalomba is állt.

Elkészítettem a benzinkút "neoncsöves" világítását. Egy közeli elektronikai boltban vettem ún. LED szalagot. Nagyon megéri, mert 10 cm került 400 forintba, 5 cm ként lehet darabolni. Egy 5 cm-es részen 3db LED található. Nagyon sok féle színben kapható, én hideg és meleg fehéret vettem. Beszerelése iszonyat egyszerű. Miután méretre vágtuk az ollóval jelzet helyen csak egy kicsit le kell kaparni a szilikon szerű bevonatot a csatlakozókról. Innen már tényleg gyerekjáték az egész. A meg felelő pólusokat a helyére forrasztjuk, majd a hátul lévő öntapadós ragaszóval a kívánt helyre ragasztjuk. Az eredmény önmagáért beszél.