2. MODUL

Japánban tett újabb látogatásom ismét lendületet adott az építkezésnek. Jó alkalom volt beszerezni a második modulhoz szükséges vágányok. 2006. április végén érkeztem haza és vetettem magam bele az építkezésbe. Persze ment a tervezgetés, igazítás a padlás adottságaihoz, pénztárcához és igényeimhez. Végül egy fordítókorong és fűtőház került a középpontba. A kétvágányos fővonalhoz csatlakozik a fentről érkező mellékvonal, majd megkerülve a műhelyt kilencven fokos fordulatot vesz a pálya.

Kezdődhetett a sínek helyének megrajzolása, majd razok rögzítése.

Fűtőház előtt egy fordítókorongot építettem be, méghozzá a Peco NB-55 típusát. A nyers szürke színű volt, amit egyedi festéssel, légecsettel javítottam fel. Kedvencem a híd deszkáin megfolyt olaj. A síneket szakaszoltam és rögzítettem. Minden vágány két szakaszra van osztva így összesen 8 jármű állhat a fűtőházban illetve előtte. Egy-egy vágányra szerelőaknát és házilag, gyufaszálakból készült hídmérleget raktaml. Van még három vágánycsonka is. A vezetékezéshez majdnem 75 m hangszórókábelt használtam, ezek katonás rendben az új kapcsolópultba futnak.

Had essék pár szó a járműparkról. Az állapotok nagyon hasonlítanak a magyar vasút helyzetéhez. Kiöregedett békebeli Piko gyártmányú mozdonyok és személykocsik között üde színfolt a két Roco kocsi. Mégis a német ipar legszebb járműve a Magyar Svéd, a NOHAB. Egy ilyen példányra én is szert tetem. Ezek után megfogadtam magamnak, hogy nem veszek soha többé Piko járművet. Időközben vettem egy új fényképezőgépet. Egy tükörreflexes NIKO D40-et. Mostmár sokkal jobb minnőségű képeket tudok készíteni. Ppár kép az új gép próbálgatásáról itt.

Új szállítmány érkezett a messzi távolkeletről. Egy japán vasúti irodaépület KATO 23-3109, valamint a japán vasútállomásokon,
jellemző modern kis irányító központok KATO 23-315.

***

A második modulon az utóbbi időben nem történt sok változás . Elhatároztam magam, hogy szisztematikusan előlről haladva elkészítek minden apró részletet. Ezért a munkálatok az első modulon folynak.