Lekerekített téglalap: BEVEZETÉS

Lapunkon a Szatmári és a Beregi sík, valamint az Ecsedi-láp herpeto-faunáját mutatjuk be. Az itt élő kétéltű és hüllő fajok nagy része elterjedt az egész Kárpát-medencében, de állomány-összetételük, életmódjuk és helyzetük egyedi.

Folyamatosan változó világunkban, még a jelentős természetvédelmi kezelések, élőhely-rehabilitációk mellett is egyre nehezebb a természetes élővilág helyzete. Természetesen a legtöbb faj valamilyen szinten tud alkalmazkodni az aktuális körülményekhez, de egyes állatok ennél érzékenyebbek. Nem kockáztathatjuk meg, hogy az amúgy is degradálódott, szakadozott állományok tovább romoljanak, mivel van olyan szint ahonnan a legerősebb faj sem tud helyreállni.

  

Ezzel a lappal nem kimerítő szakmai agyagot teszünk közzé, csak szeretnénk megismertetni a laikusokkal is térségünk kétéltű és hüllő fajait, illetve azok helyzetét.

 

 

Pár szó a területekről

 

A tárgyalt területek az ország keleti sarkát alkotják. Sok folyó és álló víz van és az erdők aránya is magas. Az északra és keletre eső hegyvidékek hatása erősen érezhető a klímán és látszik a növény és állat fajok csoportjain. Számos montán elem jelzi ezt. A térség iparilag mindig fejletlen volt, hagyományosan a vízhez és erdőhöz kötődő foglalkozások éltek és a mezőgazdaság főleg az állattartásra (legelők, rétek) és egyes gyümölcsök termelésére épült. Ez némileg változott, de mértéke nem kritikus, legalább is jobb mint hazánk több más részén.

A jelentősen fejlődő idegenforgalom egyik fő alapja a természeti környezet. Ez bizakodásra ad okot. A futó és tervezett térségfejlesztési és élőhely rehabilitációs programjai jó eséllyel javíthatnak is a jelenlegi helyzeten.

Szatmár

 

Itt a Tisza és Szamos közötti részt tárgyaljuk, mivel szempontunkból ez tekinthető egy egységnek.

A terület kiemelkedő kétéltű és hüllő élőhelyei a folyó galériák, a nagyobb álló vizek, a kis kiterjedésű erdők és a rétek.

Az élőhelyek általában kicsik, típusonként némileg elszigetelve egymástól.

Általánosan jellemző a hűvös és nedves környezet, sok árterülettel.

Kiemelkedő élőhelye a Jánki erdő, és a Csengersimai halastavak, Túr holtágak.

 

Bereg

 

A terület a Tiszától észak-keletre, az országhatárig terjed. (már nálunk)

Jellemző élőhelyei a nagy erdők, a rétek a folyók galériája és a két hegy ami kifejezetten érdekessé teszi az itt élő állományok összetételét. Az élőhelyek mérete miatt itt alakultak ki a leginkább stabil szárazföldi állományok.

Általában hűvös nedves biotópok jellemzőek, kivéve a hegyek egy-két meleg zónáját.

Legfontosabb élőhelyek: Bockerek, Lónyai és Tarpai erdők, Kaszonyi-hegy

 

Ecsedi-láp

 

Az egykori Ecsedi-lápból csak nagyon kis biotópok maradtak.

A Szamos és Kraszna közötti területen kevés a jelentős élőhely. Lényegesen melegebb és szárazabb mint az előzőek, bár áradáskor komoly vízborítással lehet számolni.

A szárazabbá válás következményeként egyre nagyobb hatások érezhetőek a növény és állatvilágban a Nyírség felől (pld: zöld gyík)

Az egyetlen valóban kiemelkedő élőhelye a nagykiterjedésű Szamos holtág.

Kétéltűek, hüllők a területen

 

Hazánkban minden kétéltű és hüllő faj védett!

 

A tárgyalt területen, állandó állományokkal 12 kétéltű faj és 8 hüllő faj él. Ezeken kívül alkalmanként feltűnnek más fajok is, de ezek jelenleg, tudomásunk szerint, nem alkotnak szaporodásképes populációkat.

 

Az állandó lakók között vannak mediterrán elemek és jégkorszaki  reliktumok is. Ez változatossá teszi az állományt és az állományok nagysága, állapota, remekül tükrözi az aktuális éghajlati viszonyokat.

A legtöbb biotópban dominálnak az alapvetően hegyi, vagy északi fajok, de, főleg a Beregi hegyeken és az Ecsedi-láp nyugati oldalán sok a mediterrán eredetű állat.

A tárgyalt terület nagy részén szegényes a fauna, de az erdők és egyes álló és kisebb folyó vizek csoportjai kiemelkedően értékesek.

 

Jelenleg szerencsére egyik faj sem veszélyeztetett, legalábbis nem kritikus mértékben, sőt, az agrár-tevékenységek visszaesése némi szaporodást, esetenként terjeszkedést is eredményezett.

Ez persze nem jelenti, hogy nem kell odafigyelnünk a fajokra és élőhelyeikre, mivel általában elszigetelt kis populációkból állnak, így lokálisan nagyon érzékenyek lehetnek.

 

 

A fajokat bemutató oldalakon a zöld betű a területen élő, a barna az itt nem jellemző állatokat jelzi!

Kékkel az olyan fajokat jelöljük melyek időnként szaporodó állományt alkotnak!

Lekerekített téglalap: