2.

Mintha az ördög bújt volna beléjük, démoni jókedvvel vetették be magukat a fiatal színészek az év legrövidebb éjszakájának shakespeare-i szabadságába. Úgy belejöttek, mintha nem is akarnák többé abbahagyni. Ők bírták izommal, a rendezőjük fantáziával. Shakespeare pezsgő színházát túlpezsgették: A kontúrok és a dialógusok néha el-eltűnedeztek - különben is minden színész több szerepet is játszott. Csak tizenkét tagja van Beregszászon a Magyar Nemzeti Színháznak, és itt Shakespeare-hez mégegyszer ennyi kívántatnék, de az ilyen szentivánéji álom olyan álom, ahol mindenki álmodhatna - Karinthyval -, hogy ő két kismacska, aki játszik egymással. Nemcsak a Tündérkirály és Athén királya volt ugyanaz a színész, hanem a két rivális fiút is egy játszotta - Jászter Zoltán -, aki így saját magára féltékenykedhetett. Viszont szerelme egyik tárgyát, Helénát ugyanaz a Trill Zsolt alakította, aki közben a frenetikus Puck volt, a tündérkirály kétbalkezes játékmestere, az est protagonistája. Így persze bravúrjai még frenetikusabbak lettek, hisz nyíltszíni röpke parókacserével váltott szerepet és nemet. E kettős szereppel alkalmat adva a nézőknek további mélylélektani eltűnődésekre: vajon Puck - aki hebrencs segítőkészségével a konvencionális szerelmi viszonyok helyett abszurd vágyakat ébreszt (például egy szamár iránt) - vajon nem a frusztrált asszonyszívek bevallatlan gerjedelmeinek megtestesülése-e?

Arany fordítása nyíltan mondja, akár egy analitikus: „Én ott szemére hintem e levet S betölti szívét ocsmány képzelet”. S ki tudja, hogy Heléna bevallatlan álmaiban vajon nem vágyott-e arra, hogy vetélytársnőjétől elszeresse annak másik szeretőjét is? S ezt számára realizálja Puck - Puck, aki tulajdonképpen maga Heléna...

Szubtilis elmejátékokat találhatunk eleget Shakespeare-ben, és nem is csak szavakban foglalva.

A színház sok nyelven beszél.

A mozgás: szintén egyik nyelve - talán anyanyelve, amit most újra tanuI - s ezt a nyelvet a fiatalság jobban érti. A Józsefvárosi Színházat megtöltő középiskolások tökéletes biztonsággal követték a felfokozott dinamikájú cselekményt, amikor én már el-elveszítettem a fonalat...

tovább a 3. részhez