Légyott
Vagy légy itt!
Éjszaka érzéki ajkad puha bársony,
Reggelre hova tűnt oly távol?
Emlékedből elfogyott a valóság,
Ridegséged kietlen tájra hopponált.
Te vagy minden két lábon járó bőrdzseki,
A tegnapi deszkás tinédzser pasi,
A mai 40-es futár pali.
Egy jégcsap is ellenfélt lát benned,
Hiszen lazán – fél kézzel sikerült leverned.
De… mondok egy durvát:
Nem vagyok a kurvád!

A múlt martalékát összehányja a szél
S szemembe köpi hamvait, mit
Eltemettem felületesen ott vagy itt
Gondolatban, mert azt hittem már rég nem vagy itt.
De mégis. Látványod képe felsikít a dura materemben
S szürkeállományom sínyli meg.
Piramissejtjeimet is sikerült felverned,
Mint egy vírus, mely álcázva magát
Fehérjéivel becsapja a szervezet receptorát.

Vírus vagy te is!
Testem az otthonod,
Túl nagy a dózisod,
Nem leszek a gazdahonod!
Halálos ragály vagy, egy betegség,
Mi felemészt.
Nincs ellenszer, nincs kiút
Nincs remény.

Üszkösödik már a szívem,
Az adagod fokozatosan csökkenteni nem tudod,
Mert ez lenne a legnagyobb pofonod.
Elvonási tünetek: hallucináció, szenvtelenség, agresszió.
Transzplantáció? Transzfúzió?
Ez mind csak illúzió.
A műszív már nem segít, vagy abból nem kérek,
Ezzel éltem le 22 évet, donorom a végzet.

Garay Annamária írása