Zsinórban ötször választották Magyarország legjobb korcsolyázójának Heidum Bernadettet, aki 13 Európa-bajnoki érem után is ugyanolyan gyermeki lelkesedéssel mesél sportágáról, mintha csak tegnap kezdte volna.

Negyven-negyvenöt kilométer/órás sebességgel hasít, csupán néhány centire a jégtől, miközben a másodperc tört része alatt kell döntenie egy-egy előzésről, amin nem csak hosszú hónapok felkészülési munkája, de akár egy egész sportkarrier is múlhat. Heidum Bernadett Európa-bajnok gyorskorcsolyázó azonban nem tudja elképzelni az életét másképp.

„Kislányként pufók, lusta gyerek voltam. Nem tartottak túl ügyesnek. A nővéremben látták meg inkább a tehetséget, én pedig csak mentem utána – idézi fel a kezdeteket Bernadett. – Ő aztán néhány évvel később abbahagyta, én viszont lassan húsz éve jégen vagyok.”

A Sportország SC versenyzője hamar leszögezi, sosem volt köztük nővérével széthúzás vagy komoly versengés a sport miatt. Úgy érzi, egyszerűen ő volt kettejük közül a karakánabb jellem, aki a jégen száguldva jobban el tudott vonatkoztatni a sportág lehetséges veszélyeitől. Persze azt nem tagadja, hogy egy-egy komolyabb siker vagy a világ egy távoli pontján rendezett verseny után akad néhány testvéri zrika.

A 25 esztendős sportolónő 2007 óta a BKF hallgatója, azóta már 13-szor állhatott dobogóra kontinensviadalon. Torinóban, 2009-ben a 3000-es váltó tagjaként aranyérmet akasztottak a nyakába.

„A szüleim szerint innen megyek majd nyugdíjba – meséli nevetve, miközben a hosszúra nyúlt oktatási évekről kérdezem. – A vancouveri, majd a szocsi olimpia miatt is halasztanom kellett. És bár közben elvégeztem az alapképzést nemzetközi kommunikáción, úgy döntöttem, a PR-marketinges szakirányt is elvégzem még. Viszont lassan tényleg végzek, egyetlen tárgyam maradt hátra, no meg a szakdolgozat.”

Ugyan a diplomájára még várnia kell, és a világbajnokságot követő bő kéthónapos holtidényt leszámítva kevés ideje jut szórakozásra, barátokra, a sport ezért bőven kárpótolja. Az idei, szocsi téli olimpián például a magyar csapat zászlóvivője lehetett.

„Nagy megtiszteltetés és öröm volt, hogy én vihettem a zászlót. Feledhetetlen volt, ahogy bevonulásnál a fiúk a hátam mögött elkezdték kántálni a »ria-ria-Hungáriát«, és aztán mind együtt énekeltünk. Igaz elsőre rossz felé indultam, de utólag azt mondták, ezt nem lehetett észrevenni” – idézi fel a februári élményeket.

Élete második olimpiájának azzal a célkitűzéssel vágott neki, hogy pontszerző szeretne lenni, ez végül a váltóval össze is jött: hatodik helyet szereztek. Egyéniben 1000 méteren kizárták, 1500-on kilencedik lett. Ami megsüvegelendő teljesítmény, főleg úgy, hogy nem sikerült bonyodalommentesen a felkészülése.

„Még december végén, az Universiade után porcleválással kellett műteni, ami miatt egy ideig nem tudtam korcsolyázni. Kétségbe is esett mindenki, főleg én, hogy mi lesz így az olimpiával. Hál’Isten gyorsan sikerült felépülnöm. Olyan gyorsan, hogy január közepén érmes lettem 1500 méteren a drezdai ebén” – meséli a sportolónő, aki a siker érdekében három nappal a műtét után már biciklizett, holott még alig tudott járni.

A gyorskorcsolyázással eltöltött majd két évtized ellenére – vagy épp pont ezért – elképzelhetetlennek tartja jelenleg az életét a sport nélkül. Pedig a jégen eltöltött idő megkövetelte a maga árát. Néhány hónapja műtött térde folyamatos kezelésre szorul a porcok kopottsága, elüvegesedettsége miatt.

„Jelenleg is visszajárok injekciókra. Egyelőre az a célom, hogy még két évig aktív maradjak. Örülnék, ha ezt sikerülne kitolni egy harmadik olimpiáig. Fogalmam sincs, mit kezdenék, ha holnap abba kéne hagynom, pokolian megviselne” – mondja kissé elrévedő tekintettel.

És hogy mit hozhat számára a jövő?

„Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy a sportkarrierem után külföldre megyek. Ha nem is végleg, de szeretnék kiköltözni. Rengeteg helyen jártam a versenyek miatt, akad szép számban olyan, ahova visszatérnék. Ha pedig az itthoni elfoglaltságokra gondolok, szeretnék a sport közelében maradni. Nem feltétlenül, mint edző, de a Magyar Olimpiai Bizottságban vagy a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetségben, ahol tudok segíteni.”

Kocsmár-Tóth István interjúja