Meyer Eszter-Virág még csak most lett 21 éves, de már otthonosan mozog a magyar divateseményeken, fiatal lányok példaképe és tanácsadója lett. Esztert egy outfit fotózás keretein belül kérdeztük blogger karrierjének történetéről, a jó illetve rossz benyomásairól, és jövőbeli terveiről.

2006-ban kezdtél blogolni – minden évben két születésnapot ünnepelsz, a sajátodat és a weboldalét is. Jelenleg két netes platformra írsz a divatorientált Masnira, és egy személyes blogra, ahol a novelláidat osztod meg. Mi volt a folyamata a bloggerré válásodnak?

Egy teljesen átlagos, személyes webnaplóval kezdtem 13 évesen – el lehet képzelni, milyen színvonalas irományaim lehettek. Végül Krisztinát, a Masni másik főszerkesztőjét is ezen a portálon ismertem meg. Mindketten szerettünk írni, és beszélgetni, valahogyan egymásra találtunk – az első beszélgetésünk a Reszkessetek, betörők! kultfilmről szólt -. Amikor Krisztina nagyjából két és fél éve megkérdezte tőlem, hogy „Figyelj, nem akarsz egy csajos oldalt csinálni velem?” azt mondtam, miért ne? Kitaláltuk a nevet, megírtuk az első posztokat, jött a blog, a Facebook-oldal, a követők – minden sorban, egymás után.

Divatbloggerként sokan ismerik az arcodat. Hogy éled meg a „hírnevet”, vannak árnyoldalai is?

Nem mondanám, hogy mi kifejezetten divatblog és divatbloggerek vagyunk, inkább az életmód kategóriába sorolnám a Masnit – hiszen az oldal alapvető célja, hogy fiatal nők írnak a huszonéves társaiknak, az aktuális, illetve minket érdeklő témákról – öltözködésről, egészségről, kapcsolatokról, mindenről, ami éppen eszünkbe jut, és amire igény van. Nagyon szerencsésnek érzem magam. Először összejön az első komment, az első olvasói levél, a századik like, és utána már csak azt veszed észre, hogy eseményekre hívnak, ajándékokat kapsz, tanácsot kérnek tőled. Hihetetlenül jó érzés, hogy mennyi támogatást, bizalmat kapunk ettől a nem is olyan hosszú idő alatt összekovácsolódott közösségtől. Nehéz, amikor hirtelen ekkora figyelmet kapsz, ahogyan nehéz elhinni, hogy mások életében ilyen fontos szerepet kapunk. Egyrészt ez nagyon megtisztelő, másrészt viszont kicsit ijesztő is, hiszen így nagy felelősség nyugszik a vállunkon.

Hobbinak tartod a blogolást, vagy mióta befutottál munkaként fogd fel?

Egy nap minimum 40 percet foglalkozok a blogokkal, mindkettő nagy szerelmem. Egyszerűen nem lehet máshogyan csinálni. Része az életünknek, akkor is, ha problémáink vannak, összevesztünk a barátnőnkkel, elfoglaltak voltunk a munkahelyen, vagy ha kint szép az idő és mehetnékünk van. Minden élethelyzetben írjuk, az olvasók nyomon követhetnek minket minden közösségi platformon, Instagramon, Facebookon, illetve Ask.fm-en tanácsokkal is ellátjuk őket.

Oravecz Nórát tartod blogger mentorodnak, amellett, hogy jó baráti kapcsolatot is ápoltok. Milyen érzés vele, vagy mondjuk másik nagy inspirációddal, a Festy in Style bloggerével egy eseményen megjelenni?

Egyrészt nagyon nagy elismerés, hogy azok, akiknek az írásait olvastuk, a “nagyok” támogatnak minket, segítenek, mentorálnak. Nagyon megtisztelő érzés. Másrészt jó ennek a közösségnek a tagja lenni, jó, hogy amit gondolsz, amit érzel, leírhatod.

Vannak konkrét terveitek a jövőre nézve, vagy csak sodródtok tovább?

Nem tudjuk. Szerelemből csináljuk, elképzelhetetlen az életünk nélküle. Reméljük, hogy a későbbiekben is ugyanígy megbíznak majd bennünk az olvasók, és hogy ugyanígy – ha nem jobban – szeretjük majd csinálni. Azt hiszem, ez a legtöbb, amit remélhetünk – főleg úgy, hogy mindenünk megvan, amit szeretünk. Ahogyan a Punnany Massif is megmondta: “Nincs más hátra, mint előre!”

Loafer: H&M, 3 500 ft
Short: 2 500 ft, secondhand
Pulóver: 2 500 ft, secondhand
Kabát: 2 800 ft, secondhand
Táska: 9 900 ft, H&M
Ékszerek: E-bay, H&M

Erdős Viktória interjúja
Fotó: Vajda Anita