Ében:

Ébenke és Bonó imádják egymást	Szülés után két évesen.	Bokrok alatt.

Bonóval szinte egy időben keveredett hozzánk. Körübelül négy hetes fekete, és igen csúnya kiscica volt. Félt mindentől és mindenkitől. Egyszer egyszer megetettük, végül azt vettük észre, hogy szépen lassan beköltözik a kertünkbe. Kicsinek nem ment sehova, leginkább a kertben játszott. Amikor Bonó megérkezett 3 hónapos kor körül lehetett. Nagyon jól kijöttek egymással, és egy igen furcsa kötelék alakult ki közöttük. Ha hideg van együtt alszanak, bár Ében sokkal jobban ragaszkodik a kutyához, mint Bonó hozzá. Hat hónapos kora körül már sikerült néha megsimogatni, de nem szereti a testi kötődést, az idegen embereket pedig ki nem állhatja. Végül 2007 áprilisában kicsinyei lettek. 4 gyönyörű tarka kis cica. Mindegyik kislány volt. Ében rendkívül gondos anya volt, imádta a csemetéit, még 5 hónaposan is szoptatta őket, egészen addíg míg ki nem ivartalanítottuk. Ennek ellenére azóta is gondos anyja a megmaradt lányának. Igyekszik egyengetni az útját. Lánya meg mutatta milyen is lehetne Ében ha nem esett volna át kicsinek traumákon, ugyanis a lánya ereiben kutya vér csörgedezik, még sétálni is szívesen elkísérne minket ha hagynánk.

             Noriko:

Noriko Hat hetesen az ágyunkon	Noriko a kistestvéreim babakocsiját választotta kedvenc helyéül.	Noriko már 7 hónapos

Sosem gondoltam, hogy valaha megszeretem a macskákat. Ébennel nem volt semmi bajom, nem bújt nem akart semmit tőlem. Mit ne mondjak én se tőle. Nem szerettem a macskákat. Vérbeli kutyásnak tartottam magam, és úgy gondoltam, hogy a macska érdekállat és a házhoz kötődik. Ezen felül pedig míg a kutya Isteníti az embert, mert az enni ad neki, a macska Istennek tartja magát mert enni adnak neki. Ez a különbség Ébenkénél nagyon meglátszott, mert a kutyát bár imádta, a családot legkevésbé sem. Valószínűleg Noriko is erre a sorsra jutott volna, hogy nem rajong az emberért, ha én egy hetes korában nem néztem volna őt ki magamnak. Szerencsére páromnak is nagyon tetszett, én már ekkor eldöntöttem, hogy ő marad (remélem drága családom soha nem fogja elolvasni következő sorokat.) mindent el is követtem ennek érdekében. Amikor egy hetes volt már kezembe vettem és gyönyörködtem benne. Még kis sem nyílt a szeme már megismerkedtünk, hamarosan megismerte a hangom, és ha meghallotta látványosan elindult a kutyaház(ugyanis ott lakott három alom testvérével együtt) azon vége felé amerről halott. Amikor kínyílt a szeme már egyértelműen totyogott. Ő volt az aki sosem akart kiugrálni a kezemből, mint a három tetsvére. Nem karmolászott halálra. És ha felhoztuk a szobába boldogan szunyókált velünk. Máig belóg a házba és mindig keresi a legpuháb, kényelmesebb helyeket. Végül, amikor 10 hetesen lettek a kicsik elérkezett az az idő, amikor meg kellett válnunk tőlük. 4 héten keresztül mentünk ki a piacra első héten szerencsénk volt, két kiscicát is elvittek, akik nagyon nagyon jó helyre kerültek. És kettő a legszebbek megmaradtak, Noriko csak az én közben járásommal. Testvére Zorro a szomszédba került,így az ő növekedését figyelemmel kísérhettük. Noriko végül a gyerekek és az én unszolásomra megmaradt nekünk, imádnivaló. Nagyon szeret mindenkit a családban. Ha olyan kedve van akár a buszmegállóig is elkísér. Ha meglát és nem veszem észre ugyanúgy hisztizik, mint a nagy kutyám, ő is követeli a szeretetet. Emellett sosem tolakodó. Tudja a nevét, de csak akkor halgat rá ha olyan kedve van. Általa megszerettem a macskákat is. Bevallom, sosem hittem volna, hogy ilyen történhet velem.

Ébenke Zorróval és Norikoval.	Bonó játszani szeretne.	Zorro