|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Ősz. 2014 – 28 szám.
A Zsögödi Szó igazi belévaló folytatása
|
|
A vad félelmetes székelyek földje
Mondhatnánk a rettegés
földjének is, hiszen a többségi nemzet, amit el kell szenvedjen országunkban
minálunk az nem közönséges. Például, életük imigyen folytatódik, ha itt
kötnek ki: először is családostul remegve kell
elinduljanak Székelyföldre egyet beköltözni véglegesen, mert nyugodtan nem
tudják megtenni, hiszen folyton hallják, hogy a székelyek miket is csinálnak.
Románokat félemlítenek meg a saját hazájukban! Vállalva a „vadidegenekkel”
közös élettérben való kockázatot, s az ott lévő munkanélküliséget,
fájdalomtól kifacsarva napokon belül beköltöznek lakásukba és mennek
dolgozni. Hová? Hát a munkahelyre. Nekik fenn van tartva, s így be vannak
biztosítva egy életre való szenvedéssel. Ott is rettegésben vannak mert a
gyűléseket nagyrészt az ők kedvükért román nyelven tartják, de
van aki megszólal magyarul! Csak így üresen is diszkriminációba van részük,
mert ugye, mi székely-magyarok, ilyeneket csinálunk hetykén, hogy saját
anyanyelvünkön beszélünk az utcán egymás között, s még otthon is.
Magyarországgal kapcsolatot tartunk fenn, annak ellenére, hogy szinte 96 éve
e hely román föld! Érthetetlen helyzet, hiszen megvan teremtve a lehetőség,
hogy mindenki románul beszélhessen. Ezért van a román érettségi anyanyelvi
szinten kérve minden más nemzetiségitől az országba. A veszély azzal is
fokozódik, amikor mi székelyek valami mást is akarunk, s nem úgy gondolkozunk
mint ők. Érthetetlen dolog. Hogy egyet közülük említsek meg: az
önrendelkezés. Borzalom! Minek? Azzal sok baj van úgy is. És ebben a
félelemben továbbra is rettegve, de felvállalva a szenvedést, csak jönnek, és
jönnek... A mostoha körülmények gyanánt némelyikük egy kis pénzbéli kiegészítőt
kapogat. Már Erdély többségben magyarlakta vidékeit, nem teljesen 96
esztendő alatt nagyjából úgy kiszenvedték, hogy ők kerültek
többségbe, ezzel is segítve az egységes kultúra érvényesülését. A fájdalom
azonban továbbra is kőkemény. Ha így folytatódik a helyzet, mint eddig,
akkor talán egy idő után már nem kell rettegjenek nálunk sem, mert a
keménységből lágyság lesz. Vad Székely
|
Rugalmas oktatásra
készülő emberpalánta
- Hegyekbe lesz a többnapos
séta Petike?
- Nem! Az iskolába, de mindig
ugyanígy Péter bácsi…
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK
A közösség érdekében – A Háló erdélyi közösségeket ápoló
mozgalom szeptember 4-5 között Zsögödben ülésezett. Témájuk természetesen
újra összehozni a széthullóban lévő keresztény falvak-, községek és
kisvárosok lakóit.
95 esztendeje, szeptember 12-én hunyt el
Budapesten Mikó Bálint – 1840. június ötödikén született
Csíkzsögödben. Csíksomlyói gimnáziumba járt iskolába. Tanulmányait
Marosvásárhelyen folytatta, ott kóstolt bele a jogba. 1876-ban már Csíkvármegye
országgyűlési képviselője. 1882-1905 között Csíkvármegye
főispánja. 1883-tól több évtizeden át pedig a csíksomlyói gimnázium
főgondnoka. A jelenlegi gimnázium felépítésére alakult bizottság feje
volt.
Rippl-Rónay tárlat a Mikó Várában – A Szereda várban székelő Csíki Székely Múzeumban még október
31-ig meglehet bámulni Rippl-Rónay József magyar festő kiállítását.
Maciséta a
csíki falvakban – Csíkban elszaporodott medvék, az erdők
ritkulásával merészebbekké váltak, már a falvakba is tiszteletüket teszik.
Borvízcsorgó Szeredába – Hát mostanság nem nagyon fognak lütyülni (inni) az emberek a
szeredai borvízcsorgók vizéből. Az elhúzódó engedélyeztetésre
hivatkoznak az illetékesek. Amíg megoldódik a helyzet, tiszta szüvvel (szívvel)
a zsögödfürdeit csorgót ajánlom
Csatornázás
Zsögöd környékén – Folyik-folyik, hátha hólesuppanás előtt
befejeződik. Hírecskécske
|
Egyszer volt, hol nem volt... –– ZSÖGÖDFÜRDŐ –
650 méter felett fekvő Zsögödfürdő, Zsögödöt követve az Olt
haromalji oldalán, valamint a Fenyés völgyében helyezkedik el. A XVIII-ik
században már létezett, azonban 1864-től számíthat fürdőtelepnek.
Meleg- és hidegfüdővel, mofettával. Először a Sprenz család majd
később Kertész István vette birtokába. Már 1873-ban két ismert forrással
büszkélkedett. Az egyik vala a Szent István, a másik meg az Anna forrás.
Szent Anna napján tartják itt a búcsút. Vitos Mózes 1894-ben 25 szobás
szállodát említ, amely a vendégek rendelkezésére volt bocsátva. A XIX
században fénykorát élő fürdőt 1898-ban törzskönyvezték. Mivel
Zsögöd folytatásaként tartják számon a Zsögödfürdő nevet kapta. A
Monarchia alatt nagy hírnévre tett szert, amikor már négy borvízforrással
büszkélkedhetett. Sőt, ameddig nem épült ki a borszéki üdülőhely az
emberek többsége Zsögödferedőre járt nyavalyái enyhítésére. Vize
főleg reumás kezelésre jó, de rendbe szedi az emésztést és kúrálja az
érrendszer-, vese- és idegbántalmakat. A két világháború nehéz időszakán
is sikerült átcsúsznia. 1950 után felépítették a meleg fürdőt 17 kádat
raktak belé, ezt követően egy vendéglőt is felhúztak bárrésszel,
majd később a szállodát. A fürdő ekkor érte második virágkorát. Az
1980-as évek első felében úgymond „kutatóforrást végeztek”, vagy 100
méterre lefúrtak, amiből 19 fokos meleg víz tört a felszínre. A
környékbeli borvízküpük (borvízkutak), ettől mind elapadtak. A
több évszázada jól működő szomjat oltó küpük nagy része már a
múlté. Zsögöd környékén a borvízkutak száma: A Szeredai fürdőtől
kezdve, 1 volt Zsögöd központjába, 2 a Kis-vár dombja alatt, 1 az Olt jobb
partján, 1 az Olt bal partján (Zsögödferedő központjában) 1 a
mostani Olt holt ágánál, 2 a zsögödfürdei szabadtéri strand fele, és még 1 a
szentkirályi részen az ördögliki faküpüvel befejezve (ez megvan). Zöme a
fúrás hatására ment el, de voltak mikor a borvízküpük befedésével vett más
irányt a borvíz. Most jelenleg az 1990 években való felújítás után a
levegőbe pricoló (spriccelő) borvíz egy részét a fedett
fürdőbe, a másikat a szabadtéri strandon, valamint inni használják. Az
1990 esztendők végén nem messze az Ördögliktól egy Ana vie
nevezetű palackozó üzemet hoztak össze, ami hamarosan befuccsolt. A
szálloda tulajdonjogát addig tisztázták, hogy az már roskadozik. A
vendéglő sok minden volt, jelenleg magányosan áll. A központját viszont
szépen helyrehozták. A mai Zsögödfürdő kinőtte magát. A haromaljai
rész Csíkszeredához tartozik, a Fenyési rész, a Fenyőszegi sétaútszakasz
után a Csíkszentkirályé. Irányítószám viszont közös: 530003.
Zsögödfürdőről több kirándulást is meglehet ejteni. Ellehet eregélni
(sétálni, bandukolni) a Haromvára és a Kisvár felé, Az ördöglikig és a
Vérkápolnáig, és meglehet látogatni a csíkszentimrei Büdösferedőt. Itt
található a Csihányos helyi érdekeltségű természetvédelmi terület is. Információ: Hargita Megye Útikönyve,
Csíkszereda, 1973; Vargyas Antal: Székelyföldi útikalauz,
Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2001; Vofkori László: Utazások
Székelyföldön, Pro-Print, Csíkszereda, 2004. Zsögödfürdei
Ipse
|
|
|
|
|
SZÉKELYFÖLD Kincsei – III. Híres vadon termő
gyógynövényeink
Székelyföld
burjanológiája (itt – növényvilága) a Kárpát-medence ismert
gyógynövénykincseinek széles palettáját tárja elénk. Röviden leírásba ezen a
címen lehet olvasni: http://users.atw.hu/borbelevente/pzselo.php. Viszont érdemes egy-két igen jó
gyógynövényt kiemelni a hosszú sorból.
1.
Küsebb (kisebb) növésű gyógyító burjányok - Itt az egészséges füvezési lehetőség. Igaz nem
szívni kell, inkább enni sö inni, esetleg valami kenenegetőre használni.
a.) CICKAFARK - A réten érdemes
bégyűjteni, ahol a kocsik nem zúgnak, s a tehenek kolompolnak.
Gyulladáscsökkentő hatása végett isteni a gyomornak, jó a májra, epére,
tüdőbajokra, torokra, vérszegénységre. Külsőleg hatásos a sebekre,
ekcémára stb. b.) CSIHÁNY (csalán)
– Megpisiltet rendesen, kitisztítja a beleidet, reumára, hatásos a
bőrbetegségekre. Leveleit összetörve felkenik a fejre hajgyökerek
erősítésére gyanánt, de jó szolgálatot tesz arc putyukálására (itt - ápolására)
terén es. c.) HAVASI
MEGGY (piros kokojza, vörös áfonya
stb) Ha eszel belőle, leveszi a veséd gyulladását, rendbe teszi a
pisilődöt. Rákbetegség fékező, memóriádot es helyrepattintja, s
rendesen ügyel a gyomrodra. d.) KOKOJZA (fekete
áfonya) Levelét és termését egyformán lehet használni.
Vérnyomáscsökkentő, cukorbajra se rossz. Jót tesz a bélflórának,
fosásgátló, fogínygyulladás leszedő, szívbajra se utolsó, s még
fertőtlenítő. e.) KÖMÉNYMAG
– Sok jó vitamin van benne. Dédelgeti belsőleg a pockot (hasat),
s ha fel vagy fúvódva teájától mind kifingod a beléd szorult levegőt. Étvágyjavító és
vírusölő. f.) ORBÁNCFŰ (vérfű) – Kiváló hisztéria ellen,
depresszió kezelésére, aranyérre. Fájdalomcsillapító és gyulladás gátló
hatása es van. A pocifájós bubáknak (babáknak) az olajkivonattal való
dörzsölgetés csuda hatásos. g.) PALÁSTFŰ –
Női problémák orvoslására igen jó. Összehúzó hatású, vérzéscsillapító,
szíverősítő, de a leghatásosabb munkát a csúf sebek gyógyításán
végzi el. Mint a többi felsorolt gyógynövényt lehet használni borogatásként,
teának és feredőzéskor h.) SZUROKFŰ – köhögéscsillapító, étvágyjavító,
torkot rendbeszedő, lefekvés előtti bélütyülése (megivása)
idegnyugtató és nyugtatólag hat a reumás fájdalmakra. i.) TORMA –
Becsületesen meg van tömve vitaminokkal. Érdemes enni, csak az a baj, hogy
veszettül csípős. S bizony kétszer csíp, 2-szor a dolgod végezte alatt.
A leőrlése közbe, pedig jobban bőgedezel (itt – könnyezel),
mint egy meghatós szappanopera filmsorozatnál. De kiöli belőled a vírust
és a hetvenkedő rossz baktériumokot. Bélcsatorna tisztító, immunrendszer
erősítő. Külső kenegetésre , s még reumára es jó.
2. Nagyobb növésű gyógyító burjányok. Itt a fák és bokrok
kerülnék bémutatásra. Persze itt is kerül füvezni való adag, de inkább
azoknak terméséről lesz szó. a.)
BORSIKA BOKOR (boróka) – A veres borhoz hasonlóan vérpótló, s még bé
se csiccsensz (meg se részegedsz) tőle. Helyreszedi a magas
vérnyomást, az ízületi gyulladásokot enyhíti, elősegíti az étel
megemésztését, epekőoldó. Vesebajosoknak nem fáintos, ők ne
gyűjtsenek ilyen bogyót. b.) HECSERLI
(csipkebogyó, tüskefa) – Mán (már) a virágját es fellehet
használni szájpenész kezelésére. Immunrendszer erősítő, vesekő
és vesehomok kiűzésére, s csonterősítőnek használják inkább.
Teli van cö vitaminnal, ezért teázásra kiváló. c.)
ISTEN GYÜMÖLCSE (galagonya) – Idegnyugtató, szíverősítő, s
rendbe szedi a magos vérnyomást. Hátulütője es van, met aki sokat pápál
(eszik) belőle, lehet, hogy vakarózni fog, s még el es ájulhat
tőle, nem es beszélve a magas vérnyomás ingadozásról. Igaz kevésszer
eshet meg, de megtörténhet! d.) KÁNYAFA
(ostorménfa, ostornyélfa) – Leveléből készült löttyel a sebeket lehet
kenegetni. Rügykivonata légszomjat helyrepattintja, nyugtatja a tüdőt, a
köhögést, s a bőrbetegségekkel is elbánik. Gyümölcsét nemcsak a madarak,
hanem az emberek is eszik, de vigyázat, ha sokat zabálsz rosszul leszel tőle!
e.) KÖKÉNYSZILVA – Virágja
hashajtó, termése bélhurut leküzdésében ügyeskedik. Teája vértisztító,
méregtelenítő hatású. f.) KUTYABENGE
– Legvadabbul idézi elé a gyomorsíkódást, de kérge vagy teakeveréke más
burjánnal étvágyjavító, májra se rossz, féregűző, epehajtó,
érelmeszesedésre es használják. Vigyázat, a fiatal kéreg mérgező hatású
és a teát is csak előírás szerint érdemes kortyolgatni. g.) MAGYARÓ (mogyoró) –
Fogínygyulladásra, visszérre, aranyérre használatos a leveléből készült
tea. De jó a fekélyekre s fosás ellen es. Gyümölcse sutba vágja az
agyműködést. Tisztán gondolkodsz tőle, ezért mondják okosítónak! h.) SÓSKAFA (sóskaborbolya) – Leveleit és
a kérgét májkezelésre használják, de elmegy az epeelégtelenség és
szívpanaszok kezelésére egyaránt. Gyümölcs étvágyat csinál, terhes
kismamáknak elmulasztja az összes hányingerét, s a gyomrot rendbe szedi. i.) VAD VACKOR - Levelei
fertőtlenítő hatásúak. Serkenti a bélműködést, segít
megemészteni az ételt, vértisztító. Gyümölcse vitaminbomba, s serkenti az
agyműködést stb. j.) VADALMA –
a gyomorkezelés nagy mestere, segít a májműködésbe, reuma enyhítésében
es szerepet vállal, veseerősítő, álmatlanság ellen se a legutolsó.
Megjegyezendő,
hogy a felsoroltakon kijjel (kívül) füveket főleg
ételízesítésnél használják fel, a vadgyümölcsökből pedig lekvárt,
gyümölcskocsonyát, savanyúságot szirupot, kompótot, bort pálinkát, s
készítenek. Ide tartozik a madárberkenye, a som stb. gyümölcsök.
Információ: Borsodi László – Fülöp Zoltán: Erdei gyümölcsök, Csíkszereda
1984; K. Csedő szerk.: Hargita megye gyógy- és fűszernövényei,
Marosvásárhely, 1979; Pázmány Dénes: Növényhatározó,. Dacia K., Kolozsvár
1983; Szabó Attila – Péntek János: Ezerjófű. Kriterion,
Bukarest, 1976.
Össszeszerketálta (szerkesztette):
Fenyőszegi Borbé Levente
|
AKIRE BÜSZKÉK LEHETÜNK
A székelyföldi Barabási Albert László Csíkkarcfalván született
1967. március 30-án. Jelenleg világhírű fizikus és hálózatkutató.
Gyerekkorát Balánbányán töltötte, ahol szeretett lenni. A hely varázsa, a
közeli vadon kellemes élményekkel gazdagította mindennapjait. Iskolai
tanulmányait folytatva, az akkori csíkszeredai Matematika-Fizika Líceumban a
(mai Márton Áron Gimnáziumban) végezte. Először a szobrászatnál döntött,
de végül a fizikánál kötött ki. Bukarestbe ment egyetemre fizika mérnöki
szakra, amelyet később a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen
fejezet be. Az ok, hogy máshol kellett folytatnia az egyetemet, az akkori
pártvezetés szüleit családostul együtt „kitanácsolták” az országból... 1991-től
az Egyesült Államokba költözik, ott próbál szerencsét. Az amerikai bostoni
egyetemen doktorált le, ezt követően az Indiana állambeli Notre Dame
egyetemen munkálkodott 2007-ig. Most jelenleg Bostonban él és a Northeastern
valamint a Harvard Egyetemen dolgozik. Természetesen sokszor látogat
Budapestre és haza is. Kutatási területe a komplex hálózatok. Magyar nyelven
megjelent könyvei: Behálózva – a hálózatok új tudománya, Villanások
– a jövő kiszámítható. Hármas állampolgár: magyar, román és
amerikai. Információ:
tallózás a világhálóról Székelyke
|
|
EGY SZÉKELY KASZKADŐR EMLÉKÉRE
Kevesek
azok akik ne ismernék itt mifelénk Székelyföldön Cseh Szabolcs Imre
színész-kaszkadőrt. 1942-ben született Csíkszereda városában. Öt éves
koráig laktak Csíkszeredában, aztán a sok költözködés alatt voltak
Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Kolozsváron, s újra Szeredába, míg
végül Brassóba kerültek. Igazi természetrajongó volt. Szeretett mászkálni a
brassói nagy épületeken, többek között a Fekete Templom teje volt az egyik
„kedvenc” helye. Ifjú suhancként saját módszerével tiltakozott az 1950-es
években a kommunista rezsim ellen. A brassói kommunista párt helyi irattárát
egy vizes tömlő segítségével elárasztotta, több ízben kutyákat uszított
a rendőrökre (milicistákra), akik önkényesen elkobozták a civilek
ételjegyeit. „Kis csínyei” oda vezettek, hogy az egyik állami
javítóintézetben kötött ki. 17 éves korában szabadult a
javítóintézetből. Ez idő alatt esti tagozaton a brassói Andrei
Șaguna Líceumban tanult, miközben napi nyolc órát dolgozott a
traktorgyárban. Utána Négyfaluban (Szecselevárosban – románul: Săcele)
kezdett dolgozni az öntöttvas-olvasztói gyárban, mint hegesztő. Közben
végig edzette magát. Ezt követően a bukaresti Testnevelés és Sport
egyetemen folytatta, amelyet 1966-ban fejezett be. Trapézakrobataként
dolgozott a Bukaresti Állami Cirkuszban. 1967-től évtizedeken át a
bukaresti Dráma- és Filmakadémián tanított színpadi mozgást. Hazai filmek
zömében vállalta kaszkadőr jelenetet. 1999-2002. között több mint tíz
külföldi filmben játszott, és 38 nemzetközi film elkészítésében vett részt.
2005-ben hozta létre a hátrányos helyzetű gyerekek számára a Gladiátor
Egyesületet. Hogy befeketítsék életét szekus (besúgó) hírét keltették.
Azóta a hivatalos szervek (még életében) bocsánatot kért tőle.
Ő teremtette meg a romániai kaszkadőriskolát.
Romániai berkekben nagy elismertségre tett szert. A románok Szobi Cseh-nek
hívták. Több mint 120 filmben játszott. Többször vállalt kaszkadőr
szerepet, de filmszínészként is feltűnt főleg akciófilmekben. De
ott volt a betyárfilmekben és a történelmi filmekben is. Nemrég 2014.
augusztus elsején távozott el közülünk. Memorika
|
|
Kommunizmus megidézése 8. rész – Hazafias munka ifjaknak
A „mocsoknak” kikiáltott rendszer ellenségeként, Mihály királyt, 1947
decemberében kiutasították az országból. Ahogy őméltósága 1948 január
elején elhagyta az országot minálunk is életbe lépett a népi demokrácia,
amely évtizedeken át virágzott, s folyton túltejesítette magát. Eme komoly
„fejlődésnek” mozgatórúgója természetesen a Román Kommunista Párt volt.
A Párt kinevelte magából a Kommunista Ifjak Szövetségét. Már az 1948-as
esztendőben elkezdődtek a hazafias munkák. Mindenki kötelező
örömmel nyugtázta a ráerőltetett ingyenmunkát. Először az
előírások szerint a felnőttek jeleskedtek, majd később
belevonták az egyetemistákat, középiskolásokat, de még az elemisek sem
maradtak ki. Az itteni pötyögésbe inkább az ötödikesektől felfele
kerülnek képbe, mert arról van a legtöbb emlékem. Minden évbe papírt, fémet,
satöbbit kellett leadni. Az adag is megvolt szabva. Akkoriban nem hevert csak
úgy szanaszét a mocsok, mert, ha a gyerek nem teljesítette a
gyűjtőmunkát, bizony nyilvános megrovásban részesült, s meg kellet,
ígérje, amit elmulasztott azt bepótolja. Sőt, a következő hazafias
munkát is haladéktalanul teljesíti. Az egyik mánia a gyógynövényszedés vala
tavasszal kezdhetett el az ifjú kis kommunistapalánta és suli befejezte
végéig (június 15.) kellett leadjon. Nem egy eset történt, hogy az iskola
udvarán összehordott gyógynövény bugjákba (boglyákba) heverve
rothadozott. Édeske dongó legyek és társaik élvezték a nem neki szánt
bűzparadicsomot. Az se baj, hogy az illetékes
gyógynövénybegyűjtők nem jöttek érte, de a diákok teljesítették a
tervet, s ez volt a katonás lényeg! Mondjuk a bűzdombok szaga förtelmes
tudott lenni, valósággal az orrot facsarta le a helyéről. Dehát abban az
időben mindenki túlélésre volt berendezkedve. Ki tudja még a
gyógynövények a gyógyító büdös gödörhöz hasonlóan „egészséges légkört”
varázsoltak az iskola udvarára. Szép titokban pár gyerek felgyógyulhatott
lappangó nyavalyáiból. Ezek a munkálkodások sem voltak kutyák, de a hazafias
cselekedetek közül az őszi termésbegyűjtés vitte a prímet. A diákok
ünnepélyes iskolakezdés után legalább két hetet kint voltak a gyümölcsösökbe
vagy a mezőn, ahol összegyűjtötték az iskolának kijelölt zóna
zöldségét-gyümölcsét. Mifelénk Székelyföldön inkább az alma, a kukorica, a
murok és a pityóka (krumpli, burgonya, kolompér stb.) begyűjtése
zajlott. A dombos hegyes vidékeken inkább a pityókaszedés ment nagy számban.
A kaját meg a vödröt szintén a diák vitte csupa „önzetlen” hazafias
kötelességből. A diákok örömére megtörtént, hogy nem két hetet, hanem
egy vagy másfél hónapot is tartott a pityókaszedés. Legalább addig se kellett
a padok közt ülni, s reggelenként elénekelni a hajdani himnuszt. Hazafiasság
ide vagy oda, de amikor a hó alól kellett kivakarni a pityókát, hát nem
tűnt nagy élvezetnek. Olyankor napról-napra egyre több ruha került a gyerekre.
A kedves szocialista tanulókat munkájuk végeztével, néhanapján prémiumban
részesítették. Akadt olyan esztendő, amikor 10-15 lejt is adtak
fejenként. Arra már lehetett venni kiflit, kekszet, füzetet, s egy könyvet.
Legtöbbször egy kiflire való hazafias pénzjutalom jutott. Az igazi vérbeli
kommunista ifjaknak az se kellett volna, mert „szívesen” szedték, törték,
lőtték össze a közösbe, amit néhány nap leforgása alatt úgy földesen,
vágottan, meg nem válogatva árultak az aprózárakba (hajdani zöldség-üzlet
neve mifelénk). Mondjuk a munka egy gyereknek sem ártott meg, s még jókat
szórakoztak egy-egy szenesre sikerült pihenős tízórais pityókasütés
közben. A féreghajkurászásról (egér) nem is beszélve. Múlti pityókaszedő
|
Tarka
ősz színeiben
pompázva 
Szélítő királykisasszony. Fotó: Borbé Ágnes
Itt a hegyeink között a reggeli harmatzúzmara csöppje
fényes napsugarak cirógatására pislákolva könnycseppé válik s a száradásnak
induló kaszált legelő füvébe kapaszkodva nyomtalanul tűnik el.
Csöndálmosan les ki a ködből minden jómadár, aki itthon maradt minálunk,
s lassan ciripelésbe kezd, miközben a fák lombjait amelyen gubbasztanak, a
fellegekből érkező fuvallat egyre jobban cibálja. Elszakadva fa
anyukájuk nyújtotta ágotthonuktól új színben lengedezve, még
egyet-kettőt kerülnek körülötte. De még földre hullva sem nyugszanak
levélőméltóságuk! Tarkaságukat szélítve (szélben forogva-kavarogva,
szelet kavarva) vidáman táncolják ki, addig amíg hótakarót kérve
belefáradva álomra nem szenderülnek. Őszike
|
|
Csíkon végigsöprő hasmenés Az ősz hasmenéssel kezdődött
Csíkban, aztán lassan lecsenget, de azért időközönként megreszkírozta
esélyét a baj bacilusa, s rendesen megdolgozta a tőle szenvedőket.
Volt rendesen fejfájás, szinte a kemény migrénhez hasonló, amihez könyörtelen
fosás, meg hányás is párosult, esetenként pedig csemerlés (csömör).
Akadt nem egy felrózsásodott arcú atyafi az utcákon. A kedves csíki lakósok
lemondva a természetes gyógymódokról, az orvosnál kötöttek ki. Jól tették,
mert ilyen esetben hamarabb sikerül kievickélni belőle. Még tartanak az
utóhullámok, remélhetőleg nem sokáig. Ilyen esetben bűnbakot is
szoktak keresni. Nagy sikerrel találtak néhány olyan helyet, főleg
Csíkszereda megye jogú és székhelyű városában, ami azé (azért) elgondolkoztató.
Az első esetet egy nagy üzletben fülelték le, ahol az elárusító azzal a felmosóval mosta fel a kinti vécét,
amivel az üzlet földjét, ahová a kenyeres ládákot duvasztotta le. Azzal el es
vala intézve. Több helyen az élelmiszerüzletekben pedig a megengedettnél több
legyecske szálldogál boldogan. A gond csak akkor van, amikor az élelmiszeren
landol szegényke, ahol nemcsak pihenget (megpihen), hanem kóstolgat
is, s csömizés (hamizás) végeztével röpköd tovább kiegyensúlyozottan
és boldogan. Aztán a piacon lévő, főleg ömlesztett nagybani
portékáról nem is beszélve. Egyes zöldségek koszosak, de főleg
gyümölcsök valósággal ragadnak, főleg az illegálisan árusítók hada
között. A nagy szabadságban lévő legyek még többen szálldogálnak itt,
habár a hideg most már betesz nekik. Az elárusítók pedig azzal védekeznek,
hogy a kézmosással van gond, mert a vásárlók az árukot (árút)
összetapogatva, kezet nem mosva terjesztik a bajt. Az igazság, ahogy egy
fantázia filmben szlogenként ragyogott, valahol odaát van. De hol van az
odaát, s hát a vissza. Na ezt kell megfejteni, s mindere fény derül. Bölö.
|
Csángó-magyarjaink helyzete
A
moldvai csángókról divatos beszélni. Mint tudjuk, sorsuk felettébb mostoha.
Voltak a múltban esztendők, amikor megmaradásuknak kedvezett az
idő, de többségében lássuk be, hogy nem. Saját kultúrájukat nemegyszer
megtagadva kellett a hétköznapjaikat tengessék. Nyelvük sok helyen elsorvadt,
vagy még az öregek tolvajnyelvként használták, a már magyarul keveset
értő unokák előtt. Nemzeti öntudatuk is csorbult. Legtöbbször a
vallási hovatartozás döntötte el a nemzetiséget. Még itt is odavettek a
közösségnek, mert éppen magyar ajkú papokat nem helyeztek ki a magyar csángók
lakta településekre, pedig a megtartó erőnk egyik fő alkapillére
mifelénk a hit, a vallás. A papok sok helyen ördög nyelvének „keresztelték”
el a magyart. Így román katolikusok száma folyton nőtt, pedig régebben
alig voltak Moldvában. Most összesen ezen országrészben 250 ezren tartják
magukat katolikusnak, ebből kábé (körülbelül) 60 ezren vallják magukat
magyarnak. A román tengerben még megmaradt, csángómagyarok igyekeznek
megtartani kultúrájukat, de természetesen segítségre van szükségük, nemcsak
erkölcsi, hanem lelkire is, hiszen a kérdés az, hogy megéri-e magyarnak lenni.
A magyar oktatás döcögve is, de kezdett beindulni, legalábbis a magyar nyelv
és irodalmat illeti, de ez korántsem elég, nagyobb változásra van szükség. Én
|
|
BELAHARAPTAM AZ ŐSZBE
Vadalmafa kínálja termését a Nagy Laji
dombján. Fotó:
Borbé Zsófia
Érdemes keresztül-kasul járni az emberek lakóterületén kívül
eső vidéket, hiszen most ősszel ott van az igazi csemegevarázs, a
hasznos gyógyszer kiterítve, télire. A mi dolgunk semmi más mint a
begyűjtés-elkészítés. Ki nem találna hecserlit (csipkebogyót),
madárberkenyét, bodzát. Helyenként vadalma, vackor, kökény és más gyümölcs is
kínálja magát. Legjobb esetben a madarak zabálják föl, ha meg ott marad, csak
elrohadva a talajt fogják gazdagítani. Az se semmi...
Bégyűjtő Béluska
|
Eufrázina céltudatosan átrendezi elméjét - firkálta:
Bölö
Egy gyöngéd végtelenül
szegény barna lányról esik szó, aki annyira rongy vala, hogy a templomi
egerek kellett pénzt adjanak a családjának. Egy szép nap a nyugati nagybácsi
révén meggazdagodott. Egyedüli gyerekként (a többiek éhen feldobták a talpuk)
nagy esélye vala pénzhez. Szülei le akarták nyúlni a vagyonát. „Így történt
hogy az apukámat a villám agyoncsapta. A villa nyele Anyuka kezébe vót (volt).
Én kirohantam, hogy szedjem el tőle. Ő nem engedte a nyelet, de én
se hagytam, kicsúszott a kezemből, s megbotolva hátrafelé seggelve
béesett a kútba” – idézet vége. Így a 20 millió dolláros vagyonkát
Frazi örökölte, de gazdagságában az ember megvesz. Rátört az Eu-s láz, ezért
nevezte magát Eufrázinának. Szegény rongyos barna lányból, gazdag festett
szőke csajszi lett, aki mocsok módon még a templomi egerekről is
megfeledkezett. Mivel eleget akart tenni a legújabb trendnek, poloskás
viskóját lebontva, a szomszéd kerteket megvéve egy hatalmas hat nyelven
beszélő bubás 99 tornyos házat húzott fel. Olyant, hogy nemcsak az
utcába, de sehol nem látott még ő maga sem. Sok színre mázaltatta ki, és
elment egyfelé, de keletre tartva félúton megállította az egészséges
lakberendezés. Ahogy ő maga hívta a fenn súly, ami fingsúlynak is mondható,
hiszen oly könnyű, mint az említett szellentés. Lenn még szagilag se
állna meg... A változást nemcsak a kevéske pénz hozta, hanem a társadalmi
ringy-rongyi rang. Valósággal meglepődött, annyira, hogy nem is jó
beszélni róla, hogy mennyire rosszul volt berendezve a hajdani lakjuk. A
kapcsolatra káros tárgyakról nem érdemes szólni egy szót se. Pasi kellett, s
úgy döntött egy fent súlyos lakberendezőt hív magához, akit bírt. Az
berendezte a házát, mind a könyvekbe. Beszerezte még a boldogsághozó tárgyakat
es. De mindhiába tette, nem lett boldog tőle. Mérgébe kivágta a sok
kacatot, s az öt percese után az is reajött hogy a fenn súly neki egy
ráksúly. Ezért törhetett rea ajtóstul boldogítani a kiszemelt szüve legénye. S
emígy a lakberendező elhozta neki a szappanoperás boldogságot…
|
|
- ZSÖGÖDI SZÓKANYAROSDIKA –
– zsögödbe es elejtett szavak magyarázatja –
Kambacsol – Na kicsi barátaim, ennek magyarázatjára derékig
felgyürkőztem.
Aki valamerre kambacsol, az úgy megfontolás nélkül indul el. Ezért
egyáltalán nem vezérli semmilyen cél. A célirányosság teljes kiiktatása ez
fajta (mondjuk sétának), menés, járkálás. Mesébe illő dumával élve, és
szó szerint értelmezve, az aki letér a helyes útról. Egy cseppet azé
súlyosabb, mert ha azon is vala nem biztos, hogy ezt ő es tudta. Legtöbb
esetben felnőttekre használják, mert a tizenéveseket még meg kell
tanítani merre es menjenek. Habár ők es el tudnak bódorogni rendesen
egyfelé. Tehát röviden szólva, az es kambacsol, aki egyfelé eltekereg s
céltalanul bolyong . Magyarán, boldogtalankodik, akinek a jobb lába egyfelé,
s a bal lába másfelé veszi az irányt. Fenyőszegi Szómagyarájzkodó úr
|
Akiket szívesen lájkolok – Volt Tárasági
A divattal járó megfeleléskényszer átszövi mindennapjainkat. Ilyen a
Világháló adta lehetőségek egyike, a társasági oldalak. Lehet benne
kosornyázni (jönni, menni, keresgélni stb.) Meg lehet tudni ezt azt, de
kevésbé a valóságot, s az igazat. Kicsit hasonlít a kommunista érában
elterjedt emlékes füzetre. Ez se baj, mert mindenki ki kell kommunikálja
magát, s ez így a jó. Jómagam is rajta voltam néhányon. Először a kedves
ismerősök, jó barátok jelentek meg, majd mindenki, aki valahol egyszer
is látott. Az egyiket ezért, a másikat azért jelöltem be, de nagyon sokszor
szembesültem azzal, hogy bizony az ismerőseim nagy része csak a
virtuális világban ismer. Azért szívesen lájkolok! azokat, aki az utcán
visszaköszönnek nekem.
|
|
Jaj,
de mennyi csudálatos dolog van a világban
Irdatlan mennyiségű csodát ígérő életszemlélet ütte
(ütötte) fel a fejét 1990 után a világ elől elszigetelt
szocialista-kommunista hazáiban. Az új divathullám szinte mindenkit
megőrjített. Soknak leve egy új álma. Úgy jöttek a szakértők, ahogy
az oroszok a fronton. Az istentagadó proletárdiktatúra után az új út keresése
sokakat megrészegített. Lett is tanfolyam, meg megváltó kör dögivel, csak az
vala a baj, hogy az emberek csudás hite valamelyest kisiklott, mert a
hétköznapokban kevésbé sikerült az előírtakat követni. Aztán sajátos kedves
erőszakkal, örömmámort ígérő világot eljátszva, ránk tehenkedett a
„jó öreg” nyugati demokrácia a saját ízlését diktálva küldte a mindennapok
életmódjának csodáját. Az óriási zűrzavar közepette mifelénk is az
emberek egy cseppet meghasonlottak. Főleg, amikor azt kezdték bevezetni,
ami nálunk mindig is jobban ment. Gondolok az emberi kapcsolatokra. Az
egészséges életszemlélet tudatos bomlasztásával, az emberek manapság már
gyanakodva tekintenek nyugat felé, és már kevésnek hiányzik a keletről
helytelenül átvett megváltást ígérő mézesmadzag. Az egészséges helyi
gondolkozás, az egymás segítése és megbecsülése eléggé háttérbe szorult. Az
egyének azért továbbra is igyekeznek meggyőződésüket érvényesíteni.
Ez így is a normális, de amikor több kezdett lenni a más, mint a közös pont,
így elég nehéz egyeztetni. Vagy egyáltalán lehet egyeztetni? A globális
maszlag, egyelőre olyan, mint a félresikerült disznónak adott erjedt
bűzös moslék. Csak azok tápláléka, aki mindazt le tudja nyelni. A
régiónkba lakók nagyon is érzik mindezt, s kevésbé tudják megemészteni a felajánlott
szellemi csömit (ételt). Sajnos ez az étek, nem fölfelé halad, hanem
lefelé és a szellemi frissességből egy adag után csak szellentés utáni
megkönnyebbülés jöhet szóba. Mindezek után fontolóra kellene venni mi lenne
jó. Azt hiszem nem kell túl sokat tapogatózni. Még vissza sem kell menni a
gyökerekhez. Hiszen élnek a jó öreg nagyszülein, dédszüleink, s ők
minden további nélkül, szívesen válaszolnának kérdéseinkre. Borbé Levente
|
SZÜRETI BÁLOK IDEJE
Csomortáni szüreti bálosok Csobotfalván. Fotó: Még egy Borbé
Ki más ünnepelhetné jobban a termés ünnepét, mint a szemtelenül
fiatalok. Ezért érdemes teljességgel megélni még egyszer az elevenséget a
szüreti sokadalomban is, mert a vigadalom kedves emléket őriz majd az
egyre hidegebb fogvacogtató napokon. Boldog
szüreti mulatságot kíván a Szerk.
|
|
|
|
|
|