|
FENYŐSZEGI CSEREKJÉK Tél. 2015 – 29 szám.
A Zsögödi Szó meglottyant időbeni
ereszen keresztül csordogáló évszakos lapja
|
|
Hogy mikkel foglalatoskodnak nagyvezíreink...
Jöhet tél, jöhet nyár, és akármi a
főszórakozást többségben élő nemzettársaink nem hagyják ki, teljes
erőbevetéssel piszkálnak bennünket. Újra a kicsi kanállal elhordjuk
Erdélyt esete forog lelkük mélyén. Rengeteg magyarázkodás után megint
visszasikerült államosítani a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumot, ami
köztudott, hogy még 100 esztendővel ezelőtt is székely iskola volt.
Magyar himnusz elénekléséért bírságolnak, ahol csak alkalmuk nyílik. Eddig
kevésbé tették. Kényszeríteni szeretnék, mint a kommunizmusban, hogy együtt
örüljünk velük olyan ünnepeken, amelyek a másodrendű állampolgársági
státuszunkat juttatják eszünkbe. Nemcsak épületeinkkel, hanem földjeink
visszaigénylésével is szórakoznak. A Maros Megyei Tanács valósággal berezelt,
hogy a Bánffy örökösök követelik jussokat. Teljes kiborulásukat az okozta,
hogy netán a többségi nemzet fiai föld nélkül maradnak az „őket
megillető” ősi földön. Ezért Giurgiui (város a bolgár határ
közelében. Ejtsd Dzsurdszu, magyarosítva Gyurgyevó, Fekete Gyergyó)
bíróságra helyezték át ennek továbbtárgyalását. A hazai tévé és sajtó, de a
világháló is ezen csámcsog. Vagyis a ez már kész művészet! Egy komoly
apparátus kell dolgozzék a háttérbe, hogy ennyire részletesen figyelnek
bennünket. Nem beszélve a törvények megkereséséről, vagy módosításáról.
Ezzel az erővel az országot szellemileg és gazdaságilag egyaránt
fellehetne virágoztatni. Csípkedőske Eszücske
|
Ebbe a helybe
takarítják el a havat
Másik szomszéd – Komám, három nap után végre látom a
pufád (arcod, képed)!
Szomszéd – Mán (már) kivájtam magamot
valamennyire. Ha egyszer eltakaríccsák (eltakarítják) a havat jobban fogsz
látni, s ha nem várj cag (csak) míg jő a tavasz.
|
|
ZSÖGÖDKÖRNYÉKI HÍREK
Földrengés Zsögödben is – 2014 decemberében kétszer is megremeget a
föld csíkban, ami asztán foltatódott 2015 januárjában. Az első rengést
jobban érezték Zsögödben, mint az utóbbiakot (utóbbiakat). Azok olyan
maszutácskára (gyengére, alamuszira) sikerültek. Na nem mintha
vágyódtunk volna nagyobb kilengésre. Mint másegyebet, azokot es (azokat is)
csak kibírtuk volna valahogy.
70 esztendeje született Székedi Ferenc – Székely-magyar család sarjaként 1945. január
hatodikán látta meg a napvilágot Magyarhonban, Nemestördemicbe. Ezt
követően rövid időn belül szüleivel visszaköltöztek Zsögödbe,
ahonnan származnak. A mai csíkszeredai Márton Áron Gimnázium elődjében
tanult, majd Bukarestben folytatta tanulmányait, ahol újságírói diplomát
szerzett. A csíki újságírás egyik alapembere, mindezek mellett
szerkesztői és műfordítói munkát is vállalt. Televíziós
műsoráért kitüntetésbe részesült.
Szégyentelen farkasok –
Ugye ameist (amint) eljött ezeknek a vadaknak a párzási idejük, bárhol
szemérmetlenül csinálják! Ezt már a zsögödiek es látták. Nem es egyszer... Há
(hát) mé (miért) nem mennek bé az erdőbe, mint régen?
Kérdésre a kérdésfelelet – Ejsze (vajon, talán) van erdő?
Mederkotrás Zsögödbe –
Neki akarnak fogni medret kotorni a kicsi Oltként becézgetett patakon és
vízlevezető csatornán. A cél ezek mélyítése lenne, mivel rájöttek arra,
hogy már rég eliszaposodott. Az még nem egészen világos, hogy ezt tényleg
télidőben szeretnék-e megvalósítani?
Farsang Zsögöd környékén – Árám világ, s vetett ágy, jön a farsang s vele a
boldogság! Ereszd el a hajam módjára manapság már sok helyen megtartják.
Nagyszabású farsangtemetések szoktak lenni, s ebből az egyik
leglátványosabb a Csobotfalvi.
Repülőtér Csíkban – Csíkcsícsó
mezejére tervezik a második székely repülőteret. Hadd lám ca (hadd
lám csak ), mi lesz belőle.. Hírözönkécskecske
|
Egyszer volt, hol nem volt... –– Zsögödi várak maradványai –
Viszonylag közel vannak egymáshoz Zsögöd
várromjai. A hajdani várak körül már az ókorban lakott telepek voltak. Ezt
számos ásatás is bizonyítja, amelyeket ott a helyszínen megejtettek. A
zsögödfürdei részen található Zsögöd Óvára és a Haromvára. Az Óvárral
légvonalba kissé ferdén ott látható a Kisvár. Madártávlatból nézve a várak
háromszöget alkotnak. A Haromvár és a Kisvár körülbelül a XI. században
épültek és a népvándorlás kori védárak, lármavárak maradványai. A
népvándorlás kori várakat a XVI. századi székely lázadások miatt rombolták
le. A lázadás okai egyszerűek. Az amúgy is már rétegződött
határvédő szabad székely nép (főemberek, lovasok, gyalogosok)
nyakába adót varrtak, amit nem néztek jó szemmel. A lavina 1562-ben egy
felkeléssel indult, ami további harcba csapott át, és a XVII. század elejéig
tartott, amikor újból valamelyest követelményeiknek eleget tudtak tenni a már
sok fejedelmet megért Erdély nagyurai.
1. Zsögöd vára – a mai szeredai
Zsögödfürdő részén, a színpad feletti dombon található, ahol a
kommunista érában pünkösdkor „Tavasz a Hargitán”, és az ország hajdani
ünnepekor, augusztus 23-án komoly szórakoztató fesztiválokat
rittyentettek. Most a színpadon kialakított kápolnában miséket tartanak
vasárnaponként. Itt a helyi település szerinti zsögödi kultúra bronzkori és
vaskori leleteit fedezték fel. Az ásatások során talált kincseket a hazai
régészek egyik csoportja dák örökségnek vélték. Most a hajdani begyepesedett
területre egy jelerősítő maroktelefon antenna van „beültetve”. Az
Olt felé nézve, pedig az 1990 után gombamód kinőtt házak hada áll.
2. Haromvára – A hajdani várból
hajdanán gyönyörű kilátás nyílt Al- és Felcsíkra. Igaz, abban az
időben nem a táj szépségébe gyönyörködtek, inkább az ellenséget
figyelték. A várat az Olt jobb partjától indulva, lehet megközelíteni a
Rejtek-völgyet követve fel a csúcs felé. A 870 m méter magasságban épített
vár A Harom-tető (1080 m) alatt volt. Körülbelül a XII. század elejére
lett kész. A mostani maradék várfal tojásdad alakú. Állítólag még
kivehető a mendemonda szerint létezett „Deszkás csűr”, és a
valamikor ott lévő várkút helye is. A Harom hegy meredek oldalára
épített várfalból még megmaradt valamennyi. Ma a várudvart fenyők
nőtték be. A bokroktól megtisztítva 1,2 – 1,5 méter magas várfal bukkant
elő, amelynek kerülete 500 méter lehetett. A Várhegyen több mint 900
méter magasan, a Kisharom hegyén alig maradt meg valami a középkori
várfalból. A sánc meg a várkápolna nyomait aligha lehet nyomon követni. Ugyanúgy,
mint a Zsögöd vára környékén itt is bronzkori települések nyomait vélték
felfedezni.
3. Kisvár – 724 méter magasságban épült.
Népvándorláskori őrszem lehetett. A hegy teteje körülbelül 400 lépés,
amelynek a déli részén egy gátszerű kiemelkedés van. Itt a vaskorszakból
származó leleteket találtak. Még a közelmúltban, a várudvarban pityókát
termesztettek.
Mindhárom vár a Kelet-Erdély
védelmező várrendszerhálózat részei voltak. A földvárláncolat
összekötött részeiként fungált a Csicsói, a Nagy-Somlyói és a tusnádi szoros
torkolatánál lévő Bálványosvárral. A mítosz szerint a honfoglalás kori
rabonbánok (székely vezérek) várai voltak.
A várakról szóló legendákat az
alábbi címen lehet böngészni: http://users.atw.hu/borbelevente/ptortenetek.php
Információ: Hargita Megye – Barangolás
Székelyföldön 1, Pallass-Akedémia Csíkszereda, 1998; Horvát Alpár:
Hargita Hegység, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2002; Demény
Lajos: Székely felkelések a XVI. század második felében, Politikai
Könyvkiadó, Bukarest, 1976; Vofkori László: Utazások Székelyföldön,
Pro-Print, Csíkszereda, 2004, s még pletykák innen-onnan. Zsögödvári
Kutakodi Nagyszékely
|
|
|
|
|
SZÉKELYFÖLD Kincsei – III. Aranyaink sokasága
Történeti bevezető – Székelyföldön sok altalajkincs
található. Ott van a szemünk előtt, de nem eléggé látjuk, ahogy
elődeink sem. Ők egyből aranyat kerestek mindenütt. Az emberi
kalandvágy sok érdekes dolgot szül. Ahogy mondták akkoriban, áskálódtak egy
cseppet, s kicsi zsákocskáikba gyűjtötték össze a talált kincseket, majd
lajbijuk alá gyűrve vitték szakértőkhöz elemeztetni. Az arany,
ezüst és drágakövek kutatása a meggazdagodás reményében egyre jobban lázba
hozta a székelyeket. Néhányuk feladva más vidékekre kalandozott, ahol aranyat
is kapott. Mivel sokakat becsapták a csillogó vaspirit és
csillámgyűjtemények megvásárolt termékei, ösztönszerűen a bányászat
szabályozását hívták elő. A kincskeresők kutatgatva a vulkanikus hegyvonulatokon
pirites dolgokat gyűjtögettek össze. Az ezüstös színű csillámot
macskaezüstnek, az aranyszínűt meg macskaaranynak nevezték el. A
sok kutakodásnak köszönheti több földrajzi megnevezés Székelyföldszerte az
aranyelőnevet. Drágakövek után kutatva lazuritot, kvarckristályokat találva
fekete gyémántnak hitték. A hajdani aranyásók csákánnyal, ásóval, lapáttal,
néha vasrúddal indultak bányászni. Aranyat nem lelve sokan más ásványok után
kezdtek kutatni. Ki akart a falu szájára jutni, hogy bányászkodásából csak
szimpla földtúrás lett... Többek között egy darabig piritet, csillámokat, és
más csillogó ásványokat szekérre rakva árulták Erdély minden szegeletében (szögletében).
A Hargita hegy környékén vasra és rézre találtak. Eleinte komoly mesterségnek
számított a rézpormosás is. Aztán rájöttek, hogy a rég bányászott só,
sőt, a vulkáni kőzetek és mészkövek sem egy utolsó megélhetési lehetőség.
1.
SÓ
– Székelyföldön lévő még hosszú
ideig bányászható ásvány a só. Sót nagyjából Sóvidék területén bányásszák. Visszalépve
az időben már a rómaiak is ismerték a helyet. Sóvidék a Hargita megyei
Korond községtől kezdődően átnyúlva egészen a Maros megyei
Sováradig tart. Közbeeső települések: Alsósófalva, Felsősófalva,
Parajd és Szováta. Eleinte csak felszíni bányászat működött. Már Szent
István király idejében szállították a Maroson a sót. Mátyás király a
székelyek szabad sóbányászatát és további kereskedését megerősítette. A
fejedelmek is szabad utat engedtek a kitermelésnek. A parajdi sót a XV.
századtól székely sónak hívták. Az első föld alatti bányászat 1762-ben
Parajdon indult be és a mai napig is tart. A kifejtett bivalybőrbe
bogozott kősót akkor még négy pár ló húzta a kinti világba. A XIX század
végén már az egész Székelyföld és Szászföld parajdi sóval ízesítette ételét.
Manapság Sószoros és Sóhát 60 hektárja geológia természetvédelmi terület. A
Parajdi sóbányában kialakított pedig fogadják főleg a légúti
problémákkal küszködő betegeket.
2. ÉPÍTKEZÉSRE HASZÁLT ALTALAJKINCSEK. Székelyföldi
építkezés alapanyaga a fa (ahogy mifelénk nevezik zöld arany) volt, amelyet
lassan felváltotta a kő és a tégla. a.) A kövek bányászását, tán sohase hagyják
abba. Többségét, mint a római időkben, most is az építészetben
használják, és újrafelhasználják. Ide sorolhatjuk a vulkanikus
kőzeteket: az andezitot és a bazaltot. De a homokkőt (üledékes
kőzet) is gyakran feldolgozták. Gyergyó környékén márványt is találtak
fehér és szürke színben. b.) Ezenkívül a mészkő,
amelyik ütősebb Székelyföldön. A mészégetés Székelyföldön a Háromszéki
Vargyas község, Erdővidék és Homoródmentéhez fűződik.
Természetesen hajdanán az egész Székelyföldön égettek meszet. Ma már a
hagyományos mészégetés Vargyason dívik a legjobban, ahol még több mint tíz
család éget meszet. Hagyományos módszerekkel meszet égetnek a Gyimesek északi
részén található Háromkúton. c.) Az agyag
a téglavetés egyik alapanyaga, amit a népi művészetbe kerámiaként
felhasználtak már az ókorra visszamenőleg is. Sok helyen ez a szakma a
téglavető cigányok kezében volt. A kommunista érában már kisebb
téglagyárakat működtettek. Ma is döcög egy kettő belőle.
Azonban inkább az iparművészeti és népművészeti kerámia
működik jobban. A homokbányák a maradék kőbányák mellett, még
eléggé jól fungálnak. Figyelemreméltó a folyóvizek menti sóder kitermelése
is.
3. BÁNYÁK A FELEDÉS KÜSZÖBÉN. Ezelőtt még jól
működő bányák sorozata zárta be kapuit 1990 után Székelyföldszerte.
Némelyikük közülük még mindig nyögdécselve müködget (vontatottan
működik), de a kipurcanás határán állnak. Ilyenek a háromszéki
szénbányák, amelyek gyenge minőségű lignitet bányásztak, a
marosszéki (Nyárádszereda, Balavásár, Siménfalva) és udvarhelyszéki
földgáztelepek (Székelykeresztúr), a gelencei kőolaj, a szentegyházi
vaskohászat és a baláni rézbányászat. Pedig a Hargita fennsíkon található
lövétei vasércbánya virágkorát élte. Vasat már a XVI. században bányásztak
(abba az időbe az olvasztási salakot vasszarnak nevezték), de az
áttörést az 1836-ban alapított vasgyár hozta, amelyik 2009-ben zárta be
kapuját. Balánbánya környékén is először vasat bányásztak. 1803-tól
rézbányászatra álltak rá. 1967-től a Ceauşescu „Aranykorában”
románok ezreit telepítették a faluba, amelyikből aztán város lett. A
bánya nem bírt meg annyi embert, de mesterségesen működtették az 1989-es
rendszerváltás idejéig, amikor lassan, de biztosan felszámolták. Még amire
érdemes visszaemlékezni az a torjai kénbánya volt. Most az egyik felhagyott
tárnájába mofetta működik.
Hiába, az altalajkincsek nagy része
kimerülőfélben vannak, és ami még maradt csínján kéne bánjunk velük. Az
újrahasznosítás kellene legyen a fő célunk, mert dögivel van
amiből!
Információ: Bányai László: Népies
bányászkodás Székelyföldön,
Népismereti dolgozatok 1981, Kriterion, Bukarest, 1981; Vajda Lajos: A
szentkeresztbányai vasgyártás története; Politikai Könyvkiadó,
Bukarest, 1983; Vofkori László: Utazások Székelyföldön,
Pro-Print, Csíkszereda, 2004.
+ Tallózás a világhálóról.
Esszegyúrta végleges formába
(szerkesztette): Fenyőszegi Borbé Levente
|
Képesek vagyunk magunkon segíteni?
Mit is tehetünk saját jólétünkért? Szinte
kézzel tapintható. Például nem tartjuk el a ránk telepedett garázsüzleteket,
hanem a saját árunkból vásárolunk. Más néven szólva helyi termékeket
részesítjük előnybe. Mifelénk szép sorjába szedve: a csíkit, a
székelyföldit, az erdélyit, a hazait, az anyaországit, a Kárpát-medenceit és
így tovább. Igen, a vásárlás az egyik szempont, a másik a helyi termékek
előállításának nehézségei. Nem tűnik nehéz feladatnak, de nem is
könnyű, hiszen országunk hatalmasai minden egyes próbálkozásunknál ott
vannak a sarkunkban, és minden elkövetnek, hogy valami hibát találjanak, vagy
ha nem sikerül, akkor új törvényt kell hozzanak munkánk gyümölcsének
ellehetetlenítése érdekében. Ilyenek a székely helyi termékek piszkálása,
vagy a nemrég piacra dobott csíkszentmártonban gyártott Csíki sör
esete is. Említésre se méltó, hogy miért kötnek bele. A lényeg egy, hogy az
idegenből beszállított árut vidáman vásároljuk fel. Hiszen a nagyoknak
ez biznisz, jót tudnak kaszálni vele, ha beengedik hozzánk is az akármilyen
termékeket. Szabad utat kapva, reklámokkal csábítva a fogyasztót (mert nekik
ember már nem létezik) könnyen meggyőzik. Hiszen az úgynevezett
célközönségnek a néhány aprópénzzel olcsóbb, az egyébként mutatós, de
gyengébb árú is jobban megteszi mint a vele szemben álló, picurkát drágább
helyi termékek. Hogy meddig fog tartani ez az állapot? Körülbelül addig, amíg
lesznek, akik a Kauflandos egyiptomi pityókát megveszik a helyben termesztett
helyett. Lokálpatriótika
|
|
NYUGTATÓ
DERMESZTŐ HIDEGBEN
Kép: A didergő
ruhafátyol csillogása. Fotó: Az
Sajtófőnök
.
Végre itt a tél. Elcammogott
hozzánk, s menetközben dermesztő tisztaságát adta ránk. Azóta senki
emberfia nem marad meg sápadtan, elhagyván otthonát ideig-óráig tiszteletét
tette a kinti nagyvilágban. Emígy van ez nálunk Csíkországban, ahol szinte
elvárjuk, hogy egy kicsít csípjen az a hideg, ha már ott az ideje, s
munkálkodjon rendesen is me ma (fenyegetés – nana!)! Fenyegetéssel
vagy a nélkül közbe visszavett magából. Ilyenkor a fákrarakódött zúzmara lassú
olvadásából jégcsapok csilingeltek a fenyőágakon. Mégis ez a fagy
kiszellőztet, frissességet kölcsönöz, ha nem takarod el magad, ahogy a
föld teszi fehér takarója alatt szundítva tavaszig. Fenyőszegi Jégcsapka
|
|
Kommunizmus megidézése 8. rész – Sorbaállások
A múlt évezred utolsó századának hatvanas éveinek vége
felé Románia Szocialista Köztársaságban is előretört a jólét. Még a
szomszédos országok is irigykedtek egy cseppet ránk. Az ezt követő tíz
esztendős időszakban, aki átélte, tudja, hogy olyan kellemetes
élete nem volt azóta sem. Leszámítva azokat, akiket politikai okokból folyton
maceráltak. Igen ám, de ez a sokoldalú látszatfejlődés, s a ha kell, ha
nem iparosítás tönkre vágta az országot, családok százezreit tette gyökértelenné,
ide-oda költöztetve az ország bármely területére. Mikor a lakosságot, úgy
mint a malacoknak adott moslékot sikerült összekatyfasztani (összekeverni),
jöhetett a meglepi. Még pediglen az, hogy semmi sem megy oly simán
(költőies allűrrel élve), ahogyan láttatni tetszelgett. Már 1978-ban,
a nagyobb városokban megkezdődtek az élelmiszer utáni harcok. A
polcokról csak úgy tűnték el a legfontosabb élelmiszerek, mint: a
lisztek, az olaj, a cukor, a hús stb. A mindennapi pepe (kenyér) is
egyre jobban kezdett késni, a tejről nem is beszélve. 1979 végére
Csíkszeredát is elérte a nélkülöző hullám. Az úgynevezett önkiszolgálók
polcairól, napról-napra fogyatkozott az élelmiszer. Kis idő múltán az aprózárnak
nevezett zöldség üzletek kínálmányai is, mint a kopaszodó ipse
hajkoronája, megritkultak. Aztán elkezdődtek az első sorbaállások.
Egy-egy sorbaállás komoly összetűzéseket is eredményezett. Veszettül
ordítottak és ökölbe szorított kézzel harcra készen állva csaptak össze az
emberek egy-két kiló cukorért, lisztért stb., mígnem napról-napra ki nem
alakult a sorban állók íratlan szabályai. Ilyenek mint: a sorba lehetett
kicsi széket hozni (kötögetni, olvasni stb.), be kellett jelenteni ha
valakinek tartottad a sorát, nem szabadott többet fordulni, mint egyszer,
véletlenül se lehetett levágni a kanyargózó sorból egy darabot, fellehetett
cserélni bárkit. Ha valaki felcserélés helyett ottragadt, hatalmas cirkusz
kerekedett belőle... Legtöbbször az se volt baj, ha az ember a fél
napját ott töltötte, csak kapjon az áruból. Na persze így működött
olajozottan, de volt, aki többször is tért. Az okosabbja pedig az
üzletesekkel lebeszélve egy kis csecsebecse ellenében soron kívül az üzlet
hátsó bejáratánál, vagy pult alatt kitaszítva megkapta a félretett adagját.
A bevett szokás, egy-egy „jól menő termék” után az volt, hogy tettek
hozzá olyan árut, amit a kutya se venne meg. Például disznóhús mellé egy kiló
ki tudja mikori fagyasztott halat, amit az emberek mentjükbe dobták bele a
kukába. Innen kifinomult ügyességgel az egyik üzleti alkalmazott kiszedve,
hozzácsatolva a portékához újból eladta. Legalább neki is csordult-cseppent
valami. A bármilyen termék alatt nemcsak az élelmet lehetett érteni. Például
az akkor divatos Neoton família lemeze mellé adtak román
könnyűzenét, modern klasszikus hangzású zenét stb. A sorban szinte
minden megtörtént. Kötődtek barátságok, szerelmek, ellenségeskedések, és
a soromat tartó, vagy hol mit osztanak informátor barátságok. Ilyen
nélkülözhetetlen informátor volt városunkba Fekete néni. Ő mindig tudta,
hogy hová kell szaladni, sorba állni. A legrémesebb mégis a kis nyugdíjas
klikk volt. A reggeli tej és kenyérvevésnél hiába érkeztél másodiknak, mert
ha közülük valaki ott ücsörgött, akkor nagy szerencséd volt, ha maradt neked
is a portékából. A klikkbanda, az egész társának tartotta a sorát (10-25
személy). Olyanok is történtek, ha megneszelték a korai friss árú jöttét,
hogy éjszaka álltak sorba a kis háportyikás (csimbókos) csontos
húsért. Egy idő után sorban állás is mérséklődött, mert csak
ételjegyekre adtak kiporciózott adagokat. A bányászok, párttitkárok satöbö
menőbb beosztású emberek egyenlőbbek voltak, ők soron kívül
részesültek minden finomságba. Aztán voltak városok, ahol több mindent
lehetett kapni. Így indult el az országos vásárlási migráció. Mindez 1990
után is tartotta magát egy darabig. S mégis a nélkülözés ellenére boldogabbak
voltunk. Az öröm is hamar bejött: Ahogy a hajdani vicc is mondta: Amíg
Amerikába szomorkodtak az emberek, mert egy évi fizetésből alig lehetett
lakást venni, Francia honban féléviből egy kocsit, addig minálunk
mindenki örült, mert az egyik üzletben éppen teljes kiőrlésű
csokányos (kukorica csuhás) puliszka lisztet osztottak. Hajdani Sorbaálló Betyár
|
Zsögödi csatornahálózati
munkálgatások
2014 nyarán negy hévvel nekikezdtek feltúrni a zsögödi
utakat. A megyeközponti zsögödi és zsögödfürdei városrész csatornahálózatának
kiépítése lassú ütemben, de bégyult (elindult). Hogy ki és milyen cég
vállalta a feladatot, azzal most nem akarom untatni a kedves olvasókat, hanem
inkább a munkamorálról pötyögnék egy keveset. Hát, ami ott folyt, felidézte a
szocializmusbéli legyünk a munkahelyen, s lehet még dolgozni is fogunk
hangulatot. Sétakirándulásaim alatt, Zsögöd környékén, 2014. nyarán és
őszén, betekintést nyerhettem az ottani munka mezejére. Ez idő
alatt többször volt szerencsém áthaladni azon a bizonyos felújításra váró,
részben lezárt szakaszokon. Zsögöd különböző részein lévő munkacsoportok
összegyűlve, lapátot támasztva (hogy az el ne essék) vagy álldogálva,
„nyögték vármegye robotját”. Vártak valamire, s ezt kitűnően
kivitelezték. Talán arra, hátha valaki bele fog néhány centit igazítani a
gépekkel kiásott gödrök mentén. A munka menetét az az irdatlan meleg is
akadályozta. Szegény dologba merülni akaró tettre kész munkások, az árnyékba
kellett hűsöljenek, amíg az áldozatot vállaló kollégájuk a zsögödi
keresztúti üzletből visszatért a telis-tele hűsítő borvizes
palackokkal. Kockázatos tett volt számára, hiszen, akár a napsütéstől,
hőgutából, vagy még rosszabb esetben melanomából (a bőr
festéktermelő sejtjeiből kialakuló rákfene) is feltankolhatott
volna. Ősszel meg azért kellett egy cseppet pihenni nekik, mert a nyári
meleg nagyon kiszedte az erejüket. Persze a csatornázási oda tenni a
csülköt szorgalom erősítésére még a munkacsoportok számát is
emelték. Ez igen! Haladtak ezerrel. Volt hely, ahol több métret (métert)
is. Na, de közbe beköszöntött a tél. Lehavazott becsületesen. Az útépítési
munkálatok téli álmokat alusszák. Az erre szánt anyagok felhalmozva az út
szélén heverődznek (hevernek), mint a tavaszi zöld fűben a
szerelmesek. A közlekedés alpinista eszközökkel, és helyenkénti
korcsolyázással könnyebben kivitelezhető, mint mondjuk járművekkel.
Az építőtelephez hasonlítható Zsögöd egyik öröme a hideg, mert
szétkotort hóval valamelyest sikerült visszaadnia régi útformáját eme
városrész utcáinak. Viszont a hókupacoknak nevezett kisebb hegyek
megmászására kényszerítették a helyi lakosokat, akik szívesen vennék a
természettől a néhanapi olvadást. Természetesen az utak karbantartását
hősies erőgőzzel sem hagyják abba, hiszen ha kisebb-nagyobb
mosdótálnyi gödrök, árkok satöbbik képződnek közbelépnek ennek
felszámolása érdekében. A csatornázási munkálatok, meg az út kibabbázása
(elkészítése-szépítése) a kikelet beköszöntével újra kezdődik. Addig is
legyenek türelemmel a zsögödiek, mert egyszer csak meglesz, s akkor le fog
esni az álluk, hogy milyen utakon közlekedhetnek... Zsögödlelkiző
|
|
Nagy Laji
Dombi Kitekintő Zsögödre és környékére Fotó: A Szerk. Úr
Az örökkévalóság pompáját visszaadó táj közé
ékelődött a kis székely falu, Zsögöd. Ezt a címet áldásával együtt a
természet kivételező fénysugara adományozta neki, s ezért nem lehet
sohasem elvenni tőle. Télidei arca nyugtató hűvösségével öleli át
látogatóját. Zsögödi
|
FOCIMECCS A KÖDBEN
Lenn Giurgiuban (Dzsurdzsuban) december derekán focimeccset játszott két
hazai (Viitorul – Astra) csapat. A meccset a nagy nagyérdeműnek az adást
sugárzó látókészülék is közvetítette. Több tévécsatorna az eseményt
szemléltetve átvette a sporthíreikbe. Ezen kevésbé lehet meglepődni,
mert valóban hírértéke volt a történteknek. Hiszen a meccset ködben
játszódták le. A kedves tévénéző azt gondolhatta a nagy szürkeségtől,
amit látott, hogy a készüléke éppen kipurcanó félben van. Nos, amint az
iménti bepötyögésből kivehető, az a bizonyos fátyolszín korántsem
volt hiba. A tévékészülékeknek maradt a kutya baja se, a szürkeségben
kóválygó focisok látványa pedig csak az esemény zajlásáig maradt. Annyi
bizonyos, hogy szemmeresztő egy meccs volt. Más szóval, megpróbáltatás a
focirajongóknak, ugyanaz a focisoknak is de nagybaniban. Izgalmas lehetett a
két csapatnak, amikor valaki feltűnt a labdával, hogy vajon az ellenfél-e,
s egyáltalán hová fut. Gondolom, azért viccesen mégsem bújtak el a
ködben... Én
|
|
KIRAKJÁK A SZEMETET
n
Noha József Attila Kirakják a fát
című verse adta a cikk megnevezésének ötletét, távolról sem arról lesz
szó, hanem a velünk együtt élő népcsoportról, akik idejük egy részét a
szemetes körül töltik el. Úgy is lehet fogalmazni, hogy életük nagy részét.
Csíkszereda szép város minden kerületének megvannak a saját szemétguberálói,
nagy és kis szemétkutató területekre vannak leosztva. Az egyik guberáló csak
úgy huss, ha kedve akad nem mehet át a másikhoz, mert az komoly konfliktushoz
vezethet. Valljuk be van benne igazság, mert ahol gazdagabb családok laknak
ott a dzsipszi szurprájz is sokkal magasabb szinteket ölt. De hát a mai
szegény világunkban, amikor folyton mindent cserélünk ki, van amiből
válogassanak. Sőt, egyesek már egyre csinosabban kezdtek járni. Jó jel,
adnak magukra! Hát nem is mindegy, hogy mész a szemetesekhez, hiszen nekik ez
a munkahelyük, vagy mi... A bubás helyzetet talán az rontja, hogy a szemetet
lecipelő, és ezenkívül adófizető állampolgárok nehezen tudják
megközelíteni a kukákat, mert ott várakoznak csapatosan a szemétkutató
munkások, és rögtön az illetőre rohannak. Legjobb esetben csak elveszik,
és nem tépik ki kezükből a szajrét. Közbe még egy kis pénzt is kérnek,
há mét es ne (hát miért is ne)! Hátha adnak. A szelektív hulladék
ilyenkor az ők kezükbe landol, mert egyszerűen képtelenség négy-öt
szökőpozícióban kész illetővel megverekedni még ezen is. Egy gond
megoldva, hiszen ők úgy is szelektálnak a maguk módján, olyannyira, hogy
a földön maradt zacskókat és papírokat könnyedségük szerint felkavarja a
szél, s lebegteti bárhová. A lakók is furfangosak, lefigyelték, hogy mikor ér
véget az illetők „munkaideje”, s akkor kirakják a szemetet úgy ahogy
ők szeretnék. Igencsak nem elhanyagolható az a briliáns ötlet, amikor a
korán reggelre teszik munkában induló állampolgárok a szemét kirakásának
időpontját. Hiszen ilyenkor friss az ember, s még senki se támadja le.
Mindenképpen alaposan kell figyelni a dolgot, s kedvesen kell bánni velük,
mert ha az embernek nem lesz munkája, akkor megnyílik eme lehetőség, s
még bé lehet állni hozzájuk. Kukavergáló (szemétellenőrző)
|
HOVÁ MÉSZ TE KIS GYALOGOSOCSKA...
 Kép: Az út ami valahová vezet... Fotózta: Egy gyalogos polgár.
A csíkszeredai Tudor negyedbéli hó alatt
szunyókáló két zöldövezet közötti szépen leaszfaltozott útszakasz éppen tart
valahová. Hogy pontosan milyen célt szolgál azt csak találgatni lehet.
Ugyanakkor Valószínűsíthető, hogy a gyerekeknek megtanítani vágyó
pedagógia eszmerobbanás egyike-, hogy milyen is élőben egy nyílt
terepen kukucskáló zsákutca... Talán egy illusztris személy parkol ott a „kis
utcára” néző parkolóban, aki kiszállván járgányából végigsétál a
személyes alléján. De lehet más oka is. Ki tudja, milyen hihetetlenül szép
panoráma nyílik a szemközti szocialista érában épült tömbházakra... Esetleg
onnan leshető el a valamelyik ablakból beszélgető háziasszony
titkos receptje. Igen figyelemreméltó megoldás nagy irodalmárok költői
tűnődési helyének eme választása, akiket kevésbé zavar a XXI.
századi kocsimoraj, és a közelben szemetet turkáló rusztikus kép társítása
újabb stílusirányzatot fakaszt belőlük.
Töprengőcske
|
|
– ZSÖGÖDI
SZÓKBÉKAVAROSDI –
– Zsögöd környékén es mondogassák ezt
jócska szócska –
Ándung– Mivel mű (mi)
eleget mondjuk könnyű lesz ezt elmagyarázni.
Elsősorban úgy van értelmezve, hogy azaz illető, aki
csúful megmakacsolja magát, mintha reajött (rájött) volna az ötperces.
Olyan merkelős (haragos, duzzogós) lesz. Ez egy állapot, kell
várni vele, met (mert) egyszer elmúlik az ándungja, s megint önmaga
lesz. Igaz van olyan es, akinél elég sokszor eléfordul, hogy ándungos, azt
furcsa természetűnek mondják, de nem feltétlenül rossznak. Az önfejű
ember az is egyfajtája az ándungosnak. Avval aztán nincs mit kezdeni, mert az
olyan, hogy szinte minden ándung díjat elnyerhetne magának. Más vidékeken azt
es jelenti, ha valamit megérez az illető, vagy kedve lesz valamihez,
csak ne legyen az, ahogy mű (mi) ércsük (értjük) ándungja. Fenyési Szókivágó
|
ÖNKÉNTES VÉRADÁSRÓL
Drakula országában egyre kevesebb az önkéntes véradó. Lehet ő a fő kolompos ez
ügyben. Valószínű itt a Kárpátok gerincein bandájával végigrepülve
lecsap egy-egy állampolgárra, s vérüket szívja. Ezért pedig egyre kevesebben
maradnak, akiket megcsapolhatnak. Pedig az önkéntes véradókat kedvezménybe is
részesítik. Lehet, hogy az se már az igazi. Nem mindenkinek éri meg egy fél
napocskát magánkívül kóvályogni, s belőle lassan felocsúdni. Habár az
önkéntes véradók csapata télire megszaporodott, még most se az igazi. Több
esetben kell városok között lötyögtetni a piros folyadékot, hogy minden
betegnek elegendő jusson. Na, még ez se megy simán. Pedig valamikor
magától értetődő vala a szükségben az emberi segítség. Vérszegénecske
|
|
FOGYÓKÚRA REKLÁM AKÁRKIKNEK Rejtegetnie kell testét? Teszik fel kérdést
reklámhőseink. Ők azok a figurák, akikből annyi van, hogy
gátat lehetne építeni-rekeszteni belőlük. Mindig talpon vannak és
ugrásra készen, hogy „segítsenek” rajtad. Az egészet úgy elmagyarázzák, hogy
minden porcikád kívánja azt a csodát, amit szeretetből kényszerítve
felajánlanak az általuk előidézett probléma megoldására. Asszzem (azt
hiszem) az ember a pufáján (arcán) maradt csepp bőr is lesirül (itt –
leperdül, lejön), ha rögtön nem cselekszik ennek érdekében. Szerencsére, a
fenti gondolatokat követve, „van megoldás”, csak egy rakás pénzt kell
hozzákölteni. S akkor mindehhez ordítóan megértő segítséget nyújt a
telesoppos reklám szeretetbandája. Az egészet ragyogó módon sikerült
összehozni, mert nemcsak a túlsúlyosak, erős testűek érzik a fogyás
és csinosodás vágyát, hanem, akin még egy csepp bőr maradt az is.
Érdekes, hogy egy ilyen kijelentés, nem diszkrimináció. Isten őrizz!
Csak jótékony duma. A csodagép bőrfeszesítő szerkezet mellett az
érintett továbbgondolkozik, s így elősegíti a betegesen fogyni akarók
társaságát, mert ugye közbe karcsúsodni is kell, s főleg a bőrnek
feszülnie kell az ember hátsóján. Miközben a reklám továbbfolytatódik remekül
lefogyott, megcsinosodott „szimpatikus testű” egyénekkel... Hogy a fejbe
mi van, az kit érdekel, elsősorban legyen piacos. A megfelelés végett
sokan megdiszkriminálják magukat, s lesznek olyanok, mint a reklámba, vagy
mint a koncentrációs lágerek csontra lefogyasztott lakói. Hogy mit lehet büntetni és mit
nem, azt ma már kevésbé lehet kibogozni, mert a szemétdombféle zűrzavar
az telibe kapta ezt a világot. A fogyasztói társadalomnak nevezett izé rabjai
követik az előírtakat, s az értelem is úgy fogy, ahogy a kilókat
kényszerítik le magukról az emberek. De aki akar vadul csinosodva
megfelelni, csak rajta! Pénzelsegítőkész reklámszakik ott teremnek! F.
|
Keresett élelmiszerek eltűnése az üzleti polcokról
A bevásárlásnak is megvannak a maga
szépségei, és hátulütői. Mindenki másra fogadkozik, hogy mi az igazi jó
termék. Időnként ez a fogadkozás hasonlít. Az illetők a
kiválasztott terméket azért is veszik, mert a többi hasonlóval egyetemben
olcsóbb, és lehet finomabb is. Legalábbis itt Zsögöd környékén efféleképp
működik. Csakhogy ezek a termékek a polcról időről-időre
nemhogy a kínálatba maradnának, hanem a gonosz tündér egy hussintással végleg
eltünteti a kínálatlistából. Hogy miért, mikor olyan jól vásárolták? Talán a
hajdani kollégám változtatott közmondása való ide: „Minden titokra homály
derül”. Valahogy így. Hát igen, nincs mit érteni ezen. Megkockáztatnám azt a
felfogást, hogy az üzlet továbbra is rendel, csak a gyártó saját magát be
akarja buktatni, s kiveszi a jól menő élelmiszereket. Vagy a sok
kérésnek nem tudnak eleget tenni, ezért nem bővítik a gyárat, inkább
visszavonják a kért cuccot. Ha mégsem helytálló ez a feltételezés, akkor csak
az marad hátra, hogy az üzlet nem fogadja az árut, mert tönkre akar menni. Ki
tudja esztétikai hátulütői is lehetnek. Mint például: nem elég bubásan
fest a polcon, vagy túl sokat járnak rájuk a vásárlok, s így a legyeknek
egyre kevesebb hely jut megpihenni, csömizni (itt - falatérozni)
satöbbi. De az is lehet, hogy ki tudja! Az utóbbi szólamban a legjobb megkapaszkodni.
Hiszen elég sokat mondó, s nem is szorul annyi magyarázatra. Elmélkedést
hirtelen leállítva, úgyis kell menni a boltba, ahol az elárusító, ha jó kedve
van, kedvencünk helyett kedves rákényszergetéssel akármit ajánlhat. Árúkeresőce
|
|
|
|
|
Moldvai és erdélyi magyarok a
Kárpátoktól délre
Kevesen értesültek a börögáni
(Bărăgan), olténiai (Oltenia)és dobrudzsai (Dobrogea) magyarokról.
A Román-alföld, a hajdani Havasalföld (Havaselve) több településén
élnek magyarok, akiknek nagy része a kommunizmus ideje alatt került új
lakóhelyére. Azonban számottevő kis közösségek váltottak hazát közülük
a két világháború között is. Ezek közül vannak olyan települések, ahol a mai
napig is többen élnek egy településen belül. Ritka esetnek számít a
dobrudzsai Ojtoz falu, ahol a lakosság zöme mai napig is magyar.
Az egyik falu, ahol többen
élnek moldvai székelycsángó magyarok az Folteşti. Habár Moldva részét
képezi, egy ideig Havasalföldhöz tartozott, s közel van a Duna-Deltához is.
Az ottani magyarok 1971-es árvíz végett cseréltek hazát, amikor Nádasfaluban
vagyis Esztufujban (Estufui) több házat vitt el a víz. Az emberek a Prut
folyó és Moldvai Köztársaság határán, Galac megyében találtak új hazára. A
helyi folteştiek nemcsak a beszédüket nem értették, de a vallásukat sem
ismerték. Azt hitték valami szektás közösség. Folteştiben jelenleg több
mint 3000 (háromezer ember lakik), Ennek többsége román, de vannak cigányok,
az említett magyarok, és más nemzetiségűek is. A körülbelül 70 (hetven)
magyar, sem nemzetiségként, sem vallási hovatartozásként nincs feltüntetve a
román község leírásában. Sőt az van írva, hogy közel 4% (négy százaléka)
ismeretlen nemzetiségű és vallású. Más leírásokból tudjuk, hogy 27
család katolikus szertartású. Pedig a Galac városa mellett csak
Folteşti-en létezik katolikus templom a megyében. Livezi bákói
községből, Rossz-patakról származó Fergyes Borbála nevéhez
fűződik, a helyi templom felépítése, akiért minden esztendőben
elmondanak egy imát az ottani katolikusok. A felekezet a galaci
egyházközösséghez tartozik. A vegyes házasságok legtöbbször a román ajkú
többség javára dől el. A megyében több mint 250-en tartják magukat
magyarnak. Galac egykori szomszédságában egy magyar falu volt, neve
Magyarrév. Na persze azóta már nincsenek ott magyarul beszélő emberek,
csak katolikusok.
A következő említésre
méltó unikum, amelyről nemrég a TV2 magyar televízió is hírt adott a
dobrudzsai Konstanca megyei Ojtoz (Oituz) falva. A kis falut zömében a
moldvai csángómagyar Lujzikalagor faluból (Bákó megyei) elszármazott emberek
lakják, mindössze 12 / 22 kilométerre a megyeközponttól. A falu Lumina
községhez tartozik. Két katolikus temploma, és önálló egyházközössége van.
Történetük az első világégés (az ők nyelvükön – a „az első
nagy verekedés”) utánra nyúlik vissza, mikor I. Ferdinánd román király
földet adományozott a lujzikalagori férfiaknak katonai szolgálataikért. A
szóbeszéd szerint a falu azért kapta az Ojtoz nevet, mert a kalogori férfiak
az Ojtozi-szorosban küzdöttek meg vitézül az ellenséggel. 1923-ra teszik a
falualapítást. Először csak három ház épült fel, mert a többség
visszament szülőfalujába. Egy kicsit később, s a második nagy
verekedés után (II. világháború) sokan újból útnak eredtek Ojtoz felé.
1950-ben már ötven család volt a faluban. Palkó József, a falualapító már nem
érte meg az 1989-es rendszerváltást. 1957-ben húzták fel az első
templomot. Elkészítéséhez nagy segítséget kaptak az anyafaluból, Kalagorból
is. A másik isten házát 2003-ban építették fel. Közel vannak a Fekete
tengerhez is, amit Nagy Víznek kereszteltek el. Sajnos csak románul miséznek,
mert nincs magyar papjuk, s nem tanulhatnak a gyerekek sem magyarul. Így a
fiatalok egy része már a román nyelvet használja csak. Megélhetésért
főleg olaszokhoz járnak. A falu körülbelül 400 kilométerre van a székely
településektől, és Lujzikalagortól, a testvérfalutól, autóúton nagyjából
350 kilométer. Minden elismerés kijár nekik, hogy még mindig beszélik a
magyar nyelvet.
Román alföldi megyék magyar
lakossága a 2011-es népszámlálás után, névsor szerint : Argeş
(Argyas) 325, Brăila 60, Buzău (Bodza) 81, Călăraş
(Kalarász) 72, Constanţa (Kostanca) 921, Dâmboviţa 156, Dolj 192,
Giurgiu 59, Gorj 134, Ialomiţa (Jalomica) 28, Ilfov 242, Mehedinţi
(Méhed) 270, Olt 66, Prahova 447, Teleorman 18, Tulcea (Tulcsa) 135, Vâlcea
300 és Bucureşti (Bukarest) főváros 5800 lélekkel.
A világhálón lévő 2002-es
és 2011-es népszámlálási statisztikák jól mutatják a magyar népesség
fogyását. 2012-re többségében háromnegyede maradt meg a 2002. viszonyítva.
Mondjuk a lakosság fogyása az egész ország népességét érintette. Az adatok
sem tiszták, hiszen akik magyaroknak vallották magukat, azoknak a lélekszámát
rögzítették. Volt, aki külföldön dolgozott, vagy más ok miatt be sem vallotta
hovatartozását. Például a bukaresti magyarok számát jóval többre becsülik,
mint amennyi a hivatalos adat. Legalább 15-20 ezerre. Egyedüli regáti
(óromániai) település, ahol van magyar iskola. Az intézményt Ady Endre névre
keresztelték. Még működnek a városba magyar lapok is, továbbá nem
szűnt meg az országos tévécsatorna magyar adása sem. Igaz az a bizonyos
egy óra nem sok, de ahol mást nem lehet fogni ott kész áldás az is. Ezt az
űrt valamennyire enyhítik az erdélyi nagyvárosok magyar adásai. Létezik
a bukaresti magyar rádió heti öt órás műsorral. A magyar kultúra
terjesztője a Magyar Kulturális intézet és a Petőfi Sándor
Művelődési ház is. A calvineumi és a szőlőskerti
református templomokban hetente többször is van magyar nyelvű
istentisztelet. A Barátok templomában, pedig minden vasárnap és ünnepnapokon
tartanak magyar nyelven is misét.
Egy érdekességgel zárnám. Az
Olténiában (Havasalföld nyugati része – Szörényi bánság) maradt
székely-magyarok, csángók és magyarok többsége elvesztette magyar nyelvét, de
attól eltekintve büszkén vallja magát magyarnak, székelynek.
Az anyag nagy részét a világhálón
található hazai és magyar lapokból tallóztam össze.
|
HAVAZÁS CSÍKORSZÁGBAN
 Hópelyhek Petőfi iskolája
Csíszeredában.
Fotó: Ééén!
Rogyásig esett a hó
minálunk. A Csíki-medence fehér hideg bundaruhát öltött magára. A hőmérő higanyszála házi mérések alapján -33
C fok alá süllyedt. A hideget csak egy újabb rend hólerittyenés enyhítette.
Az igazi csíki tél kelléke a pilinkézés, amikor a hópelyhek ábrándozva, ritka
szellősen szállingóznak a beborult égbolton. Ezt követően gyakran
felváltja az egyre sűrűben leérkező hóesés. Csodakristály
fehérségeivel lepik be a háztetőket, s a járókelők orcájára hullva
egy kis pír cseréjében, boldogságukban felolvadnak. Örvend gyerek s
felnőtt a havazásnak. Az apróságok manócska gyorsasággal hógolyóznak,
szánkóznak és valag-lapátolnak (popsi-tepsiznek). A felnőttek örülnek
ifjabb sarjaik felhőtlenségeiknek, de főleg annak, hogy nem késett
a tél, s akkor idejében fog érkezni a tavasz. Hópehelycsodáló
|
|
Helyes táplálkozás oktatása ifjoncoknak
.
Új program motorozik Hargita megyében. Célja a fiatalokat rávenni a
helyes evészetre (táplálkozásra). Az egésszel egy egyesület
foglalkozik komoly diplomás táplálkozás szakértőkket felvonultatva a
háttérben. E program a hírek szerint Maros megyében sikeresnek bizonyult!
Akkor jöhetünk mű (mi) Minő öröm és cukiság, iskolás
gyerekeink helyesen fognak csömizni (enni) mindezek után. Örvendjünk
hát együtt!!!
Viszont az kevésbé fogható fel, ha egy egészséges generációt
akarunk állítólag felnevelni, akkor miért van az üzletekben tonnaszámra
kémiai vegyszerekből kikísérletezett eleségek? Kinek vannak kitéve a
polcra? Nem is beszélve csillogó-villogó élelmiszercsodák ezreit ontó reklám
micsodák, amiket csak úgy elfogadnak szinte minden szinten. Bevezetésként
ennyi elég. Folytatólag hozzátehetjük, hogy dögivel lehet venni génkezelt
„egészséges” zöldségeket, tápos húsokat, amennyi csak beléd fér. A
kistermelők is hozzá szokták adni adalékanyagjaikat máskülönben olyan ütemben,
ahogy ők készítik a házi csodapápákat (ételeket) nem tudnának
annyit piacra vetni. Nos, még nem beszéltünk a savas esőről. Kicsit
nótásan talán így hangzana: „Savas eső a szép kis házra, savas eső
a palántákra, savas eső fűre, fára, s haj de ebbe a helybe kifingok”...
Hogy mi a jó és mi a rossz kaja. Van akinek a gyomra a hagyományos ételeket
bírja, de van akinek kimondottan a génkezelt, vegyszerezett és még ki tudja
milyenezett ételt fogadja be a belügyminisztere, mert már mutálódott a kedves
szervezete. Mit is kéne tanítani ezen? Mindenki tudja mitől hízik
ember-állat, s azt is, hogy mitől döglik a légy. Talán egy kísérletet
megér, de nem kell hozzáfűzni sok reményt, mert mint minden, ahogy kimegy
az íze, mint a rágcsinak (rágóguminak), napok alatt visszaalakul régi
kerékvágásába.
Elmélkedő Csömiző
|
|
CSOPORTÉPÍTÉS
vagy CSAPATÉPÍTÉS
Csoportépítés lényege, a
tángáló (itt - vezető) szemszögéből nézve az, hogy első
perctől olyan mézesmadzagot húzzon el a résztvevők orra előtt,
amitől nagyobbszerűség érzésük lesz úrrá rajtuk. Közös cél
meghatározása után ellenséget is érdemes keresni, mert az összetartja a
csoportot. A csoportok valami megkülönböztető jellel tudják elkülöníteni
magukat másoktól. A csoportra hatásos, ha időnként felhergelik, s
megpróbáltatások elé állítják őket. Az egymásrautaltságból, pedig
kicsikarják a csoportépítés legfontosabb részét: a közös problémák
megoldását.
A csapatépítés a csoportépítés
dögösebb megfogalmazása. Meghatározása valamelyest eltérő, de „ugyanaz a
nő”. Alapja a csapatszellem. Igen divatos itt a vicces egy kicsit
agymozgató vetélkedők tömkelege, de azért menet közben lehet komoly
dolgokat is beiktatni. Mindezt előszeretettel szokták alkalmazni továbbképzőkön
/ tanfolyamokon egyaránt. A lényeg a közös cél, az elkötelezettség egy ügy,
egy eszme mellett, amit az a banda képvisel.
Miután saját értelmezésemben
lefutott ez a nagy szellemi építkezési trendes projekt, térjünk rá a
lényegre. Mennyit is használ nekünk mindez? Nem sokat, mert a nem spontánul,
hanem félig meddig jól megalkotott ideiglenes bandák csak ott helyben
igyekeznek megfelelni a feladatnak. Ha vége van a felhajtásnak tapasztalásaim
szerint a résztvevők zöme, ugyanúgy, mint előtte, saját magukkal
lesznek elfoglalva. Mily magasztos... Pedig ma is működnek csoportok, s
elég jól. Például a kocsmákba, ahol az emberek becsületesen ki tudják
beszélni magukat egy-egy pohár, vagy veder itóka mellett, s aztán
megkönnyebbülve állhatnak tovább a következő összekoccintásig. Az esetek
nagy részében a csapat tagjainak hasznára válik. Vagy a közelmúltbéli Szabad
Európa rádiózás. De mindmáig veretlenek a Székelyföldön eltűnőben
lévő kalákák, ahol az emberek egymást segítve betakarították a termést.
Miközben szüreteltek vidám dalokat énekeltek. A kalákás dologidő alatt
mindenkinek megvolt a helye és szerepe. Sőt személyre szabott munkát
adtak ki az embereknek, hogy mindenki fontosnak érezze magát. A nagy kalákát
mindig egy jól megszervezett ünnepi hangulatban eltöltött kiértékelő
zárta. Lehetett ez egyszerű eszem-iszomozás, bál, helyiekből
verbuvált zenekaros vagy színdarabos előadás stb. Ugye milyen jól
hangzik a csoportépítésen kapott kitüntetés, oklevél satöbbi cafrangos valami
helyett. Igen, eleink tudták hogyan kell ezt csinálni, s aki figyel a mai
napig is tudja követni. A kommunizmusban is működött, hiszen a rendszer
elleni hangulat összehozta az embereket. Komoly barátságok is születtek. Nem
vala szükség arra, még ma se lenne az, hogy a sivár semmitmondó ötletekből
tudományosan összekovácsolt izét nekünk megmagyarázzák más népek fiai, mert
még nem vagyunk olyanok mint ők. Hiába a nagy kutyák diktálnak, s a
szeretetkényszer ellen, nincs mit tenni. Ha kell, ha nem élvezni kell a
csapatépítést. Kaláka
Kedvelődnök
|
Amikor a sok fehér közül valami
tarkallik
Nagy Laji Dombja városi fele. Fotó: Nagy Laji dombjához
közel lakó ipse.
Zsögödország méltó része volt hajdan a Nagy Laji dombja. Ott, ahol
a tehenyek (tehenek) legelésztek, s kevés fa létezett. A mindjárt
teljesen eltűnőben lévő intézmény, a Poliklinika helyén, pedig
tejcsarnok állt. Igen, most egyre több a ház, de még a létező, nagyjából
kis fenyves erdő liget megszépíti a vidéket. És ez hófehérbe hallgatva,
ezüstfehérségét, a benne rejlő tarkaság adja vissza. Dombjári
|
|
„Tanügyes ügyes spórolási
divattechnikák magas fokon”
Nemzeti nagy betegséggé nőtte ki
magát politikusaink tanügyön való spórolása. Mifelénk állásokat számoltak fel
kilószámra. A kirúgások, amit elegáns trendi szóval élve leépítésnek
neveztek, főleg a személyzetet érintette. Mindjárt a szomszédot kell
megkérni, hogy söpörje ki szabadidejében az iskolát, és a kapust hogy végezze
el, ha megkérik az „űrhajószakácsi feladatot”. Hogy pontosan ki a
könyvtáros, laboráns, titkár, könyvelő, adminisztrátor, satöbbi, egy
intézményen belül, magas szintű nyomozás szükségeltetik hozzá. Arról,
hogy még ki milyen plusz munkát végez nem érdemes vitát nyitni, mert, ha
bárki megpróbálná kideríteni, utolérné az örök rohangálás árkon-bokron át.
Eme spórolásos törvényhozások következményei (ahogy hívják), hogy a
kisegítő személyzetesek és más alkalmazottak úgy végzik a munkájukat,
ahogy jön, mert hol jobbra, hol balra ráncigálják. Amit régebb elvégzett két
vagy három fő, most egy fő próbálkozik megbirkózni a rája zúdított
feladattal. Egy fő, két fő, s a fej egyre jobban fő hétvégéig,
de hétvégén lohad az is, s újra jöhet a hétfő… Becsületesen elvégzett
munkához már valami szuperlények lennének jók. Akkor minden a régiben tudna
menni, de imigyen marad nagyjából toldozott-foldozott munka, a kifulladt
munkaerőkkel. Eddig még dicshimnuszi mondatok voltak. A tanárok
teljesítését is emberfeletti mércék ütik. A lehetetlen tanterv, a silány
tankönyvek mellett, a plusz feladatok egyre jobban kinyiffantják őket. A
papírmunkáról az ember jobb ha nem beszél, inkább csinálja, mert rögtön tenne
települése körül néhány laza kört. S akkor mindezek után még minőséget
követelnek… Tanügyi
|
|
INGYENES GYÓGYSZEREK
Háziorvossal felíratott ingyenes
gyógyszereknek is áruk van!
A kedves nejem keresztül-kasul
járta az egyik Csíkszeredai városrészt, ahol a rosta lika (lyuka) s
még egyel több patikában sem kapott ingyenes gyógyszert. Másnap jómagam
róttam a másik városrész patikáit, s íme béütött a ménküs (mennykős)
csuda, mint a -20 c fok alatti hőmérsékleten kezedbe a hideg, lőn
ingyenes gyógyszer. Szinte könnyeket fakasztottam magamból... De mielőtt
átvettem volna a gyógyszereket számos papírt írattak alá, s még ezek után se
akarták kiadni kezükből az egészségre szánt bogyókat. Úgy éreztem, mintha
nehezen válnának meg tőle, mire kiderült, hogy az ingyenes gyógyszerért
fizetnem kell. Az összeg nem volt éppen a legkisebb. Kérdem én, ha egy
„tájékozatlanabb”, netán pénztelenebb állampolgár akarja kiváltani ingyenes
élemesztő (gyógyító) piruláit, úgyhogy laska nélkül (itt – pénz
nélkül) megy a patikába, az nem fogja megkapni az ingyenes dilibogyóit?
Azt hiszem, itt kizárhatjuk a kérdés fogalmát, mert benne a felelet. Hogy
mégis miért ingyenes? Mert szinte ingyen van, csak eppeg (éppen) nem
dobják utánad. Kedveseim, ha szabad javasolnom az ingyenes receptek mellé
vigyetek magatokkal patikákat, gyógyító pénztárcát néhány bankjeggyel
tarkítva. Hiszen a helyszínen ingyenesen veszik el a lóvét
tőled. Ingyen Veddmegecske
|
Ami már szinte hiányzik Csíkban
Csíkszeredai Petőfi sétálóutca az újesztendőben. Kép: Petőfi
utcán nyargaló
Mi is hiányzik Csíkban! Hát az a
jó hideg tél, ami határokat nem ismerve fél esztendőre is kinyúlott. Másképpen,
miként nyer értelmet a lajbi alól előhúzott legalább ötven fokos
köményes pálinka. Mostanság kaptunk a régi telek hajdani hóropogtatós
hangulatából, és máris készen álltunk a cselekvésre. Frissítő Atyafi
|
|