Csibi Krisztina
előadása a BSZOSZ 20.
évfordulóján rendezett
konferencián (Kakasd, 2009. nov. 15.)A
hagyományőrzés kihívásai
|
|
A bukovinai székelyeknek az
országos hagyományőrző mozgalomban
való részvétele egészen a
kezdetekig visszavezethető. Józseffalván az 1930-as évek derekán dr. Németh Kálmán kiváló énekkart szervezett. A Paulini Béla nevével fémjelzett Gyöngyösbokréta (1931-1944) keretében a józseffalviak Németh Kálmán vezetésével 1941-ben borozdánfutót és verbunkot mutattak be, |
majd 1942-ben
karácsonyi köszöntővel álltak
színpadra.
|
Közülük több település székelysége azóta is folyamatosan örökíti a táncokat, népdalokat és szokásokat generációról generációra. |
|
A bukovinai székely hagyományőrzés fellendülésének következő időszaka az 1989/1990-es évek. Több népdalkör mellett ekkor alakul meg a Székely Szövetség is. Az azóta elmúlt húsz esztendőben sokat változott a szokások színpadra vitele:
A hetvenes
években készült andrásfalvi
székelyek táncait rögzítő
felvételeken láthatóak azok a
lépések,
motívumok, melyek húsz-harminc évig
követendő példaként
szolgáltak a
megalakuló csoportok számára.
|
|
A
népdalkörök repertoárja is
egyfajta fejlődésen ment át.
Természetesen
az egyes településen élő kiemelkedő
tehetségű
énekesek, mesemondók, előadók
által kedvelt
népköltészeti alkotások
hosszú időre meghatározták, egyedivé,
sajátossá tették egy-egy csoport
műsorát.
|
A
változásokat előidéző
fordulópontok általában egy-egy
újonnan
megjelent, bukovinai népdalokat
publikáló hangzóanyaghoz
köthetők
|
A
Székely Szövetség
megalakulása óta nagy figyelmet szentel
a székely népi együttesek,
népdalkörök és
néptánccsoportok szakmai
fejlődésére.
Az ilyen hosszú időn keresztül működő együttesek életében mindig akadnak nehezebb, nagy erőfeszítéssel átvészelt szakaszok és léteznek mind a szakmaiságot, mind a csoporton belüli összetartást tekintve sikeres időszakok. Ha azonban a vezetésben fordul elő rövid időre is a bizonytalanság, az minden esetben egyértelműen a szakmai színvonal rovására megy. |
Egy jó vezetés megfelelő szakértelemmel át tudja segíteni az esetleges ideiglenes krízisen - továbbtanulás, családalapítás, vagy éppen idősödés és betegségek, melyek óhatatlanul bekövetkeznek minden együttesnél. Ehhez szükség van megértésre, emberségre, kitartásra, határozottságra és rugalmasságra. |
Tíz
évvel ezelőtt a hagyományőrző csoportvezetők
részére
indított szakmai
továbbképzés elsődleges
célkitűzése az volt, hogy a
gyakorló táncoktatók,
énektanárok, művészeti vezetők,
zenészek,
együttes vezetők igényeihez igazítva
elméleti és gyakorlati ismereteket
nyújtson.
Előadóink a bukovinai székelyek kultúrájának elkötelezett kutatói, elismert szakemberek, illetve olyan személyek, akik a néprajzi gyűjtés, vagy a hagyományőrzés terén már maradandót alkottak. |
Akkoriban
az archív táncfelvételek és
hangzóanyagok rendelkezésre álltak
ugyan a
Magyar Tudományos Akadémia
Zenetudományi Intézetében, de
feldolgozásra
vártak.
A bukovinai székelyek, akiktől annak idején több száz dallamot és több tucat táncot lejegyeztek, már csak töredékét ismerték ennek a hatalmas folklórkincsnek. A történészek, néprajzkutatók, zenetudósok és a hagyományőrzők között óriási szakadék húzódott akkoriban, mely mára szűkült ugyan, de van még tennivalónk bőven. Számomra
az a lényeges,
hogy a szövőink, hímzőink, fafaragóink,
énekeseink és táncosaink, vagy
a népi kultúra elkötelezettjei
számára segítséget tudjunk
nyújtani, hol
találja meg a
tevékenységéhez
szükséges ismereteket, hogy mindig kész
legyen a megújulásra, és ehhez az
elsődleges, legtisztább forrást
használja fel.
Örömmel tölt el, amikor
|
Ehhez a munkához rengeteg
kiváló szakember nyújtott
önzetlen
segítséget az évek során. A csoportvezetőnek fel kell ismernie és meg kell ragadnia minden lehetőséget, ahol találkozni tud a hivatásos szakemberekkel, és nem csak történészekkel, néprajzosokkal, hanem koreográfusokkal, rendezőkkel, irodalmárokkal, művészekkel, zenészekkel is. Ismerni kell azokat a gyűjtéseket, irodalmakat, amelyekből építkezhetünk. Figyelemmel kell kísérni a szűkebb környezetünk eseményeit is, a többi bukovinai hagyományőrző éppen milyen programot tervez, milyen koreográfián dolgozik, milyen anyagi lehetőségei vannak, és nem utolsó sorban milyen eredményeket, sikereket tudhat magáénak. Emellett nyitott szívvel, tisztelettel, érdeklődéssel kell fordulni más népcsoportok hagyományápoló tevékenysége felé, ebből jó érzékkel és kellő önismerettel fel lehet fedezni a hiányosságainkat, és természetesen megerősítést is kaphatunk, ha egy-egy területen egyedülálló kincseket őrzünk. Ilyen például a közös történelmi tudatunk, a betlehemes játékunk vagy a népmese, a mesemondás, melyet hosszú évek kitartó munkájával lehet csak életben tartani. Hiszen a
gyűjtések, melyekre a kutatások
irányulnak, és amelyre az eredmények
épülnek, a mi nagyszüleinktől
származnak. Miért ne
kerülhetnének vissza
hozzánk?
Véleményem
szerint ezt mindkét félnek fel kell
vállalnia.
|
Höfler Lajosné
Kelemen Emma sok fiatal
hagyományőrzőt indított
útjára, magamat is ide sorolva. Akik
tőle
kapták meg az első útravalót, azok
nehezen térnek le a helyes útról.
Hiszen neki szinte szavajárása volt a
kultúraápolás kapcsán a
„tiszta
forrás”. Legyen szó
népdalokról, népzenéről
vagy viseletről.
A viseletünk leírásában is sokat köszönhetünk neki, csakúgy, mint a mesemondás verseny formájában történő népszerűsítését, vagy a régi stílusú népdalokhoz való ragaszkodást, vagy László László, utolsó istensegítsi prímás hangfelvételét. Szememben ő volt az
első, aki a
fent említett két tábort, vagyis a
tudomány és a
hagyományőrzés
képviselőit egy asztalhoz ültette, amikor a nagy
tömegeket vonzó
székely találkozóra
tudományos tanácskozást szervezett.
|
Nagyon nehéz általánosságban arról beszélni, hogy mi az, ami a bukovinai székely hagyományőrzésben még hiányosságként értelmezhető, hiszen valamennyi együttesünk rendelkezik egyedülálló, csak rá jellemző produkcióval, tulajdonságokkal, viselettel, hangzással, mentalitással, melyek mindegyike hozzájárul ahhoz a képhez, ami a népcsoportunkról kialakult. Fellépési lehetőségeknek sem vagyunk híján:
|
A
kultúránk kutatása terén
nincsen okunk panaszra, hiszen
a néprajzi szempontból
leginkábbfeltárt
közösségek egyike a bukovinai
székelység.
Meg kell tanulnunk azonban élni ezzel az előnnyel. Nézzük,
mit teszünk a szövetség keretein
belül ennek érdekében.
A nyári néprajzi táborban a legkiválóbb előadók közreműködésével népi kultúránk majd minden területét lefedve kaphatunk értékes ismereteket, melyeket az együttesi munkában hasznosítani tudunk. Ezek az alkalmak minden esetben nyitottak a szélesebb közönség előtt, szívesen látják nem csupán a település lakosságát, hanem minden érdeklődőt. Ezen kívül kevés olyan népcsoportot lehet említeni, ahol ennyire szervezetten, évről-évre kimondottan saját néphagyományaik megismerése érdekében külön gyakorlati szempontú képzést szerveznének. Azzal sem dicsekedhetnek sokan, hogy a táncaikat oktató film formájában a hozzá tartozó gyermekjátékokkal, a különböző viseleteket bemutató képanyaggal, és irodalmakkal gazdagítva feldolgozták volna. |
Végül vegyük sorra, milyen feladataink vannak a jövőt illetően |
|
használatba
kerülnének, mint az eredeti nagyméretű
fejkendő,
az alatta viselt főkötő,
a bőrruházatunk színes és változatos családja, a rojtos selyem ünnepi vállkendő, vagy az egyszerűbb, színeiben visszafogott szövetek, a hosszú, boka fölött végződő szoknyahossz. Ugyanígy reneszánszára vár a széles körben elterjedt, hosszában beütött iparoskalap mellett a kucsma és a visszahajtott szélű, alacsony süvegforma, vagy a Kossuth-kalap is. |
|
A népdalaink úgy
tűnik, jó kezekben vannak. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének honlapján ugyanis bárki számára elérhetőek a bukovinai népdalok eredeti, archív felvételei, megjelölve a gyűjtés idejét, helyét, a gyűjtő és az adatközlő nevét, utóbbi születési adatait, az előadott dal műfaját, alműfaját. Mindezeket az öt falu szerint csoportosítva már a 2006-os továbbképzésen a résztvevők elé tártuk. Észrevehető, hogy attól kezdve szinte egymással versengve fedezik fel a népdalkörök a szebbnél szebb dallamokat a hozzájuk tartozó csodálatos szövegekkel együtt, és teszik mindannyiunk örömére közkinccsé. Ehhez természetesen az is hozzájárult, hogy ezen a téren több kiváló szakember is tevékenykedik. |
|
Örömteli az a tény, hogy évről-évre egyre több tánccsoport mutatkozik be, akik a bukovinai tánchagyományok elsajátítását tekintik elsődleges céljuknak. Ezzel kapcsolatban az lenne a feladatunk, hogy segítsük őket a megfelelő koreográfus, táncoktató ajánlásával, képzésekre való felhívásokkal, fellépési lehetőséggel, és szakmai tanácsokkal. Csakhogy ehhez az ő oldalukról kell megszülessen az igény arra, hogy a hagyományainkhoz hű, színpadképes és minőségi produkciókat hozzanak létre. Tehát ebben döntőnek a helyi vezetők hozzáállását tekintem.
A
tánccsoportok munkájához szorosan
hozzátartozik a zenei
kíséret.
Táncoktatókkal, szakemberrel való
beszélgetés folytán arra is
felhívták a figyelmemet, hogy igencsak
korlátozott lehetőségei vannak a csoportoknak
abban a tekintetben, hogy milyen hangzóanyagot
használhatnak a próbák
során, vagy az
összeállítások,
koreográfiák létrehozásakor.Legközelebbi
célunk tehát egy kimondottan
táncoktatásra alkalmas zenei anyag
publikálása.
A mesemondás a bukovinai székelyek körében hosszú ideig szokásban volt. Höfler Lajosné Kelemen Emma a bonyhádi székely kör vezetőjeként szervezte meg a városi könyvtárban az első mesemondó versenyeket. Felismerte, hogy ezzel a mesék mellett nyelvünket menti meg. Véleményem szerint a mesemondásnak sokkal nagyobb teret kellene engedni, sokkal több alkalmat kellene biztosítani. Ettől válna ismét élővé ez a hagyomány. Hiszen a mesének annyi műfaja van, hogy nincs az a színpadi produkció, ünnepi alkalom vagy szokás, amelyet ne tenne még teljesebbé. (Segítség a segítő tanároknak és a szereplőknek a Sebestyén Ádám Mesemondó versenyek felkészüléséhez itt -->>) Láthatjuk, hogy ez a több évtizede zajló kitartó munka nem ért véget, rengeteg tennivalónk van, temérdek feladat, amely nem engedi, hogy hátradőljünk és élvezzük az eredményét. Mert felelősek vagyunk valamiért, amit nagyanyáink, nagyapáink ránk hagytak, és amit tovább is kell adnunk. 1Pálfi Csaba: A Gyöngyösbokréta története. Tánctudományi Tanulmányok. 1970. 2 Tolnai Népújság, 1974. május 5. |
|
<<<---Vissza az index oldalra |