Milyen alapterületi elrendezést válasszunk? 

A korszerűen felszerelt, jól megtervezett konyhában a munka leegyszerűsödik, ezzel a háziasszony sok energiát spórolhat. Az önmagában, hogy konyhánkat ellátjuk mosogatóval, hűtőszekrénnyel és tűzhellyel, még nem jelenti azt, hogy megoldottuk a feladatot.
Első pillanatban azt mondanánk, hogy ahány alaprajz, annyi egymástól eltérő megoldás lehetséges, pedig ha belegondolunk, minden konyhában azonos munkafolyamatok mennek végbe. Minden esetben ugyanazokat a berendezési tárgyakat használja a háziasszony és mindig a munkafolyamatoknak megfelelő sorrendben. Márpedig, ha ez így van, akkor bármilyen konyha berendezése és felszerelése közelítőleg ugyanaz lehet, eltérések csak a kisebb, kevésbé jelentős részletekben lehetnek.

Korábban szokványos ténynek számított, hogy a hölgyek egy-egy étel elkészítésénél 50 - 100 m hosszú utat tettek meg a konyhában, mert nem fordítottak gondot a munkahelyek egymáshoz kapcsolódására. Ezt az utat nagymértékben meghosszabbította a konyha közepére állított asztal, amit kerülgetni kellett a tűzhely, a vízvételi hely vagy éppen a konyhaszekrény elérése miatt.
A konyha gyakorlatilag egy munkahelynek tekinthető, ahol a háziasszony végzi a munkáját. Köztudott tény, hogy a gyárakban, üzemekben is törekszenek a megfelelő, optimális munkakörülmények kialakítására, - ez alól éppen a mi konyhánk lenne kivétel?
Lényeges szempont az is, hogy a meleget árasztó konyhagépek a napsütötte, meleg vagy a hűvösebb, árnyékos helyiségrészre kerülnek. Ez az apróság nagymértékben növeli komfortérzetünket.

A konyha helyes tájolása:

 

Az ábrán a konyha egyes munkahelyeinek megfelelő tájolását láthatjuk. Ha nagyon pici a helyünk és csak főzőfülkét tudunk elhelyezni - pl. hétvégi házban - érdemes az északi oldalon elhelyezni, mert ez az oldal kevés fényt kap, így nem veszünk el világos, napsütötte helyet a lakótérből.
Ahogy haladunk a keleti és déli irány felé, egyre több a benapozott rész, ez ideális hely az étkező, vagy az amerikai konyhás megoldások számára. Az amerikai konyha esetében a napos részek felé az étkező és a lakótér kerüljön, a helyiség kevésbé napos részeibe pedig a konyhának azon részei, ahol a tényleges munka zajlik.
A déli és a nyugati tájolású helyiségek nem az üzemi, hanem a lakó helyiségeknek számára kedvezőek.

A gyárakban, sok esetben, szalagrendszerben folyik a munka, ez képzi az alapját a konyhai munkafolyamatok gazdaságos kidolgozásának is.
Gondolhatnánk, hogy a legkézenfekvőbb a kör alakú konyha lenne, de ez komoly építészeti akadályokba ütközik, hiszen a térkihasználás egyik legnehezebb feladata az íves tereknél hárul ránk. Gondoljuk csak meg, szinte minden bútorunk szögletes.
Ha már a négyszögletes terekről beszélünk, nézzük meg, mi újság a négyzetes alaprajzú konyhák esetén.

Milyen legyen a konyha alaprajza?

A mellékelt ábrán jól látható, hogy az ilyen térnek az átlósirányú átmérője, még a kör alaprajz eseténél is nagyobb, tehát a bejárt utunk nem rövidült. A sarkok nem igazán megfelelő kihasználhatóságot sugallnak, bár ma már szép és használható sarokelemekkel látnak el bennünket a gyártók. A sarkok és a viszonylag rövid oldalak miatt ez az alaprajzi változat nem játszik szerepet a gyakorlatban.
A régebbi gyakorlatnak megfelelő konyha közepén elhelyezett munkaasztal a háziasszonyt folyamatos és felesleges gyaloglásra kényszerítette.
Téglalap elrendezés esetén az ajtó és az ablak általában a rövidebb oldalakra kerül, így jól használható úgynevezett kétsoros konyha berendezésére nyílik lehetőségünk. A gyakorlatban ez az alaprajzi elrendezés bizonyult a legmegfelelőbbnek, mivel a szemközti, hosszanti falak közelebb kerültek egymáshoz, így szinte egyhelyben átfordulhatunk és átnyúlhatunk a túloldali pultra.
A konyhai berendezési tárgyak helyes és korszerű kialakítása nagy segítség számunkra, szerencsére nem a lakás tulajdonosnak kell foglalkoznunk ezzel, megoldják a gyártók neves szakemberei.

Ahhoz, hogy tudatosan tervezni tudjuk konyhánkat, első lépésként tanulmányozzuk a konyhában zajló folyamatokat.

Konyhai munkafolyamatok :

Az első szakaszban előkészülünk a főzéshez. Végig gondoljuk, mi minden szükséges az ételhez, ha nincs otthon minden alapanyagból elegendő, elmegyünk bevásárolni.
Az üzletből haza érkezve eltesszük a vásároltakat a kamrába, vagy a hűtőbe. Bizonyos élelmiszereket már félkész állapotban, feldolgozva teszünk a hűtőszekrénybe. A főzés folyamán fontos szerep jut a víznek, hiszen a hozzávalókat megmossuk, előkészítjük és csak ezután kerülnek a fazékba.
Miután elkészítettük az ételt vagy visszatesszük a hűtőbe - kihűlt állapotban -, vagy tálaljuk a családnak az étkezőben.
A tálalással még nem ér véget a konyhai feladatsor, hiszen a rengeteg mosatlan edényről is gondoskodni kell. Az utolsó munkafázisban a mosogatótál és a mosogatógép játszik főszerepet, majd az edények ismét a helyükre kerülnek.

Konyhánk megfelelő berendezése nem ördöngösség, csak a mindennapi tevékenységeinket kell alapul vennünk. Szánjunk időt megtervezésére, mert kényelmessé, praktikussá tehetjük egy is odafigyeléssel. Azt hiszem, néhány óra fáradozást megér a végeredmény.

                                        

A munkalapok                                 

A munkalap fontos alkotóeleme a konyhának. Szín- és formavilága jelentősen hozzájárul a berendezés képéhez. Ugyanakkor a konyha legnagyobb igénybevételnek kitett része. Napról napra ki kell állnia a legkülönbözőbb megpróbáltatásokat: forró fazekakat és serpenyőket, vágóeszközök éleit, savtartalmú élelmiszereket, elszínező folyadékokat, kémiai tisztítószereket, stb. - azaz a mindennapi házimunka során felmerülő követelményeknek a felület sérülése, károsodása nélkül eleget tenni.
Az anyagválaszték széles skálán mozog, az egyes felületek használati jellemzői azonban igen eltérőek lehetnek. Vásárlás előtt tehát mindenképpen érdemes tájékozódni az erős és a gyenge pontokról.

Dekor munkalapok - a legszélesebb választék

Hordozóanyaga forgácslap, melynek alsó oldala is bevont, ez biztosítja a nedvesség elleni teljes védelmet. Felületi anyagként a rétegelt műanyag bevonat a leginkább elterjedt. Ez az anyag egy - kémiai behatásokkal szemben ellenálló - kemény műanyag lemez. Az alsó hordozórétege fenolgyanta, a fedőrétege melamingyantával átitatott papír. A rétegeket magas nyomáson és hőmérsékleten sajtolják össze, ezért a felület különlegesen kemény és ellenállóképessége is elég jó.
Könnyen tisztítható, higiénikus, messzemenően ellenálló a kémiai és mechanikus behatásokkal szemben, ára is kedvező. 

 A bevonóréteg felülete lehet sima (magasfényű) és kissé érdes (matt). A magasfényű felületek igen reprezentatívak, de nagyon kényesek is egyben, mivel könnyebben karcolódnak. A matt munkalapokon kevésbé látszik meg a karcolódások nyoma. Szín- és mintaválasztékuk az összes munkapulttípus között a leggazdagabb.

Mélységük 60 cm-től 120-ig terjed, vastagságuk általában 38 mm (ez a méret szükséges a főzőlapok, mosogatótálak megfelelő beépítéséhez) de léteznek ennél vastagabb (pl. 60 mm) lapok is.

A munkalap egyedi jellegét igen erősen meghatározza elülső élének kialakítása. A posztforming technika térhódításának köszönhetően ma már mindenhol elérhető a lekerekített élű lap. A felületi fólia ráhajlik a kisebb vagy nagyobb ívben lekerekített elülső élre, így az folytonos marad, nincs sérülékeny toldás.

Egyre gyakrabban találkozunk a kínálatban olyan munkalapokkal, melyeknek az elülső éle egy picit kiemelkedik, ez a kiképzés megakadályozza a felületre kerülő folyadékok lefolyását.
Posztformingolt élű munkalapok alkalmazásakor az élek folytonossága (pl. 45°-os levágások, asztallapok, stb.) ún. posztformingolt élbeültetéssel biztosítható. 

 A munkalapok élének hangsúlyozására, valamint egyedi (pl. íves) megoldások megvalósítására további élzárási eljárásokat is alkalmaznak. Ilyenek az akril és a fa szegélyek, valamint az egyre kedveltebb multiplex szegélyek. Használatukkal a konyha egyes alkotóelemeit összhangba hozhatjuk (pl. fa vagy fa hatasú konyhabútorhoz a front színére pácolt keményfa élzárás) vagy harsogó ellentéteket állíthatunk fel (pl. fehér bútor fekete mosogatótállal és beépíthető készülékekkel, ugyancsak fekete munkalap élzárással) attól függően, hogy milyen összhatást szeretnénk elérni. Persze a bemutatott szélsőséges példák mellett számtalan esztétikus köztes megoldás létezik.

Az akril és fa élzárások formaválasztéka igen széles, az egyszerű, kis ívben lekerekített élektől a félgömbölyűn keresztül a különböző, bonyolultabb keresztmetszeti mintában kialakítottig számtalan variáció megtalálható a választékban.

 

 

Ezen munkalaptípus hátránya, hogy a vágással, karcolással szemben kevésbé ellenálló. Csak rövid ideig maximum 180°C-ig hőálló, ez nem elegendő ahhoz, hogy a felületre hosszabb ideig forró edényt tehessünk. Fontos, hogy minden egyes kivágást (mosogató, főzőlap, mérleg, stb. számára) a kifröccsenő, szivárgó víz ellen tömíteni kell, mert csak egy tökéletesen vízhatlan lap akadályozza meg tartósan a forgácslap hordozóréteg felázását.

Tömörfa munkalapok - exkluzív ajándék a természettől

Tömörfából készült konyhabútorok igen régóta léteznek. Ugyanebből az anyagból előállított munkalapok legalább ugyanolyan régóta elérhetőek, noha sokkal kevésbé terjedtek el, mivel a fa különösen intenzív ápolást igényel. Hogy a tömörfa munkalapok a természetes kinézetüket megőrízzék bioolajjal kezelik azokat.

Legfőbb előnye az anyag exkluzivitásában és melegségében rejlik. A fa erezetének szépsége különösen nagyobb felületeken érvényesül jól. Az évek folyamán utánozhatatlan patinára tesz szert, olyanra, amilyet az antik bútorokon is megcsodálhatunk.

Bizonyára senki sem várja el ettől a nemes anyagtól, hogy a vágással és karcolással szemben ellenálló legyen. Csak az válassza ezt az anyagot, aki rendszeresen tudja ápolni, mivel a felület víztaszító képessége csak rendszeres felületkezeléssel (olajozással) őrízhető meg.

Munkalapok természetes kőből - a keménység a döntő

A kőből készült munkalapokat két csoportra osztjuk: a puha kövekre (mint pl. márvány, mészkő, pala) és a kemény kőzetekre (ilyen a gránit, granulit). A két csoport közötti különbség a kőzet keménységi fokában rejlik, ami egyben az igénybevehetőséget is meghatározza.

 

 

A márvány igen könnyen összekarcolódik, ezzel szemben a gránitból készült munkalapok tökéletesen karc- és vágásállóak. Ez utóbbi esetben előbb adja meg magát a kés, mint a felület. A természetes kőből készült munkalapok - mivel sem fa, sem forgácslap hordozóanyagot nem alkalmaznak a gyártásnál - tökéletesen vízlállóak. A mosogató és főzőlap kivágásainak tömítése ennek ellenére elengedhetetlen, mivel az esetleg beszivágró víz a kivágás allatti szekrényrészeket károsíthatná, annak ellenére, hogy a munkapulton egyáltalán nem hagyna nyomot.

A gránit munkalapok fényűző megjelenést kölcsönöznek a konyhának. A puhább márvánnyal és mészkővel ellentétben a gránit hőálló és keményebb az acélnál. Ennek a különleges keménységnek köszönhetően a gránit megmunkálási ideje mintegy hússzorosa a márványénak. Ez egyben magyarázatot ad arra is, hogy a márványból készült munkalapokat miért felületkezelik védőlakkal. A használat során keletkező karcolásnyomok - az ún. márványpatina - konyhai viszonylatokban ennek ellenére sem kerülhető el.

A természetes kőből készült munkapultok magas árkategóriába tartoznak, ezért cserébe a vásárló minden esetben egyedülálló darabot kap.

Mivel a gránti a legkedveltebb a természetes kőből készült munkalapok közül, vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről ezt a nemes anyagot.

A nyugodt mintázatú gránit munkalapok különböző színváltozatokban kaphatók.
Különösen nehezen karcolódnak és jó ellenállóképességgel rendelkeznek. A felületükre került zsírt, olajat vagy savtartalmú élelmiszereket (mint pl. a narancslé) ennek ellenére haladéktalanul el kell távolítani.
A kőből készült munkalapok - eltekintve a leejtett edények miatt fokozottan fennálló törésveszélytől - ideális konyhai anyagok, mert eleget tesznek a használat követelményeinek.

A munkalap ezen fajtájának megrendelése csakúgy, mint beépítése azonban különleges szaktudást igényel a konyhatervezőtől és a beszerelést végző szakembertől egyaránt, mivel a kezdet kezdetétől minden méretnek pontosan egyeznie kell. Minen egyes utómunkálatot kőfaragónak kell elvégeznie. Ezért fontos a munkalap hosszát, szögeit, kivágásait milliméteres pontossággal meghatározni.

Homogén akril lapok - kiváló alternatíva

Aki nem kíván a természetes kövek luxusával élni, annak kiváló alternatívát nyújtanak az ásványi anyagokból előállított munkalapok. Ebben az esetben kémiai úton előállított anyagról van szó, melynek összetevői természetes ásványok (kvarc vagy gránit) és akril. Az összetételnek köszönhetően az anyag (lap formában) hagyományos, fa megmunkálására használt eszközökkel fűrészelhető, fúrható, marható, csiszolható.

Ezek az ásványi anyaggal sűrűn töltött akril munkalapok egyesítik a kő tartósságát a műgyanta ütésállóságával és pórusmentességével. Az eredmény illat- és ízsemleges, kiválóan hőálló, strapabíró munkalapok. A szűkkeresztmetszet a felület keménysége. Egy olyan anyag, amely természetes módon megmunkálható törvényszerűen nem lehet ellenálló a vágással, karcolással szemben. Ezek a használat során keletkező "csorbák" persze polírozással könnyen eltávolíthatók, mivel az anyag tömör és - keresztmetszetét tekintve - mindenhol azonos minőségű.

Homogén akril lapok használatával nagyméretű, fugamentes felületek kialakítása vagy munkalap síkjában elhelyezkedő mosogatótálak beépítése egyformán egyszerű.

 

A félprofesszionális konyhaberendezések divatjával a nemesacél munkapultok elterjedése is fokozódik. A nemesacél nem rozsdásodik, a króm és a nikkel házassága biztosítja, hogy az anyag a konyhai mindennapok követelményeinek eleget tegyen és egyben a hosszú élettartamot is fémjelzi. A 18/10 nemesacél hőálló, pórusmentes, lúgokkal szemben ellenálló, rugalmas és ütésálló. Ezen előnyös tulajdonságok hallatán nem csoda, hogy az anyagot egyre gyakrabban alkalmazzák konyhai munkalapként is.

Nemesacél beépíthető készülékekkel kombinálva - legyen akár matt, szálhúzott vagy magasfényű, polírozott - a profi konyhákból már jól ismert légkört teremtik meg a konyhában.
Speciális felületkezeléssel és megfelelő ápolószerekkel a víz és a szennyeződés "lepereg" a pultról, nem látszanak meg az ujjlenyomatok, a zsírfoltok, illetve vízkőlerakódás sem keletkezik.


Bármelyik munkalapot választjuk is, mindegyiknél fennáll, hogy a konyhai pult különösen akkor érvényesül jól, ha az alsó és a felső elemsor közötti fal burkolatával kiemeljük, vagy finoman harmonizáljuk. A bemutatott anyagok mindegyike alkalmazható falburkolatként is, kimondottan harmonikus, homogén megjelenést kölcsönözve a konyhának.

                                      

Gyerekek  veszélyben                        

Ha felmérést végezhetnénk a kisgyermekek körében a ház legérdekesebb helyiségét illetően, az első helyen kétségkívül a konyha szerepelne. Ez a családtagok találkahelye, ahol számtalan inger éri a környezetüket "kóstolgató" kicsiket: fincsi illatok, anya izgalmas, csillogó-berregő játékai és az a sok minden, amit a magasan levő pulton tesz-vesz, ahová a gyermeki szem már nem láthat fel. Nincs mese, ki kell tapogatni, honnan jönnek a titokzatos hangok és az illatok.

Az első születésnappal a kisbabából kisgyermek lesz. A kicsik ekkor már mászank, néhányan járnak is. A mobilitás fejlődésével a gyermek "hatósugara" is megnő. A szenzoros képességek fejlődésével párhuzamosan a motoros teljesítmény is növekszik. A második életévtől a helyiségben való tájékozódás is tökéletesedik. A kézzel való megfogással fontos információkhoz, míg a helyiség meghódításával értékes tapasztalatokhoz jut a kicsi. Játékaiban egyre inkább kifejezésre jut a fantázia. Sokkal jobban érdeklik azok a játékok, amelyek a fantáziáját megmozgatják, mint a mesterien kifejlesztett mechanikus csodatermékek.

A rejtelmes csodák világa - a konyha - az a hely, ahol a fantázia kedvére dolgozhat. A serpenyő kilógó nyele, a főzőlapon sustorgó, ezüstösön csillogó fazekak, az isteni illatokat és hivogató, meleg fényt árasztó sütő a gyermeket érdekes felfedezésekkel kecsegtetik, ugyanakkor hatalmas veszélyeket rejtenek magukban. Odafigyeléssel azonban ezek a veszélyforrások egyszerűen megszüntethetők. Ehhez semmi mást nem kell teni, mint a serpenyő nyelét mindig befelé, a fal felé fordítani, így a tapogatózó kezecskék már nem érhetik el azt. Célszerű a főzőlap hátsó zónáin főzni, vagy - ha az elülső főzőmezőket is használni szeretnénk - edénytartó rácsot szerelni a készülék köré. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a gyermek megégesse a kezét vagy magára rántsa a forró étellel teli fazekat.

A legtöbb modern sütő ajtaja hőszigetelt. A többrétegű üvegezésnek köszönhetően a készülék elejének külső hőmérséklete 40°C alatt marad sütés közben is. Azoknak a berendezéseknek, amelyek nem rendelkeznek ilyen hőszigeteléssel az ajtajára műanyagból készült védőrács szerelhető. Ez a fóliaszerű védőréteg jó hőszigetelő tulajdonsággal rendelkezik, ugyanakkor a bepillantást a sütőbe nem korlátozza, mivel átlátszó. (Sajnos Magyarországon nem találtunk ilyen védőfóliát.)

Csaknem minden esetben a sütők és a főzőlapok alapfelszereltségéhez tartozik a gyerekzár, így az avatatlan kezek nem indíthatják be, állíthatják le vagy programozhatják át a készülékeket. A tűzhelyek biztonságát növeli az olyan főzőlapra szerelhető edényvédő rács, amely rálóg a sütő kezelőpanelére, lezárva ezzel annak teljes felületét. A kényelmes magasságba épített sütőknél ezt a megoldást nem kell használni, hiszen ami egy felnőttnek éppen kényelmesen kézre esik, azt a gyermek már állva, sőt pipiskedve sem érheti el. Léteznek a sütő ajtajára szerelhető zárak is, amelyek értelemszerűen az ajtó kinyitását hivatottak megakadályozni.

A modern háztartások nagyméretű készülékei (a mosogatógép, a mosó- és a szárítógép) a gyermek számára felfedezésre váró titkos barlangok. Éppen ezért ezeknek a berendezéseknek az ajtaját mindig zárva kell tartani! Ha nem vigyázunk a kis felfedező bemászhat valamelyik csalogató lyukba, s ha az ajtó bezáródik nem tud onnan egyedül kiszabadulni. A kisméretű belső térben kevés a levegő, így ha nem vesszük észre időben, hogy mi történt, tragédia következhet be.

Az elektromos kiskészülékek is számos veszélyt rejtenek magukban. Ezek azonban lecsökkenthetők, ha a kézi mixert, a vízforralót, a kenyérpirítót vagy az elektromos kést minen használat után következetesen kihúzzuk a konnektorból és a helyére tesszük. Azokat a gépeket, amelyeknek állandó helye a pulton van, úgy kell elhelyezni, hogy a vezetékbe ne lehessen beleakadni, valamint az a gyerekkezek számára ne legyen elérhető. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a vízforralóra és az olajsütőre, mert a megrántott vezeték következtében felboruló vagy lezuhanó készülékben forró víz vagy olaj lehet, ami szörnyű égési sérüléseket okozhat.

Oda kell figyelni a vasalóra is, mert az égési sérülések elkerülhetőek, ha nem hagyjuk a vasalót felügyelet nélkül. Ha valamiért meg kell szakítani a vasalást, mindig húzzuk ki a konnektorból a készüléket és tegyük magas helyre hűlni, ahová a kicsi nem érhet fel!

Veszélyek a konyhaasztal körül

A gyermek perspektívájából szemlélve egészen másként néz ki a lakás. A konnektorok az ülő egyéves kicsinek pont szemmagasságba esnek, ha feláll, az étkezőasztal lapja, és annak sarkai homlokmagasságban találhatóak. A helyiség ablakain beáradó fény csalogató, érdekes felfedezést ígér. A konyhagépek és a használt vegyi anyagok mellett a "könnyebb fajsúlyú" étkező (és a lakás többi helyisége) is számos veszélyt tartogathat.

A veszélyforrások jelentős részét kiiktathatjuk, ha - minden értelemben - leereszkedünk a kisgyermek szintjére, megpróbáljuk az ő szemével látni, hallani és észlelni a környezetet, és az ő fejével gondolkodva megtapasztalni a dolgokat.

A konnektorok magassága talán magyarázatot ad arra, hogy miért olyan népszerű "játék" a kisdedek körében. Az elektromos áram mindenképpen óriási veszélyt jelent, ezért minden konnektort gyermekvédelemmel kell ellátni. Ezt megoldhatjuk egy bedugható konnektorsapkával (vakdugó), de léteznek becsavarozható vagy öntapadós konnektorvédők is. Ha a dugaljak cseréje mellett döntünk, válasszunk beépített zárómechanizmussal rendelkező gyermekbiztos konnektort. Ezekben a lukak automatikusan bezáródnak, amint a dugót kihúztuk a dugaljból.

Ha az álló gyermek helyébe képzeljük magunkat, láthatjuk, hogy az asztal sarka éppen homlok- vagy szemmagasságban található. A kék foltokat és a fájdalmas ütéseket elkerülhetjük, ha sarokvédővellátjuk el a sarkokat. A terítő ugyan figyelemfelkeltő lehet, hiszen a lelógó részek jól láthatóak, még a totyogók is észreveszik. Mégsem ajánlatos a használatuk.

A kicsi számára ugyanis egyértelmű, hogy ami lelóg, abba bele kell kapaszkodni. Ezzel a manőverrel pedig lerántja a terítőt és mindazt, ami rajta van, például a dekorációnak szánt vázát, de az ünnepi alkalomra megterített asztal összes "alkatrésze" is pillanatok alatt a földre kerülhet, az eredetinél jóval több és kisebb darabban. A lehulló darabok megüthetik, az apróra tört szilánkok pedig megsebezhetik a kis tettest.

Talán még ennél is veszélyesebb, ha a délutáni kávé terítékét rántja magára gyermekünk. Egyetlen kávéscsésze tartalma ugyanis elég lehet ahhoz, hogy a test felületének 30%-át megégesse. Ezek után addig, amíg a kicsi járni tanul és kapaszkodik érdemes eltekinteni a terítő használatától.

A terített asztal tehát több szempontból is veszélyt rejt magában, ám még mindig nincs vége a balasetek lehetőségeinek. Az ütközés, a lerántás, a törés és az azzal járó sérülések, valamint a forrázás mellett szólnunk kell a tűz okozta sérülésekről és károkról is. A tettes ugyancsak az asztalon keresendő, a gyertya személyében. A varázslatosan ugrabugráló lángocska, bármennyire is tetszik az apróságoknak, nem való a kisgyerekes család asztalára. Egy óvatlan pillanatban bekövetkező rántás vagy borítás következtében nem csak a gyermek szenvedhet égési sérüléseket, de a lakás egésze is lángra kaphat. A születésnapi torta persze mit sem érne gyertya nélkül. Ne is hiányozzon róla, de törekedjünk arra, hogy csak igen rövid ideig égjen, és amíg lángol állandóan tartsuk szemmel.

Meg kell még említeni az ablakot, az erkélyt és a lépcsőt, mint megannyi baleset forrását. Az ablak elé sohase tegyünk széket, zsámolyt vagy asztalkát, amelyekre a gyerek felkapaszkodhat. Még a földszinti lakások nyílászáróira is - az emeletiekről nem is beszélve - tegyünk nyitást megakadályozó zárakat, amelyek az ajtókat és ablakokat csak résnyire engedik kinyitni. Az 1-3 éves korosztályban ugyanis a lezuhanás az egyik leggyakrabban előforduló szerencsétlenség.

Az előbb említett záraknak sokféle változatával találkozhatunk. Akadnak olyanok is, amelyek nem csak a nyitást, hanem a nyílászáró becsapódását is megakadályozzák, megvédve a kicsiket az ujjaik becsípődésétől. Egy azonban közös bennük, a zár használatát ismerő felnőttnek mindegyiket egyszerű kiakasztani, hogy az ajtót vagy ablakot szükség esetén teljesen kitárhassa.

Az erkélyre stabil rácsot kell szerelni, olyat, amelyen a függőleges rudakat nem egészítik ki keresztosztók. Ezeken ugyanis a kicsi felkapaszkodhat, és átmászhat a korláton. A függőleges rudak elrendezésére is oda kell figyelni, egymástól mért távolságuk ne legyen nagyobb 12 cm-nél. A gyerekek az ennél vastagabb közön könnyedén kidugják a fejüket, amit aztán nagyon nehéz ugyanott visszatornázni, pláne, ha a veszélyt megérezve a kicsi bepánikol.

A lépcső mellé is korlátot kell szerelni, aminek ugyanazokat a követelményeket kell teljesíteni, mint amiket a korlátnál felsoroltunk. A lépcsőfokokat pedig érdemes csúszásgátló csíkokkal, lapokkal vagy szőnyegekkel ellátni. 

A mosogatáshoz, takarításhoz használt vegyi anyagok igen veszélyesek, ezért bevásárlásaink során komolyan mérlegelni kell, hogy valóban szükségünk van-e rájuk. Válasszunk kevésbé agresszív tisztítószert, ebből is olyat, amelynek biztonsági zárral rendelkező kupakja van. Így ha a gyermek megkaparintja is az üveget, kinyitni már nem tudja azt. A kategóriában talán a mosogatószerek jelentik a legnagyobb veszélyt, mivel ragyogó, látványos színeikkel finom gyümölcslére emlékeztetnek. Éppen ezért minden tisztítószert gondosan el kell zárni a kicsik elől. Nem elég egy szekrénybe elrejteni, vagy egy fiókba bedugni, az elzárás szó szerint értendő. Erre a célra fejlesztették ki a szekrénybe szerelhető, kulccsal zárható rácsokat, de egyszerű és jól funkcionáló megoldást jelenthet egy mágneses zár is az ajtón. A mágneses "kulcsot" elég kívülről az ajtóhoz érinteni és a zár kireteszelődik, majd az ajtó vagy a fiók becsukásával automatikusan záródik. A szerkezet felszereléséhez nem kell a frontot megbontani, a külső személélő számára semmi sem látszik.

Soha nem szabad a tisztítószereket üdítős vagy más (boros, sörös stb) üvegekbe önteni és úgy tárolni. Nemcsak egy kisgyermek, hanem egy felnőtt számára is komoly veszélyt jelent, ha limonádé helyett lefolyótisztítóba kóstol.

Mérgezést azonban nem csupán tisztítószerek okozhatnak. A dohányzó szülőknek például nagyon oda kell figyelniük arra, hogy olyan helyen tárolják a cigarettát, ahol a csemete nem érheti el. Már egy szál cigaretta elszívásával is életveszélyes állapotba kerülhet egy kisgyermek. A cigarettacsikkben pedig kifejezetten magas a mérgező anyagok koncentrációja. Ugyanez igaz a szivarra, pipára, tubákra és a bagóra is, de még a nikotinrágók is mérgezést okozhatnak. A dohányáruk elzárása mellett a hamutálat is rendszeresen ki kell üríteni, így a mérgezés veszélye csökkenthető.

Családi, baráti összejövetelek során a szülőknek is többfelé kell figyelni. A gyerekeknek ezek jó alkalmak arra, hogy a lefekvés idejét későbbre tolják. Az oldott hangulat, a lazább felügyelet, na meg a kíváncsiság felébreszthetik a gyerkőc kedvét az alkohol kipróbálására. Egy kisgyermek esetében 30 g alkohol is elég az eszeméletvesztéshez, de akár a halálhoz is. Ekkora mennyiséget pedig már két pohár bor, vagy két-három kupica tömény ital is tartalmazhat. Az asztalon maradt félig telt, vagy néhány cseppet tartalmazó poharakat ezért mindig el kell pakolni. Ha nagyobb rendezvényre készülünk, érdemes a gyerekek szórakozásáról előre gondoskodni. Egy játéksarokkal, és egy szakképzett gyermekfelügyelővel a kicsik és a nagyok egyformán jól érezhetik magukat a partin.

A mérgező anyagok listáját a gyógyszerekkel és cseppekkel folytathatjuk, és rögtön hozzáfűzhetjük, hogy mint minden veszélyes anyagot ezeket is el kell zárni a gyerekektől. A kézitáskában, az éjjeliszekrényben, de még a fürdőszobában se tartsunk orvosságot. Ha egy gyermek gyakran szed gyógyszert, vagy megfigyelheti családtagjait ilyen tevékenység közben, fontos, hogy tudassuk vele, hogy azok nem cukorkák, hanem a betegségek kezelésére szolgáló orvosságok. Elengedhetetlen, hogy a cukrot és a gyógyszert élesen elválasszuk a kicsi tudatában, mert ezzel a kíváncsiságból és a tévhitből adódó mérgezéseket megelőzhetjük.

A növények szép kiegészítői a lakásnak, élettel töltik meg a szobát, az étkezőt vagy a konyhát. Vásárlás előtt azonban nézzünk utána, hogy melyik növények mérgezők. Ha lehet, kerüljük ezek társaságát.

 A címben szereplő kés, villa és ollóolyan eszközök, amelyeknek a használatát minden kisgyerek szivesen kipróbálná. Nem kell feltétlenül eltiltani a kicsit ezeknek az érdekes "szerszámoknak" a használatától. Válasszunk gyerekek számára készült ollót, kést és villát, de ezeket is csak felnőtt jelenlétében engedjük használni. Az éles szerszámokat pedig soha ne hagyjuk az asztalon heverni.

A gyerekeket gyakran jobban érdekli a kapott játék, ruha vagy ajándék csomagolása, mint maga a tárgy. A zacskók azonban nagyon veszélyesek, sohase engedjük a picúroknak, hogy a csomagolással játszanak. A fejre húzva a zacskó minden lélegzetvételnél szorosabban tapad az arcra, és a gyermek nem tudja azt egyedül leszedni. A zacskókat ezért olyan helyen tartsuk, ahol a kicsi nem érheti el.