Változó világunkban az állatok szerepe is folyamatosan formálódik, alakul. A macskának az évezredek során kijutott a tiszteletből és imádatból éppúgy, mint a gyűlöletből és megvetésből. Napjainkban ismét egyre többen ismerik fel a benne rejlő értéket, immár nem elsősorban rágcsálópusztító tevékenysége miatt, hanem mert a modern kor emberének ideális négylábú társát fedezik fel benne. Egyre több országban veszi át a vezetést a kedvenc állatok népszerűségi listáján és az utóbbi évszázadban soha nem látott lendületet vett a fajtatiszta macskák tenyésztése, az újabb és újabb fajták kialakítása is. Mindez szükségessé teszi a macskatartás kultúrájának megalapozását és széleskörű terjesztését, a macskatartók és – kedvelők, s nem utolsósorban maguk a macskák szervezett érdekvédelmét.

"Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét.

Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet."

Bálint György: A macska naplójából