An open letter to NK city

"Egészen pontosan nem tudnám behatárolni keletkezésének idõpontját, de úgy körülbelül 1996-ra tekerhetõ vissza az idõszalag melyen - bár hivatalosan nincs jelen -, de megtalálható (lehetne) a nagykanizsai extrémsportot ûzõ ifjoncok tevékenységének kezdete. Én jómagam a második generáció tájékán csatlakoztam a kis gettós pályán gyakorló csapathoz, akik megmutatták az eredetiséget, az életérzést, a mûvészetet, a sportot, és a jellemet. Nem egy sikert hoztak haza kanizsai ridereink szerte az ország területén rendezett rangos versenyeirõl, mi több, szponzorálttal is büszkélkedhettünk. Egy átlagos hétköznapi embernek ez annyit jelent, hogy sok trógerül kinézõ bõgatyás szakadt és retkes ruhában guruló kisköcsög riogat minden járókelõt, aki épp arra téved. Elismerést nem vártak el soha, csak annyit, hogy hadd mûvelhessék szabadon, amit csinálnak. Sok demót bonyolítottak le közeli városokban, az elsõ generáció külföldön is, vissza is hívtak minket sok helyen. De a pálya elkezdett rongálódni a kereteink szûkössége miatt több elem került a lomok közé, mint ami a pályán volt gyakás meg hentelés alatt. Azért a második generáció még egyszer utoljára kibontakozott felújított pályával, új elemekkel, új bemutatókkal fõként iskolákban. A harmadik generáció elég cingár személyzettel gurulta végig az utcát. A maradék pár fõ összefogott egy másik frissen alakult csapathoz, akik sikeresen szereztek fedett termet. Az öröm egy ideig állt fenn, mivel a rossz hozzáállásuk eredményeképpen elbaszták a helyet. De hát nem sírhattunk, mivel ott volt nekünk még a biciklisek által megszállt Bányász pályánk. De rövidesen az a szitu állt be hogy a tisztántartás (mivel minden szarral teleszórták a pályát a bringások és az alkesz suttyók, akik éjjel joggingoltak a placcunkon) ellenére el kellett söpörnünk határos idõn belül. Nem is csodálkozok most már azon tény után, hogy pesten a Godspeed bezárta kapuit hála a hozzáállásnak a skatetársadalom részérõl. Jelenlegi állapotában a harmadik generáció végét éli és minden reményeink szerint beköszönt ennek a végével az új, minden eddigieket felülmúló következõ nemzedék, amely a névhez méltó sikereket ér el. A Canissa Street Company fõként 3 sportágat taglal, bár ez a harmadik generáció során 2-re redukálódott a helyi bringás egyesület közremûködésével. Így maradt a gördeszka és a görkorcsolya (inline) az eredeti verzióból (ugyan még akad egy-két CSC BMXrider). Tevékenységi körök tehát adottak, viszont megcsappant létszámunk megengedheti magának, hogy beleférjen egy kis urban lifestyle, mivel rá kellene hangolódnia mindenkinek erre az életérzésre, amit e társadalom képvisel. Mivel rohanó világunkban mindenki csak dolgozni jár így hát a lázadó fiatalok egy kis része (ezek mi vagyunk) úgy döntött, hogy szarik az egészbe, és megmutatja, hogy élni is lehet, nem kell meghalni, azért hogy másnak jó legyen, vagy kényelmesebb. A rögös út melyet kivájtak az elsõ és második generáció, ezt próbáljuk tartani, megmutatni, hogy 'hé ember, mi nem a korlátot rongáljuk, hanem több éves gyakorlással a hátunk mögött olyat mutatunk Neked, hogy magad alá csinálsz'. Sok járókelõ csodál, még több utál minket, persze indokolatlanul (bántódás ne essék, van, akinek hiába érvelünk, szarik rá). Azt látják, hogy megcsúszkáljuk a padkákat, ugrálunk a lépcsõn, virágállványok, kukák felett meg hogy nem találnak olyan wax nélküli felületet ahova le lehetne ülni. Lényegében ez a STREET lényege. A sportot kivitelezzük az utca adta lehetõségek fejében a "járókelõk megbotránkozása" közepette. A mûvészi, gyakorlati és elvi jelentõség átgondolása luxus egy átlagembernek, de hát mivel egy park sincs már Kanizsán, így tovább rontjuk a levegõjüket az ilyen primitív felfogásúaknak. Sajnálom h, hogy ezt kell karakterekbe foglalni, de miért nem lehet azért tenni, hogy saját környezetük zajmentesebb (és a waxot tekintve szebb) legyen? Nem kétséges, volt parkunk, ha nem is a legjobb, de 2, azaz kettõ parkkal rendelkeztünk, nem volt olyan tré, de különbözõ okok miatt mindkettõtõl elválasztottak minket. Ebbõl kifolyólag nem volt már akkora lelkesedés, rengeteg riderrel csökkent a csapat létszáma, az összefogás alábbhagyott, nem volt többé csoportos edzés, demókra utazás, a pályaelemek felét ellopták, az egész Xsport kritikus, mi több kaotikus stádiumba került. Egy pár srác - köztük én is - azon fáradoztunk, hogy mielõtt mi is kiesnénk a sorból (bár ez csak izomsorvadás esetén lehetne lehetséges), összepofozunk egy ütõképes 4th Gen-t. Erõfeszítéseinknek hála ébredezik valami, létszámunk nõ, és most csak lobbizunk egy lehetséges pályaállítás érdekében. Ha sikeres lenne ez is, beindulna valami ami a második generációra, az én kezdeteimre emlékeztetne, amikor a 'mocskos gördeszkás huliganc' megmutatta a világnak, hogy nem õ a huligán hanem az, aki az utcán szlopálja 13 évesen a tabis borocskát, vagy buliból hazafelé megböködi késsel a spanját 20 helyen. Elõrelátások? Lássuk csak, 2008 van. 2010-re olyan pályát rakunk össze, amibe minden magyar és külföldi rider szívesen fog belekóstolni és olyan pazar demók lesznek, hogy repetázni akarnak majd. Yeah. Nincs más hátra csak az utcán tengõdõ tehetségeket összekotorni egy kibaszott lapátra és bebaszni egy kukába, ami tele van deszkával meg korival, hogy onnan kijöhessenek egy tök normális arcként, nem pedig egy 17 éves hajléktalanként. Kösz minden szarházinak, aki megolvasott minket, remélem megmozgatta az agyatokat és ezentúl más egyénekkel találkoztok az utcán és nem kis köcsögökkel. Az extrémsport mûvészet és nem huliganizmus. Ez nekünk az élet"

Kula