Szerző: henne-chan » 2011.06.10. 14:11
1. Fejezet
A Rejtett Levélfalu ninjáira napsütötte forró júliusi nap virradt. Tízórai környékén járt az idő de az emberek vasárnapi szokásaiktól eltérően nem vásári forgatagba sündörögtek, hanem házaikba próbálták elviselni a lehetetlen tüzes napokat. Napok óta egy milliméter eső sem esett. Így félő volt, hogy a tavasszal elültetett növények a termőföld kis humusz tartalmától elpusztul. Ninja genineket jelöltek ki a feladatra, hogy öntözzék azokat.
Negyven fok árnyékba. Mutatta annak a pár járókelőnek a hőmérsékletet a kijelzők. A falu korházába ismét nagy szerep jutott az ottani orvosoknak. Az öregek és a nagyon fiatalok nem bírták a meleget. Sokan ájultak el vagy épp gyenge szívűk miatt sokan kerültek életveszélyes állapotba. A korház gyakorlatilag megtelt. A hokage hőség riadót rendelt el és a város ninjainak elsőfokú szigorú határozatokat. Senki nem tartózkodhatott edzőpályákon délelőtt tíztől délután négyig, és senki nem végezhetett magán erős fizikai munkálatokat. Amely nem kis felháborodást váltott ki az edzeni akarókból.
- MI!!! – ordítozta egy fiatal szőke hajú fiú a parancskiadójának irodájába. Ezzel megremegtetve a konohai házak alapjait. Most már mindenki tisztában volt a ténnyel, hogy Naruto Uzumakinak nem tetszik a felállás.
- Kellemetlen alak – mondta egy lusta mihaszna feketehajú alak a hokage irodájának tetőén, kit éppen legszebb álmaiból ébresztett fel a hiperaktív ninja.
- Ezt nem gondolhatod komolyan Tsunade obaa – chan – méltatlankodott tovább ki a frissen szerzett jounin egyenruhájába feszített. A hokage mögött Shizune csak ideges fejjel szemlélte kettejük csatáját. Az ötödik hokage nem nézett ki a legjobban őt is megviselte a meleg főleg a fülledt helyű irodába.
- Naruto pofa be! És figyelj most rám! – ordított rá a szőke nő. Mire az említett a hangnemtől a padlón kötött ki ijedelmében. Majd rosszallóan nézett főnökére. A nő soha nem bizonyult olyan nyugodt személyiségnek, mint elődei de azért ő is tudott mértéket tartani. – Fontos dolgokról lesz szó mindjárt – folytatta Tsunade kissé halkabb hangnemen – csak megvárjuk a többieket.
- Többieket? – nézett kérdőn a szőke.
- Igen – bólintott komolyan miközben a zsebéből szerzett kendővel az izzadtság cseppeket letörölte magáról – Shizune rángasd le a fölöttünk lévőt.
- Igen is – majd egy pillanat alatt eltűnt. Még abban a pillanatban érdekes hangok ütötték meg a bennlévők fülét.
- Te idióta barom! Mégis hogy képzelted ezt! – majd egy óriási ütést lehetett hallani egy pillanat múlva meg Konohamaru repült egyenesen a hokage íróasztalának. Az íróasztal mögötti és Naruto egy-egy vízcseppel a fejük mögött szemlélték az eseményeket. Egy pillanat múlva egy dühös képű hosszú fekete hajú lány lépett be. Körülbelül annyi idős lehetett, mint Konohamaru talán kicsit fiatalabb de már most büszkén viselete a nyakára kötött konohai ninja jelképet. A jounin jobban megfigyelte a lányt és szakasztott Hinatának vélte csak kisebb kiadásba. Sőt a lány klánjának jelképét viselte öltözékén. Ami most a meleg miatt egy térdig érő fekete nadrág és egy barna toppszerűségbe végződött hátán a szimbólummal. Ő maga sem vitte túlzásba a dolgot. Csak egy fekete pólót és rajta a jounin mellényt viselte egy sötétkék rövidnadrággal. Csak azt sajnálta kinevezésével, hogy nem hordhatta eddigi narancsszínű ruháit. Habár Hinata, Sakura sőt még Ino is megjegyezte, hogy az egyenruha jobban áll neki. A genin fiú lassan kaparta magát föl a földről ő semmiképpen nem vette le volna magáról a kék sálat, de így is szakított a többi hagyománnyal és mindenből rövidebb méretet vett fel akár a beérkező álmos Shikamaru kit Shizune a hajánál fogva húzott.
- Engedj el átkozott nőszemély! – morogta miközben próbálta leszakítani a nő kezét hajáról.
- Csöndet – hallatszott a hokage hangja mely most szinte suttogva szólt. Ettől mind az öten megrettentek. Tsunade hokage most már egész biztosan ideges és türelmetlen. Nem szokott halkan ilyen metsző hangot kiadni. Shizune elengedte Shikamarut és lassan a hokage mögé állt miközben a másik négy nagyság sorrendbe felsorakozott az asztal előtt. Feszült csönd uralkodott néhány másodpercig. Mindannyian érezték ez nem egyszerű iderendelés volt. A hokage egész biztosan egy küldetést bíz rájuk.
- Nos mint tudjátok odakinn elviselhetetlen meleg uralkodik – megállt egy pillanatra és Narutora nézett arra számított, hogy a srác magából kikelve ordítozni fog, hogy most ezért lett e ideküldve de kellemesen csalódnia kellett. Valóban érdemes volt veszekednie a Vénekkel, hogy gyorsított folyamatba letegye a vizsgákat rendhagyó módon. – Kiderítettük, hogy ennek semmi köze a természethez ez mesterséges módon történik így.
- Az, hogy lehet? – kérdezte Shikamaru ki lazán állt chuunin öltözetében zsebre tett kézzel.
- Köszönöm a kérdésed – mondta Tsunade – ez lesz a feladatok egyik része ezt kideríteni. Shizune!
- Igen is – vágta magát vigyáz állásba magát a lány és egy perc múlva a feje fölött lévő nagy térképet, felnyitotta a bennlévőknek – Nézzétek, meg kérlek a két vörös vonalat – A térkép egy részén rézsútos vonalba két vastag piros csík terjedt el mely egyre vastagodott Konoha a kijelölt rész teljes közepén állt. – itt figyeltük meg a rendellenes magas hőmérsékletet. Itt is ugyan olyan esetek kerültek elő, mint nálunk.
- Esetek? – nézett a pici lány a hokagéra.
- Igen Hanabi - nézett le rá a nő – nem csak az öregeknél és a fiataloknál vettünk észre fizikai gyengülést. Én magam is érzem és Shizune is. Ahogy az összes többi ninja a faluban.
- Tessék? – meresztett szemeket Konohamaru.
- Mint tudod a mi nap elrendeltem egy kivizsgálatot az összes konohai ninján – a barna hajú fiú bólintott miközben felmerült benne, hogy mestere egy óráig könyörgött neki mire vért vettek tőle – nos az nem véletlenül történt.
- És mik lettek az eredmények – kérdezte Naruto.
- Megdöbbentőek – morogta a hokage majd egy pillanat szünet után újra, folytatta – az összes alany vesztett chakra mennyiségéből.
Szavait mély döbbenet követte. Egyikük sem tudott mit mondani erre. – Így igaz a meleg hatására mind gyengülünk. Még mi sem tudjuk, hogy vajon mi okozza ezt. A feladatok ez kiderítése és megsemmisítése. Nézzétek – mutatott a térképre – betájoltuk, hogy honnan indult a hőhullám, nos mint látjátok, az Iwagakure. A Föld országának rejtett falvából.
- Úgy tudtam a Föld országával nem állunk rosszul – jegyezte meg Shikamaru.
- De szövetségben sem vagyunk a Tsuchikagéval – vágta rá a nő.
- Miért mi – kérdezett újból a chuunin.
- Ez is remek kérdés – dicsérte – nos az eredményekből ez a legmegdöbbentőbb – kis hatásszünet után folytatta. – Rajtatok nem történt változás.
- Az, hogy lehet – motyogta Naruto inkább csak magának, mint a többieknek, de persze ezt mindenki tisztán értette.
- Van egy, lehetetlen elméletem – magyarázta tovább az Ötödik miközben felállt és a nyitott ablakokon keresztül a falura nézett. – Te, Naruto és Konohamaru elképzelhetetlen mennyiségű chakra tartalékokkal rendelkeztek. Nagyon gyorsan újjá születnek energiáitok. Azon kívül Naruto benned a Kilencfarkú Rókadémon él, aminek szintén elképzelhetetlen mennyiségű chakra áll birtokába. Hanabi Hyuugát a családja a széltől is védi. Szinte sehova sem engedik. Gyakorlatilag a levegőt is ellenőrzik, mielőtt azt belélegeznéd kicsi lány. Mindenféle jutsu veszi körbe a szobádat. Talán ezek kissé jobban fenntartották. Hinata küldetésen van, Hizashi pedig fontos ember a közéletbe őt nem küldhetem küldetésre. És te Shikamaru – itt a hokage megengedett magának egy fél mosolyt – úgy néz ki kifizetendő volt a lustaságod. Mivel egész nap henyélsz természetes módon másképp, érintkezel a meleggel. Gyakorlatilag nem is észleled hol ott, mint a többinek neked is kéne. De úgy látszik túl mély alvó vagy.
- Hát ez kellemetlen – morogta a fiú. Mire Naruto kuncogni kezdett de mielőtt jobban rákezdhetett volna hokage parancsoló hangja csattant a szobába.
- Naruto Uzumaki, Shikamaru Nara, Konohamaru Sarutobi és Hanabi Hyuuga! Ezennel ti vagytok a Naruto csapat! Küldetésetek, hogy feltérképezzétek a problémát és megoldani bármilyen eszközzel! Naruto mint a legmagasabb rangú dönt a kérdésekbe, de előre szólok, hogy mindenbe kikéred Shikamaru véleményét. Ő tapasztaltabb nálad vezetői szinten. Nem egy küldetést sikeresen lebonyolított.
- Hokage – sama – szólalt meg Naruto tőle szokatlan módon tisztelettel és komolysággal a hangjába – Kérem, én nem érzem magam túl felelősség teljesnek egy ilyen küldetés levezetésére. Inkább legyen Shikamaru a szakasz kapitány. Dolgoztam alatta nem egyszer, szerintem, így jobb lenne.
Hokage vizslató csillogó szemekkel nézte a szőke jounint. Most már egész biztos volt benne, hogy ez fiú megérdemelte a címet, melyet három nap kegyetlen megpróbáltatások alatt elért maximális pontszámmal.
- Nem – hangzott végül megdöbbentve mindenkit a terembe - te leszel a szakasz kapitány. Most már jounin vagy viselkedj is úgy. És ne hozz szégyent a fejemre ilyen gyáva viselkedéssel.
- Bocsáss meg Obaa – chan – mondta szégyenkezve és meghajolt. – Menjünk – mondta végül hangosan. Majd ismét meghajolva mind a négyen távoztak a teremből. Csöndben vonultak végig a folyosókon. Naruto arcán soha nem tapasztalt idegesség terült el. Shikamaru bármibe lefogadta volna, hogy izgul. Ami nagyon nem tetszett neki. Zsebre tett kézzel figyelte őt és a mögötte lévő Konohamarut. Ki a legszélesebb százfaktoros vigyorral a képén sétált magát teljesen kihúzva és büszkéség érzettel túláhítatva attól, hogy ilyen fontos küldetést kapott. Elnézve a fiatalabbat Shikamarunak egy gondolat került a fejébe. A gyerek tiszta olyan, mint Naruto ennyi idősen. Még ugyanolyan hülye képet is vág. Úgy látszik még egy hiperaktív idegesítő alak ragadt rajtam. Szemei a kislányra tapadtak. Kissé görnyedt háttal kezeit idegesen tördelve követte a szőke hajú ninját és nem egyszer elpirulva nézett rá. Shikamaru megforgatta a szemeit. Úgy látszik ez családban, marad. Kicsit irigykedve nézte, hogy Narutonak újabb rajongója akadt. Naruto most már a menő kategóriába tartozott. A top tíz leghelyesebb ninjákhoz ahogy Ino mondaná és ott is az előkelő negyedik helyet, foglalja el. Bár ehhez jelentősen hozzá járult gyors kinevezése. Még így is előtte áll harmadikként, Hyuuga Neji másodikként, Genma Shiranui, míg lassan tíz éve folyamatosan Hatake Kakashi vezet. Amit a mai napig képtelen megérteni. Mit esznek rajta a nők, ha egyszer még az arcát sem látják. Arra eszmélt fel, hogy majdnem fellökte a kis Hyuugát ki még mindig vörös arccal figyelte az előtte álló szőke jounint ki most megállt a Hokage épülete előtt.
- Tíz perc múlva mindenki legyen a keleti kapunál. Felszereléssel és rendesen tömjétek meg táskáitokat nem egynapos program lesz – mondta hátra sem pillantva majd egy pillanat múlva teleportáló jutsuval eltűnt. Ezzel nem kis meglepődést keltve. Hanabi Hyuugát annyira lenyűgözte, hogy alig, mert állni a lábán, Konohamaru pedig majdnem szívrohamot kapott ijedelmébe Shikamaru pedig csak megvonta a vállát.
- Felvágós – morogta majd ránézett a két geninre. – Nem hallottátok? – mire azok a házak tetején ugrálva elindultak haza fele. Ő pedig halál nyugalommal elkezdett haza fele ballagni.
Eközben sok ezer mérfölddel arrébb egy kárhozottan csöndes erdő elrejtett zugában hol kis vízesés szelte ketté a hegyeket egy fekete hajú fiú szorgalmasan edzet egy folyó hullámzó vízén. Jóvágású fiú, ahogy ez egy nemesi család gyermekétől várható. Erős karok, és izmos test övezte körül. Messze maga mögött hagyta egykori szálkás kiskamasz testét. Sasuke Uchiha arcán az érzelemmentességgel fejlesztgette saját technikáját a Chidori nagashit. Nem piheget és nem izzadt csak, mint egy gép edzett és edzett, hogy célját minél hamarabb véghez vigye. Bámulatos előkelő könnyedséggel vezette az elektromos chakra szikrákat. Egykori mestere mutatta neki a negyedik hokage jutsuját, amit ő, ha lehet így mondani imádott, használni. Méltó ellenfele volt riválisának Rasenganjával szembe. Hozzá is eljutott egykori csapattársának gyors rangbeli fejlődése melyhez csak annyi hozzá fűzni valója volt, hogy: na végre. Naruto Uzumakival történő legutóbbi találkozásukkor szabályosan ledöbbent mikor a fiút még mindig genin öltözetbe látta. Nevetséges volt, hogy Konoha képtelen elfogadni a tehetséget, sőt magában egy kicsit mérges is volt, hogy riválisának nem adják meg a kellő tiszteletet. Ezzel így közvetett módon őt is lenézik, hogy egy kis genin feletti győzelem ennyire nagy erőbe vételt igényel számára. Mikor árulóként elhagyta a falut tudta, hogy ők már régen nincsenek a ranglista alján, de közel sem voltak olyan szinten, mint a legutóbbi alkalommal. Akkor úgy hozta a sors, hogy ismét csapatba kellett dolgoznia mellyel így sokkal finomabban észre vehették egymás jellem és technikai fejlődését. Abban a pillanatban, ahogy sarkon fordult legszívesebben egyenesen rohant volna Narutohoz és újból kihívni egy párbajra. Részben, mert sértette a büszkeségét, hogy Naruto képes vele egy ütembe fejlődni a másik sanninal és több részben azért, hogy felmérje ő mennyit fejlődött. Két és félévi újbóli találkozásukkor a szőke semmit nem mutatott meg erejéből és kisebb provokálásra sem volt hajlandó megmozdulni. Viszont legnagyobb meglepetésére sikeresen felfedezte a fiú titkát. Narutot sokkolta, hogy tudomást szerzett róla ezek után végképp megmakacsolta magát és ismét nem mozdult. Sasuke mérgében dühöngeni akart de mestere Orochimaru sannin megállította. Mindenképpen meg akart küzdeni Narutoval mielőtt bátyjával szembe kerülne, hisz ha a szőke jounint nem tudja legyőzni, akkor őt sem.
- Mit akarsz – szólalt meg hirtelen mély bariton hangján, miközben ónix színű szemeit lassan az érkezőre emelte. Egy fiatal férfi sétált elé a vízen két megtömött táskával majd az egyiket a kezébe dobta és azzal a mozdulattal, még megigazította szemüvegét. Szürke tincsei mögül pillantott fiatalabb társára.
- A jó modor még mindig nem az erősséged igaz – nézett rá pajkosan. De a fiú nem viszonozta a gesztust. – ugyan már Sasuke – kun néha legalább elmosolyodhatnál, ha már poén gyárosnak nem vagy mondható – mondta tovább mosolyogva, de Sasuke ugyanolyan hidegen nézett rá. – Bár ha jobban belegondolok téged csak egy emberrel, láttalak hülyéskedni – tette hozzá tűnődve.
- Mit akarsz – szólalt meg újból Sasuke. Kabuto elmosolyodott elérte, amit akart. A hollófekete hajú fiú Naruto említésére dühös lett.
- Küldetésre megyünk. Iwagakurébe.
- Szó sem lehet róla – szelte ketté a Hyuuga birtokot a klán vezetőjének a hangja ki a kapuban állt. Esze ágába sem volt elküldeni fiatalabb kislányát a küldetésre. Hol ott ő maga is tudta, hogy a hokagéval nem ellenkezhet.
- De apám – motyogta a lány ki felszereléssel a hátán állt a férfi előtt – én egy ninja vagyok. Nekem mennem kell.
- Nem. Nem kell – rázta a fejét a Hizashi.
- De hát a hokage parancsolta – ellenkezett a lány.
- Te egy genin vagy – mondta makacsan tovább a férfi – mért küldenének bárhová is ha most nincs semmilyen fajta kisebb eset.
Hanabi tisztában volt vele, hogy apja tudta, hogy ez nem egy gaz szedési küldetés. És épp ezért nem akarta elengedni.
- Oji – san engedd el – hallatszott Hanabi számára a megmentő hang. Hizashi hátra sem nézve válaszolt.
- Neji így elengednéd az úrnődet – szólalt meg epésen. Neji komolyan nézett az előtte álló férfire majd unokahúgára.
- Igen – bólintott. Mire Hizashi hitetlenkedve megfordult.
- Miért – nézett rá kérdőn.
- Mert így megtudja, mitől is védjük a főágat – adta meg a választ. – Jó lecke lesz a számára és többet nem fog éjjel csatangolni az utcákon miközben mi agyvérzést kapunk az idegességtől – nézett keményen a kislányra, ki erre elpirult.
- Úgy is csak útban lesz, mint a nővére – ellenkezett tovább.
- Emlékeztetnélek rá – szólalt meg Neji kicsit most már emelkedett hangnembe – hogy Hinata onee – san most már egyáltalán nincs útban senkinek és rendre veszélyes és magas rangú küldetéseken, vesz részt. Azzal, hogy tapasztalatokat szerzett sokkal hasznosabb lett, mert kezdi leküzdeni félelmét. Talán ez Hanabi onee – sannal is beválna. Azon kívül Naruto a csapat vezetője. Ha más lenne egész biztos én sem engedném el, de ő remek ninja és valószínűleg a következő hokage. Ki mellett lenne nagyobb biztonságba? - Neji végig nagybátyja arcvonásait figyelte, amik egyáltalán nem akartak változni az érvekre végül utolsó mentsvárába kapaszkodva rákérdezett – Vagy azt akarod, hogy a Hyuuga klánt lenézzék?
- Menjél, és ne legyél útba senkinek – mondta végül metsző hangon a férfi. A kislány gyorsan meghajolt az öregebbek előtt és már futott is a keleti kapuhoz.
- Ne aggódj már, nem lesz baja – tette hozzá Neji nagybátyjára nézve mikor a lány már kellő messzeségbe járt.
- És elraktál fogkefét – kérdezte egy szép barna hajú meleg tekintetű nő miközben kisfiú előtt térdelt, és anyáskodóan simogatta fejét.
- Igen – felelte unott hangon, ahogy ezt ilyenkor szokás egy kiskamasz korú gyermektől.
- Na és váltó alsó neműt?
- Anyu – nézett Konohamaru anyjára rákvörösen. Ugyanis a közelben elhaladó csinos kislány meghallva kérdést elkuncogta magát. – Én leszek a hetedik hokage! Kezelj is úgy! – mordult fel a barna hajú.
- Hallgass szépen Naruto-sanra és Shikamaru – sanra rendben van – mondta komolyan édesanyja.
- Tudom anya, tudom – mondta fiú kicsit ideges hangnembe. Megalázónak érezte anyja viselkedését, bár a szíve mélyén tudta, hogy csak jót akar neki.
- Jól van, jól van – adta meg magát a nő. Majd lassan közelebb húzta magához fiát és szoros anyai ölelésbe megpuszilta fejét. Konohamaru tudta, hogy ez egy fontos pillanat az életében. Édesanyja tudja, hogy ez egy magas szintű küldetés. Asumát testvérét is mindig így búcsúztatta ha az valamilyen veszélyes feladatot kapott. Búcsúzóul édesanyja arcára egy csókot adott majd elsietett.
- Anya megyek – kiáltotta be a konyhába Shikamaru.
- Már megint lustulni mész – kiáltott ki szidalmazó hangnembe a szigorú Nara asszony.
- Nem – forgatta meg szemeit a fia – küldetésre megyek.
- És akkor így kell elköszönni anyádtól – csapta le a nő a kezében lévő fakanalat.
- Muszáj – kérdezett rá a fiú – naná úgy sem úszom meg – tette hozzá halkan.
- Mi az, hogy muszáj! El kéne neked egy-két atyai pofon már édes kisfiam – zsörtölődött tovább az asszony
Shikamaru úgy vánszorgott be a konyhába mintha a kivégzésére menne. Az étkezőben az ebéd ínycsiklandozó illata terjengett. A fekete hajú tinédzser oda lépett anyjához majd megölelte. Shikamaru arcán először kellemetlenkedő finnyás mozdulat terült el majd megérezve anyja levendula illatát akaratlanul is elmosolyodott egy kicsit. Nehezére esett bevallani de jól esett neki, hogy az a szigorú kellemetlen nő magához szorítja, és minden szeretetével megsimogatja fekete, becopfozott haját. Érezte abban a pillanatba, ha anyja nem is mondja ki ő vissza, várja. Visszavárja őt hozzá. Hisz neki nincs fontosabb fiánál és férjénél. Habár szigorú és soha nem mutatja ki érzelmeit épp, ezért túl sok van neki belőle. Shikamaru tudta, hogy anyja ezzel az öleléssel akarja azt mondani, hogy ígérje meg, hogy visszajön ide ebbe a hangos családi fészekbe. Mely csak az övüké.
- Most már elég te kellemetlen nőszemély – morogta Shikamaru mire, kaphatott egy kisebb anyai tockost. Ki kerekedett szemekkel és fejét simogatva kapta fel hátára táskáját.
Egyikük sem vette észre, hogy egy szőke hajú árny az összes búcsúzkodást végig nézte. Naruto kapitány miközben a keleti kapu fele sietett gyors iramba elmosolyodott a három teljesen különböző elváláson. Tudta őt is van, ki visszavárja ide, úgyhogy most már nem kellett irigykedő szemekkel nézni őket. Sajnálta a szülőket. Átérezte félelmüket és aggódásukat, hisz ő nap, mint nap visszavárja őt. Nap, mint nap gondol rá. Riválisára, barátjára, testvérére. Igen Uchiha Sasuke neki egy személybe mindig ezt jelentette.
- Ígérem, visszahozom őket épen és sértetlenül – mondta magának miközben lefékezett a nagykapunál. Nem kis önteltség járta át, hogy ő indult el utolsónak mégis ő érkezett elsőnek. Bár ez egy jouninnál elvárható. Naruto intett a kapuőröknek kik majd megőrültek a melegbe. A két kis genin futott be először. A Hyuuga lány még mindig bosszús arccal nézett Konohamarura ki szintén nem illendő pillantásokkal méltatta. Shikamaru szépen nyugodtan érkezett negyedórás késéssel. Mire Narutotól bezsebelhetett egy tarok csapást. A fiúnak ezek után kétszeresen is fájt a feje. Naruto szarkasztikus pillantással nézett csapatára. Mindegyiket egyesével végig mért percekig meg sem szólalt. Shikamaru ezt a totál hülyeségnek tudta be így pont nem foglalkozott a dologgal. Ellenben Hanabi akárcsak ezekben a pillanatokban nővére ő is az ájulás szélén állt. Konohamaru viszont állta Naruto tekintetét mire az megengedett magának egy félmosolyt. Tudta, hogy a fiú számára ő követendő példa és most teljes megtiszteltetésbe érzi magát. Ezen kívül ez egy remek alkalom, hogy bebizonyítsa van olyan jó mint nagyapja a Harmadik hokage ebben a korban.
- Nos akkor lássuk csak – csapta össze a tenyerét Naruto – Egy remek zseni chuunin két genin kikből az egyik a csodálatos Byakugan képességével rendelkezik, míg egy másik kinek akárcsak jó magamnak nagyra törő tervei vannak. Jó csapat vagyunk – bólogatott a jounin. Shikamaru meg csak csóválta a fejét, míg a másik kettő szinte elájult a dicsérettől. Majd hirtelen komoly pillantásokkal kezdte el nézni a csapatot a szőke.
- Először is leszögezem. Nem vagyok tapasztalt jounin – mondta szokatlan erényes és követendő hangnemébe. – Ezért Shikamaru nem egyszer fogom kérni tanácsaidat. Ahogy azt Tsunade obba – chan el is mondta – az említett bólintott. – De ettől függetlenül bármire képes vagyok, hogy a falut, ahol szülöttem biztonságba tudjam. Az itt lévő emberek megérdemlik, hogy békességbe éljenek és ugyan ezt a gondolkodást tőletek is elvárom. Ha nem így éreztek, most azonnal menjetek el nem, fogok megharagudni – nézett rájuk, de nekik nem akaródzott elmenni mindegyikük szemében az elszántság tükröződött. – Rendben – bólintott Naruto. Majd sóhajtva rátekintett a két geninre.
- Gondolom egyikőtök sem volt még S szintű küldetésen – két említett nem válaszolt de látszott rajtuk, hogy nem igazán örülnek ennek a gondolat menetnek. Hanabi szégyenében, míg Konohamaru dühében vörösödött el – sejtettem – folytatta Naruto. – Ezért a következő lesz a felállás. Hanabi - chan te mindig maradj Shikamaru mellett ő jól képzett és okos ninja biztos sokat, tanulhatsz tőle ezen kívül bármikor, megvédhet. Konohamaru te nehezebb esettnek tűnsz, mint Hanabi – chan így mellettem maradsz – mire a két genin bólintott Shikamaru pedig átkozta a fiút. Tisztában volt vele, hogy a Hyuuga lánynak egy haja szála sem görbülhet meg nemesi rangja miatt. Nem kis feladatott adott rá ezzel. – Alakzatot akkor veszünk fel, ha Shikamaru vagy én jeleznénk. Ami a következőből fog állni. Előttem Konohamaru, egyvonalban velem Shikamaru, mi mögöttünk pedig Hanabi – chan ki abban a pillanatba aktiválja a byakugant. A támadó sor leginkább Konohamaru és én alkotjuk – szögezte le Naruto. – Bocsi de úgy gondolom, hogy nekünk jobb reflexeink vannak – nézett Shikamarura Naruto.
- Ezzel teljesen egyet értek – bólintott rá az említett.
- De ettől függetlenül, ha úgy látom, hogy a helyzet nem neked való Konohamaru azonnal Shikamaru mellé mész – nézett metszően a kapitány a barna hajú geninre.
- De miért – kezdődött az ellenkezés – lehet, hogy nem vagyok olyan jó, mint te de közel járok hozzá – ordibált rá Konohamaru.
- Ne kiabálj a Naruto kapitánnyal és hallgass rá – pirított rá Hanabi. – Ő sokkal nagyobb tudású, mint te.
- Igaza van – ásított Shikamaru miközben megjegyezte, hogy a lánnyal legalább nem lesznek problémák. – Egyébként nem azért küld hátra hozzám, mert félti az életed vagy valami.
- Pontosan – bólintott Naruto. – Ha a helyzet úgy adódik akkor neked, kell majd helyettem tenni a nagy dolgokat. Shikamaru mellett sokáig voltam. Tisztában vagyok az erejével és a gyengeségeivel. Ha esetleg úgy adódna a helyzet, hogy kilátástalan ő az egyetlen közülünk, aki valami értelmesre rájöhet. Ez mindig így volt és így is lesz. Azért maradtam mindig Shikamaru mellett a végéig, mert én képes voltam megvédeni és egyben támadás terveit is, biztosítani. Úgy gondolom ez egy igazán nemes és becsületes feladat. Nem igaz – kacsintott Naruto Konohamarura ki hirtelen nem bírt megszólalni. Majd Naruto a kislány fele fordult.
- Hanabi – chan is oszlopos tag lesz – mosolygott rá. – Hinata tökéletes támadó és védekező chuunin. Bár szerintem az utóbbit jobban végzi. Épp ezért téged teljes állású védekező ninjának állítanak. Így lesz két teljes és két felváltott technikai ninjánk. Szerintem ez remek felállás nekünk.
- Keleti irányba indulunk először – folytatta tovább Naruto. – Ki kerülünk a piros körzetből amilyen gyorsan, csak lehet. Utána minél inkább meglapulunk. Úgy gondolom, nem mi leszünk az egyetlen csapat. Lehetséges, hogy ellenségeinkkel is összefutunk, hisz ez nekik sem lehet teljesen jó. Már ha nem ők állnak a háta mögött. Mindenfajta egyéni akció és személyes bosszú tiltva van. Bár ez utóbbiak inkább csak rám jellemző – tette hozzá tarkóját vakarászva. – Gondolom minden fajta ninja felszerelést, elhoztattok, de azért nézzetek rá, hogy tényleg itt van e. Ha másért nem is, akkor azért, hogy én lelki békémért– mire mindhárom felmutatta ninja harci készletét.
- Nagyszerű akkor azt hiszem mindent megbeszéltünk. Igaz – nézett kérdőn Shikamarura.
- Egy valamit kihagytál – nézett fel a zseni a jouninra.
- Oh – szontyolodott el Naruto – és mi az!
- A szokásos baromságaid – forgatta meg a szemeit Shikamaru. – Tudod, hogy adjunk bele mindent. Meg, hogy egy csapat vagyunk. Ez az én ninja utam… meg ezek.
- Ezeket inkább csak saját magam bíztatásra mondom – motyogta a fiú. Majd hirtelen középre tette a kezét és kérdőn nézett a másik háromra kik kapcsolva összetették kezeiket.
- Esküdjünk meg arra, hogy egész biztos, hogy itt még egy jót röhögünk ezen az egészen – mondta vigyorogva Naruto.
- Rendben – vágta rá Konohamaru.
- Kellemetlen, de jól van – mondta unottan Shikamaru miközben félre, húzta szája szegletét. A kis Hanabi keze remegett legfelül de bólintott.
- Akkor háromra – mondta izgatottan Konohamaru.
- Háromra – bólintott Hanabi.
- Jó – mondta Naruto – három – kiáltotta hirtelen.
- Esküszöm – hangzott fel hirtelen négy teljesen különböző hangnem de egy közös volt bennük még pedig az elszántság mely a szívük mélyéről zengett. Majd egy fél perc múlva az eddig ott lévő Naruto csapat már messze járt.
A főzés az Istenek ajándék. A fűszer az Ördög ajándéka. Úgy látom, ez neked túl fűszeres volt. by One piece (Black leg Sanji)
