Tisztelt Papp László Tanár Úr!

Örömmel találtunk rá az interneten az Ujhelyi Imre Közép és Felsõfokú Szakképzõ Iskola és Kollégium honlapjára. Meglepetéssel olvastuk az iskola történetét bemutató írást, a kezdetektõl a jelenlegi helyzetéig.

Gratulálunk az intézményt bemutató sokoldalú tájékoztató anyag megszerkesztéséhez. Sok új, de részben szomorú ismereteket is kaptunk. Különösen az iskola története volt számunkra érdekes, hiszen annak alakulását mi is átéltük, mint az egykori igazgatójának. ig. helyettesének, tanárának, Varga Gézának a gyermekei.

Édesapánk csermajori mûködésérõl néhány kiegészítést szeretnénk tenni:

1922-ben került a Magyar Királyi Földmûvelésügyi Minisztérium állományába, mint gazdasági gyakornok. Szakmai pályafutását gazdasági tanárként a láncpusztai M. Kir. Mezõgazdasági Tejipari Szakiskolánál kezdte. Amikor a szakiskolát 1929-ben áthelyezték Csermajorba a tanszemélyzettel együtt, Õ is átköltözött ide. Ezt bizonyítja, hogy a "Csermajor elsõ tanárai és végzõs hallgatói 1929-1930 tanévben" c. beírás után közölt tablón a fényképe az igazgató fényképe mellett baloldalon van., de a neve az ezt követõ "Tanári kar névsora" felsorolásban is szerepel. Itt tanított 1930 júliusáig, amikor a Földmûvelésügyi Minisztérium áthelyezte Mohácsra, hogy megszervezze az ottani mezõgazdasági szakképzést.

1932-ben bízták meg az 1930-ban Szentlõrincen létrehozott Téli-gazdasági Szakiskola vezetésével.

1940-tõl Budapestre, a Földmûvelésügyi Minisztérium Gazdasági Szakoktatási Fõosztályára helyezte, kerületi tanulmányi szakfelügyelõnek.

A Gazdasági Szakoktatási Fõosztály személyzete 1944 õszén a háborús események miatt Budapestrõl Csermajorba menekült. 1945 elsõ hónapjaiban Gíber János igazgatót tisztségébõl politikai okok miatt leváltották, és Édesapánkat nevezték ki ideiglenes jelleggel az akkori csermajori intézet vezetõjévé. 1945. március 27-én a közeledõ háborús események miatt, a tantestület egy része és a Minisztériumi személyzet az iskola lovasfogataival nyugatra menekült.

Mi 1945 októberében tértünk vissza Csermajorba, majd amikor 1946-ban Gíber János igazgatót a keszthelyi mezõgazdasági Akadémiára helyezték, ismét Õt bízták meg az iskola és a gazdaság irányításával. 1946 õszén Édesapánkat visszahelyezték a Földmûvelési Minisztériumba.

Dobai Gyula igazgató távozása után, 1947 tavaszán nevezték ki a Csermajori Állami Mezõgazdasági Tejipari Szakiskola és Tejgazdasági Szaktanácsadó Állomás igazgatójává. Ezt a tisztségét 1948 õszéig, az iskolák államosításáig látta el. Ekkor nevezték ki a soproni Orsolya apácák mezõgazdasági gimnáziumának igazgatójává. Az iskolát 1950-ben Sopronban megszüntették és az 1950/51-es tanévtõl kezdõdõen összevonták a csornai mezõgazdasági iskolával. Mint tanárt, õt is áthelyezték Csornára. Mivel lakást ott nem tudtak részünkre biztosítani, ezért kérte áthelyezését Csermajorba, az akkor üresen lévõ tanári állásba. Az iskolai ebédlõ és konyha feletti emeleten kaptunk lakást.

Sipos László igazgatósága alatt igazgató helyettesként, Sipos László 1956 októberi távozása után az Õ vezetésével fejezték be a tanévet. (A mellékelt képen Õ mondja az 1956/57 tanévet záró beszédet.) A következõ tanévtõl nyugdíjba vonulásáig tanárként tanított. 1961-ben az iskolaév befejezése után költöztek el Csermajorból.

Az iskola történetéhez néhány dolgot tennénk hozzá. Az egységes, jól szervezett felépítésû és a kor akkori fejlett mezõgazdasági és tejipari technológiáival mûködõ Magyar Mezõgazdasági Tejipari Szakiskola felbomlása és "hanyatlása" 1947-ben, a mezõgazdasági szakképzés megszûnésével kezdõdött, és az amint a honlapon a "Csermajor történetében" olvasható: "Az 1950-es esztendõ két okból is jelentõs dátum Csermajor életében. (...) - a mezõgazdasági szakemberek képzésének megszûnése miatt - a tangazdaság átadásra került a Pusztacsaládi Állami Gazdaság számára". Ez a változás a gazdaság életében jelentõs visszaesést okozott. (Sertések telepítése az önitatókkal felszerelt nagyméretû tehénistállóba, traktorok és egyéb gépek elvitele stb). Az 1950-es évek elején - Sipos László igazgatóságának kezdetén - a tejüzem üzemeltetését a soproni Tejipari Vállalat vette át, s mint az iskola vezetésétõl független üzem mûködött tovább.

A tejipari Technikum ennek ellenére fejlõdött. 1952 tavaszán elkezdték építeni a tornacsarnokot és a kémiai laboratóriumot magába foglaló épületet a Fõépület nyugati sarka mögötti területen. ( Ennek építésében a nyári szünidõben, mint segédmunkás diákok, Reinitz Károllyal - Reinitz Antal késõbbi szakoktató bátyjával - én is /V.I./ részt vettem.

Az 1990-es évek közepe tájékán tett látogatásunk alkalmával a régi kavicsos út helyett már bitumennel borított utat, az út mentén közvilágítási kandelábereket és szépen virágosított parkot láttunk.

Az iskola történetét bemutató írásban közölt képek között örömmel fedeztük fel a Szt. Imre kápolna szépen felújított belsejét és külsejét, és azt a bejegyzést: "kedves hagyomány, hogy egy-egy osztály a sikeres záróvizsga után együtt vonul át a kápolnába hálaimát mondani", és minden évben megtartják a Szt. Imre búcsút. (Édesanyánk a menekülésünk alatt megfogadta, ha minden baj nélkül visszatérünk Ausztriából, oltárterítõt készíttet höveji hímzéssel. Sokáig ez a szép terítõ borította az oltárt). A háború után a kápolnában még néhány évig minden vasárnap volt szentmise, amelyen az akkori tanulók jó része is ott volt. A szentmisét Nagy Lajos vitnyédi plébános mutatta be, mindig Mészáros János bácsi, a "parádés kocsis" hozta ki Vitnyédrõl és vitte vissza. Sajnos ez a gyakorlat Sipos László igazgatása alatt megszûnt. 1974-ben, amikor elõször jártunk újra Csermajorban, akkor éppen a kápolnából kijövõ "majori õslakósokkal" találkoztunk, akik örömmel mondták, hogy újra tartanak vasárnaponként szentmisét. A honlap 2010. április 7-i módosítása szerint évente már csak egy alkalommal, decemberben tartanak szentmisét. Kár!

A honlap "Elfogynak a lakosok" c. részében a Rábaközi Hírlapban 2009.05.13.-i számából közölnek írást Turbók Attilától "Elfogynak a lakosok a házakból" címmel. A honlapon közöltekben olvasva : "A településrõl egyre fogynak a lakosok. (...) ... ahol néha ötven-hatvan család is lakott. (...) .. az õslakosság jobbára eltûnt Csermajorból:" A szöveg alatt bemutatott képen a régi "Cseléd-házak" egyike látható. A kiugró részen volt Reinitz Zoltán bognár mester lakása, ahol Csermajor kis élelmiszer boltja volt. (Késõbb a bekötõ út mellett épített családi házukban mûködött a bolt).

A 2010. április 7-i módosításban olvasható: "az istállók újra benépesülnek (szürke marha, mangalica, cigálya...). Reméljük ezzel a majori rész talán egy kicsit megújul, mert 2003. pünkösdkor, ott jártunkkor az épületek nagyon siralmas állapotban voltak. A tehénistállóban lévõ szarvasmarhák a padozaton vastagon lévõ trágyában szabadon mászkáltak, a látvány egyáltalán nem mutatta a gondos állattartás körülményeit.

A jól szervezett és egységesen mûködtetett Csermajori Állami Mezõgazdasági Tejipari Szakiskola és Tejgazdasági Szaktanácsadó állomás 1947. év utáni széthullása mintapéldája volt az akkori mezõgazdasági és ipari politikának.

Tisztelt Tanár Úr! Elnézését kérjük, hogy így elkalandoztunk a múlt felidézésében, de a Csermajorban töltött években Csermajor nekünk is a "nyugalom szigete" volt, amint azt a vendégkönyv egyik bejegyzése is tartalmazza. (Kivéve a háború végi hónapokat).

Szívélyes üdvözlettel:

Pallosné Varga Zsuzsanna és Varga István

Mellékelt képekhez: a leány csoportokról a fotók a Dégay házaspár csermajori mûködése alatt: 1952-57 között készültek.