Csermajorból indult

      1936. évet jelzett a naptár, amikor ismerõsei biztatására Németh Péter, egy dunántúli sokgyermekes kis paraszti család gyermekeként felvételre jelentkezett a Magyarországon egyedül tejipari képzést adó csermajori Magyar Királyi Tejipari Szakiskolába. A 60-80 fõ jelentkezõbõl 30-at vettek fel és nagyon örült, hogy a felvettek között lehetett. A felvett diákokat az akkori elõírásoknak megfelelõen az ország különbözõ tejüzemeiben egyéves elõgyakorlatra helyezték ki.
      Németh Péter az M. Kir. Állami Ménesbirtok kisbéri - alsóvasdinnyei - tejüzemébe került, ahol a gyakorlatban elsajátította a vaj, sajt, túrógyártást, a fejést és a mesterséges borjúitatást.
      A gyakorlati év eltelte után megkezdõdött az elméleti képzés Csermajorban. Az oktatás igen intenzív volt, a tejipar minden területére kiterjedt. Az elméleti képzés mellett a tejüzemi termelés minden fázisát a tanulók végezték. A második év végén elméleti és gyakorlati vizsgát kellett tenni, és az eredményesen vizsgázók sajtmesteri és sajtmestersegédi oklevelet kaptak.
      1939 júliusában a vizsgabizottság egyik tagja a Nyugat-Magyarországi-Sajtgyárak tulajdonosa, Stauffer Sándor volt, aki vizsgák után kiválasztott 5 fõt és különbözõ üzembe helyezett el. Németh Péter az egyik, ementáli sajtot gyártó üzembe került, ahol svájci szakember vezetése mellett dolgozhatott és fejleszthette tudását.
       A Stauffer cég után a Derby Sajt és Vajtermelõ Részvénytársásághoz került, amelynek központja Budapesten volt, üzemei viszont Baranyában voltak. Feladatként a minõség javítását kapta.

Munkavállalás Kárpátalján
       Az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ (O. M. T. K.) 1940. évben pályázatot írt ki az akkori Magyarországhoz visszacsatolt kárpátaljai területeken tervezett sajtgyártás megszervezésére. A pályázata sikeres volt, és 1941 tavaszán megbízást kapott a Ruszinszkó-Rahó-Körösmezõ melletti havasok (Menesul és Hoverla) tejtermelésének és feldolgozásának megszervezésére.
       A Kárpátalja lankás lejtõin elterülõ legelõk egyenrangúak voltak a svájci alpesi legelõkkel, csak a feldolgozó korszerûtlen. Az üzem egy faházban volt, felszerelését egy 1200 literes rézüst, csavaros prés, pár érlelõ, mosogatótartár tette ki. A vizet a hegyoldalban lévõ forrásvíz szolgáltatta, deszkából készült csatornán.
       Naponta 1 db 80-90 kg-os ementáli sajtot gyártottak, és 3-4 napig tartó száraz sózás után a tiszaborkúti faluba szállították a felszíni érlelõbe. A sajt végül az OMTK budapesti központjába került.
       A háborús évek nem teltek el zavartalanul Németh Péter életében sem. 1942-ben behívták katonának és végül hadifogságból 1946-ban térhetett haza.
       A villányi sajtüzemben vállalt munkát, mint üzemvezetõ sajtmester. Gyártották az ementáli, a trappista, edámi és az óvári sajtot. Az 1949. évi államosítás után a tamási tejüzembe helyezték át, majd Szekszárdra, ahol 5-6 sajtüzem gyártásvezetõje volt. Aztán Zalaegerszeg következett, ahol 1955. évig a megye tejüzemeiben sajtgyártás nem volt, ezért a feladat adott volt, elindítani a trappista sajt gyártását. A gyártás feltételeit két hónap alatt megteremtették és exportálásra is sor került.
       A rövidre tervezett zalai tartózkodásból három év lett, mivel a zalaszentgróti vajüzemet átépítették és be kellett indítani ott is az ementáli sajt gyártását:
       1960-ban újabb munkahely várta a fõvárosban, a BTV budafoki ömlesztõüzemében mûvezetõ lett, majd az export termékek minõsítését végezte.
1969: Irány Libanon
      1969-ben a Tejipari Tröszt és egy libanoni cég megállapodott, egy közös tulajdonban lévõ ömlesztõüzem felépítésére Bejrú-Tripodi közötti térségben, a tengerparton. A modem gépekkel felszerelt ömlesztõüzem dobozos és blokk sajt gyártására volt alkalmas. Továbbá hûtõtárolóval és raktárral rendelkezett.
      1969 októberében útra kelt a család, hogy az üzem építkezésénél és a szerelésnél jelen legyen. 1970 tavaszára elkészült az üzem, elkezdõdött a gyártás. A szakmai technológiai részt családi vállalkozásban végezték: Németh Péter az üzem általános munkáinak betanítását, felesége a laboratóriumi munkákat és a nõk betanítását, a lánya pedig az adagológép kezelését végezte. Az ömlesztési alapanyag zöme Magyarországról érkezett.
      A kiküldetés 1972 tavaszáig tartott és eredményesen zárult. Alig érkezett haza családjával, amikor jött a hír; a magyar-libanoni közös tulajdonú üzem a közelkeleti, fõként a libanoni háborúskodás áldozata lett.
Újra itthon
       Idehaza új kihívások várták. A Sasad Mgtsz törökbálinti tejüzemében elvállalta a szakmai irányítást, majd a tejüzemi és jégkrémüzemi munka következett. A gyártósor gépeit a dániai Grahm cég szállította. Részt vállalt a jégkrémüzem beindításában, ahol a LEÓ márkanév alatt pálcikás, poharas és családi dobozolású jégkrémeket gyártottak.
       Mint üzemigazgató, 1981. június 1-jével, 60 évesen innen ment nyugdíjba: Élete élõ történelemként szolgálhat mindannyiunk számára.

        Nyugdíjazása óta sem szakadt el a tejipartól. Közel 80 évesen Németh Péternél a pihenés csak papíron érzékelhetõ. Hogy mi hajtja? A csermajori iskola indíttatása, az ipar szeretete, ami párosul jó egészségi állápotával. A 46 évig tartó folyamatos, sokoldalú tevékenysége, helytállása a mában példaértékû a mai fiatalok számára.
        Kívánjuk, még sokáig legyen képes jó egészségben nyomon követni átalakuló tejgazdaságunk fejlõdését, az pedig tagadhatatlan, hogy gazdag sajtmesteri tapasztalataira a mai világunkban is szükség van.


 



 



A sajtmester