A turul. Felhívás a palóc magyarság esmértetésére, 1817-ben

1817-ben pályatétel hirdettetett meg a Tudományos Gyûjtemény a korszak legjelentõsebb hazai

tudományos folyóiratának elsõ évfolyamában.1 A pályázati kiírás közzétevõi A Palótzság Esmértetése

különbféle tekintetben címû pályatételükre elsõsorban a palócság nyelvjárási sajátosságainak leírását

várták a pályázóktól.Akibontakozó nemzeti romantika jegyeit magán viselõ felhívás alaptétele az volt,

hogy a jelen vizsgálatából következtetni lehet a magyar múltra,azaz a palócok által megtartott régi ma-

gyarságból a honfoglalás kori állapotokra.Ennek megfelelõen a nyelvi adatok mellett kérték a palócok

földrajzi elhelyezkedésének,testi-lelki jellemvonásainak és szokásainak ismertetését is.

Noha a XVIII.század végétõl megindult hazánkban is a néprajzi érdeklõdés kibontakozása,s ennek

elsõ nagy jelentõségû tényeként 1782-ben a pozsonyi Magyar Hírmondó megjelent Révai Miklós

híres fölhívása a népköltészet –a Volkslieder –gyûjtésére,továbbá a XIX.század elsõ évtizedében már

a palócokra,mindenekelõtt sajátos nyelvükre is felfigyeltek tudós férfiak,2 mégis szokatlannak,és így

megokolandónak tetszhetett a témaválasztás maguknak a kiíróknak is.Ezért születhetett a lapot járató

tudós és literátus közvéleményt meggyõzni kívánó szerkesztõi megjegyzés:„Sokan tréfára fogják ven-ni

tudják, hogy a Szepesi Németeknek és az Erdélyi Szászoknak már Idiotikonjuk [tájszótáruk ]vagyon;

Két esztendõvel a pályatétel kiírása után,1819-ben közölte a Tudományos Gyûjtemény a –valószí-

nûleg –egyetlen beérkezett pályamûvet,Szeder Fábián A Palóczok címû dolgozatát.3 A szerzõ,teljes

nevén Szeder Fábián János ekkor 35 éves volt.

Szeder a Hont megyei Csáb községben született 1784.június 24-én,4 minden jel szerint adózó csa-

ládból.Gimnáziumi tanulmányait Érsekújvár és Komárom iskoláiban végezte,majd 1797 –98-ban Esz-

tergomban tanult.Esztergomban jeles tudósok voltak a tanárai.Aszónoklattant Kultsár István adta elõ,

költészetre pedig éppen az a Révai Miklós nyelvtudományunk úttörõje tanította,akinek híres népkölté-

szeti felhívását már idéztük.Révai felfigyelt Szeder palóc kiejtésére,s egész életre szóló útmutatást

adott neki.Szeder harmadik,összegzõ palóc tárgyú közleményében,1835-ben így emlékezett vissza

kedves mestere biztatására:„De egyébként sem egy hirtelen magam meggondolása és a palócokra vala-mi

nyelvünknek.”5

Szeder Fábián bölcseleti tanulmányait a pozsonyi akadémián fejezte be.Rövid írnokoskodás és egy-

házi gazdasági hivatalnokoskodás után 1803.november 5-én Pannonhalmán belépett a Szent Bene-

dek-rendbe.Teológiai tanulmányait Gyõrött és Pannonhalmán végezte,és 1808.augusztus 23-án pappá

szentelték.Ebben az évben kezdte meg pályája elsõ szakaszát,1832-ig tartó,24 esztendõs gimnáziumi

tanárkodását.Szeder a bencés rend számos dunántúli és felvidéki gimnáziumában tanított,egyre jelen-

tõsebb feladatokat kapva.1811-ig Esztergomban a szónoklattan tanára,1811 –12-ben Gyõrött a költé-

szeti osztályban tanít,majd 1812 –13-ban ugyanitt már igazgató.1813 –1816 között a soproni gimnázi-

42

1 Tudományos Gyûjtemény 1817.I.köt.114 –116.old.

2 Horváth, Petrus: Commentatio de initiis,ac maioribus Jazygum et Cumanorum eorumque constitutionibus.

Pestini 1801.Pápay Sámuel: A ’magyar literatura ’esmérete . I.köt.1 –2.rész.Veszprém 1808.

3 Tudományos Gyûjtemény 1819.VI.köt.26 –46.old.

4 Életrajzgyûjteményekben más adatok találhatók születésének helyére és idejére vonatkozólag.Klemm Antal a

csábi anyakönyvek hiteles adataira hivatkozva 1784.június 23-át adja meg születési dátumaként (Klemm: Sze-

der Fábián nyelvtudományi és nyelvmûvelõ mûködése.Pannonhalmi Szemle,VI.(1931),l.228.),Szinnyei Jó-zsef

(Magyar írók élete és munkái,XIII.köt.Budapest 1909.536.old.)és az Új Magyar Irodalmi Lexikon (3.

köt.,Budapest 1994.1923.)1784.június 24-érõl tud.

5 Szeder: A Palóczokról.Tudományos Gyûjtemény,1835.II.köt.4 –5.old..um élén áll.Egy évi Dömölkön eltöltött hitszónokság után ismét Gyõrbe kerül,1817 –19-ben házfõnök

és a gimnázium igazgatója.1819 –1824-ben Nagyszombatban,1824 és 1826 között Komáromban,

1826 –1830-ban Esztergomban tanít,majd 1830-ban kinevezik Pannonhalmára a rend III.évi bölcselet-

hallgatóinak nevelés-,esztétika-,oklevéltan és tanmódszer tanárának.Tanári munkája mellett betöltöt-

te a pénz-,ásvány-és régiséggyûjtemény õrének tisztét is.

Szeder Fábián az 1820-as években országosan elismert tudóssá vált.Rendszeres levelezésben állt

kora legnagyobbjaival.Összeköttetésben volt Kazinczyval, Kisfaludy Károllyal, Döbrentei Gáborral,

Szalay Lászlóval, Horvát Istvánnal, Fejér Györggyel és másokkal.6 Mint szépíró is,gazdag munkássá-

got folytatott.Költeményeket,vígjátékokat,elbeszéléseket és meséket írt az Aurorá az általa szer-

kesztett Urániá a Felsõ Magyarországi Minervá a Szépliteratúrai Ajándék a Hasznos Mulat-ságok

Tudományos értekezései,ismertetései,bírálatai az Egyházi Tár a Tudományos Gyûjte-mény

és a Közhasznú Ismeretek Tárá láttak napvilágot.

Nyelvészeti munkásságának középpontjában a magyar nyelv szókincsének összegyûjtése állott.

Legértékesebb szótárírói mûködésében nagy magyar-latin-német szótára amely 1064 nagyon sûrûn te-

leírt ívrétû lapon körülbelül 60 ezer szót ölel föl.Nagy kéziratos munkája az 1840-es években született.

De behatóan foglalkozott a magyar nyelv szerkezetével,szabályszerûségeivel is.Ez utóbbi témában

különösen az 1820 –1830 közötti években mélyedt el.A pannonhalmi kézirattárban található Magyar

Grammatika címû,359 negyedrétû lapból álló,de csak 181 lapon kidolgozott kézirata,amely

1826 –27-ben keletkezett.Nyelvtudományi mûködésének felemás elismerése volt,hogy az illetékesek

1830-ban a pesti egyetem magyar nyelvi és irodalmi tanszékére elsõ helyen jelölték,a katedrát mégsem

õ,hanem Horvát István kapta meg.Pesti egyetemi pályafutásának meghiúsulása egyben pályájának is

új irányt szabott.1832-tõl Pannonhalma levéltárnoka,majd 1838-tól könyvtárnokká nevezték ki.

A Magyar Tudományos Akadémia 1831.február 17-én levelezõ tagjává választotta,és tudjuk,hogy

Döbrentei és Toldy Ferenc az 1830-as években rendszeresen küldött Szedernek könyveket és pályamû-

veket hivatalos bírálatra és mûszavak kikeresésére az Akadémia számára.Szeder ezek után méltán szá-

mított arra,hogy a tudós társaság rendes tagjai közé fogadja.Mivel hosszú évek és sok-sok ígérgetés

után sem teljesült jogos vágya,1837.február 12-én kelt levelében levelezõ tagságáról is lemondott.

„Hazafias buzgóságomnak a pártolatlanság miatt így egészen kialudnia kellett” –írja lemondó levelé-

ben.7

Az 53 éves tudós csalódottan vonult vissza rendje csendjébe,és mint gazdasági szakember szolgált

tovább.1841-tõl haláláig a rendi birtok jószágkormányzója volt Komáromfüss községben.Ezekben az

években látott hozzá nagy kéziratos mûvének,magyar-latin-német szátárá összeállításához.1859.

december 13-án hunyt el utolsó állomáshelyén.AJóisten hosszú,munkában és eredményekben gazdag

élettel ajándékozta meg,mégha a földi hatalmak nem is mindig méltányolták érdemeit.AXIX.század-

ban a magyar bencés írók között Czuczor Gergely és Guzmics Izidor mellett Szeder Fábián tette a legna-

gyobb szolgálatot a magyar nyelv ügyének.

És most,Szeder Fábián életútját és munkásságát végigkísérve,térjünk vissza írásunk kiindulópont-

jához,a 190 évvel ezelõtti felhívás eredményeként a Tudományos Gyûjtemény 1819-ben közölt pá-

lyamûvéhez,A Palóczok A dolgozat rövid,programadó bevezetés után két fejezetben tárgyalja a

palóc magyarság nyelvjárási sajátosságait és egyéb szokásait.Szeder mûve elsõ mondatában leszögezi:

egyenként szemre vennünk és azoknak valamennyi különösségeit feljegyeznünk.” Õ maga e nagy és ne-

mes munkához szûkebb pátriája,a palóc magyarok megismertetésével kíván hozzájárulni.Bevezetõje

másik figyelemreméltó tétele,hogy csak a köznép szokásait fogja vizsgálni.Az „õsi ”kultúrát hagyomá-

nyozó palóc köznép felfedezése így a kor társadalomtudományi érdeklõdésének jellemzõ megnyilvánu-

lása.Régi és népi azonosítása,és mindkettõnek különössége értékhordozó volta –ezt várja el a kor tu-

dományossága a felfedezésre váró népi kultúrától.A palócok kultúrája ilyen volt a kortárs értelmiség

szemében,ráadásul tisztázatlan eredetük izgalmas õstörténeti felfedezéseket is sejtetett.

A dolgozat elsõ részében,A palócz magyarságról alcím alatt Szeder nyolc pontban foglalja össze a

palóc (mindenekelõtt az általa jól ismert honti és nógrádi)nyelvjárás jellegzetességeit.Megállapításai,

példái ma is érvényesek.

43

6 Levelezésébõl többet kiadott Récsei Viktor az Irodalomtörténeti Közleményekben (1899.IX.évf.471 –485.

old.)és Kõrösy László: Szeder Fábián és levelei Guzmics Izidorhoz.Figyelõ,V.71 –68.és 134 –144.old.

7 A M.Tudós Társaság Évkönyvei.1840.IV.köt.40.old..A palóczok egyéb szokásairól címû második részben tüzetesen leírja a palóc faházat és berendezését,

a nõi és férfi viseletet;a játékok közül a mancsozás a karikázás”§’׬? pilinckázás ismerteti.Szól a pa-

lócok lelki és testi tehetségérõl:jó kedélyükrõl,vendégszeretetükrõl,szemérmességükrõl.

Dolgozatával Szeder új mûfajt teremtett.Ez volt az elsõ a magyar táji csoportokról megjelent önálló

dolgozatok sorában.Hatása felfedezhetõ a népnyelv és a szokások további kutatásában,így pl.Hollók

Imré a gömöri barkókról szóló,Plánder Ferenc Göcsejrõl írott munkájában,és az õket követõ

sok-sok népismereti,magyar népcsoportokat bemutató írásban a 19.század folyamán.Kõváry László

1842-ben egyenesen õrá hivatkozva sürgette a székely nyelvi sajátosságok búvárlatát:„Vagy mért ne

8

Apályatétel kiírója,Horvát István pedig a következõ szavakkal köszöntötte a szerzõt és úttörõ tanul-

mányát:„Nem küldhetél nekem kedvesebb ajándékot a palóc magyarság esmereténél. Én tettem a paló-cokról

1817-ben a talán elõtted nem esméretlen kérdést, csekély de mégsem megvetõ [megvetendõ ]ju-talom

mestered.”9

Szluha Mártonnal beszélget Pálmány Béla

2006-ban a budapesti Heraldika Kiadó gondozásában impozáns új mû jelent meg a Felvidéki nemes

családok ”sorozat I.köteteként,„Árva Trencsén Zólyom vármegye nemes családjai” címmel.A720 ol-

dal terjedelmû,családfákkal,színes vármegyei és családi címerrajzokkal díszített kötet szerzõje,Szluha

Márton jól ismert a családtörténetet „segédtudományként ”hasznosító történészek és irodalomtudósok

szakmai köreiben.Korábban már kiadott négy történelmi vármegye –Bács-Bodrog,Liptó,Nyitra és

Vas –nemes családjairól eladdig ismeretlen életadataikat,házassági kapcsolataikat,hivatali tisztségei-

ket feltáró monográfiákat,amelyeket nem csak a magyar,hanem a szlovák és szerb történettudomány

számára is kézikönyvek lettek.

AXXI.század elején szinte hihetetlenül szélessé vált azoknak az „amatõr ”genealógusoknak a köre,

akik történelmi családok nevét örökölték felmenõiktõl,büszkék õseikre,kutatják és ápolják emléküket,

és eközben nagy érdeklõdéssel forgatják a régi és új családtörténeti köteteket.Ugyanakkor maguk is

megpróbálkoznak utána járni annak,ki is volt a családi legendáriumokból ismert dédnagymama vagy

1848-as honvéd szépapa.A magyar levéltárak megnyitották gyûjteményeiket a nagyközönség elõtt is.

Az anyakönyvi mikrofilmeket amatõr családkutatók tömege tekeri nagy türelemmel,a levéltárosoktól

várva segítséget a latin és német szövegek megértéséhez.

Az elmúlt másfél évtizedben,hazánkban szinte újjászületett a tudományos igényû genealógiai kuta-

tás.Az olvasóközönség körében szenzációt okozott az 1989.évi könyvhétre megjelent „Összetört cí-merek”

kötet.„A háború óta ez az elsõ átfogó tanulmány a magyar arisztokrácia szerepérõl és sorsáról ”

–írták joggal a fülszövegben.A szerzõk,Gudenus János József genealógus két évtizedes kutatásának

eredményét,több száz személy egyelõre vázlatos genealógiai adatait Szentirmay László újságíró riport-

44

8 Székelyhonról.1842.139.old.

9 Szeder maga közli 1835-ös tanulmányában.APalóczokról.Tudományos Gyûjtemény,1835.II.köt.3 –41.old.

Teljesítette Horvát kérését is:már 1821-ben megjelent A Palóczokról eredetekre,és Pannóniába való jövete-

lekre nézve címû tanulmánya (Tudományos Gyûjtemény,1821.XI.köt.63 –71.old.),majd A ’Magyar nyelv-

beli Dialectusokról címû munkájában foglalkozik a kérdéssel (Tudományos Gyûjtemény,1829.V.köt.2 –23.

old.)..szerû kérdéseire adott,hazulról és az emigrációból érkezett személyes sorsokat bemutató elemzések

egészítették ki.Azóta Gudenus öt vaskos kötetben adta ki „A magyarországi fõnemesség XX. századi

genealógiája” címû mûvet,amely a XVIII.századtól korunkig vezeti a magyar történelem formálásá-

ban egy évezreden át vezetõ szerepet játszó,a politikai,gazdasági és kulturális életet meghatározó bá-

rói,grófi és hercegi nemzetségek ágait.Végül a „reprint ”könyvkiadás fellendülése valódi reneszánsza

lett a száz éve kiadott vármegyei nemesi monográfiák újraközlésének.

Mostanában nincs olyan esztendõ,hogy ne jelenne meg két-három,új kutatáson alapuló,tiszteletre

méltóan alapos genealógiai mû,amelyek családok,vármegyék,népcsoportok (pl.az erdélyi ör-

mény-magyarok)családfáit tárják fel.

Mindazonáltal a jelenségrõl,a családtörténet iránti érdeklõdés tömegessé válásáról,a genealógia je-

lentõségérõl,a mai ember számára levonható tanulságairól fontosnak érezzük a gondolatcserét Szluha

Mártonnal.Abudai Svábhegy alján,egy modern villalakás jó ízléssel berendezett –számunkra irigylés-

re méltóan tágas –dolgozószobájában a könyvespolcokat ismerõs klasszikus genealógiai kötetek soro-

zatai töltik meg,az íróasztalon mai korunk jelképe,egy számítógép áll.Vendéglátóm most is dolgozott,

következõ felvidéki kötetét,Szepes és Turóc vármegyék nemességének feldolgozását készítette elõ ki-

adásra (azóta megjelent),emellett munkatársakkal,a közös szenvedély által összekötött barátokkal is

sokat beszélget.(Régóta tegezzük egymást,ezért hiteltelen lenne,ha „szertartásosan ”magázódnánk.)

•Valóban,építészmérnök vagyok,betöltöttem a 70.életévemet.Öt éve elhatároztam,hogy teljes

erõmmel a genealógiával foglalkozom.Családom régi felvidéki nemesi família,de a XVIII.század ele-

jén Vas megyébe költöztek.Üknagyapám,Szluha János 1780-ban mint „szegények ügyvédje ”

(advocatus pauperum)kapott állást Kõszegen a kerületi ítélõtáblánál és megházasodva Vas megyében

telepedett le,ott is halt meg 1825-ben.Kõszegen jártam iskolába,számos vasi kisnemesi származék tar-

tozott a rokonságunkhoz,akikrõl sok érdekes,néha hihetetlennek tûnõ történetet hallottam a rokonok-

tól.Mint az igazsághoz rendkívül ragaszkodó ember úgy találtam,hogy a családtörténetek ingatag tala-

jon állnak,a sznobság mindig hozzátesz valamit az õsök érdemeihez.1848/49-ben is mindenki legalább

honvéd százados volt (Bona Gábor munkássága révén ma már ismerjük a fõhadnagyokat,hadnagyokat

is),a polgári tisztségeket is feljebb emelték a valóságosnál.Elhatároztam hogy a családtörténet igazi,

hiteles forrásaihoz nyúlok vissza,ezért megjelent könyveim egy kicsit szárazabbak,mint a korábban di-

vatos,szinte regényes családtörténetek (pl.a Baross,a Dessewffy,a Tahyak),de tudatosan a tényekre

szorítkozom.

Világméretû a családtörténet reneszánsza.Sokan tudják,hogy az Egyesült Államok Utah államában

székelõ mormon egyház a világ összes anyakönyvét mikrofilmezi és feldolgozza.Megkeresett az utahi

International Genealogical Center és kérdõíven hozzájárulásomat kérte,hogy adataimat felhasználhas-

sa –akár a megzenésítésre is.Megtagadtam ezt,mert sajnos vannak olyan hazai és külföldi körök,ame-

lyek saját elméleteik alátámasztására alakítják az adatokat.Én ezt minden téren –hangsúlyozom min-

den irányból –szeretném elkerülni.

•Én senki genealógiai munkája ellen nem vagyok,de szeretném saját,hiteles forrásból eredõ ered-

ményeimet védeni.

•Elsõsorban a levéltárak.Atyai jó barátom volt dr.Szilágyi László,aki 1944 elõtt a Belügyminiszté-

riumban referensként a hivatalos nemességigazolásokat intézte.Megtanított arra,melyek voltak azok a

technikai kritériumok,amelyek bizonyító erõt adtak a nemességi vitákban.Ellenérdekelt forrásokat kell

keresni,vagyis ha egy birtokon megosztoztak,akkor biztos,hogy a család maga is elismerte az osztá-

lyos társak törvényes leszármazását.Hiteles az anyakönyvi bejegyzés is,mert a pap sem írt valótlansá-

got a szülõkrõl.Sokan azonban azt akarták bizonyítani,hogy õseik egyenesen Árpádtól származnak,

vagy híres történelmi személyek utódjai,holott az illetõnek kihaltak az utódai.

45.•Elsõ helyen említeném a megyei levéltárakat.A nemesi vármegyék klasszikus önkormányzatok

voltak,és maguk ítélték meg,kik azok a nemesi kiváltságosok,akiket maguk közé,mint igazolt neme-

seket befogadtak.A régi családok jól ismerték egymást,ha pedig valaki más vármegyébõl költözött a

megyéjükbe,bizonyítványt kértek régi lakóhelyérõl,amely leszármazási táblázatokat,tanúvallomáso-

kat is közölt.Másik fõ forrás az ún.hiteles helyek terjedelmes iratanyagai –ezek közjegyzõi feladatokat

láttak el és õrizték a nemességet,birtoklást igazoló okmányokat.

•Még az egyházi anyakönyvekrõl kell szólni.Magyarországon Sopron és Kõszeg városokból ma-

radtak meg a legrégebbiek,de a XVIII század elején már általános,hogy a keresztény egyházak hitele-

sen feljegyezték a kereszteléseket,házasságkötéseket és temetéseket.

•Sõt hozzáteszem,hogy a köznemesség az 1848 elõtti korban megyénként is nagyon eltérõ számban

és viszonyok között élt.Bács megyében például a török hódoltság alatt sok falu elpusztult.A XVIII.

század elején ezeket újra kellett telepíteni,és a Magyar Királyi Kamara,amely a törvények szerint ke-

zelésre megkapta a fegyverrel visszavett „újszerzeményeket ”,az új nemesi családoknak legtöbbször

pénzért adományozta a lakatlan birtokokat.Természetes,hogy itt kevés nemes élt,és azok mind szép

birtokokkal rendelkezõ,gazdag emberek voltak.Ugyanakkor Vas vagy Nyitra megyében,amelyeket

hosszasan kutattam,teljesen más volt a történelmi fejlõdés,e vármegyék a török idõkben is folyamato-

san mûködtek és magyar királyi fennhatóság alatt álltak.E két megyében a nemesség 10%-os arányt is

elért és minden vagyoni réteg megtalálható köztük.Ezért a nemesek kutatása mintavételnek is vehetõ és

szociológia felmérésnek is alkalmas.Ükanyám,Gergye Rozália családjának tagjai között találunk min-

den rangot a királyi kamarástól és katonatiszttõl a szegény földmûvesekig,akiknek pár lovuk,néhány

tehenük és kevés földjük volt.Anemesi társadalmon belül tehát lehetett karriert csinálni –és le is lehe-

tett csúszni.

46.(litterae armales) megszerzéséhez. Ha ezt a királyi oklevelet a vármegye ellentmondás nélkül kihirdet-te,

•Szeretném,ha ennek a régi,eltûnt felvidéki nemesi világnak megmaradna a hiteles emléke.A tör-

ténelmi Magyarország 2/3 része Trianon óta utódállamok alkotórésze.Egy új államnak nagyon nehezen

állítható össze a történelme.Jánosikokra nem lehet történelmet építeni.A nemzeti történelem megte-

remtése viszont néha olyan területekre viszi egyik-másik historikust,ami távol van Herodotosz,

Xenofon és Tacitus alapelvétõl,hogy a történelemrõl csak az igazat szabad írni –harag és részrehajlás

nélkül.

Megjelennek olyan könyvek,amelyek a magyar történelmet át akarják írni.Így a pozsonyi egyetem

történelem segédtudományi tanszékének egyébként jól felkészült,történész iskolát alapító professzora,

Jozef Novak most adta ki Liptó megye nemességérõl írt könyvét.Ebben a magyar családneveket követ-

kezetesen „szlovákosítja ”.Pedig ez a gyakorlat nem csak tisztességtelen,hanem történelmietlen is.

Liptó megyében ugyanis élt a kiterjedt Kubinyi család,de éltek Kubinszkyak is.Két külön család volt a

Rudnay és a Rudnyánszky is.Mármost ha egy tudományos igényû könyvben nincs különbség és min-

denki Kubiñsky illetve Rudñansky,sõt az eltérõ címereket is zavarossá teszik –márpedig a heraldika

ma is él a városok,államok virágzó címerhasználatában,amit szigorú szabályok kötnek –,akkor azt

kell mondani,hogy ez személyiségi jogokat is sért.A pozsonyi professzor húsz éve adta ki Rodové

Erby címû könyvét,amelyben hasonló gyakorlatot folytatott.A néhai Hanák Péter professzor,aki iga-

zán nem nevezhetõ elvakult magyar nacionalistának,hamísításnak nevezte ama könyv eljárását és ma

sem más a gyakorlat.Sajnos,a Magyar Heraldikai és Genealógia Társaság,amelynek alelnöke vagyok,

nem figyel kellõen arra,hogy a történelmi nevek használata is nemzeti hagyományunk,amelyet védeni,

ápolni kell.A társaság nem mutatott készséget folyóiratában közölni a fenti könyvre írt recenziómat.

Ugyanakkor a túlzó nacionalizmus a kisebbségi érzésnek a jele.Soha nem láttam jelét,hogy egy angol

ilyen érzésbõl cselekedne.

honvédelmi kötelezettségét. Identitása hungarus volt, a natio hungarica tagja volt akkor is, ha

•Világszerte szélesedik az érdeklõdés a gyökerek iránt.Ezen az Internet általánossá válása sokat

lendít.Egyre több a genealógiai,családkutatási honlap,amit Európában,Amerikában,Ausztráliában

rengetegen használnak õseik felkutatására.Ki tud e családról valamit,vagy többet?Jelentkezzenek a

rokonok!

fóruma, illetve a történelmi kézikönyveket és levéltári adatállományokat nagy rutinnal CD-Romra fel-47.vevõ “Arcanum” magyar nemességi adatállományai, a www.arcanum.hu/gesta is. Genealógiai fóru-mok

•Természetes,emberi dolog!Én úgy érzem,hogy e hatalmas,spontán érdeklõdésnek irányt kellene

szabni,össze kellene hangolni.Sokszor nem is tudunk egymás munkáiról.Milyen bosszantó,ha hosszú

kutatás után kiderül,ezt már feldolgozta valaki.Anem nemes –polgári vagy paraszt –családok történe-

te is érdekes szociológia esettanulmány.Kétségtelenül sokkal nehezebb munka,mint a nemességé,mi-

vel az 1848-ig,sõt 1944 ig igazolandó volt,de ennek is nagyjából ugyanazok a forrásai,mint a nemes-

ségkutatásnak:elsõsorban az anyakönyvek,de Budapesten és nagyobb városokban vezettek,kiadtak

lakcímjegyzékeket is.Avárosi levéltárak kutatótermeit is egyre többen látogatják és nem egyszer falusi

családok négy öt tagja is együtt tér be,megkérdezni,mit lehet megtudni a néhai nagyapáról,dédszülõk-

rõl.

Nyelvjárást kutatok a dunatáji,azaz a nyugat-bácskai,zömében magyar lakosságú településeken.

Gyûjtés közben nagy segítségemre vannak az adott helység iskoláinak magyartanárai és természetesen

az ottani születésû tanulók.A magnetofonnal történõ gyûjtés közben gyakorta elõfordul,hogy a szó a

régi népéletre terelõdik,az egykori mulatságokra,az adatközlõk ifjúságára.Errõl szívesen beszélnek,

mert bármilyen nehéz volt is az élet ezen a vidéken mindenkor,az ifjúság szépnek látta.Emlékeik sok-

szor olyan eseményekrõl,történésekrõl szólnak,melyek a népélet kutatóinak is érdekesek lehetnek.S

ami egyáltalán érdemessé teszi ennek a forrásanyagnak a közzétételét,az az a tény,hogy ezidáig senki

sem foglalkozott az egyik kutatópont,Szilágyi (szerbül Svilojevo)magyarjainak ünnepeivel,hétköz-

napjaival.A falu szoszédságában található három nagyon is hagyományõrzõ vajdasági magyar telepü-

48.lés (Kupuszina,Doroszló és Gombos)néprajzi értékeinek felkutatása elvonta a figyelmet ennek a fiatal,

száz évvel ezelõtt telepített színmagyar falunak a vizsgálatától.

A majdnem 1400 lakosú nyugat-bácskai falu a XIX.század legvégén települt az Apatintól délre,

Prigrevica-Szentivántól délnyugatra és Szondtól északra elterülõ,egykoron kiirtott tölgyerdõ helyén.

Telepítési éve 1899,és az utolsó bácskai magyar telepes falvak egyike,ahol még ma is találunk a királyi

kincstár által elkészíttetett házakat,amelyekbe az elsõ települõk költöztek.A falu eleinte csak az

Apatin-Újtelep nevet viselte,majd 1900-tól lett önálló településsé,saját iskolával,római katolikus pa-

rókiával,Szent István királynak szentelt temploma 1906-ban épült fel.A település nevét Szilágyi De-zsoàk..

az akkori igazságügyminiszterrõl kapta,aki szorgalmazta az újabb magyar települések létreho-

zását az Alföldön.A névadó Szilágyi Dezsõ mellszobra,Telcs Ede alkotása,ma is áll a templom elõtti

kis ligetben.Szilágyi az urbanisztikailag legáttekinthetõbb bácskai falu,hiszen utcái nyílegyenesek,

központja tervezett.Lakosai az akkori Bácska sok falvából érkeztek,sõt jöttek a szlavóniai magyar te-

lepülésekrõl is,és mind magyar nemzetiségûek voltak.Egységes nyelvjárásuk nem volt,nem is lehetett

a sokfelõl való érkezés következtében.Afalu közelében lévõ városban s falvakban német,illetve sokác

anyanyelvû lakosság élt.Késõbb a németek helyébe szerb anyanyelvû telepesek érkeztek.Tehát a nyel-

vi bezártság,a nyelvsziget-mivolt jó idõre a maga sorsára hagyta Szilágyit,s így a hajdani tarka nyelv-

állapot valamelyest összemosódott,s a Szilágyi-tudattal együtt kialakulni látszik egy többé-kevésbé

homogén magyar nyelvjárás is.A magyar lakosság létszámának csökkenése azonban nem segíti ezt az

irányzatot.A lakosság számához viszonyítva talán ebbõl a faluból vándorolt külföldre a legtöbb fiatal

az elmúlt húsz év alatt.Leginkább Kanadát és Magyarországot választják letelepedésük helyéül.

Szilágyit szoros társadalmi,baráti és rokoni kapcsolatok fûzik a közeli falvak közül leginkább

Kupuszinához,Doroszlóhoz,Gomboshoz,amelyek egészen a telepítés koráig nyúlnak vissza,illetve

beházasodások révén váltak szorossá.

Alakosság fõfoglalkozása a földmûvelés és az állattenyésztés.Afalu határában nagy halastavat épí-

tettek.Jelenleg a faluturizmus meghonosításában látnak megtartó erõt a falu magyar vezetõi.Az elöre-

gedõ,illetve elvándorló magyar lakosok helyébe a környékbõl szerb nemzetiségûek költöznek,s a XXI.

század elején már szinte a falu lakosságának a felét teszik ki.Iskolájában az oktatás magyar és szerb

nyelven folyik.

A 2002.évi népszámlálás adatai szerint Szilágyinak 1364 lakosa volt,ebbõl 792 fõ,azaz 58,06 %

magyar nemzetiségû.

Szilágyin a templom elõtt áll egy kõkereszt a következõ dedikációval:

azaz az újonnan elkészült templom elsõ búcsújára.Atemplom udvarában találjuk Szent Flórián szobrát,

valamint a már üres Nepomuki Szent János-képoszlopot.A faluban még négy emlékkereszt áll (egy az

apatini bejáratnál az útkeresztezõdésben,egy a Fõ utcán a Szonta felõli kijárathoz közeli útkeresztezõ-

désben,kettõ pedig más utcákban).Afalu nyugati szélén húzódik a temetõ,tõle mintegy ötven méterre

a kálvária.A stáció-oszlopokon sorra feltüntették az adakozó,az állíttató nevét.

1. Aszüredbálak azok mëg ojanok vótak,az mind szoknyába köllött a lányoknak õtözni,piros kötõ-

be köllöt,piros pruszligba,kipillangózza,a fiúknak árvalány a kalapjukná.Ha mos tégëd mëkhíl ëty

fijú,hogy lëgyé a párom,elmëgyünk a szüredbálra,akkó të vëszëd magadnak a ruhát,a fijú mëg magá-

nak.A bírónét aszt kocsin vitték,a kocsisnak is párja vót.Én vótam bíróné.Fityula vót a fejemën.

Kigyönygyösött fityula vót,naty pipája vót a bírónak,kalapja.

Mëntünk hássorján akkó is kérni,mer sok szöllõ vót akkó.És akkó útyhogy mëntünk mëkkérdëzni,

annak-ë szöllõt,hoty szüredbál lëssz.Vót két-három szüredbál is ëgy évbe.Elejinte a zifjúság is csinát,

külön a tûzoltók csinátak ëggyet.A szüredbál az nagyon szép vót.Mëntek körû a faluba.A bíró mëg a

49.bíróné ûtek a kocsin.És akkó utánnuk vót,hogy a cigányok mëntek ëty kocsin vaty kettõn is,azok fõ

vótak cigányossan õtözve,ugyë,és amikó mëgátunk,kínáták,akiknek vót,a szöllõgazdások,hogy

gyertëk,én is adok,én is adok,mer jó termëtt a szöllõ.A lovakat kipucóták,mëkcsutakóták,még bë is

kenték valami kenyõccse,hogy azok fényëssek lëgyënek,a körmüket fekete bokszâ,mind a cip?ket,a

lovaknak kipucóták …és mind árvalányhaj és mellény,a fijúknak mëg hosszú újju ing.Az ingëkën allú

piros szallag vót rávarva.A lányok szoknyáján három sor piros szallag vót rávarva.Nagyon szép vót a

szüredbál.Ëty kicsit munkás vót,de ojan odaadóak vótunk,hoty csinátuk,mëntünk,gyerünk,csakhogy

lëgyën valami Szilágyon is,mer teljesen el vótunk esve abba ja zidõbe.Mindën oan lëhangót vót,mëk

hát akinek a férje nem vót ithon,az plánë nem akart sëhova mënni,az nem akart sëmmibe bele,de

asztán a végén annyira bele,mëg asztán jöttek utóp haza.

Mink is attunk mindig,nëkünk is vót szöllõnk,akkó mindig ëgy nótát a zudvarba mindënütt

etáncótak a csõszlányok,mëg a …bëgyüttek a bíróné a kocsirú,mind bëgyüttek,çt?ncótuk a,még a

bírónénak is lë köllött,…én is vótam bíróné,mëg is van a fénkép még a kocsin,ahogy mëgyünk.Az is

mëgvan.Útyhogy én is vótam bíróné valamikó,bizon régën.A szöllõ föl vót mind kötözve.Akkó na-

gyon szép szöllõrudak vótak csináva.Gyönyörû szöllõfürtök úgy lóktak rajta.Aszt mëg árverésën

elárvereszték.Ëgy vót,aki árvereszte,mer aszt elatták nagyon jó pénzé.Mer a csõszlegényëknek a lá-

nyoknak köllött vënni mindëggyiknek ëgy rudat,az vót a divat,vagy hogy monygyam.Asztám mëg

még a tányérogba,ami vót,aszt is elárvereszték azé,hogy lëgyën pénze a Vöröskörösztnek …

Nagybõjdben hat hétig zajos mulaccságnak nem vót szabad lënni a faluba.Ëggyáltalán.Së hogy la-

kodalom,vagy névnap hijába vót.E vót szabat tartani,de csak halkan.A farsang …Õ,Katus is fõ vót

õtöszködve plébánosnak,ide kispárnákat tëtt,hotyhát ugyë ja plébánosok mind erõssek,ëgy hejën õs is

vót ëgy évbe.Szentõte a népeket.Szërzët valahunnan szentõtvísztartót,és szentõte a népeket.Akkó

még aki sikítot,aszt még jobbam mëkszentõte,de bënt a kocsmába,terëmbe.Akkó is összemëntek a

zösszes ifjúság,de mindig a szülõk jöttek a lányokka.A mamák ûtek körû a terëmbe,a lányok mëg a

közepin vagy a zëggyik végibe táncótak.Az nagyon natyszerû vót a bõgõtemetés.És rëndëssen

éneköltek,borra szentõtek,bor vót a szentõtvizigébe,amive szentõtek.És akkó lëzajlott,és utána hat

hétig sëmmi zajos mulaccság.Annyira tartottuk a hitünket.Nem vót szabad péntëkën húst ënni.Aszt

bëtartottuk.Karácsony után kezdõttek a bálak,csak embërëk mëg asszonyok részire,hol a tûzoltók

csináták,hol a zifjúság.Mindig vacsorás bál vót.Rëggelig mulattunk.Akkó még az nem vót ölég,má

mikó én is férhõ mëntem,rëgge mëntünk ötkó haza,amikó mindig valamejik hászhó odamëntünk.

Nem.Hijába vót a kocsmába rëggeli.Az már mëgvót,hogy ebbe zévbe tëhozzátok,ebbe bálba

tëhozzátok,a másig bálba tëhozzátok …

A batyubál …Ëgy nagy batyut köllöt kötni,tálat bele,és vitté ënni,aszt bëattad,és akkó kikaptad

tizënëgy óra,éfél felé.De azé köllöt fizetni,hoty kiaggyák.De mikó bëattad,akkó nem köllöt sëmmit.

Vót,mikó kettõ-három összetëtte aszt a zëgy batyut …az mindig farsank háromnapokkó vót.Mer far-

sang utolsó vasárnap,hétfõ mëg keddën vót bál.Táncótak a lányok.Má szárasz szërdán nem vót húst së

ënni,së sëmmit së szabad.Azenészëk mëk szárasz szërdán kutyákat herétek.Akkó má emullot mindën,

mer a böjt jött.Akkó husvétig sëmmi zajos mulaccság.Amikó elmút a farsang,akkó mëk húszták a tus-

kót a zöreg fijúk,akik nem nõsûtek mëg,naty tuskót kocsi után kötöttek,lovak húszták a kocsit,és zene

szót a kocsin fönn,vót lënn két-három fijú,aki rugdosta,mer hát nem nõsût mëg,oszt mëgöregëdëtt.Ez

vót farsang harmadik napján.Szërdán szárasz szërda vót.Akkó má së zsírossat nem ëttünk,së zajos

mulaccság nem vót.Vót ojan idõseb népek,még a fazëkakat is,mëg a mindënt kifórószták,hogy

zsírossat në ëgyenek.Annyira vót itten tartva.Ez ëgy régi szokás vót,de mindënki bëtartotta.

A kántálás …Hát,ugyë,disznóvágás vót,és akkó ahun plánë sokan vótak a disznótorba,akkó ugyë

fölõtösztek a lányok,mëg álarcot tëttek,ot má nem mutogatták magukat,hoty kicsoda mejik.Akkó

fölõtösztek,és mëntek kántáni.Tepsziket vittek,a fijúk zenésztek utánnuk,és mind valami különös,di-

vatos ruhába fölöltösztek.És akkó vitték a tepszit,hoty kapjanak kolbászt mëk hurkát.No,de hát az

nem lët së eladva,së pénzze téve,az csak bënnmaratt.Néha mëntek tízen is ëgy hejre.A zén

édësanyámnak vót testvérjei,férfitestvér,abbu négy zenész vót.Nagybõgõ mëk tambura mëg ijen.

Öten-hatan zenésztek a bálba is.Akkó azok mëntek velük,mikó kántáni mëntek.Táncótak,mëg

muzsikátak ottan.Ojan vót a kántálás.De kapni köllöt hurka,kolbász,akkó mék piros csutkával

bëtõtötték a kolbászbélt.Csutkát tëttek a disznóbélbe,hogy ajis kolbász.De má tutták a kántálók,hogy

ez így van,de ez ëty kis móka,hogy lëgyën,në csak ëppen úgy.Asztat kaptak,mëk hurkát,ënnivalót,

mëk sût húst,mëkpakóták nëkik a kosarat vaty tepszit,és akkó asztat,amikor mëggyüttek,akkó

mëgëtték.Nálam vót varoda,énnálam nagyon sokat õtösztettük a maszkákat,mer íty hítuk õket.Nem

mindënhova mëntek,csak a rokonsákhó vagy a zismerõsökhõ,nemhogy hászsorját mëntek,ahun disz-

50.nóvágás vót.Ez már mind a rokonság,vagy a të testvérëthõ vagy a rokonokhó.De mëntek bizony,úgy

õtöszköttek mék férfi,nõs embërëk is vótak kösztük.Akkó mënt két zenész utánnuk,zenézëtt,és

rëggelig értek haza,mer annyi hejën vótak,és ugyë annyi hejën vót,hogy nem gyõszték,hogy mind

bëjárni.A tepszit még haza is köllöt közbe hozni,hogy más hejën is tëgyënek bele valamit,mer má tele

vót a tepszi hurka,kolbász.Akkó másnap összejöttek a zegész és ëttek.Ot nálam a varodába mindën

lëmëhetët,mer elõszobám is vót,akkó ha ot kint ëttek,vagy mit tudom én.Ez disznóvágás,ez ijen vót.

Ot nem mindënhova mëntek,së nem mëntek el mëkkérdëzni,së nem jelëtkësztek bë,hanem csak

mëntek,oszt bëcsöngettek,hogy bë-ë jöhetünk disznótorra.Hát,akkó má mindenki tutta,hogy ez a di-

vat,bëengette õket.Ott akkó nem sokat idõsztek,mer töp hçre köllöt m?nni,hanem csak aggyonak a

tepszibe,asz monták.Úty kalácssütés vót a disznótoron,mindënhun vót valami kalács,az nagyon divat

vót,mëk sût hurka,sût kolbász,húsleves,az nagyon divat vót.Mer mindenüt nacs család vót.Nálam

mindig vót négy-öt varólány.Má mind aszt hajtotta,mëgyünk kántáni?És akkó össze,oszt kántáni.Én

nem nagyon õtöszköttem,de hogy õtösztettem õket,az nagyon sokat vót.Nálam õtöszköttek,és tessék

vót utána aszt a sok göncöt erakni,de örûtem,szerettem üket nagyon.

vm., Magyarország) A gyûjtés ideje 2007 januárja.Gyûjtõk:Szakál Zsóka,Nagy Léda.

2. A farsang …nagyon szép vót.Me vártuk a zestét,hogy mëhessünk a bálba,útyhogy akkó

kitáncótuk magunkat.Ez vót hetfüi nap,akkó keddën vártuk a másik napot,útyhoty keddën akkó vót a

bõgõtemetés.Szeverics Imre vót a pap,és akkó ez vót a pap ceremóniája …Vótak siratók,akik gyázba

vótak …Útyhoty hát mëkfokták a legényëk és húszták a tuskót,aki akart férhõ mënni,az belerúgott a

tuskóba,úgy vót régën.

Disznóvágáskor …hurkát,kóbászt,ijent csinátunk.Gyüttek a segíccségëk,a rokonyok,lëszúrták a

disznót,és akkó átpirítottuk a hajmát a vérinek,és útyhogy natyszerû vót a disznóvágás,nem úgy,mind

most,hogy fél óra alat kíszen.Nem fórászták,pörkõték.Estélik tartott.Nem,mi nem mëntünk kántálni,

de gyüttek hozzánk a kántálók,hogy a nyári kemencébü el akarták lopni a hurkát,kóbászt,de hát nem

sikerût,mer észrevëttük...

A bálak nagyon szépek vótak.Jót táncótunk,örûtünk.Mindënnek,útyhotyhát így mëntek a bálak.

Akkó szárasz szërdán akkó gyüttek a zenészëk,a Döme-banda,mëntek a zuccákon le-föl,és akkó szót a

zene,mëntek a kutyákat heréni.Kutyaherélés nap vót szárasz szërdán.Döme Pisti heréte,az apja tam-

burát.

[A bálba ]jaj,mi nem mëntünk szülõ nékû.Mi szót fogattunk.A zöregnek nem szabadott mondani,

hogy nem,vagy hazucc.

Szép alsó ruhánk vót.Térgyën allú értek a ruhák.Ez vót a divat akkó,útyhogy nem ért bokáig.

Amikó tánciskolába jártam,akkó vót hosszú ruhám.Útyhotyhát akkó natyszerû vót.Én nyertem mëg a

vizsgát.Hatvannyóc levelet,lapot kaptam a legényëktû.Kék selëm virágos ruhám vót,kis virágos,

útyhogy nagyon szép ruhájajim vótak.Atamburazenekar,a Döme-banda jáccott,ëggyik vasárnap a Rës

kocsmába,után való vasárnap a Pëlva,a kössékházának által ot vót a tánc,ott,ahun a Tibi dógozik,ot

vót a harmadik csárda,akkó mëgint keszték újru,Rësné,Pëlváná,akkó Asztalos kocsmájába.A

legényëk kiátak a kocsmaajtóba,és onnét mëntek ,a lányokat ehiták.Nëkëm negyvenöt legény vót a

társaságba,ez ëty së szeretõm vót,csak mind jóbarát.A jó mútkó mënt a Pali haza a határbú,és akkó

mëgát,és emeséte,hogy amikó gyüttek locsóni,hogy akkó a zén anyám mindig terítët nëkik sonkát,to-

jást.Útyhogy muszáj vót ënni nëkik …

A zeljeddzés nagyon ëtyszerû.A zanyám sütött rétest a zeljeddzésre,és avva kínáta mëg a

vendégëket,akkó a házná vót a lakodalom,mënyasszonyos házná,például így én othun vótam,vót hoty

három órakkó mëgindút a mënet,és akkó gyüttek értem.Akkó mëntünk a templomba,a kössékházára

eskünni.És akkó hát íty történt.Teleki Rozi néni vót a szakácsné,útyhogy nem vót ijen naty cirkusz,

mind máma.Vëttünk öt kiló marhahúst Szentiványon,és az bele lët téve a levezsbe,ot fõtt,útyhogy

natyszerû vót.Minëkünk nem vót zenénk,csak a Balázsékná,és akkó nálunk ot vót a rokonság,összeát,

oszt fokták a söprût,osz danótak,táncótak.És akkó a Döméjék mëkhallották,akkó ádgyüt a Pisti mëg a

Feri bácsi,és akkó õk zenésztek tovább.De nem vót rëggelig a lakodalom,útyhogy má hajnal

három-nétykó szétmënt a banda ….Egész lëért a fõdig az a fehér ruha.Szép vót.Magyarba vëtte anyám

a ruhát.Gyönyörû vót a ruhám.Kicsike kockás.Nejlon …Avõlegény feketébe.Szép fehér virágga.Fe-

kete ruha vót.Nagyon szép vót.Útyhogy amikó gyüttünk ki a templombú a lépcsõn,a Diák Böske néni

a kezembe nyomot valamit,hát nem tuttam,hogy micsoda,útyhogy asztám mikó çgyüttünk,?réb

51.mëntünk,akkó nésztem,hoty pár szëm cukorka vót benne.Aszt kaptam ajándégba.Odaértünk a

Balázsékhó,akkó a Balázs mama vitte ja kosarat,asz teli vót aprítva lakodalmas kaláccsá,nem süte-

mény vót,lakodalmas kalács,és akkó mindënkinek attam ëggyet,hogy ëgyënek …A mënyecskeruha a

zenyim piros selëm vót.Fehér kötõ,fehér fityula,zsoppos fityula.Az anyám varta.A ruhát a Zsófi

varta.Mënyasszonytánc vót.Pont éjfélkó.A mënyasszonyos hászhó,a szülejimhõ gyüttek oda,hogy a

mënyasszonytánca mëglëgyën,és akkó dobáták a píszt.Nekëm sokat dobátak.

Balog Pétër akart hazakísérteni,de elmënt elõre,akkó a Kurtájék kapujugba bëát,és akkó kilépët,

hogy õ elkísér haza,de a mama monta,hogy nem lëhet,de hát õ akkó is együtt.A sarkon vót a

legínybanda:Paróci Pista,Pintér Pista,Balázs Józsi,Kartali Imre.Ezëk ot várták a Döméjék sarkukon.

Amikó odaértünk,akkó fokta a Balázs Józsi,kitëtte a lábát,és puff,odavágott a Balog Pétërnek,

útyhogy kirepett a szëme.Akkó a mama asz monta,nem haggyuk itten,elgyüt mihozzánk.No,akkó hát

elgyüt mihozzánk,akkó a zablakot dobáták a többijek.

(Szakálné Kaszás Anna, római katolikus vallású, szül. 1924-ben Szilágyi községben, Szerbia) A

gyûjtés 2007 januárjában történt.Gyûjtõk:Szakál Szindi,Hallai Lujza.

3. A farsang …mikó mëntünk a bálba,asz farsangba,akkó elmëntünk elõb létánijára vasárnap dél-

után,akkó létánijárú a kocsmába délután hat órájig.Hatkó szétvertek,akkó nyóckó ujra mëntünk este,

éccaka tizënkettõjig.Ez vót lánkoromba.Akkó vót két társaság.Vót szëgíny banda,mëg gazdagok.A

szëgíny lányok mëg szëgíny legényëk külön vótak,mëg gazdag legényëk mëg a gazdag lányok.Télëm

mëg ebbe a bõdbe akkó mëg jártunk este kártyázni,varni,akkó nyáron mëg így bõdbe mëntünk uccára

jáccani.Igën.Alakodalom mëg éppen így,mind most,csak külön a mënyasszonyé,külön a võlegényé.

Vót akijé othun vót,vót akijé a kocsmába.De külön!

A tuskóhúzás …az mëg farsang háromnapokkó.Amikó a farsangnak vége van,akkó húszták a

legényëk,aki nem nõsût mëg,húszták a tuskót a zuccán.Akkó mink mëg a,vótak a zenészëk,akkó vót

a nagybõgõ,aszt a nagybõgõt temették.Vót ëgy öregembër,az ekezdëtt énekõni,akkó a legényëk mëg

a lányok körûsiratták,oszt vitték a legényëk a vállukon a bõgõt,lë vót takarva ëgy lepedõve,oszt

körûmëntek a kocsmába.Oszt esirattuk.Tizënëgy órakkó vége vót a bálnak.Izékó.Há,farsang végin.

Mikó gyütt a nagybõt,akkó vége vót a bálnak.Akkó gyütt a nagybõt.Farsang háromnapokkó vasárnap

ekesztünk mënni,akkó farsangnapokon nem dógosztunk,mindënnap valahova emëntünk.Barátnõkhõ,

nem a rokonyokhó.Akkó asztám mëntünk mind a három nab bálba.Külön vótak a fölsõvég,az vót a

gazdagvég,ez a vége mëg a szëgényvég.A gazdag legényëk azokhó a lányokhó,a szëgény legényëk

mëk hozzánk jártak.Akkó nem vót így ëgybe.

(Franciáné Kanyó Rozália, római katolikus vallású, szül. 1921-ben Szilágyi községben, Szerbia). A

gyûjtés 2007 januárjában történt.Gyûjtõk:Görög Arnold,Kuntity Krisztofer,Pintér Bertalan.

A gyûjtésben nyújtott támogatásért külön köszönet illeti Szakálné Keszeg Mónikát,a szilágyi Kis

Ferenc Általános Iskola magyartanárát.

Nem éppen a tegnap történt,de nem is olyan rég volt,hogy egy atyánkfia beállított Balázs János bá-

tyámhoz a könyvesboltba.Az atyafi köszönéssel kezdte,mint minden rendes ember és pedig ilyenfor-

mán:

–Hát a jó Isten áldjon meg tégedet te János!

János bátyám meg így fogadta:

–Magát es kedves Jóska bátyám,hát mivel szolgálhatok?

Az atyánkfia meg így folytatta:

–Neked ebbe a botban olyan,mint a „bicski ”van-e?

Van bizony,mondta János bátyám,még hal nyelû es.

Erre az atyánkfia a következõket mesélte el:

52.–Hát tudod-e János,a dolog úgy történt,hogy a minap mondom a küssebbik fiamnak,hogy hal-

lod-e,úgy kellene a dolgot rendezd,hogy bé kellen mennyünk az erdõbe s azt a két fenyõfát vágnók le s

az egyiket hoznók is el.Erre a fiam azt mondta,nem bánom édesapám.S no jó,mondom,s én a szekeret

essze szerelem,te addig a lovakat egy kicsitt takarítsd meg,s egy pokrócba köss sarjut nekik.Ahajt neki

fogunk,én rendezem a szekeret,a fiam takariccsa a lovakat s hát jõ az asszony,má mint a feleségem.

Azt kérdezi,hogy kijetek hova készülnek?Mondom,hogy menyünk bé az erdõbe azt a két fenyõfát le

vágjuk s az egyiket elhoznók,ha sikerülne.Jó no,mondja az asszony,akkor valami ennivalót

tarisnyálok.

Emenyünk a fiammal s fákot levágjuk.Amikor készen voltunk a levágással s az ágakat leta-

karitottuk,mondom a fiamnak,hozd ide azt a tarisnyát,hogy lássuk mit tet anyád belé,nem-e jártunk

úgy,mind Molnár Sándor.Õ úgy jára,hogy a felesége szedett egy tarisnya martilapit,ott a másik

tarisnyába volt az élelem.A két tarisnya egyforma volt,s valahogy egymás mellé került a két tarisnya.

Sándoir a lovakat béfogta s az asszony adta ki a tarisnyát,Sándor az erdõn vette észre,hogy a martilapit

vitte el.

A fiam hozta atarisnyát és ahajt a gyepre megtelepedtünk.Kiveszem az ételt a tarisnyából,az

asszony azt tett,ami aháznál volt,kenyér,szalonna,túró s hagyma,nem úri étel,de jó.Mondom a fiam-

nak,hogy neked bicski van-e?Azt mondja a fiam:nekem van.Mondom akkor add ide.A fiam ide es

adta s én enni kezdtem vele.Ahogy eszem látom,hogy a fiam a takaróruha széjit mozzsája.Megkér-

dem,hogy neked mi a bajod?–Hát nem lássa,hogy nincs amivel egyem.Most az eccer a bicskit oda-

adom édesapámnak,hogy egyék vele,s e mellett járjon abba,hogy vegyen,hogy legyen.

S én most azét jövék bé hezzád te János,hogy adj nekem bicskit a pénzemért.Tudod-e,hogy én

most tölled azét veszem a bicskit,hogy mikor enni kell a más kezébõl ne vájjam ki,hogy õ es tudjon

ennii,akkor amikor annak ideje.

Adott is János bátyám egy jó fáintos bicskát csak annak éppen egy baja vot,nem volt a nyélnek a vé-

gén a fogantyu s abban egy karika.Ha lett volna,sokkal többet ért volna,mert akkor a lájbinak a

gomblikjába fel lehetett volna kötni.Így azon töprengett az atyafi,hogy a bicska bizony hamar kicsúsz-

hat a székely harisnyája zsebébõl.

Nem tudom,hogy meddig tartott a bicska,gondolom,hogy még meg van,mert hozzám a mai napig

újabb hírek nem érkeztek be.Magam is mindenkinek azt ajánlom,hogy vegyen bicskit,legyen amivel

egyék s ne vájja ki a másik embernek a kezébõl az evés idején.

*

Az 1930-as években a korondi Máthé Balázs,Kovács Ignác,Farkas Ignác és Tófalvi Lajos géplaka-

tos mesterséget tanultak Székelyudvarhelyen,a Bartók géplakatos mûhelyében,majd gépkocsivezetõi

jogosítványt is szereztek.Felszabadulásuk után,Tófalvi Lajos hamarosan eltávozott Korondról,kiment

Magyarországra és a Budapest melletti Csepelen telepedett le.Máthé Balázs és Kovács Ignác soffö-

rösködtek,késõbb tehergépkocsit is vásároltak és kereskedni kezdet a Korondon készített cserépedé-

nyekkel.Farkas Ignác édesapja,id.Farkas Ignác kovácsmester mûhelyében kezdett dolgozni.Jobbára

géplakatos munkákkal dolgozott a korondi aragonit kõcsiszoló üzem részére,úgyszintén a már jól me-

nõ Bertalan és Kacsó,valamint a Katona Sándor kerámiaüzemének is.Emellett a magánosan dolgozó

fazekasoknak is végzett fazekaskorong átalakításokat.A régi fatengelyû korongokat ugyanis kezdrék

átalakítgatni vastengelyre és a facsapágyak helyett vascsapágyakat szereltettek fel.Már kezdetkimenni

a használatból azok a fatengelyû korongok,melyeknek a törjük (a korong tengelyének az alsó vége)

sósborszeszesüveg fenéken vagy lófogon forgott.Még a földmûveléssel foglalkozóknál is sokszor

akadt olyan javítani való munka,amit a géplakatos tudott szakszerûen megjavítani.

Egy vasárnap délután együtt pohargattak:dr.Löbl Oszkár korondi orvos,Tófalvi Dénes cséplõgép-

tulajdonos,Tófalvi Elek Lajos és ifj.Farkas Ignác géplakatos.Valószínû,hogy az orcosnak a fejében

született meg az ötlet,hogy „kaszaverõgépet ”kellene gyártani.Farkas Ignác az együtt poharazó bará-

tok elgondolása szerint meg is konstruált egyet.Azért volt ez a találmány,hogy a földmûveléssel foglal-

kozó kaszásnak könnyebb legyen,ne a kézikalapáccsal kelljen a kaszának az élét vékonyra verni.Az el-

gondolás szerint két henger egymással szemben forogna,a kaszának az élét vékonyra nyomná,szebb-

nek-jobbnak minõsülne a kaszaverés,mint a kézikalapáccsal végzett munka.Olyan kicsi gép lenne,

amit a kaszás könnyen tudna vinni magával,amikor megy a mezõre kaszálni.Ignác a kaszaverõgépet

meg is csinálta,de a hozzáfûzött reményeket a gép nem váltotta be.Sokat gondolkodott azon,hogy mi-

hez kezdjen,hogy több pénzt tudjon keresni,mint az apró-cseprõ javítgatásokkal.

53.Az 1950-es években egyszer eszébe jutott,hogy bicskákat fog készíteni.Korondon sok a lótartó em-

ber,nagy részük sóval,korondi edényekkel kereskedik.Korond nagyközség monográfiájában,Bartha

József igazgató tanító 1942.október 30-án Nagy Erzsébet,Nagy Sándorné és Kerékgyártó Gyuláné

közremûködésével összeállított monográfiában Korondon 17 teherautó és 150-200 szekér állandóan

szállítja a korondi fazekat az ország minden részébe.1 A gépkocsivezetõnek,a szekeres embernek,va-

lamint a földmûves embernek a zsebébõl sem hiányozhat a bicska,vagy ahogy Korondon és környékén

nevezik:a bicski Nekifogott a kisebb-nagyobb bicskák készítésének.

Jó és szép bicskák kerültek ki a kezébõl.A bicska nyelén szilvafából volt a borítás,középen simára

kicsiszolva.

Az édesapja mûhelyében,ahol õ maga is dolgozott,nagyon sok olyan ember fordult meg,akik szép

és jó lovakat szoktak tartani.A bicskák is forgalomba kerültek,jó árunak bizonyultak.Azonban a bics-

ka készítéséhez a mûhelyben a hely nagyon szûk volt.Az édesapja Gáspár fiával dolgozott,aki maga is

kovácsmesterséget tanult,segédet tartottak,két-három inast is.Egyszer csak Ignácnak eszébe jutott,

hogy az aragonit gyárnál köszörûkövekkel is dolgoznak,van szárazon használt „Carborund ”és vizesen

használható köszörûkõ is.Farkas Ignác megkérte özv.Knop Vencelnét,engedje meg,hogy az üzemben

lévõ köszörûköveket használhassa az általa készített bicskák köszörüléséhez.Ennek ellenértékében az

üzemnél lévõ javításokat el fogja végezni,ez lenne a fizetés a köszörûkövek használatáért.Özv.Knop

Vencelné,az üzem tulajdonosa megengedte Farkas Ignácnak az említett feltételek mellett a köszörûkö-

vek használatát a bicskakészítéshez.

Ebben az idõben az aragonit kõcsiszoló üzemben mint esztergályosok dolgoztak Varga Márton (sz.

1914)és Kedei György (sz.1922),akik anyáról édestestvérek voltak.Hamarosan eltanulták a bicska

készítésének a fortélyait.Késõbb az 1929-ben született Simó Márton gépész is megtanulta a bicskacsi-

nálás tudományát.Mind a hárman titokban készítették a jó és szép bicskákat.

1950-ben özv.Knopp Vencelné arra kényszerült,hogy a „szociálista ”ipari vezetõknek a kezére adja

az üzemet,amit az Udvarhely Rajoni Szövetkezeti Termelési Kombinát vett át.Ettõl kezdve ahány évet

mûködött,annyi patronáló elvtársa volt.

1957-ben már a Marosvásárhelyi Népmûvészeti Szövetkezet irányítja.Egy év múlva a Székely-

udvarhelyi Rajoni Helyiipari Vállalat védnöksége alá került,a korondi kerámiaüzemhez tartozott.Arra

kényszerült,hogy a messze földön híres korondi aragonit kõfeldolgozóját kerámia termék készítésére

alakítsa át,és a munkásokat átcsoportosítsa a kerámiatermelésre.Az üzemben megszûnt a titkos bicska-

csinálás.

Kedei György,Varga Márton,Simó Márton a lakásukon kicsi bicskacsináló mûhelyt létesítettek,és a

bicskakészítés folytatódott.Farkas Ignác már nem köszörülte a bicskákat mert nem volt ahol.Elment

Csíkszeredába gépkocsivezetõnek.

Idõközben a korondi Majla Andor villanyszerelõ is megtanulta a bicskakészítést.A Farkas Ignáctól

való mesterséget olyannyira tökéletesítették,hogy nemcsak a községben,hanem a környéken is híre

ment,hogy Korondon milyen bicskákat csinálnak.

Kedei Gyögy olyan ezermester hírében állptt,hogy amikor az elromlott tangóharmonika javítását

Marosvásárhelyen nem vállalták el,órarugóból hangsípokat reszelt és a harmonikát megjavította.

Ugyancsak a korondi gyermek furulyazenekarnak,amit néhai Gedõ Géza városfalvi születésû tanító

vezetett,a gyárilag készült furulya után díjmentesen 30 darab furulyát készített.

Kedei György szerint azért volt jó az õ bicskájuk éle és a rugója,mert a személygépkocsik javítása-

kor kicsrélt rugókból készültek.Abicskanyélre,szilvafából készült borítólap helyett,szarvasagancsból

és különbözõ színû mûanyagokból tettek borítólapot.A szarvasagancsot a korondi taplógyûjtõktõl sze-

rezték be.Tófalvi Bíró Ferenc (81 éves)elmondja,hogy a Laposnyáról a karján hozott haza egy hatágú

szarvasagancsot,és azért csinált neki Simó Márton egy jó fáintos bicskát szarvascsonttal.

Józsa Lajos 1937-ben született korondi lakos 2006.október 6-án elmondja:Kedei György és Varga

Márton bicskacsinálók az elhalálozásukkor nem vitték magukkal a sírba a bicskakészítés tudományát.

Majla Andor,aki Korondról elköltözött,Szovátán csinálta a szép és jó bicskákat,a nyelükön szarvas-

agancs-csonttal.Az általa készített bicskákkal járta a környéken a hetipiacokat,az állat-és kirakóvásá-

rokat.

*

Egy gyenge minõségû bicskára –beszélgetés közben –könnyen rámondják:Ez csak „fütyök

bicski!”.Régebb a korondi kirakóvásárokon árulták.Ez rugó nélküli fanyelû bicska-bicski.Gyermek-

54.koromban ilyen bicskája még sok embernek volt,fõképp a tehéntartó emberek szerették itt nálunk.Az

ilyen bicskákat néhol “bugyli bicska ”néven emlegették.

Abicskára vannak szólás-mondások is:A jó borra a bicska a zsebben könnyen kinyílik. Ha valamiért

dühös a gazdája,akkor a bor bicskanyitogató.Ha valaki nagyobb vállalkozásba fog,akkor így szólnak:

Ebbe beletörik a bicskája-bicskije Ha valaki a bicskájával nagyon dicsekszik,a körülállók legtöbbször

ezt a megjegyzést teszik:Ez a bicski csak békanyúzó

De ha szép ügyes bicska-bicski,azt kérdezik:Ezt a bicskát-bicskit ki csinálta? Volt eset szép lovakat

tartó embernél,aki azt mondta:Ha bicska-bicski nem lett volna nálam, a lovaimat káré vallottam volna

Egy oldalas helyen ugyanis a szekér eldõlt,a lovak egymásra estek,a hámokat el kellett vágjam,hogy a

lovakat fel tudjam szabadítani,lábra tudjanak állni.A másik ember meg ezt mondta:Szerencse,hogy a

bicski-bicska nálam volt,olyan borsika ostornyélnek valókat vágtam a Kiság mezején,hogy még a

grófnak a lovait sem hajtották annál különb ostornyéllel a Rózsa Sándor idejében.

Szekerességen,mezõn,mezei munkával dolgozó embernek,s még a pásztorembernek sem hiányoz-

hat a bicska-bicski a zsebébõl,nélkülözhetetlen szerszám,mindig kéznél kell legyen.Az ilyen emberek

féltik és áldják a bicskát-bicskit

El kell mondjuk azt is,nem csak Korondon,más falukban is,a vasárnap délutáni táncmulatságokban

és más olyan összejöveteleken is a fiatalok között a verekedés gyakori volt.Ilyenkor a bicska-bicski

elõkerült a zsebekbõl.Többször elõfordult,hogy a szúrások nyomában a halál is ott volt,a megszúrt

illerõ belehalt a bicska-bicski szúrásba.

Itt,Korondon az 1930 –1940-es években,nagyon gyakoriak voltak a vasárnap délutáni verekedések

a táncmulatságokban.Egy idõben szokásban volt,hogy mikor a legények mentek be a táncterembe,a

táncrendezõség a csendõrséggel együttmûködve zsebvizsgát tartottak,akinél bicska-bicski volt elvették

s csak másnap adták vissza,de az illetõ utána kellett menjen a csendõrörsre.A verekedések alkalmával

akinek a hozzátartozóját megszúrták és még a szúrásba bele is halt,sokat átkozták a bicskát-bicskit,azt

a személyt még többet,aki a bicskával-bicskivel szúrt.Nem imádkoztak érte,hogy a börtönbõl hamar

szabaduljon.A verekedõket a csendõrség súlyosan büntette.

A bicska-bicski tehát szükséges jó szerszám,de ha dühös embernek van a kezében,rossz tanácsadó

szerszám.

Irodalom:Bartha József: Korond nagyközség monográfiája.Kézirat.1942.;István Lajos: Korondi sokadalom.

2002.113 –114.old.Adatközlõk:Tófalvi Bíró Ferenc (sz.1927),Tóth Sándor (sz.1927),Simó Márton (sz.1929),

Józsa Lajos (sz.1937),Molnos Vince (sz.1934).

55

Bicskával faragott emléktárgy Korondról.Palota a Stefánián

Legszebb hajnalban és éjszaka.A reggeli napfelkelte még beragyogja az ostorfák övezte széles jár-

dát,és a palota homlokzata is néhány órára megmutatja különleges értékeit.Esténként a díszkivilágítás

teljes pompájával kiemeli környezetébõl a hatalmas dárdaként meredezõ épületet.A tetején kicsit ár-

nyékba borul az Atlaszok hátán tartott Föld,viszont fényárban fürödnek a kristályokat és az égboltba

veszõ,a végtelenséget jelképezõ,a pécsi Zsolnay-gyárban készült ultramarinkék kerámiával borított te-

tõ gúlái.A homlokzaton az égitestek mellett kiemelt hangsúlyt kap a Monarchia korából származó –a

II.világháború után levert,majd az 1990-es évek elején újra felhelyezett –országcímer.Már ennyi is

elég lenne,hogy mindenkivel tudassa,az épület a magyar föld hazai palotája.

Mindez 1898 –1899-ben,alig másfél év alatt készült el Lechner Ödön tervei alapján.AStefánián ek-

kor még nem lehetett korzózni,de néhány év alatt paloták nõttek ki az Istvánmezõ homokgödrökkel ta-

golt,elõbb az Új Lóversenytérnek,és a kültelki víztoronynak is helyet adó poros pesti környékébõl.

Az 1867.évi kiegyezést követõen sorra alakultak a különbözõ királyi (állami)tudományos intéze-

tek,amelyek mindegyike a gyorsan fejlõdõ és önállósodó Magyarországot szolgálta.Már egy évvel a

kiegyezés után,1868-ban Gorove István földmívelés-,ipar-és kereskedelemügyi miniszter azon gon-

dolkozott,hogy a birodalmi (bécsi)központtól független intézet létrehozásával teremtse meg a hazai

bányászat és ipar számára szükséges földtani kutatások lehetõségét.Ezért,az 1848-ban alapított Ma-

gyarhoni Földtani Társulat szakmai javaslatát is figyelembe véve a minisztériumában létrehozta a ma-

gyar királyi földtani osztályt.Indokai között nyomatékosan szerepelt,hogy „az ország részletes földtani

ismereteinek nemcsak a tudomány érdekében,de különösen közgazdasági szempontból is nagy fontos-

ságot tulajdonítok.Ez érdekeltségnél fogva kötelességemnek tartom a földtani felvételek és kutatások

lehetõ elõmozdítását avégre,hogy az ország az elérendõ tudományos eredmények értékesítésében mie-

lõbb részesülhessen.”

Egy évvel késõbb,a mindössze öt fõbõl álló szervezet „lelkes tagjai oly kitartóan és buzgalommal

dolgoztak ”,hogy a miniszter elõterjesztése alapján I.Ferenc József császár és király 1869.június 18-án

jóváhagyta a Magyar Királyi Földtani Intézet megalapítását.Az intézet feladata ma is azonos a csak-

nem 140 évvel ezelõtti alapító okiratban foglalt célokkal.Az ország átfogó és részletes földtani megis-

merése,térképezése,s mindezen tudományos eredmények hasznosítása a társadalom igényeinek kielé-

gítésére.Az alapítók fontosnak tekintették,hogy a Földtani Intézetben legyen olyan gyûjtemény,ahol

megtalálhatók az országot felépítõ kõzetek,jellegzetes ásványok és õsmaradványok,s azokat minél

szélesebb körben mutassák be.Mindezeket a feladatokat természetesen nem lehetett volna elvégezni,

ha az intézetnek nincs olyan laboratóriuma,ahol a szükséges kémiai,ásványtani,kõzettani és talajtani

vizsgálatokat el lehet végezni.

Az új intézet állandó létszáma mindössze 11 fõ volt az igazgatótól a szolgáig.Igaz,hogy önálló

székház nélkül többen el sem fértek volna.A többszöri albérletezéssel mégsem lehetett megoldani a

császári és királyi felség által meghatározott feladatokat,ezért többszöri próbálkozásra 1895 áprilisá-

ban reményre adott okot az a hír,miszerint a „Földmívelésügyi m.kir.Miniszter úr õ Nagyméltóságá-

nak abbéli elhatározását,hogy legfõbb fõnökünk hajlandó a m.kir.Földtani Intézet elhelyezésére egy

külön,czélirányos épületet emeltetni ”.Az események ezt követõen –legalábbis több mint száz év táv-

latából nézve –felgyorsultak.Semsey Andor,a magyar tudomány legnagyobb mecénása,50 000 forin-

tot ajánlott fel az új földtani palota megépítésére.Aszékesfõváros az akkor még nem Zuglónak,és nem

XIV.kerületnek,hanem Istvánmezõnek és VII.kerületnek nevezett tulajdonából hajlandó volt ingyenes

telket felajánlani az éppen kiépülõ Stefánia úton,annak is a 14.számmal jelzett telkén.

56

EMLÉKHELYEK.Alig egy évvel az új intézeti székház helyének megszerzése után megjelent a földmívelésügyi mi-

niszter hirdetménye a Földtani Intézet épülete tervrajzának elkészítésére.Apályázaton csak hazai építé-

szek vehettek részt,és el kellett készíteniük a meghatározott helyû,fekvésû és méretû épület tervét.„Az

építészeti stílus meghatározását a tervezõre bízom,kívánom azonban,hogy a homlokzat egyszerû tago-

zás mellett akként képeztessék ki,hogy az épület nyilvános jellege a helyesen megválasztott arányok-

ban és méretekben jusson kifejezésre ”–szólt Darányi Ignác miniszteri elõírása.A pályázat határideje

1896.november 1-jén,délután 2 órakor járt le,s addig 14 érvényes terv érkezett.

A sorrendben az utolsó,a „Versenyezve haladunk ”jeligéjû pályázat lett a nyertes,amelyet Lechner

Ödön nyújtott be.A bírálati jegyzõkönyvbõl tudjuk,hogy „az alaprajzi elrendezés már az elsõ megte-

kintésre megkapó …,a tervezet teljesen átgondolt és átszûrõdött munkára vall,…csak az sajnálatos,

hogy...a homlokzatok kiképzésére,illetõleg ábrázolására nem fordított több gondot ”.A Földtani Inté-

zet vezetõségének mégis a második helyezett,Gerster Kálmán mûépítész terve tetszett legjobban,mert

ott már az épület külseje is monumentális,s „az egyszerû,de mégis emlékszerû külsõ az intézet termé-

szetével összhangban áll ”.

Mindezek ellenére,a módosított Lechner-féle tervek szerinti építkezés Hauszmann Sándor vezetésé-

vel 1898.február 9-én kezdetét vette,1899 szeptemberében befejezõdött,s 1900.május 7-én az új inté-

zeti palotát és múzeumot ünnepélyesen megnyitották.Három héttel késõbb az alapító,I.Ferenc József

is meglátogatta a Stefánia úti palotát.ABudapesti Napló színes túdósítása szerint,miután a király üdvö-

zölte a megjelent notabilitásokat,„a lépcsõ alján megáll és nézi a homlokzatot.

–Nagyon szép és érdekes!…

A király feszült figyelemmel hallgatta,amikor az õskori medvék,bölények,tulokok,szarvasok,je-

gesmedvék hatalmas méretû csontvázait,csontmaradványait magyarázta Böckh igazgató …Nagyon

sok tudományos mûszót hallott ma a felség.És ezek a magyarosított tudományos elnevezések

kétségbeejtõk.Az igazgató tehát többnyire németül is megmondta a bemutatott tárgy nevét.”A terve-

zettnél hosszabbra,háromnegyed órányira sikeredett látogatás végén a király beírta nevét az emlék-

könyvbe,majd a kocsi mellett állva azt mondta:„Rendkívül érdekes és tanulságos ez az intézet.Azt hi-

szem,hogy kevés ilyen szép gyûjtemény van!A közönség éljenzett.A király szalutált.”

A földtan palotáját Lechner Ödön magyaros szecessziós stílusban álmodta meg.A XIX.és a XX.

század fordulóján a dekoratív hatásokra törekvõ,bizarr,szeszélyes formákat alkalmazó képzõ-,ipar-és

57.építõmûvészeti irányzat keretében sikerrel alkalmazta a magyar népmûvészet díszítéseit is.A XIX.szá-

zad végének,s a magyar építészetnek is egyik legnagyobb alakja mestermunkát alkotott.Terveit akkor

készítette,amikor éppen befejezõdött két nagy pesti épülete,a kõbányai Szent László-plébániatemplom

és az Iparmûvészeti Múzeum.Utóbbit nagyszerûsége ellenére éles kritika is érte,mert túldíszített színes

kerámiáival –némelyek szerint –inkább hasonlított „a cigánycsászár palotájára ”,semmint az ipar mû-

vészetének fellegvárára.Lechner tanult az észrevételekbõl,s a Földtani Intézetet már sokkal visszafo-

gottabb,kiegyensúlyozottabb stílusban valósította meg.

Mint minden Lechner tervezte épület,a Földtani Intézet székháza is magán hordozza funkciójának

jelképeit.Az épület monumentalitása,zártsága a Monarchia erejének,s azon belül a geológia fontossá-

gának érzetét kelti.Az épület színvilágát kétféle árnyalatú kék,az asztalosmunkák világosabb,szürké-

sebb ún.posztókéke és a Zsolnay-gyárban készült majolikák ultramarinkék harmóniája uralja,utóbbit

„intézetkéknek ”is hívjuk.AStefánia út felõli fõhomlokzat másik két,szintén mázas cserepekbõl rakott

gúlasisakja az ásványok kristályos formáját utánozza.

Az ablakok és ajtók faragását törtfehér „sujtásos ”ornamentika díszíti,a külsõ homlokzatot sárga,az

udvarit pedig fehér színû mázas burkolótéglák ötvözete borítja.AStáfánia út felõli homlokzaton a nép-

mûvészetbõl merített majolikaminták ritmikusan váltakoznak a csiga formájú,egykor élt lábasfejûekre,

vagy éppen mészvázú egysejtûekre hasonlító díszítésekkel.Az épület belsejében még többször ismétlõ-

dõ mintázatról –miután azok inkább mûvésziek,semmint tudományos igényûek –nehéz megállapítani,

hogy valójában milyen kihalt állatot jelképeznek.Tudjuk viszont,hogy az építés idején Böckh János,az

igazgató a kihalt egysejtûek világhírû tudósa volt,s a lábasfejûekkel nemigen foglalkozott.A világ tér

és idõbeli kapcsolatait,a Föld tudományának végtelen távlatait érzékeltetik a Holdra,az élõ virágokra,

a nyíló tulipánokra,és a régmúlt állataira emlékeztetõ díszítések.

Az ívelt bejárati lépcsõn lépkedve a tiszteletet parancsoló kapu fölött a geológusok keresztbe helye-

zett kalapácsot és bányászéket mutató emblémája körül olvasható a szecessziós betûkkel,majolikából

kirakott felirat:Magyar Állami Földtani Intézet.Mint Nemes Márta mûvészettörténész írta,„A kapun

túljutva valóban különleges térsor ragadja magával a látogatót.A hármas tagolású,fa-üveg fallal lezárt

szélfogó maratott ornamentikájú üvegezése mögött felsejlik a három boltszakaszos,’keresztházas ’fél-

köríves lépcsõházzal lezárt térsor.”Ebben a térben két híres õsi fatörzs maradványa (Ipolytarnócról és

58

idejében felépült a Földtani Intézet székháza.Petõfibányáról)és két neves igazgató,Hantken Miksa és id.Lóczy Lajos mellszobra várja a belépõket.

A portásfülkétõl balra a falon márványtáblák hirdetik az intézet alapítását és százéves fennállásának

felújítási munkálatait.A magasföldszintre vezetõ lépcsõt szokatlan márványtömb tagolja.Az épület

megnyitásakor itt egy mamut szobra állt,késõbb az intézet egykori híres igazgatói ravatalául szolgált.

A félemeletrõl tekintsünk vissza a bejárati aulára,csodáljuk meg a gyönyörû építészeti élményt,s gon-

doljunk arra,hogy itt valamikor sétapálcás,zsakettes urakat tisztelegve köszönt az egyenruhás,címeres

sapkát vielõ portás.

Feljutva a félemeltre,négy út áll elõttünk.A lépcsõn lefelé sétálva az alagsorba jutunk,ahol irodák,

laboratóriumok és közösségi helyiségek vannak,illetve kimehetünk az intézet látványos belsõ,zárt ud-

varába.Adíszfákkal szegélyezett,hangulatos,de a magas épületrészekkel közbezárt térben a kutató te-

kintet megakadhat Lechner Ödön,a tervezõ majolikából formázott címerén.

A magasföldszinti válaszúton jobbra haladva a térképtár,majd az igazgatóság szobái következnek.

Gondoljuk csak el,hogy ebben a hatalmas palotában a megnyitásakor az igazgatótól a portásig mind-

össze 16 ember dolgozott.Itt lakott a házfelügyelõ,lakosztálya volt az igazgatónak,s a királyi fõgeoló-

gusoknak legalább három szobás munkahely dukált.Az egykori neves szakférfiak nem sok idõt töltöt-

tek a szép épület falai között,miután munkájuk az év tizenkét hónapjából legalább nyolcra Erdélybe,a

Felvidékre,vagy éppen a Balatonfelvidékre szólította.Aszén és az acél országa idején a Földtani Inté-

zet több mint ötszáz embert alkalmazott,akik jelentõs része ebben az épületben kutatta,hol is van az a

bizonyos kincs,amit az aranyat tojó tyúk maga után hagyott.Ha aranyat nem is,de vasat,mangánt,bau-

xitot,ólom-,réz-és cinkérceket bõséggel találtak.Az 1990-es évek elejétõl a korábbiakhoz képest sok-

kal kevesebb kutató a számítógépek elõtt ülve értelmezi korunk kihívásait,a környezetvédelem,a víz-

gazdálkodás és az agrárium geológiai kérdéseit.

A belsõ udvarra nézõ folyosót az intézet által kiadott földtani térképek és vitrinek díszítik.Tovább-

haladva a folyosón,tiszteletben tarva a hivatali helyiségek közönségtõl elzárt,sokszor átalakított egy-

szerû munkahelyeit,megtekinthetjük a falon elhelyezett,a 20 millió évvel ezelõtt élt orrszarvúak,pá-

rosujjú patások és madarak megkövesült lábnyomait tartalmazó homokkõlapokat,amelyeket tenyérnyi

darabonként 1927-ben Ipolytarnócról szállítottak be a Földtani Intézetbe.A „lábnyomos homokkö ”-vet

még idõsebb,180 millió évvel ezelõtt a mecseki kõszénbányák egykori agyagos mocsári partszegélyén

sétáló dinoszauruszok kõbe merevedett lépésnyomai követik.A négyszögletes épület körfolyosóján

visszatérhetünk az aulához.Közben megtekinthetjük a folyosói vitrinekben,kifejezetten a diákok szá-

mára készített „Magyarország földtörténete ”címû kiállítást,ahol a látogató megismerkedhet hazánk a

legõsibbtõl a legfiatalabb korokig képzõdött kõzeteivel és jeles õsmaradványaival.Az intézetben is fo-

lyó kutatások alapján ma már tudjuk,hogy hazánk földje több olyan részbõl áll,amelyek egykor egy-

mástól távol esõ területeken helyezkedtek el,majd a kontinensek mozgása következtében kerültek mai

helyükre.A Kárpátok ívével ölelt medence mindössze 15 –20 millió évre tekint vissza,korábban itt az

egykori Földközi-tenger,a Tethys mellékága,a Paratethys hullámai ostromolták a szigetként kiemelke-

dõ hegységek partjait.Az állandóan mozgó,egymástól távolodó vagy éppen egymáshoz közeledõ kon-

tinensek hatására mai szemmel nézve elképzelhetetlen körülmények uralkodtak.A Föld történetének

négy és fél milliárd éves múltjából Magyarország területén csak az utolsó 500 millió év eseményeinek

emlékei õrzõdtek meg.Ebbõl is az elsõ 150 millió évben az Egyenlítõ körüli tenger borította a késõbbi

Kárpát-medencét.Amikor jó 250 millió évvel ezelõtt az összes kontinens egy hatalmas,az Északi-sark-

tól a Déli-pólusig terjedõ hatalmas szárazfölddé egyesült,a mi vidékünkön sivatagi körülmények kö-

zött vörös színû homokkõ képzõdött.A Balaton partján ebbõl a kõzetbõl épültek a kikötõi mólók,s a

Mecsekben ebbõl az üledékbõl nyerték ki az urántartalmú nyersanyagot.A földtörténeti középkorban,

240 és 65 millió évekkel ezelõtt Afrika és Európa,majd késõbb Amerika kontinense eltávolodott egy-

mástól.Az egykori Európa déli szegélyén változatos trópusi tengeri körülmények között rakódtak le

késõbbi hegységeink,mint a Bakony,a Vértes,a Gerecse vagy éppen a Bükk mészkövei.Alig telt el né-

hány tízmillió év,a globális kontinensmozgások következtében Afrika közeledni kezdett Európához,

ami még napjainkban is tart,s jó ötven millió év múlva délre utazva már nem Földközi-tengeri üdülésre

indulunk,hanem az egykori tenger helyén felgyûrõdõ alpesi magasságú hegység hófedte lejtõirõl pró-

bálunk sítalpainkon lesiklani.Mielõtt az igazán távoli jövõbe tekintenénk,nézzünk vissza az elmúlt

kétmillió évre,amikor a Kárpát-medencében idõnként olyan hideg,zord körülmények voltak,mint nap-

jainkban a sarkkörhöz közeli tundrán.Környezetünkben mindent jég borított,földünkön a tél hosszabb

volt a nyárnál,s a fátlan füves pusztán mamutok,gyapjas orrszarvúk legeltek,a hegyekben farkasok,hi-

énák vadásztak a barlangi medvékre és az õsemberre.Alig tízezer évvel ezelõtt a hideget felmelegedés

váltotta fel,eltûntek a jégkorszaki állatok,lassan kialakult a mai környezet,s megjelent az ember.

59.A vitrinek közötti ajtókon feliratok jelzik,hogy a múltbéli emlékek mögött készülnek a számítógé-

pes földtani térképek,az itt dolgozók tanulmányozzák a földtani képzõdmények és a mezõgazdasági te-

vékenység kölcsönhatásait.

Az aulából induló tágas fõlépcsõ elsõ emeletre vezetõ kanyarulatának ablakaiból kinézve elénk tû-

nik az épület díszes tetõje.A változatos mintázatú Zsolnay-féle majolikacserepekkel fedett,meredek

tetõ gerincét többszörösen ívelt kúpcserepek és magasra törõ csavart formájú kémények zárják.A lép-

csõfordulókat cseppkövekre emlékeztetõ mintázatú oszlopok,tengeri sünöket idézõ gipszstukkók dí-

szítik.Az elsõ emeleten az intézet történetét felidézõ két kiállítási vitrin mögött az Országos Földtani

Szakkönyvtár zsúfolt raktárába lehet bepillantani,s ha balra fordulva áthaladunk a maratott üvegbetétes

csapóajtón,feltûnik a könyvtár nyilvános olvasótermének bejárata.Az egykori geológusok falakon

függõ portréi alatt több mint száz éve tanulmányozzák,olvassák,jegyzetelik vagy éppen másolják a

kortársak az elõdök papírra nyomott,vagy számítógépen rögzített tudományos eredményeit.A nyilvá-

nos szakkönyvtárat nem csak az intézet munkatársai,hanem az érdeklõdõk sokasága is felkeresi.

A könyvtár utáni folyosórész kiállítása igazi látványosság.A Magyarország legfontosabb ásvány-

kincseit bemutató vitrinekben hazánk legszebb ásványai és ércei láthatók.Kevesen tudják,hogy a fel-

sõpetényi tûzállóagyag-bánya tárója hatalmas és leheletkönnyû gipszkristályokkal borított üreget nyi-

tott meg.A bauxit,az aluminium érce nem csak a közismert „vörös föld ”,hiszen ezt az elszínezõdést a

vasoxidos szennyezõdés okozza.Az egykori trópusi karsztos szakadékvölgyekben felhalmozódott és

máig konzervként megõrzõdött bauxitot még napjainkban is bányásszák,nem úgy,mint a Velen-

cei-hegység különleges vulkáni tevékenységei által létrejött cink-,ón-,molibdenit-és fluoritteléreit.Az

egykor virágzó bányákra napjainkban már csak gazzal benõtt bányagödrök és meddõhányók,s az itt ki-

állított eredeti ásványok emlékeztetnek.Régen bezárt már a gyöngyösoroszi ólombánya,ahol gyönyörû

ametiszteket is találtak,lassan víz önti el a hatalmas recski rézérctelepet feltáró ezer méter mély bánya-

aknát,s hol van már Rudabánya évezredek óta mûvelt ezüst-,réz-,majd vasércbányája?

Visszatérve a fõlépcsõház elõtti fordulóhoz,újra pillantást vethetünk az intézet nagynevû elõdeire.A

kiállítási vitrinben felfedezhetjük az I.Ferenc József által aláírt alapító okirat másolatát,Hantken Mik-

sa,az elsõ igazgató még német nyelvû jegyzõkönyvét,vagy id.Lóczy Lajos kínai utazásainak feljegy-

zéseit.

Amásodik emeletre vezetõ lépcsõsor is bõvelkedik látnivalókban.Asiklósi márvánnyal borított lép-

csõk korlátjának hullámos vonalának kialakításával Lechner Ödön a végtelen tenger hullámzását örökí-

tette meg.A lámpabúrák elmúlt korok exotikus,lótuszvirágra emlékeztetõ formáját idézik.S a lépcsõ-

fordulóban ott az épület megálmodójának emléktáblája,valamint a munkásságát bemutató kis kiállítás.

A díszterem elé érve hatalmas,lyukacsos kõ várja a látogatót.A Nagyvisnyó mellett talált,300 mil-

lió évvel ezelõtti tengerbõl lerakódott mészkõ jóval késõbb,mintegy 15 –20 millió évvel ezelõtt a föl-

dünkön hullámzó miocén kori tenger parti sziklája volt.Fúrókagylók támadták meg és mélyítették la-

kócsöveiket a kemény sziklába.A nagyméretû zebegényi õskorall,a tatabányai osztrigahéjas pad és a

kõbányai „kecskekörmös ”kagylóréteg mellett megtekinthetõ a leghíresebb magyarországi õsállat,a

veszprémi kavicsfogú álteknõs,a Placochelys placodonta koponyájának és állkapcsának másolata.A

veszprémi Jeruzsálem-hegy kõbányájában a XX.század elején fedezték fel a kavics formájú fogakat és

a teknõsökhöz hasonló páncélt viselõ,200 millió évvel ezelõtti tengerben élt õshüllõ maradványait.

Olyan nevezetes,hogy bélyegen is megörökítették,s jelenleg a Földtani Intézet múzeumának emblé-

máján is szerepel.Az eredeti példányt a kiállítástól néhány méterrel távolabb páncélszekrény õrzi,

csakúgy,mint az emberré válás korai,10 millió évvel ezelõtti szakaszából származó híres rudabányai

õsmajom,a Rudapithecus hungaricus csontjait.

A Földtani Intézet egykori nagyszerû kiállításainak terméibe azonban a látogató csak különleges al-

kalmakkor léphet,mert a zárt ajtók mögött található az ország legnagyobb földtani gyûjteménye,a több

mint félmillió ásványt,kõzetet,õsmaradványt õrzõ Országos Földtani Múzeum.Nincs más lehetõség,

mint a híres magyar dinoszaurusz-és Albánia-kutató báró Nopcsa Ferencre emlékezõ kiállítás vitrinei

között belépni az intézet dísztermébe.A tágas,impozáns teremben szinte naponként történik valami-

lyen esemény.Tudományos üléseknek,népszerû elõadásoknak,fogadásoknak,kulturális és mûvészeti

rendezvényeknek egyaránt méltó keretet nyújt a magyar földtan kutatástörténetét bemutató kiállítás és

díszes pulpitus,ahol a szónoki emelvény mellvédjén olvasható a geológusok jelmondata:„mente et

malleo ”,vagyis „ésszel és kalapáccsal ”.A terem sarkaiból a hazai bányászat és földtan szülõhelyének

tekintett Selmecbánya bányatiszjének bajszos és süveget viselõ,gipszbõl formált feje tekint a látogató-

ra.A rejtett mennyezetvilágítás jól kidomborítja az egykor élt õsállatok,tüskésbõrûek és mészvázas

60.egysejtûek ihlette stukkókat.A terem hátsó,cseppkõszerû oszlopokkal és súlyos függönyökkel elvá-

lasztott traktusát „Lábnyomos teremnek ”nevezik,miután különleges szerkezet segítségével itt állítot-

ták ki az Ipolytarnócon 1900-ban felfedezett 20 millió éves õsállatlábnyomokat tartalmazó eredeti ho-

mokkõlapot.Az egykor élt orrszarvúk,párosujjú patások és madarak árnyékában magvas tudományos

elõadások hangzanak el,vagy éppen kamarakiállításra nyílik lehetõség.

Miközben a Földtani Intézet mint állami érdekeket szolgáló tudományos kutatóhely majd 140 éve

végzi mindennapi közhasznú tevékenységét,eredményeit,értékeit meghatározott napokon a nagykö-

zönség is megtekintheti.

Böckh János–Szontagh Tamás: A Magyar Királyi Földtani Intézet.Bp.1900;Farkas Róbert: A Magyar Királyi

Földtani Intézet.Vázlatos ismertetés.Bp.1881;Fülöp József–Tasnádi Kubacska András (szerk.):100 éves a Magyar

Állami Földtani Intézet.Bp.1969;Hála József (szerk.):125 éves a Magyar Állami Földtani Intézet.Tanulmányok.

Bp.1994;Hála József–Maros Gyula: Art Geo palota a Stefánián.100 éves a Földtani Intézet Lechner Ödön által ter-

vezett szecessziós épülete.Bp.2000;Kordos László: Magyar Állami Földtani Intézet.Tájak-Korok-Múzeumok Kis-

könyvtára 694.füz.,Bp.2001;Lóczy Lajos: Vezetõ a M.Kir.Földtani Intézet Múzeumában.Bp.1909;Nemes Már-ta:

Lechner Ödön Földtani Intézete Budapesten.Bp.1993;Papp Péter: Rendhagyó „geológiai kirándulás ”az Orszá-

gos Földtani Múzeum kiállításain.Bp.2000.

61

Ferenc József látogatása a Magyar Állami Földtani Intézetben.Adalékok az Õrvidék (a mai Burgenland)

Anyolc évtizede Magyarországtól elszakított és jelenleg Ausztriához tartozó nyugat-magyarországi

táj,a hajdani Õrvidék keleti sávja,egy évezreden át a Magyar Királyság szerves része volt.Eredeti ér-

telme „gyepû ”,„határõrvidék ”,amely kezdetben és tágabban északról a Kis-Kárpátoktól,Pozsony tér-

ségétõl a Dunán át,onnan széles sávban dél felé haladva Mura folyásáig,a teljes Nyugat-Magyarorszá-

gon húzódott.Szûkebben az Árpád-kortól értelmezhetõ,azóta lényegében a történelmi Nyugat-Dunán-

túlt jelenti,amelynek keskeny övezetét az 1920.június 4-i trianoni békediktátum Ausztriának ítélte.A

166 km hosszú,és Sopron szomszédságában fekvõ Szikra községnél mindössze 4,5 km széles,3965

km 2 kiterjedésû terület õsi magyar neve azonban Õrvidék,a XIX.századtól németül Westungarn nyolc

évtizede,1922.január 1-jétõl hivatalosan Burgenland Ez utóbbi tükörfordítása a Várvidék,amely ide-

gen –szintén német –szóból ered,ezért használata a magyar nyelvben helytelen és történelmietlen.

Szerencsére alig terjedt el,bár vannak,akik erõltetik alkalmazását.

A hagyomány szerint Ausztria újonnan hódított területének,Burgenlandnak a neve 1921.õszén az

elsõ tartományfõnök,dr.Alfred Wallheim bécsi egyetemi tanár javaslatára keletkezett.Az alább kifej-

tettek azt bizonyítják,hogy ez a nézet csak részben igaz.Elöljáróban le kell szögeznünk:nemcsak szá-

zadokkal korábban,hanem az 1867.és 1918.között fennállt közép-európai történelmi államalakulat-

ban,az Osztrák –Magyar Monarchiában sem ismertek „Burgenland ”tartományt egyszerûen azért,mert

ilyen elnevezésû közigazgatási egység nem létezett.Az egy évezreden keresztül a történelmi Magyar-

országhoz tartozott,és Ausztria által 1918 –1919 fordulójától elszakítani kívánt területsávot németül –

hivatalosan is –„Westungarn ”-nak,azaz „Nyugat-Magyarország ”-nak nevezték.Az évszázadok óta ott

élõ németek pedig nem osztráknak,hanem heidebauer poncichter és hienc vallot-

ták/vallják magukat.1

Sõt az Ausztria által elszakítani kívánt tájat „Deutsch-West-Ungarn ”-nak,azaz „Német-Nyugat-

Magyarország ”-nak is hívták.Ezt bizonyítja például az 1921.július 22-én a gyõztes szövetséges álla-

mok budapesti megbízottai által meghatalmazott olasz –angol –francia antant-tábornoki bizottság egyik

legfontosabb dokumentuma.Ennek az utóbbi testületnek a fõhadiszállását Sopronban állították fel,fel-

adata a saint-germaini szerzõdésben,majd az 1920.június 4-i trianoni békediktátumban is Ausztriának

ítélt nyugat-magyarországi területsáv osztrák fennhatóság alá adásának biztosítása volt.A bizottság

1921.augusztus 1-i keltezéssel nyomtatásban jelentette meg az Ausztriának rendelt magyar részek ki-

ürítését részletesen meghatározó,és azt elrendelõ tervét.Afrancia nyelven készült okirat címe „Plan de

Transfert à lAutriche du territoire de la Deutsch-West-Ungarn ”2 ,melyben németül (!)szerepel az elsza-

kításra ítélt vidéke neve:„Deutsch-West-Ungarn ”.

Az elszakított vidék új elnevezése egyébként még 1918 õszén bukkant fel elõször „Vierburgenland ”

formában,amikor a Monarchia felbomlásakor,az elsõ világháború végén Ausztria,volt magyar szövet-

ségesének bejelentette területi követeléseit.A szintén háborús vesztes szomszéd ország ekkori fõ célja,

hogy elszakítsa a négy nyugat-magyarországi vármegye –köztük Pozsony megye –többségében néme-

tek által lakott tájait.Mindegyik megye német elnevezése –Pressburg-Pozsony,Wieselburg-Moson,

Ödenburg-Sopron és Eisenburg-Vas –véletlenül éppen „Burg ”-ra (azaz „Vár ”)végzõdik.Az elképzelt

új osztrák tartomány nevét továbbá a „Land ”(„Ország ”,ez esetben „Tartomány ”értelemben)szavak-

62

1 A magyarországi németek.Szerk.Manherz Károly (Változó Világ sorozat,23.köt.)Bp.1998,7.old.

2 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL.),K 26.1388.csomó,1922 –„H ”tétel,80.old..ból,valamint a „vier ”,azaz a „négy ”számnévbõl képezték.Kézenfekvõ volt tehát,hogy ebben az idõ-

ben az Ausztria által követelt Pozsony,Moson,Sopron és Vas vármegyei területeket összefoglalóan

„Vierburgenland ”-ként is emlegették.

Afogalom közismertté válását jelentõsen elõsegítette,hogy 1919 júliusától –ekkor látott napvilágot

az I.évfolyam,1.szám –feltehetõen 1920 márciusáig „Vierburgenland ”címmel havonta kétszer,újság

jelent meg Sopron (Oedenburg vagy Ödenburg)városában.Fõszerkesztõje és felelõs kiadója Odo

Röttig,kiadó-tulajdonosa a „Gauamt Deutschwestungarn ”,azaz a „Német-Nyugat-Magyarországi Ke-

rületi Hivatal ”volt.Az újságot a helyi Röttig-Romwalter nyomdában állították elõ.ASoproni Levéltár-

ban fennmaradt példányok szerint a lap utolsó darabja,a II.évfolyam 5/6.összevont száma 1920 márci-

usában készült,de lehetséges,hogy újság egy ideig még ezután is megjelent.Akiadvány önmeghatáro-

zása szerint „képekkel illusztrált irodalmi,mûvészeti,kritikai és humoros félhavi folyóirat ”,és a

„Német-Nyugat-Magyarországi Kulturális Szövetség Hivatalos Közlönye ”(’Offizielles Organ des

Kulturbandes für Deutschwestungarn ’).3

A Pozsony vármegye,illetve Pozsony megszerzésével kapcsolatos osztrák igények és tervek azon-

ban hamarosan elhamvadtak.A magyar katonaság értelmetlen kivonásával a Károlyi-kormányzat véd-

telenül hagyta az õsi magyar koronázó várost és környékét,amelyet 1919.január 1-jén megszállt a

csehszlovák katonaság.Bécsben mégis sokáig úgy látták,hogy esetleg fordulhat a kocka.Ezt jelzi,

hogy csaknem két év múlva,1920.október 11-én Ausztria a párizsi békekonferencián,Pozsonyban is

népszavazást kért azzal az érveléssel,hogy ha már nem magyar,akkor inkább német,mint szlovák vá-

ros.A bécsi kormányzat kérését a békekonferencia elutasította.4

Az elõbbiek ellenére,Pozsony csehszlovák megszállását követõen Ausztriában a „Drei-

Burgenland ”–szabad fordításban a „Háromváras tartomány ”–fogalmat kezdték használni,különösen

1919 zaklatott nyarától.Miközben,ekkor feltehetõen júliustól –mint említettük –1920 márciusáig ad-

ták ki az új „Land ”(tartomány)székhelyének kiszemelt Sopronban,„Vierburgenland ”címmel hetilapot

a fenti négy vármegyében élõ németajkú,és nem osztrák lakosság számára.

Akezdetben tágnak tûnõ földrajzi fogalom azonban egyre szûkült,és 1921-ben egyszerûen már csak

„Burgenland ”-nak nevezték az 1920.június 4-i trianoni békediktátumban Ausztriának ítélt,de az oszt-

rák hatóságok által birtokba még nem vett magyar területet.Egyesek szerint,a „Burgenland ”kifejezés a

magyar „vármegye ”szó pontos német átültetése,amit e sorok írója belemagyarázásnak tart.Az ilyen

jellegû közigazgatási egységet jelentõ szó német történelmi fogalma ugyanis „Komitat ”.A török hó-

doltság elõl a vidékre menekült-betelepült,és évszázadok óta e tájon élõ horvátok körében is a trianoni

diktátum után terjedt el –jól érzékelhetõen német mintára –az új tartományra Gradišæe,a szlovéneknél

a Gradišèansko 5 elnevezés.Mindkettõ a „Burgenland ”fogalom átértelmezése,illetve részbeni fordítá-

sa.

E mû szerzõje a történelmi tények ismeretében a X.század elejétõl az 1920.június 4-i trianoni béke-

diktátumig a történeti Moson,Sopron és Vas vármegyék területét –s abban az Õrvidéket –Nyugat-Ma-

gyarország szerves részének tekinti.Döntõen azért,mert 1922-ben egy teljesen új,addig ismeretlen

közigazgatási egységként,tartományként megalakult Burgenland korábban –mint írtuk –sohasem léte-

zett sem történeti-táji,sem politikai-közjogi értelemben.Ennek következtében a trianoni békediktátum,

majd a soproni népszavazás (1921.december 14 –16.)és a határkiigazítás (1922 –1923)után kijelölt,

A „Burgenland ”fogalom használata 1922,az új osztrák tartomány létrejötte elõtt történelmietlen.

Az ausztriai politika (és ideológia),a történetírás,a néprajz és más tudományok képviselõi sok esetben

mégis az 1921.évet megelõzõ évtizedekben,századokban is Burgenlandról beszélnek,6 ami nem más,

63

3 Gyõr-Moson-Sopron megye idõszaki sajtójának bibliográfiája (1779 –1995).Szerk.Horváth József Kiad.Kis-

faludy Károly Megyei Könyvtár,Gyõr,2000,769.old.

4 Halmosy Dénes: Nemzetközi szerzõdések 1918 –1945.II.átdolg.,bõv.,kiad.Bp.1983,95.old.

5 Lásd bõvebben,Schwartz Elemér: A nyugat-magyarországi német helységnevek.Bp.1932.;Schwartz Elem-ér:

Burgenland magyar neve.–In.Vasi Szemle,1934/3.sz.,226 –231.;Kranzmayer, Eberhard: Die ös-

terreichischen Bundesländer und deren Hauptstädte in ihren Namen.Wien,1956,25.;Kiss Lajos: Földrajzi

nevek etimológiai szótára.IV.bõv.,jav.kiad.,I.köt.Bp.1988,266.old.

6 Az egyik alapvetõ osztrák „Burgenland ”bibliográfia 1800-ig vetíti vissza az 1922-ban alakult Burgenland ha-

tárait:Litschauer,G.Franz:Bibliographie zur Geschichte,Landes-und Volkskunde des Burgenlandes.

1800 –1929.[Band ]1 –3.Linz-Wels,1933 –1938.[Band ]4.Eisenstadt,1959..mint a tények durva meghamisítása.Például a második világháború utáni osztrák néprajztudomány ve-

zetõ alakja,Leopold Schmidt (1912 –1981)szerint Burgenland „tartomány a török hódoltság óta sokkal

inkább az alsó-ausztriai osztrák kultúra része volt (sic!),mint a magyarországié ”.7 Egyébként hasonló

nézeteket vettek át és követtek szolgaian az elmúlt évtizedekben –sõt napjainkban is –a magyarországi

történet-,néprajz-és más tudományágak egyes mûvelõi,amikor például Moson,Sopron és Vas várme-

gye 1920.június 4-i trianoni békediktátum elõtti történelmérõl szólva azok burgenlandi részérõl írnak.

Miközben illene tudniuk,hogy 1920 –1921 elõtt e három megyének nem volt és nem lehetett ilyen része,

mert Burgenland ezt megelõzõen sohasem létezett.

Cáfolhatatlan tény ugyanis:„Moson,Sopron és Vas vármegye története azt bizonyítja,hogy Ma-

gyarország,mint együtt,a nyugati határszéleken is joggal hivatkozhatott ezeréves történeti jogokra,

amidõn a [párizsi ]béketárgyalások során tiltakozott Nyugatmagyarország kettészakítása ellen.Moson

vármegye régebben még nagyobb volt,mint a [z elsõ ]világháború elõtti idõkben,mert nyugat felé egé-

szen a Lajta folyóig terjedt,(:ezt,valamint a Lajta-hegységet régi okmányaink,Sár folyó és Sár-hegy-

ség néven említik:)és a régebbi évszázadokban a Trianon elõtti Alsó-Ausztriának néhány községe is

hozzátartozott ”.8

A trianoni békediktátum óta –bár e kijelentés talán sokaknak megdöbbentõ –az elszakított magyar

nemzetrészek közül az õrvidéki magyarság sorsa a legmegrendítõbb,és múltjában,létében,jövõjében a

leginkább fenyegetett.Az 1910.évi népszámláláskor az egy évtized múlva Ausztriához csatolt nyu-

gat-magyarországi területre átszámítva az õrvidéki magyarok száma 26 225 fõ volt,1991-ben a nyelv-

használat (az osztrák kérdõíven –minõ cinizmus!–ún.társalgási nyelv szerepel)szerint már csak 5666

fõ (ebbõl magyar 1475 magyar,4191 német –magyar,más forrás szerint:lakónépességként 6763 fõ ma-

gyar)9 vallotta magát,nagy részben felemás módon,magyarnak.A számuk a korábbinak már csak az

egynegyede!Az õrvidéki magyar nemzeti közösség kiszolgáltatottságát nemcsak viszonylag alacsony

lélekszáma befolyásolta,hanem fogyásához döntõen hozzájárult a folyamatosan hátrányosan megkü-

lönböztetõ,sõt gyakran körmönfont eszközökkel elnyomó osztrák kisebbségpolitika,amely számos

módon és módszerrel igyekezett gyorsítani a magyarság beolvadását.Ehhez egyfajta cinkossággal a fél

évszázadig „vasfüggöny ”mögé bújtatott (és bújt)Magyarország legfelsõbb politikai vezetése is hozzá-

járult,amikor megalázkodva csak „osztrák sógorság ”-ot emlegetett.Ezzel szabad kezet adott Ausztriá-

nak –mintegy érzékeltetve –,hogy tulajdonképpen örökre lemondott a burgenlandi magyarságról.

Eközben Ausztria nemzetközi szinten védõhatalmi státust vívott ki magának az Olaszországban élõ

dél-tiroli németek sorsa felett,és közremûködött autonómiájuk kivívásában.Ugyanakkor az osztrák

történészek azt bizonygatják,hogy az 1921 –1922-ben Burgenlandnak elnevezett nyugat-magyarorszá-

gi területsáv „történelmi jogon ”vált Ausztria részévé,amit egyébként semmiféle történeti forrás nem

igazol.Sõt –szerintük –a tartomány természetes központjának,Sopron városának kellene lenni,ame-

lyet azonban a magyarok a népszavazáskor „nagycsalással ”,illetve „csalárdul eloroztak ”.Ezek után

nem meglepõ,hogy Ausztriában olyan „tudományos igényû ”településtörténeti mûvet is kiadtak,

amelynek térképein a mai (a trianoni)Magyarország Rába folyótól nyugatra esõ részét „Ost-

Burgenland ”-ként,azaz „Kelet-Burgenland ”-ként tüntették fel.10 Miközben az Ausztriához csatolt õrvi-

déki terület városaiban és falvaiban,napjainkban is lépten-nyomon az évezredes magyar történelem,

kultúra nemzeti nagyjainak az emlékével,a magyar lélek tanúbizonyságaival találkozunk.Annak elle-

nére,hogy Burgenlandban az elcsatolás óta eltelt nyolc évtizedben az osztrák hatóságok közremûködé-

sével,esetleg közömbössége folytán számos magyar történelmi emlékhelyet,jelképet számoltak fel,il-

letve tüntettek el.11 Igyekezvén elfelejteni-elfelejtetni Õrvidék a magyar múltját,nemzeti tudatunk és

történelmünk egyik fontos színterét.

64

7 Schmidt, Leopold: Die Entdeckung des Burgenlandes im Biedermeier.Studien zur Geistesgeschichte und

Volkskunde Ostösterreichs im 19 Jahrhunderts.[Kiad.]Burgenländisches Landesmuseum und das Institut für

wissenschaftliche und wirtschaftliche Erforschung des Neusiedler Sees.Eisenstadt,1959 (!),1960,5.old.

8 MOL.K 28.3.csomó.8.tét.,1927 –S –279.sz.,220.old.

9 Burgenland településeinek nemzetiségi (anyanyelvi)adatai.(1880 –1991).Összeáll.Pálházy László Kiad.

Központi Statisztikai Hivatal.Bp.2000.20.180.old.;Magyar Nagylexikon.IV.köt.Fõszerk.Élesztõs László.

Bp.1995.771.old.

10 Kósa László: Alegfiatalabb osztrák tartomány.In.Éger György: Aburgenlandi magyarság rövid története.Bp.

1991.7.old.

11 Lásd bõvebben Németh Adél: Burgenland.Bp.1986.Juhász László: Burgenland.Várvidék.Történelmi kala-

uz.III.jav.kiad.Lakitelek 1999..Tanulságos idéznünk Szeberényi András –aláírása szerint „burgenlandi magyar ”–Elõszavából,

amit Zsiga Tibor magyarul és németül két nyelven,az 1991-ben egy kötetben megjelent Burgenland,

vagy Nyugat-Magyarország? – Burgenland, oder Westungarn? címû könyvében tett közzé.„Nagyon

jól tudjuk,hogy a világ minden népe igyekszik történelemírásában,elsõsorban a ’saját ’irányát elõtérbe

helyezni.Sajnos,mi osztrákok ugyanezt a hibát követjük el.Ez a tény Burgenlandra is vonatkozik,

mely 70 éve létezik,mint Ausztria legfiatalabb tartománya.Természetesen Burgenlandban is keresik

történelmi identitásukat,de ezt nem csak Ausztria,hanem Magyarország történelmében is kell keresni.

Figyelembe kell venni,hogy Burgenland területe 1000 évig Magyarországhoz tartozott …A kölcsönös

megértés,egymás tárgyilagos megismerése hozzájárul bizonyos félreértések leküzdéséhez,amelyek a

magyar kisebbség számára még ma is hatnak –bár már igen csökkent számban élnek Burgenlandban (a

legutóbbi tudományos felmérés szerint –1991.május –16 000 személy van)–,70 év óta nagy nehézsé-

geket okoznak …Így kézenfekvõ,hogy az egyoldalú történelmi szemléletek a hátrányos helyzetû nép-

csoport számára nagy kárt jelenthetnek.Ezért néhány példát szeretnék felmutatni,amelyek a burgen-

landi magyarok számára évtizedek óta történelmi diszkriminációt jelentenek …Elõször is a történelem

iránt érdeklõdõ osztrák ember a történelemkönyvekben azt olvashatja,hogy korábban Nyugat-Magyar-

országon (a mai Burgenlandban)egy nagy ’magyarizálás ’zajlott le.Másodszor azt,hogy a magyarok

Ausztriától Sopront (Ödenburgot),egy ’nagycsalás ’folytán ellopták.Ez a két legközismertebb ellen-

pont az 1900.és 1922.közötti burgenlandi történelemben.Ha viszont megvizsgáljuk mindkét állítást,

ha a magyar nyelvet tudván,képesek és hajlandók vagyunk betekinteni elfogulatlan nemzetközi,vala-

mint magyar forrásokba is,úgy megtalálhatunk egynéhány igen érdekes adatot ”.12

Szeberényi András így folytatta:„Mind a horvát,mind a német népcsoportok (a német nyelvûek a

vallásháború során [ti.a XVI –XVII.században –B.J.]a Német Császárságból kiûzve,elsõsorban a tö-

rök pusztítások után hátrahagyott,néptelen nyugat-magyarországi területeken települtek le),az egykori

Magyar Királyságban fokozatosan gyarapodtak.Az 1898-ban kiadott ’Vasvármegye ’címû könyvbõl

tudjuk,hogy Vas megyében a [XIX –XX.]századforduló körül a horvátok 50%-a,a németeknek viszont

csak 9%-a tudott magyarul beszélni.Ezt a vendég-országgal szembeni német sovinizmusnak is tekint-

hetjük.Mit szólnának vajon ma Ausztriában,ha a burgenlandi horvát,vagy magyar népcsoport tagjai-

nak csak 9%-a lenne hajlandó megtanulni németül?Még alá szeretném húzni,hogy az úgynevezett

’magyar uralom alatt ’a horvátok kb.3%-kal,a németek kb.1,5%-kal gyarapodtak.Ezzel szemben je-

lenleg az Ausztriában élõ népcsoportok tagjainak száma fokozatosan csökken,illetve a népszámlálás-

kor nem merik saját népcsoportjuk mellett megvallani magukat.Így az 1981-es eredményen nem cso-

dálkozhatunk,amikor is csak 4147 személy vallotta magát magyarnak.

Bizonyára a legfontosabb kérdés,[ami ]Sopron és környékének a Magyarország melletti népszava-

zását illeti,amelyet az egész burgenlandi irodalom,mint ’nagycsalást ’mutat be.Itt sem ajánlatos tudo-

mánytalan módon,csupán érzelmi alapon beszélni,hanem nemzetközi és magyar lexikonokban meg

kell keresni az objektív tényeket.A szavazásra jogosultak és a leadott szavazatok száma azt igazolja,

hogy a szavazáson viszonylag nagy volt a részvétel,és az eredményt a többség akaratának kell tekinte-

ni,továbbá megjegyzendõ,hogy a népszavazás eredményeként 65%szavazott Magyarország mellett.A

szavazás kimenetelének manipulálása,mely változtathatott volna az eredményen 1 –2%-kal,kétségtele-

nül lehetséges lett volna.Elképzelhetõ,hogy mindkét oldalon szavazott olyan személy,akinek ehhez

nem volt joga.Jómagam,név szerint három személyrõl tudok,volt lakhelyemrõl,akik jogosulatlanul

Ausztria mellett szavaztak.Egy 20%-os manipuláció,azonban nem hihetõ …Ausztria mellet szavazott

8227 fõ,tehát 34,91%.Magyarország mellett 15 334,tehát 65,08%.A „nagycsalás ”kitalált vádja fõleg

azon alapul,hogy Sopronban és a környezõ községekben,ahol népszavazás volt,több német anyanyel-

vû élt,mint magyar.A ’nagycsalás ’-t kitalálók nem tudták és még ma sem tudják ezt a váratlan ered-

ményt mással magyarázni,mint hamisítással,de állításukra semmilyen meggyõzõ adatot nem tudnak

felmutatni.Ezzel párhuzamosan arra kell utalni,hogy Ausztriában mennyire szokták hangsúlyozni,

hogy 1920-ban Karinthiában sok szlovén szavazott Ausztria javára,és ez döntötte el az ottani népszava-

zást.Ugyanakkor sokan nem hajlandók elhinni,hogy egy soproni német Magyarország mellett szavaz-

hatott.Ez,egyesek részérõl csak csalással magyarázható ”.13

65

12 Szeberényi András: Elõszó –Die Vorgeschichte.–In.Zsiga Tibor dr.: Burgenland,vagy Nyugat-Magyaror-

szág?–Tibor Zsiga dr.:Burgenland,oder Westungarn?Kiadja:Burgenlandi Magyar Kultúregyesület –

Herausgeber:Burgenländisch-Ungarischer Kulturverein.Felsõõr –Oberwart 1991.3 –4.old.

13 Szeberényi András 1991.4 –5.old..Sõt azt is hangoztatják,hogy a XIX –XX.század fordulóján a „nyugat-magyarországi községek ne-

veit önkényesen elmagyarosítottuk.A Hunyadiak,sõt az Árpádok koráig visszamenõ történeti adatok

ennek az ellenkezõjét bizonyítják …Sopron vármegye nyugati határszélén késõbb a szomszédos oszt-

rák urak közül is számosan szereztek birtokot és birtokaikra német telepeseket hoztak.Ezen a területen

sem lehet tehát arról szó,hogy [az ]eredetileg német telepek késõbb megmagyarosodtak volna,hanem

ellenkezõen azt bizonyítják a fennmaradt történeti adatok,hogy a vármegye németsége,bár kétségte-

len,hogy már régebben is voltak egészen vagy részben német telepek,újabb német kolonizációk révén

fokozatosan megerõsödött s ugyanakkor régi magyar telepek teljesen elpusztultak.14

Egyes õrvidéki települések nevének XIX –XX.század fordulóján történt „magyarosítása ”osztrák

vádjához annyit füzünk hozzá,hogy a Monarchia hivatalos magyar –német kétnyelvüségében a két évti-

zed múlva elszakított,Ausztriához csatolt õrvidéki részeken a magyar hatóságok valóban újjáélesztet-

tek jónéhány Árpád-kori településnevet,majd azokat hivatalossá tették.Tehát visszatértek az eredeti

magyar alakhoz.A történelmi Magyarországon egyébként –Horvát-Szlavónországgal együtt –csak-

nem 13 000 község és város feküdt,amelyek közül 1898.és 1910.között több mint kétezer szlovák,ru-

szin,román,szerb,horvát,szlovén és német helység kapott új magyar nevet.Ahelységek nevének ma-

gyarosítása egyébként történelmi folyamat része volt,például a Budai-hegyek egyes vonulatainak addi-

gi német elnevezésük helyett ekkor adták a napjainkban is használatos magyar nevüket.Akadt olyan

magyarországi történész,aki megtámogatta az osztrák vádaskodásokat.„Az új nevek íróasztal mellett

születtek,és az esetek túlnyomó részében semmi elõzményük,semmiféle történelmi gyökerük,vagy in-

dokuk sem volt.”Aztán mégis kénytelen elismerni:„Néhol,így Sopron vm.burgenlandi részén törté-

nész szakértõk segítségével feltámasztottak olyan elnevezéseket,amelyek léteztek ugyan,de évszázad-

okkal ezelõtt kivesztek.Ezeknek,ha történeti értelemben hamisítványok is (sic!–B.J.),legalább a

hangzásuk valódi ”.15 Csak megjegyezzük:egy történésznek illene tudnia,hogy az 1920.június 4-i tria-

noni békediktátum,illetve Ausztria új tartománya,Burgenland 1922.január 1-jei hivatalos megalakulá-

sa elõtt Sopron vármegyének nem volt és nem lehetett burgenlandi része, mert Burgenland,mint köz-

igazgatási egység,vagy önálló politikai-közjogi fogalom ezt megelõzõen sohasem létezett!Az is sajá-

tos,hogy a történelmi Magyarországon –esetünkben a Lajtától keletre –valaki vitatja egy település tör-

ténelmi magyar nevének a visszaállítását.Mintha nem tudná,hogy egy-egy település esetében a hely-

ség neve vagy lakosságának anyanyelvi,vallási megoszlásánál sokkal fontosabb az érzelmi indíték.Er-

re érzékletes példa az 1921.december 14 –16-án tartott soproni népszavazás,amikor a város német

anyanyelvû lakosságának csaknem fele a Magyarország keretében való maradás mellett döntött,és el-

utasította az Ausztriához csatolást.

Amai Burgenland területére vonatkoztatva az Õrvidék fogalom már az 1920-as években megjelent a

magyarországi néprajzi-helytörténeti szakirodalomban.16 Az Õrvidék (északról dél felé haladva)három

nagyobb tájra tagolható.A Duna és a Lajta folyók közötti sík vidék történeti tájneve Fenyér amely tá-

gabb környezetével együtt az Árpád-kori magyar állam határvidéke volt Moson vármegye északi ré-

szén a magyarsághoz tartozó népességgel.Már a 895.évi honfoglalás után a területe átnyúlt a Lajtán

túlra,és a folyó menti –a késõbb kilenc évszázadra állandósult országhatár –már I.(Szent)István ki-

rály (1000/1001 –1038)uralkodása alatt kialakult.Anémet-osztrák hadak gyakori –különösen XI –XIII.

századi –betörései miatt,Fenyér kistáj magyar lakossága szinte teljesen elpusztult,helyükbe már korán

németek települtek.Atörténeti helynevek azonban világosan bizonyítják a magyarság õsi jelenlétét,er-

re utal többek között a Sár a Lajta folyó ma is élõ magyar neve,amelyet több település elnevezése õr-

zött meg (Sárfalva,Sárfölde,Sárfenék stb.).Fenyér területének nagyobb részét a trianoni békediktátum

Ausztriához rendelte.Keleti,kisebbik fele Magyarországé maradt,17 amit az 1947.február 10-én aláírt

párizsi béke –mely megismételte a negyedszázaddal korábbi trianoni diktátum igazságtalanságait –to-

vább csonkított,és Pozsony környéki részének már a Dunántúlon fekvõ három települését (Dunacsún,

Horvátjárfalu és Oroszvár)Csehszlovákiához csatolta.Így alakították ki az ún.pozsonyi hídfõt,

amellyel Eduard Beneš csehszlovák külügyminiszter 1919.évi követelései részben megvalósultak.

66

14 MOL.K 28.3.csomó.8.tét.,1927 –S –279.sz.,221.old.

15 Engel Pál: Kitalált helynevek.A Magyar Nagylexikon a magyarországi helységekrõl.–In.História.1996.7.

sz.(szeptember),31 –32.old.

16 Wallner Ernõ: A felsõõrvidéki magyarság települései.–In.Földrajzi Közlemények,1926/1 –4.sz.,S chwartz

Elemér 1934/3.sz.226 –231.old.

17 Kósa László–Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolása.Bp.1975.98 –99.old..Az Õrvidék következõ tája a Fertõ-vidék a Fertõ tó tágabb környezetének a neve,amely a történeti

Moson és Sopron vármegyéhez tartozott.Elevezése ún.beszélõnév:sekély vizû tavat,vízállást jelentõ

hajdani,fertõ köznévbõl származik,magyar nevét –Fertew,azaz Fertõ –már 1074-ben említi egy latin

nyelvû oklevél.Eredetileg tehát csak magyar elnevezése volt.A tó német nevét –„Neusiedel ”–a part-

ján fekvõ egyik telepes községtõl kapta,amelynek jelentése „Újtelep ”.18

A Fertõ-tó tektonikus eredetû,ázsiai sós tavak csoportjának egyetlen európai tagja,s a Balaton és a

Bodeni-tó után Közép-Európa harmadik legnagyobb tava.Hossza 36,szélessége 7 –17 km,területe 320

km 2 .Parti nádasai hatalmas kiterjedésûek,ezért vízfelülete csupán 183 km 2 ,amelybõl jelenleg 160 km 2

osztrák,csupán 23 km 2 magyar felségterület.Mélysége csak kevés helyen haladja meg a másfél métert,

ezért gyorsan felmelegszik,és a nyári hónapokban vízhõmérséklete gyakran eléri a 30 fokot.Kemény

teleken ugyanakkor csaknem teljesen befagy.Sótartalma magas,medre alatt nagy kiterjedésû ásvány-

víztároló rétegek rejlenek.Szeszélyes tó,az elmúlt századokban gyakran kiszáradással fenyegetett,

máskor vize gyorsan megemelkedett,és váratlanul elárasztotta a környéket.A tó legutóbb az 1870-es

években készült kiszáradni,s ekkor úgy tûnt,hogy Ruszt és Sopron városa hatalmas földterületet nyer-

het.Ruszt lakói már meg is kezdték az új határ felmérését,amikor a tó újra megtelt vízzel.1893 telén

viszont egészen befagyott a vize,és kipusztultak belõle a halak.Ezután sokáig nem halászhattak a híres

fertõi halból,amely korábban Mária Terézia királynõ (1740 –1780)bécsi asztalán is szívesen látott cse-

megének számított.

A Fertõ-tó keleti oldala és a trianoni határ között részt Fertõzug nak vagy Tó-szög (az utóbbi lé-

nyegében a német „See-winkel ”szó tükörfordítása)nevezik,ahol 44 kisebb,szikes tó található.Közü-

lük többnek a német neve megõrizte a magyar „szik ”szót,például Zicksee,Zicklacke.Atavakból nyert

sziksót régebben zsákokba rakták és eladták.Különösen nagy mennyiségben vitték Debrecenbe,ahol

1850-ig a szappanfõzésnél használták fel.19 A Fertõzug csaknem kétezer hektáros délkeleti csücske a

Hansághoz tartozik,illetve annak ausztriai folytatása.Itt kell megemlékeznünk a Hanság titokzatos

hal-emberérõl,Hany Istókról,aki a mocsarakban élt,békákkal táplálkozott,uszonyszerû végtagjaival

versenyt úszott a halakkal,és számos monda foglalkozik alakjával.Jókai Mór (1825 –1904)a Névtelen

vár címû regényében dolgozta fel különös történetét.

A Fertõ-vidéken a 895.évi magyar honfoglalás után települt meg a magyarság,és területe a gyepû-

rendszerhez tartozott.Egykori õrtelepeit a helynevek alapján is nyomon lehet követni.A gyepû felszá-

molásával,valamint a német –magyar hadakozások következtében magyar lakossága fogyott,helyüket

német „vendég ”-népek –latinul „hospes ”-ek –,azaz telepesek foglalták el a Fertõ-tó mind nyugati,

mind keleti oldalán.A török hódoltság alatt a vidék harcoktól nyugalmasabb táj volt,ahová délrõl hor-

vát népesség is menekült.Ató nyugati és déli partjain,illetve a szomszédos dombokon kiváló minõségû

szõlõültetvények terültek el.Történelmi borvidék alakult ki,amely évszázadokon át az ausztriai és né-

metországi piacokon értékesítette termékét.20 Ez döntõen elõsegítette Nyugat-Magyarország mezõvá-

rosi-polgári fejlõdését.

Nem volt véletlen,hogy Sopron már 1277-ben szabad királyi városi rangot kapott az uralkodótól,

IV.(Kun)Lászlótól (1272 –1290).Ekkor a határ védelmére a XI.században odatelepített besenyõ íjá-

szok utódait,a „lõvérek ”-et is a város polgárai közé emelték.Sopron –szintén a XI.században említi

elõször oklevél Suprun királyi várispánt,a település névadóját –ezt követõen a XIII –XIV.század for-

dulójától indult gyors fejlõdésnek.A településnek a nagyobb számban beköltözõ német kézmûvesek

adtak nevet –Oedenburg,Ödenburg –a romos állapotban lévõ erõdítményrõl.Az elnevezés eredetileg

Odinbruch,amelynek jelentése „elpusztult vár ”.Kiváltságainak köszönhetõen,Sopron már ekkor né-

met többségû várossá vált,miközben a környékén magyarlakta települések –Dág,Egered,Ravaszd,

Kovács,Lõvér,Udvarnok,Harka stb.–feküdtek.A Fertõ-tó nyugati partján elterülõ Ruszt helység jó-

val késõbb szerzett szabad királyi városi kiváltságokat.A település –többek között –arról volt híres,

hogy évszázadokon át a Magyar Királyság legkisebb lélekszámú városa volt.Civitas rangját nem jutal-

mul vagy hõsiesség kapcsán nyerte el,hanem 1681-ben 60 ezer forintért és 500 hordó borért vásárolta I.

Lipót királytól (1657 –1705),és lakossága ezt követõn –kevés kivétellel –a bécsi udvar pártján ma-

radt.21

67

18 MOL.K 28.3.csomó.8.tét.,1927 –S –279.sz.,221.old.

19 Juhász László 1999.49 –50.old.

20 Kósa László–Filep Antal 1975.99.old.

21 Csapody István: Fertõ –Neusiedler See.Turistatérkép –Wanderkarte.Kiad.Paulus Térképszerkesztõ Iroda.

Pomáz 1992,2.old..Ugyancsak a Fertõ-tó partján,illetve körül még a Hunyadiak korában,tehát a XV.század végén is

számos magyar település feküdt,amelyek a Sár (Lajta)folyóig húzódtak.Így például Csákány,Csitván,

Macskád,Rákos,Szécsöny,Szék,Széleskút,illetve Legéntó,Cerizfalva?,Újfalu.Sopron vármegye

nyugati és délnyugati táján pedig Büdöskút,Cseke,Dorog,Magyartelek,illetve Kedhely,Kõhalom,

Röjtökör stb.Kismarton szabad várost a XIV.század végétõl az oklevelek a nagyobb részben a magyar

nevén említik:Civitas libera Kiysmarton (1388),Oppidum seu castrum Kismarthon (1410).Atelepülés

latin neve:Ferrea Civitas (Vasvár),ebbõl keletkezett a város német neve:Eysenstat,22 késõbb és napja-

inkban Eisenstadt,amely 1926-tól Burgenland tartomány székhelye.

A Pinkafõ és Németújvár települések között húzódó Felsõ-Õrség (Felsõõrség)vagy Felsõõr vidéke

a történelmi Õrvidék harmadik nagyobb tája.Az 1920-as években terjedt el magyar szakirodalomban a

Felsõ-Õrvidék vagy Felsõ-õrvidék megnevezés,illetve a felsõ-õrvidéki magyarság fogalom.23 Ez a táj-

egység a történelmi Vas vármegye Rábán túli részén,az Árpád-kori gyepûvidéken,a Pinka folyó völ-

gyében fennmaradt legjelentõsebb õsi magyar szállásterület.A Felsõ-Õrség fogalom –tükörfordítás-

ban:die Obere Wart –a német nyelvterületen is meghonosodott,így az ottani szakirodalom is használ-

ja.24 Körmend és Szentgotthárd térségében a Felsõ-Õrség délkeleti,mindössze 50 km 2 kiterjedésû sze-

letét –a Rába-völgy,az országhatár és a Pinka-völgy torkolati szakaszát –a trianoni békediktátum Ma-

gyarországnak hagyta.A XX.század elejére a felsõ-õrségi településcsoportot jórészt már csak Felsõõr,

Alsóõr,Õrisziget és Vasjobbágyi községek jelentették,holott egykor határbiztosító magyar lakosságú

települések hosszú sora kísérte a Rába folyón túli határszélt is.Erre vallanak az Õr-,Õri-összetételû,

Lõ-,Lövõ-tagú és a Szem,Szemes,Kolozs településnevek.Felsõõrségnek jelentékeny vasfeldolgo-

zó-szolgáltató népessége is volt,amelyet az okleveleken kívül régészeti leltek,valamint helynévi ada-

tok (Vasverõszék,Tömörd stb.)is bizonyítanak.25

A német nyelvterületekrõl beköltözõk az Árpád-kor végén,a XIII.század utolsó harmadában jelen-

tek meg egyre nagyobb számban a nyugat-magyarországi tájakon.Ennek ellenére még a XV.század

második felében,a Hunyadiak korában is magyar települések húzódtak Vas vármegye északnyugati,il-

letve nyugati határvidékén.Például Borostyán és Irófalva;Kõszeg körül Asszonyfalva és Lukácsfalva,

Körmendtõl nyugatra Avasalja,Bükkesd stb.26 Késõbb,a XVI –XVII.században a sorozatos török had-

járatok tizedelték meg alaposan Felsõ-Õrség magyar lakosságát,akiknek száma a kiváltságaik korláto-

zása miatt is csökkent.

Filep Antal a magyar nép táji-történeti tagolásában már az 1970-es években említette,hogy a szak-

irodalomban a magyarországi Õrség újabban Alsóõrség nek is nevezik,megkülönböztetve a burgen-

landi Felsõõrségtõl.Ezt két fogalommal jelezte,amikor az Õrség északi felét Felsõõrség néven tárgyal-

ta,a délen fekvõt Õrség,illetve Alsóõrség névvel illette.Az Alsóõrséget a trianoni békediktátum zömé-

ben Magyarországnak hagyta,kis részét három faluval –Õrihódos,Kapornak,Bükkalja falvakat,az

utóbbit 1889-ben Domonkosfa községgel egyesesítették –,a Muravidékkel együtt Szlovéniába rendel-

te.A korábban egységes területnek –mely a Zala folyó forrásvidékén és a Kerka-patak völgyében fek-

szik,s a Vasi-hegyhát –Vend-vidék –Hetés –Göcsej fogja közre –korábban Õrség volt a neve.Tizen-

nyolc településének régi,természetes központja Õriszentpéter.Jellegzetesen Alpok-aljai táj,ahol év-

századokon keresztül égetéses irtásgazdálkodást folytattak.A települések körül azonban már a korai

idõkben trágyázott szántókat is mûveltek,ami nagyszámú állat tartását tette lehetõvé.Az összesen 18

õrségi magyar község –védelmi feladatainak a megszûnését követõen is –a XVII.századig,mint õr-nagyság

(élén egy õrnagy állt)megõrizte igazgatási önállóságát,valamint különféle kiváltságait.E jo-

gaiktól a földesúr Batthyány-család fosztotta meg õket,és jobbágyi szolgáltatásokra kényszerítette az

õrfalvak lakóit.Az 1910-es évekig az Õrség népe egyre nagyobb mértékben vett részt a viszonylag kö-

zeli stájerországi város,Grác piaci ellátásában,ami jelentõsen elõsegítette a vidék lakosságának polgá-

rosodását.27

68

22 MOL.K 28.3.csomó.8.tét.,1927 –S –279.sz.,222.old.

23 Wallner Ernõ 1926./1 –4.sz.;Kovács Márton 1942.

24 Die Obere Wart.(Szerk.Triber, Ladislaus Oberwart (Felsõõr)1977.

25 Kósa László–Filep Antal 1975.97 –98.old.

26 MOL.K 28.3.csomó.8.tét.,1927 –S –279.sz.,222.old.

27 Kósa László–Filep Antal 1975.155 –156.old.;Az Õrség néprajzi határairól lásd bõvebben Nagy Zoltán: Egy

történeti kistáj,az Õrség néprajzi határainak vizsgálata.In.Savaria.AVas megyei Múzeumok Értesítõje.22/4.

(szám)1995 –1998.Fõszerk.:Víg Károly. Kiad.Vas megyei Múzeumok Igazgatósága.Szombathely 1999.

145 –180.old..Itt kell szólnunk a nyugat-magyarországi/õrvidéki magyarsággal több,mint egy évezrede,egyazon

tájon együtt élõ németség különbözõ nyelvi-néprajzi csoportjairól.Fontos leszögezni,hogy a mai Bur-genlandban

nagynémet területekrõl. Ha voltak is valaha frankok,szászok vagy svábok ezen a vidéken,idõközben

teljesen felszívódtak,még a népnyelv sem õrizte meg emléküket.A mai burgenlandi tájszólásban csak

árnyalatnyi különbségek vannak:a tartomány északi részén közép-bajor,a középsõn észak-bajor,a déli

területén dél-bajor nyelvjárási sajátosságokat mutattak ki a nyelvészek.A burgenlandi németek napja-

inkban már csak elvétve használnak magyar jövevényszavakat,például Tschika (csikó),Wiiga (bika),

Pusta (puszta).28

Nemcsak Ausztriában,hanem az 1921-ben elcsatolt õrvidéki/burgenlandi terület németajkú lakossá-

gának körében is hosszas vajúdás után,fél évszázad után alakult ki és vált meghatározóvá az

„osztrákságtudat ”.Az elõzmények:1918.október 21-én a Birodalmi Tanács (Reichsrat)210 német tag-

ja (szociáldemokraták,keresztényszocialisták és nagynémetek)Német-Ausztria (Deutschösterreich)

ideiglenes nemzetgyûlésévé nyilvánította magát.Ezt követõen november 12-én –egy nappal az után,

hogy az uralkodó,I.Károly császár (IV.Károly néven magyar király)lemondott az államügyekben való

részvételrõl –kikiáltották az Osztrák Köztársaságot,és törvényben kihirdették,hogy az új állam „csat-

lakozni ”(Anschluß)ß)kíván a demokratikus Németországhoz.Ennek értelmében 1919 márciusában

Ausztria és Németország titkos szerzõdést kötött az Anschluß végrehajtásának módjáról.A maradék

Ausztria egyes részei azonban nem egy bizonytalan jövõjû kis állam keretében látták a jövõjüket.1919

májusában Voralberg tartományban nem hivatalos népszavazást tartottak,ahol a résztvevõk 80%-a a te-

rület Svájchoz való kapcsolását óhajtotta.1921-ben Tirolban és Salzburgban rendeztek referendumot,

melyeken a szavazók 98,8;illetve 99,2%-a a Németországhoz történõ csatlakozás mellett döntött.A

gyõztes antanthatalmak azonban nem ismerték el az elõbbi népszavazásokat,és nyomásukra a többi tar-

tományban már nem tartottak ilyen referendumokat.29

Az elõbbiekbõl jól érzékelhetõ,hogy Ausztriában az ún.„osztrákságtudat ”miért csak az 1960-as

évek végétõl erõsödött meg.Az 1964-ben végzett felmérések szerint a megkérdezetteknek 47%-a jelen-

tette ki,hogy „az osztrák nemzet létezik ”;23%-a úgy vélte,„az osztrákokban ébredezik a nemzeti ér-

zés ”;15%-a szerint „Ausztria nem önálló nemzet ”.Három évtized múlva,az 1993-ban végzett kutatá-

sok szerint a megkérdezetteknek már a 80%-a válaszolta azt,hogy „az osztrák nemzet létezik ”.További

fontos adalékok:például az 1979-es felmérés egyik kérdésére –„Mikor alakult ki Ön szerint az osztrák

nemzettudat?”–,a megkérdezettek 32%-a úgy vélte,hogy a második világháborút követõ évtizedben,

1945 és 1955 között;27%-a szerint 1955.,az ún.osztrák államszerzõdés május 15-ei aláírása után 30 ,

amikor visszaállították Ausztria függetlenségét és a megszálló haderõk elhagyták az országot.

A hajdani nyugat-magyarországi,vagy õrvidéki németség északi szárnyát a Mosoni-síkságon lakó

Heidebauer alkotják,akik nevüket a síkság német nevérõl (Heidenboden)kapták.Tõlük délre a Sop-

ronban és környékén heánc illetve poncichter élnek.Nyelvileg ez a terület Alsó-Ausztria folytatá-

sa,de bizonyos sajátos helyi fejlõdést is megfigyelhetünk.A heánc név eredete vitatott,a népetimológia

igen sok magyarázatot ismer.Van,aki a német jetzt szó hietz, hienz nyelvjárási változatával,van,aki a

Heinz (a Henrik beceneve)személynévvel magyarázza.Érdekesség,hogy a hiencek vagy heáncok,a

különbözõ falvak lakói között is különbséget tesznek.ARába és a Lapincs folyók között élõket például

pummhienc nevezik egy anekdota alapján,amely szerint az egyik fõúr látogatásakor kicsit elõbb

sütötték el üdvözlésére a mozsárágyúkat,mint kellett volna.ASopron környéki poncichter neve a né-

met Bohnenzüchter =„babtermelõ ”szóból ered.Nem véletlenül,mert igen sok babból készült ételt is-

mernek.31 Sopron és körzetének lakói már az Árpád-kor végétõl híres bor-és babtermelõk voltak –ma

is azok –,termékeiket elsõsorban az ausztriai piacokon értékesítették.Atermõföld lehetõ legjobb hasz-

nosítására a szõlõsorok között igen nagy mennyiségben termesztettek a babot.AFelsõõrségben a hien-

cek a magyarság közvetlen szomszédjai.Az Õrvidék déli részén,a németújvári járásban,a Kukmér

69

28 Juhász László 1999.39.old.

29 Paál Vince: Ausztria identitásai.In.Nemzeti és regionális identitás Közép-Európában.Szerk.:Ábrahám Bar-na,

Gereben Ferenc, Stekovics Rita. Kiad.Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar.

Piliscsaba 2003.76 –77.old.

30 Szujer Katalin: Az osztrák identitás átalakulása.In.Pro Minoritate.2003.Nyár,82 –83.old.;Lásd még,Mattl,

Siegfried–Rásky Béla: Az osztrák nemzeti identitásról.In.Pro Minoritate.1999.Tél 18 –26.old.

31 A magyarországi németek.1998.7.old..község körül élõ németeket –akiket esõs idõkben évszázadokon át sártenger vett körül –is hienc-né-met

nevezik.32 Talán ebbõl is eredhet nevük egyik magyarázata.

A hajdani Õrvidék táji-történeti tagolása után természeti jellegét ismertetjük.Nagy része he-

gyes-dombos terület,jelentékeny erdõségekkel,kivéve a hajdani Moson vármegye északnyugati részén

elterülõ Fenyér,a Pándorfalvi-síkság és a Fertõzug sík táját.Északon a Lajta-hegység (õsi magyar neve

Sár-hegy),majd attól délnyugatra a Rozália-hegység,ettõl nyugatról keletre a Soproni-hegység déli

nyúlványa,végül az utóbbitól lejjebb,nyugatról kelet felé a Kõszegi-hegység szeli át.Az utóbbi kettõ

az alsó-ausztriai Wechsel-,régi magyar nevén a Váltó-hegység nyúlványa.A Kõszegi-hegység legma-

gasabb csúcsai a Dörgõ-hegy (760 m),a Szarvas-kõ (840 m)és az államhatár vonalán álló Írott-kõ (883

m).Atartomány jelentõsebb folyói a Lajta,a Vulka,a Répce,a Gyöngyös,a Pinka,a Lapincs és a Rába.

A történeti Õrvidéknek a XI.század elejére kialakult és 1920 –1921-ig fennállt magyar –osztrák ha-

tártól nyugatra fekvõ jóval nagyobb területén már a IX.század derekán,862-ban megjelent a magyar-

ság.Sõt ekkor annak központi részét,a Bécsi-medencét is a hatalma alá vonta.Ezt bizonyítja az is,

hogy 900-ban már a Morvaországnak a Morva folyótól keletre esõ része is a magyarok kezére került.

Az ekkori Nyugat-Magyarországot legtágabb értelemben az Enns folyó,a Duna két partja,a Vértes-és

a Bakony-hegység,a Balaton,a Zalai-,illetve a Somogyi-határárok,a Muraköz,a Mura folyása,a

Fischbach-Alpok,a Váltó-hegy,a Semmering,a Rax,a Schneeberg,Mariazell és Steyr határozták meg.

Ezt a hatalmas területet 907-ben foglalta el a magyarság,és itt alakította ki nyugati gyepûjét és gyepûel-

vét.A magyar gyepû szó a török yapi ra vezethetõ vissza,amelynek jelentése –mint a sztyeppei,így a

magyar nép esetében is –sövény,mesterséges akadály,torlasz,járhatatlanná tett határsáv.Amai Auszt-

riához tartozó gyepûelvén több száz onogur települést tártak fel a régészek,ezért a gyepûhöz tartozó

Õrvidéken,valamint a mai magyarországi Dunántúlon jóval több onogur településnek kellett lennie.Ez

egyben azt jelenti,hogy e hatalmas területen a magyar honfoglaláskor nagyszámú onogur lakosság élt,

amely a magyarság kettõs,ekkori második honfoglalására utal.33

ADunántúlt a gyepûelve elfoglalása elõtt mindössze hét évvel,900-ban szállta meg a magyarság,és

a horkák törzsének jutott,amelynek nemzetségi birtoka –téli,illetve nyári szállása –Zalavár és Szom-

bathely térségben,a késõbbi Õrvidék délkeleti részén terült el.A horka vagy harka honfoglalás kori

méltóságnevet a magyarság harmadik fõembere,a bíró viselte.E tisztséget VII.(Bíborbanszületett)

Konsztantinosz bizánci császár (913 –959)karchász alakban jegyezte fel.34 Fontos emlékeztetni arra,

hogy az imént körülhatárolt nyugat-magyarországi gyepû kiterjedése és területe azonos –seznemvé-

letlen –a korábbi Avar Birodalom (568 –796)nyugati gyepûjével.Az õrségek a Kárpát-medence belse-

jében letelepedett magyar törzseket óvták az ellenséges támadások ellen.Állandó feladatuk volt a kb.

30 vaslelõhely,illetve vaselõállító-és vasmunkás település védelme is.Kurszán kende 904.körül tör-

tént halála után a vasmunkások határsávba kerültek.A gyepûn fekvõ Kendeszék vagy Vasverõszék né-

pessége a hadseregnek szükséges vasat állította elõ,újabb számítások szerint évente öt tonnát.35 A for-

rások többsége szerint Kurszán kende –kündü,künde:a magyar szakrális fejedelem méltóságneve –

orvgyilkosság áldozata lett a bajorokkal folytatott béketárgyalásokon,esetleg a Fischa folyó melletti

csatában esett el.

Abajorok közben,900-ban visszavonták határõreiket a Linz városától délkeletre a Dunába betorkol-

ló Enns folyóig,addig a vonalig,ameddig az Avar Birodalom korában a bajor határ terjedt.„Ettõl kezd-

ve az Ennstõl a Bécsi-erdõig húzódó terület gyepûelve volt,melyet a magyarok igyekeztek lakatlanul

tartani,csupán néhány határõrtelepre helyeztek figyelõket,és szállásaik csak a Bécsi-medencében kez-

dõdtek.36 A gyepûelve korából ered a magyar népmesék valós eleme,az „Óperencia ”.E távoli,titokza-

tos,azaz „az Óperenciás tengeren is túl ”található hely vagy ország,amely az Enns folyó torkolatától

nyugatra kezdõdött és a német-bajor Ober-Enns tartományt is jelenthette.AX.század elsõ feléig a ma-

gyar gyepûõrségnek még nem kellett ellátnia határvédelmi feladatokat,mert arra egyáltalán nem volt

szükség,ugyanis a gyepû és a gyepûelve egésze a határ védelmét szolgálta.Agyepû és a belsõ területek

70

32 Szépfalusi István: Lássátok,halljátok egymást!Bp.1992.7.old.

33 Herényi István: Magyarország nyugati végvidéke 800 –1242.II.kiad.Hely nélkül.1997.23.,33.old.;Herényi

István: Helytörténeti lexikon 800 –1400.Nyugat-Magyarország az Árpádok és az Anjouk korában.Velem

2000.11.old.

34 Györffy György: István király és mûve.Bp.1977.36.,60.old.

35 Éger György–Szesztay Ádám: Alsóõr.Szerk.:Botlik József Száz magyar falu könyvesháza.Bp.2001.14.old.

36 Györffy György 1977.83.old..között õrhelyek,ún.kapuk álltak.Ezek:Mosoni-kapu,Rábcakapi,Kapuvár,Vasi-kapu,Zalai-kapu és

Német-kapu.37

Anyugat-magyarországi végek katonai parancsnokai rendszeresen hadjáratokat vezettek nyugat felé

az ellenség felderítésére,illetve megfélemlítésére az ottani kisebb hatalmú fejedelmek szövetségében,

vagy anélkül.Mindenkor azonban a zsákmányszerzés,vagy hadisarc reményében,illetve annak ígére-

tével.Amagyar és külföldi történettudományban rögzült kalandozások kifejezés nem helytálló,mert az

általában céltalan kóborlást jelent,amit a magyar csapatok sohasem tettek.A valóság az,hogy 862 és

961 között a magyar hadak nem kalandoztak,hanem a Kárpát-medencét –mint elõzõ,illetve jövendõ,

majd közben,895-ben a honfoglalással véglegesen elfoglalt hazát –tudatosan védelmezõ,honbiztosító

hadjáratokat indítottak.Ezt a nézetünket közvetve Györffy György is megerõsíti.38 Ezek egy évszáza-

dig zajlottak,és az összesen 45 hadjáratból mindössze kettõ végzõdött magyar vereséggel az egyik

933-ban Merseburgnál,a másik 955-ben Augsburgnál –melyek jelentõségét egyébként a német és az

osztrák történetírás felnagyítja –,miközben 43 magyar katonai mûvelet gyõztesen végzõdött!

A magyar csapatok 14 alkalommal a szomszédos német területek,elsõsorban Bajor-,Sváb-,illetve

Frankország,valamint a morvák,a csehek,a késõbbi dél-lengyelországi részeken élõ fehér horvátok,

délen pedig 5 ízben Bizánc,valamint a balkáni szlávok (horvátok,szerbek,bolgárok és vlachok,azaz a

késõbbi románok,)ellen viseltek hadat.Máskor bizonyítottan hadba hívták õket egyes,velük szövet-

ségbe lépett fejedelmek.Ahadakozások közül 7 –7 a késõbbi francia,illetve itáliai,2 spanyol területek-

re irányult.A magyarságnak azt is felróják,hogy zsákmányt szerzett,holott korabeli szokás szerint a

hadra kelt nyugati vagy keleti seregek –a vikingek,a frankok,az arabok stb.–is javakkal megrakodva

tértek haza,ha megnyerték az ütközeteket.Az összes hadjárat emberi és anyagi hátterét Nyugat-Ma-

gyarország,azaz a tágabban vett Õrvidék adta.39

A magyar fejedelemség honbiztosító hadjáratainak anyagilag legvirágzóbb korszaka a 924 és 933

közötti évtized,amikor Magyarországtól nyugatra,Lombardiától az Északi-tenger irányába egy kb.500

km széles szövetséges övezet húzódott,amelynek országai adóval váltották meg a békét,és ellenfeleik-

kel szemben a magyarok katonai segítségét kérhették.40 Ennek azonban vége szakadt,mert a hosszú bé-

két I.(Madarász)Henrik német király arra használta fel,hogy nagy sereget gyûjtött.Megtagadta az

adófizetést,majd a megtorló magyar csapatokat megfutamította.Ez volt az elsõ vesztes csata 933-ban

Merseburgnál,a második 955-ben Augsburgnál,amely az idõs Bulcsu horka és a fennhatósága alá tar-

tozó nyugati országrész vezérei,Árpád-házi Tas fia Lél (Lehel)nyitrai és a kabar Sur pozsonyi dux el-

fogása,s kivégzése után megváltoztatta a helyzetet.A950.körül uralkodott Fajsz nagyfejedelem halála

után Taksonyt emelték nagyfejedelemmé (az 972.elõtti évekig a trónon),aki átalakította és megerõsí-

tette a határvédelmet.Természetesen annak túloldalán,az alsó-ausztriai,illetve stájer területen is.Afel-

adat végrehajtását a Bulcsu nemzetségre bízta.Ezzel lezárultak a nyugat felé indított honbiztosító had-

járatok.Taksony a Dunától északra és délre határispánságot létesített,és az addigi õrségi szervezetet ki-

vette a hadsereg kötelékébõl,s önállósította.Az új formában így jelentek meg az õrök,a lövõk,az íjá-

szok,a kémlelõk és lesõk,akik továbbra is fõként besenyõk és székelyek voltak.Ennek,valamint a ko-

rábbi,a szomszédos bajor,sváb,frank stb.területek ellen indított 14 honbiztosító hadjáratnak köszön-

hetõn csaknem másfél évszázadig –895 és 1030 között –,a magyarság által akkor birtokolt terület ellen

irányuló német katonai támadás kudarcba fulladt.

A magyar honbiztosító hadjáratok által felõrölt korábbi frank õrgrófságokat csak a 960-as években

tudta helyreállítani I.Ottó német-római császár.ADuna mentén,a Linz és Bécs közötti szakaszon meg-

szervezett Ostmark („Keleti határvidék ”)neve a X.században Ostarrichi („Keleti birodalom ”)formá-

ban is megjelent.Ez utóbbiból alakult ki az Österreich (Ausztria)elnevezés.Ostmark kezdetben bajor

fennhatóság alatt ált,csak 976-tól került a német-római császár kezébe.ATaksony nagyfejedelem által

megszervezett nyugati magyar határõrvidéknek köszönhetõen nyugalmasabb idõszak következett.Fiá-

nak,Géza (Geyza)nagyfejedelemnek (972 –997)már lehetõsége volt arra,hogy a németekkel megkísé-

relje a kibékülést,de eközben kiépítette a határmegyéket.Ezek közül a késõbbi Sopron vármegye vidé-

ke a Sur vezértõl leszármazó Osl-nem,Zala megye (eredetileg Kolon)a Vérbulcs-nem szállásterülete

volt.41

71

37 Herényi István 2000.13.old.

38 Györffy György 1977.40 –45.old.

39 Herényi István 2000.13 –14.old.

40 Györffy György 1977.45.old.

41 Györffy György 1959.20.old..Némely kutatók szerint a X.században a gyepûelve,illetve a gyepû keleti oldalán horka törzse öt

nemzetségének a szállásterülete feküdt:a késõbbi Gyõr és Moson vármegyék területén a Tétény,Sop-

ron és Vas megye területén a Sur,Vas és Zala megyék déli részén a Bogát,Veszprém vármegyében a

Szalók,Kolon (a késõbbi Zala)megyében a Balaton mellett a Kál,végül Karakó vármegyében a Bulcsu

nemzetségé.Kál és Bulcsu szállása azonban egynek vehetõ,hiszen apa és fia birtokairól volt szó.42

Ahatármegyék felállításakor a nemzetségi területeknek csak az egyharmada maradt meg,a többi ki-

rályi tulajdonba került.Géza nagyfejedelem uralkodása idején a magyarországi gyepûelve nyugati szé-

le még a Linz és Bécs között nagyjából félúton fekvõ,Duna menti Melk erõsségénél húzódott.Agyepû

kiterjedése akkor csökkent,amikor Melk erõdjétõl a Bécs alatt a Dunába ömlõ Fischa folyóig elterülõ

részét a magyar nagyfejedelemtõl Gizella bajor hercegnõ (II.Henrik lánya)nászajándékba kapta.Ezért

István fejedelem (997 –1000/1001),a késõbbi I.(Szent)István király és Gizella 996-997.körül kötött

házassága után néhány évvel,a német –magyar határ már a Lajta és a Lapincs folyók vonalán húzódott.

A nyugati végek 11.századi vármegyei,egyben határispánsági székhelyei a következõk voltak:

Trencsén,Nyitra,Pozsony,Moson,Sopron,Vasvár és Kolon (Zala)vára.

Az imént felsorolt történelmi megyék közül Karakó vármegye,amely kezdetben kettõs volt Vas vár-

megyével,már régen nem létezik.Ez a szervezet az Árpád-kor elején,a X.században a Kisalföldön,a

Rába és Marcal folyók között feküdt.Névadója a Marcal árterületén emelt Karakó vára,amely mint ha-

tárispánság központja feltehetõen már Szent István király korában mûködött,de vármegyei fejlõdése

korán megakadt.Karakó,mint várispánság azonban a XIV.századi közepéig fennállt,majd beleolvadt a

Rába és a Gyöngyös folyók között húzódó Vas vármegyébe.Hasonló –a késõbbi századokban önállóan

már szintén nem létezõ –alakulat volt Locsmánd vármegye.Eredetileg ugyancsak két megyére –Rába-

köz,illetve Sopron –terjedt ki,ugyanis a Rábaközben lévõ besenyõ határvédelmi rendszerhez (köz-

pontja Kapuvár,mint ispánság)elõbb Sopron,majd Locsmánd várispánsága csatlakozott.Locsmánd

megye központja Locsmánd vára volt,melyhez három határmenti vár tartozott:Kabold,Lánzsér és ké-

sõbbi ezeréves magyar-osztrák határtól nyugatra fekvõ Kirchschlag,valamint a Locsmánd vára körüli

összesen nyolc udvarnok-,vagy szolgálófalu.43 Locsmánd megye a XIV.század elején olvadt be az ak-

kor kialakult nemesi Sopron vármegyébe.

Amagyarsághoz csatlakozott keleti népekbõl –besenyõ,székely,berény,káliz,herény,õrs,szabir –

álló határõr egységek 44 egyre gyakrabban kerültek harcba német elõõrs csapatokkal,de idõnként részt

vettek országos ütközetekben is.II.Henrik német-római császár haláláig,1024-ig zaklatta Nyugat-Ma-

gyarországot.A védelem megerõsítésére a XI.század közepén a Fertõ-tó és a Lajta folyó vidékére –

Legénytó-Monóudvar,Besenyõ-Fertés,Patfalva,Káta,Pecsenyéd stb.–fõként besenyõket telepítettek.

Anémet támadások elsõ felfogója az Õrvidék lakossága volt.Az itt élõk kiváló érzékkel használták ki a

természet adta lehetõségeket.Különösen a Fertõ-tó,a Hanság,illetve a Duna,a Rábca,a Rába,a Répce,

a Mura és más,kisebb folyók,a tavak,mocsarak adottságait.Részben természetes,részben mesterséges

védõmûveket létesíttek.Gátakat emeltek,a folyókon gázlókat –ezek õsi,török eredetû magyar neve:

cseke –,egyes szakaszokon zsilipeket létesítettek.Ha ellenség tört be az Õrvidékre,akkor a vizek reke-

szeit megnyitották,és hatalmas területeket vízzel elárasztva,megbénították a hódítók mozgását.45 II.

Konrád német-római császár 1030.júliusában haddal támadt Magyarországra,de a magyar seregek ki-

ûzték az országból,és ismét elfoglalták a Lajta és a Fischa folyó között fekvõ területet,sõt Bécset is

megszállták.A következõ év tavaszán,apja nevében a császár fia,III.Henrik német király békét kötött

I.(Szent)István királlyal,amelynek értelmében a Magyarország nyugati határa a Fischa és a Thaya fo-

lyó.Ebben az idõben,1030.körül Moson vára már a határispánság központja,várnépei közül az õrök

töltötték be a legfontosabb szerepet.

Másfél évtized múlva,1043-ban III.Henrik császár támadt hazánkra:Aba Sámuel királynak

(1041 –1044)sikerült vele békét kötnie,és a német –magyar határt a Lajta folyó vonalán állapították

meg.Ezzel gyakorlatilag kialakult a késõbbi, csaknem kilenc évszázadig fennállt nyugat-magyarorszá-gi

magyar–német, majd magyar–osztrák határ felsõ szakasza. Ezt követõen indult meg békés körülmé-

nyek között a bajor telepesek beköltözése az Õrvidékre,ahol ekkor a legnépesebb etnikum a magyarság

volt.Ekkor többnyire még a nomád életmódjának leginkább megfelelõ,legeltetésre alkalmas sík vidéki

72

42 Herényi István 2000.18.old.

43 Lásd bõvebben:Herényi István 1997.133 –134.,valamint 83.,124 –125.old.

44 E népekrõl lásd bõvebben:Herényi István 1997.47 –52.old.

45 Herényi István 2000.14 –15.old..területeken,a Fertõzugon (Mosontarcsa,Mosontétény,Pomogy,Ilmégy-Ilmic stb.)kívül a határvéde-

lem szempontjából fontos folyóvölgyekben –Sárvíz-Lajta,Seleg-Vulka,Csáva,Pinka,Esztermény

(Ösztörmén-Strém),Lapincs –élt,ahol õsi magyar falvai ma is állnak.A nyugati magyar határõr tele-

pek közül a Felsõõrség,a soproni Lövérek és a mosoni Levél lakói voltak székely eredetûek.46 A határ-

vidéki háborúk,illetve villongások ellenére a német telepesek a XI.század végén a Vulka folyó felsõ

medencéjében,Locsmánd és Borostyánkõ környékén már számottevõ népességet képviselhettek.

Ugyanakkor a határvidék nagy kiterjedésû erdõs,mocsaras tájai (a Fertõ,a Hanság,a Lajta-,a Rozália-,

a Soproni-,a Lánzséri-,a Kõszegi-,a Borostyánkõi-hegység,a Lapincs folyó melléke stb.)még lakatla-

nok.

AII.István király (1116 –1131)és Konrád salzburgi érsek 1127.május 4-e elõtt kötött békeszerzõdé-

se utáni viszonylag nyugalmasabb idõszak következett.Ehhez döntõen hozzájárult,hogy 1146 szep-

temberében II.Géza (1141 –1162)király a Lajta mentén legyõzte és a Fischa folyóig üldözte a II.

(Jasomirgott ) Henrik által vezetett német sereget.Ezt követõn –különösen 1150 és 1230 között –vált

jelentõs mértékûvé a németek betelepülése az Õrvidékre.Nemcsak az elpusztult falvakat,hanem az er-

dõségek kitermelésével azok helyének nagy részét is benépesíthették.Birtokadományozások,házassá-

gok és zálog révén a XIII.századra a nyugati végvidék jórészt német származású birtokosok kezébe ke-

rült.Közöttük fontos szerepet játszottak az ausztriai Heiligenkreuzból érkezett ciszterci szerzetesek,

akiknek III.Béla király (1172 –1196)a Rába és a Lapincs összefolyásánál Szent Gotthárd tiszteletére

apátságot alapított.Hamarosan tucatnál több faluval kiépült törzsbirtokuk,1219-ben már leányapátsá-

got létesítettek a Szombathely melletti Pornón (ma Pornóapáti).47 A ciszterek késõbb a Répce és a Fer-

tõ-tó mellékére is nagy számban hoztak német telepeseket.

A tatárjárás elõtt,1235 júniusában II.(Harcias)Frigyes osztrák és stájer herceg seregével betört az

Õrvidékre,és a Vas vármegyei Léka váráig hatolt,majd visszafordult.Júliusban II.Endre király

(1205 –1235),Béla királyfi és öccse,Kálmán szlavón herceg nagy sereggel viszonozta a támadást.A

magyar csapatok Bécsig nyomultak,Frigyes a magyar királytól pénzen szerzett békét.Néhány év múl-

va,1241-ben a tatár hadak elõl a menekülõ IV.Béla királyt (1235 –1270)Frigyes osztrák herceg segítsé-

get ígérve Pozsonyból álnokul Hainburg várába hívta,ahol azonban megsarcolta,kincseit lefoglalta.

Csak Moson,Sopron és Locsmánd vármegyék elzálogosítása után engedte szabadon.48 A három me-

gyét és váraikat a következõ években IV.Béla visszafoglalta.

A tatárjárás hatalmas pusztítása bebizonyította,hogy a régi,gyepûelven alapuló magyar védelmi

rendszer elavult,elvesztette korábbi jelentõségét.A nyugat-magyarországi Õrvidéken a kõbõl épített

magas várakat –Léka,Borostyánkõ,Németújvár –ugyanis a tatárok nem tudták elfoglalni.IV.Béla

király ezért nagy adományokkal arra ösztönözte a fõurakat,hogy birtokaikon kõvárakat építsenek.

Feltehetõen ekkor kezdett az õrségi társadalom a korábbi hadi jelleg helyett,illetve mellett mezõ-

gazdasági arculatot (is)ölteni.Az õrök egy része ugyanis a különféle környékbeli várak szolgálatába

szegõdött,de új helyzetükben gyakran megkérdõjelezték nemességüket.Ezért elõször IV.Béla,majd

1270-ben V.István király (1270 –1272)adománylevélben ismerte el az õrségiek nemesi jogait.Egyrészt

azért,hogy védje õket a várurak önkényével szemben,másrészt megtartsa hûségüket a királyi hatalom

iránt.49

Eközben a Kõszeg i család (másik nevén:Németújvári , a német eredetû Héder nemzetség egyik ága)

az imént említett várak mellett Rohonc és Szalónak erõdjét is felépítette.Ezzel megszerezte a Nyu-

gat-Magyarország feletti ellenõrzést,tartományúrrá emelkedett,sõt a határõrséget a saját hadserege-

ként használta fel a király ellen.A Kõszegiek osztrák szövetségeseikre támaszkodva,évtizedeken ke-

resztül háborúskodtak a magyar királyokkal.Németújvár ura,Kõszegi Henrik is fellázadt a király ellen.

A hatalmaskodó fõnemes azért tört rá az Õrségre,mert az õrközségek hûek maradtak az uralkodóhoz.

Az õrségiek állítólag ekkor szóródtak szét az ország különbözõ részeibe.A viszálykodásoknak csak az

Anjou-házbeli I.Károly Róbert (1308 –1342)tudott véget vetni 1327-ben,amikor végleg leverte Kõ-

73

46 Kocsis Károly: Amagyar településterület változásai a honfoglalástól napjainkig az Õrvidék (Burgenland)terü-

letén.In.Néprajzi Látóhatár 2000/3 –4.Sz.49.old.

47 Zlinszkyné, Sternegg Mária: A szentgotthárdi ciszterci apátság története és mûvészetének emlékei

(1183 –1878).In.Szentgotthárd.Szerk.:Kuntár Lajos, Szabó László Kiad.Szentgotthárd Nagyközség Taná-

csa.1981.365 –366.old.

48 Asztalos Miklós–Pethõ Sándor: Amagyar nemzet története õsidõktõl napjainkig.2.kiad.Bp.(1938).68.old.

49 Éger György–Szesztay Ádám 2001.20.old..szegi Henriket.50 A több évtizedig tartó háborúskodásban a magyar királyt támogató magyar határõr né-

pesség részben felõrlõdött,akiknek helyébe,illetve az elpusztult népesség pótlására a német származá-

sú birtokosok német telepeseket hoztak az Õrvidékre.

A Kõszegiek tartományúri hatalmának a felszámolása után azonban Károly Róbert megbízta az

ugyanakkor megnemesített Felsõõri Miklóst,a Rába folyón felüli Õrség –a mai Felsõõrség –õrnagyát,

hogy a szétszalasztott és a még meglévõ határõröket gyûjtse össze,és egy helyre telepítse le.Ez hama-

rosan meg is történt:Felsõõr,Alsóõr,Herényõr,Õrisziget,Vasjobbágyi és Karasztos térségben az õrök

földet,szállásbirtokokat és különféle kiváltságokat kaptak.Alövõk azonban IV.(Kun)László király fél

évszázaddal korábbi rendelkezése szerint ekkor már jobbágysorban éltek különbözõ fõurak hatalma

alatt a következõ helyeken:Alsólövõ,Felsõlövõ,Horvátlövõ,Németlövõ és Lövõ (Schütz,Kismarton-

tól keletre).ARába folyásán alul lakó õrök –az Alsóõrség népe –a kiváltságait viszont megerõsítették.

Ezt követõen Károly Róbert,majd fia,I.(Nagy)Lajos király (1342 –1382)idejében az Alsó-,illetve a

Felsõõrség ismét jól ellátta határõrzõ feladatát.51

Károly Róbert 1327-ben kiadott oklevelében nemcsak megerõsítette határõrök korábbi kiváltságait,

hanem önálló igazgatással rendelkezõ és saját országgyûlési képviselõt állító országos nemessé minõsí-

tette õket.Az Õrséget egy õrnagy vezetése alá rendelte,akit az idegen nyelvû oklevelek kapitányként

említenek.Mindez megerõsítette az Õrség önállóságát és jó idõre kizárta függését a környékbeli vár-

uraktól.Így ért véget az õrközségek tatárjárás utáni válsága.52 Különös az,hogy az elõbbi oklevélben az

õriek „Õr-Nagyság ”címmel neveztetnek.Akirály következõ év nyarán,1328-ban hadat vezetett a Kõ-

szegiek támasza,a Habsburgok ellen,és a Lajta folyónál gyõzelmet aratott felettük.Nemcsak az õrköz-

ségek területe,hanem a tágabb vidék is királyi birtok volt ekkor,ennek következtében szüneteltek a

jogviták az õrök és a környékbeli földbirtokosok között.

E helyzet azonban alapvetõen megváltozott (Luxemburgi)Zsigmond király (1387 –1437)idejében,

mert az uralkodó az egész Õrséget a sárói Cseh családnak adományozta.Egyúttal megszüntette a határ-

õrséget,és a katonákat a família hatalma alá rendelte.AFelsõõrségben kimaradt az imént említett öt ne-

mesi rangú falu jobbágyterhektõl mentesített népe,de a Rába folyása alatti Alsóõrség õrei jobbágysors-

ba kerültek.Az utóbbiak évszázadokon keresztül küzdöttek szabadságukért,amit csak 1848-ban,a job-

bágyság eltörlésekor kaptak vissza.Ezzel szemben a Felsõõrségben fekvõ öt falu (Felsõõr,Alsóõr,

Herényõr,Õrisziget és Vasjobbágyi)lakossága elõbb területi nemességet,a XIV.század végére orszá-

gosan elismert nemességet vívott ki magának.53 A nyugati határõrvidéket egyébként a következõ szá-

zad elején,1409-ben elõször említi egy oklevél Õrség néven,amelynek élén õrnagy állt.Közben a ha-

tárvidéki birtokosok a viszálykodásokban,és az azokat követõ járványokban –így különösen az

1409 –1410.évi pestisben –elpusztult népesség pótlására a fölbirtokosok folyamatosan ösztönözték a

németek betelepítését.

Zilah mint az egykori Közép-Szolnok vármegye,majd az 1876-ban létrehozott Szilágy megye köz-

pontja,a Meszes hegység nyugati peremén,a Somlyói medence keleti végén fekszik.A középkorban

híres és nagy szerepet játszó Erdélyt az Alfölddel összekötõ meszesi kapu nyugati bejáróját õrizte,vám-

szedõhely a Nagy Sóút kijárójánál,kereskedelmi és kisipari központja volt a környéknek.Történetérõl,

fejlõdésérõl,több ízben elszenvedett pusztulásáról,majd az újrakezdés küzdelmes és kitartó munkájá-

ról aránylag sok adat áll a kutatók rendelkezésére.

74

50 Az oligarchák megtörésérõl lásd bõvebben Bertényi Iván–Gyapay Gábor: Magyarország rövid

története.Bp.1992.100 –104.old.

51 Herényi István 2000.17.old.

52 Éger György–Szesztay Ádám 2001.20 –21.old.

53 Herényi István 2000.17.old.

*ASzilágyság 1996.szeptemberi számában megjelent írás kibõvített és jegyzetekkel ellátott változata.Az isko-

la 1903 –1948 között a „Zilahi ev.ref.Wesselényi kollégium ”elnevezést viselte..A Mátyás király által 1473-ban mezõvárosi rangra (oppidum Zylah)emelt település iskolájára vi-

szont a XVII.század közepéig csupán egy pár szórványos adat utal.Oktatása elõbb a katolikus,majd a

reformáció elterjedése után a kálvinista egyház irányítása alatt triviális iskolaként mûködött.A gimná-

ziumi szintû oktatás kezdetének egyértelmûen az 1646.évet lehet tekinteni.Ez az évszám szerepel az

iskola eddig ismeretes legrégibb pecsétjén (Sigil Gimnasii Refor.Zilahiensis 1646)1 ,valamint az aláírá-

si jegyzõkönyv címlapján is (Protocolum Gymnasii Ref.Zilahiensis Rectores et Studiosos ab ao

MDCXLVI complectens).2 Ismert a gimnázium iskolatörvénye is (Leges Scholae Zilahianae),amit

1676-ban megújítottak és kibõvítettek,s aminek alapján az iskola tanulói egy,a város megkülönbözte-

tett,sajátos diákközösségét (Respublica Literaria)alkották.3

Az iskolát 1800-ig az általában három évre választott rektorok vezették,õk a felsõbb osztályokat,

míg a poetica classis arra érdemes és kijelölt tanulói a kisebb diákokat tanították.A debreceni,

nagyenyedi s zömmel a kolozsvári református kollégiumból érkezõ rektorok alma materük mintájára

igyekeztek megszervezni az oktatói,nevelõi munkát,iskolatörvényt alkotni (kibõvíteni 1676,1704,

1716)s egy olyan gimnáziumi jelleget adni a zilahi iskolának,melynek elvégzése után a diákok az em-

lített kollégiumokban folytathatták tanulmányaikat.

Az eredményes oktatói munka könyvek nélkül elképzelhetetlen volt.Jól tudták ezt a Zilahra érkezett

rektorok is.Követendõ példaként álltak elõttük kollégiumaik gazdag gyûjteményekkel rendelkezõ

könyvtárai.Több rektorról tudjuk,hogy Zilahra való érkezésük elõtt kollégiumi könyvtárosok voltak.4

Azilahi iskolai körülmények és a fenntartó egyház szerény anyagi lehetõségei azonban nem tették lehe-

tõvé a rektoroknak a folyamatos könyvtárgyarapítást.

A zilahi iskola kezdeti korszakának (rektorok kora:1646 –1800)szerény könyvállománya az alka-

lomszerû adományokból származott.Volt diákok,papok,tanítók,vidéki földbirtokosok adományoztak

könyveket az iskolának.Zilah esetében csak a XVIII.század végi feljegyzések utalnak elõször arra,

hogy a fenntartó egyház igyekezett olyan könyveket és oktatási segédanyagokat beszerezni,melyeknek

a tanárok és a diákok egyaránt hasznát vehették.

Az iskola könyvállományára vonatkozó elsõ adat az intézmény Albumában fennmaradt,1689.au-

gusztus 20-i bejegyzés,miszerint „Nemzetes Szüts Bálint Uram õ kegyelme Felesége,Nemzetes Varga

Erszébeth asszony újjitatta meg a Coetus 5 „Bibliáját ”.Ezt követte 1698-ban két adomány,és pedig

Kürthi István szilágysomlyói tanító adott „az Zilahi Schola számára öt könyveket ”,valamint Debreceni

István zilahi lelkipásztor a „Zilahi Schola számára vett két könyveket ”.Rövid idõn belül már „könyv-

tárnyi ”gyûjtemény állt a diákok és tanítók rendelkezésére,erre utal a „Libri Scholae Zilahinae Anno

Domini 1713 ”címû összeírás,amely 45 mûvet sorol fel.Ezek között volt a „szép magyar ”Váradi Bib-

lia is,amit 1706-ban adományozott Laskoi István „buzgó indulatjából ”az iskolának.

Sajnos azonban a gyakori tûzvész,háborús pusztítások,de a hûtlen kezelés is volt az oka annak,

hogy ezek a gyûjtemények idõrõl-idõre megcsappantak,eltûntek,beszerzésüket,összegyûjtésüket újra

kellett kezdeni.Nagyon kevés mûrõl lehet megállapítani,hogy huzamosabb ideig volt a gimnázium tu-

lajdonában.Jól példázza ezt annak az 1713-ban felsorolt 45 könyvnek a sorsa,melyrõl egy késõbbi,kb.

1762-ben készült bejegyzés tanúskodik,miszerint csupán három könyv után írták oda,hogy „non periit

ad Annum 1762 ”,a többinek nyoma veszett az 1762-es tûzvész során,a könyvek után pedig bejegyez-

ték,hogy „periit ”(elveszett).

Egy másik,1767-ben készült jegyzék 14 könyvet sorol fel,megjegyezve,hogy „Hi Libri non periere

ad Annum 1762 ”,1774-ben,Veres Benjámin rektor idejében egy újabb „Series Librorum Gymnasii

Zilahensis ”címû összeírást készítettek,melyben csupán három olyan könyv szerepel,amely már

1767-ben is az iskola tulajdonában volt,a többi a közben eltelt hét év szerzeménye.6

75

1 A zilahi református Wesselényi-kollégium Évkönyve az 1940 –41.tanévrõl.Zilah 1941.10 (A továbbiakban:

Évkönyv).

2 Kolozsvári Állami Levéltár,A zilahi református kollégium iratai,5.sz (A továbbiakban:KÁLvt-ZRKI).

3 Atörvény latin nyelvû szövegét közli Kincs Gyula: Azilahi evang.reform.kollégium Értesítõje az 1894 –95-ik

isk.évrõl.Zilah 1895.CCXYI –CCXXII (A továbbiakban:Értesítõ).Az iskolatörvény magyar nyelvû szövegét

lásd:Kovács Miklós: A zilahi református kollégium törvénye.Hepehupa,2005.2.szám.18 –25.old.

4 Így Például Josephus Sebes de Zilah (zilahi rektor 1746 –47-ben),Stephanus Simon (1753 –55),Michael Dió-

szegi (1778 –79).Mindhárman Kolozsvárról érkeztek.Protocolum,6/a,6/b,8/a.

5 A felsõ tanfolyamú diákok hivatalos testülete volt a Coetus.Mindenkori elnöke a senior (lásd:Zsigmond Fe-renc:

A debreceni református kollégium története,1538 –1938.Debrecen é.n.49.old.).

6 Somogyi Jenõ: Azilahi ref.kollégiumi könyvtár története.Értesítõ,1894 –95.CCXXIII –CCXXIV (A további-

akban:Somogyi Jenõ:A könyvtár története).Az iskola Albuma 1948 után nyomtalanul eltûnt..Az-egyházi elõljáróságnak,mint az iskolát fenntartó intézmény vezetõségének tudatos,könyvek és

tanítási segédanyag beszerzésére való törekvésérõl az 1800.februar 9-én,Gyarmathi Sámuelhez írott

levélbõl olvashatunk elõször.Ebben arra kérik Gyarmathit,aki ekkor már elfogadta az egyház meghí-

vását,hogy jövetelekor „egy tanítás módját deákul vagy magyarul tanító könyvecskét szerezzen és

öt-hat exemplarokat hozon:nevezetesen a Geographiának tanítása végett egy Globus,még pedig ha le-

hetne coelectis és terrastris és egy olcsószerû Atlasz múlhatatlanul szükségesek volnának,melyeket pe-

dig itthon megszerezni vagy lehetetlen vagy sokára és nagy bajjal eshetnék meg ”.Az egyházi konzisz-

tórium megígérte,hogy a beszerzési költségeket meg fogja téríteni.7

Gyarmathi Sámuel volt a zilahi gimnázium elsõ állandó tanára,aki már Zilahra való érkezése elõtt

ismertté tette nevét a publcisztikában,korának tudományos világában.Az összehasonlító nyelvtudo-

mány egyik magyar úttörõjeként ismerte és tisztelte egész Európa.Már fõ mûvének (Affinitas 1799.)

megjelenése elõtt a göttingai tudóstársaság tagjának választotta.8

Zilahi tanárként is fenntartotta a kapcsolatot bel-és külföldi tudós társaival,figyelemmel kísérte a

könyvkiadás újdonságait,könyveket vásárolt,cserélt és adományózott.Ez utóbbira utal gr.Széchényi

Ferenchez intézett,Zilahról keltezett levele (1803.május 30.),miszerint „Excellenciádnak,számomra

küldeni méltóztatott igen kedves ajándékát a ’Magyari Könyvtár Lajstromát a ’dolognak méltóságához

illendõ tisztelettel és nagy háladatossággal vettem ”.Viszonozta is a gróf szívességét írva,hogy „Fogad-

ja el Excellenciád legközelebbrõl kegyelmesen ezen még megígért és most már felküldött könyvetskét,

Székely Istvánnak 1558-beli Magyar Cronicáját alázatos ajánlásomból ”.9

Egyik pesti ismerõse,Horváth István,aki akkor a „törvénynek negyedik esztendõbei Hallgatója ”

volt,Naplójában 1806.január 17-én bejegyezte a Gyarmathival történt találkozása után,hogy amaz

1800 óta Zilahon „éli õ most nyugalomban a könyvek között életét ”,feljegyezve azt is,hogy Pesten

Gyarmathi Eggenberger boltjában milyen könyveket vásárolt.Zilahról történt távozása tán (1810)

könyveinek nagy részét késõbb a gimnáziumnak adományozta.10

Utódai igencsak mostohán bántak az iskola könyvgyûjteményével,az újabb beszerzésekkel sem

foglalkoztak.Ennek tudható be,hogy a diákok egyre jobban érezték a tanulásban a hasznos könyvek hi-

ányát,az egyházi és iskolai vezetõk nemtörõdömségét egy „közönséges Bibliotheca meg fundálásának

elkezdésére ”.Ezért a gimnázium felsõ classisainak harmonistái az elõljáróik felé ezen ajánlást tették:

„Anno 1812 die 14 Aprili A Zilahi Nemes Oskola Tagjai nagyon akadájoztatván az tanulásban a jo

Könyveknek hijánossága és semmi közönséges Bibliothekának nem léte miatt.Ennek el hárítására,és a

közönséges Bibliotheca meg fundálásának elkezdésére,az ekkor tanuló Oskolabeli Nemes Ifjuság

közzül,a Harmonisták,mivel az Harmoniábol bejövõ jövedelem,ha edszerre Nem nagyon summás és

mindazonáltal gyakori Nemes szívvel ajánlották hogy annak ami az Extraneusokból bé jõ 1/4 ami pedig

a Városon gyül,1/6 részét ezen Nemes tzélra fordíttsák az Elõl járók.”

Az ajánlást 8 tógás írta alá valamint „Nemes Kávafy János Harmoniae Profes és Contrascriba ”.11

Ennek a kezdeményezésnek köszönhetõen 1824 november végéig 76 ft.325 krajcár gyûlt ugyan össze,

de nem ismeretes,hogy ebbõl az összegbõl végül is milyen könyveket sikerült beszerezni.12 Az áldatlan

és tarthatatlan helyzetet jól példázza az,hogy amikor 1815-ben Salamon József,az iskola egykori diák-

ja a gimnázium tanári székét elfoglalta,az intézmény tulajdonában egyetlen könyvet talált,Pethõ Fe-

renc „Mathesis ”-ét.13

Salamon tanárságának kezdetével lezárult az addig létezõ „iskolai könyvtár ”történetének elsõ kor-

szaka.Biztosra vehetõ,hogy õ beszélt ismerõseinek a zilahi állapotokról,a könyvek teljes hiányáról és

felkérte õket,hogy támogassák egy iskolai könyvtár megalapozásának ügyét.Ennek tudható be,hogy

egykori tanítványa,Szentgyörgyi Imre mint bécsi joggyakornok,az 1816.október 1-én keltezett levelé-

ben arról ír volt tanárának,hogy 100 rf.-ot adományozott a zilahi iskola számára.Közli azt is,hogy haj-

landó ezen összegre könyveket vásárolni és azokat Bécsbõl Zilahra küldeni.14

76

7 Both István: A kegyeletnek.Értesítõ,1899 –1900.XIII.

8 M. Nagy Ottó: Gyarmathi Sámuel élete és munkássága.Kolozsvár 1944.47.old.

9 Both István: i.m.XIII.

10 Both István: i.m.XV –XVI.

11 Protocolum,KÁLvt-ZRKI,5.szám.37/a.

12 Protocolum,KÁLvt-ZRKI,5.szám.38/a.

13 Somogyi Jenõ: A könyvtár története.CCIXXIV.

14 KÁLvt-ZRKI,20.szám..Szentgyörgyi ígéretét betartotta 1817.február 21-én már értesítette is egykori tanárát,hogy a beszer-

zett könyveket elindítja Kolozsvár felé Szilágyi Ferenc professzor címée.Alevél szerint 15 Bröder féle

olvasókönyvet,48 mappát és az ahhoz tartozó „geográphus ”könyveket küldi el,összesen 26 rf.és 56

kr.értékben,ez utóbbiról (geográphia)megjegyezte,hogy „mely könyveket azért vettem,hogy láthassa

a Professzor úr maga,miként taníttyák itt a Normalis oskolákban a Geographiát".Levelében arra is utal,

hogy az említett olvasókönyvek Nagyenyeden olcsóbban beszerezhetõek.15 Április 8-án egy másik le-

vélben azt közli,hogy egy újabb könyvszállítmányt indított útnak,„a Geographiához való bevezetést ”,

24 antiqua mappát,öccsének,Szentgyörgyi Györgynek (1814-ben lett tógás diák Zilahon)pedig a Mar-

ton lexikont.Csupán a mappákért 15 fr.2o kr.-t fizetett.Az egész küldeményt Dobrossy János debrece-

ni professzorhoz juttatta el azzal,hogy onnan majd Zilahra küldik.16

A korabeli közállapotokra és a könyvbeszerzési lehetõségekre jellemzõ,hogy a Debrecenbe küldött

könyvek nem jutottak el Zilahra,ismeretlen körülmények között eltûntek.Agimnázium vezetõségének

kérésére Zilah város elõljárói eljárást indítottak a felelõsök ellen.Az 1821.május 5-én felvett jegyzõ-

könyv szerint (Kérdõ Pontok)Kiss Mihály,volt zilahi diák,a Bécsbõl érkezett könyveket a

Szentgyörgy-napi debreceni vásár idején átadta ifj.Détsei György szûcs-és ifj.Osváth József csizma-

diamesternek.A csomagban volt még egy pár Debrecenben vásárolt könyv is Ifjuság baráttya 2 drb,

Zöld Martzi-komédia,összesen 7 rf.54 kr.értékben).

Aküldemény –a vallomások szerint –a zilahiak egyik szekerérõl még a vásárban,ismeretlen körül-

mények között eltûnt.Kiss Mihályon kívül kihallgatták a két zilahi mestert és számos,a helyszínen tar-

tózkodó tanút is,majd az ítéletet a városi tanács 1821.november 23-án mondta ki.Kötelezték Détsei

Györgyöt és Osváth Józsefet,hogy fizessék meg az eltûnt köny vek árát (91 rf.és 18 kr.),õk 85 rf.és 24

kr-t megfizettek,mire ellenük 1822.február 1-én az eljárást beszüntették.17

Ennél sokkal sikeresebbnek bizonyult az a nagy arányú könyvgyûjtési akció,amit Salamon József

indított el Zilahra érkezése után.Felhívással fordult a Szilágyszolnoki egyházmegye papjaihoz és hívei-

hez,hogy azok könyvadományaikkal segítsék a gimnáziumi könyvtár megteremtésének ügyét.

1816-tól kezdve az iskola elõljárósága pontos kimutatást vezetett évtizedeken keresztül azokról a sze-

mélyekrõl és intézményekrõl,akik könyvadományaikkal a gimnáziumot segítették,támogatták.Õk

azok –olvasható a nyilvántartás bevezetõjében –,akik „egy ezután felállítandó Bthékának elsõ Funda-

mentumát ...kívánták becses ajándékaikkal megvetni ”.18 A felhívásnak meglett az eredménye,pár év

alatt már könyvtárnyi anyag gyûlt össze.Nem volt ritka az 50 –60 könyvbõl álló gyûjtemények átadása.

Így például Laskai Sámuel 1818.augusztus 28-án Zálnokról keltezett levelébõl tudjuk,hogy nagyajtai

Cserei Farkas megnyitotta könyvtárát a zilahi diákok elõtt.Kéri levelében a zilahi konzisztóriumot,fo-

gadják el ezt a felajánlást és ezért „...emlékeztetõ oszlop emeltessék õ nékie,vagy leg alább a képe ki té-

tetnék az oskola könyvtárába ”.Sajnos nem ismeretes a Cserei könyvtárból átadott könyvek száma,de

tekintetbe véve Laskai javaslatát,az adomány jelentõs lehetett.19

Maga Gyarmathi Sámuel is,1824.július 6-án hozott végrendelete alapján egyéb vagyona mellett

könyveit is egykori iskolájára hagyta.Íme végrendeletének ide vonatkozó rendelkezései:„Ezen írásom

által hagyom örökös jussul,minden Zilahon letett pénzemet,házamat,ládáimat,abban található ingó

jószágaimat,s egyéb haszna vehetõ vagyonomat,németi pincémet a Zilahi Reformáta Evangelica Os-

kola boldogítására...”20 Agimnázium Gyarmathi 1830.március 4-én Kolozsvárott bekövetkezett halála

utan birtokba is vette a hagyatékot az 1830.július 25-én kelt latin nyelvû jegyzék szerint (Theca

Gyarmathiana-Theca dono Samuelis Gyarmathi).A könyveket a „Catalogus Libror.Gymn.Ref.Zilah.

25 Juli.830 ”fel is sorolja 167 sorszám alatt,de a felsorolásban számozási hibák,pontatlanságok és té-

ves címek is elõfordulnak.21 (Az iskola birtokába jutott még Gyarmathi diákkori beszédének kézirata,

göttingai útján használt két füzete (Költség-Lajstroma,Jegyzetei),valamint a felette tartott halotti be-

széd kézirata is.22

77

15 KÁLvt-ZRKI,21.szám.

16 KÁLvt-ZRKI,21.szám.

17 KÁLvt-ZRKI,20.szám.

18 Somogyi Jenõ: A könyvtár története.CCXXV.

19 KÁLvt-ZRKI,20.szám.

20 Both István: i.m.XVI.

21 M. Nagy Ottó: i.m.76.old.

22 M. Nagy Ottó: i.m.85.old..Az egyre növekvõ gyûjteménynek már 1816 óta volt önálló „könyvtára ”,a tanári lakás egy kis szo-

bájában tartották a könyveket Salamon József felügyelete alatt,majd 1832-ben a gyûjteményt átköltöz-

tették a gimnázium épületének egy külön helységébe.Ez idõben megalakult a diákifjúság olvasóegylete

azzal a szándékkal,hogy tagjait a rendszeres olvasáshoz szoktassa és számukra hasznos olvasnivalót

nyújtson.Az egylet kimutatása szerint csupán 1845 januárjától 1846.november végéig sikerült 206 db.

mûvet beszerezni (vétel,ajándék).Ezek között volt például a Történeti könyvtár 1 –16.kötete,a Magya-

rok története (írta Horváth Mlihály),Csokonai Vitéz Mihály és Petõfi Sándor versei,Földrajz tanítástan

stb.23

Az újabb nagyarányú ajándékozások sorát maga Salamon József nyitotta meg 1851-ben azzal,hogy

256 könyvet (195 mû)ajándékozott egykori iskolájának,majd 1871-ben 551 kötetet hagyott a gimnázi-

umra.Az 1850-es évek nagy ajándékozói között találjuk még Kovács Ferenc szilágysomlyói (461 kö-

tet),Veres György kémeri (511)református lelkészeket,Laskai Lajos (432)és Polgári Lajos (367)isko-

lai algondnokokat,Ujfalvi Sándort (186),Zoványi Imrét (214),majd késõbb Balogh Pált (399),Mo-

gyorósi István zilahi református lelkészt (113),a Magyar Tudományos Akadémiát (114),Török István

(274)és Baczó Gábor (122)zilahi tanárokat,valamint Szikszai Zajos (602)alispánt.24 Valamivel ké-

sõbb,1866 –1882 között 1490 újabb kötetet ajándékoztak különbözõ személyek a gimnáziumnak.25

Az ajándékozások révén az iskola könyvállománya ugyan jelentõsen menõtt,de a gimnáziumi

könyvtár tudatos és célszerû fejlesztésére,az okatásban szükséges és nélkülözhetetlen könyvek beszer-

zésére csak akkor nyílt lehetõség,amikor 1858-ban br.Wesselényi Ferenc 500 fr.értékû alapítványt tett

azzal a kikötéssel,hogy annak „évenkénti 5%-os kamathaival a magyar nemzeti irodalomban megjelent

vagy megjelenõ remekmûvek szereztessenek meg ”.Ennek az összegnek mintegy 26 ft.-nyi évi kamatja

volt a könyvek beszerzésének egyetlen pénzforrása az 1860-as évek végéig,amikor a „könyvtár hasz-

nálatáért ”minden VI.osztályt végzett és subscribált diák 1 forintot fizetett.26

Az iskolai költségvetésben elõször 1882-ben irányoztak elõ 100 forintot könyvek vásárlására.Az

akkori öt állandó tanár évi feladata az volt,hogy szakterületük legfontosabb kiadványait 20 –20 forint

értékben a gimnázium részére beszerezzék.Ez az összeg 1888 õszétõl,az államsegély elnyerése után,

már 480 ft.-ra emelkedett,így lehetõvé vált a folyóiratok és újságok rendszeres beszerzése is.27

A gimnáziumi könyvállomány „kezelõi ”kezdetben a mindenkori rektorok voltak 1646 –1813,majd

Salamon József 1816 –1830 követte õket.Õt Hiri Ferenc váltotta fel 1833-ig,amikor is egy-egy végzõs

diákot bíztak meg az állomány kezelésével.Ennek 1850-ben egy kormányrendelet vetett véget,és ettõl

kezdve 1886-ig a gimnázium könyvtárosa Török István,majd pedig 1897-ig Kincs Gyula tanárok vol-

tak.28 A könyvtár elsõ katalógusának elkészítõje Salamon József,egyben õt tekinthetjük a most már ál-

landó iskolai könyvtár megalapítójának is.Az állományt késõbb Hiri Ferenc újrarendezte.

Amikor a XIX.század második felében ugrásszerûen megnõtt a könyvek száma az ajándékozások-

nak és a céltudatos vásárlásoknak köszönhetõen,szükségessé vált egy,a kor színvonalán álló szakkata-

lógus elkészítése.Ez a munka Török István nevéhez fûzõdik,aki elkészítette az akkori 3924 mû sza-

konkénti nyilvántartását.Ezek voltak:theológia,hellén és latin classicusok,történelem,philológia,tör-

vénytani könyvek,szám,mértan,természettan,természetrajz,orvosi tudományok,gazdászat,ipar,ház-

tartástan,szépirodalom,irodalomtörténet és nyelvészet.29

Idõközben a könyvtár állománya egyre nõtt,csupán a 1886/87-es tanévben Szikszai Lajos alispán

egymaga 1484 könyvet (1038 cím),306 folyóiratot és 104 térképet adományozott az iskolának mintegy

5000 ft.értékben.30 1895-ben a gimnáziumnak már 6214 kötete volt,ezt a gyûjteményt az iskola veze-

tõsége 20 993 fr.-ra értékelte.31 Azért,hogy egyrészt jobban hozzáférhetõvé tegyék a könyvállományt a

tanárok és a diákok számára,másrészt abból a meggondolásból kiindulva,hogy segítsen a szegényebb

78

23 KÁLvt-ZRKI,20.szám.

24 Somogyi Jenõ: A könyvtár története.CCXXV.

25 Somogyi Jenõ: A zilahi ev.ref.kollégium története.Értesítõ,1894 –95.167 –169 (A továbbiakban:Somogyi

Jenõ:A kollégium története).

26 Somogyi Jenõ: A könyvtár története.CCXXVI.

27 Somogyi Jenõ: A könyvtár története.CCXXVII.

28 Somogyi Jenõ: A könyvtár története.CCXXVIII.

29 Somogyi Jenõ: A könyvtár története.CCXXIV.

30 Értesítõ,1886 –87.80.old

31 Somogyi Jenõ: A könyvtár története.CCXXV..sorsú tanulókon is,a XIX.század utolsó harmadában a könyvtárat szakosították.Így a gimnáziumi

nagy könyvtár mellett az 1880 –81-es tanév folyamán megalakult a tanári kézikönyvtár (1892 –270 mû),

az ifjúsági könyvtár (1889 –522 mû 718 kötetben)és a szegény tanulók könyvtára (1893 –90 mû 306 kö-

tetben).32 A nagy könyvtár õrizte a gimnáziumi „théka ”törzsanyagát,a tanári kézi könyvtár elsõsorban

a tankönyvek,módszertani munkák,útmutatások gyûjteménye volt.A szegény tanulók könyvtára az

1889 –90-es tanévben létesült azért,hogy az arra rászoruló tanulókat kölcsönzés formájában tanköny-

vekkel,írószerekkel és rajzfelszereléssel lássa el.Ez a könyvtár csupán 1890 és 1895 között 179 tanuló-

nak nyújtott segítséget,1895-ben 318 kötet,elsõsorban tankönyvek volt a leltárában.33

Akezdetben egységesnek induló ifjúsági könyvtár a XIX.század végén „szakosodott ”,külön volt az

I –IV.és külön az V –VIII.osztályos diákoknak a könyvtára.Az elõbbinek például 1898-ban 328 kötete

volt (tanulói létszám 157),míg a 90 „nagy diák ”1098 kötet között válogathatott.34

Anagykönyvtár századvégi rendezése Kincs Gyula tanár nevéhez fûzõdik.1886 –1897 között õ volt

a „könyvtár õre ”és saját bevallása szerint a budapesti egyetemi könyvtár beosztását tartotta szem elõtt,

amikor a könyvállományt felleltározta és rendezte.Az 1894 –95-ös tanévben elkészítette a betûrendes

címlap-katalógust,1896 –97-ben pedig a könyvállományt húsz szakcsoportra osztotta,éspedig:hittudo-

mány,magyar nyelv és irodalom,német nyelv és irodalom,görög és latin irodalom,a többi európai iro-

dalom,keleti nyelvek s irodalom,philosophia,aesthetika és pedagogia,földrajz (útleírások és

etnographia),történelem és segédtudományai,mûtörténet,matematika,természetrajz,természettan,

vegytan,orvosi tudományok,jog-és államtudományok,encycclopédia,szótárak,vegyes,apró nyom-

tatványok,könyvészet,kéziratok,hungaricumok.35

Az ilyen elrendezés megkönnyítette az érdeklõdõk számára a mûvek elérhetõségét és felhasználha-

tóságát szerzõk,címck és tartalmak szerint.1891 óta két terem állt a könyvtár rendelkezésére,az egyik

könyvtártrem,a másik pedig olvasóterem volt.Az 1897 nyarán elkészített kimutatás szerint a nagy

könyvtár birtokában 8326 címszó alatt 14 500 kötet volt a duplikátokon kívül,ebbõl önálló mû 6089

mintegy 10 532 kötetben,76 féle tudományos folyóirat 1714 példányban,valamint 2254 iskolai értesítõ

és különféle más jellegû nyomtatványok és kéziratok alkották a törzsanyagot.Ekkor a könyvtár legré-

gibb könyve egy 1490-ben,Velencében nyomtatott M.Vitruvvi:De Arhitectura.Venetiis,A.D.

MCCCCXC.incunabulum (õsnyomtatvány)volt.36

Ugyancsak az 1896 –97-es tanév folyamán került sor Kerekes Ernõ tanár vezetésével az ifjúsági

könyvtár rendezésére is.A betûrendes cédularendszerben elkészített katalógus szerzõk szerint tüntette

fel a mûveket,míg a szakkatalógus a könyveket tartalmuk szerint 14 témakörre osztotta fel.37

A tárgyalt idõszak után három évre,a századforduló évében (1900)a nagy könyvtár állománya már

mintegy 16 108 önálló nyomtatvány és kézirat volt,ezek közül az említett évben 800 mûvet kölcsönöz-

tek ki az olvasók.38 Ebben az évben sokkal nagyobb forgalmat bonyolított le az ifjúsági könyvtár,a fel-

sõ osztályosok (V –VIII.)könyvtárának 1179 kötete volt.A 116 diák közül 76 egy év alatt 1392 kötetet

kölcsönzött ki,vagyis a tanulók 65%-a vette igénybe az ifjúsági könyvtár könyveit,a könyvforgalom

pedig 118%-os volt.Az I –IV.osztályos gimnazisták könyvtárának 297 kötete 181 tanulónak állt a ren-

delkezésére,s közülük 169 diák 2350 mûvet ki is vett,ez 79%-os könyvforgalomnak felel meg.Nem

véletlen,hogy az ifjúsági könyveket kezelõ tanár évente megismételte azon kérését,hogy az iskolai ve-

zetõtanács utaljon ki jelentõs összeget a könyvállomány „bekötésére,karbantartására ”,állagának meg-

õrzésére.39

A Fazekas József tanár vezetésével megalakult önképzõkörnek (1862 –63)külön könyvtára volt,

könyveit kezdetben a „bölcselmi ”osztályok tanulói használták és állományára,látogatottságára jól utal

az a tény,hogy külön könyvtárosa volt,aki az 1868-as rendezés értelmében a nagyon szûkös diák-el-

szállásolási lehetõségek dacára is állandó „bennlakást ”kapott a coquiás és a szolgadiákok mellett.40

79

32 Somogyi Jenõ: A könyvtár története.146.old.

33 Somogyi Jenõ: A kollégium története.58 –59.old.

34 Értesítõ,1898 –99.62 –63.old.

35 Értesítõ,1898 –97.98 –100.old.

36 Értesítõ,1898 –97.103.old.

37 Értesítõ,1898 –97.103 –104.old.

38 Értesítõ,1899 –1900.79 –82.old.

39 Értesítõ,1899 –1900.82.old.

40 Somogyi Jenõ: A kollégium története.143.,155.old..Az 1870 –71-es tanévtõl,amikor megalakult az V –Vl.osztályos gimnazisták önképzõköre is,az is-

kolai önképzõkör könyvtára immár minden felsõbb (V –VIII.)osztályos diák rendelkezésére állt.Ennek

a könyvtárnak 1894-ben Szilágy vármegye közgyûlése Jókai Mór mûveinek jubiláris kiadását ajándé-

kozta.41

Az eddigi adatok birtokában megállapítható,hogy a századfordulón a zilahi iskola,amelyik Sala-

mon József megérkezésének évében (1815)csupán egyetlen könyvet tudhatott magáénak,már ige ko-

moly iskolakönyvtárat birtokolt,tartalmazta azokat a hazai és külföldi mûveket,amelyekre tanárainak

és diákjainak szüksége volt.Rendezettsége,katalógusrendszere megfelelt a kor igényeinek,az érdeklõ-

dõknek gyors és szakszerû eligazítást,információt tudott szolgáltatni.Az iskolának széles körû kapcso-

lata volt az ország többi gimnáziumaival,számon tartották egymás eredményeit,értesítõket és

duplikátokat cseréltek ki egymás között.

Azilahi iskola könyvtára nagyban hozzájárult Kincs Gyula tanár még 1889.szeptember 4-én megfo-

galmazott nevelõi „ars poetikájá ”-nak megvalósításához,miszerint „A gymnasiumi oktatásnak azonban

nem az a czélja,hogy a belõle kilépõ növendéknek azonnal kenyeret adjon a kezébe,hanem az,hogy

megadja neki az általános mûveltséget,a tudományos elõkészületet,mely alapul szolgál minden maga-

sabb tudományos pályához.”(részlet Kincs Gyula székfoglaló beszédébõl).42

A zilahi iskola és egyben Kincs Gyula tanár legkiemelkedõbb egykori diákja,Ady Endre errõl a

szellemiségrõl,a gimnázium lelket s emberi jövõt formáló szerepérõl tett vallomást a kollégium új épü-

lete elõtt 1903 egyik ködös novemberi estéjén.Önképzõkör,könyvek,tanáregyéniségek nyújtotta

„minden perc determináló perc volt ”számára,s büszkén vallotta,hogy „Aki vagyok,az négy zilahi esz-

tendõ által vagyok.És más nem lehetek ”.43

A XX.század két évtizedében a könyvtár részlegeinek állománya,hála az ajándékozásoknak és vá-

sárlásoknak,számottevõen gyarapodott.Említésre méltó,hogy a kollégium 1903 õszén megkapta a

Wesselényi-család könyvtárának 1956 mûvét (2847 db.könyv).Az 1904.február 7-én újraindított ol-

vasókör (V –VIII-os diákoknak)tagjai által befizetett évi 1 koronát is az ifjúsági könyvtár állományának

gyarapítására fordították.44 1900 –1914 között az iskola vezetõsége a nagy könyvtár gyûjteményének

növelésére évente mintegy 700 koronát áldozott.45 Ezt az összeget a Vallás-és Közoktatási Minisztéri-

80

41 Somogyi Jenõ: A kollégium története.155.,207.old.

42 Értesítõ ,1889 –1890.5.old.

43 Beke György: Régi erdélyi skólák.Bp.1989.239.old.

44 Értesítõ,1903 –1904.67.,76.old.

45 Értesítõ,1913 –14.98.old..um 1913.augusztus 13-án kelt határozata 1000 koronával megpótolta,azzal a kikötéssel,hogy „E se-

gély szépirodalmi és ismeretterjesztõ mûvek beszerzésére van hivatva fedezetül szolgálni ...”és ezentúl

mint „nyilvános közmûvelõdési könyvtár ”’fog mûködni.Ezen határozat értelmében a zilahi Wesselé-

nyi-kollégium könyvtára 1914.január 7-én a nagyközönség számára is megnyílt.46

Ebben az új szerepkörben a könyvtár 1914 nyarán mintegy 25 079 kötetével magára vállalta az ol-

vasni vágyó zilahi polgárok igényeinek a kielégítését is.Ifjúsági részlege ekkor már 2694 kötettel ren-

delkezett,olvasottsági forgalma 128%-os volt.47

Az 1914 nyarán kitört világhábórú okozta s egyre fokozódó anyagi nehézségek a kollégium könyv-

tárának a helyzetére is hatással voltak.A minisztériumi támogatás összege évente csökkent,majd vég-

leg meg is szûnt,de az iskola vezetõsége mégis megtett mindent,hogy a legfontosabb könyvújdonságo-

kat a háborús körülmények között is beszerezze.Ennek az igyekezetnek tudható be,hogy 1918 nyarán a

nagy (nyilvános)könyvtár állománya 27 023 kötet volt mintegy 58 599 korona értékben,az ifjúságinak

pedig 2934 könyve volt.Ha ehhez még hozzáadjuk a tanári kézikönyvtár és a szegény diákok rendelke-

zésére álló gyûjtemény állományát is,megállapíthatjuk,hogy a Wesselényi-kollégium 32 000-es gyûj-

teménye 48 az iskola történetének leggazdagabb könyvtárával „várta ”új látogatóit.

Avárosba a román királyi hadsereg két ízben is bevonult (1919.január 15-én,majd február 25-én),a

kollégium egész épületét lefoglalták,régiség-,természet-és irattárait szétszórták,a könyvtárral együtt

megdézsmálták.Az 1919 õszétõl visszatért tanárok Kerekes Ernõ igazgató vezetésével felmérték a ro-

mán hadsereg által okozott károkat (a kollégium épületét február 23 –24-én 5 román tüzérségi telitalálat

is érte),a kárt 266 753 korona értékben állapítottak meg.Kártérítési kérelmüket a Nagyszebenben szé-

kelõ,Iuliu Maniu vezette (a zilahi iskola egykori diákja volt)Kormányzótanács (Consiliul Dirigent)

még válaszra sem méltatta.49

Habár az 1940-es évek elején az állomány évenként gyarapodott,de 1944 nyarán is csupán 22 244

kötete és kézirata volt a nagy könyvtárnak (vezette Tatár Géza tanár),az ifjúságinak 1994 (vezette Józsa

Gerõ tanár),a szegény tanulókénak 749 kikölcsönözhetõ (fõleg tan-)könyve volt.50

Aháború végén az iskola épületeit katonai kórház céljára lefoglalták,a frontátvonulás után újabb „lá-

togatói ”érkeztek,a megmenekült állományt az iskola összes ingatlan és ingó vagyonával együtt

1948-ban államosították.Ezt követõen elõbb dokumentációs könyvtárként a kolozsvári Egyetemi

Könyvtár patronálta,majd pedig hosszas huzavona után a Szilágy megyei Pedagógusok Házának doku-

mentációs könyvtárává nyilvánították,s mint ilyent gyakorlatilag az „avatatlan ”látogatók elõl minden

kötetével,kézirataival és megmaradt egyéb gyûjteményével együtt (tablók,iskola címere,zászlója,je-

les tanárainak és pártfogóinak arcképe stb –ha idõközben nyomtalanul el nem tûntek)zárolták.

A könyvtár jelenlegi állományának bemutatása és tudományos feldolgozása még várat magára.