MI VAGYUNK

A DOGONOK

Pohárnok Õszentsége

Semmasa Seydou

dogonok@gmail.hu

HOME /// KAPUNYITÁS /// FOKOZATOK /// SZENT IRAT

SZENT IRAT Nagy örömünkre szolgál, hogy bejelenthetjük, hogy nemsokára letölthetõ lesz oldalunkról a Szent Irat! Õfõméltóságú Pohárnok személyesen közölte velünk a jó hírt. A hiteles verzió/fordítás folyamatosan készül. A fordításokból közel egy tucat van hazánkban, ezt próbálják most a Gyalázkodó Tücsök vezetésével egységesíteni, illetve a különbözõségeket az eredeti irat tanulmányozásával feloldani. Boldogsággal tölti el szívünket, hogy már is megoszthatjuk a Szent Irat I. fejezet 1. részének (elfogadott) kezdetét, illetve a III. fejezet 2.-ik részébõl (Magyarok Legendáriuma) is tudunk  közölni részletet: Szent Irat I FEJEZET 1. rész (részlet) Amma mondta Rebeliának 1. Világ Anya a semmibõl teremtõdött az idõk kezdetén, s melybe az aranyhajnal végeztével visszatér, majd megsemmisülve-megpihenve, tudatát elveszejtve, újabb végtelen idõt követve, egyszer ismét magáhoztér. 2. Anyag nem volt, se fény, a semmi se létezett, se üresség, de Anya felébredt s észrevéve önnönmagát, megriadva körbe-körbe lesve, ijedten szemlélõdve, majd békésen egy irányba nézve, sötétben szürke pontot lát. 3. Szürkét sokáig meredten nézte, az nagyon lassan megmozdult, s Anya türelme miatt világosodni kezdett, felragyogott, s váltig terjedve, s szerteszét fehérben tündökölve, egyre a sötétséget elöntve, megszülte a mindenséget. 4. Anyag nem létezett csak Anya tudata, s az idõ már telt. Érezte, hogy mily jó dolgok az újdonsült szülöttek így létrejött a jó, amit kedvelt de a rossz is megellett, ami elnyelheti, a szeretett, az óvott fénylõ gyermeket. 5. S telt az idõ végtelen tengere, széjjel a mindenségbe, idõtlen idõkig keringve, mígnem a húr rezzent, s a fény tolvajlott a sötéttõl, rezgést lopva idõtõl, s az Anya fénylõ mosolyától, megszületett a kicsinyke Ont 6. Ont volt az elsõk-elsõje, Anya legkisebb fiú gyermeke, S a húr tovább pengett, a fény árnyék csengett, az idõ újabb kicsinyeket szült, Ont már nem volt egyedül, Végtelen testvére vette körül, kitöltve fényt, idõt, teret. 7. Anya szemlélõdése miatt Ont rezült, fordult, izget-mozgott, s az lökdösve ragasztotta át testvéreire, újdonsült tudását és erejét mígnem mind mozgott-zenélt sokan együtt maradva létezék, Így mások is létre jõve. 8 Kik egyedül, kik párban, kik többed magukban tovább terjedve, kialakították a különbségek egyetemét, de Ont a végtelenségbe veszve, szerényen elrejtõzve, de még is oh mind közül kitûnve, megõrizte hercegségét. /......../ ----------------------------------------------------------------------------------------------------- III. fejezet 2. rész Magyarok Legendáriuma (részlet) Óhh jaj te fenséges szíriuszi lény, lásd te is eme remek menetet! Gyon törzs fia Hóka Rombusz nagy mágus, álmot látva a  ginna bánához törtet Jajj, jajj kedves gina bána! Álmot láttam s megjelent nékem Awa s Binu S utasítottak jajj jajj engemet, vegyek magamhoz egy heti darált csirkebõrt hagymát, vizet, tarisznyát, s kelljek útra a nagy csillag irányába rögvest. Óhh jaj te fenséges szíriuszi lény, lásd te is eme remek menetet! Álmomban mondták a momok keljek át a nagy tengeren s még azon is túl, meg se álljak, míg el nem érem a hunokat s ott végezzek új számításokat, s ha minden jó ne késlekedjek, varázslattal irtsam a gügyét, nem baj ha hull a nyavajások élete, nem baj ha holtak vére folyik a dögvész harangján túl. Óhh jaj te fenséges szíriuszi lény, lásd te is eme remek menetet! ginna bána megsímítja fenséges üstékét, megvakarja szent bottal lábujj közét bölcs tekintete az északi csillagon, Menjünk a tógu ná-ba hívom a hogont szól s felemelé fenséges fenekét, szalad a többi ginna bánához s hívja a õket Jajj, jajj, gyertek, gyertek, Hóka Rombusz álmot látot, Awa s Binutól üzenetet hozott. Óhh jaj te fenséges szíriuszi lény, lásd te is eme remek menetet! Összegyûltek tógu ná-ba mommo fiai s meghallgatták Hóka Rombusz álmát Hittek neki azonnal, vállára adtak tarisznyát, bele vizet bõrt s hagymát, Hóka Rombusz elbúcsúzott, megsiratta családja, odaadták szamarát Nekiindulta a nagy útnak, késlekedni nincs idõ, Gyon fia messze lát! Óhh jaj te fenséges szíriuszi lény, lásd te is eme remek menetet! Kiszáradván, éhezén, fáradtan, elévén a Niger partját, áttekinte túlsó partra, ím egy város neve Tonka, folyóparton ott a révész kinek nem volt foga de mosolya oly kedves, kéri hát õt Hóka Rombusz beférne-e a csónakjába, mert bizony neki nincsen pénze, csak a mommo istenek ereje s hatalma. Óhh jaj te fenséges szíriuszi lény, lásd te is eme remek menetet! Jajj, jajj rikolt a révész, neve Cocabusa, viszlek én nem kell pénz csak siess átal, vissza se néz, csak menj ifjú dogon, se krokodil, se víziló ne keresztezzen utadon, Evez máris Cosabusa, keze húzza mint még soha, viszi utasát rozoga csónakjával. Átal viszi Hóka Rombuszt, fizetséget nem kér, túlparton kiköt Tonka városánál.