Nagypapám Dr. Emődy Tamás orvos
Nagymamám az
idén lesz 93 éves, 27 évesen két gyerekkel "özvegy " lett. Nagypapám orvos
százados volt a II. Világháborúban a 43. gyalogezrednél szolgált. 1943.
januárjában eltűnt, legalábbis a Vöröskereszt erről adott ki egy értesítést.
Azóta semmit nem tudunk róla.
Édesanyám gyerekként írt az akkori
Szovjetunióba, de soha nem kapott választ.
Édesapjáról csak halvány emlékei vannak "...egy nagy katonacsizma az
előszobában...",és amikor utoljára látta, a sok anekdota és persze a
fényképek. Ezeket én is sokszor halottam és a mai napig is szeretem
hallgatni a történeteket, amiket a Nagymamám mesél.
Tehát Nagypapámat én
csak fényképekről, a családi legendákból, elbeszélésekből ismerem.
Gyerekként még bíztam benne, hogy egyszer csak betoppan egy Bácsi, akit
Nagypapának hívhatok, és azt mondja: "Megjöttem! Ki ez a kicsi lány?".
Persze így felnőtt fejjel már nem hiszek ebben, mivel ez már fizikai
képtelenség lenne, hiszen 1911-ben született.
2008. van,
Nagymamám dolgai között találtam több száz
fényképet és ezek negatívjait a II. Világháborúról,
amiket Nagypapám fényképezett, a képek kb.1942. júniusától 1942. decemberéig
terjedő időszakban készülhettek.
Megdöbbentem... eddig soha sem láttam ezeket a képeket!
Katonaorvos
volt, ment, mert mennie kellett és eltűnt a Donnál.
Azonban a mai napig nem hagy nyugodni mi történhetett vele. Sokkal jobb
lenne az a szó is, hogy meghalt, mint az, hogy eltűnt!!! Nincs sírja, nem
tudunk Róla semmit.
A képekről csak Nagypapám és a kutyája ismerős, - akit szintén az elbeszélésekből tudom, hogy - Jucinak hívtak, és arra volt kiképezve, hogy a sebesülteket megtalálja, ezért magával vitte az orosz frontra.
A képek hátán csak számokat találtam, azt
még Nagypapám írta rájuk, semmilyen magyarázat nem szerepel rajtuk. Tehát
sorba rendeztem a képeket a számok szerint, és azért teszem közzé, hátha
valaki felismeri egy eltűnt vagy hazatért hozzátartozóját.
Továbbá azért, hogy láthassuk, hogy hogyan éltek messze a Hazájuktól
elszakítva.
Nem tudom azt sem, hogy a képek, pontosan mikor, és hol készültek és Nagypapámon kívül, még kiket ábrázolnak.
Számomra ismeretlen magyar emberek, akik valószínűleg azért mentek a háborúba, mert muszáj volt menniük, itthon hagyva szeretteiket, szüleiket, feleségeiket, gyerekeiket csak azért, hogy egy értelmetlen felső hatalmat szolgálva, Hősi halált haljanak, vagy megnyomorítva jöjjenek haza, és az ott átélt borzalmak örökké, életük végéig kísértse Őket.
Milyen jó lett volna, ha Nagypapám mondaná el, hogy mit, miért fényképezett le, hol készültek a képek, de ma már tudom, hogy lehetetlent nem kívánhatok!
A képeket nem kommentálom, beszélnek azok maguktól!
Ezzel szeretnék emléket állítani Nagypapámnak és azoknak az ártatlan magyar embereknek, akik ebben az értelmetlen pusztításban és vérontásban NEM ÖNSZÁNTUKBÓL vettek részt!
Azonban még mindig keresem a Nagypapámat! Ha valakinek van idős hozzátartozója, aki járt a Donnál és emlékezne rá nagyon megköszönném, ha jelentkezne. "Adatbányásztam", de semmit nem találtam. Persze nem nagyon bízom abban, hogy megtudok Róla valamit, de a remény hal meg utoljára. És jó érzés, hogy legalább megpróbáltam!
Köszönöm:
Kovács Ildikó
Figyelmeztetés: A fényképek és a tartalom felhasználása, csak a weblap szerzőjének engedélyével lehetséges, melyet e-mail útján lehet megkérni.