Ha a csillagra kattintasz, a második részhez jutsz.

Készítette: Wenczel Imre
 
 

Az emberi kommunikáció szándékos és kölcsönös jelhasználat két vagy több

ember/embercsoport között annak érdekében, hogy (emberi) kapcsolatot teremtsenek, tartsanak fenn egymással, esetleg azt időlegesen vagy véglegesen szüneteltessék.
 
 

Ezért a kommunikációs folyamatban résztvevőknek mindent meg kell tenniük, hogy ne csak közlésük tartalma legyen világos, hanem annak megértésére is legyen esélye a másik félnek. Hátha visszajelez -- "csak ennyit: vannak itt, s te nem vagy idegen" (J. A.)
 
 
 
 

A drámajáték olyan közös csoportos tevékenység, amely lehetőséget ad arra, hogy majd jobban (szebben?, kevésbé félreérthetően?) kommunikáljunk, és "mellékesen" arra ad alkalmat, amit mostanában sokan és sokszor elszalasztunk: a közös játékra.
 
 

Annak bevallása, hogy mindannyiunk személyisége fejlődhet (tanáré-diáké egyaránt) a kommunikációs és az ún. személyiségfejlesztő játékokban, azt is mondatja velünk, hogy a személyiségfejlődés kereteit modulálva inkább lehetőséget biztosítunk e játékokkal a személyiség fejlődéséhez, mint fejlesztjük azt.

A legdemokratikusabb programot kínáljuk tehát a gyerekeknek ezáltal, azt a programot, amelyben sokkal inkább partnere lehet egymásnak tanár és diák, mint a korábbi szokványos tanítási/tanulási folyamatban.
 
 

Ami a legfontosabb: most sokkal több időt kaptunk arra, hogy egymással is - ne csak a tananyaggal - foglalkozzunk mi tanárok/diákok, mint amennyit általában kínál a sors.

Használjuk ki tehát minden előnyét!
 
 
 

A Drámajáték és emberi kommunikáció tanterve

Arany János Tehetséggondozó Program 9. évfolyam
 
 

Részei:

1. Óraszámok

2. Megjegyzések

3. A tantárgy specialitásai

4. A drámajáték rövid jellemzése

5. Tanóravázlatok/leírások/ “forgatókönyvek” példaképpen

5.1. Drámajáték gyakorlatok (“A” típusú játékok)

5.2. Dramatikus játék: “Élő adás” (“B” típusú játék)

5.3. Őrködés (komplex, ún. “D” típusú drámaóra vázlata)

6. Célmeghatározás

6.1. Néhány fontosabb szakirodalmi anyag a készség-/képességfejlesztéshez

7. Követelmények, értékelés

8. Feltételek

9. A tanórák megtartásához feltétlenül szükséges szakirodalom
10. Tananyagleírás (A tanórák tervezése; témája; az óra fókusza; az ajánlott játékok; eszközigény és

11. Zárásképpen

12. Ajánlott szakirodalom
 
 

Heti 3 tanórában gondolkodhatunk délelőttönként. Javaslatunk szerint ez két részre bontható. Előszöregyórás (tanórai 45 perc) tréningszerű, beszélgetésekkel, készségfejlesztéssel, csoportépítéssel, verbális és nonverbális kommunikációval, önismereti játékokkal, "A" és "B" típusú drámával foglalkozhatnánk,

majd – egy-két nap múlva – kétórás (kétszer 45, azaz 90 perc folyamatos együttlét) foglalkozást tarthatnánk, amelybe "beleférnének" a nagyobb ívű gondolatok és/vagy érzelmek, a feszítés-lazítás nagyobb mélységei, a relaxáció megtanulása, a szituációs gyakorlatok, és a "D" típusú drámaórák. Természetesen megtartható a három tanóra egyetlen ívben is. (Azonos téma, vagy hosszabb feldolgozási igény esetében a tanterv nem jelöli külön az 1 + 2-es órafelosztást.) Ha másképp csoportosítja valaki az órákat, újra kell gondolnia, és módosítania kell ennek a tantervnek a témaelosztását, illetve az alkalmazásra kínált módszereket.

Ha a gyerekek ennél több ilyen típusú együttlétet kívánnak, akkor álljon rendelkezésükre a kollégiumban további egy vagy két óra. (Ott nyílhat alkalom színjátszásra is.)
 
 
 
 

A Drámajáték és emberi kommunikáció tanterve

Arany János Tehetséggondozó Program 9. évfolyam
 
 

A tanterv harmóniában van az általánosan megfogalmazott elvekkel, melyek az Arany János Készségfejlesztő Program kereteit adják. Így különösen fontos, hogy a Drámajáték és emberi kommunikáció ún. tanóráit (a tantárgy sepializációiról később!) olyan szakember tartsa, aki kommunikációból (gyakorlatból és elméletből egyaránt) és/vagy drámapedagógiából legalább középszinten képzett. Nyilvánvaló, hogy ennek a “tantárgynak” a tanítása-tanulása fokozottan személyiségfüggő.

Ami a szemléletmódot illeti, nagyon eltér a szokványos, poroszosnak mondott módszerektől, ezért az ajánlott szakirodalomból és a drámapedagógia gyakorlatából tájékozódva – már gyakorlott szakemberként – érdemes a részletes, személyre/csoportra szabott óratervek kidolgozásához hozzáfogni. Vázlatfüzetből való olvasgatás közben nem lehet ezeket a foglalkozásokat megtartani, bensővé kell válnia a célnak és a módszernek egyaránt, ugyanis a tanulók reakciói, az általuk behozott információ vagy intuíció könnyen átalakíthatja az eredeti elképzeléseinket. A tervezésnek mégis – vagy talán épp ezért – igen nagy szerepe van. Hogy milyen egy fókuszra kihegyezett drámaóra terve, arra adunk példát.
 
 

Az itt idézett két fogalom eleve szétfeszíti a kereteit mindannak, amit a mai iskolarendszer általában követel. Időben hosszabb vagy rövidebb együttlétet is igényelhet ugyanis egy tanóra, mint éppen 45 perc. Az alakzat, amiben a tanulók és a tanár létezik, néha percenként változik, tehát nem tűri azt az elrendezést, amelyben az egymás mögötti padokban a társaik hátát vagy a katedrára lépő tanárt láthatják csupán diákok. A legjobb (akár rituális kezdésként és/vagy befejezésként) a KÖR alakzat. Elképzelhető, hogy egy súlyos téma kifejtéséhez, kijátszásához éppen a tanulók őszinte reakciói miatt nem elég az előre meghatározott idő. Mit lehet akkor tenni az adott csengetési renddel és az adott termekkel, bútorzattal?

Ez a kérdés nem itt igényli a választ, hanem egyrészt az egyes tanórák részletes (térben és időben nagyon átgondolt) tervezésénél, másrészt a megvalósításkor az adott iskola feltételrendszereinek átgondolásában.

Mélységesen egyetértünk a Nemzeti alaptanterv megfogalmazásaival, ezért emeljünk ki onnan néhány mondatot! A drámajátékról a következőket írja a projekt készítője, Rudolf Ottóné:

"A drámapedagógia személyiségre figyelõ gyermekközpontú tevékenységét a játékra, cselekvésre alapozza.

A Drámajáték és emberi kommunikáció tanterve

Arany János Tehetséggondozó Program 9. évfolyam
 
 

• A játék nem cél, hanem eszköz, amelynek segítségével az egész személyiség harmonikus fejlődését segítjük elő. Nem csupán kellemes időtöltés, hanem pedagógiailag előre átgondolt folyamat, amelyben a gyakorlatok, játékok – a fokozatosság elvének szem előtt tartásával – egymásra épülnek.
• A drámajáték folyamatos munka, a folyamat megtervezése pszichológiai, szociológiai, mentális elméleti felkészültség alapján történik, s mindenképpen számol a gyerekek már meglévő tapasztalatával, kulturális forrásaival, természetes és valódi kíváncsiságával, önálló fantáziájával.
• A pedagógus szabadságát szélesen értelmezzük: a megadott keretet, tartalmat, formát, módszert minden esetben az adott csoport összetételéhez, felkészültségéhez igazítva variálhatja.

Mindenekelőtt szögezzük le: a drámajáték nem színjátszás és nem színházlátogatási kurzus (bár mindkettő “belefér”). A drámajáték fogalma alatt azokat az A, B, C és D típusú csoportos játékokat értjük, amelyeknek jelenleg Magyarországon a legkiterjedtebb szakirodalma van az összes oktató-nevelő módszer közül.

Az "A" típusúak készségfejlesztő gyakorlatok; a "B" típusúak a “tegyünk úgy, mintha utazók, felnőttek, filmesek … stb. volnánk”, röviden a “mintha” játékai; a "C" típusú játékok (leegyszerűsítve) a színjátszás játékai; a "D" típusúak a tanítási dráma játékai - mindaz, amiről eddig szóltunk, elemeiben megjelenhet ez utóbbiban egyetlen nagy ívű folyamatba ágyazva… Különösen a tanítási dráma hatékonysága jól bemért már. A legfontosabb szakirodalom hozzá: G. Bolton: A tanítási dráma elmélete; Jonothan Neelands: Dráma a tanulás szolgálatában; illetve a Kaposi László által szerkesztett Drámapedagógiai olvasókönyv; elemeiben pedig Gabnai Katalin: Drámajátékok gyermekeknek, fiataloknak felnőtteknek c. könyve.(Részletes szakirodalom-jegyzék mellékelve.)

Idézzünk itt egy-egy példát az egyes játéktípusok rövid leírására illetve vázlatára! Talán valamilyen útmutatással is szolgál, bár az itt idézett “D” típusú 90 perces foglalkozás inkább a képzett és vizsgázott drámapedagógusoknak mond valamit. (A közölt játékok és foglalkozásrészletek megtalálhatóak a győri Gyermekek Háza kiadványaiban, a veszprémi “Vegyede” sorozatban illetve a Drámapedagógiai Magazinban.)
 
 
 
 
 
 

A Drámajáték és emberi kommunikáció tanterve

Arany János Tehetséggondozó Program 9. évfolyam

Nézzünk előbb egy “A” típusú gyakorlatsort!

Csoport: 7-8-9-10. évfolyam. (A drámajátékban járatlan csoport is játszhatja.)

Cél: Ismerkedés (névtanulás), a csoportkohézió megteremtésének első szakasza, a koncentráció fejlesztése, az egyéni és a közös mozgáskoordináció fejlesztése.

Eszközök: Néhány kisebb-nagyobb labda, csörgőlabda vagy babzsák.

Megjegyzés: Ha babzsák(ok)kal játsszuk, más jelleget kap az egész gyakorlatsor. (A labda pattan, a babzsák csak zuhan, esetleg üt; más lesz a dobás íve...) Ügyeljünk a balesetveszélyre!

Tér: A csoport létszámának megfelelő, lehetőleg négyzet alakú, bútorok nélküli, puha padlós terem. (Egy embernek legyen legalább két négyzetméternyi tere!)

Idő: 15-20 perc
 
 

1.

Körben állunk, a játszók nem szorosan egymás mellett olyan távolságba helyezkednek a szomszédaiktól, hogy meg tudják egymást érinteni. Mindannyian a kör közepe felé fordulunk. Egy labdával kezdjük a játékot.

• A játékvezető odadobja valakinek a labdát (babzsákot), és a saját keresztnevét mondja. Arra kéri a játszókat, hogy egy ideig úgy dobják egymásnak (a körben állók közül bárkinek) a labdát, hogy a dobás pillanatában a saját nevüket mondják. A tempó eleinte lassú, majd gyorsulhat.
• A mozdulatsor marad, de a dobás pillanatában annak a nevét kiáltjuk, akinek adtuk a labdát.
• Marad a mozdulatsor, de a dobás pillanatában nem annak a nevét kiáltjuk, akinek adtuk a labdát, hanem az ő jobb szomszédjának a nevét.(Ez már nehéz koncentrációs gyakorlat!)
• Már két labdával dolgozunk, mindig annak a nevét kiáltjuk, akinek dobjuk a labdát.
• Három labdával játsszuk az előbbit.

Arany János Tehetséggondozó Program 9. évfolyam
 
 
 
 

2.

Körben, a kör közepe felé fordulva, terpeszben állunk. Akkora a terpesz, hogy könnyen átfér rajta az a labda, amivel játszunk. A játék folyamán nem változtatunk a terpesz nagyságán. Jobb lábunk szorosan a jobb szomszédunk bal lába, bal lábunk a bal szomszédunk jobb lába mellett. Úgy hajolunk előre, hogy a lábunk nyújtva marad.

• Egy nagyobb labdát gurítgatunk kézzel a földön (belerúgni nem szabad). A cél az, hogy valamelyik társunk lába között átgurítsuk, átüssük a labdát. (A labda mindig maradjon a földön!)
• Csak kézzel óvhatjuk meg magunkat attól, hogy átgurítsák kinyújtott lábunk között a labdát.
• Ha valakinek átcsúszott a lába között a labda, az beáll a kör közepére, és kézbe vesz egy másik labdát.

• A kör újra bezárul. Ekkor már nem csupán arra kell ügyelnie a körben álló játékosoknak, hogy

• Ha ismét sikerül „ kiejteni”valakit, az szintén beáll a kör közepére. (Így annyira elfogyhat a külső kör, hogy be kell fejezni a játékot.) Maximum három labda lehet „ forgalomban” !

A következő példa azt mutatja, hogy ilyen is lehet egy “B” típusú drámaóra, más néven dramatikus játék. Alkalmas egyébként sokféle készség fejlesztésére is a kínált keret, és beépíthető “D” típusú drámaórába is.

(A folytatáshoz FENT, a tengeri csillagra kell kattintani!!!)