A ponty a lassú
folyású folyó, illetve lassú
áramlású állóvizeket kedveli.
Mivel oxigénigénye csekély, és
némely változata (bõrponty, tükörponyt)
képesek a légköri levegõt felvenni a
bõrön
keresztül. Ezért ilyen helyeken kell keresnünk.
Magyarországon szinte minden vízben elõfordul,
"nemzeti
hal". A horgászzsákmány jelentõs
részét ez a hal teszi ki. A folyóvizekben a
kõgátak mögötti langós részeken,
kisebb
öblökben, partbiztosító
kõrézsûk
mentén, torkolatoknál találjuk meg. Az
állóvizeken vándorol, õsszel a
lehûlõ
vízben a mélyebb részeket keresi fel a téli
nyugalmi idõszak eltöltésére, ilyenkor is
táplálkozik. Amint melegszik a víz elkezd mozogni,
mivel élelem után kell néznie, gyakran
elõfordul,
hogy tavasszal a part menti zónában csipegeti az
apró állati és növényi szervezeteket.
Amint egyre melegszik a víz, a ponty elkezd keresni valamilyen
fedzéket, ahol élelmet is talál és el is
rejtõzhet. Kitûnõ erre a part menti nádas,
illetve a
hínarasok. A nagy nyári melegben amikor a víz
oldott oxigénszintjealacsony a ponty gyakran feljön a
vízfelszínre és légköri levegõ
szippantásával pótolja az oxigént, ilyenkor
látott hallá válik a ponty, de ilyenkor a
legnehezebb megfogni. Vannak viszont árulkodó jelek,
amirõl fel lehet ismerni, hogy pontyok tartózkodnak a
horgászhelyünkön. Egyik ilyen jellegzetes a ponty
vízbõl való kiugrása, ez fõleg
nyári
melegben tapasztalható. A vízfenékrõl
felszálló buboréksor is lehet jele a halnak,
ám könnyen össze lehet keverni a
fenékrõl
felszálló gázokkal, fõ jellemzõje a
"pontytúrásnak", hogy a buboréksor egy bizonyos
irányba halad. A nádszálak finom ütemes
rezgése is lehet bíztató jel, ekkor a ponty
éppen az egyik legkedveltebb
táplálékát, a vándorkagylót
csipegeti a nádszálak tövérõl. Nagyobb
pontyok képesek a nádasokban utakat, járatokat
vágni, ahol szívesen tartózkodnak, ezekbe a
folyosókba lógatva az úszós
készségünket, gyakran kellemes meglepetés
érhet bennünket.
Kapási
idõk:
A ponty gyakran szeszélyes halként viselkedik,
fõleg
azokon a vizeken ahol megfelelõ mennyiségû
táplálékot tlál, ilyenkor
bizalmatlanná válik, a vízben gyanúsan
úszó, lebegõ csalival szemben. Egész
évben
fogható, még jég alól is, persze ehhez meg
kell találni a bandázóhelyet. A napszak
tekintetében sincs semmi különleges,
éppúgy fogható éjjel is mint nappal, gyakra
az esti, éjjeli illetve a hajnali órák
kedvezõbbek, fõleg állóvizeken
(érdemes
naplót vezetni a fogásokról, amire
tüntessük fel, hogy a nap mely szakában, milyen
idõjárási körülmények
között
fogtuk a halat). Ez a hal viszont eléggé
érzékeny az idõjárásra, fõleg
a frontokra,
illetve a frontokat kísérõ
légáramlatokra.
Hidegfront betörés elõtt, mikor a déli
szél
megélénkül (meleg szél fúj), az
idõ
fülledt meleg, fõleg nyári napokon, a ponty
értvágya csökken, miután betört a front
és megérkezett a hûvösebb levegõ, a
szélirány északi, észak-keleti
irányú lesz, a ponty elkezd enni, gyakran annyira, hogy
egymást érik a kapások. Amint az
idõjárás megnyugszik, frontmentessé
válik,
a ponty étvágya kissé csökken, de még
ekkor is eredménnyel fogható. Melegfront
betörés elõtt az étvágya visszaesik, s
amig
tart a front kevés táplálékot vesz
magához.
Horgászmódszerek:
A klasszikus pontyozó szerelék az úszós.
Ezek közül is többfélét lehet alkalmazni.
A hagyományos osztott súlyú szereléket (c.)
nyílt vízen alkalmazzuk ahol nem akarjuk, hogy a csali a
vízfeneket érje. A súlyozása úgy
történik, hogy több apró ólmot
helyezünk el a zsinóron, ezáltal
kapásnál az úszó vagy elmerül, vagy
kiemelkedik, a hal számára szinte
észrevétlen amint az apró súlyokat
megemeli. Ugyanígy súlyozzuk a feltolós
szereléket (b.), de viszont ennél a
módszernél hosszú szárú
úszóra van szükségünk. A
felfektetõs
szerelék (a.) légyege, hogy a csali a fenéken van,
a zsinóron lévõ súllyal együtt,
kapáskor a ponty felemeli a csalit, vele együtt a
súlyt, és az úszó felfekszik a víz
színére. Itt kedvezõ a kissé tömzsibb
úszótípust választani. Gyakran,
fõleg
nádi pontyozásnál alkalmazzák az ún.
lemezantennás úszót, amely törzsébe
egy mûanyag lemez van beleépítve. Úgy kell a
zsinórra felrakni, hogy a lemez a horgásszal szembe
legyen, fokozottan érvényes éjszakai
horgászatra ez a szabály különben
bárhogy világítjuk meg, nem látjuk az
úszót.
Fenekezõ módszerrel is eredményesen
horgászhatunk
pontyra, fõleg ott ahol a parttól messzebb
tanyáznak
és úszós készséggel már nem
lehet elérni õket. A fenekezõ módszerek
között
is va ntöbbféle, van mikor a súlyt a szerelék
végére tesszük, ilyenkor végólmos
szerelékrõl(b.) beszélünk.
Különbözõ
lehet az ólom formája is, folyóvizeken
inkább laposat, állóvizeken a
gömbölyûeket részesítsük
elõnyben.
Csúszóólmos(a.) módszernél a
hosszirányban átfúrt ólom a zsinóron
szabadon fut, tehát a hal mikor felveszi a csalit akkor csak egy
idõ után érez ellenállást. Az
ólom
formája itt is változó, a gömbólmot
inkább állóvízre, a lapos tégla
ólmot folyóvízre alkalmazzuk. Amikor
etetõanyagot
is akarunk juttatni a csali mellé akkor etetõkosaras
szereléket alkalmazzunk, az etetõkosár egy
bordázott belül üreges vagy drótból,
vagy kemény mûanyagból készült
eszköz.
Ebbe lehet belegyúrni a az etetõanyagot, ami a
vízreérés után (attól függ,
hogy milyen keményre gyúrtuk), kimosódik a
víz által, és felkelti a halak figyelmét.
Újabban e
