Tárhely megszűnése miatt a weboldal új címe https://eletmod.byethost7.com/szavazatszamlalok.php
Automatikus átirányítás 5 másodperc múlva
Szavazatszámlálók beszámolói (2022. választás)
Szemelvények a Szavazatszámlálók beszámolói oldalról, 04. 07-es az utolsó. Legrégebbitől az újabb felé a sorrend. Aki nem adott meg nevet, az "Szavazatszámlálók beszámolói" néven fut.
1. Gyenis Tibor posztja:
“Szavazatszámláló voltam ma egy 300 fős zsákfaluban. Röviden a tapasztalatok:
Sokan voltak szavazni, 160-an, kb. mint 2018-ban. Szabályosan zajlott a nap. A népszavazási ívet mindenki felvette. Már korán érezhető volt a kormánypárt abszolút népszerűsége. Sokan ...
“Szavazatszámláló voltam ma egy 300 fős zsákfaluban. Röviden a tapasztalatok:
Sokan voltak szavazni, 160-an, kb. mint 2018-ban. Szabályosan zajlott a nap. A népszavazási ívet mindenki felvette. Már korán érezhető volt a kormánypárt abszolút népszerűsége. Sokan alig tudták kibetűzni a lehetőségeket. Kizárólag O.V. nevét keresték és a sok ismeretlen név között megkönnyebbülve húzták be az x-et. A lehetőségeknek többen érzékelhetően nem voltak a tudatában és nem egyszer egy családtag rendreutasítása mellett vált fegyelmezetté a voksolás. Több esetben kértek segítséget, hogy a népszavazási kérdésben segítsünk. Kiderült, nem a látással volt probléma... Később a számlálásnál derült ki, hogy a kérdések nehéz értelmezése miatt sokan akaratuk ellenére vegyesen igennel és nemmel szavaztak. Pl. kapjanak minél több nemátalakító infót a gyerekek. A szavazás elemi ismeretét nélkülöző és ezért elrontott szavazólapok a Mi hazánk és a Fidesz körül voltak. Ellenzéki és hibásan kitöltött szavazólap nem volt. Kb kétharmad fidesz és egyharmad ellenzék lett az eredmény. A népszavazást szándékosan elrontók szintén erős egyharmad volt. Jelentős volt az enyhén dementálódott, és, vagy láthatóan a döntésében nem magabiztos szavazó. Innentől szubjektívebben: A választók érzelmek és félelmek felől közelítették meg a kérdést. A propaganda szlogenjei és mintázatai rendre beugrottak az egyébként békés és diszkrét beszélgetésekben. Az agyhalottsággal magyarázni totál félreértés. A bizottság, a helyi értelmiség is a köztelevízióból meríti a világ magyarázatát. A rontott szavazatoknál vagy kiegészítő rajzoknál a teljes értetlenségé volt a hang. A városi értelmiség, a nagypolitika tétjei, szempontjai annyira távoliak és annyira a fideszista interpretáción keresztül jelennek meg, hogy esély sincs más szempontok felhozására. A kormánypárt rájött hogyan tudja a vidéki lakosság múltjából felmorajló sérelmeket működtetni. A szívem szorult el az elszigeteltség, a helyi élet méltatlansága, a városi szolgáltatásba messziről fáradságosan beszolgáló életmód állandóságán. A drágaság, a külföldön élő gyerekek a rossz egészségügy fontos élmény de valahogy nem kapcsolódik össze a rosszul működő intézményekkel csak Brüsszellel. Ha elfogadjuk Sloterdijk fogalmát a thümotikus késztetést, akkor itt ez módszeresen és egyre ügyesebben csatornázódik be a fidesz alá. Csak éppen ez nem valami forradalmi hév hanem sértettség, traumák, a nadrágos emberek árulása több mint évszázada. Andrásfalvi Bertalan sokat beszélt erről a társadalmi szakadékról, itt én ezt most nem tudom pontosítani. A lényeg hogy se a pártocskák pattogása, se városi értelmiség óvatos segítő szándéka nem ér szart se. Az ellenzék erőforrásait folyamatosan elszívó állampárt a vidék végtelenül cinikus megdolgozására fordítja erőit egyszerű kommunikációs mátrixot létrehozva, és a vidék főleg szomorú érzelmi dinamikáját egyre kisebb erőbefektetéssel egyre precízebben tudja hintáztatni.
Ez persze indulatképzéssel , a nyugattal és a városi értelmiséggel ellenséges hangoltságot jelent, amit még bőven lehet fokozni. Biztos nem ilyen egyszerű, de ma kb. ezt meg is fogalmazták nekem a bizottság tagjai. Ez persze valódi vidékpolitika nélkül óriási társadalmi kataklizmával is járhat. Amennyiben a társadalom ellenzéki része nem kezd folyamatos és áldozatos aktivista munkába, ami tartós jelenlétet, párbeszédkísérletet jelent , ez a nyelvi, kulturális szakadék tovább nő, miközben az állampárt megfogható értelmezhető gesztusokat tesz. (A wc pipec és tágas volt.) A közmédia kisajátítása stratégiai jelentőségű, amit a pártok k leszartak és Hadházyt egyedül hagyták a tv ügyével. Azt hiszem oroszabb társadalom vagyunk , mint azt gondoltuk még pár hete. Annak minden baljós következményével együtt. Ennek megváltoztatása a generációm feladata is lett volna, én személy szerint szinte semmire sem jutottam ezzel. Persze majd itt élünk meg hazugság és k európa. De a fidesz hívő is tele van fájdalommal, meg nem értéssel, félelemmel. És ismét csak rápakolódik erre. Fokozva a feszültségeket, megosztottságot, párhuzamos tudatvilágokat. Ez most szomorúan hangzik de végül is egy ilyen helyzetben is volt 30 % ellenzék és egy kis faluban is volt 12 kutyapártos szavazat! A Megoldást nulla ember vette be.”
2. Szavazatszámlálók beszámolói
3. Szavazatszámlálók beszámolói
- aludtam 2 éjszaka összesen kb 12 órát, ami tőlem egyébként (sajnos) nem szokatlan, most az elrendezés volt az (szombaton este 11-től hajnali 4-ig, vasárnap hajnali 3-tól hétfőn 9-ig)
...
- aludtam 2 éjszaka összesen kb 12 órát, ami tőlem egyébként (sajnos) nem szokatlan, most az elrendezés volt az (szombaton este 11-től hajnali 4-ig, vasárnap hajnali 3-tól hétfőn 9-ig)
- utaztunk az eskütétellel együtt 10 órát
- A faluban mindent rendben találtunk, tették az emberek maguktól is, amit kell, nem kellett hozzá kocsiztatás vagy friss aznapi lefizetés
- a szavazatszámláló bizottság kedves volt, de a jegyzőkönyvvezetőt is beleértve elég inkompetens, nem tudom, mi lett volna, ha nem vagyunk ott, akik tudjuk, hogy mit és hogyan kell csinálni (az szszb elnöke már évtizedek óta mindig szszb elnök, de mostanra egy kedves sztorizgató néni lett, aki kb semmit se értett abból, mi történik körülötte). Egyébként az egyikük meg is köszönte nekünk a végén a munkánkat, kiemelve, hogy nem tudja, hogy ment volna nélkülünk.
- ott tényleg mindenki ismert mindenkit, az Újlipótváros kismiska ehhez képest
- azért ott is voltak, akik érvénytelenül szavaztak a népszavazáson, sőt olyan is, aki el se kérte
- a népszavazás országosan szerencsére érvénytelen lett, ami az érvénytelenül szavazóknak köszönhető
- a számlálás során többszöri egyértelmű kérésem ellenére sem sikerült az ellenzéket/összefogást így hívni, következetesen a "Jobbik" volt
- ugyan fél 11-re mindent a legnagyobb egyetértésben megszámoltunk, ezután még 1 óra volt, hogy a jegyzőkönyvek is megszülessenek és még éjfélre se történt meg a hivatalos átadás-átvétel a helyi választási irodában. De a várakozás alatt nézhettük volna együtt a helyiekkel az eredményeket a tv-ben, pálinkát iszogatva. Ebből nem kértünk.
- ma nem kéne bemennem dolgozni, de bemegyek. Hogy miért? Hát "sajnos" pont azért, amiért nem hagytam még ott az egész oktatást a fenébe: mert fontosak a diákjaim (akik ugyan ma dogát írnak, de jobb nekik, ha én felügyelek), mert fontosak a tanárjelöltjeim (hátha tanár lesz belőlük és megtehetik majd, hogy a hobbijuknak éljenek)
- folytatni kell az oktatás változásáért folytatott küzdelmet (?!), hátha a jelöltjeimnek nem kell majd egy költséges hobbinak tartani a munkájukat...
- ismét kiderült, hogy mennyire buborékban élünk...
4. Gábor Nagymajtényi
Hatalmas élmény. Én eddig csak az informatikai részét ismerhettem, az a 10,000 választókerületi meló, ami ebben benne van, nem volt ismert számomra. Eddig csak azt láttam, hány md Ft-ba kerül egy ilyen választás, azt nem, hogy reggel 5.30-ra be van rendezve ...
Hatalmas élmény. Én eddig csak az informatikai részét ismerhettem, az a 10,000 választókerületi meló, ami ebben benne van, nem volt ismert számomra. Eddig csak azt láttam, hány md Ft-ba kerül egy ilyen választás, azt nem, hogy reggel 5.30-ra be van rendezve 10,000 választókerület szavazófülkével, időben, biztonságosan ott vannak az adott körzetre vonatkozó választói lapok, hogy meg van oldva az élelmezés, reggeli, ebéd, uzsonnya.
Ez hatalmas logisztika, amit zömében civilek ingyen végeznek.
Ez az ország ereje. És azok a 18 éves ifjak, akik első szavazásukon részt vesznek egy ekkora projektben, végig keccsölnek 20 órát, bonyolítják a szavazást, majd számolnak.
Büszke vagyok rájuk, és örülök, hogy megismerhettem egyet közülük, akinek történetesen az apjával töltöttem a legszebb egyetemi éveim, és ez a tegnapi választás közben véletlenül derült ki!
5. Szavazatszámlálók beszámolói
Az elkeseredettséget maximálisan megértem – én nekem is jutott ma feldolgozhatatlan ...
Az elkeseredettséget maximálisan megértem – én nekem is jutott ma feldolgozhatatlan mennyiségben. De azt azért szeretném rögzíteni, hogy nem érzem helyénvalónak a "nép" hibáztatását. Ne rájuk haragudjunk, hanem azokra akik kihasználják, megvezetik, kiszipolyozzák, szándékosan kiszolgáltatott helyzetben tartják őket.
Nagyon "egyszerű" emberekhez mentem ki a mai nap, de egyik se tűnt olyan gonosznak mint amilyenné a propaganda próbálja őket gyúrni. Tényleg jószándékú emberekről van szó, akik abban a hitben vannak tartva, hogy jót cselekednek.
6. Szavazatszámlálók beszámolói
Ajtón belépsz, bömböl az M1 a nappaliban, vagy hálóban. Ül / rohad előtte egy szakadt csöves kinézetű öregember, van hogy ruhában, van hogy nem nagyon - ajtót nyit egy másik ugyanilyen öregember. Piaszag. Rajtad és a másik SzSzB tagon maszk, kesztyű, rajtuk természetesen akasztott lófasz. Kedvesen fogadnak, örülnek nekünk. Névjegyzéket odaadjuk, írják alá itt, ha egyénire és listára akarnak szavazni, és írják alá ott, ha a népszavazáson.
"Jajj hát ő azt nem tudja micsoda". Elmondom, nem vagyunk előrébb. Mindegy, ő mindent is akar, írni nagyrészük nem tud, "firkantson oda valami szignót, jó lesz az". Vonalat nem találja el egyik se, mind1, jó lesz, tegyük fel hogy aláírta.
Odaadom a boríték + egyéni + párlista + népszavazás kombót, töltse ki, elfordulok addig.
Itt jelezném, még mindig igaz az az állításom, hogy egytől egyig mind a kilencre igaz, amiket írok. Tehát:
"Hova KELL ikszelni?"
"Nincs olyan, hogy kell, oda ikszeljen, ahova saját belátása szerint szeretne"
"Hát én azt nem tudom, mondja már hova kell"
Na, kb a 3. címen esett le, hogy ez a fenti mit jelent: annyira analfabéták, hogy abban kérték a segítséget, hogy hol van a fidesz a 3 lapon. Tökmind1, hogy egyéni, tökmind1, hogy pártlista, tökmind1, hogy népszavazás(nak csúfolt... lófasz), legyen rajta fidesz (és/vagy orbán), és akkor repül az iksz.
Egyénin, pártlistán megtalálják valahogy, ikszelnek. Népszavazást volt amelyik felolvastatta velem, volt amelyiknél a kettő lakó összerakta, hogy mi van odaírva - ami közös, hogy mind egytől egyig végig"gondolta" szépen, és kitöltötte a legnagyobb örömmel, javarészt persze nemmel válaszolva mindegyik kérdésre.
Jaj nagyon köszönik hogy jöttünk, öreg már a mama, nem tud bemenni szavazni. Jaj nagyon köszönik hogy kijöttünk, így coviddal nem akart elindulni a papa (hogymiakurvaanyádvan?).
És akkor 1-2 egyedi eset, az elsőt nem hinném el, ha nem az orrom előtt történik.
Nő kérdezi, hova kell ikszelni, mondom hogy saját belátás, blabla. Nézi nézi a lapot, nem nagyon sikerül, eljut a szeme a fidesz logójáig, meg orbán nevéig, felcsillan, kurjant egy kurvahangosat, "JAJJ HÁT A ZORBÁN", vigyorog, és folyik rá a nyála a papírra, miközben ikszel. Szó szerint bazdmeg, a legnagyobb beleéléssel ÖMLŐ NYÁLLAL ikszelte be a fideszt.
Népszavazó laphoz jut az öregasszony, "PAPA ITT TUDJUK MEGVÉDENI AZ ONOKÁKAT" és visítozik örömében. Rendesen éles hangon, fülemet baszva visít örömében.
Belépünk a házba, mamának hoztuk az urnát, papa enged be.
Papa: "Vegyél már fel valamit a kurva anyád"
Mama: "Ne ugassál már a kurva anyád"
Papa: "Figyeljé hogy hogy beszélsz mer szétverem a fejed"
Mama: "jajjjjjjjjjjjjjjjjj kussoljál már te retek" és hallom az m1 háttérzaja mellett, ahogy püföli a mama a papát
4. "Egy pálinkát kértek?"
"Nem köszönjük, dolgozunk"
"Azért csak egyet, csak egy kupicát"
(jó mondjuk ezen tudtam röhögni)
Most így hirtelen ennyi. Azóta kb így "bazdmeg"elek magam elé halkan, mert nem akarom elhinni. Mindenesetre repjegy lett a konklúzióm.
7. Szavazatszámlálók beszámolói
nem rosszul látók, hanem tlegesen analfabéták. önmaguk ellátásáról is gondoskodni képtelen emberek. nem fizikailag, szellemileg. mintha 6 évesek lennének...
de azok se jobbak, akik eljöttek: ugye a kékszélűn 4 kérdés volt, de rá volt írva, h érvényesen 1 karikába ikszelve lehet szavazni. nyolc karika volt a lapon, legalább 50-en (600-ból) bekarikáztak egyet random a nyolcból. főleg nem-et, mert az rémlett nekik a köztévéből, h nem-mel kell szavazni, 3 kérdést üresen hagytak.
8. Szavazatszámlálók beszámolói
Ahogy a nap haladt előre, elkezdtem azon gondolkodni, hogy tulajdonképpen jó, hogy sok ellenzéki szavazatszámláló kering az országban, legyen ez így minden választáson, de nem ez ...
Ahogy a nap haladt előre, elkezdtem azon gondolkodni, hogy tulajdonképpen jó, hogy sok ellenzéki szavazatszámláló kering az országban, legyen ez így minden választáson, de nem ez a probléma, sőt. A legtöbb szavazókörben minden simán megy, szabályszerűen vagy éppen a saját maguk által szabott kis kompromisszumos szabályok alapján, amik ugyanakkor nem veszélyeztetik a választás tisztaságát.
DEVISZONT.
Ahogy ebből a kicsiny, kis falukából szállingóztak az emberek, muszáj volt felébrednem, hogy a legtöbbje tényleg hihetetlenül ostoba. Nyugdíjas, akinek fogalma sincs, mi történik körülötte, a tüdejét meg a máját külön szatyorban hozza; nyugdíjas, akinek van fogalma, de totálisan egybites, de ezt ismerjük; nyugdíjas, aki az onokája miatt szavaz le a Fideszre, mert ha ő a következő hónapban már nem él, de az onokáját meg tudja védeni az általa vélt gonosz démonoktól. A közmunkás, aki be van fenyítve, aki szintén azt se tudja, merre az előre (nemhogy a hátra), részeg, bambul ki a fejéből, és az egyszeri középkorú, aki láthatóan leszarja, csak beugrott szavazni, mielőtt kiganézza a disznókat. Voltak értelmes arcok is, mint ahogy meglepően sok ellenzéki szavazat. De labdába se rúgták a fidesz zombihadserege mellett. Tudom, hogy a szavazás titkos, és honnan tudhatnám, de higgyétek el, elég régóta élünk ezek közt, hogy meg lehessen mondani a megjelentekből, kik azok, akik erre vagy arra szavaztak.
Még egy példa: mindenkinek elmondtuk, hogy NEM KELL leragasztani a borítékot... mondanom sem kell, hogy a borítékok 80%-a le volt zárva. Mégis, mit várunk?
A másik érdekesség viszont a népszavazás:
az eljárás az volt, hogy a választót külön meg kell kérdezni, hogy mind az országgyűlési választásokon, mind pedig a népszavazáson is szeretne-e szavazni. A névjegyzékben ez után írta alá az erre kijelölt két helyet.
A választás napján körülbelül olyan 10-11 óra magasságában viszont egy telefont kapott a jegyző, miszerint tilos megkérdezni, hogy szavazni akar-e mindkettőről, hanem automatikusan alá kell íratni mindkét helyet a névjegyzékben, illetve oda kell adni mindhárom szavazólapot - a képviselők, a listás és a népszavazási szavazólapot is.
Bár vitába elegyedtem a jegyzővel, ő és a többi tag is széttárva a karját azt mondták, hogy a felsőbb utasítás a mérvadó.
Természetesen a szavazókörben 100%-os részvételi arány volt a népszavazáson a választásokon megjelenthez képest.
Szóval mindent megértettem. Fel még nem dolgoztam, ahogy azt se, hogy mi történt Budapesten és Hódmezővásárhelyen.
De azt igen, hogy nem láttuk és nem akartuk látni, hogy a magyar nép milyen buta. Azt is megértettem, hogy akkor nekem nincs itt helyem, a magyarságom pedig a tegnapi nap jobban inflálódott, mint bármi az elmúlt hónapokban.
9. Szabolcs Szabolcs
Az a helyzet, hogy egy 20 százalék szemre se tud döntést hozni úgy nagyjából semmiben. ...
Az a helyzet, hogy egy 20 százalék szemre se tud döntést hozni úgy nagyjából semmiben. Nem is szokott. Nem lát ki a szűk világából. Öreg, beszűkült, manipulálható. A világban azt nézi, hogy mit KELL csinálni. Esetleg, hogy megtartsa, amit kapott vagy kapni vélt. El kell menni szavazni a gyerekért. Sosem volt ezzel máshogy.
Egy másik 40 százalékot meg egyszerűen nem érdeklik ezek a dolgok. A 11 éves gyerekétől tudja meg, hogy háború van a szomszédban. Azóta se nagyon érdekli ez. Az érdekli, hogy ki kivel kamatyol, hogy a Gézáék milyen házat építettek, hogy ki beteg a faluban. Esetleg, hogy melyik utcát betonozták le és hogy mekkora a forgalom. Esetleg hogy mit mondott a polgármester, akit amúgy utálnak.
A túl nyomasztó és túl bonyolult dolgokkal nem foglalkoznak.
Távoli, elvont, nem érdekes, nem tiszta, mindenkimástmond.
Nem beszélnek róla, nem olvasnak utána, nincs érdeklődés.
Úgy érzik, hogy nincsenek hatással ezekre a dolgokra és viszont. És így nincsenek is.
Az egyetlen ami eléri ezeket az embereket az a kormánypárti média. És ha látnak is véletlenül mást egyszer-egyszer, meg se kóstolják. Csak veszekedés van belőle.
Szóval megtörtént az ország tökéletes foglyul ejtése.
Az ellenzék tök jól teljesített. Még így se sikerült semmi.
Nem lehetett mit csinálni. És nem is lehet.
El kell engedni.
Majd vagy összedől magától vagy nem.
Nem mi fogjuk összedönteni.
Edit:
Ja, ami kimaradt. Van egy csomó láthatólag jó fej, értelmes tiszta tekintetű, nyitott ember a faluban, amit láttam. Nem akartam lenéző lenni senkivel.
Csak nem az a többség.
10. Cecília Szanyi lehangolt.
Nem bántam meg az önkéntes felajánlásomat, mert megint sokat tanultam. Magamról, az emberekről, egy rendszerről...
Abban a körzetben, ahol én számoltam, tényleg minden rendben zajlott. Mindenki, pártállástól ...
Nem bántam meg az önkéntes felajánlásomat, mert megint sokat tanultam. Magamról, az emberekről, egy rendszerről...
Abban a körzetben, ahol én számoltam, tényleg minden rendben zajlott. Mindenki, pártállástól függetlenül tette bele a munkáját és maximális precizitással álltak hozzá a feladathoz. A szavazókörzet névjegyzékébe 1070 ember lett regisztrálva és 800 ember jött el szavazni, nem volt ma megállás. 22 első szavazóbol 18 eljött. Nem történt váratlan esemény, nem kellett jegyzőkönyvet felvenni hibáról, csalásról.... tényleg minden rendben ment....és mégsem!
Döntött a többség, olyan elsöprő eredménnyel, amiről hosszú lenne leírni a véleményem és igazából kit érdekel?!
Nem tudom mit mondjak vagy mit érzek...de a család már megmutatta merre van az út, ez nem a mi iranyunk
Jó pihenést, jobb napokat és a legfontosabb, hogy jó egészséget kívánok mindannyiunknak!
11. Péter Dávid
Újbuda egyik kisebb részén, a saját körzetemben voltam. Az eskü letételekül, az alakuló ülésnél már megvolt, hogy az ellenzéki delegált társammal együtt is minek vagyunk ilyen sokan. De ez a minimális ellenségeskedés véget ért, amikor vasárnap hajnali fél hatkor ...
Újbuda egyik kisebb részén, a saját körzetemben voltam. Az eskü letételekül, az alakuló ülésnél már megvolt, hogy az ellenzéki delegált társammal együtt is minek vagyunk ilyen sokan. De ez a minimális ellenségeskedés véget ért, amikor vasárnap hajnali fél hatkor elkezdtük az érdemi munkát. Persze voltak kisebb-nagyobb sértődések abból, hogy ugyan ne legyen már abból hiszti, ha valaki oda akar ülni a névjegyzékhez és milliószor gyorsabban pörgetni a lapokat, ellenőrizni a neveket, okmányok érvényességét, amikor mondjuk az utcán áll a nép. Vicces volt, hogy próbálták nekünk kezdőknek előadni azt, hogy ez azért nem lesz olyan egyszerű. Hát, na. Napi szinten messze bonyolultabb dolgokat kell megugranunk ennél, de tényleg. Sokkal komplexebben kell gondolkodni, mint annál az asztalnál ülve, ahol a lepecsételt szavazólapok fölött játszottuk az atyaúristent.
Összességében cukin elvoltunk. Még a Fidesz által delegált fickó is tök normális volt. Vele mentem mozgó urnázni. Az megint egy másik élmény, amikor idős emberek hálálkodva engednek be a lakásukba, amiknek persze, hogy megvan az a klasszikus öreg szaga, meg a maguk érdekes enteriőrje, közben kávéval kínálnak, meg kedveskednek, hogy elhoztuk nekik a frigyládát.
Minden simán és jó hangulatban ment. Volt összhang. Este hétig mindenki azon volt, hogy senki ne basszon el semmit. És ez megvolt a számoláskor is. Mindenki azon volt, hogy hamar végezzünk, stimmeljen minden, aztán húzzunk el a vérbe.
Sajnos a gyorsaság nem, ellenben a makacsság jobban érvényesült a számláló kollégáknál. Az egész számlálási rendszer lehetne sokkal modernebb, erre lassú idős hölgyek és urak nyálazzák a papírokat. Nem csoda, hogy gyök kettővel jönnek az eredmények.
Azt nem tudom, hogy az ellenzéki szavazatszámláló jelenlét miatt nem volt a körzetemben csalás, vagy már nincs is erre szükség, mert simán lehet mozgósítani azokat az idősebb szavazókat, akik a puszta megszokásból az M1-en legeltetik a szemüket és a Kossuth rádión a fülüket. Teljesen mindegy már. A kollégák nem téptek szét egy Orosz Anna-szavazatot sem. Sőt, amikor találtunk plusz kettőt, még hozzá is tettük a már leszámolt, lekötegelt (sic) 257 darab szavazópapír mellé, és írtunk szépen új jegyzőkönyvet. De ugyanezt megtettük Simicskóéval is. A mozgó úrnázáskor nem ment a szavazók manipulálása.
Amúgy akkor változott meg a hangulat, amikor elkezdtük leszámolni, megnézni a szavazatokat. Akkor kijött mindenkiből a pártérzelem. Volt olyan, hogy fidesznek kedvező népszavazási lapról döntöttünk 5-2 arányban úgy, hogy érvénytelen. Ezen a lapon egymást teljesen szabályosan, metsző vonalak voltak. Mindegyik kérdésnél egyértelműen látszott, hogy a szavazó hova akarja tenni az ikszet. Történetesen az áthúzott vonalak egy-egy horogkeresztet adtak ki. Én érvényesnek mondtam. Egy másik önkormányzatis kolléga is, de egy ellenzéki, egy fideszes és még 3 önkormányzati szintén nem. Na mindegy.
Azt se tudom, már mit akartam ezzel. Nem tudom, mit lehet itt még tenni.
12. Arnold Füzesi
Médzsör autokrácia, 80 eves emberek teljesen nyilvánvaló, hogy nem lehetnek kognitív és egyeb képesség birtokában, és az élettapasztalatukból sem következhet egy fidesz, hiába 10x annyi mint egy 18 évesnek, akit ebben a szabad világban kiműveltek a netflix-es ...
Médzsör autokrácia, 80 eves emberek teljesen nyilvánvaló, hogy nem lehetnek kognitív és egyeb képesség birtokában, és az élettapasztalatukból sem következhet egy fidesz, hiába 10x annyi mint egy 18 évesnek, akit ebben a szabad világban kiműveltek a netflix-es dokumentumfilmek fb influenszer posztok tiktok lmbtq oktatóvideók mindenre, amit egy 80 éves ha 120 évig élne se tudna behozni.
Le kell vinni a választói korhatárt 14-re, egyetlen esélyünk!
Meg hagyni kell a fideszt az önkormányzatin 100%-ban győzni, saját súlya alatt csak összeomlik egyszer.
Tisztességes választásokon lehetetlen legyőzni őket.
13. Zsolt Mattburger
14. Fanni Firon
Valójában nagyon egyszerű a Fidesz politikája. Én elveszek tőled 100 ezer forintot rá fogom a szomszédra, majd visszaadok belőle 10-et. Ebből azt látod milyen rendes ember vagyok, adtam neked 10 ezret, míg a szomszéd, az a kleptomán, elvett 100-at. Te kire szavaznál, rám vagy a szomszédra? Mindeközben neked fel se tűnik hogy a tőled lopott cuccokban parádézok, és én ebből élek, de nem csak én hanem az összes haverom is abból él, amit tőled elvettem (ez egyébként egy rendkívül fenntartható rendszer mert ugye semmit sem csinálok mégis meggazdagszom).
Szóval amit láttunk az kettős: egyrészt végtelenül szomorú, hány embernek kell ilyen körülmények között élnie, betegen, éhesen, köz munkásként gyakorlatilag rabszolgaként tartva, másrészt rettentő dühítő, hogy mindezt fel sem fogják.
Aztán arra jutottam hogy azért, mert mi ellenzékiek többségben etikus, érző, segítőkész emberek vagyunk és egész egyszerűen nem vagyunk hajlandóak hazudni, másikba belerúgni, magán és köztulajdont rongálni és egész egyszerűen senki sem fél tőlünk. Mert hát ki félne egy doromboló kiscicától? Mi nem vagyunk képesek a szabályok felrúgásával és mások karára harcolni. És amíg ez így van, addig nem lesz kormányváltás. Amíg a civilek ingyen végzik azt a munkát, amit az államnak kéne a befizetett adónkból, addig az emberek nem érzik hogy semmi sem működik és ráadásul az adónkat simán el tudják költeni louis vutton táskákra, kisvasutakra, stadionokra, szavazat vásárlásra és igazából bármire, ami csakis önös és nem pedig közcélt szolgál. Hogy képesek vagyunk-e kiszolgáltatott embereket az út szélén hagyni, átverni őket, nem tudom, ugyanakkor azzal, hogy segítünk több kárt okozunk nekik, mintha nem tennénk. Tegnap egész nap azon dolgoztam, hogy rengeteg megvezetett ember tejes meggyőződéssel tudjon a Fideszre x-elni. Vittük a mozgó urnát rengeteg demens, testi fogyatékkal élő, cukor beteg, strokos és miegymás emberhez, akik alig tudják aláírni a saját nevüket, segítettünk behúzni az x-et a Fideszre azoknak, akik a papírt sem tudják elolvasni, mert mi a tiszta választásért voltunk ott és komolyan vettük a munkát. Mi tényleg segítettük az SZSZB munkáját, ellentétben a fideszes delegáltakkal, akik egész nap hátráltattak minket és a számolásnál, ami egy 6-7 órás procedúra, egy félreeső sarokban ülve várták, hogy végezzünk. Bízom benne, hogy legalább a 3 választott SZSZB tag látta a különbséget az ellenzéki és fideszes delegáltak munkája, hozzáállása és emberségessége között, és ők elgondolkodnak azon, hogy talán még sem vagyunk emberevő gyilkosok. És ezzel a mentalitással tudtuk csak végigcsinálni az egészet, azonban mint mindenki láthatja ez sajnos nem kifizetődő.
Ez a rendszer már nem leváltható a szabályok követésével és jó érzéssel, támogatással, barátságos viselkedéssel. Ez a rendszer akkor leváltható, ha félre tesszük minden erkölcsi gátunkat, összefogunk, utcára megyünk, városokat vérünk szét, propaganda tv-t indítunk, hogy két Szulejmán rész között olyan politikai hirdetésekkel tömjük az embereket, amiknek köze nincs a valósághoz és ott hagyjuk azokat az embereket az út szélén, akiket a kormány dobott oda. Csak így leváltható a rendszer, kérdés hogy megéri-e feladni az elveinket és magunkat azért hogy egyszer tényleg olyan országban éljünk, amire sokan vágyunk.
15. Zoltán Kelemen
Jogi segítséget kértem telefonon, a telefonba mondták, hogy a választási törvény 40 paragrafusa szerint kisebbségi véleményként nem tagadható meg a jegyzőkönyv felvétele. Húzták az időt mindent megtettek hogy megússzák a jegyzőkönyvkészítést.
A társam kiment mozgó urnaval egy szeretetotthonban ahol azt tapasztalta hogy mindenki a Fideszre szavaz jellemzően úgy hogy mindenki segítséget kér mert magától képtelen lenne szavazni igazából nem is mindenki van teljesen tudatánál, de szavazni akar. Erről sem készült jegyzőkönyv. Ez van
16. Bérczi Zsófia
Érdekes tapasztalat volt szavazatszámlálóként. Már amikor kedden eljöttünk az esküre, tapasztaltuk a falusi hangulatot. A 3 szavazókörzetbe 2-2-2 ellenzéki delegált érkezett, ezek férfi-nő párosok voltak, hozzánk hasonló értelmiségi, középkorú felnőttek. Kakukkfiókák ...
Érdekes tapasztalat volt szavazatszámlálóként. Már amikor kedden eljöttünk az esküre, tapasztaltuk a falusi hangulatot. A 3 szavazókörzetbe 2-2-2 ellenzéki delegált érkezett, ezek férfi-nő párosok voltak, hozzánk hasonló értelmiségi, középkorú felnőttek. Kakukkfiókák voltunk. A helyiek között nem volt férfi, inkább hatvanas korosztály, a polgármesterasszony is, a jegyző velünk egyidős, ő tarotta a felkészítést. Amikor szóba került az ellenzék, akkor a megnevezés a részéről a "hogyisnevezzem őket" volt. Éreztük, hogy számára tökéletesen súlytalan.
Az SZSZB tagjaival jól megvoltunk, kedvesek voltak velünk, finom volt az ebéd, nekem külön készítettek vegetáriánus sülteket. Mi is részt vettünk a részfeladatokban, ellenőriztük az okmányokat, pecsételtünk. Volt két kifejezetten Fidesz-delegált nő is a csapatban, de közben (vagy inkább már a folyamat után) kiderült, hogy van(nak) ellenzéki szavazó(k) is rajtunk kívül.
Reggel hattól nagy részvételben, folyamatosan jöttek az emberek. Jöttek messziről, közeledtek, fürkésztem őket, vajon kire fognak szavazni... körülbelül hasonló arányt tippeltem, mint ami kijött a végén. A szavazók mentalitásán, tekintetén látni véltem legalábbis azt, hogy fidesz vagy nem fidesz...
Eleinte csak idősek jöttek, szinte egytől egyig rossz egészségi állapotban, bottal, járókerettel, gyakran elképesztő túlsúllyal. Ők bizonyára egy nagyon jelentős fidesz-szavazó bázis. A helyi bizottsági tagok mindenkit jól ismertek, nyájasan köszöntöttek, "itt írd alá drágám", megkérdezték hogy van, mindenkihez volt egy-egy jó szavuk.
Később jöttek a középkorúak és a fiatalok is.
Közülük többen adhatták az összesen 89 voksot Lukács Lacira, a jobbik alelnökére, aki itt az Összefogás jelöltje volt. Élveztük a jellegzetes tájszólást, vidéki temperamentumot. "Disznót vágtunk, épp csak hazamentünk átöltözni, oszt jöttünk" - mondta egy magas, nagyon telt, fölül igen terebélyes asszony fényes rózsaszín feliratos testre feszülő sportfelsőben, rajta piros mellénydzsekiben, pozsgásan duzzadó arccal, melírozott rövid hajjal.
Sokan voltak tanácstalanok, mi is van a papíron, de kevesen kértek ténylegesen segítséget. Egy példa az utóbbiról. Szintén rózsaszín plüss mackófölső, nagydarab, molett nő, aki félszeg iskoláslány benyomását kelti (méretei ellenére egészen összehúzza magát), odajön és halk hangon megkérdezi: "én a Fideszre szeretnék szavazni, ezt melyik fülkében tehetem meg?" Ki is mentem ezután a szavazó-épület elé, mert rossz érzésem volt, és azt láttam, hogy egy feleakkora, ősz férfi két babakocsival, és további három pici gyerekkel várta, hogy kijöjjön...
Több ember meg is kért minket, hogy mi húzzuk be neki az X-et, ezek közül volt egy jobbikos bácsi is, aki az Összefogásra szavazott. Ilyenkor odaálltunk mellé ketten. Sokan tettek utaló megjegyzést a bizottság fideszes tagjai felé, hogy "akkor drágám, ahogy megegyeztünk"... A mozgóurna esetében történt direktebb befolyásolás, erről Barnabás tudna részletesebben beszámolni. Miért szavazhatnak vajon azok az idősek, akik a fél lábbal a sírban állnak?! Valahol jó lenne meghúzni a határt, mert ebben az elöregedő társadalomban a fiatalok életét nyomorítja meg a sok bemerevedett, belassult idős ember szavazata.
A választási eredmény nagyon szomorú végkifejletének alapja nyilvánvalóan egyrészt a hazug propaganda, de ez csak egy része. Az orbáni fétis lényege abban áll, hogy itt a fidesz-imázs abszolút fekszik az embereknek. Orbán a nép közül való hangadó figura. Olyan, mint a magyar nép apraja-nagyja. Pontosan tudja, mit kell mondani, amit itt meghallanak. Senki nem néz utána a hallottak igazságtartalmának, egyszerűen Orbán innen tökéletesnek látszik. Felfoghatatlan innen ez a "zagyva" szövetkezés az ellenzék részéről. Aki pedig valamelyest átlát a szitán, az a Jobbik helyébe lépett Mihazánkra voksolt. Sajnálhatja is a Jobbik, hogy szövetkezett.
De van valami, amit nehéz megragadni, leírni, amit mégis jól ismerek, és amin az ellenzék átsiklik. A magyar néplélek. Azt tapasztalom, hogy bizonyos baloldali ellenzéki gondolkodás számára a magyaros értékek áttetszőek. Jó példa erre, hogy bár remekül sikerült pozícionálni az ellenzéki március 15-ét a szabadságszobor alá és a szabadsághíd elé, eszük ágában nem volt bármilyen magyaros műsorszám beiktatására a kötelező talpramagyaron felül. Képesek voltak egy amerikai dalt magyarra fordítani, és azt kántáltatni velünk, és az ünnepség előtt-után fülsiketítő tuctuc zenei fel és levezetőt nyomatni. Mi aktivisták az MMM levéllistáján számtalanszor próbáltuk jelezni, hogy muszáj lenne a magyar néplélekhez szólni, de tényleg azt látom, hogy az internacionalisták számára ez átlátszó. Remegek az idegességtől, mert tudom, hogy ez az egyik legfőbb oka a bukásnak. Az egyik MMM-es vezető (pedig az MMM még mindig a jobboltalt, a nemzeti érzületet képviseli az ellenzéken belül) azt válaszolta arra a felvetésünkre, hogy szólaljon meg népdal a március 15-i rendezvényen, hogy nem érti, erre miért lenne szükség, hiszen a családjának a zenei ízlése is vegyes, ő a jazz-t, felesége az operát, a gyereke a rock-ot szereti... Erre azt írtam vissza neki, hogy nekem a legnagyobb kedvencem Kayhan Kalhor, de ennek mi köze március 15-höz??!!
Egy évvel ezelőtt levelet írtam Márki-Zay Péternek, melyben kértem, hogy fordítson figyelmet a magyar hagyományok tiszteletére minden szinten és formában, mert ebben van a lényeg. Azért települt haza a családjával, mert azt akarta, a gyerekei magyar költőkön nőjenek fel... de a népi érzület mégsem áll igazán közel hozzá, és mivel ő egy őszinte ember, ezt nem is tudja őszintén képviselni, ezért nem is képviseli. Az Összefogásban a Jobbik fordíthatott volna erre figyelmet, de nem fordított. A nagyszámú trianonista is a Mihazánkhoz pártolt (vagy maradt a Fidesznél). A trianon-hit is a hagyományőrzés egy fontos formája, bár én nem értek ezzel egyet, utoljára 1526-ban létezett az a nagymagyarország, melyet visszavágynak.
Én a magam részéről tehát a magyar néplélek miatt vagyok nagyon szomorú. Mert nekem mindig is fontos volt a népi kultúra tisztelete, és Orbánék ezt átólcettig felkarolják (a valóditól a profánig a népzenétől a fociig mindent ideértek), világosan látom, hogy Orbán ezzel nyeri meg a népet, és azt is, hogy az ellenzék pedig nem erre figyelt. Pedig ehhez képest a nagy hazugságkampány is csak legfeljebb 50%...
Az megint egy másik kérdés, hogy valóban jó ötlet volt-e egy kalap alá venni a jobb- és baloldalt. Szerintem Gyurcsánynak el kellett volna tűnnie a politikából, vagy ha nem tűnik el, akkor ez az agyonhallgatás nem volt jó stratégia, ki kellett volna állnia, és őszintén elmondania az öszödi beszéd nyilvános változatát őszintén. Az MSZP és az LMP pedig annyira elerőtlenedett, kiüresedett pártok, én őket is hagytam volna veszi, mert nagyon sokat ártottak szerintem az összefogásnak. Úgy gondolom, hogy egy MMM-Momentum-Párbeszéd új erő jobban felvirágozhatott volna... de talán még ez sem igaz, mert bár a Momentum egy csodás demokráciát, oktatást és egészségügyet tudna ide varázsolni, ami sokunk számára az üdv forrása lenne, a magyar néplélek nélkül üres.
A magyar néplélek óriási erő. Ezt ismerte fel Orbán. Ez a zsenije lényege. Melyre a baloldaliak vakok. Soha a büdös életben nem támogattam Orbánt, mert egy álszent számító, mert a zsenije ördögi. De vitathatatlan, hogy felismerte, és áthatóan átitatta a politikáját ezzel.
Ki érti ezt? A borzasztó szomorúságom abban gyökerezik, hogy vagy vannak a Fidesz-szavazók, akik a néplélekre áhítozva magukba szívják az álszentség mérgét, és vannak az internacionalisták, akiknek nem fontos a néplélek. Ki az aki látja ezt?! Ismerek néhány embert, de nagyon keveset.
Én a megújulás lehetőségét a magyar néplélek tiszta ápolásában és támogatásában látnám. Egy olyan erőben, ami az európaiság mellett (demokrácia, asszertivitásra nevelő oktatás, holisztikus egészségügyi szemlélet) nagy hangsúlyt fektet a népi értékekre, hagyományokra, rítusokra minden szinten. A gyökértelenségben nincsen erő.
Visszatérve az ellenzéki összefogásra. Amikor azt láttam, hogy csak névleg állnak be MZP mögé a pártok, tudtam, itt a vég. Még jó, hogy legalább a szavak szintjén nagyjából nem köpték arcon. De pontosan lehetett érezni, hogy nem hisznek benne. Se Dobrev és Gyurcsány, se Jakab. A DK és a Jobbik paktálása egyébként is nonszensz, ebbe nem mennék bele. Nekem Dobrev oké, jók a meglátásai, de vele sem nyertünk volna, az biztos. Merthogy a baloldali szavazók orrcsíptetővel így is az Összefogásra szavaztak. Karácsony és Fekete-Győr mindketten egy vékony értelmiségi réteg szofisztikált modorú szószólói, amibe magamat is sorolom. Itt tegnap a megjelent 379 szavazóból a helyi doktorúrból érződött valami hasonló mentalitás, de az úri modorú értelmség körében is jópáran vannak, akik minden álszentsége ellenére inkább a magyar néplélek éltetőire voksolnak, mint az internacionalista, liberális demokratákra. Szóval nem vagyok biztos abban, hogy a szőke magas hollandnak tűnő doktor balra tette az X-et...
Márki-Zay kommunikációjában nekem a szókimondás imponál, rendkívül becsülöm a kitartását, tisztességre törekvését. Ahogy sokan írták, nem érdemli őt meg az ország. Merthogy ő egy igazi nemes ember. Nem érdemelte meg őt ez a súlytalan, szókaratés ellenzék sem. Előbb ellenzéket kellett volna váltani. Nem sikerült. A magyar népet nem hozza lázba sem az európaiság, sem a demokrácia, a liberális elképzelések pedig végképp nem. Itt vidéken egészen más a világ. Márpedig az országban sokkal több az egyszerű ember, hozzájuk kellene szólni. És nem csak az volt a gond, hogy a Megafon ellenében egyesével kopogtattunk... Mellesleg mindaz az álszentség, sunyiság, amit Orbánban kifogásolunk (mitöbb felfordul tőle a gyomrunk), úgy tűnik általános jelenség ebben az országban, Orbán az ország pontos tünete.
És még egy dolog, ami szintén nagyon fontos. Amíg az oktatásban szabálykövető, kishitű embereket képeznek, addig a diktatúra fog működni. És ez egy ördögi kör. Itt Tiszaszentimrén még az a szavazatszámláló társunk is, akiről kiderült, hogy ellenzéki, azt mondta, hogy ő egy milyen kicsi ember... A másik társunk a faluban úgy megy át az úton, hogy elmegy a zebráig, nagyot kerülve, pedig nem jön autó. Amíg az emberek fülüket farkukat behúzva a hatalmasoknak megfelelni próbálnak, addig maradnak a hatalmasok. Egy nagyon kardinális meglátásom, hogy a szabálykövetők annyira a végletekig precíz megfeleléssel vannak elfoglalva, és nem is mernek kritikusan gondolkodni, hogy így felőlük maradnak a gátlástalan az égről bármit lehazudó zsarnokok. Azok, akik egyet marha jól tudnak: hogy mitől döglik a légy. Macsók, akiknek nem lehet ellenállni.
17. Orsolya Varga
"feng shui szerint kellett volna berendezni a választóhelyiséget" - ezzel nyitott az egyik szszb tag hajnalban, (és ez nem vicc!) - a 9 nm-es helyiség pedig konkrétan így nézett ki:
2 db nagyméretű asztal,
...
"feng shui szerint kellett volna berendezni a választóhelyiséget" - ezzel nyitott az egyik szszb tag hajnalban, (és ez nem vicc!) - a 9 nm-es helyiség pedig konkrétan így nézett ki:
2 db nagyméretű asztal,
7 db műanyag kerti szék,
2 db fából készült paraván - amit sehogyan sem tudtunk úgy elhelyezni, hogy kényelmesen mögé (aki szavaz), elé, mellé (aki várakozik) tudjanak állni,
1 db szavazóurna (a másik, a szavazóhelyiségből nyíló, kvázi raktárként funkcionáló helyiségben, mert nem fért el kint)
Ha valamelyikünk ki akart menni, akkor legalább 3 embernek ki kellett mászni az asztalok mögül, meg kellett állítani a szavazást, mert nem fértünk el...
2 hivatalos (delegáltak) és 4 látens (kommunikációból, reakciókból derült ki) fidesz-essel fényesítettem a rezet, hajnal fél 4-ig...
a 2 delegált fideszes, kapott egy rakat rántott húst és csokit, meg egyebet a pártirodáról, úgy dicsekedtek vele, mint a 3 éves gyerekek, monnyuk, az nem jutott eszükbe, hogy bárkit is megkínáljanak, (tudod, ki fogadta volna el ) ellenben hajnalban, amikor befejeztük a munkát, a maradék szalámikból, sajtokból -amit az összes szszb tagnak küldött az önkormányzat, csak nem volt időnk enni, mert annyian jöttek szavazni, felmarkoltak egy jókora adagot és hazavitték, mert jól jön az még...
a napi beszélgetésből kiderült, hogy alig-alig tudnak kijönni a havi fizuból, szemüveget is kellene venni, de 5000 Ft, egyiküknek a fogazata is javításra szorult volna - ami nem kis pénz, mint tudjuk, - egészen biztosan állítom, hogy alkoholproblémákkal küzdenek, ami nem a boldog és kiegyensúlyozott élet következménye...
egyikük igen nehezen tűrte a "kötözködéseimet", többször láttam, amint a másik nyugtatja ...bizony, bizony...vszeg kaptam volna egy-két taslit, ha nem itt, és nem ennyien vagyunk...
a munkát viszont nehezen viselték és értelmezték, ...hajnalban már úgy hisztiztek, mint a fürdőskurvák, mert fáradtak voltak...
a látens-kormánypártiak között a főhangadó néni ki volt akadva, hogy a bezzegértelmiség (sic!) teleikszelte a népszavazásos papírt...minek jön az ilyen szavazni, miért nem marad otthon?
amikor kaletáról talált egy üzenetet, a fent nevezett papír egyikén, azt hittem rosszul látok, hallok, mert nem tudta elolvasni a nevet (kale...kalo....kalota...ki ez?) és még nem hallott róla...(pedig ő az un. kispolgári réteg reprezentatív képviselője volt, nem ormánsági szegényember...)
mindenki ott volt, mindenki eljött, aki félelemben és butaságban él...
mindenki, aki elhiszi ezt a maszlagot, ami majd ezek után még nagyobb sugárban érkezik...a 94 (!) éves néni, aki fél, a 85 éves bácsi, aki nem akarja, hogy az amerikaiak jöjjenek és megrontsák a fiatalokat, a járókeretes, a mankós, a melós, a proli, a mónika són szocializálódott...sokan ott voltak...és ikszeltek...
és tényleg nem tájékozódnak máshonnan, mint a tévéből...ahogyan a nyolcvanon túli hölgy sem, aki habzó szájjal és ordítva szidja a fülkében a mocskokat, - ti. ellenzéket - akik háborút akarnak, és be akarják hoznia a sorost (WTF???)
a nap csúcspontja, a gyanítom, értelmileg erősen korlátozott hölgy volt, aki kirohant a szavazófülkéből, hogy segítsünk már neki, mert ő most nem érti, hogy hova kell ikszet, vagy mit....mondjuk már meg neki, mert ide az van írva, hogy jobbik meg lmp...és őneki már fogalma sincs...valaki segítsen!
és ott voltak azok is, akik a jövőjüket másképp és másoktól féltik...
csak ők nem jöttek el annyian....
amikor a népszavazás eredmény számlálásánál rádöbbensz, hogy igenis 2022-ben is van olyan, hogy funkcionális analfabéta (1. kérdés igen, 2. 3. 4. kérdés nem)
amikor hiába kéred az szszb tagokat, hogy ne DK-t írjanak a kötegelőre, mert ez nem a DK....de nem megy át az info...
szóval....sikeres volt a 12 év fiúk...faszán kondícionáltátok az eccerű népeket...
18. Én is 20k-s szavazatszámláló voltam
A bizottság
A közös munka gördülékeny volt, a feladatok rotálódtak, konfliktus egyáltalán nem volt, ha valami felmerült, azt meg tudtuk beszélni. Rajtunk kívül mindenki többé-kevésbé gyakorlott számláló volt, ennek ellenére azért néhány furcsasággal találkoztunk, pl. a választott srác nem hallott még a 20k-ról, és nem értette először, hogy miért volt az fontos, hogy legyenek ellenzéki szavazatszámlálók a szavazókörökben. Mi ugye nyilván átjelentkezéssel tudtunk szavazni, amikor ez a téma feljött, akkor kiderült, hogy a bizottsági elnök sem tudta, hogy működik ez (nem értette, hogy mégis hogy azonosítják majd be, hogy mi Pest 02-ben szavaztunk) – igaz, nem a miénk volt az átjelentkezésre kijelölt körzet.
A választás tisztasága
Többen megfogalmazták már korábban, és ezt a tegnapi tapasztalatok alapján én is elmondhatom, hogy a „csalás” nem a szavazóhelyiségben történik. Egy ehhez fogható esettel találkoztunk csak tegnap: egy szavazót bekísért egy ember, aki a kifüggesztett minta szavazólapokon megmutatta neki, hogy mit kell bejelölni. Annyit tudtunk ezzel kezdeni, hogy amikor másodszorra megjelent, kizavartuk a teremből. Illetve az egyik fideszes delegált napközben kapott SMS-t, hogy a népszavazási lapokat kötelezően oda kell adni mindenkinek. Mondta az elnöknek, hogy „megírták, hogy ez a szabály, mi legyen” – de nem volt túl határozott a dologban, ő sem vehette teljesen komolyan. Én mondtam, hogy ezt nem a fidesz fogja eldönteni, szavazáson nem kötelező részt venni. A jegyzőkönyvvezető lezárta végül, hogy ez hülyeség, meg kell kérdezni mindenkitől, hogy mit akar felvenni.
A számlálás során sem volt semmi szabálytalan, minden döntés egyhangúan történt.
A lényeg itt tehát, hogy a szavazás tisztaságát (a saját szavazókörömben) nincs okom megkérdőjelezni.
Közállapotok, esetek, jelenségek
Disclaimer: Nyilvánvalóan, amiket leírok, az adott szavazókörre értelmezhetők, nem feltétlenül reprezentatívak az országra. Az előforduló negatív leírások, élmények általában nem az adott szavazó(k) személyét, döntéseit kritizálják, sokkal inkább tartom őket áldozatnak (nem szeretnék leereszkedőnek tűnni, de nem tudom máshogy megfogalmazni).
A település papíron hiába város, ennek jelei nem mutathatók ki. Fekvéséből, (munka)lehetőségeiből összeségében talán átlagosnak mondható, ennél sokkal-sokkal rosszabb régiók is vannak az országban. A mi választókörzetünk névjegyzékében 620-630 fő volt, ebből 28 első szavazó (ezekből aztán megjelent 5-6).
Ami szembetűnő, az a választók katasztrofális állapota testi-szellemi szempontból. A 359 szavazó átlagéletkora minimum 55 lehetett. Nehezen mozgó, alig látó, az aláírást elvégezni alig képes, rohadó, ill. alapvető higiéniai hiányosságokkal küzdő szavazókból nem volt hiány. Bár a higiéniára reflektálva – az egyik SZSZB tag mondta, miután bejött egy rövidebb kintlét után, hogy a wc-be belépve egy éppen fogat mosó szavazó nézett a szemébe, majd amikor már kinn volt dohányozni, ugyanez az úr nyújtotta felé az igazolványait az épület előtt.
A szavazók jelentékeny részének egyszerűen fogalma nem volt, hogy mi történik, mit miért ír alá (pedig mindenkinek előtte elmondtuk), hogyan működik a választás, hogy most van népszavazás is, miért kap ennyi papírt. Szemelvények:
- a választó aláírja a névjegyzéket, megköszöni, majd indulna kifelé
- a választó megkapja a szavazólapokat, majd tanácstalanul kérdezi tőlünk, hogy kire kell szavazni
- kérdezzük a választótól, hogy az országgyűlési választáson és a népszavazáson is szeretne-e részt venni, ő némi zavarodottság után mondja, hogy nem egészen érti, ő csak az orbánviktorra akar szavazni
- a választó erőn felül teljesítve bevonszolja magát a szavazófülkébe. Eltelik 5-10 perc, csak a papírok lapozgatását hallani. Majd kinéz kétségbeesett arccal, könnyes szemekkel, hogy segítségre van szüksége, mert ő az orbánviktorra akarna szavazni, de nem érti ezeket a papírokat. Bemegyek a fülkébe az egyik fideszes taggal, felolvassuk neki a szavazólapokat. Nagyon hálás, majd behúzza az X-et listán a fideszre, egyéniben a gattyános jelöltre.
- a választó úgy sem képes aláírni a névjegyzéket a saját nevénél, hogy minden mást kitakarunk a lapról
- kérdezzük a választótól, hogy az országgyűlési választáson és a népszavazáson is szeretne-e részt venni, ő nem tudja, kérdezi a feleségét/férjét/anyját, hogy ő elvette-e
- a választó aláírja a szavazólapot
- a választó benn felejti a fülkében a szavazólapokat
- a szavazó „i” betűt írt a karikába (Igen, erre szavazok?)
- a választó megkérdezi, hogy kinek kell címezni a borítékot
- kérdezzük a választótól, hogy az országgyűlési választáson és a népszavazáson is szeretne-e részt venni, ő felháborodva hőzőngeni kezd, hogy FELJELENT minket, hogy mi ez a befolyásolás, mindenkinek oda kell adni minden papírt
- több választó említette, hogy „a hivatalban” mondták neki, hogy részt kell vennie a népszavazáson is, és hogy mit kell jelölnie
Ami az eredménynél is mélyebb nyomot hagyott bennem
A mozgóurnázás. 15:00 után valamivel az egyik fideszes delegálttal kimentünk felkeresni a 7 mozgóurnát igényelt személyt. Mindegyikük súlyos beteg, idős ember, nagy részük igen rossz körülmények között. Közülük 2 egy házaspár volt, ahol a „papa” nem látott (-20 dioptria), nem igazán hallott, egy évet töltött nemrég kórházban, ottlétünk alatt neki volt támasztva az ajtófélfának. A „mama” sem volt a helyzet magaslatán, őszinte elképedéssel fogadta az egész procedúrát (jegyzőkönyv aláírása), hosszasan próbálta értelmezni a kapott szavazólapokat. Miután nagy nehezen kitöltötte mindhármat, egyből írta volna alá a férje nevét is. Mondtuk, hogy ez így nagyon nem lesz jó, értjük a helyzetet, de attól még nem szavazhat más helyette. Próbáltuk a papával aláíratni a névjegyzéket – nem ment, így aláírtuk SZSZB tagként mindketten. Ezután a mama kérdés nélkül x-elni is kezdett volna a férje helyett, így átküldtük őket a másik szobába, hogy megvitassák a dolgot.
A legsúlyosabb eset a harmadik címen volt. Az új core memory-m helyszínén becsöngettünk – semmi. Hát jól van, akkor menjünk be. Az egész következő jelenet olyan volt, mint valami Örkény-Krasznahorkai koprodukció. Bemegyünk a kapun, a lepusztult udvaron három kutya tör elő idegesen, de szerencsére nem támadtak ránk. A tornácon megjelenik a néni járókerettel, behív minket, de mondja, hogy sajnos pont most hányt ide az egyik kutya, de feltakarította. Csak az előtérbe lépve a következő szenzoros tapasztalásokban volt részünk:
- 3 kutya a lakásban
- 1 macska a mosógépen
- az állatok rohadó maradványokkal teli táljai a konyhában
- a meszelt fal derékmagasságig fekete
- a mennyezet a leomlás szélén
- több éves mocsok
- valami olyan penetráns szag, melyhez foghatót nem tudom, hogy éreztem-e életemben, de valakinek az otthonában egész biztosan nem
- Fideszes delegált: „Támogatja-e Ön, hogy”…
- Néni: TÁMOGATOM! (x-el egyből, az IGEN-hez)… hát ki akarna már ilyet, hogy ilyeneket akarjanak csinálni a gyerekekkel?
- Én: …
- Fideszes delegált: …
- Én: Jó, akkor menjünk tovább.
- Fideszes delegált: „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?”
Lehet, hogy valakinek ez túldramazitált/én vagyok túlérzékeny/ezavalóságnincsittsemmilátnivaló, de számomra valószínűleg ez marad a legmeghatározóbb emlék a tegnapról (és az egész időszakról). Ma nem tudtam a családnak sírás nélkül előadni a történetet.
Mint mondtam, mindez nem reprezentatív, de tisztában vagyok vele, hogy az országban ennél még sokkal nyomorúságosabb vidékek léteznek. Korábban is, de főleg az eredmények óta sokan beszélnek arról, hogy mikor jön el az „összeomlás”. Szerintem már megtörtént.
Konklúzió
Tegnap éjjel hazafelé mondtam a feleségemnek, hogy bennem tulajdonképpen nincs hiányérzet. Életemben most szavaztam először úgy (4. ogy-i választásom volt), hogy nem okozott fájdalmat. Egyáltalán nem mondható el, hogy én lennék a legnagyobb közéleti aktivista, annyit tudok felmutatni, hogy 2016-18 során ott voltam szinte az összes fővárosi tüntetésen, támogatom a független sajtót, minimálisan részt vettem az előválasztás szervezésében, jelentkeztem szavazatszámlálónak, elvégeztem a képzést, végigtoltam a napot. Az átlagnál sokkal jobban képben vagyok a közélettel és az állam működésével, akit tudok, próbálok meggyőzni az általam vallott értékekről. A covid-időszak pszichésen eléggé levert, fél éve belevágtunk egy azóta tartó házfelújításba. Azt gondolom, hogy ezek mellett, amit tudtam, megtettem. Volt előválasztás, összefogás (most mellékes, hogy a politikai hulla még ki sem hűlt, de a dögkeselyűk már nekiláttak), szóval adott volt, amit 2018-ban akartunk volna sokan. Úgy néz ki, ebben az országban ennyi van. Nem fogom felsorolni a szavazóhelyiségeken kívüli csalásokat, amik a kialakult helyzethez vezettek, mert ezen a platformon szerintem mindenki tisztában van velük.
Hogyan tovább? Nem tudom, de szerintem a „következő 4 év” szófordulatot nincs sok értelme használni, rendszeren belülről nem lehet a rendszert megbuktatni.
Szél Bernadettet nagyon sajnálom.
A listás eredmény a szavazókörben amúgy Fidesz 68%, ellenzék 29%, MH 7% lett (MKKP 4, gődény 4, gattyán 2 szavazatot tudott besöpörni), ha ez érdekel bárkit is.
19. Szavazatszámlálók beszámolói
20. Kata Beck-Biro
Örök élmény: a hajnali keléstől a mozgó urnázáson át, az emberek, akik jöttek szavazni, a "lepedőhajtogatás", a jegyzőkönyvezés, és az oda vezető út, amit a 20K biztosított tudásban, IT háttérben, kommunikációban! Köszönöm, ezektől mind gazdagabb lettem!!!
...
Örök élmény: a hajnali keléstől a mozgó urnázáson át, az emberek, akik jöttek szavazni, a "lepedőhajtogatás", a jegyzőkönyvezés, és az oda vezető út, amit a 20K biztosított tudásban, IT háttérben, kommunikációban! Köszönöm, ezektől mind gazdagabb lettem!!!
És örök élmény marad az fideszes SzSzB nő, aki agresszívan, a pártközpontól jövő telefonok utasítását végrehajtva, minket (mind a másik 7 delegáltat és jegyzőkönyvvezetőt) állandóan rendreutasítva és ellenőrizve volt jelen abban a 23 órában...
Ő most boldog, én elkeseredett.
Neki, azt hiszem, nincs sok gondolkodni valója, nekem biztos van.
Ő rövid távon biztos nyert, én, remélem, legalább közép távon.
Én próbálok tanulni a fájdalmamból, ő, talán, az öröméből.
Őt, szerintem, a félelem és a bizalmatlanság vezérli, engem a szabadság iránti vágy.
Tudom, hogy ő meg én jing meg jang, mégis, nagyon távoli énem most ő...
21. Gönczi Andrea
A választás az ún. kultúrházban zajlik, ablakain sűrű rácsok, az egyetlen helyiségből álló épületben a pókháló és a világítás versenyét egyértelműen az előbbi nyeri. Van még három özönvíz előtti gázkonvektor, rengeteg kék kárpitos irodai szék, mindegyik végtelenül mocskos, némelyik törött is, azok a fal mellett állnak halomba dobálva. Szerencsére van két paraván, azzal el lehet takarni, hiszen a választási kézikönyv „méltó körülmények” megteremtését várja el. Van mosdó is, a nőiben egyetlen lámpa sem világít, hideg van, a mosdókagyló össze-vissza repedezett.
A bizottság hat nőből áll, 30-40-es éveikben járnak, súlyuk 50 és 150 kiló közötti, fele-fele arányban választottak és pártdelegáltak. A jegyzőkönyvvezető egy felkészült, megnyerő fiatalember. Lassan kiderül, ki kivel van.
Hatkor nyitunk, megjön az első szavazó, aztán folyamatosan érkeznek. A névjegyzékben közel ezer választópolgár neve szerepel, néha több oldalon keresztül ugyanaz a családnév. Nagy nyugalomban dolgozunk, olykor egy választó megfogalmazza a véleményét a népszavazási kérdésekkel kapcsolatban, más visszautasítja a népszavazási lap átvételét, a többség azonban mindhárom lapot átveszi. Ahogy telnek az órák, egyre több választó jön be azzal, hogy nem tudja, miről szól ez, de a fideszre szavaz, vagy a fideszes jelölt nevét mondja. Többen kérik a bizottság tagjait, mutassuk meg, melyik a listán a fidesz és a jelöltje, mert rosszul lát/nem tud olvasni/már rég vett részt választáson/most szavaz először. Jönnek az alkoholszagú, mosdatlan, rosszfogú, tudatlan emberek sorra, érkeznek ebbe a külvárosi lepusztult kultúrházba, és leszavaznak a fideszre, mert ez nekik megfelel, nem is lehetne jobb. Őket ez az egész nem zavarja, nincs semmi probléma, hiszen megkapták a júdáspénzt. Egy-két sörre most elég lesz, tán még a „legyesben” is meg lehet ebédelni utána.
A fidesz küldöttei hallgatnak, mosolyognak, a bizottság többi tagja egyre sápad, nem szólunk, de amikor megérkezik az utcánkból a sokadik nyomorult, fogalmatlan szavazó, nálam eltörik a mécses, elsírom magam. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy visszatartsam a könnyeimet. Ezek az emberek döntenek a sorsomról, a jövőmről, arról, ami eddig a hazám volt. Mert többé nem az. Én ezzel az országgal nem akarok semmilyen közösséget, megyek, ahogy elmentek már eddig a milliók, csatlakozom a többihez, akinek most lett elég. Itt számomra nincs több lehetőség, építsék az országot azok, akiknek ez tetszik, dolgozzanak, adózzanak, innováljanak, mit bánom én. Legyenek boldogok egymással, én máshol leszek az. Itt nem hagyták.
Hétfő reggel van. Az országban százszámra volt a miénkhez hasonló település. A választást nem a választási bizottságokban csalták el, hanem már előtte, a tévében, a Kossuth Rádióban, az óriásplakátokkal, a farháttal, a krumplival, a benzinnel, a többi júdáspénzzel és a háborús riogatással. Aki nem így gondolja, többé ne keressen.
22. Zámbori Gusztáv
Mozgóurnázás reality check.
POLITICS
...
Mozgóurnázás reality check.
POLITICS
Muszáj ezt kiírnom magamból. 11 helyre mentünk ki, szeretném leírni, hogy miket láttam. Ezek egy veszprém megyei 1500 fős faluban történtek.
100% mélyszegénység. Ezek az emberek nincstelenek voltak. Rozoga, omladozó kunyhókban élnek, létminimumon.
Legtöbbjük, akik mozgóurnát kértek, egyszerűen fogalmuk nem volt arról, hogy mi történik körülöttük. Süket, vak, stb. Alig tudták aláírni a névjegyzéket.
Többször előfordult, hogy a hozzátartozó egyszerűen behúzta nekik az x-et. Gyakorlatilag kétszer szavaztak így egyesek.
Népszavazás: pártatlanok maradtunk, és tényleg felolvastuk nekik a kérdéseket ha kérték. Full random nyomták be az igent és a nemet legtöbben, azt se tudták miről beszélünk.
Egyszer egy nagyobb, szép, rendezett házba mentünk be, csodálkoztam is hogy biztos valami gazdagabb család élhet itt. Aztán ajtót nyitott egy házaspár, egy pillanatra belenéztem a szemükbe és láttam hogy ők nem fideszesek. Művészek voltak, az idős anyukával behúzatták az x-et az összefogásra. Teljesen egyértelművé vált, hogy minél nagyobb nyomorban él valaki, annál inkább valószínű, hogy fidesz szavazó.
+1 Választópolgár, már a szavazókörben, segítséget kér a szavazáshoz. Odamegyünk én és egy fideszes. Egyéni lapot odaadjuk. "Melyik az Orbán?" Mondjuk itt nincs orbán, felolvastuk az osszes nevet meg a partokat. "Mi...hazánk? Az Magyarország... nem?" Behuzza az x-et. Pártlistán a fideszre szavaz. Népszavazáson 4 ből 1 x-et sikerült behúznia összesen, remegő kézzel.
Sok ilyen volt, nem mindenki kert segitseget/nem en segitettem. Amikor MZP "sötétben tartott gombák" ról beszélt, akármennyire is fasz dolog ilyet mondani, de sajnos igaza volt.
A fideszes delegáltak jó arcok voltak, meg értelmesek. Nem csalt senki a számoláson, tisztelet megvolt, profin dolgoztunk.
Szavazatvásárlás szerintem bőven volt, többen is direkt mondták az egyik önkormányzati tagnak hogy kire szavazott. De őszintén: kurva mindegy volt. Ezek az emberek pénz nélkül is fidesz szavazók lettek volna.
Óriási szemfelnyitás volt ez nekem, Budapesti egyetemista fiatalnak. Ezek az emberek elképzelhetetlen mélységben élnek. És mint látszik is, ők vannak többen. Sokkal többen.
Ennyit akartam kiírni magamból. Jó élmény volt a számolás nekem, de mostantól leállok a politikával. Nincs miről beszélni, amikor valaki itthon azt mondja, "Politika". Nem létező dolog. Elvek? Jobb és baloldal? Mérlegelt döntések? Pártprogramok? Felejtsük el. Itt szegénység van, és tudatlanság. Sajnálom.
23. Lorand Firnigel
Tegnap delegált szavazatszámlálóként vettünk részt a választáson Borsod egyik eldugott falvacskájában, ahol a 158 választópolgárból 118 járult az urnák elé. Igazi leszakadt régió, óriási munkanélküliséggel. Nem történt a szavazóhelyen semmilyen visszaélés, vagy csalás.
...
Tegnap delegált szavazatszámlálóként vettünk részt a választáson Borsod egyik eldugott falvacskájában, ahol a 158 választópolgárból 118 járult az urnák elé. Igazi leszakadt régió, óriási munkanélküliséggel. Nem történt a szavazóhelyen semmilyen visszaélés, vagy csalás.
A végeredmény 100% Fidesz győzelem. Nem érkezett érvénytelen vagy másra leadott szavazat.
Omladozó házak, kerítés nélküli udvarok, elképesztő szegénység fogadott minket hajnali fél 6-kor, amikor megnyitottuk a szavazókört.
Kollégáink nagyon kedves, helyi emberek voltak, akik már több alkalommal vezényeltek le voksolást a faluban. Mindenki ismer mindenkit, valamilyen ágon szinte rokonság az egész falu. Ránk először kicsit furcsán néznek, mégis mit keresünk mi ott, de nem volt ellenséges a hangulat, hamar kiosztottuk a feladatokat, még örültek is a segítségnek. Kellemes légkörben telt el a nap, jeges fuvallattal a hátunkon, miközben fogadtuk a helyieket.
Az első választó megérkezésekor jöttünk rá, hova is csöppentünk: az írástudatlanság teljesen természetes, sokan nemhogy értelmezni nem tudták a szavazóíveken szereplő szövegeket, még alá sem tudták írni a lapokat. A funkcionális analfabetizmus döbbenetesen magas.
Egyet tudtak viszont, de azt kivétel nélkül mindenki: CSAK A FIDESZ! ORBÁN VIKTOR!
“Ki másra szavaznánk? Hábororúba menjünk?” - válaszolt kérdéssel a kérdésemre egyik kollégám, mikor értetlenül álltunk a sokadik szavazó után.
A választók döntő többségének fogalma sem volt a szavazás mikéntjéről, mi a feladatuk, mi a procedúra. Mi ellenőriztük okmányaik érvényességét, megkapták a szavazólapot, majd kérték a bizottság általuk jól ismert tagját, hogy segítsen a kitöltésben.
A faluban nincsenek titkok, pontosan tudja Rafael, hogy mi történt Lajossal vagy Ramónával az elmúlt hetekben, napokban. Ki milyen autót mennyiért vett, mi van a gyerekkel, hol dolgozik, mennyit keres.
Sokkoltak az adatok: közmunkáért 60 ezer forint körül visznek haza, a helyi “földesúr” szolgálatáért már 100-150 ezer is jár. Persze van, aki inkább Pestre jár dolgozni 2-3 hetes turnusokban, addig a család otthon marad.
A szavazólapok átvétele után többségük nem kívánt élni a fülke félhomálya által nyújtott magány és tanácstalanság rizikójával. Inkább az orrunk előtt hajoltak a papír fölé, és keresték, melyik karika a kormánypárté. Ha nem találták, természetesen megkapták a segítséget a rokonoktól vagy barátoktól.
118 szavazó közül senkinek sem remegett meg a keze az X behúzásakor, maximum a nevük leírása jelentett problémát.
“Hova kell szavazni? Melyik a Fidesz?”
“Mi nem akarunk változást, bizonytalanságot.”
“Orbán támogat minket, kapunk pénzt.”
“Jaaaaj, ezt a Márizajt, le kéne lőni, hát ő is meg akar minket ölni, háborúba visz minket, elzárja a gázt, megfagyunk…”
“Miért? Az MSZP semmit se segít nekünk, nem kaptunk tőlük semmit, Orbán meg törődik velünk.”
Az emberek féltek. Féltek a változástól. Féltek a háborútól, féltek az árak növekedésétől. Féltek attól, aki leostobázta őket. Féltek, hogy más neveli majd fel a gyerekeiket, ennyi jött nekik át a népszavazás kérdéseiből.
Sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy milyen problémákkal küzdenek, hogyan tudnak 60-70 ezer forintból megélni egy hónapban. Hogy nincs bolt a faluban, oda még a futár se visz ki semmit. Hogy nem éri meg már az állattartás, mert a takarmány ára olyan magas. Hogy tűzifát legálisan vegyenek vagy inkább egyéb forrásból származót olcsóbban?
Mozgóurnázás közben még mélyebben szippantott be a borsodi sors. Leírhatatlan szegénység, kilátástalanság.
Mégis, mindezek ellenére gondolkodás nélkül húzta be a falu a 118 x-et.
Nem volt szükség választási csalásra, a kérdés már korábban eldőlt. Ennyit ért a propaganda.
24. Eva Barbara Bodogan
"Orbanisztán köre bezárult, a putyini mintára épített rendszer felépült. Bizonyítást nyert, hogy egypárt rendszer van, ami nem leváltható választásokon. Vagy amíg Orbán él. Putyin már elsőként gratulált.
...
"Orbanisztán köre bezárult, a putyini mintára épített rendszer felépült. Bizonyítást nyert, hogy egypárt rendszer van, ami nem leváltható választásokon. Vagy amíg Orbán él. Putyin már elsőként gratulált.
Innentől a parlamentbe ellenzéknek beülni minek? Most újabb párszázezer fiatal , nyelvet beszélő, a nemzetnek a legnagyobb hasznára lehető ember csomagol, új hazát keres. Budapest országon kívül már csak az összeszerelő üzemek munkásai, az egyre öregedő falvak lakói, közmunkások meg a Fidesz haszonlesők maradnak itt. Hogy pénz honnan lesz az jó kérdés , az EU fogja ezt finanszírozni? Az oroszoknak nincs pénzük. Marad még Kína…
Mi szatmári falvakban voltunk többen szavazatszámlálók. Ha hiszitek ha nem a fideszes delegáltak kivételével a legtöbb helyi, falubeli SZSZBtag mindegyikben az ellenzékre voksolt, és az egész bizottság flottul együttműködött. A népszavazási érvénytelen szavazatok dekorációján még a fideszes is sokszor velünk együtt röhögött, igaz, a 22 órás munkanap végén már nehéz volt mosolyogni.
Sorra jöttek a falu lakói, néha nekünk kellett segíteni hogyan kell a Fideszre szavazni, volt aki hozta a borítékot a szavazási utasításokkal, segítettem analfabétának is, egészen sokkoló volt.
Mikor segíteni kellett, olyankor egy ellenzéki meg egy fideszes számláló ment be vele. Az egyik láthatóan mélyszegénységben élő szavazó kérdése az volt felém ( nyilván nem tudta, hogy én civil delegált vagyok, vagy egyáltalán, hogy mi az a delegált…) : “én nem tudom, én még ilyet nem csináltam. Nekem azt mondták a Fideszre kell, ugye?”
A mozgóurnázás még drámaibb volt. Az országgyűlési választás is nagy feladat volt, ott is többeknek segíteni kellett, sokan kérdezték, kik ezek, én nem ismerem egyiket sem. Volt egy aki bevitte a férjének, mit bánom én , majd szavaz helyettem is.....
A népszavazási kérdéseket már a legtöbb idős, gondozási központban lakó ember nem is tudta értelmezni, szavaztak össze -vissza, ide-oda, volt aki csak 1 kérdést töltött ki, én ugye nem mondhattam meg nekik, csak felolvashattam a kérdéseket. Egy volt, aki öntudatosan áthúzta az egészet, és több, aki mondta, hogy neki nincs gyereke, vagy felnőtt már régen, minek szavazzon róla.
Ahol a férjem számolt, ott a romák és mélyszegény, valamilyen módon függő helyzetben levők körében extrém nagy mértékű volt a mozgósîtás. Egyik falubeli ellenzéki szszb tag még sohasem látott ilyet, szörnyülködtek hogy milyen emberek laknak náluk. 120 közmunkást buszoztattak, akiknek “segített” ugyanaz a pár ember leszavazni. Még fotót se kellett csinálni hiszen bement vele a fülkébe. Lehetett jelenteni, jegyzőkönyvezni, de törvényes, a Fidesz tákolta törvények szerint legalábbis.
Valamint a “baloldal háborút akar” minden csapból folyó propagandája is megtette a hatását. Olyan média úthenger van a TV-n kívüli a helyi kis települési lapokban, megyei újságokban hogy azt semennyi Nyomtassteis sem tudja ellensúlyozni. Az elmúlt hetekben rengeteg postaládát láttam, többszáz km-t gyelogoltam, és sok emberrel beszélgettem, láttam mi folyik ki a postaládákból. A színes-szagos ingyenes lapok a háborús félelemkeltés mellett tele siker jelentésekkel, Orbán interjúval, meg a helyi fideszes hűbérúr által kegyként hozott fejlesztésekkel, (rengeteg térkő, még több út, abból lehet sokat lopni, miközben ha láttátok volna milyen állapotú utakon jártam Szabolcsban, Baranyában és Békésben) mintha a saját zsebéből adná. Miközben a mienkből adja meg az EUadófizetők zsebéből.
Parancsuralmi , hűbérúri rendszerben a korrupció nem érdekli a nem kis számú analfabétát, a szót sem tudják sokan értelmezni. A nyugdíjasok meg félnek, hogy “háborút akar a baloldal”, meg féltik az egyre kevesebbet érő nyugdíjukat, és többen vannak mint a jellemzően ellenzéki fiatal szavazó korosztály. Akik közül egynek a véleményét még ide teszem, hát ő sem marad Magyarországon:
"Ritkán szoktam facebookon megnyilvánulni, de most mégis megteszem, mert elkeserít, ami történt. Életemben először volt lehetőségem szavazni és utólag úgy érzem, hogy teljesen fölösleges volt. Végsősoron úgyis ugyanaz az egy ember mondja meg, hogy mi legyen a jövőben Magyarországon és hiába vannak olyanok, akik ezzel nem értenek egyet, mert az ő szavuk nem számít. Tanulságos első választás volt. Köszönet ezért a tanulságért mindazoknak, akik egy zsák krumpliért és alacsony rezsiárakért eladták a jövőjüket és persze az enyémet is. Köszönet azoknak, akik bebizonyították, hogy egyszerűbb valamit gyűlölni, mint megérteni. Köszönet mindenkinek, aki segített kiépíteni egy Oroszországhoz hasonló áldemokráciát.
Végül, de nem utolsó sorban pedig köszönöm mindazoknak, akik miatt először nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok. Őszintén remélem, hogy ezek az emberek életük hátralevő részében az eladott lelkükért kapott szánalmas garasokat fogják kuporgatni, hogy hatósági áras csirkefarhátat vegyenek belőle és évek múltán, ha ez egyszer majd véget ér mind letagadják, maguknak és mindenki másnak, hogy egy diktatúrát juttattak hatalomra.""
25. Szavazatszámlálók beszámolói
Világaink metszete a napközbeni kedélyes beszélgetéseink mélységének szintjéig terjed. Független média, korrupció, elfogadás, parlamentarizmus, vitakultúra, szabad egyetem, és hasonló, nekem fontos dolgok nem esnek bele. Van a kert, a ház, a család, a dolgos mindennapok. A falu focicsapata, a falunap, az iskola. A kérdés, hogy ki fog holnap tanítani, még ott van (az elnökasszony is pedagógus). A válaszkísérleteink már nem találkoznak.
Slusszpoénként éjjel 1-kor kikaptunk, hogy “csúnya” lett a jegyzőkönyv, nem járathatjuk le a falut vele. A jegyző asszony “letisztázott” egy újabb 1. példányt, amin nincs javítás, csak a helyes számok. Akkor már mondtam, hogy a jogi tanulmányaim alapján nekem ez problémás, de ha ő, vélhetően szintén jogászként ezt így rendjén valónak látja, ám legyen. Ezen sem múlik az ország sorsa.
Másodszor számoltam, többet egy darabig biztosan nem veszek részt ebben a színjátékban. Műveljük kertjeinket, és legalább egymásban tartsuk a lelket. Ismeretlenül is ölelés mindenkinek, aki hasonló csalódottságot érez.
26. Csudi Csudutov szomorú.
Budapest az én városom, a világ legszebbje.
...
Budapest az én városom, a világ legszebbje.
Hollandia szép ország. Vagy Dánia. Vagy mindegy nekem. Fulladás ellen jót tesz majd a szabad levegő.
Szóval Budapestet nem hagynám el, de Magyarországot igen.
Most akkor kéjes mámorral fogom nézni az államháztartási hiánnyal való megküzdést. Ha nagy gáz van majd felvágják rezsiszilárdot és befűtik vele az MVMet.
Számomra most B terv következik - azaz megvárom, amíg megmurdél, és aztán lesz nagyjából 18 évem nélküle.
2022-ben 2758502 ember szavazott a Fidesz listájára. 2018-ban 2824551 ember. Azaz a Fidesz elvesztett 66e szavazót. Biztos meghaltak.
Állítólag az ellenzék elvesztett 800e szavazót. Szerintem ennek egy jó része megvan, csak odakint vannak Nyugaton. Pl. az angliai 200e magyarból 8900 szavazott. Na.
Más.
Szavazatszámlálóként Baranyában jártam, tisztességes, jóravaló és végtelenül kedves MSZP-s, Mi Hazánkos és Fideszes emberekkel dolgoztam együtt, akikkel a végén megöleltük egymást. Igen. Örök élményt szereztek nekem, köszönöm 20K az irgalmatlan profi szervezést és kivitelezést. #20K22 Én is örök élményt szereztem a helyi hobbitoknak (szuper kaja + no adventures please), mert kb. egy alien voltam pesti kozmopolita lipsi rocker hippiként, aki látott már élőben transz embert és valamiért nem utálja a cigányokat de úgy tűnik homo sapiens.
A helyi Fidesz-KDNP képviselőjének házában aludtam. Kiderült, hogy ugyanazt szeretné, mint én, csak teljesen fordítva értelmezi a helyzetet, azért akarja a Fideszt, hogy ne legyen korrupció. Mert szerinte nem kapcsolatrendszerrel, hanem kemény munkával, tanulással kell előrejutni, és disznóság az uram-bátyám rendszer. És őt helyben bántják, mert felvállalja, hogy Fideszes, azt hiszik azért jut egyről a kettőre, mert lop, pedig megállás nélkül dolgozik - és láttam, hogy tényleg. Gazdaság, bárányok, 1 ló, pár csirke, két nyuszi, vendégház, fogathajtás versenyszerűen, meg a turistáknak - ez baromi sok munka, és nem élnek túl nagy lábon. A helyiek függetlent választottak polgármesternek, akit nyilván azért választottak meg, mert komcsi, és itt mindenki komcsi. (Értsd MSZP-s.) A helyi komcsik templomba járnak és mindig is így tettek. Megtudtam, hogy létezik a közös gyónás intézménye, amit a környék egyik papja rendszeresített be. De egy káromkodást már nem gyónnak meg az emberek, mert hát ilyen ez a világ. Mindenesetre annyira nem mindenki komcsi, mert a szavazatok felét a Fidesz gyűjtötte be, de csak pont a felét. Viszont volt Kutyapártos szavazat is 5 db, meg Munkáspárti jelöltre leadott szavazat is 2 db. Gattyános is volt 2 db, Gödényes nem volt.
A falu 90%-a rasszista (oldalfüggetlenül), a maradék cigány. A cigányok nem mentek el szavazni, kivéve 15 főt, ebből a legtöbben nagyon öregek és betegek voltak, és mind a Fideszre szavaztak, kivétel nélkül. Ezt onnan tudom, hogy segítséget kértek a szavazáshoz, mert nem tudtak írni, meg olvasni, a szabályok alapján két szszb tag jelenlétében lehet nekik segíteni. Ez így is történt, azaz nyílt szavazás volt esetükben. A népszavazás kérdéseit nem értették, de azért felolvastuk nekik. A végén az volt a kérés, hogy mindegy, de azt jelöljük be, amit a Fidesz szeretne. Ezek az öreg cigányok régen mind a szénbányában dolgoztak, csilléket tologattak a Mecsekből, ez amolyan úgy nevezett kibaszott nehéz meló. Amióta nincs bánya, azóta meló sincs, de szerintem egy év a föld alatt négyet ér máshol.
A falu jó része sváb meg székely. A székelyek is bányászni jöttek még régen, a svábok nem tudom, de nagyon sokan voltak, 62-en szavaztak a nemzetiségi listára. (És ez egyben azt is jelenti, hogy ebben a faluban nem nyert volna a Fidesz, ha ők szavazhatnak az országos listára is. Volt aki ott szembesült ezzel a ténnyel a helyszínen, mármint, hogy nem szavazhat az országosra.)
A Mi Hazánkos delegált őszintén hiszi, hogy ő ellenzéki. Ki volt borulva a nagyarányú Fidesz szavazaton, ő volt az, aki 3x is átszámolta a lapokat.
Aki a népszavazást kitalálta, és főleg együtt az országgyűlésivel, az dögöljön meg, persze nem csak ezért, hanem minden másért is, de akkor egy kis adalék, és, hogy miért tartott a számolás éjfélig. OK, megszámolod az érvényteleneket. Ez sima liba. Aztán megszámolod az érvényeseket, külön a csak nem és a csak igen szavazatokat, ez is még egyszerű. És akkor most jön, hogy megszámolod a vegyeseket, kategóriánként, és egyesével beírkálod a táblázatba, és külön kötegeled őket. Milyen kategóriák vannak? Első kérdés érvényes szavazat. 2-3-4. kérdés érvénytelen. Ezek kombinációi. Vagy két érvényes, és két érvénytelen. Vagy olyan, amire csak érvényesek vannak, de mondjuk 1 igen és 3 nem. Vagy fordítva. Vagy két igen és két nem.
Szavazólapos faszrajzolás megvolt. Az illető nyíltan szavazott, saját elhatározásából, de ő legalább egyedül csinálta. Beikszelte az ikszelni valóját, majd rárajzolt egy farkat a népszavazós lapra, ezek után elszavalt egy tavaszi verset a hölgyeknek. Tehát megvolt a költészet és a képzőművészet is.
Szóval vasárnap hajnali 4-kor ébredtem, 5.15-re már a szavazóhelyiségben kellett lenni, és ma hajnali 4-re értem haza az ágyamba.
20 ezer ellenzéki szavazat van a jól leragasztott zöld borítékokban, még úton a számlálás felé. Tudom, hogy nem lesz fordítás, de azért tudjátok, van egy icipici de marha elkötelezett segédcsapat.
27. Gyöngyösi Gábor
(az esszé és a poszt elegye)
Kisközségi szavazókörbe indulás. Na még havazik is, affene. Nembaj, estére remélem jó kedvünk lesz. Megérkezés, delegált társammal kézfogás, bemegyünk, készülődés, félhat van. ...
(az esszé és a poszt elegye)
Kisközségi szavazókörbe indulás. Na még havazik is, affene. Nembaj, estére remélem jó kedvünk lesz. Megérkezés, delegált társammal kézfogás, bemegyünk, készülődés, félhat van. Helyi bizottsági tagok, nem ma jöttek először. Katika, Marika, Erzsike, Zsuzsa, Erika, Zsuzska, meg férfiak is, megismerkedünk, elosztjuk a feladatokat. Hamar összebarátkozunk, kedvesek az asszonyok. Süti is van sokféle. Jézusom, ez isteni, melyiket tetszett sütni? Hatóra. Jönnek. Iratellenőrzés+névjegyzék. Mindenki ismer mindenkit, szinte mindenki rokon mindenkivel, szegről-végről. Szeretem ezt a vidéki hangulatot, kunsági gyerek vagyok. Egy nagybajuszú ember érkezik szavazni. Maga kit képvisel itt, melyik párt küldte?? Bizottsági tag vagyok kérem, nem képviselek pártot, önkéntes civilként vónák itt. Hah, szóval civil szervezet?!?! Melyik?? Adja kérem az iratait - szerelem le végül. Még kétszer lesz ugyanebben részem a nap folyamán. Egyre jobb az összhang a bizottságban, olajozottan emelkedik a részvétel. Ebéd után mozgóurna. Katikával megyünk. Ő ismer mindenkit. 7 cím, 7 özvegy néni. Megyünk sorban. Viseletben, főkötőben fogadnak minket. Megtört, idős emberi testben, elképzelhetetlen erővel élik túl a magányt. (a következőkben 7 néniből gyúrok egyet) Megy a tévé. M1. Duna. Szól a Kossuth. Jaj Katikám vártalak titeket! Ki a fiatalember? Jaj szűzmáriám, csak háború ne legyen. Elpityergi magát. Ma reggel is hívott ez a Bence, tudja a képviselő! Na, mondja már milyen Bence! (nem mondom, hallgatok) Mondta hogy ha nem nyer a Zorbán, akkor itt lesz a háború! Félelmet látok a szemében. Valóságos riadalmat. Jaj imádkozom az Úrjézushoz hogy béke legyen! Fáj mindenem már, tudod Katikám? Hol kell kitölteni ezt hogy a gyerekeket megvédjük? Mert őket ne bántsák! Nem adhatok tanácsot csókolom hogy hova tegye az ikszet, tessék elolvasni. Egyetek kis szendvicset! Meg itt van a limonádé is, csináltam. Jaj Marika néni, most ebédeltünk meg sietünk vissza a szavazóhelyiségbe. Nemondjátok már, egyetek (már könnyes a szeme, akarna még egy kicsit társasággal lenni). Nehezen de elszakadunk. Katika mondja, nincs senkije, gyereke, férje meghaltak. Másik néni, jehova tanúja. Fia vérfideszes, beírta őt a mozgóurnára, bár a tanúk ugye nem szoktak politizálni. Dehátafia. Jön is a gyerek haza, együtt kitöltik mert a mama azt sem tudja melyik kicsoda. Erre legalább jó a mama, van egy szavazata. Végére érünk a menetnek. Úgy megölelgetném, mindet. Megyünk vissza polgárőr-fuvarral. Délután, haladunk, lassan 70% szavazott. Vanmégsütemény Gábor, egyél. Számoljuk át közben, minden stimmel? Harmadik számolásra igen. Félhat. Hat. Félhét. Na készüljünk, már csak páran fognak jönni. Mindenki egyen, igyon, mosdó, aztán zárunk és számolunk együtt. 19 óra. 76% részvétel. Borítékok összeborít, kicsomagol, szortíroz. Minden narancs. Valós kétharmad itt helyben. Népszavazásra érvényes “nem”: bőven 3/4. Meg kell védeni őket, hát nem, fiatalember? Megszámoltunk mindent. Lejelentettünk mindent. Minden szabályosan zajlott. Odafigyeltünk. Fáradtak vagyunk. 23:30. Nagyon örültem hogy együtt dolgoztunk, jó egészséget kívánok. Minden jót Gábor. Szívembe zártam a falut, az emberekkel együtt akiknek pár jellegzetes, tősgyökeres családnevét is felismerem ezentúl. Hazaindulok hunyorgó szemmel, félóra az út. Közben már tudom hogy mi az eredmény, elhatározom hogy ezt most le fogom írni, hazaérve elolvasok még pár részletet és azonnal leiratkozom néhány portálról, mert nem akarom látni holnaptól egy jó darabig. A családommal, barátaimmal, a zenével akarok foglalkozni. A harmincéves látszatdemokráciánkat úgyis felzabálja magától a rendszerváltó pártunk maga. Ha kell majd menni utcára, azért szóljatok. Addig elmentem gyakorolni.
utóirat:
ha a történetemben szereplők is olvassák ezt, remélem, nem veszik rossz néven hogy elmeséltem a napom a saját szemszögemből. Innen is ölelem őket, sok szeretettel
28. Szavazatszámlálók beszámolói
A bizottságban a 3 választott tagon kívül 2 fideszes delegált, illetve mi egy barátnőmmel ketten a 20K által delegált tagok voltunk, 6 nő és 1 férfi. Ezen kívül a jegyzőkönyvvezető, egy ...
A bizottságban a 3 választott tagon kívül 2 fideszes delegált, illetve mi egy barátnőmmel ketten a 20K által delegált tagok voltunk, 6 nő és 1 férfi. Ezen kívül a jegyzőkönyvvezető, egy fiatal nő volt még ott. A 3 választott tagból ketten már az eskütételnél elmondták, hogy ők ezt már hosszú évek óta csinálják, és már megállapodtak, hogy ki lesz az elnök (nem meglepő módon a férfi lett).
Hajnalban megérkeztünk, az elnök elmondta, hogy mi lesz a feladatkiosztás: ő kezeli a névjegyzéket és ellenőrzi a személyiket, az XY bizottsági tag pecsétel, mert ő abban már nagyon profi. Mi ülhetünk a hosszú asztal másik végén, hiszen a mi feladatunk a megfigyelés. Itt már határozottan jeleztük, hogy a megfigyelés nem egyenlő a feladatok nézésével, szeretnénk mi is részt venni a tevékenységekben, jó lenne, ha napközben cserélgetnénk. Mellébeszélés következett, hogy “de a névjegyzéket jó lenne egy helyinek kezelni, mert ismerni kell a választókat, sok az egyforma meg hasonló név, apja-fia jönnek egymás után, össze fog keveredni” (azt az érvet, hogy a személyi szám alapján egyértelműen azonosítható egy választó, nem akarták meghallani), és “majd úgyis valamelyikőtöknek kell menni mozgóurnázni” (2 db mozgóurnás kérelem volt összesen). Ismételten próbáltuk mondani, hogy állapodjunk meg abban, hogy bizonyos időközönként cseréljük a feladatokat, de annyival kellett beérnünk végül, hogy “bármikor oda tudtok jönni és nézni, hogy mit csinálunk”. Végül úgy foglaltuk el a helyünket, hogy a strigulázást mi csináltuk, és így elég jól ráláttunk a többi feladatra, pl. a pecsételésre (amit a profi pecsételő néni a szemüvege nélkül néhányszor azért el-elrontott, de láthatóan nem csalási szándékkal, hanem figyelmetlenségből). A két fideszes delegált lényegében tényleg csak megfigyelni volt ott, konkrét feladat nem jutott nekik a mozgóurnázáson kívül.
Szabálytalanságot ezzel együtt sem észleltünk, nem jöttek tömegesen, nagy hullámokban a választók, azt kell mondanom, hogy rendben ment minden, és fennakadás már csak a választók kis száma miatt sem volt. Egyszer szóltam az elnöknek, hogy ne adja oda automatikusan a népszavazásos lapot, hanem kérdezze meg, hogy szeretnének-e részt venni a népszavazáson. A jegyzőkönyvvezető húzta a száját, hogy de ez befolyásolás, hiába győzködtem, hogy ha tájékoztatod arról, hogy itt két választási esemény zajlik, és nem kötelező mindkettőn részt vennie, az nem befolyásolás; ő nem nagyon értette meg az álláspontomat. (Szerinte a választó el tudja dönteni, hogy akar-e, és ha nem, akkor majd érvénytelenül szavaz.) Az elnököt sikerült viszont meggyőzni, ő elismerte, hogy van igazság abban, amit mondok, úgyhogy ezután a maga óvatos módján ugyan, de megkérdezte, hogy kérik-e mindkettőt. Persze kérte mindenki. Ez kb. másfél óráig ment így, majd közölte a jegyzőkönyvvezető, hogy a jegyző asszony szólt, hogy az NVI közleménye szerint “nem lehet nyilatkoztatni” a választókat arról, hogy részt akarnak-e venni a népszavazáson, hanem csak annyit lehet mondani, hogy két külön helyen kell aláírni. Ha úgy dönt, hogy nem vesz részt az egyiken, akkor neki kell szólnia, mi ezt nem kérdezgethetjük. Nem vagyok jogász, de szerintem ez elég aggályos, hiszen így részvételre kényszerítettük a választókat. Az eredmények ismeretében már tulajdonképpen édesmindegy, de a hozzáállás nagyon sokat elárul arról, hogy milyen bajok vannak a rendszerben.
A számokról: a szavazatok ?-át a fidesz kapta ebben a körben, de az elnök szerint jócskán kevesebbet, mint az előző választásokon.
Ami nagyon kínos volt: egyrészt az egész nap folyó, ízléstelen viccelődés a cigányokon (a szavazókörben nem voltak cigány választók). Már azon a ponton voltunk, hogy megkérjük, hogy ilyen ne legyen már több, aztán látták, hogy nem nevetünk, akkor kicsit csökkent.
Másrészt a furcsa távolságtartás amiatt, hogy mi Budapestről “leutaztunk” idáig. Egyszerre benne volt vmi érthetetlen alárendelődés (mintha a budapestiek hierarchiában felettük állnának) és egy dacos irigység vagy sértettség (mi így csináljuk, itt ilyenek az emberek, stb.). Lehet, hogy ez annak is szólt, hogy mi ellenzékiek nem bízunk az ő munkájukban, de mindenesetre rossz volt szembesülni azzal, hogy ők mit gondolnak arról, hogy mi Budapesten mit gondolunk róluk. Hosszútávon ezzel biztos kell kezdeni valamit, bár persze már évtizedek óta nem történik ezügyben semmi.
29. Szavazatszámlálók beszámolói
Elmondták, hogy anno '90ben az a polgármester jelölt nyert, aki megígérte, hogy szerez fénymásolót. Szerzett. Mekkora dolog volt az, meséli a néni, párás szemmel, a többiek bólogatnak. A sarokban pihen a fénymásoló, mellettem, amiben nincsen patron, ezért kell éjjel bemennünk húsz kilométerrel odébbi "hivatal"-ba, hogy megkaphassuk a törvény szerint járó hiteles jkv másolatot. Senki nem érzi,hogy nem előre megyünk, hanem hátra. Vagy inkább benneragadtak valami mély, suppedos, de meleg és marasztalónak tűnő mocsárban.
De ők és még sokan mások ott vannak, hiába léptünk mi ki a mocsárból, és száguldozunk előre, nyugatra. Nekik nem kell, azt hiszem azért,.mert nem tudják, hogy akár vágyhatnának erre. Hogy van lehetőségük mást akarni.
Zárvány vagyunk, háttal a moziban. Vagy a lovon. Mi vagyunk nagyságrendekkel kevesebben. És nem, nem infohianyuk van a többieknek, hanem nekünk van infohianyunk arról,hogy mennyire más világ van néhány tíz kilométerrel is már odébb.
Azt hiszem, hogy valóban az van, amit régóta hiszek (de okos vagyok, szemben a lovon, ugye). Ha a gyerekek elkezdik megtanulni, kiskorban, hogy van választásuk, vannak jogaik és kötelességeik, nem röghöz kötve, egy valóságban kell élniük,hanem van más, amit ha akarnak, megismerhetnek, utána lehetnek olyan fiatalok, akiknek lehet, hogy lesz igényük azokra az infokra, amikrol mi most gondoltuk, hogy hát ha megtudnák, akkor asap ide meg oda szavaznának. Sokkal előrébbrol kell kezdeni. És akkor talán felnő egy olyan generáció, aki megérti és vágyik arra, hogy beleszolhasson abba, hogy hogy alakul az élete. Az "ígyszoktuk" ból az "így szeretném"be. Évtizedek. Talán.
Ja, és néhány hete adták át a környék új iskoláját, sportcsarnokkal..mindneki odáig van érte...
30. Zoltán Fodróczi
én is mint mindenki, rendesen kivagyok, sírni szeretnék, mint az egyik ellenzéki delegált számlálótársamnak sikerült, csak nem tudok. Egyikötönek némi iróniával írom kora hajnalban a chat-en, hogy eléggé letargiába hajlok, de hogy remélem csak a fáradtság miatt. Persze én ...
én is mint mindenki, rendesen kivagyok, sírni szeretnék, mint az egyik ellenzéki delegált számlálótársamnak sikerült, csak nem tudok. Egyikötönek némi iróniával írom kora hajnalban a chat-en, hogy eléggé letargiába hajlok, de hogy remélem csak a fáradtság miatt. Persze én sem hiszem. Csüggedten válaszolja az az egyikötök vissza, hogy "Ja, biztos… ", miközben kb. 4/5-ös fidesz dömpinget festenek, ugyan még nem teljes feldolgozottságnál az általunk fenntartott, tehát tényszerű sajtó grafikonjai.
Sírnék, ha tudnék, de nem megy, látom viszont a 2500 lelkes falu - bocsánat város -, jegyzőjének, az önkormányzat 3 delegált tagjának meg a 2 fideszes néni delegáltnak az arcát, hogy ők sem igazán örülnek. Sejtem, hogy mindannyian a Fidesznek húztak. Abból gondolom, hogy a faluban - bocsánat város -, 2/3-a ugyanezt tette, meg látom, hogy az önkormányzat emberei, illetve a fideszesek közt nincs különbség, csak a szerepek most éppen így lettek leosztva, de ettől még egy közösség.
A 20k-nak köszönhetően majdnem 20 órát voltam összezárva ezekkel az emberekkel. Én ellenzéki delegált vagyok. Az elején nem bíztunk egymásban, de 20 óra, a végén a legkizsigereltebb mentális állapotban 4-5 óra megfeszített munka elég intenzív icebreaking ahhoz, hogy kicsit közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy bizalmat és szimpátiát érezzünk egymás iránt.
Látom, hogy ők sem boldogok, maximum elégedettek, hogy lement a választási cirkusz, előkerül egy pezsgő, de senkinek eszébe sem igazán jut kibontani, Elviszi az egyik delegált néni, alighanem most ő a soros, korábban mások vitték el.
Apropó Soros! Az urnazárás előtti órában benavigálom magam a névjegyzék kezelő pozícióba és az egyik nénivel elkezdjük összesíteni a névjegyzék adatait, hogy legyen esélyünk hajnali 1 előtt végezni. A 14. órában vagyunk, már egyikünk sem túl okos, hibázgatunk, de igyekszünk olyan workflow-t összerakni, hogy egyszerű és hibatűrő legyen. Sikerül. Jól haladunk, van alkalmunk elkalandozni és a frissen velem szemben ébredt empátiája okán odaböki nekem, hogy reméli mi ellenzéki delegáltak is kapunk azért ezért a szívásért valami pénzt abból a rengetegből. Nem részletezi, de arra gondol, amivel az ellenzék ki van tömve. Gondolom ezzel van tele a propaganda sajtó. Mondom, neki, hogy nem kapok ezért egy fillért sem, önkéntes munka gyanánt vagyok itt, de látom, hogy nehezen fér a világképébe, ezért folytatom: "Igazából pont ellenkezőleg, én vagyok a Soros! Pénzt adok az ellenzéknek, hogy tudjanak kampányolni." Ez már nyilván túl sok neki, ezért erőltetett magabiztossággal barkácsol össze valami buta dakota közmondásfélét, ami igazoja őt. Nem vagyunk már okosak, de azt ő is érzi, hogy amit mond abban nincs logika, szimpla butaság. Nem reagálok rá, ejtjük a témát és térünk vissza a névjegyzék összesítéshez.
Este 11 környékén a listás és az egyéni választási eredmények összesítése után kezdünk bele a népszavazási ívek feldolgozásába. Ekkor már teljes köztünk a bizalom, nincsenek vitás kérdések. Elvétve találunk hibát egymás szortírozásában, számolásában, mindenki menne már haza, senki nem foglalkozik azzal, hogy az adott hiba az éppen melyik pártnak árt vagy kedvez, egyszerű fáradtság okán került bele. Az asztalnál ahol a szavazatokat számoljuk elvileg nem lehetne toll senki kezében, mert módosíthatnánk a leadott szavazó lapokat. Körbenézek, mindenkinek toll van a kezében, az enyémben is. Az asztal egyik felén az idős önkormányzatis és fideszek nénik már szignózzák a végeredményeket, zárják le a kötegeket. Mi a 20-30 évvel fiatalabb ellenzéki delegáltak, ugyancsak szignózunk, ha elénk kerül egy köteg, ezért a toll a kezemben, de közben, a korkülönbségünkből fakadó energiatöbbletet aprópénzre váltva, párhuzamosan, példás hatékonysággal összesítjük a népszavazási eredményeket. Egy csapat lettünk a fideszes nénikkel, tökéletesen megbízunk egymásban.
Még éjfél sincs, viszonylag korán végzünk, közösen bevisszünk mindent a helyi választási irodába. Újra használjuk a telefonjainkat, már mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a fidesz megint csúnyán túlnyerte magát. Én és a többi ellenzéki delegált: szomorú, letargikus és csalódott. Az önkorisok és a fideszesek elégedettek. Amíg a jegyzőkönyveket másoljuk hosszan nézem őket, de nem tudom eldönteni, hogy elégedettségük oka az, hogy nyertek vagy az hogy vége van az egésznek. Az érzékenyebbjén a fárságon túl mintha látnék némi feszültséget. Búcsúzóul odavetném közéjük, hogy tessék, a következő hónapokban akkor egyék meg amit főztek, de nem visz rá a lélek, mert megszerettem Őket. Tudom, hogy ők inkább vesztesei ennek, mint Mi, nem fideszesek, mert kevésbé adaptívak, pedig a következő időszakban lesz mihez.
Elköszönök, eljövök, csalódott vagyok, örömmel sírnék, ha menne, de részben túl fáradt vagyok, részben meg nehezen érzek részvétet akkor amikor valaki semmi másnak, mint a saját önsorsrontásának az áldozata. Ez az ország ilyen, ennek vagyunk részei mi.
Sajnálom magunkat, sajnálom, hogy egy csomó mindent akarást, fáradtságot meg erőt beleraktunk meg belekraktatok és most úgy tűnik hiába, de legalább ennyire ha nem jobban sajnálom a fideszes szavazókat. Bármelyikötökhöz képest esetlenebbek és kiszolgáltatottabbak, megvezetettebbek, szűkebb a rálátásuk a világra, semmi pénzért nem lennék a helyükben, mert mindezek a kavlitásoknak szükségét fogják látni a következő nehezebb időszakokban. Tudtuk ezt mindannyian. Vesztettünk, de abszurd módon mégis úgy érzem, hogy akkor is a nyerő oldal a miénk részben mert morálisan, a propagandától függetlenül igazunk van meg mivel úgy érzem mégiscsak kisebbet szívunk mint ők. Fel a fejjel kurva jók voltunk, jót akartunk csak nem sikerült kicsavarni az alkesz kezéből a vodkás üveget és még egy nagyott húzott belőle. Többet árt ez nekik mint nekünk, ráadásul mi itt vagyunk egymásnak.
31. Szavazatszámlálók beszámolói
Egy ilyen pici faluban mindenki mindenkit ismer, ha valaki bejött, akkor az egyik hölgy, aki azt hiszem régen tanár volt, már mondta is a nevét. De ha nem, akkor viszont nagy susmorgás támadt a többi delegálttal, hogy ez ki is, tudod az XY testvérének a gyereke, jajjdenagyottnőt.
Kiderült, hogy a számolópárom szintén egy budapesti informatikus nő, és még volt az szszb-ben egy női kamionsofőr és egy férfi ápoló is. Ennek megörültünk, és jól megbeszéltük, hogy milyen 300 másik nemű ember közt dolgozni. A kamionsofőr jól elvan, csak Olaszországban nem szokták elhinni, hogy ő a sofőr.
Egy másik alkalommal a jegyzővel meg a nyugdíjas tanárnénivel beszélgettünk arról, hogy a faluba reggel van 2 busz meg délután 2, hogy nem lehet megoldani, hogy az iskolások reggel beérjenek az iskolába, hogy nincs posta, nincs kocsma.
A szavazás maga rendben zajlott, nyugodtan. Volt, amikor nem tudtuk, mit csinálunk, olyankor szavaztunk és vettünk fel jegyzőkönyvet. Voltam mozgóurnázni, ennyit láttam a faluból: 3 házat 300 méteres környezetben. Mozgóurnát 3 nagyon nagyon idős hölgy kért, akiknek a csak nagyon idős lányaik segítettek.
Mindenkinek elmondtuk, hogy két szavazás van, és nem muszáj a népszavazáson részt venni. Ha azt is mondtuk, hogy ez a gyermekvédelmi, akkor rögtön mindneki tudta, hogy ez az ami őt nem érdekli és nem kéri a papírt.
Volt alkalmam elmagyarázni az szszb-ben, hogy miért csinálná azt valaki, hogy direkt elront egy szavazatot, és nem csak nem kéri el a papírt.
Este megszámoltuk a szavazatokat rendben, nem is tartott sokáig. Ebben a kicsi faluban is 13% volt a népszavazáson a direkt érvénytelen szavazat. Volt 9 vegyes szavazat, szerintem ők megpróbálták becsületesen kitölteni a tesztet, aztán rájöttek, hogy erre a dolgozatra nem készültek, és akkor azokat a kérdéseket, amikre nem tudták a választ, kihagyták.
A végén visszakísértük a szavazatokat a szomszéd faluba tartó HVIbe és kaptunk másolatot a jegyzőkönyvről, és aztán visszaautóztunk 130 kmt.
Én nagy bátran azt jelöltem be, hogy bárhol számolnék, és pont annyira bárhol lett, amennyire csak lehet. Mivel autó nélkül úgy tűnt logisztikailag egyáltalán megoldhatónak, hogy onnan jövök és megyek, mint párom, végül a szombati eskütétellel együtt kb 800 km-t utaztam körbe délmgyarországon, ami rettenetesen fárasztó volt. Maga a szavazatszámlálás viszont nem annyira, mint pl 4 éve a követségen a megfigyelés.
32. Szavazatszámlálók beszámolói
...
1. Út közben a kocsiban rádiót hallgattam, ahol 4 órakor a hivatalos hírek 2 hírt tartalmazott. Egyik: a baloldal háborút akar, mondta Orban Viktor és hozzátette, hogy ez a legfontosabb üzenet, amit a választókhoz el kell juttatni. Másik: Szombaton ellenzéki tüntetés zajlott Ukrajna mellett. Ez is a baloldal háború pártiságát támasztaja alá, mondta egy fideszes képviselő.
2. Nem csoda, hogy ezek után nagyon sokan olyan (hallhatóan dünnyögött) megjegyzések mellett adták le szavazatukat, hogy nem akarnak háborút!
3. Sok szavazó (kb 10%) kért segítséget a szavazásnál. Ezeknek kb. a fele családon belüli segítséget kapott, a többieknek 2 "ellenérdekű" SZB tag próbált segíteni (ezzel akartuk elérni, hogy valóban ne történjen befolyásolás). Az egyik tapasztalat az, hogy mindegyikőjük azzal a kérdéssel fordult az álala ismert fideszes taghoz, hogy "Melyik a jó?" vagy "Ez a jó?". Vagyis úgy tűnik, hogy előzetesen kaptak valami eligazítást, hogy "jól kell szavazniuk". A másik tapasztalat az, hogy sok ember - nem csak azok, akik segítséget kértek - egyáltalán nem értett semmit a választásból. (azon kívül, hogy neki jól kell szavaznia). Ez nem csak abból derült ki, hogy sem a nevekkel, sem a pártokkal nem volt tisztában, de abból is, hogy aki nem "tudta" a "jó választ" az teljesen random módon ikszelt. (Miután leadta a szavazatát, próbáltam beszélni is egy-két ilyen emberrel és a beszélgetés ugyanerről győzött meg)
33. Szavazatszámlálók beszámolói
Megfigyelések, tanulságok:
- A helyi szavazatszámlálók barátságosak, mindenki profin végzi a dolgát, gyanús esemény nem történik se napközben, se a számlálás közben. Teljes értékű szavazatszámlálói bizottsági ...
Megfigyelések, tanulságok:
- A helyi szavazatszámlálók barátságosak, mindenki profin végzi a dolgát, gyanús esemény nem történik se napközben, se a számlálás közben. Teljes értékű szavazatszámlálói bizottsági tagokként vagyunk kezelve én és a delegált társam, ellenségeskedés nincs.
- A helyi választási bizottsági elnök, egy helyi gazda próbál rájönni, mit keresünk ott, napközben többször is próbát tett arra, hogy pontosan megértse. Elmondjuk a delegált társammal, hogy egy civil szervezet delegált minket, akit a hat ellenzéki pár bízott meg, akik összefogtak. Többszöri nekifutásra megérti: ja hát a baloldal! Nem érti az összefogást, nem érti, miért jó, kinek kell.
- A fideszt itt nem fidesznek hívják, hanem úgy, hogy "a párt". Az emberek fejében nincs két oldal, nincs kormány és ellenzék. Van "a párt", akire ma szavazni kell - kötelességből, hálából, félelemből vagy tudatlanságból -, és van a többi futottak még párt.
- Mozgóurna, népszavazási szavazólap, nénike: "Mondja már meg, mire kell itt szavazzak? Az a baj ezzel, hogy nem mondták be a tévében, hogy mire kell itt szavazni". A listás és egyénit szerencsére bemondták neki.
- A fideszes egyéni jelölt "jóképű, nagyon illedelmes, többször is hívott telefonon, mindent megad nekünk." A pici falu központjában buszmegálló, régi coop bolt (zárva), és rengeteg omladozó ház. A templom felújítva (pap nincs még a környéken se, mise alig), a faluház mellett a jól ismert gumilapos kondipark magyar falu programból, megkímélt állapotban. Semmijük sincs.
- A számlálásnál lefagy a pofámról a stratégiai nyugalom. A párt eredménye pártlistán 80%, egyéniben 92%. Nincs csalás, a helyiek erre szavaztak, legalább fele részben középkorú, sokan fiatal emberek.
A munkám hasznos volt, de nem úgy, ahogy azt előzőleg gondoltam. Azt hittem, hogy majd csibészeket fogok nyakon csípni, rosszalló nézéssel csalókat eltántorítani, és egy pici nemesacél fogaskerékként segíteni az ellenállást a siker felé.
Helyette első kézből tapasztalhattam meg azt, hogy a mai magyar néplélek mennyire más, mint hittem, vagyis inkább mennyire olyan, mint amitől féltem, és aminek az ellenkezőjét bizonygatni próbáltam magamnak. Hogy mennyire mély és sötét rétegei vannak, és ez mennyire lehúzó. Úgy gondolom, hogy ez az élmény segített megérteni, hogy nem politikai változásra van szükség, hanem társadalmi változásra.
- Ahol nincs számonkérés, ott lopás van, ezzel tenni kell valamit.
A korrupció itt nem érdekli az embereket, nagyon könnyen korrumpálhatók piciben, emiatt elnézik a lopást nagyban. A korrupcióra kampányt nem lehet építeni.
Mesélték, hogy a faluház mögötti gyönyörű kemence építésekor elhordták belőle az anyagot, ezért nem lehet benne sütni, így a falunapon a rétest meg a kolbászt a közkonyhán sütik a sütőben, és a végén beleteszik mutatóba a kemencébe, hogy a falu azt lássa, ott sült.
Van egy szétlopott kemencéjük, de eljátsszák, hogy működik, és még nevetnek is rajta.
Kérdezem: na de ki hordta szét? Megvonják a vállukat.
Nagyon erősen rezonál a vidék azzal, hogy igenis szét lehet hordani a közöst. Ez az értékrend sugárzik az emberekből és a cselekvéseikből. A becsület fontos nekik, de mást jelent, a közöst nem becsülik. Mindenki megkapja a maga jussát, csak oda kell állni érte, pofátlannak kell lenni, aki nem áll oda, az hülye, kit érdekel. "A korrupció az, amiből engem kihagynak."
Vasárnap óta 20.000-rel kevesebb naiv ellenzéki ember van. Ezek az emberek talán megéreztek valamit, amit eddig nem azzal kapcsolatban, hogy mit is kell tenni, és remélem, a csalódottság mellett megmaradt bennük az akaraterő a jövőre. Innen szép nyerni!
34. Szavazatszámlálók beszámolói
A szavazatszámláló bizottságban a szokásos 1+3+2fidesz+2ellenzéken kívül még egy harmadik párt számlálója is jelent volt. Látszott, hogy összeszokott a csoport, mindenki régóta ...
A szavazatszámláló bizottságban a szokásos 1+3+2fidesz+2ellenzéken kívül még egy harmadik párt számlálója is jelent volt. Látszott, hogy összeszokott a csoport, mindenki régóta számol, kivéve az egyik fideszes delegáltat, aki velünk együtt szintén először volt. Na ő a nap folyamán bemutatta a tipikus high school bullying minden formáját. Érdekes volt, hogy nem csak velünk ellenzékiekkel volt bunkó, hanem a saját fideszes társával is. Ő volt az is, akinek a legkevésbé akaródzott betartani a szabályokat, persze ügyesen figyel arra, hogy jogilag ne legyen megfogható.
Mikor ez a fideszes delegált kezelte a névjegyzéket, nemhogy nem kérdezte meg, ki milyen szavazóívet kér, de úgy indított, hogy "két aláírást kérek, ide meg ide". Mikor látta, hogy az elnök is figyel, akkor csak annyi mondott, hogy "két aláírás, ide az országgyűlés, ide meg a népszavazás". Mikor szóltunk neki, hogy adja meg a választás lehetőségét, akkor pofavágás közben visszaszólt hogy megadta, nyissuk ki jobban a fülünket. Vagy amikor a szavazatszámlálás elkezdődött, nem akarta elrakni a tollat, és miután emlékeztettük a szabályra, a kezében lévő tollat hozzánkvágta. A többi tag, ahogy az eddigiekre, erre sem reagált, csak miután konkrétan rákédeztem náluk erre a szabályra, akkor erősítették meg. Ezen az emberen kívül a többi tag normális volt.
Ahogy mások is említették, jogi értelemben a szavazás tiszta volt, nem áprikis 3-an csaltak. A szavazók döntő többsege idős (4 db első szavazó jött el a 600 regisztráltból), ebből többen demenciába hajló kisnyugdíjasok voltak. Mozgóurnázásnál szintén kihívásr jelentett a szavazás levezénylése egyszerűen azért, mert nem voltak képesek a szavazás folyamatát kognitívan befogadni.
Vicces volt, hogy a másik fideszes delegált a legvégén odajött megdícsérni minket, hogy milyen rendesek voltunk ahhoz képest, hogy ellenzékiek vagyunk. Szóval ezek vannak a fejekben.
Összefoglalva tényleg nagyon más mozit nézünk. Ott 40 éve megállt az élet, de mivel annyira van jó, mint a rendszerváltás előtt, nem gondolnak bele, hogy jobb is lehetne. A korrupció egyrészt távoli, másrészt ez volt régen is, fel sem merül, hogy ez így nem oké. Az ellenzéki érzelműek érthető módon nem mernek kiállni a retorziók miatt, a fideszes támogatók pedig nagyon hangosak.
Talán erre az egyre jó volt a szavazatszámlálás. Most van húszezer ellenzéki aki végre belelátott a "magyar néplélekbe". Kérdés, hogy mit kezdünk majd vele.
35. Szavazatszámlálók beszámolói
Számoltam.
2022. 04. 03.
B-A-Z. megye, Boldva, 002. szavazókör.
...
Számoltam.
2022. 04. 03.
B-A-Z. megye, Boldva, 002. szavazókör.
Korrekt, probléma-, atrocitás- és jegyzőkönyvmentes szavazás zajlott. 808-ból 530-an jöttek el. Normális emberek, családok, fiatalok, idősek, tehetősebbek és szegények, a dolgozók a közeli monstre Bosch üzemből vasárnap délután munkából jöttek be leszavazni. Szinte mindenki ismert mindenkit, én pedig nagyon szeretem ezt a vidéki, barátságos hangulatot, mert a valóban fontos dolgokat kérdezik meg egymástól az emberek, amikor összefutnak: hogy vagy? a család megvan?
Mozgóurnázni is voltam, 7-ből azt hiszem ketten, egy házaspár szavazott érvénytelenül illetve az ellenzékre, máshol éppen szólt az m1, így ott nem volt kérdés, kire megy az X. Minden szabályos volt ekkor is, szépen elfordultunk, de a fülemet nem fogtam be, hallottam ahogy megbeszélik, mit kell tenni, például ahogy mondja a 85 éves mamának a 60-as fia, hogy tudja mama, azért kell végig a nemet ikszelni, hogy ne műtsenek át nővé, haha. Haha, igen...
Egyszer bekísértem egy koszos, öreg, piaszagú bácsit a fülkébe, mert fel kellett neki olvasni a kérdéseket, fél másodpercig sem gondolkozott, hogy esetleg ne a nemet jelölje vagy ne jelöljön semmit. Nekem arcizmom sem rándult, mert nem volt szabad jelezni, mit gondolok erről én.
Egész nap jó hangulat volt, élveztem, hogy nem szabad politikáról beszélni, visszatért a normalitás, egyszerűen rendes, dolgos embereket láttam magam körül, akikről sejtettem, hogy nem egy oldalon állunk, de csitt.
Maga a számolás elég gyorsan ment. Volt egy kis húzódozás, mert a megszokással ellentétben javasoltunk egy másik metódust a számolásra, de mivel jobban működött, mint a megszokott, nagyon eredményesen, hiba nélkül dolgoztunk együtt, igazi csapatmunka volt.
Csak a végén borultam ki, amikor a népszavazási eredményeket számoltuk, mert akkor már sejteni lehetett a végeredményt, és ezt a négy kérdesest még inkább egy elmebeteg pénzégetésnek és időhúzásnak láttam. Még az a gyanúm is felmerült, hogy azért kellett ezt a végére hagyni, mert addig valamit el lehet rontani. Még jobban. Szürreális élmény volt ott ülni és szépen, szabályosan strigulázni ezt a förmedvényt és megvitatni, hogy melyik X van jó helyen, mi számít X-nek.
Örültem a rajzocskáknak, vagy ha nem volt ott semmi a karikában, és az értelmes plusz kérdéseknek ezek mellett az értelmetlen "gyermekvédő" ostobaságok mellett. Az egyik szavazólapra ráírták Kaleta Gábor nevét, a helyi SzSzB tag nem ismerte, így röviden elmagyarázta neki az egyik delegált, hogy ki az, de azt hiszem, nem akarta meghallani.
Ehhez képest kellemesen csalódtam, amikor éjjel a polgármesteri hivatalban kiderült, hogy nem voltunk egyedül mi, borsodiból lett pestiek azzal, hogy az ellenzékre szavaztunk, ők is más eredményre számítottak, több volt a sokkolódott arc, mint korábban feltételeztük. Furcsa volt, mert örültem ennek, a hosszú, fárasztó nap után valahogy feldobott, de közben legbelül már sírtam magunkért.
Jó lenne azt gondolni, hogy a hétköznapi élet megy tovább úgy, ahogy eddig. De nem biztos, hogy így lesz.
Korrekt, szabályos szavazás zajlott, az emberek hittek abban, hogy amire a voksukat adták, az úgy jó, és hogy szabad akaratukból és a saját véleményüket tükrözi az az X.
Csakhogy sokaknak lenne, lehetne más a véleménye. Az nincs rendben ugyanis, ha a tévéből és mindenhonnan egy darab pártnak a véleménye folyik, és egy akaratot sulykolnak. Ha csak egy dolgot hallanak az emberek, azt az egyet hiszik el, az alapján alakul a "saját" véleményük, holott ha mást is hallanának, nem biztos, hogy ugyanígy gondolkodnának. Például ha ismernék a Kaleta sztorit, vagy ismernének gyereket nevelő meleg párokat, ha több hír és tény jutna el ide a világból akár ebben a témában, akár másban, ha látnák, hogy mennyire sokszínűek az emberek és mennyire bonyolult kérdések ezek, talán nem szavaztak volna egyáltalán...
Talán más pártra szavaztak volna, ha tudják, hogy mennyi mindent hallgatnak még el előlük.
Múltat idéző ez az egész, nem demokratikus és nem szabad. Inkább szomorú.
36. Szavazatszámlálók beszámolói
Lássuk a szubjektív megélést. A bizottság tagjai rendes és felelősségteljes embereknek tűnnek, már amit így egy napi közös munka alapján le lehet szűrni. A falu értelmiségi köréből kerültek ki, és az elnöktől a jegyzőkönyvvezetőig mindenki azon volt, hogy semmi vétséget ne róhassanak fel nekik (különösen a jegyzőkönyvvezető, nagyon izgult, hogy minden by-the-book legyen). Mint említettem, egyedüli „külsősként” voltam jelen, valamint ez volt az első alkalom, hogy valaki nem a környékről (pláne Budapestről) érkezett; ez látszott, hogy némi óvatosságot csempész az atmoszférába, különösen az elején. Nem igazán tudták hova tenni, hogy én akkor most ki vagyok, honnan jöttem, meg egyáltalán miért. A reggeli találkozáskor megfigyelőként utaltak rám, amit gyorsan javítottam is, hogy én itt bizony pecsételni, névjegyzékezni, számlálni fogok, amit el is fogadott mindenki, csak látszott, hogy ilyenre még nem nagyon volt példa.
Ez a bizonytalanság végül átfordult egyfajta ki nem mondott megegyezésbe, miszerint én itt mégiscsak valamiféle autoritást képviselek, amit azért nem bántam, mert bármi kétség felmerült, azonnal jöttek hozzám a tagok elnököstől, hogy ez a 8 kicsit 9-nek látszik, egyetértek-e azzal, hogy akkor ezt a jegyzőkönyvbe felvegyék, mint javítás. Nem volt semmilyen „hát márpedig nálunk ez így szokás”, sokkal inkább a tapasztalatokat osztották meg, „az elmúlt 10-20 évben jellemzően így alakult”. Már az ablakból kiszúrták, ha jött a szavazó, és már előre ment a lapozás a névjegyzékben, miszerint jön a Jani, a másik Jani, a komámasszony, a szomszéd, a részeg szomszéd, meg a sánta Pista bácsi fia, a tudod, mondd már a nevét, aki tavaly karambolozott a Réka vejével. Ennek megfelelően a szavazás is nagyon családias hangulatban telt, helló helló, hol kapom a pálinkát, haha, na mutassa, hol vannak azok a lapok. Mindig meg lett kérdezve, hogy szeretnének-e a népszavazáson részt venni, és csak akkor kaptak népszavazási lapot, ha kifejezetten rábólintottak, valamint alá is írták a névjegyzéket kétszer. Amikor furán nézett valaki, akkor mindig el lett mondva, hogy ezt a bizottságnak így meg kell kérdezni.
A fenti statoknál látni, hogy kicsiny falunkban a népszavazásra 15% érvénytelen szavazat érkezett és bár ez elég rock&roll egy fideszes településen, azért gyanús, hogy sok a megfelelő értelmezés hiányából adódó szanált voks. A pártokat könnyen felismerték a szavazók a lapokon (bár volt egy idős hölgy, aki a Mi Hazánkra végig MIÉP-ként hivatkozott) de a népszavazás absztraktabb kérdéseket vetett fel, így volt aki hangosan fejtegette magának a fülkében. A listás és egyéni jelölteknél egyébként 3% volt a rontott szavazatok aránya. Ezzel persze nem azt állítom, hogy nem volt tudatos ellenállás a kérdésben, egy hölgy „na adja csak ide azt a népszavazásit, majd én elintézem” mottóval vágott bele a voksolásba és mivel a végén 1 népszavazási lap híján voltunk, ezért én látom lelki szemeimmel amint kimenekítette a lapot a szavazókörből és otthon begyújtott vele.
Utaztatás nem volt, pantomim, hogy hova kell voksolni nem volt, sehol egy képviselői gulyásoztatás, a helyi rendőrautó kétszer is megjelent a faluban a békét vizsgálandó (ami a jelek szerint nagy szó), de semmilyen atrocitás nem volt tapasztalható. Namármost, hogy a faluban az év 364 egyéb napján mi történik, hányszor mondja el a polgármester úr, hogy kire kell szavazni, hány falugyűlést tarthattak a témában és úgy egyáltalán mekkora a presszió azt nem tudhatom, de őszintén örülök, hogy nyugodt szívvel írhattam alá a jegyzőkönyvet, miszerint minden pöpec volt.
Mi mindebből számomra a tanulság? Hogy a kétharmadot nem a csalásoknak és nem a zsák krumplinak köszönhetjük. A fidesz kommunikáció egyetemes és abszolút. Nem azért lesz narancs uralom 12 év után is, mert aki itt él az hülye, vagy gonosz, vagy mindkettő, hanem mert más kommunikációs alapanyagból főz. Ha az én médiafogyasztási szokásaim miatt - a nagykörúton innen, a kiskörúton túl – nekem az a megoldandó matekpélda, hogy mennyi 2+2, a zsákfaluban élőknek meg a fidesz azt adja házinak, hogy mennyi 3+3, akkor kiabálhatok én vidéki felebarátommal, hogy dehülyevagy, hát nyilván 4, még erre sem vagy képes, csak itt nem a végfelhasználóban van a hiba. Az is nyilvánvaló lett, hogy a fidesszel kampányban nem lehet felvenni a versenyt. Végtelen erőforrással rendelkeznek, sokkal ütősebb (és pofátlanabb) üzenetekkel nyomulnak és a jelek szerint jóval jobban tudnak alkalmazkodni a hirtelen helyzetekhez. Ebből számomra az következik, hogy nem csak fél évig nyitunk a vidék felé, hanem a következő 4 évet is azzal kell tölteni (töltenem), hogy megpróbáljuk áttörni ezt a gátat, ami vidék és főváros között feszül, és hogy egy klasszikust idézzek, „a legerősebb (kommunikációs) falon is átmegyünk”.
37. Szavazatszámlálók beszámolói
A többiek a korábbi tapasztalataik alapján azt mondták, hogy a szavazásra jogosultaknak valószínűleg nagyjából a harmada fog eljönni, mert az országos ügyek kevésbé érdeklik a lakosságot, mint a helyiek. Éppen ezért ők is csakugyan meglepődtek azon, hogy kb fél8 és délután 4 között egyetlen percnyi megállás sem volt, tömött sorban érkeztek az emberek, és a nap végéig a vártnál kétszer többen adták le a voksukat.
Nyilvánvalónak tűnik, hogy óriási mozgósítás történt az elmúlt időszakban. Több választópolgár is elmondta búcsúzóul, "jöttem, mert most igen nagy a tét". Ez alapján arra tippeltem, hogy vagy a népszavazás, vagy az ellenzék háborúpártinak hazudása volt az a komoly motivációs tényező, amivel ennyi mindenkit sikerült szavazásra buzdítani.
Az ellenzék az általam vártnál sokkal jobban teljesített az életkorbeli megoszlás, a földrajzi elhelyezkedés, a település mérete stb alapján, és a népszavazáson leadott érvénytelen szavazatok aránya is meglepően magas lett.
Ami a száraz tényeken kívül érdekes tapasztalat volt:
- A párt és az állam egybemosására vonatkozó kormánypárti igyekezet úgy tűnik, teljesen célba ért, bár lehet, hogy ettől függetlenül is az a kép él a fejekben, hogy ami hivatalos, politikai ügy, az csakis a Fideszhez lehet köthető, aki abban részt vesz, az Fidesz-tag, és egyáltalán minden politikai esemény: fideszes pártrendezvény. Az egyik mozgóurnás szavazó például érdeklődött, hogy nem kaphatna-e egy Fidesz feliratú tollat ajándékba, amiért részt vett a szavazáson.
- Az ellenzéki narratívák ismeretére vonatkozóan vegyes a tapasztalatunk. Egyfelől meglepő volt, hogy egy ilyen kicsi, ráadásul a fővárostól távoli helyen mennyien szavaztak a népszavazáson érvénytelenül (még Kaleta felirat is volt az egyik szavazólapon), és hogy ennek biztonságos módjával is a legtöbben tisztában voltak. Másfelől viszont arra is láttunk bizonyítékot, hogy a népszavazás témájának ellenzéki megközelítése nem közismert errefelé: a szavazatszámlálók (akik egyébként míg a számlálás előtt beszélgettünk, maguk is annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a népszavazásnak semmi értelme, hisz a törvényt már úgyis elfogadták, és arra is hajlottak, hogy elfogadják, valójában senkinek sem célja minél több gyermeket átoperálni másmilyen neművé) ledöbbentek, hogy mennyi a “rontott” szavazat, illetve hogy aki nem akar szavazni, az akkor minek kéri el a lapot – tehát szemmel láthatólag nem hallottak az érvénytelenül szavazás lehetőségéről és céljáról.
Összegzésül: jó, hogy ott voltunk, mert úgy a helyes, ha nem csak az egyik oldal delegál szavazatszámlálót, de nem ezen múlt a dolog.
38. Szavazatszámlálók beszámolói
Péterpuszta, 2018: 103 szavazó, 101 Fidesz, 2 érvénytelen
Szavazatszámlálás 2022:
Kezdetnek segíthettem a fűtőnek fát hasogatni, hogy be tudjuk fűteni a szavazóhelyiséget. A ...
Péterpuszta, 2018: 103 szavazó, 101 Fidesz, 2 érvénytelen
Szavazatszámlálás 2022:
Kezdetnek segíthettem a fűtőnek fát hasogatni, hogy be tudjuk fűteni a szavazóhelyiséget. A 228 fős névjegyzék 37-től 145-ig Kalányos, 154-töl 221-ig Orsós.
- Jónapot, elkérhetem a személyi igazolványát?
- Nincs nálam. Idén az is kell?
- Marika, hova kell ikszelni?
- Idén sajnos Marika nem mondhatja meg. Önállóan kérjük megoldani a feladatot.
Szinte kivétel nélkül mindenki lefagyott a népszavazási ívtől.
- Ez mi?
Marika: - Tudja, hogy nem akarja, hogy lányt csináljanak a fiából.
- Ja! (beikszeli az igent)
Innentöl nem engedtem, hogy Marika elmagyarázza, hogy miről van szó.
- Segítsen kitölteni Uram!
- Itt pártokra tud szavazni, itt emberekre, akiket a pártok küldenek, itt meg el kéne döntenie, hogy hogyan válaszol a feltett kérdésekre.`
- De én nem tudok olvasni.
felolvasom neki a egyéni képviselőjelöltek neveit, mikor odaérek a fideszeshez felkiált: - Az egy Geci! Én az Orbánra akarok szavazni!
Arra korlátoztam a delegálti tevékenységemet, hogy a legnyilvánvalóbb törvénytelenségeket megakadályozzam, de azt hogy így-úgy segítsenek egymásnak a kitöltés nehéz feladatát megoldani, már nem próbáltam.
Elménygazdag napok vannak mögöttem. Péntek-szombaton plakátoltunk és szórólapoztunk is a cigánytelepeken, hátha megtudják, hogy az ellenzéki listán van 3 roma, és ez érdekli őket. Megtudtam, hogy "ha ez a Márkizaj idejön itt biztosan leszúrják. Ez az ukránokat szereti, a cigányokat meg vinné golyófogónak". Az ukránok teljesen átvették a migránsok szerepét (ahhoz milyen erkölcsi tartás kell, hogy egy megtámadott, háborútól szenvedő népet tegyél meg az irányított gyűlölet legújabb célpontjává? Illetve ki lesz a következő célpont, ha az ukránok már nem lesznek aktuálisak? logikus lenne, hogy a pestiek legyenek azok. Talán csak azért nem, mert azt mégiscsak nehéz mondani, hogy "a budapestiek, kivéve a Rózsadombot")
Marika egyébként melegszivü, cuki nö (43 éves, többszörös nagymama). Vele és három másik hasonló növel - az SzSzB tagok - töltöttem a hosszú napot. Összebarátkoztunk és megkedveltük egymást. Egyértelmű volt, hogy ők a falu értelmi közepe és a közösség fő szervezői és ezt jól is csinálják. Marika mesélte, hogy boldog, mert intézett valami tanfolyamot, amit ha elvégez, akkor lehet pénztáros a Kópuszban, és nem kell már árut feltöltenie. Rajta és a szintén SzSzB tag Szilvi kikupálódott gyerekein kívül alighanem mindenki funkcionális analfabéta a faluban.
Politizáltunk is böven, mikor nem volt bent szavazó. Az ellenzékről persze ők is annyit tudtak, hogy golyófogónak vinnék a cigányokat, érdekes újdonságként értesültek róla, hogy pl duplájára emelnék a családi pótlékot. ("Tudja, az olyan, mintha havonta kapna 3 Erzsébetutalványt!"). Az egész szavazósdit úgy élték meg, mint valami kihivást, amit közös erővel le kell küzdeni, hogy megmutassák, hogy ők is képesek erre. Hogy eljönnek az emberek (nagyon büszkék voltak rá, hogy sokkal többen voltak, mint négy éve), hogy sikerül az adminisztráció, és a jegyző utána nem cseszi le őket. Az hogy alternativák közül kéne választani egyáltalán nem merül fel. Van Magyarország, meg a többi mit tudjuk mi kik.
Meg kell még emlékezzek Sylviről, aki névjegyzéket kezelte. Mind a 145 választót azonnal felismerte és nevén szólította, ami azért is figyelemre méltó teljesítmény, mert pl Orsós Ferencből 7 volt. Konyhán főz, közmunkán 80 ezerért ("azt is emelték! 65 volt") és örülne, ha gyakrabban lenne választás, mert az a 20-as az egy nap melóért jól jön.
Eredmény:
138 fidesz, 3 ellenzék, 4 érvénytelen.
Sikerült a népszavazásra jelentös mennyiségü (kb a harmaba) érvénytelen szavazatot elérnem, mivel az elsö lefagyások után Marikáékkal egyetértésben hangsúlyoztuk szavazóknak, hogy azt nem kötelező kitölteni. Illetve volt jópár igen, illetve igen nem összevissza. Annak sikerült kitölteni, aki vizuálisan megjegyezte a tv-ből, hogy a 8 karikából a jobboldali négybe kell x-et tenni.
Az egésznek a zseniális perverzitása ráadásul, hogy olyan politikára szavaztak le lelkesen, ami alapvetően ellenük dolgozik (magas fogyasztási adók, alacsony családipótlék, stb), és közben ott ülök én, akinek ez a politika elvileg kedvez (jövedelemhez kötött családtámogatás, alacsony társasági adó) és próbál ellene dolgozni.
39. Szavazatszámlálók beszámolói
40. Gyorgy Palos
A múlt heti eső eredményeként kizöldült a környezet, álmos nyugalom lengi be a régiót. Állítólag melegszenek hamarosan a nappalok, visszatér a tavasz. Ideje már lecserélni a téli gumikat.
41. Szavazatszámlálók beszámolói
42. Szavazatszámlálók beszámolói
Egy ezer fős közép-dunántúli településen voltam. Nem voltak ismerősök, rokonok. Semmi kötődés a faluhoz. Ezt dobta a gép. Tipikus: függetlenként induló, fideszes polgármester. Új ...
Egy ezer fős közép-dunántúli településen voltam. Nem voltak ismerősök, rokonok. Semmi kötődés a faluhoz. Ezt dobta a gép. Tipikus: függetlenként induló, fideszes polgármester. Új óvodaavatás a képviselőjelölt által 4 nappal szavazás előtt.
Én csalást nem tapasztaltam. Lehet én nem voltam elég élelmes. Nem voltak buszoztatott szavazók. Ahogy láttam, reggel a vadászok / állattartásból élők jöttek. Aztán a miséről és istentiszteletről jövők. Aztán mindenki családostul (attól függően kinek mikor ebéd). Végül az ingázó melósok útban hazafelé. Nem voltak ajtóban álló megmondóemberek. De azért a fideszes delegált számlálóval szinte mindenki lekezelt. Nem volt zsákkrumpli. De azért volt poénkodás róla, hogy akkor a kocsmában kérheti mindenki az ingyen felest, aki a jó helyre húz.
Ami volt, hogy a jegyző telefonált délután (milyen jogon?), hogy ne kérdezzük meg, hogy valaki a népszavazáson is akar-e voksolni, mert panaszkodtak nála emiatt (kicsoda?), hanem mindenkinek adjuk oda a lapot. Hiába mondtam, hogy nincs ilyen szabály. (Hiába gondoltam, hogy központi utasítás, hogy meglegyen az érvényesség, ezért kell leszavaztatni mindenkit arra is.) Nem keménykedtem azután, hogy a jegyzőkönyvvezető addigra már többször felcsattant, hogy "Ki az, aki nem jön népszavazni? Hát nincsenek ezeknek gyerekeik?" Fun fact: a teremben én voltam az egyetlen, akinek nem volt.
Ami volt, az egy előző választáshoz képest jóval magasabb részvétel. Az eredmény az országosat tükrözte: 60% Fidesz, 25% ellenzék, 5% Mi Hazánk. Végignéztem majdnem az összes szavazót. Voltam mozgóurnázni. De ezt az eredményt nem mertem volna a látottak alapján megtippelni. Nem lepődtem meg, amikor az egyik mozgóurnás szavazó, aki kérte, hogy hallgassunk meg egy imát mielőtt szavaz, nem a Kétfarkú Kutyapártra szavaz. Azon sem lepődtem meg, amikor egy másik mozgóurnás szavazónál a kislánya rákdiagnósiától megtört anyuka könnyei között küzdve a bizottsági tagokkal töltette ki a szavazólapot. Gondolom a motoros betyár is nem a Gattyánra szavazott.
A szavazók között egyenlő arányban voltak a bambuló huszas lányok, a koszos-szakadt ruhás harmincas férfiak, a kövér negyvenes anyukák, a szolídan öltözött ötvenes házaspárok és a több bottal közlekedő hetvenes (nyolcvanas?) nénik és bácsik.
Magam számoltam át az összes fideszes listás szavaztot és nem hittem a szememnek, hogy mennyi van.
Ami volt az egy paranoia, hogy valami óriás összeesküvés áldozata vagyok. Voltak emberek, akik többször jöttek vissza szavazni, csak átöltöztek, a névjegyzéket meg csak úgy aláírták valahol.
Ami szintén volt az a demokrácia életképességével kapcsolatos szkepszis. Olyan emberek szavaztak le, akikre egy ceruzát nem bíznék rá. Nem a vak bácsira gondolok, akivel a lánya felvetette a szavazólapot. Még csak nem is a nénire, aki természetesen nem értette a népszavazási kérdéseket, ezért a fideszes delegáltnak kellett azokat elmagyarázni. Arra gondolok, hogy az emberek többsége annyi szellemi képességgel nem rendelkezett, hogy tudja mi a népszavazás. A leggyakrabban elhangzó kérdés az volt, hogy lehet olyat, hogy a népszavazáson nem kell voksolni.
Sokan voltak, akik a világukat nem tudták, két értelmes szót beszélni nem tudtak, alapvető instrukciókat és kérdéseket nem értettek, de eljöttek ikszelni.
Ehhez képest az alacsony aránya (1,6%) az érvénytelen szavazatoknak bámulatos. Büszke vagyok rá, hogy megmentettem érvénytelennek tűnő Fidesz szavazatot és kukáztam mások által nem kiszúrt, érvénytelen ellenzéki szavazatot. Ettől függetlenül aggasztó, hogy olyanoknak van szavazati joga, aki a szavazólapon aláhúzta a választott párt / jelölt nevét.
Volt 99 (!) és 90 éves néni is szavazni. Utóbbinál majd megszakadt a szíven. A tipikus iszonyúan magányos néni, aki mindenkivel próbál beszélgetni, de legnagyobb szerencsétlenségére a legforgalmasabb időpontban jött, ezért ki kellett udvariasan tessékelni a teremből. Gondolom ő is a Fideszre szavazott.
43. Szavazatszámlálók beszámolói
Mikor segíteni kellett egyes idős embereknek a szavazásban mindig direkt engem hívtak egy ...
Mikor segíteni kellett egyes idős embereknek a szavazásban mindig direkt engem hívtak egy választott tag mellé, hogy ketten segítsünk szavazni. Egy probléma merült fel: a jegyzőkönyvvezető elmondása szerint a helyi választási iroda vezetője (a.k.a. jegyző) utasítására csak jegyzőkönyvvezető kezelje a névjegyzéket (ugye ez jogellenes, mert csak SZSZB tag kezelheti). Szóvá tettem és kis vita után írásban rögzítettük ezt a tényállást, ezután hagytam, hadd kezelje, de folyton figyeltem, hogy kezeli és kivel kommunikál (nem történt visszaélés).
Számlálás rendben telt, mindig kifejezetten figyeltek rá, hogy legalább az egyik (újra)számlálásnál én is számoljam a fideszes jelöltre/listára érkezett voksokat.
A számlálás közben szakadatlanul csörgött a választott és fideszes delegált tagok telefonja, mint utóbb kiderült, a helyi fideszes önkormányzati képviselő kereste őket, előzetes adatokat próbált szerezni, de hősiesen ellenálltak, a jegyzőkönyvvezetővel egyetemben próbálták lerázni, mondva, hogy ez egyrészt szabálytalan, másrészt őket is nagyon zavarja; telefonon kívül elküldték „a picsába”.
Mint már előttem sokan leírták, nem a szavazókörben történik a csalás. Az SZSZB tagok, jöjjenek bárhonnan, jóravaló, korrekt, értelmes emberek. Számolás közben elfelejtették, ki delegálta, ki hívogatja őket. A szavazatok megítélésénél (pl. iksz helyett pipa) nem figyelték kire érkezett (pipa egyedül a fideszre érkezett, de több is; nem vettük figyelembe).
A csalás előbb kezdődik (Hadházy elmondta: TV, rádió). A választók többsége idős (igen, a társadalom többsége is), jól láthatóan szegény; fizikailag, szellemileg és morálisan megrokkant, önhibáján kívül szerencsétlen ember. Tényleg ugyanazt tapasztaltam itt is, mint vidéken elmondottak alapján leszűrhető. Egyszerű emberek: „nem szeretnék ha háború lenne”, „nem értik hogy az igazgató miért engedi be a buzeránsokat az iskola épületébe”, „vannak unokái, muszáj szavaznia a fideszre”.
Nem voltak elvárásaim, de csalódtam. Igaz, tényleg a társadalom többsége fideszes. Majd elmúlik.
44. Szavazatszámlálók beszámolói
Látszott a fejükön, hogy nem nagyon értik a kérdéseket, csak azt tudták, hogy a nemet kell ...
Látszott a fejükön, hogy nem nagyon értik a kérdéseket, csak azt tudták, hogy a nemet kell húzni. Azt mondta a néni, hogy felhívta őt az orbán, a telefonon...
Bejött a lelkésznő meg a családja, úgy néztek ránk kettőnkre gyütmentekre mint a szarra és nem voltak egyedül.
A legdurvább az volt, amikor egy háznál a lánya meg az unokája egy magáról nem tudó, nagyon idős nénit is leszavaztatott. A néni már csak vegetált, de sikeresen szavazott. Húzták-vonták előttem, bizonygatták, hogy tud írni... Kimentem a szobából és szégyeltem magamat.
Az az érzésem, hogy vidéken a falvakban simán igent húznak bármire, a buziverésre, a kivégzésekre, a koncentrációs táborokra, a rakparton való felsorakoztatásra, ha azt mondják nekik...
45. Mádról jöttem - Koskovics Éva írásai
Április 3. Hajnal ötre lenn vagyunk az iskolában. Jöttünk szavazatszámlálónak.
A régi csapat már rutinos, az új tagok hamar felveszik a fonalat (komoly képzéseken vagyunk túl), nagy összhangban megy a munka: számolunk, rendezkedünk, készülődünk.
...
Április 3. Hajnal ötre lenn vagyunk az iskolában. Jöttünk szavazatszámlálónak.
A régi csapat már rutinos, az új tagok hamar felveszik a fonalat (komoly képzéseken vagyunk túl), nagy összhangban megy a munka: számolunk, rendezkedünk, készülődünk.
Hatkor nyitás. Várjuk az első szavazót. Nem jön. Igaz, esik a hó, rettentő hideg van, valahogy meg is értjük. Aztán befut az ’áldozat’. Neki sok dolga van, hisz ő igazolja, hogy rendben indul a folyamat: urnák lezárása, jegyzőkönyv, minden a helyén. Kicsit soknak tűnhet, talán a régiek nem is örülnek annyira, hogy most ennek a nagy mozgósításnak köszönhetően itt is ilyen nagyszámú a bizottság (heten vagyunk, plusz a jegyzőkönyvvezető). De a hangulat jó, együttműködő. Én speciális helyzetben vagyok, hisz elvileg a kutyapárt delegáltja lettem, nem helyi lakos vagyok, de Mádról jöttem, ezért sokakat ismerek. Korábban nem is gondoltam, milyen jó kis memóriagyakorlat lesz ez a nap: összetalálkozni régi ismerősökkel, összekötni neveket arcokkal, felidézni rokoni szálakat, rácsodálkozni emberekre, mondatokra, információkra. Mert a nap során van, amikor sűrű a forgalom, van, amikor csendesebben vagyunk, van, amikor még arra is van alkalom, hogy egy ismerőst, miután végzett, kikísérjek és váltsak vele néhány szót.
Kezdenek jönni aztán az emberek. Közben szólnak, van már kávé, később jön szendvics is.
A munkamegosztást reggel megbeszéltük, később flottul mennek a cserék, figyelünk egymásra, arra, hogy ha valaki segítséget kér, ketten legyünk ott. Már reggel tisztázzuk, hogy a népszavazáshoz kapcsolódóan bármilyen kérdésre csak úgy adunk választ, hogy felolvassuk a szavazólapon lévő szöveget. Semmi egyéb.
Amikor épp nincsenek szavazók, kisurranok a folyosóra, nézegetem a tablókat, körbejárom kicsit a rég iskolámat. Felismerem az utolsó tantermünket. Épp mellette van a tablónk. Nyilván véletlen, de örülök neki. Szinte látom magam előtt az osztályt. Felidéződik, milyen jó volt kirohanni a szünetben az udvarra. Akkor még nem volt ilyen csúszós a folyosó. Nem emlékszem, de valami betonszerű aljzat rémlik. Elképzelem a mai gyerkőcöket, milyen jókat csúszkálhatnak a folyosón. Sajnos a választópolgárok közül többen meg is csúsznak rajta a nap során, még egy szerencsétlen esés is történik. Veszélyes dolog ez a demokrácia! Mindenhol ilyen csúszós terep lenne?
Az iskola nagyon rendben van, két osztálytermet nézhetek végig részletesen, azt, ahol a szavazás zajlik, és azt, ahol a kis büfét rendezték be nekünk. Itt kapunk aztán egy tárlatvezetést is később, amikor épp kávézunk az egyik társammal, és megáll egy kisfiú az ajtóban, majd közli velünk, ez bizony az ő másodikos osztályterme. Aztán felhívja a figyelmünket több dologra is, bemutatja a terem legfontosabb részeit, különösen, amelyekhez neki is személyesen köze van, mint az alkotások az ablakban.
Szépen jönnek az emberek, pedig kinn még mindig nagyon rossz az idő. Mondják a többiek, majd a templom előtt és után lesz nagyobb forgalom. Igen, tényleg megfigyelhető. Aztán egy csendesebb időszakban, amikor épp nincs senki, már kiolvastuk az összes táblát a falon (angol és német alapszavak, nyelvtan, versek, képletek), felhívja a figyelmemet az egyik delegált kolléga, milyen érdekes is az a térkép, ami a falon van. Mondja, vajon miért ez a V4-es térkép van fenn egy osztályterem falán, miért nem Európa, vagy Magyarország térképe? Bizony, ezen én is elgondolkodom. Főleg, hogy mostanában bizony ez a V4 mintha inogni látszana. De aztán nincs időnk ilyesmin agyalni, a feladatokra kell koncentrálni.
Kapunk ebédet, legalább sétálunk, levegőzünk is kicsit. Három turnusban megyünk át a Sichermann házba. Elmesélhetem legalább Zolinak Franciska történetét, hogy találták meg a felújításkor a naplóit, levelezését, aztán később magát a sokáig elveszettnek tűnt családot is. Mád házai rengeteg titkos és kevésbé titkos történetet rejtenek a falaik között. Mindig van egy olyan érzésem, hogy ha a falak beszélni tudnának, mi pedig meghallgatnánk őket, egészen másképp látnánk a világot. Sok dolog kapna más megvilágítást…
Napközben aztán, ahogy jönnek egymás után az ismerősök, rengeteg élményt kapok. Sokan örülnek nekem, hogy ott látnak. Persze legtöbbször nem tudhatom, hogy ez a régi mádi ismerősnek szólnak, annak, hogy én vagyok a szüleim gyereke, vagy annak, hogy eljöttem ide elvégezni ezt a feladatot, vagy esetleg annak, hogy írom ezeket a mádi történeteket. Bár ez utóbbit többen is külön kihangsúlyozzák, és ettől én nagyon boldog vagyok!
Kicsit tartottam ettől a naptól, hogy hosszú és fárasztó lesz. Mondták ugyan, hogy előtte jól aludjuk ki magunkat, de ki ne tudná, hogy ilyenkor hogy megy ez?! Minél jobban akarsz jól aludni, annál kevésbé megy… De mégsem vagyok fáradt, mert mindig történik valami érdekes, mindig van feladat, ami nem hagyja, hogy elkókadjak. Bizottsági társaim helyesek, szurkolnak, hogy jó magas legyen a részvételi arány. Igazán büszkék lehetnek magukra a mádiak, ebben a kettes választási körzetben majdnem 72 %-os a részvétel. A másikban kicsivel 72 felett. Megjegyzem, itt, a mi körzetünkben jobb eredményt ér el az ellenzéki összefogás, és Jézsó Gábor, mint a választókerületben együttesen. És – amire leginkább büszke vagyok – a mádi kettes választókerület bizony nem juttatta volna be a Mi Hazánkat a parlamentbe. A ’felvég’. Persze csak éppen, hogy… Sajnos a másik körzet eredményével összesítve hasonló az eredmény az országoshoz. Számomra ez nagyon szomorú eredmény. Ez van. De ekkor még ezt nem tudom.
Délután már lanyhul az érdeklődés, de állítják, lesz még zárás előtt egy hullám. Megnézhetem a vitrineket is, a helytörténeti emlékekkel. Jönnek aztán még tényleg néhányan, ha nem is nevezhető hullámnak. Aztán szólnak, hoztak vacsorát. Bizonytalanok vagyunk, éhesek vagyunk-e. Egyik társunk figyelmeztet, lehet, hogy nagyon hosszú lesz az este, nem árt egy kis energiát magunkhoz venni. Ez hat.
Aztán lassan eljön a 7 óra. Most indul a nagy munka! Mindenki csinálja a dolgát, mintha mindig együtt dolgoztunk volna. Jó a csapat! Persze voltak alapok is, de a napközbeni beszélgetések is jól összekovácsolták. Volt, aki többet beszélt, volt, aki egészen keveset mutatott meg magából. De ilyen ez, ilyenek vagyunk mi emberek. Sokfélék. És ez így van rendben. Erről jut eszembe, hogy a népszavazási kérdőívekből jött át leginkább a sokféleség. Helyenként egészen kreatív, helyenként a kényesebb ízlésvilágot átlépő üzenetekkel találkozunk a lapokon. De sokan megtanulták a leckét, fegyelmezetten teljesítették a "minden kérdésre NEM”, vagy a „mindenhova X” javaslatot. Attól függően, ki melyik oldallal szimpatizál úgy egyébként. Voltak persze csupa igenesek, akik vagy eltévesztették a dolgot, vagy így kívántak hangot adni totális felháborodásuknak, az abszurditásnak, amit ezek a kérdések sokak szerint, szerintem is sugalltak. Szerencsére az érvénytelenség győzött, de ez már az én magánvéleményem.
Haladunk a számolással, vannak időnként nehezebb szakaszok, de előbb-utóbb kijön a matek, megoldódik a probléma. Amikor azt hisszük, már minden rendben, a jegyzőkönyvvezetőnkről kiderül, éberebb a tudatállapota, mint a miénk együttvéve. Ilyen az igazi csapatmunka! Mindig van valaki, aki viszi előre.
A célegyenesben, amikor már az adminisztráció zajlik, veszem a bátorságot, belenézek az eredményekbe. Itt már egyébként is megengedett a telefon használata, ami napközben tilos volt a teremben, és mind be is tartottuk természetesen. Lassan kezd kikerekedni a szemeim előtt az eredmény. Nehezen hiszem el. Vagy mégsem? Elméletben semmit nem zártam ki, hisz már rutinos szavazó, rutinos vesztes vagyok, megéltem már egy s mást az elmúlt évtizedekben. Aztán, amikor meglátom, hogy a saját otthonom, Nagykovácsi körzetében (Pest2-ben) úgy fest, Szél Bernadett sem nyeri meg a körzetét, akkor kész, összeomlok. Mármint magamban. Mert kifelé tartom magam. Úgy érzem, ha valaki, akkor ő megérdemelné, hogy nyerjen. Számos érvem van rá, az egyik leghitelesebb, legbecsületesebb politikusról van szó. Persze tudom én, hogy nem ilyesmi dönt ezen a választáson, tudom, hogy különböznek az erőviszonyok és a verseny korrektsége messze nem érvényesül, de így is nagyon fáj. És akkor, amikor itt tartok magamban, az elnök asszonyunk azt a kedves gesztust teszi felénk, hogy mindenki tartson meg egy tollat, emlékül, hogy itt voltunk, és részt vettünk ebben a nemes munkában. Amikor ezt meghallom, elveszítem a 18 órája fegyelmezett és asszertív formámat, és mielőtt kapcsolnék, már ki is mondom, hogy „köszönöm, én inkább nem kérek tollat. Nem szeretném, hogy emlékeztessen erre a fájó eredményre” (amiben immár biztos vagyok).
Mondhatná bárki, veszíteni tudni kell. Szerintem tudok is veszíteni, sokszor veszítettem is. De nagyon nem mindegy, milyenek a feltételek, mennyire korrektek a viszonyok. Ugyanakkor sokszor láttam, hogy egy-egy nehéz helyzet később sokkal több pozitív eredményt hoz, mint egy könnyű győzelem, egy ölünkbe kapott ajándék. Azért - a kicsúszott mondat után - próbálom elsimítani a dolgot, nehogy bárki magára vegye a kijelentésemet. Kár lenne haraggal, rossz érzésekkel elválni. Senki nem érdemel ilyet a mai társaságból.
Sétálunk hazafelé az új főutcán. Mádon levitték a felső vezetékeket a föld alá, csodás útburkolatot kap a falu belseje, lesz ám álmélkodás azok részéről, akik majd jönnek a nyáron. Nincs még kész, de már jól látszik, milyen lesz. A régi fákat sajnálom, de ennek oka biztos az én betegesen civil és természetvédő (így együtt különösen durva) beidegződésem lehet. Szép a falu, rengeteg pénzt költöttek rá az elmúlt időszakban. Jött az EU-ból. Ez most egy záróakkord lehet.
De ahogy a választópolgárok nagy részét elnéztem ma, ez mégiscsak egy más világ ahhoz képest, ahol a mostani életem zajlik. Nagykovácsihoz képest. Az ottani jólét, Budapest közelsége egészen más viszonyokat eredményez.
Már megint azt látom, hogy a főváros olyan, mintha az egy másik ország lenne. Nem véletlen, hogy egészen mások az ottani eredmények. Mindig ez a Budapest-vidék különbség. Sokszor érzem, hogy nem érti meg egymást a két világ. Nekem van közöm mindkettőhöz, talán ezért is van erre kihegyezve az antennám. Nem jó ez így. Egymás nélkül azért lássuk be, nem megy ez. Szerintem eléggé látványos, hogy nem jó ez így. Mégsem tudunk rajta változtatni.
Még átbotorkálunk az önkormányzat épületébe, átvisszük a dobozokat, kérünk jegyzőkönyv másolatot. A másik választási körről nincs hír, csak annyi, hogy ők még számolnak. Robi tehát még később jön majd haza. Zolival hazamegyünk, ülünk a konyhában, kiderül, hozott magával valami spéci rumot, előveszi. Jólesik. Most szakad rám a fáradtság. Szerencsére aztán befut Robi is. Meséli, elakadtak a számolással, de aztán ők is megoldották. Ott több volt a szavazó, többet kellett számolniuk. Azt meséli, nagyon jókat beszélgettek napközben, jó élmény volt. De természetesen ő is nagyon szomorú az eredmények miatt. Beszélgetünk. Pedig hamar elfogy a rum. Kell még kis idő, míg rá tudjuk szánni magunkat, hogy végre menjünk aludni.
Érdekes nap volt. Jó nap volt, még akkor is, ha mi jobb eredményre számítottunk. Jobb eredmény? Fene tudja, mennyire lehetett volna jobb.
Megint kétharmados fidesz többség. Vajon most mit kezdenek vele? Egy háborúval a szomszédban. Megromlott nyugat-európai kapcsolatokkal.
Annyira jó lenne bízni abban, hogy végre megértik, nem jó az, ha elengedik az oktatást! Annyira jó lenne remélni, nem vágják agyon az önkormányzatiságot! Olyan boldog lennék, ha elindulna valami észlelhető közeledés a végeken, ha nem szakadna így ketté az ország, ha nem nőnének tovább a különbségek a gazdagok és szegények, a pártok és a civilek, a jobbosok és balosok, és még sorolhatnám az oldalakat… között! Valahol elképesztő az, hogy a leggazdagabbak kihasználják a legszegényebbeket, épp ők segítik őket hatalomra, az ő hiszékenységük, tudatlanságuk, félelmük segít fenntartani ezt a rendszert. Igaz, miért is kellene akkor jobb oktatás? Jó ez így, épp elég...
Itt van ez a szép főutca. Mégiscsak az lenne a normális, ha a mádiak is élveznék, ha örömmel mehetnének végig rajta, ha büszkék lehetnének rá, ha nem kellene reménykedni, hátha lesz a gyereknek munkahelye itt valahol a környéken, és nem megy el ő is Budapestre, vagy külföldre, mint oly sokan!
Az a baj, hogy el lehet menni, de a lelkünk kötődik. El lehet menni, de akkor ki marad?
Én már csak maradok így, ebben a köztes állapotban. Lesz, ami lesz.
46. Szavazatszámlálók beszámolói
És hát igen a szavazók. döntő többségük idős, rossz egészségi állapotban levő, láthatóan anyagi deprimáltságban élő ember. Ezen mondjuk nem lepődtünk meg különösebben. Fiatal elenyészően kevés. Nagy részük láthatóan nem volt tisztában a szavazás menetével, amelyet tovább bonyolított az, hogy az országgyűlési képviselő választást és a népszavazást egyszerre tartották. Többségüknek nehezére esett válaszolni arra a kérdésünkre, hogy óhajtanak-e szavazni mindkét választáson. Volt, aki csak a népszavazási lapot kérte, aztán a szavazófülkébe menet feltűnt neki, hogy a többieknek több van és visszajött, volt, aki pedig bemondta hangosan, hogy: " nem ő csak egyre, a Fideszre". Ez roppant kellemetlen volt. A mozgóurnát kérők döntő többsége nem csak fizikai korlátokkal kűzdött, hanem komoly szellemiekkel is, arról nem is beszélve, hogy nem hallottak-láttak jól. Szinte minden esetben fel kellett olvasnunk a kérdéseket vagy épp elmagyarázni, hogy mi mit jelent a szavazólapon. A népszavazási kérdéseken a többség elvérzett. Látszódott, hogy majdnem mindenki reflexből, elolvasás nélkül húzza be az x-et. Volt fogyatékkal élő fiatal, aki állítólag szellemileg ép - hát nem tudom - és írástudatlan és demens néni is.
Egy érdekes történet: az egyik mozóurnát kérő néni asztalán ott volt a Nyomtass te is egy pédánya, egy MZP-s kampányújság, a helyi fideszes egyéni képviselőjelölt kampányanyaga és még a helyi lap is. Csodálkoztam is, hogy, nahát, milyen felkészült a néni. Elé tettem az egyéni képviselők szavazólapját. Azt mondja: ő arra az aranyos kislányra szeretne szavazni. Nem volt női név a szavazólapon. Kimentem megnézni az asztalán kire gondolhat. Egyedül a fideszes anyagon volt a háttérben egy női arc.
Az eredmény senkit sem lep meg: toronymagas fidesz győzelem.
Nehéz nekünk felfogni ennek a visszasságát, hogy ezek az emberek ülnek a nyomorban, betegek, kilátástalan az életük és mégis erősebb bennük a félelem, mint hogy bármi módon protestáljanak a regnáló hatalom ellen, aminek pedig a kárvallottjai. Jelenleg színte megoldhatatlan feladatnak látom azt, hogy miképpen lehetne áttörni azt a megvezetettséget, ami miatt gondolkodás nélkül a Fideszre x-elnek. Azzal, hogy a választások előtt bedobták a békenarratívát - a fideszes delgálttól elhangzó fő érv, miért szavaz a fideszre: mert nem akarom a gyerekemet Ukrajnába küldeni golyófogónak - azzal beadták a mélyütés. Putyinnak anélkül sikerült beavatkoznia a magyar választások kimenetelébe, hogy ennek érdekében direkt módon tett volna.
47. Szavazatszámlálók beszámolói
Én is hasonlót éltem át, mint itt sokan. Budapesten élek, egy kis faluban számoltam az ország déli részén. A falu 3000 fős, borzasztóan szegény, minden második ház összedőlt. A Fidesz nyert 70%-kal, a szavazók kb. 60%-a jött el.
...
Én is hasonlót éltem át, mint itt sokan. Budapesten élek, egy kis faluban számoltam az ország déli részén. A falu 3000 fős, borzasztóan szegény, minden második ház összedőlt. A Fidesz nyert 70%-kal, a szavazók kb. 60%-a jött el.
A szavazókör, ahol számoltam amennyire meg tudom ítélni profin végezte a dolgát. Volt egy másik ellenzéki delegált is, jól tudtunk együtt dolgozni, és konszenzus volt köztünk, hogy semmilyen visszásságot nem tapasztaltunk. Már napközben is lehetett érezni, hogy a Fidesznek lendülete van. Főleg onnan, hogy sokan helyben hangosan beszélték meg, hogy kire szavaznak, vagy távozáskor mondogatták, hogy éljen a Fidesz, „csakafidesz”.
Ahogy beszélgettem a szavazatszámláló társaimmal, akik közt több ellenzéki szavazó is volt, az rajzolódott ki előttem, hogy a világon semmilyen ellenzéki kampány nem volt helyben, az 1-2 kötelező plakátot leszámítva. Az ellenzék ajánlata a következő volt: „a Fidesz rossz, engem nem ismersz, de azért szavazz rám”. Egy olyan helyen, ahol sok olyan ember van, akinek nem, hogy nem Európa a viszonyítási pont, vagy Budapest, vagy az ország, de a saját falujában is valójában csak pár utca az egész életének színtere. Ezek a szavazók nem buták, nem agymosottak. Valójában ők a racionális szavazók. Ha a Fideszre szavaznak, akkor ismerik a helyi embert, és minimális, közel nem annyit, mint ami helyes lennek vagy méltányos, vagy igazságos, de minimális juttatásra számíthatnak tőle.
Baloldali értékrenddel birok, de nincs pártom. A Párbeszéd, például szisztematikusan nekem tetsző üzeneteket fogalmaz meg, de a pártszervezet egy vicc. A Momentum szervezete szimpatikus, hatékony és tanulni képes, de nem értek egyet az értékrendjükkel. Mivel az ellenzék félt, hogy nem lesznek tiszták a választások, így jelentkeztem szavazatszámlálónak, hogy legalább ennyit én is megtegyek. Emellett, mivel az ellenzéki ajánlat az volt, hogy szavazzunk az előválasztáson nyerő jelöltre, nekem egyéniben a Jobbikra „kellett” szavaznom. Szilágyi György, volt MIÉP alapító, erős Jobbik tag. Minden, de minden, amit képvisel gyökeresen ellentétes azzal, amit én jónak hiszek. Ennek ellenére rászavaztam, úgy hogy tényleg szégyellem magam minden kisebbséghez tartozó honfitársam előtt emiatt. És örülök, hogy végül nem nyert. Márky-Zay Péter vezette az ellenzéket, aki nem csak nem képvisel baloldali értékrendet, de nyíltan buzizott, lehülyézte a vidékieket, és néha jobban emlékeztetett egy elszabadult ágyúgolyóra, semmint politikai vezetőre. Ennek ellenére az általa vezetett listára szavaztam. Végül, úgy gondolom, hogy a Fidesz egy olyan országot és rendszert épít, ami engem megijeszt, ami nem képvisel sem humánumot, sem szolidaritást. Ennek ellenére, amikor láttam, hogy az ellenzék – kivéve Donáth Annát és Karácsony Gergelyt – nem áll Márky-Zay Péter háta mögött, a vereség bejelentésénél, azt hiszem leginkább örültem, hogy nem nyertek. Ez volt az egyetlen pont, amikor dühöt éreztem, de azt nagyon.
Az ellenzék mögött gyakorlatilag nincs politikai munka. Az nem csak a kampányban kell, hogy legyen. Az, hogy vidéken nincs sajtó tudjuk 12 éve, hogy helyben jelen kell lenni tudjuk 12 éve, hogy torz a választási rendszer, tudjuk 12 éve. Az, hogy erre még most is rácsodálkoznak, hát nem is tudom, hogy nevetséges-e, szomorú vagy buta. Úgy gondolom tény, hogy az ellenzék nem ismeri az országot, és így irányítani sem lenne képes azt. És nem tudom, hogy van-e értelme egyáltalán abban reménykedni, hogy 4 év múlva tudni fogják.
48. Szavazatszámlálók beszámolói
Pici, pár száz fős településen számoltam, ahol alig több mint 300 választópolgár volt. Ebből 187-en szavaztak végül. A Fidesz 2/3-ad környékén kapott szavazatokat, az ellenzéki összefogás a voksok harmadát gyűjtötte be, néhányan választották a Kutyapárt, a Mi Hazánk, ...
Pici, pár száz fős településen számoltam, ahol alig több mint 300 választópolgár volt. Ebből 187-en szavaztak végül. A Fidesz 2/3-ad környékén kapott szavazatokat, az ellenzéki összefogás a voksok harmadát gyűjtötte be, néhányan választották a Kutyapárt, a Mi Hazánk, vagy a Memo jelöltjeit. Ez az arány annyiban különös, hogy az ellenzéki összefogás jelöltje egyben jó ideje a falu polgármestere is, többen jegyezték meg szavazás közben, hogy azért választják, mert falubeli.
A tapasztalataim hasonlóak a többiekéhez:
- a lakosság nagy része az idősebb korosztályhoz tartozik, bár volt jó pár első szavazó, a fiatalok nagy része elköltözik vagy a legközelebbi megyeszékhelyre, vagy Budapestre. Sokan jóval idősebbnek néznek ki a koruknál, az egészségi állapotuk nem jó. A legtöbben nem a faluban dolgoznak, ahol van egy kis gazdaság és egy bolt. Van egy tanoda is, ahová iskola után járhatnak a gyerekek, de a bizottsági tagok nem sokra tartották: így is 14 évesen szülnek…
- az utak nagyon rossz állapotban vannak az egész környéken, a buszok ritkán közlekednek, autó nélkül elég nehéz boldogulni. Iskola a faluban nincs, két faluval arrébb járhatnak a gyerekek általános iskolába. Onnan kisbuszokkal viszik haza a gyerekeket, vagy a tanítók felteszik őket a menetrendszerinti járatokra.
- mozgóurnázás: volt olyan is, aki aktív, meg tudta művelni a kertjét, de egyedül él, ezért megy mindig a tévé, akadt azonban olyan választó is, aki súlyos betegséggel küzd, ezért az aláírás is nehézséget okozott (a tévé épp nagy hangerővel harsogta, hogy Magyarország előre megy, nem hátra). Volt, aki azt kérte, hogy húzzuk be mi a szavazatát, mert ő azt hitte, hogy a mozgóurna azt jelenti, hogy a szociális gondozó elintézi helyette a szavazást, ő úgy is tudja, mire kell ikszelni. Az országos listánál jellemzően biztosak voltak abban, hogy a Fidesz folytassa, a népszavazási kérdéseknél sokan a kérdéseket sem értették – ez jellemző volt azoknál is, akik megjelentek a szavazókörben. Néhányan úgy tudták, hogy a népszavazás arra vonatkozik, hogy ne vigyék el a gyerekeket. A szavazókörben sokan szavaztak családi segítséggel.
- a szavazóbizottság tagjaival minden flottul ment, többen kritikusan is álltak a jelenlegi kormányhoz, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, barátságosan fogadott a jegyző és a szavazatszámláló bizottság tagjai is. Semmilyen csalás nem volt a szavazás napján, noha az egyik bizottsági tag – egyben a falu boltosa megjegyezte, hogy egész héten 20 ezresekkel fizettek, ez hó végén nem szokott megtörténni…
49. Szavazatszámlálók beszámolói
Ami megdöbbentő és sokkoló volt az viszont az, hogy a fideszesek és a többiek mennyire másik világban élnek, mi is másik világban élünk, most már világos, hogy kisebbségben ebben az országban. És alig lehet beszélni a másik oldallal, annyira mások az előfeltételezések, a nyelv, a félelmek... Sosem fogom elfelejteni az egyik kedves bizottsági tag arcán a zsigeri rettegést és értetlenséget amiatt, hogy egy olyan országban él, ahol emberek egy olyan fontos kérdésben, mint a gyermekeink védelme, érvénytelenül szavaznak. És még mozgalom is volt rá...! Hogy lehetne beszélni a másik oldallal? És közben egy kedves ember ő is, aki boldogan és biztonságban szeretne élni a szeretteivel, csak egészen máshogy képzeli el, mint én. Fojtogató és nyomasztó ez az érzés, hogy az ország többsége teljesen mást gondol a világról, mint az én kis buborékom, amit teljesen félreértenek és ellenségként tekintenek rá. Nekem ez sokkal félelmetesebb, mint az újabb kétharmad.
50. Szavazatszámlálók beszámolói
Csak a szomszéd budai választókörig jutottam, nem vállaltam távoli feladatot, nincs autóm.
Az első néhány olyan szavazópolgárt kellett megvárni csak,- akiről a vastag aranyláncos, fehér melegítős bizottsági tag megállapítsa, hogy „na ez baloldali” a többi meg reagált -, hogy ...
Csak a szomszéd budai választókörig jutottam, nem vállaltam távoli feladatot, nincs autóm.
Az első néhány olyan szavazópolgárt kellett megvárni csak,- akiről a vastag aranyláncos, fehér melegítős bizottsági tag megállapítsa, hogy „na ez baloldali” a többi meg reagált -, hogy rájöjjek, hol vagyok. Nem álltunk egy oldalon.
Egész nap mentek a megjegyzések, néha úgy, hogy voltak a függöny mögött.
A Bizottsági tagok,- főleg az aranyláncos - nehezen fogták fel hogy nem párt delegált kettőnket, hanem civil szervezet, végül elfogadta.
Nem történtek rendkívüli dolgok, többen jöttek a környék munkás/hajléktalanszállójáról, tartózkodási hellyel, átjelentkezve. Egy roma pár nőtagja nem szavazhatott, nem szerepelt a listán, de kérte, hadd kísérje be párját, mert az nem jól lát. Megengedtük neki. Elég hangosan konzultáltak arról, hogy hová kell az X-et húzni. Bizony, a Mi Hazánkra..
Jött az este, zártunk, lehetett már telefont használni. Érkeztek a hírek, kiderült, hogy a NER helyi jelöltje nem nyert, felmerült egy olyan probléma, hogy nem lehet ezután már hozzá menni ilyen-olyan segítségért. Ingatlanokról is szó volt. Egy idő után előkerült a fülhallgatóm, nem bíztam magamban, meg a diplomáciai késpességemben. Természetesen végeztem közben a dolgom.
Jött a hír, hogy, hogy Hadházy nyert, újságoltam civil bizottsági társamnak nagy boldogan, ő meg boci szemekkel néz rám és azt mondja „ nem tudom ki ő". Érdekes tapasztalat egy civil önkéntestől.
A főnök beszéde után hangos örvendezés kezdődött, én mertem jelezni a NER néhány bűnét, de, civil társam csendre intett, mondván ne rontsuk el a napot, ő itt ma jól érezte magát, vállalt egy feladatot és teljesítette.
Egy óra volt, mire lett minden papír, annak ellenére, hogy a rendszer nem igazolta vissza a népszavazás adatait. Jó volt kinn lenni az utcán. Nem kértem a felajánlott hazafuvart.
P.s.: a bontatlan "karton" másfél literes bubis ásványvizet az aranyláncos vitte haza.
51. Szavazatszámlálók beszámolói
Reggel fél hatkor találkoztunk, a szavazóbizottság jelentős részét a község matrónái alkották, 70+ fölött már sok szavazással a hátuk mögött. Anya-lánya páros is volt köztük (nekem úgy tűnt, ők a falu nem hivatalos vezetői). A helyiek többnyire ízes nyugati tájszólással ("a, mint alamér") beszéltek - az idősebbek erősebbel, a fiatalok alig hallhatóan. A falu méreteiből kifolyólag ez olyan szavazókör volt, ahol kb. a kocsiajtó csapódásából megmondták, ki érkezik szavazni, (majdnem) mindenkiről tudták az élettörténetét (kit készül kidobni az élettársa, kinek volt öngyilkossági kísérlete, stb).
A választók érkezése közti hosszú időszakok beszélgetésekkel teltek. Mit néznek a tévében (Exatlon, Mi kis falunk), mire alszanak el, hova megy az unoka tanulni, stb. Sajnálkoztak, hogy a templomban alig van ministránsfiú (bár a fiatalabb Fidesz-küldött megjegyezte, hogy erről talán az atyák is tehetnek), hogy a városi (katolikus) iskolában a lányok festik magukat (szintén megjegyezték, hogy azért nem minden tanár való abba az iskolába). Volt néhány "ezek a mai fiatalok - bezzeg a mi időnkben" megjegyzés, pár órával később meg sztorizás arról, hogy a fiúk focizás közben hogy rúgták ki a(z akkor még iskolás lány) kezéből a tejeskannát, cserébe ő meg bezárta őket az iskola padlásába (mert akkor még volt falu az iskolában).
Én befolyásolási kísérleteket nem láttam, egyszer láttam csak, hogy a polgármester bekísérte a nagymamáját a fülkébe, de gyorsan ki is jött. Mozgóurnázni én mentem az egyik fiatalabb helyivel (aki tudta, hova kell menni). Az első hely egyszerű volt, család fogadott, a szavazó képben volt. A második helyen bementünk a házba, csak a helyiek nem voltak sehol - kisebb kiabálásra jött be a kertből a néni. A harmadik helyen viszont egy teljesen demens nénit találtunk, szerintem azt sem tudta, hogy milyen év van... Ugyan az unoka hagyott instrukciókat, hogyan kell szavazni az ellenzéki jelöltre, de ez meghaladta a néni szellemi képességeit, csak azt ismételgette, hogy "mondják meg, mit csináljak", viszont ez volt az egyetlen, amit nem tehettünk meg...
Lassan eljött az este 7. Elég sokan jöttek el, közel 70%, de ekkora létszámnál nem tartott sokáig a számlálás. Ekkor ért az egyetlen igazi meglepetés: a bizottság tagjai, főleg az idősek, egyáltalán nem értették, mi ez a sok érvénytelen népszavazási válasz. Komolyan azt hitték, hogy a választók nem értették, mi a feladat, azért X-eltek mindenhova, még az egy szem "A család az család, a szeretet az szeretet" feliratot sem tudták értelmezni. Igazából fel sem merült bennük, hogy ezen a módon lehet tartózkodni. Az egész választást egy kiadott, megoldandó feladatnak gondolják (mint amikor a tanár házifeladatot ad), nem felelős választásnak.
Egyébként az eredményekből az látszott, hogy a Fidesz jelölt többet kapott, mint 2018-ban, az ellenzéki jelölt meg kevesebbet, mint múltkor az MSZP+Jobbik+LMP összesen. Megkockáztatom, hogy van olyan múltkori jobbikos szavazó, aki most fideszes lett.
52. Szavazatszámlálók beszámolói
A helyi tagok összeszokottan dolgoznak, kezdeti távolságtartás után befogadnak minket is, a két 20k-ás delegáltat. Hajnalban egyperces csenddel emlékezünk a covid-ban meghalt korábbi bizottsági tagra. Napközben egy választó vázában virágot hoz emlékére, tegyük ki látható helyre. Megegyeznek a tagok, másnap, a temetőbe viszik a virágot. Szép gesztus. És persze egész nap családias kis beszélgetések a választókkal. A hátuk mögött hallgatjuk a sok bennfentes infót. A vendéglőből melegen rántotthúsos szendvicsekkel érkezik egy nagy tál a bizottságban dolgozóknak. Instruálás, de annak lehetősége sem merül fel. Egy esetben sejtjük, hogy a mi jelenlétünk hatására.
70% feletti a részvétel (400+ fő szavaz), a falu mindössze két roma családját nem látom a választók között. Talán a másik választókörbe tartoznak. Az átjelentkezők 100 %-a megjelent. Sok az idős és a még idősebbek. Talán a legnagyobb élményem egy 1974-es születésű, látható testi problémával nem küzdő választó, akit hetvennek saccoltam. Már 50 felett rengeteg a rossz látó, remegő kezű, és a mozgásukban korlátozottak. A pár óra alatt, míg az aláíró ívekkel dolgoztam, vagy 10 ember kért meg, hogy tegyem a kezét a vonalra. Sokan, nagyon sokan nem tudják, hogy miért vannak itt. Van, aki csak a népszavazásnál ír alá, elvben csak azt a lapot kellene megkapnia, de aztán, kérdés után, aláír a választások alá is.
De jönnek fiatalok is. Ők több időt töltenek a fülkében. Többször hallom a tollak susogását, amint a népszavazási ívre rajzolnak. Később ezeken együtt derülünk.
A bizottságban nem politizálunk, főleg a falu életéről hallunk a csendesebb időszakokban anekdotákat, valamint a népszerű polgármesterről, akinek egyik erénye a sokoldalúsága (tűzoltó, polgárőr, tanár, 2-3 további funkciót nem is tudtam megjegyezni). A nap egyik fénypontja egy extravagánsan öltözködő hölgy megjelenése. Alig várták a társaink, hogy megérkezzen. Vagy 8 percig dekorálja a papírokat a fülkében, majd egy hosszabb monológot követően Szakrális Magyarországot! felkiáltással távozik. Mindenféle jelzőkön túl megtudjuk, a fővárosi politikában is kipróbálta magát, és korábban a Jobbik delegáltja volt az SZSZB-ben. “Hál’ istennek, hogy most nem ő jött”. A fideszes delegált megvallja, ez a mostani bizottság számára a legjobb élmény. Csak úgy repül az idő. Ezt bóknak veszem
Aztán jön a számolás. Nem kommentálja senki az eredményeket. A kutyák és a kamupártok is kapnak szavazatokat. A Mi Hazánk 8%-ot. Magamban elkönyvelem, a kb. 35-40%nyi összefogás eredmény egyéniben és listán még elég is lehet, hiszen majd a közeli városok megfordítják az arányokat. Hát nem így lett.
A népszavazás számlálásánál sűrű fejcsóválások mellett kommentálja a korelnök hölgy az egyre növekvő 8 x-es stócot. Miért is nem értik az emberek, hogy egy kérdésre egy választ kell adni. Említem neki, hogy ezt a kitöltést egy konkrét kampány alapján választották sokan. Erről nem hallott. Később ugyanő mondja, az unokája mesélt a fővárosban kihelyezett rengeteg politikai plakátról. Nem csoda, ha az emberek elvesznek, összevisszaság, zavar lesz a fejükben. És valóban. A faluban kevesebb az inger, az arcok ismerősek. Többnyire, ha egyáltalán, egy forrásból egy politikai üzenet érkezik. Nem kell gondolkodni, pláne dönteni, jó ez így.
Már végeztünk a munkával, amikor már van hír az országos eredményekről, ellenzéki delegáltak összesúgunk. A helyi társaink arcán sem megkönnyebbülés, sem öröm nem látszik. Semmi. Minden megy tovább, mint régen. Csak akkor válik vidámabbá a társaság, amikor a polgármester pálinkát tölt. Az újratöltést mi már nem várjuk meg.
53. Gergely Kemecsei
Önkéntesként jelentkeztem a delegált tagnak 20k22-n amiatt, hogy saját munkámat is beletegyem a szavazás tisztaságának garantálásába. Végül a saját szavazókörömtől pár száz ...
Önkéntesként jelentkeztem a delegált tagnak 20k22-n amiatt, hogy saját munkámat is beletegyem a szavazás tisztaságának garantálásába. Végül a saját szavazókörömtől pár száz méterre, a Budapest 03. OEVK (II-XII. kerület) Millenáris melletti 3 utcáját magába foglaló, jól szituált bérházakból álló szavazókörbe lettem beosztva. Egyszerű szavazókör, 800 szavazásra jogosult, nem átjelentkezős, 0 nemzetiségi listás, 10 alatti mozgóurnás. Idősek és fiatal kisgyerekes családok kettőssége a jellemző, és diplomások száma bőven az országos átlag felett (a névjegyzékben szereplők 30-40%-a Dr. volt).
A bizottság (SzSzB) 7 tagból – 3 választottból, 2 kormánypárti és 2 ellenzéki delegáltból állt, az Önkormányzat jegyzőkönyvvezetője segítette a munkánkat. Már az eskütételkor megismerkedtünk, rögtön látszott, hogy mindenki lelkes, elkötelezett, a választott tagok nem rendelkeznek egyértelmű pártkötődéssel. A jegyzőkönyvvezető pártatlansága és profizmusa végig vitathatatlan volt, ahogy a kerületi HVI támogatása is (tegyük azért hozzá, hogy ellenzéki kerületről beszülünk). Jómagam és a másik "ellenzéki", mindkét Fideszes és a 3 delegált kerületi lakosok. 5-kor kezdtük a napot az előkészületekkel, hamar kiderült, hogy az egyik Fideszes egy kedves, néha kicsit nehezen meggyőzhető, ugyanezt a szavazókört már sokszor megjárt középkorú hölgy. A másik Fideszes egy 30-as, dél-alföldi származású és jövedelmi érdekeltségű, de épp II. kerületben élő kétgyerekes családapa. A másik "ellenzéki" tag semmilyen pártkötődéssel nem rendelkezett, önkéntesként jelentkezett. A 6 órás nyitásnál és a 19-22 óra között (zárás és számlálás) jelen volt az EBESZ 2 megfigyelője. A szavazóhelyiségen belül még a gyanúja se merült fel, hogy bárki csalna, csalni akarna vagy a másikat csalással vádolná. Ha vitánk volt (pl. szavazat érvényessége), mindig konszenzuális döntéssel oldottuk meg. Az egész nap kellemes hangulatban telt, mindenki profin és lelkiismeretesen végezte a munkáját, mi ketten a 20k22 online képzésén tanultak – a Fideszesek egy saját „Kiskáté”-juk alapján.
Azért ért néhány hidegzuhany élmény. A népszavazási ív átvétele opcionális volt, ezért én névjegyzékesként felhívtam a figyelmet a két választásra és kérdeztem melyik ívet kérik. A Fideszesek jelezték, hogy ezt fölösleges, csak írassuk alá kétszer. Egyébként később a „jó gyakorlat” tényleg az általuk javasolt volt, ugyanis 2 fő kivételével MINDENKI átvette az ívet – bár néha egy csalafinta mosollyal vagy megjegyzéssel, hogy „tudják jól”, ami értelmet nyert az 50%+ érvénytelen szavazatnál. Láttam a névjegyzékben hogy van pár hírességünk, 9-kor el is kezdtek gyülekezni a sajtósok, hogy Semjén Zsolt szavazásának pillanatát lencsevégre kapják. MTI-től / közmédiától 3-4 fotós jött, a szavazás 10-15 percre le is lassult mert mozdulni nem lehetett a kis osztályteremben. Előtte instrukciók, hogy a címert az urnán is látni lehessen, meg az osztályterem táblája fölött. Ami nagyobb gond volt az az, hogy egy komoly torlódást indított el, utána jött a csúcsidő és kb. 1-ig tartott mire a 15-30 perces sorban állást „ledolgoztuk”. Egyébként a benti 2 függönyös fülke és 2 papírparaván nagyon nem volt elég, mert a népszavazási kérdés miatt egy szavazó a szokásos pár perc helyett 5-10-et is eltöltött a szavazóhelyiségben (magyarázat, hogy miért 3 ív van, olvasgatás, hajtogatás).
A legkirívóbb választói magatartás egy 50-es, jól öltözött férfié volt, aki bejött és rögtön hangosan szóvá tette, hogy „a kommunisták nagyon aktívak voltak, kint van egy Hajnal Miklós plakát az iskola bejáratánál, nem ártana leszedetni”. Mosolyogtunk, én azért megemlítettem, hogy az 1 db Hajnal Miklós plakát fölött egy, és 150 méteres körzetben még legalább 10 Fürjes-plakát is van, azt is jelezzük-e. Mondta az nem gond, elég, ha az ellenzékit jelezzük. A nap egyedüli mélypontja az volt, amikor a Fideszes sráccal kiszaladtunk mozgóurnázni néhány nagyon idős hölgyhöz. Az elsőnek az 50-es lánya invitált be minket, hogy menjünk a mamához. Mama már látni alig látott, azért ő fogta a tollat. Mindemellett a lánya mutatta meg hogy „A Fideszhez kell húzni az X-et! Az igen vagy nem a kormány álláspontja a népszavazáson? Akkor 4 nembe az ikszet mama!”. Egy másik hölgy szintén behívott minket, és azt mondta, hogy hagyjuk itt a szavazóíveket, majd a lánya kitölti neki, de még nem ért haza. Mondtuk, hogy ilyet nem lehet, önnek kell. Leültünk és segítettünk neki. Kérdezte, hogy kik vannak? Hajnal Miklós (ellenzék), és Fürjes Balázs (kormánypárt) – nem is hallgatott tovább, mondta, hogy „Fürjes? Most mondta be a tévé, hogy rá kell szavazni, hol van a neve?”. A népszavazás kérdéseit végigolvasta, de 5 perc után se értette. Annyit kérdezett, hogy „igen vagy nem az, amit a kormány mond?” – utána már nem maradtunk sokáig. A Fideszes sráccal megosztottam, hogy egyik esetben sem láttam értelmét, hogy máshogy cselekedjünk, de azért végtelenül elszomorít a dolog. Mosolygott és annyit mondott, hogy a mozgóurna csak azért van, hogy a választójoggal mindenki élhessen, semmi sem múlik rajta. Az igazi gond viszont az volt, hogy az első néni példája több tucatszor megismétlődött abban a felállásban, hogy a szavazófülkébe kísérettel ment be egy néni vagy egy feleség. Egyszer a kicsit zavart felség már dobta volna be a szavazólapjait, a férj kivette a kezéből, átnézte és rárivallt, hogy „a négy kérdésre nem írtál semmit, menjél csak vissza és húzz be 4 X-et a nemre”. Ezek az ország leggazdagabb és legműveltebb OEVK-jában történtek, de szöget ütött a fejembe, hogy mondjuk mi lehet a szegényebb, aluliskolázottabb vidéken, egy idősotthonban…
A szavazatszámlálásnál az urnát egy asztalra ürítettük, amennyire lehetett összekevertük, de az időbeliség azért fellelhető volt (korábbi szavazatok felül, későbbiek alul). 6-8 körül és a mise után szinte kizárólag idősek jöttek, a legfelső szavazatok és a utána egy nagyobb réteg elsöprő többségben Fideszes volt. A fiatalok és családosok 8-10 között és délután jöttek, a legalsó szavazatok már szinte kizárólag ellenzékiek voltak. A vége egyébként nagyon magas, 80%-os részvétellel ~55% ellenzék és érvénytelen népszavazás, ~35% Fidesz és 4 nemes népszavazás, ~5% MKKP és elhanyagolható egyéb párt lett. A népszavazási ívek jelentették az egyedüli érdekességet, soha korábban nem láttam ennyi férfi nemi szervet és a „szégyen” szót leírva. Volt, aki szerintem a gyerekivel matricázta össze az ívet, és igazi művészeti alkotások is születtek. A Fideszes tagok nagyon szomorúak volta, hogy egy ilyen komoly dolgot miért nem vesznek komolyan az emberek – de nem szítottam a feszültséget azzal, hogy talán pont ők veszik a legkomolyabban.
Ezek után egyébként nagy arcon csapás volt megnézni a telefont és látni a vidéki eredményeket. A fenti kivételeken kívül gyakorlatilag egy olyan buborékot láttam egész nap, ahol majdnem mindenki eljött szavazni, ez pedig a hírolvasásig óriási változás-optimizmussal töltött el.
Az élményem röviden: budapesti szavazókörben nem látok nagy esélyt komoly választási csalásra, ha az ellenzék és/vagy néhány lelkiismeretes független választott tag jelen van, és itt nem is célja ez a Fidesznek. Utaztatás nálunk nem volt releváns, mert a legmesszebbi pont is 500 méterre volt a szavazókörtől. A mozgósítás kapcsán csak az ütött szöget a fejembe, hogy mit mondhatott a pap a misén – mert kb. az egész templomi nyugdíjaskülönítmény nagy számban, egyértelmű pártpreferenciával megjelent 11-kor. Ami még az ország „legintelligensebb” és leggazdagabb OEVK-jában is nyilvánvalóan látszott: teljes a kormánypárti médiauralom és sikeres a megfélemlítő propaganda, a fiatal-értelmiségi középkorú rétegen kívül minden rétegben, ld. mozgóurnázás. A legszomorúbb az egészben, hogy pont ezek a szavazók a legszegényebbek, én szégyelltem magam amikor a nénikhez bementünk a lelakott, dohos, sötét, koszos, emberhez méltatlan körülményű nagypolgári lakásokba, ahol a konyhapulton a legolcsóbb 1,5%-os tej és vizes zsömlék voltak, de 0-24-ben megy a háttérben az M1 vagy a Kossuth Rádió. A probléma nem a szavazókörökben, hanem a fejekben és választási rendszerrel van.
Egy kicsit az az ukrajnai háborús telefonbeszélgetés jutott eszembe (szabados formában leírva), amikor a hadifogságba esett orosz katona felhívta a feleségét, hogy fogságba esett, de jól van. Tovább folytatta el-elcsukló hangon, hogy nem azért harcolunk, amit gondoltam. Itt civil épületeket lövünk és bombázunk, és civilek haláláért vagyunk felelősek. A feleség pedig nem hisz a férjének, és váltig állítja, hogy értünk harcolsz, és a gonosz nácik ellen, és felszabadítók vagytok. A férj válaszul: itt nincsenek nácik, de vannak ártatlan nők és gyerekek – és nem látnak minket szívesen. És a feleség még mindig nem hisz a saját férjének. Kicsit én is így érzem magam: a propaganda által átnevelt emberek már nemhogy az őket körülvevő valóságnak, a tényeknek nem hisznek, de még a legkedvesebb szeretteiknek sem. És ma úgy látom, hogy hamarabb fognak éhen halni vagy megérni, hogy a vakolat a fejükre hulljon, minthogy észre vegyek, hogy ki a felelős a szegénységükért.
54. Szavazatszámlálók beszámolói
Teljesen korrekt szavazatszámlálási bizottsági munka, egy csalási kísérletet se láttunk, sőt kifejezetten törekedtek a konszenzusra, mindenben kikérték a véleményünket. Negatívum, hogy a névjegyzékre sokszor sajnos kérdés nélkül mutatták, hol 'kell' aláírni a népszavazási ...
Teljesen korrekt szavazatszámlálási bizottsági munka, egy csalási kísérletet se láttunk, sőt kifejezetten törekedtek a konszenzusra, mindenben kikérték a véleményünket. Negatívum, hogy a névjegyzékre sokszor sajnos kérdés nélkül mutatták, hol 'kell' aláírni a népszavazási kérelmet, arra nem vagyok büszke, hogy ezt nem lőttem le időben, mert a választók nem is kérdeztek rá vissza, ha 'kell', akkor csinálják. A másik negatívum, hogy többen is felháborodtak, hogy kérjük a személyit, lakcímet, hiszen "ez eddig sose kellett". Hiába mondták a választott tagok, hogy "dehogynem, mindig kellett", jött is a válasz, hogy "ugyan már, ne szórakozzatok!" Tegyük hozzá, egy párszáz fős községről van szó, ahol mindenki ismer mindenkit, ezzel együtt ez sok csalásra adhatott volna lehetőséget - persze sose fog kiderülni, hogy mi lett volna, ha.
Ez egy jobb gazdasági helyzetben lévő település lehet, mert alsóbb társadalmi rétegekből, szociálisan deprivált emberek nem igazán jöttek, amúgy 71% volt a részvétel. Két-három eset volt, amikor explicit segítséget kértek, hogy 'kire kell szavazni', rendkívüli eset egy sem. Természetesen a legtöbb rontott szavazatot a kormánypártra adták le, a népszavazási kérdéseket nálunk is nagyon sokan nem tudták értelmezni, nagyon sokszor látszott, hogy egy-két kérdés után feladták és nem töltötték ki, vagy vegyesen írtak igent és nemet is.
Az én benyomásom nem az volt, hogy (funkcionális) analfabéták lennének a választók, hanem az, hogy elsődlegesen a propagandából tájékozódó, amúgy jó szándékú emberek. A Fidesz egyébként eléggé elvert mindenkit, de ez máshol se volt másképp.
55. Szavazatszámlálók beszámolói
...
Panaszkodnak a fizetés, a rossz körülmények miatt, de hamar lejött ők is fideszesek, de nem mutatták annyira. Korrektül együtt tudtunk dolgozni. Volt hogy már a fáradtságtól az egyik adag szavazatot én nem láttam ahogy számolták, és amikor visszaértem mosdóból, ők mondták hogy ezt csak ők számolták, számoljuk újra hogy én is lássam. Szóval röviden tömören nem itt ment el a dolog.
Viszont mindenki kivétel nélkül M1-et néz, szóval nem április 3-án dőlt el az eredmény
És azért éreztem hogy én a városi, sőt, Budapesti nem értem a falut, a falusiak problémáit, bajait, amikre szerintük a fidesz tud ma csak válaszokat adni
persze volt 1-1 beszólás szavazók részéről hogy "ezeket küldték pestről?", meg egyszer igy provokativan megkérdezte valaki hogy akkor kire kell szavazni? és mondta a fideszes hogy hú hát ő azt nem mondhatja mert itt figyeljük őt
de hát mindenki ismer mindenkit, összezártak. azon gondolkodtam, ha nagyobb para lenne, hiába hívnék rendőrt, nem adnának nekem igazat, hiszen este együtt isznak a helyi kocsmában, meg a misére együtt mennek
Külön tetszett amikor mondták, hogy mennyit fejlődött a falu. Kérdeztem mi fejlődött? Hát a 10 éve ígért tornacsarnokot (szerintem iskolai tornaterem inkább) végre elkezdték építeni. Mikor? Két hete volt az alapkőletétel. Na ebből se lesz semmi mondom, de nem értették. Ja és "független" a polgi, Lázár Jánossal adta át az alapkövet. Az eredmény is jó 2/3-os Lázár/fidesz győzelem lett MZP ellen (ott pont ő volt a helyi képviselő induló is)
56. Gyöngyi Valiskó
Tegnap reggel fél 6-ra értem haza, a közel 26 órásra sikerült műszak után, a ~ 2.500 lélekszámú Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluból, ahol delegált szavazatszámláló voltam.
...
Tegnap reggel fél 6-ra értem haza, a közel 26 órásra sikerült műszak után, a ~ 2.500 lélekszámú Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluból, ahol delegált szavazatszámláló voltam.
Ebben a faluban van a 3 felekezetnek templom, közösségi piac, kulturált egészségház, házasságkötő terem, napelem park és részben új/felújított nyugdíjas otthon, de itt ez a ritka kivétel.. Hétvégén más környékbeli falvakban is jártunk, Nyomtass Te Is-t osztottak a többiek szakadó esőben, én meg a bedagadt térdemmel a helyi presszóban vártam őket - ahol délelőtt 12 feles és 4 sör fogyott, de az eső meghozta a kedvet és elment még 10 feles, 3 sör és egy szotyi - miközben a 70-80 oldalas állami és ellenzéki tréningeket olvastam újra. Ezekben a falvakban afrikai nyomornegyedeket megszégyenítő állapotok vannak (36 afrikai ország után tudom miről beszélek), és az elmúlt 12 évben is láthatóan hátrafelé mentek, nem előre.. Nem kaptam sokkot, sokfelé járok az országban, nem csak itt ilyen a helyzet.. Sajnos.
Az otthon bentlakásos részét Covid fertőzöttek miatt lezárták, de a nappali foglalkoztatóban kulturált körülmények között be tudtuk rendezni a szavazó helységet, és nemcsak a hó kezdett szállingózni 6-kor, hanem a szavazók is, bár roham inkább csak a 3 mise előtt és után volt..
Innentől aztán este 7-ig - talán összesen 30 perc szünet kivételével - nem álltam fel az asztal mellől, nem volt időm posztolni, kommentelni, vagy híreket olvasni, csak néha lejelentettem a létszámot és már mentem is vissza, pecsételni, névsort kezelni, strigulázni..
Lassan megismertem a SZSZB többi tagját: az Elnököt, akinek méhei vannak; az Őszhajú nénit, aki mindenkit ismer; a nyugdíjas Óvónénit, aki már a 3. generációra vigyázz és a Jegyzőkönyvvezetőt, aki izgul kijön-e a matek a végén. Volt egy Fidesz delegált is, aki próbálkozott, de ebben elég határozottan leállítottuk.
Délre már az is világos volt számomra, hogy – nyilván a Fidesz delegált és talán a Jegyzőkönyvvezető kivételével - egyik SZSZB tag sem fideszes. Mikor üres volt a helység először csak kiakadva panaszolták minek kellett ez a felesleges, de sok milliárdos népszavazás, aztán belelendültek és elmondták látják mivé lett az egészségügy, hogy milyen állapotban van az oktatás, és milyen jó lenne, ha ezek a Fideszből nem lopnának tovább…
A kb. 1000 szavazóból végül 560 jött el.
Legalább a fele a funkcionális analfabéta volt, sok megkérdezte, hogy folyóírással rajzolja-e le a nevét, (mert anno az Őszhajú néni megtanította nekik, hogy át tudják venni a segélyt), jó része csak segítséggel tudta oda behúzni az X-et, ahova megmondták neki, hogy be kell.
Egy fejkendős néni nem tudott aláírni, mert átfagyott a keze. Saját kezeimbe fogva próbáltam átmelegíteni, míg rájöttünk csak annyira izgul, hogy írnia kell, hogy remeg a keze... , az Ősz hajú néni megnyugtatta elég a vezetéknév, és addig biztattuk, amíg sikerült.
Több mint a fele cigány kisebbség, közmunkán tengődő, mély szegénységben élő volt, aki koszos kézzel, fekete körömmel próbált aláírni a vonalon, és húzta be az X-et, ahova megmondták neki, hogy be kell.
A két csoport között nagy volt átfedés, az ő szavazatuk jó előre le volt zsírozva, lehet még a 10 kg disznóhús vagy a 10ezer forint se kellett hozzá, mert ilyen szintű intellektuális és anyagi kiszolgáltatottság mellett a helyi hatalom megmondása is elég.. És persze az elszólásokból gyorsan kiderült - „a Fideszre kell ugye” - hogy meg volt mondva.
Mozgó urnázni Gabi ment, ha nincs ott, a Fidesz delegált mindenki helyett behúzta volna az X-et ahogy eddig mindig is, így legalább volt esély..
Fiatal alig volt, az első választók fele jött el, ők jelvényt kaptak, tőlünk spontán tapsot és gratulációt
A nagy családok, azonos vezeték, keresztnév és cím mellett, sokakat csak a születési dátumot alapján lehetett azonosítani a névjegyzékben, de rá kellett kérdeznem, mert a 79-es születésű nálam nem 10 évvel fiatalabbnak, hanem annyival öregebbnek nézett ki.
A számolással csak éjfél után végeztünk, mert ha egy szavat eltérés volt újraszámoltuk az egészet, persze végül kijött a matek gond nélkül. Az értelmetlen népszavazással szívtunk legtöbbet, mert nem is értette a többség a mondatokat, és X-elt össze vissza, amit persze nekünk kérdésenként kellett összeadni. Aki értette, az rajzolt viszont nekünk vicceset, de a 20. óra környékén már ez sem segített.
Megszerettem a falut, az embereket, megkedveltem az SZSZB dolgozó társaimat, és amikor elindultunk a jegyzőkönyvekkel, kötegelt szavazatokkal éjfél után, velük aggódtam hogy kihez jöhetett a villogó mentőautó és az ügyeletes orvos kocsija a nyugdíjas otthonba.
Végül a helyi és a mátészalkai választási irodába is elkísértük a cuccot és miután minden rendben volt hajnali 3-kor elindultunk haza…
A kocsiban sem tudtam aludni, akkor már az eredmények ismeretében, elkeseredett barátaimmal kommunikáltam. Gondolkodó, intelligens emberek és velem együtt szinte mind arra jutott, amire több százezer másik is, csomagol és ahogy a körülményeik, család lehetővé teszi lelép ebből az áldemokratikus diktatúrából, ahol már semmi nem akadályozza meg Fehéroroszország szintjére süllyedjünk.
Köszönöm Gabriella Varjasnak, aki meggyőzött a részvételről, Dobó Ferenc, aki hajnalban is biztonságban hazahozott minket, Méhész Zsuzsa a szállást, és finom kajákat hétvégére Mátészalkán. Minden tiszteletem azoké, akik még a szakadó esőben az utolsó pillanatig is Nyomtass Te Is-t osztottak, és akik ezt a választást ellenzéki delegáltként végigcsinálták.. Kár, hogy nem sikerült.
Ha lesz még, az utolsó majd lekapcsolja a villanyt, és maradnak itt az orbáni rendszer haszonlesői, a gyűlöletkampányok rajongói, a félelemből szavazók és a több mint fele, aki továbbra is analfabéta, kiszolgáltatott nyomorúságban élő lesz.
Én pedig elkezdtem keresni a lakatlan szigetet, ahol vállalható az értékrend. Amíg megtalálom, tovább szégyenkezem, ha külföldön utazva kiderül magyar vagyok, még erősebbre építem a barátaim buborékát magam körül, segítek azon civil szerveződéseknek, amik eddig is halvány világosságot vittek az itteni sötétségbe. És meg próbálok örülni az olyan apróságoknak, hogy a nálam élő vadkacsák a parkolóban várnak, és le kell állítanom a forgalmat, hogy a GLS futárnak mosolyt csalva az arcára áttotyogjanak az úton, és besétáljanak velem a kapun.. (Bocs, a szar fotókért, de tele volt a kezem)
57. Szavazatszámlálók beszámolói
...
A legdöbbenetesebb a szavazók korelosztása volt, rengeteg az idős nyugdíjas szavazó, utána valamennyi középkorú, egy-két család és elvétve egy-egy fiatal.
A népszavazással kapcsolatban sokan azt sem tudták, hogy mi az, de ha már itt vannak, akkor adjuk azt is.
Az idősek közül sok a láthatóan demens. Volt olyan, akinek nem jutott eszébe a neve az aláíráskor, egész sor várta már, hogy aláírjon végre.
Olyan eset is előfordult, hogy a bácsi felvette a szavazólapokat, megköszönte, majd azzal a kezében kisétált a szavazókörből, mint aki jól végezte dolgát. Az elnök rohant utána és vezette vissza, hogy még szavazni kellene.
Volt idős szavazó, akitől miután bement a fülkébe, folyamatos anyázást lehetett hallani. Nem tudtuk meg kire szórta ennyire a káromkodásokat.
A körzetünkben idősek otthona is volt, ide mozgóurnát vitt ki a Fideszes és a kutyapártos delegált. Rengeteg 86 db mozgóurna kérelem érkezett innen. Az urnával 10 órakor indultak el és este fél hétre értek vissza. Beszámolójuk alapján rettenetes volt, szinte semelyik idősotthon béli választó nem tudta, hogy mit és hogyan kellene, csak azt hajtogatták, hogy a Fideszre.
Az eredményről a számlálás után szereztünk tudomást, meglehetősen sokkolt mindannyiunkat.
A hazamenetelre a művelődési ház aulájában vártunk a többi SZSZB taggal, itt felállítottak egy Tv-t amin a választási hírek mentek. Amikor az Orbán beszédet bejátszották, nagy csönd támadt, mindenki arra figyelt. A beszéd során, amikor az Ukrán elnök szóba került, többen felálltunk és kimentünk az épületből, az arcokon a mélységes undor és szomorúság vegyült.
Alig vártam, hogy befejezzük és hazatérhessek a családomhoz, a gyerekeimhez, és elkezdhessünk tervezni egy jövőt. Valahol máshol.
58. Szavazatszámlálók beszámolói
Ezügyben volt írásbeli kifogás is magánszemély által, paragrafusokkal, jogszabályokkal ...
Ezügyben volt írásbeli kifogás is magánszemély által, paragrafusokkal, jogszabályokkal megtűzdelve, amit erősen ketlunk, hogy egyedül hozott össze. A kifogás szerint nekiszegeztük a kérdést, illetve kioktattuk, amivel befolyásoltuk a döntését, meg szerinte másokét is. Felszólította a OEVB-t, hogy tiltson el minket a megtévesztő tevékenység folytatásától. A kifogást elutasították.
A számolásnál meglepődtem, hogy az Szszb tagjai nem tudták, miért van annyi érvénytelen népszavazó ív. Folyamatosan kommentálták, hogy miért jönnek el, ha nem tudják, hogyan kell, stb. Éjfél körül már nem volt erőm ezt elmagyarázni.
A társaság korrekt volt, a munka roppant odafigyelést igényelt, gyakorlatilag 20 óra tömény koncentrálás. Én akartam, nem panaszkodom, de a jegyzőkönyv vezetőket busásan megfizetném, mert az ő felkészültsége, helyzetfelismerése, azonnali válaszai, megoldási javaslatai esetenként "életmentőek_ voltak. Szerintem nem kevés tanulás, fiktív helyzetek elemzése van e mögött.
Miután nem lehetett tisztességesen tájékoztatni az embereket, volt, aki hozzánk vágta a népszavazásos lapot, hogy O ezt nem kérte. Ezzel együtt is csak 22 ember volt, aki nem kérte.
59. Szavazatszámlálók beszámolói
60. Szavazatszámlálók beszámolói
...
Egy 300 fős faluban voltam egész nap, alig 80 km-re Budapesttől. Ideális nap volt, mindenki szépen szavazott, kedélyes hangulatban, a legkisebb probléma nélkül. A szavazatszámláló bizottság csupa kedves, értelmes, őszinte, talpig becsületes ember. Elsőre picit méregettek, de a két gyüttment jófej volt, hát ők is azok voltak velünk, pár óra után teljes bizalommal voltunk aztán egymás felé, sokat nevettünk, miután kimentek a szavazók, pár vicces pletyivel és sok szeretettel bemutatták őket nekünk. A jegyző őszintén kérdezte, de ugye látom, hogy itt akkor sem lehetne csalni, ha akarnák. Megnyugtattam, hogy fel sem merült bennem, hogy itt bárki akart volna.
Mindenkinek nagy rutinja volt már, valahogy mégis úgy alakult, hogy este hét után az egész szavazatszámlálási procedúrát én vezettem le, a kézikönyvből olvasva és ellenőrizve minden lépést. Zsuzsi néni, nyugdíjas pedagógus, aki ’98 óta a bizottságok elnöke, nem győzött hálálkodni, hogy micsoda felkészült segítséget kapott. Puszival búcsúztunk, ajándékot adott a falu nevében, elkérte a számom, hogy mindenképpen jöjjek tagnak a többi választáson is. Meg amúgy is ugorjak be hozzá, mert a tacsikat, akikhez többször hazament napközben, még nem is láttam.
Zsuzsi néni nemcsak egy cuki nagyi, hanem az egyik legbefolyásosabb ember a faluban. A bizottság többi tagjához hasonlóan, meggyőződéses kormánypárti, a kampányban is csöndes, de fontos szerepet vállalt, hiszen amúgy is őt kérdezik mindenről a faluban. Komolyan mondta, hogy az ő véleménye már mindegy, de a gyerekeknek szép jövőt akar.
Kedves buborékbarátaim, nekem ez egy nagyon fontos nap volt. Vidéken lakom egy ideje, de akkor is csak most értettem meg (és ha jól látom, sokakkal együtt), hogy alapvetően változtatni kell gondolkodásunkon. Felejtsük el az olyan szavakat, hogy demokrácia, ne nevezzük magunkat ellenzékinek, ne várjunk többé a választásokra, ne higgyünk abban, hogy ez a rendszer valaha véget ér, ne rémüldözzünk a NER tettein többé, ne bízzunk abban, hogy Európa majd felemel. Magyarország ilyen marad örökre.
Egyetlen teendőnk maradt: megtanulni együtt élni a magyarokkal, azokkal, akik kétszer annyian vannak, mint mi, akik mindig ilyen kormányt akarnak maguknak. A törzsi gondolkodást, a mi és őket csak mi tudjuk lebontani, de amúgy ez nem is olyan nehéz, hiszen csupa kedves, értelmes és tisztességes emberrel van tele az ország, akik nem értik, mi bajunk. Nem értik, mert nem mondtuk el nekik, amit meg hallanak a tévéből, az meg mese, amin könnyen túllépnek, ha látják, hogy nem vagyunk ellenük. Nem fogjuk őket megtéríteni, és ez nem is cél többé, de az egyszerű, hazug igazságuk helyett meg tudjuk mutatni, hogy vannak még fontos, nyitott kérdések. Olyanok is, amikor annyira érintik az ő hétköznapi életüket, hogy a tisztességük felül tud kerekedni a hitükön.
És ők a nép, ők vannak hatalmon, csak rajtuk keresztül lehet változást elérni. Mert egyben bízhatunk, a populista, elvtelen hatalom senki másra nem figyel, csak rájuk. A NER-rel és megfélemlített klienseivel soha nem fogunk tudni beszélgetni. De Zsuzsi néni, aki amúgy baráti viszonyban van az éppen újra megválasztott képviselővel, vár engem sütivel, én meg viszek virslit a tacsijainak és meg fogom kérdezni, hogy ő, mint expedagógus, tudja-e, miért sztrájkolnak most a kollégái. És fogok még teázgatni, sörözgetni sok-sok mindenkivel, nem négy évem van rá, hanem az maradék életem.
61. Szavazatszámlálók beszámolói
A Somogy megyei benyomások kapcsán a társadalomkutató többször visszatért arra az óriási kulturális sokkra, amelyet a 20 ezer számlálóbiztos számára a vidéki rögvalósággal való szembesülés jelentette. Ennek a feldolgozása és a szerzett tapasztalat megfelelő felhasználása ...
A Somogy megyei benyomások kapcsán a társadalomkutató többször visszatért arra az óriási kulturális sokkra, amelyet a 20 ezer számlálóbiztos számára a vidéki rögvalósággal való szembesülés jelentette. Ennek a feldolgozása és a szerzett tapasztalat megfelelő felhasználása elengedhetetlen ahhoz, hogy a nagyvárosi, a globális értékek felé gravitáló társadalmi rétegek és a lokális közösségek közötti törésvonalak ne mélyüljenek tovább.
„Van, aki azt hangoztatja, hogy ez a nép nem érdemli meg a rendszerváltást. A vidéket azonban inkább megérteni kellene, ha valaki ezzel a helyzettel kezdeni szeretne valamit. Én biztosan nem gyűlölettel jöttem el onnan.”
Kiss arra is kitért, hogy végtelenül szomorúnak érzi ebben a történetben azt, hogy miközben ezek a települések teljesen leszakadtak, és a mélyszegénység bugyraiban élnek az ottani családok, az a politikai alakulat húz hasznot ebből a helyzetből, amely felelőssé tehető az elmúlt 12 évnek a felzárkóztatási kudarcáért.
62. Szavazatszámlálók beszámolói
Először azt képzeltem, valami Pest megyei faluban fogom rontani a levegőt számlálóként. Nem is vagyok kezdő, már csináltam ilyet pártdelegáltként és munkaköri feladat keretében jegyzőkönyvvezetőként is. De Budapest 100 km-es körzetén felül - autó hiányában - még ...
Először azt képzeltem, valami Pest megyei faluban fogom rontani a levegőt számlálóként. Nem is vagyok kezdő, már csináltam ilyet pártdelegáltként és munkaköri feladat keretében jegyzőkönyvvezetőként is. De Budapest 100 km-es körzetén felül - autó hiányában - még bejelöltem Debrecent is, mint lehetséges másik bázist (anyósom itt lakik). A gép végül utóbbit dobta, annak is egy félig belvárosi - mint később kiderült, jelentős részben értelmiségi - szavazókörét.
Előzetes ismerkedésre nem nagyon volt lehetőség. Épp elég volt az eskütétel miatt egy extra 500 km-es utazás (amit a választott tagoktól külön, de még így is sok százan együtt tettünk le), a sorsdöntő vasárnap előtt a bizottság alakuló ülésére egy harmadik út már nem fért bele. Szerencsére a delegálttársam helyi lakosként ott volt, és barátságos fogadtatásról számolt be. Egyébként az eskütétel után a jegyző is nagyon korrekt oktatást tartott, mindig felhívva a figyelmet a szavazók befolyásolásának elkerülésére.
Snitt, vasárnap hajnal, a hóesésben biciklizek a város néptelen utcáin. A jelzett címen egy jó állapotú óvoda bontakozik ki. A nagyon aktív, már nem fiatal jegyzőkönyvvezető egyből felajánlja mindenkinek a tegeződést. Teljes a konszenzus a feladatok cserélgetéséről, és abban is könnyen megegyeztünk, hogy a mozgóurnát én kísérem egy kormánypárti delegálttal. Csak az elején volt egy félreértés: elsőre nem akartam aláírni a jegyzőkönyvet – szem elől tévesztettem, hogy kezdéskor is kell egy aláírás, és azt gondoltam, egy biankót kell aláírnom előre. Ez a paranoia napközben is elkísért, feltehetően alaptalanul, de a 20K képzése annyira belém égette a folyamatos éberséget, hogy emiatt egyáltalán nem tudtam ellazulni és jól elbeszélgetni a többi taggal. Még amikor volt egy kis pihenőidő is (ritkán, mivel a szavazók 80%-a megjelent), akkor is inkább kimentem az applikációt töltögetni. Az azért kiderült, hogy a nem ellenzéki tagok nem jártasak annyira a politikában: kérdezgették egymástól, mik ezek a fura nevű pártok, mire nekem kellett elmagyarázni, melyik Gődényé és melyik Gattyáné. (- A pornómilliárdos! - Hogy, tényleg?)
A népszavazási ívre vonatkozó aláírásra mi automatikusan rákérdeztünk, erről is sikerült megegyezni. Bár végül nem alkalmazta mindegyikünk következetesen. (A végéig 15 olyan szavazó gyűlt össze, aki csak az országgyűlési választáson kívánt részt venni.) A délelőtti sorok után volt egy kis szünet, de utána megint folyamatosan jöttek az emberek, köztük nagyon sok fiatal. Ez engem reménnyel töltött el – a végén kiderült, hogy az ellenzéki jelölt gyakorlatilag darabra ugyanannyi szavazatot kapott, mint 2018-ben az ellenzéki pártoké összeadva, a kormánypárti viszont hússzal többet, mint 4 éve (és ugyanennyit gyűjtött a „normális” jelölt is).
Mély tapasztalatot leginkább a mozgóurnázás jelentett: volt gond a népszavazási kérdések értelmezésével, és olyan is volt, aki azt hajtogatta: „ugye a Fidesztől jöttek?” - mikor elmondtuk, hogy nem, teljes volt az értetlenség. Az egyik idős néni nem találta a személyijét, nem engedtük szavazni – de ezen sem volt vita a másik, „ellenérdekű” delegálttal. A legmegrendítőbb az volt, akit nem találtunk otthon, mert pár órával korábban került kórházba súlyos állapotban.
A számolás nagyon szervezetten zajlott, ezzel együtt a végére mindenki nagyon kimerült. Voltak itt is fura reakciók az érvénytelen szavazatok kapcsán, hogy miért és hogyhogy ilyen sok (nálunk 294). A jegyzőkönyvvezető értelmezése alapján ezeknél nem kellett minden szavazólap hátuljára ráírni az érvénytelenség okát, így csak megszámoltuk és bekötegeltük a többihez hasonlóan. Ezután jött egy felső utasítás, hogy mégiscsak rá kell írni egyenként. A hullafáradt bizottság egy emberként lázadt fel az utasítás ellen. Senki nem mozdult, hogy újra kibontsa a szavazólapokat. Pár perc után delegálttársam kibökte, hogy egy másik szavazókörben dolgozó ismerősétől megtudta, ők is le tudták boltolni az időigényes indoklások mellőzését - és végül némi telefonálás után a mi jegyzőkönyv-vezetőnk is sikerrel járt.
A végén a pusztító fáradtság miatt azt gondoltam, soha többet nem csinálok ilyet. Ez nyilván enyhül majd idővel. A legjobban azt sajnálom viszont, hogy nem ismerkedtem meg jobban a tagtársakkal, a helyiekkel. Túl nagy volt a távolságtartás. Pedig ez nem is lett volna annyira nagy kihívás, mint egy falusi szavazókörben, ráadásul rokoni szálak is fűznek a városhoz. Talán legközelebb...
63. Szavazatszámlálók beszámolói
Sziasztok!
Én is szavatszámláló voltam egy Baranya megyei településen.
Egy nagyon jó barátommal vágtunk bele ebbe a kalandba és bíztunk benne hogy valamit mi is ...
Sziasztok!
Én is szavatszámláló voltam egy Baranya megyei településen.
Egy nagyon jó barátommal vágtunk bele ebbe a kalandba és bíztunk benne hogy valamit mi is tehetünk a "jövőért ".
Az esküt a választás hetében tettük le. Mindenki nagyon kedves és szimpatikus volt. Örömmel láttunk hogy rajtunk kívül még két másik fiatal is van aki számolni fog egy másik településen.
Az elmúlt hónapokat felkészüléssel töltöttük és nagyon komolyan vettük a feladatot.
Mikor eljött a nagy nap....az időjárás nem volt kegyes hozzánk. Kb 50 km volt a távolság a lakcímünk és a kis falu között. Sikerült időben érkezni az időjárás ellenére.
A szavazó helyiségben a többi SZSZB tag már jelen volt.
Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Kicsit inkább egy nyugdíjas klubbra emlékeztetett a helyzet.
Egyből tegeződtünk. (Természetesen az ő kérésükre) A feladatokat elosztottuk de a nap folyamán mindenki mindent csinálhatott.
441 szavazó volt a névsorban és végül 252 szavazó szavazott. A szavazás eseménytelen volt. Semmilyen kirívó eset nem történt.
Szabálytalanságnak még a halvány jelét sem láttuk.
A faluban főleg romák élnek. A polgármester független de érezhető volt hogy a falu egyértelműen Fideszes.
A szavazásra az emberek ápolatlanul szakadt olykor koszos melegítőben érkeztek. Az idősebb korosztály szavazott többségében... Fiatalok alig voltak. Volt pár első szavazó...akik nagyon bizonytalanok voltak...de "szerencsére" szülővel érkeztek így "iránymutatást" kaptak.
Itt is jellemző volt az aluliskolázottság.
Ezek az emberek féltek....féltek attól hogy elviszik a férfiakat és a fiúkat az Ukrán háborúba...féltek attól hogy elzárják a gázt...
Csak az M1 csak a Kossuth rádió...ezekből tájékozódnak.
Közmunka van...segély van...igaz a családi pótlék kevés...és az oktatás is rossz de nekik ez jól van így.
A nap végén mikor bezártuk az ajtókat....és tudtam hogy magas részvételi arány volt az egész országban...bizakodtam!
Lelkesen vártam a szamolást....
Ott akkor ért az első hidegzuhany...
Tudtam hogy a többség Fideszes...nem volt titok...de azért jópár olyan arcot láttam akikről azt gondoltam volna hogy na ők nem....biztos hogy nem....és mégis...fölényesen nyert a Fidesz...a népszavazás....az egy vicc volt...páran nem is kérték a szavazólapot...volt aki írt rá.. volt aki rajzolt...és persze sokan voltak akik nem is tudták értelmezni... ez nem az ő hibájuk.
Jegyzőkönyvezés alatt gyorsan megnéztem hogy milyen eredményeket lehet tudni....összetörtem....a társam is....mindketten némán tettük a dolgunkat....
Tudtam ő is arra gondol amire én...Szerintem 20 ezer ember ugyan arra gondolt....és ugyan úgy érzett...egyszerre tört össze mindenki szíve és lelke..
A szavazás és a számolás flottul csalás és bármilyen probléma nélkül zajlott. A mamik nagyon profik voltak...sok sok éves tapasztalat volt már mögöttük.
Hazafelé az úton némán ültünk az autóban...csak pár mondatot váltottunk...és közben érezhetően mindketten azon agyaltunk hogy hogy is történhetett ez meg újra...
Arra jutottam...hogy ez nem a választás napján volt elcsalva...hanem folyamatosan minden nap és minden héten minden hónapban évről évre...A vidékiek csak a propaganda híreket olvassák és hallják...
Valós hírek nem érnek el hozzájuk.
Arra is rá kellett jönnöm....ezek az emberek nem akarnak szebbet és jobbat...
Nem járnak ők nyaralni....nem járnak moziba vagy étterembe...a gyerekek nem tanulnak zenét és nem járnak külön órákra...A jövő generációja egy sötét burokban nől fel...és ők sem akarnak majd többet...
Nem tudom mi lehet a megoldás....mi hozhatná el a változást
De bízom benne hogy hamarosan mi leszünk többségben akik változást akarnak.
4 év múlva újra ott leszek és számolok...
64. Szavazatszámlálók beszámolói
Dél-Zalában, egy Kis-Balaton melletti közepes faluban (kb. 850 lakos, ebből 700 szavazatra jogosult, amiből 450 szavazott is, 330 szeretett kormánypártunkra) számoltunk a sógorommal (az ő ötlete volt, hogy elég a fotelforradalmárkodásból, csináljunk is valamit a puffogáson ...
Dél-Zalában, egy Kis-Balaton melletti közepes faluban (kb. 850 lakos, ebből 700 szavazatra jogosult, amiből 450 szavazott is, 330 szeretett kormánypártunkra) számoltunk a sógorommal (az ő ötlete volt, hogy elég a fotelforradalmárkodásból, csináljunk is valamit a puffogáson kívűl is – és igaza volt).
Ismerem valamennyire a környéket, erre van nyaralónk, ezért is kértük ide magunkat, az volt a bázis. Reggel vízszintes hóesésben, töksötétben indult a nap. A bizottság a tagjai összeszokottak, mindenki régen tag, sokadik választásuk. Profik, kedvesek, korrektek, politika nuku. Előzőleg nagyon tartottam attól, hogy rossz lesz majd a hangulat, megy majd a kóstolgatás, ferde szemmel nézés, „lejöttek a pesti okostojások ránézni a körmünkre” feeling, de semmi, teljes normális, nyugis mederben folynak a dolgok. Az elnöknő vérprofi, olajozottan működtet minket. Számoljuk a lapokat, főzzük a kávét, pecsételünk, segítünk akinek kell, az üresjáratokban meg dumálgatunk, ezek a legjobb részek. Mindenki ismer mindenkit, mennek a beszólások, zrikálások, anekdoták, kis helyi színesek, sokat nevetünk. Rengeteg szendvics, kóla, kávé, délben egy komplett lakodalomra való sült- és rántotthús érkezik erre a 10 emberre, jól tart minket a polgi.
Folyamatosan jönnek, a 11-es mise és a délutáni rangadó előtt-után vannak a nagyobb hullámok. Csalásnak írmagja sincs, nincs szavazófülkében fényképezés, telefonálgatás. És ha nem lennénk itt, akkor sem lenne, ebben teljesen biztos vagyok. Ez egy viszonylag módosabb környék, Hévíz, Keszthely fél óra, ott dolgozik, aki dolgozik, a faluban nincs semmi lehetőség, illetve de: közmunka, önkormányzat, meg a szokásos hivatalok, intézmények. Döbbenetesen öreg a falu: a fülkében a toll mellé szemüveg is kellene (sokan otthon hagyják, nem találják, negyedórákat matatnak a fülkében), fiatalok alig-alig, talán, ha 3-4 gyerekes család jön egész nap. És hát csakafidesz. Van, aki nyíltan (hosszas pacsizások a fideszes delegálttal), van, aki kevésbé vállalja, de este nem vagyok meglepve a 75/25 arányon. A számláláskor a népszavazáson leadott érvényes, „négynemes” szavazatok száma szinte egy az egyben egyezik meg a fideszre leadott szavazatokkal. Ez a katonai fegyelem a fideszes szavazóknál azért elgondolkodtató, ha az EU-ból való kilépésről szavaznánk, ugyanez lenne az eredmény, kétségem sincs. Aztán 11-kor megnézem az országos híreket, és padlót fogok rendesen, elmegy a kedvem az egésztől, ökölbe szorul a gyomrom, nem kell már jegyzőkönyv másolat se, csak lefotózom, húzzunk innen mielőbb.
Nem tudom mi a megoldás, és ez nem lesz népszerű gondolat, de ezeknek az embereknek a véleményét szerintem pár lelkes aktivista nem fogja tudni megváltoztatni. És azon is érdemes lenne elgondolkozni, hogy mennyire életszerű ez a „menjünk le vidékre beszélgetni, építsünk hídakat” ilyen (és egyre ilyenebb) üzemanyagárak mellett? Ki, és mikor, és főleg meddig megy majd le beszélgetni Marika nénivel meg Lajos bácsival? Jelentkezzen az, aki a vasárnapi ebédeknél a saját fideszes nagyanyjának/rokonának a véleményét meg tudta változtatni, okos érveléssel, empátiával …. én nem tudtam anno, de lehet, hogy bennem van a hiba. Persze irgalmatlan sok munkával, sok-sok év alatt, talán a 75/25-ből lehet egy 70/30-at elérni ezeken a helyeken. Megéri? Nem hiszem, hogy ezen fog múlni. Ezen sem fog múlni. Ettől persze még le lehet menni, különösebb érdek, „misszió” nélkül is, csak úgy (tervezem is), de ettől várni a megváltást szerintem önámítás, sajnálom, én így gondolom.
Szerintem ennek az egyenletnek, ebben a felállásban, ezekkel a szereplőkkel a két oldalon nincs megoldása (illetve van, és az ez), és nem látom, hogy mi változna, változhatna 4-8-12 év alatt. Amíg Viktor nem nyel félre egy marhalábszárat valami falusi búcsún, vagy Feri nem esik ki részegen az erkélyéről, addig ezt a mozit nézzük, végtelenítve, örökkön örökké. A múlt elkezdődött, ugye.
Végezetül: ez az egész 20k22 egy nagyon jó kezdeményezés, és nagyon profin volt előkészítve, jó volt a fejtágító anyag, az app, a kommunikáció, az egész. Ha minden így működött volna a kampányban, mint ez, most lehet, hogy nem itt tartanánk. Nagyon nagy pacsi a szervezőknek, riszpekt. És jó volt része lenni az úgynevezett demokráciacsinálásnak is, akármit is jelentsen ez itt Magyarországon 2022-ben, bele látni abba, hogy mi ez (és mennyi munka… ). Peace.
#jóhátakkorittfogunkélni
65. Szavazatszámlálók beszámolói
Az én történetem is nagyon hasonló sok előttem szólóéhoz. Egy alföldi, közepes méretű városban számoltam. Igazából sosem gondoltam úgy, hogy komolyabb csalás menne végbe a szavazóhelységekben a szavazás vagy a számlás során, és a mostani tapasztalatom csak még ...
Az én történetem is nagyon hasonló sok előttem szólóéhoz. Egy alföldi, közepes méretű városban számoltam. Igazából sosem gondoltam úgy, hogy komolyabb csalás menne végbe a szavazóhelységekben a szavazás vagy a számlás során, és a mostani tapasztalatom csak még inkább megerősített ebben. Mind a szavazás lebonyolítása, mind a számlálás nagyon profin és tisztán zajlott. Mind a választott, mind a delegált SzSzB-tagok abszolút pártatlanul dolgoztak.
El kell fogadnunk, hogy ezen a választáson a magyarok nagy többsége a kormány maradására szavazott. Viszont én (és ahogy látom sokan rajtam kívül is) azt tapasztaltam, hogy rengetegen szavaznak tájékozatlanul, félinformációk birtokában. Sajnos nagyon sokan elhiszik a rájuk ömlő propagandát a háborúpárti baloldalról, a rezsicsökkentés megszűntetéséről, gyerekek nemváltásáról és még lehetne sorolni.
Nekem személy szerint semmi problémám nincs azzal, mikor valaki a saját meggyőződése szerint, a megfelelő információk birtokában szavaz a Fideszre. Nekem is vannak Fideszes ismerőseim, megértem az ő érveiket és tiszteletben tartom a döntésüket. Ez a demokrácia. Viszont azt látom, hogy rengeteg olyan szavazó van, aki az alapvető információk hiányában, mindenféle átgondolás nélkül szavaz. És ezért szerintem semmiképpen sem kellene ezen állampolgárokat hibáztatni. Nem tehetnek arról, hogy van egy kormányuk, ami nem tiszteli őket annyira, hogy emojiknál és hazug félmondatoknál többel próbálja meggyőzni őket. Rengeteg ember nincsen tisztába azzal, hogy mi történik körülötte. És sokan emiatt a saját érdekükkel, elveikkel szemben szavaznak.
Én most a választás után két utat látok magam előtt. Vagy megpróbálom minél jobban kizárni az életemből a közéletet és a politikát, és saját magamra és a szűk környezetemre koncentrálva haladok tovább. Vagy látva ezt a problémát, megpróbálok valamit tenni ellene. El kellene menni ezekhez az emberekhez és beszélgetni velük, megismerni a gondjaikat, a félelmeiket és a motivációikat. Majd megpróbálni megmutatni nekik, hogy mennyivel több a világ, mint amit a kormánypárti buborék látni enged nekik.
66. Szavazatszámlálók beszámolói
12 év Fidesz kormányzás után az ellenzék eljutott odáig, hogy baloldaltól a jobboldalig egységben összefogott, mozgósított és én is boldogan álltam be önkéntesnek, hogy a magam módján segítsem a változást, hogy Magyarország mielőbb újra a helyes, Európába vezető útra ...
12 év Fidesz kormányzás után az ellenzék eljutott odáig, hogy baloldaltól a jobboldalig egységben összefogott, mozgósított és én is boldogan álltam be önkéntesnek, hogy a magam módján segítsem a változást, hogy Magyarország mielőbb újra a helyes, Európába vezető útra térjen vissza.
Én is lelkesen vállaltam, hogy az ország bármely pontján, bármilyen kis faluban delegált szavazat számlálóként kivegyem a részem a választás napján.
Az pedig még büszkébbé tett, amikor a családos fiaim, időt és pénzt is rááldozva, a családjuktól távol, önként vállalták ezt az aktivista munkát.
Így lettem delegálva az egyik fiammal az ukrán határtól cca 25 km-re lévő, 1600 lelkes falu egyik szavazókörébe szavazatszámlálónak, míg a másik fiam hasonló munkát vállalt az osztrák-szlovák határ közelében ez kis faluban.
Lelkesen mentünk teljesíteni ezt a feladatot, bár tudtuk, hogy a Fidesz számára „lejt a pálya”, de bíztunk az emberek jobbító szándékában, hogy átlátnak a Fidesz hazug és álságos politikáján. De sajnos erősen túlbecsültök a helyzetet.
Ezen a héten 2x tettük meg az oda-vissza 500 km-es utat (eskütétel és szavazatszámlálás miatt), valamint a korai kezdés miatt (5:30-ra kellett a szavazókörzetbe érnünk) tegnap este már egy nyíregyházi szállodában aludtunk. Ez az aktivista munka nekem cca 50 ezer Ft-omba került, de nem foglalkoztam vele, mert abban bíztam, hogy segítek a hátrányos helyzetű térségben lévő embereknek abban, hogy egy jobb jövő felé „kormányozhassuk a vitorlájukat”.
Sajnos nagyon elszámítottam magam, mivel a 12 év népbutítás, ebben a térségben a média teljes mérvű uralása olyan pusztítást okozott a fejekben, hogy nem veszik észre, nem jut el hozzájuk a hír,
• hogy Seszták úr, a térség parlementi képviselője lehet, hogy sokat tett értük, de legtöbbet magáért tett, a gazdagodásért, az itteni embereket kihasználva,
• hogy a Fidesz az elmúlt 3 hónapban, a választás előtti osztogatással teljesen kifosztotta a „kasszát”, és a közeljövőben várható megszorítások nekik fognak a legjobban fájni,
• hogy az infláció elszabadulásával a kis pedagógusi fizetésük, a segélyeik (amiért „hálásak” Seszták úrnak) teljesen elinflálódnak, a megélhetésük kerül nagy veszélybe
• hogy a Fidesz a szabadpiacról vett fel drága kamatozású hiteleket (melyek visszafizetését még az unokáink is nyögni fogják), ahelyett, hogy az EU-tól kaphassuk meg a helyreállítási alapot, ehhez viszont be kellene lépnünk az Európai Ügyészségbe, ami lehetetlenné tenné a Tiborczok és Mészárosok közpénz lenyúlásait
• hogy Orbán az EU kormányfői megbeszélésein „kisfiúként” mindent megszavaz, beleértve az Oroszország elleni szankciókat, de itthon nagy hazafinak adja ki magát, aki megvéd Brüsszeltől (de miért is ?? Hiszen nem ők támadnak, nem ők törtek be a Külügyminisztérium szerverébe és már hosszabb idő óta a legtitkosabb irataink is be tudnak tekinteni – anélkül, hogy mi ezt szóvá tennénk vagy mint EU és NATO tag a többi tagország felé jelentenénk)
• hogy Orbán az ukrán háború kapcsán azt híreszteli, hogy az ellenzék háborúba sodorná az országot, amikor Neki van egyfolytában militarista szemlélete
ugyanakkor ebben a kis faluban
• sokan olyan mélyszegénységben élnek, hogy a gyerekeiknek nem tudják nyújtani azokat az alap feltételeket sem, ami például egy budapesti gyerek esetében már természetesnek mondható
• hogy a pedagógusok a kis fizetésükért aggódva nem mernek a tanár sztrájkhoz csatlakozni, bár a sztrájk az alkotmány szerint alapjog,
• hogy a falu idősek otthonában a többség sajnos demens és az ingerszegény környezet előrevetíti, hogy az itteni lakosok közül sajnos sokan hasonló sorsra jutnak majd és nem is annyira előrehaladott korban
• hogy a mozgóurnával történt látogatások alkalmával azzal szembesül az ember, hogy a 21. században olyan körülmények között is élnek emberek, melyeknél sokkal különb jut jónéhány európai országban az állatoknak.
Reggel 5:30-tól este 22 óráig voltunk a szavazókörben, ami már önmagában is kimerítő. A választási eredmény híre lesújtott, elkeserített, megdöbbentett és félelemmel töltött el, hogy milyen világot hagyok majd itt az unokáim számára.
De éjszaka az úton, hazafelé vezetve arra jöttem rá,
• hogy bárhogy is szeretném, de ezeknek az embereknek sajnos segíteni sem lehet
• hogy nem tudnak, de talán nem is akarnak kitörni ebből a helyzetből, belesüllyednek és megelégszenek azzal az „alamizsnával” amit őket kihasználva a Fidesz Nekik „odavet”
• a beszűkült kis világunkban nem látják, hogy a világban mennyi lehetőség rejtőzik, milyen csodás tájak vannak, milyen sikereket lehet elérni tanulással és ha kiállnának magukért.
Nagy tanulság volt számomra ez az önkéntes munka és bár a következő 4 év Fidesz kormányzása az „üres kasszával”, a várható megszorításokkal, az elszabaduló üzemanyag és gáz árakkal nagyon nehéz lesz, de nem annyira számomra, aki szép nyugdíj mellett még aktívan is dolgozok, hanem ezeknek a kis falvakban, nagyon szerény körülmények között élő embereknek.
ÉS NEM TUDOM HOGYAN NYITHATNÁM FEL A SZEMÜKET….
67. Szavazatszámlálók beszámolói
Fejér megyei város egyik körzetében voltunk számolni 1200 fő. Sajnos már az elején megtapasztaltuk, hogy ellenségnek tekintenek bennünket. Az eskü tételnél jeleztem, hogy szükségem lenne egy székre, mivel pár hete műtöttek , és csak felpócolt lábbal tudok jelen ...
Fejér megyei város egyik körzetében voltunk számolni 1200 fő. Sajnos már az elején megtapasztaltuk, hogy ellenségnek tekintenek bennünket. Az eskü tételnél jeleztem, hogy szükségem lenne egy székre, mivel pár hete műtöttek , és csak felpócolt lábbal tudok jelen lenni. Megígérték, de a szék nem érkezett meg. ( gondoltam, hogy ez csak üres ígéret, így magam gondoskodtam előre székről). A társammal mindjárt az elején próbáltunk egyeztetni, hogy ki mikor megy el, ( nekem még szúrni kell magam, és szavazni is másik körzetbe tettek), mikor meghallották, közölték, hogy innen bizony az épületből sehova nem fogunk menni! Mi nem olyan agresszívan ahogy ők, jeleztük feléjük, hogy de igenis elmehetünk bármikor, bárhova. Nem! Mert eddig se ment el senki, és most se fog, ez itt nem szokás! Na akkor ezt jegyzőkönyvbe vesszük! mondák. Teljes hőbörgés stb. Mondom nekik, hogy nekem még a véralavadásgátlót is be kell szúrnom, ha másért nem, ezért haza kell mennem, és különben is, mi ezért nem kapunk pénzt mint ők, 50 ezer +1 nap fizetett szabadság helyett ingyen vagyunk itt, gondolom ez se volt eddig itt ilyen sose? A válasz: "itt nem a pénzről van szó, hanem akkor minek vállaltad el, ilyen állapotban"?! Mondom nekik, hogy amikor jelentkeztem, még nem voltam megműtve. (magánkórházban, mert a Fidesz letiltotta a műtéteket) Aztán persze hívták a választási irodát, akik nyilván felvilágosították őket, hogy elmehetünk bármikor bárhova bármilyen hosszú időre. Nekünk ugye utasításba adták, hogy ellenőrizzük azt, hogy esetleg nincsenek buszos fuvarozások, stb. A lényeg, hogy ezután azt mondták, hogy bármikor, bárhova mehetünk. Amikor elmentem haza (rokonokhoz) szünetre, visszamentem, a társam mesélte, hogy az elnök asszony összevitatkozott vele, mert nem tetszett neki, hogy ki-be mászkál. Szerintem ő se tudta, hogy miért is baj ez, de mondom ellenségnek tekintettek bennünket. ,Majd ezután jött a fekete leves! Este fél 7-kor közölték, hogy menjen mindenki wc-re, mert bezárják az ajtót, és ide se be, se ki nem mehet senki addig, míg meg nem számolunk minden szavazatot, ami akár 6-8 óra is lehet!!!!!! Közöltem velük, hogy én biztos nem bírok ki ennyi időt mosdó nélkül. Erre ők: "hát ez van, ki kell bírni! Biztos, hogy nem mehettek ki még wc-re sem!!! Ez eddig is így volt, és ezután is így lesz"mindezt részletesen kifejtették nekünk kb. 10 percen át halálosan komolyan.,Volt ott egy jogász jegyzőkönyvvezető, a mai napig nem értem, hogy miért nem lépett közbe? Neki ezt tudnia kellett volna, hogy ilyet nem tehetnek meg! Mondom nekik, hogy akkor én nem maradok, mert se vizet inni, se pisilni nem lehet, így nem fogok tudni itt maradni. A társamnak eszébe jutott a 20k csapata, hogy hívjam fel őket. Gyorsan meg is tettem, ők hívták a jogászokat, és közölték, hogy ez bűncselekménynek számít, az emberi szabadság megsértésének minősül, és nyugodtan maradjak ott, mert ha ez megtörténik, azonnal hívjak rendőrt. Visszamentem, még voltak bent szavazók, és jó hangosan közöltem velük, hogy beszéltem a jogászokkal, és azt mondták, hogy ez bűncselekménynek minősül! Persze ez nagyon kínos lehetett nekik, mert az egyik nagyszájú nő odakiabált, hogy: " na azért ne csináljátok máááár!" Az este 7 óra utáni telefonhasználattal ugyanez a szitu újra megtörtént. Akkor a társam intézkedett, és idézte az ehhez tartozó jogszabályt. Na ezután csönd lett, már-már kínosan kedvesek lettek. Még ma sem hiszem el, hogy emberi méltóságunkat íly módon meg akarták sérteni! Persze voltak beszólások, ironikusan odalökték, hogy "itt vannak a komcsi szavazatok" stb. Gúnyolódtak rajtunk, hogy fotózzuk a megszámolt anyagot. Az biztos, hogy többet nem megyek el számolni.
Még egy megjegyzés: Természetesen ezt jeleztem a jegyzőnek, hogy legközelebb világosítsa fel a munkatársait a legalapvetőbb emberi jogokról, de válasz a mai napig nem érkezett, és nem is fog. Tudjuk. Üdv.: Cs., és Gy.
68. Szavazatszámlálók beszámolói
Én láttam csalást, de nem tudtam leleplezni. A főváros környékéről mentem számolni Heves megyébe, Eger mellé.
#zsírosjutkakedélyesrobikiskirályzsolti
...
Én láttam csalást, de nem tudtam leleplezni. A főváros környékéről mentem számolni Heves megyébe, Eger mellé.
#zsírosjutkakedélyesrobikiskirályzsolti
A bizottságban 10-en vagyunk, 4 ellenzéki delegált, 2 fideszes, elnök stb. Barátságos fogadtatás. Rögtön kiderül, hogy a fideszes delegáltak, Zsíros Jutka és Kedélyes Robi a szomszéd utcából vannak, rutinos szszb tagok, helyi kisvállalkozók. Még a fűszálakat is ismerik a szavazóhelységnek kijelölt iskola udvarán. Ők ketten a leghangosabbak, bratyiznak, erőltetetten haverkodnak.
Észreveszem, hogy jópárszor kimennek az előtérbe, feszült testbeszéddel váltanak pár mondatot, persze nem hallom miről. Nyitás. Sorban állnak az emberek. A szavazók fele cigány. Hullámokban, 10-15 -ötösével jönnek a nagycsaládok. Kikódorgok, nézelődök az utcán, nincs kisbusz. A romák 60%-a funkcionális -, 15%-a konkrétan analfabéta. Durván túlsúlyos, fogavesztett emberek, rengeteg alkoholista arc. Zs. Jutka és K. Robi mindegyiket ismeri, intenek nekik. Jutka ki-be gomolyog, kint telefonál. Végül is mindez nem tilos.
Sok szavazónak fel kell olvasni a szavazólapot. Egy 30 és 60 közötti cigányasszonynak is. Szabályosan, ketten olvassuk fel K. Robival. Melyik az én szerelmem, az Orbán Viktor? kérdezi a cigányasszony. Mutatom, hogy melyik. K. Robi otthagy minket, én még segítek a borítékba rakni a lapokat. A nő először Robi után szól, aki ezt nem hallja, ezért tőlem kérdi halkan, hogy hol van a Zsolti. Aki azt ígérte, hogy… Mit ígért? Hát hogy, a szavazás után találkoznak és… Nem fejezi be a mondatokat. Nem ismerek Zsoltit, viszontlátásra.
Egy óra múltán pecsételek, mellettem Robi ül. Jutka visszatér sokadik körjáratáról, Robi halkan kérdi tőle: Beszéltél Zsoltival? Mit mondott? Viszont ezt én is meghallom. Megáll a pöcsét a levegőben. Rájuk nézek, elnémulnak, zavarba jönnek. Kimegyek, pár telefonnal kiderítem, hogy Zsolti a helyi kiskirály fideszes önkormányzati képviselő. Rákeresek, egy klikk után megvan a fizimiskája.
Ez délben volt. Onnantól kezdve összeállt, hogy Jutka és Robi figyelik a névjegyzéket, és ha nem volt még egy-egy cigánycsalád szavazni, hívják Kiskirály Zsoltit, aki két utcával arrébb, a kocsmából, a faluvégről, bárhonnan, tereli a romákat szavazni. Ki vagyok képezve, ám ők is ki vannak. Nincs bizonyítékom, csak én hallottam a Zsoltizást, egyébként is, miért ne lehetne Zsoltizni? Naugye. Nem történt szabálytalanság. Hosszan, némán figyelem Zsíros Jutka ravasz tekintetét, tudja, hogy vágom az ügyet, kerüli a nézésem.
#ÖrkényDarabbanVagyunk
Rengeteg idős, beteg, járni alig tudó ember kezét a fia-lánya vezeti az x-re, kihallatszanak a beszélgetések a fülkékből. Mama, hát hallotta mit mondtak a tévében, megbeszéltük kire szavazunk. És persze olyan szavazók is jönnek, akik K. Zsolti nélkül voksolnak a Fideszre, el is mondják. Egyharmadnyi ellenzéki szavazónak kinéző, dacos arc. Kettőkor tudom, h meglesz a 2/3, Zsolti ide vagy oda, mindegy is.
Pokoli így végigcsinálni a napot. A feketeleves a végén: a számolás. Robi egyre kedélyesebb, Jutka vizsgálja az üres borítékokat, még azt a viccet is elereszti, hogy hátha hagyott-benne valaki pénzt. Csak a nagyon kedves, korrekt jegyzőkönyvvezető csaj miatt nem borítom rá az asztalt, nem kezdek üvölteni, hogy baszki, TI ADTOK NEKIK pénzt, mert tutinál is tutibbra akartok menni, mert nem elég, hogy törvényileg nektek lejt a pálya, nem elég a médiátok szőnyegbombázása, semmi nem elég. Már tudjuk a 2/3-ot amikor a népszavazási lapokat számoljuk.
Ott ülök egy eleve vesztes csata üszkös romjai fölött, időt, pénzt, energiát tettem egy dologba, és még ez is. Egyik szavazótárs mondja, hogy annak kéne a k népszavazást számolni, aki kitalálta. Mondom, neki Dénes, aki ezt kitalálta, most a Bálnában issza a Veuve Clicquot pezsgőt Armaniban, mi pedig a saját pénzünkön szopunk itt éjszaka, és dolgozunk nekik. Egy Örkény darabban vagyunk, ugye látod? Dénes, ismeri Örkényt, szárazon felnevet.
#vádolom
Vádolom az ellenzéki pártokat, melyeknek sok tagja és mindig a koncosfazék körül ólálkodó, lapító holdudvara bizony volt kormányon a rendszerváltás óta, és soha, semmit nem tett azért, hogy edukálja, s ezzel felemelje a leszakadt rétegeket. Semmit nem tettek a tudatlanság ellen, a szegénység felszámolására. Jelentem: beérett a gyümölcs. Zsoltik már nem is kellenek ehhez. Hazaáruló, hitvány banda.
Vádolom a Fideszt, hogy felismerve ezt a hatalmas szavazóréteget, az elmúlt 12 évben betonszarkofágot emelt a szegények fölé, ahonnan nincs kijárat, ahol a sötétben csak a TV kékes fénye világít, Bende Balázs rezgő tokájával. Vádolom őket a cinikus hazugságokért, az ország lerablásáért, az újraépített feudalizmusért. Hazaáruló, hitvány banda.
És vádolom a magyarok istenét, hogy 2022-ben itt tartunk.
#HörpintekValódiVilágot
Szédelegve jövök ki éjszaka az iskolából. Kb. 70 ezerbe került ez a magam vállalta kaland, benzin, autópályamatrica, szállás, stb. Nem vastag a pénztárcám, de minden forint megérte. Mint szavazótársaim, én is hírt hozok a másik Magyarországról, ahonnan nincs kitörés, amiről az ellenzéki elitnek lövése nincs. (Néhány szociológust, pedagógust, szent embert leszámítva.) Megláttam, megértettem a teljes masinát, ami zakatol, megállíthatatlanul. Ahogy egy kedves ismerősöm írta, két entitás elérte a célját a 2022-es választásokon: Orbán Viktor és a szavazatszámlálók.
Az iskola előtt, a kihalt utcán, egy fekete BMW dzsip áll, jár a motor, belső világítás felkapcsolva, két nagydarab férfi söprögeti benne a telefonját. Kinéznek rám. A kormánynál ismeretlen ismerősöm, Kiskirály Zsolti ül. Széles mosollyal int.
69. Szavazatszámlálók beszámolói
E´n is voltam a választáson delega´lt, Zala´ban. Egy nagyobbacska va´ros melletti faluban. Ko¨zel 400 fo? Volt jogosult szavaza´sra, ebbo?l ko¨zel 300 meg is jelent. Itt is nagyon kedves volt mindenki, a választási bizottsa´g mindekit ismert szeme´lyesen. A mise uta´n volt egy nagyobb ...
E´n is voltam a választáson delega´lt, Zala´ban. Egy nagyobbacska va´ros melletti faluban. Ko¨zel 400 fo? Volt jogosult szavaza´sra, ebbo?l ko¨zel 300 meg is jelent. Itt is nagyon kedves volt mindenki, a választási bizottsa´g mindekit ismert szeme´lyesen. A mise uta´n volt egy nagyobb hulla´m, de etto?l eltekintve folyamatosan jo¨ttek. Inka´bb ido?sebbek, de fiatalok is sze´p sza´mmal. Feltu?no? volt, hogy csak ne´ha´nyan ke´rtek bori´te´kot. Volt akkor egy furcsa e´rze´sem, hogy csak nem az ellenze´ki választók? Mivel nagyon kevesen ke´rtek, elhesegettem a gondolatot. Sajnos urna nyita´sna´l kideru¨lt, hogy me´gis ez volt. Szi´vszori´to´ volt ne´zni, hogy a ne´ha´ny leragasztott bori´te´kban e´rve´nytelen ne´pszavaza´si lapok e´s ellenze´ki szavazatok lapultak. Fe´ltek, hogy kideru¨l, hogy nem a to¨bbse´ggel szavaztak? Az igen-nemes jelo¨le´st la´tva a bizottsa´g elno¨ke teljes e´rtetlense´ge´nek adott hangot. Elmagyara´ztam, hogy nem ennyire gyenge felfoga´su´, aki ezt tette, hanem tudatos kifejeze´se a szavaza´s teljes e´rtelmetlense´ge´nek. E´s mondtam, hogy me´g valo´szi´nu?leg sok-sok ezer ilyen ke´szu¨lt aznap szerte az orsza´gban. Itt ve´gu¨l sajnos mindo¨ssze ko¨ru¨lbelu¨l 40... szemben a 210 4 nemes szavazattal. De volt meglepete´sre ne´ha´ny 4 igenes is, so?t volt, aki ide-oda ikszelt igent vagy nemet is
Csala´snak nyoma nem volt, e´s emberek i´gy szavaztak. E´s to¨bben bu¨szke´k voltak magukra, a hazafias cselekedetnek e´lte´k meg. Egy o¨reg ne´ni mondta, hogy 70 o´ta minden szavaza´son volt. Kiva´ncsi lenne´k, mikor kire szavazott...
Ott me´g azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ez egy kis falu Zala´ban, majd a va´rosok. Ha´t azo´ta tudjuk, hogy nem....
Nagyon o¨ru¨lo¨k, hogy ott lehettem, ene´lku¨l nem tudna´m mege´rteni, feldolgozni, hogy mi to¨rte´nt ezen a va´laszta´son. Hihetetlen, hogy ennyire nem ismeri az ellenze´ki politika´t csina´lo´ ko¨zeg, hogy mi to¨rte´nik az orsza´gban... Valamit nagyon ma´ske´pp kell csina´lni. E´n itt vagyok, de ko¨nyo¨rgo¨m csina´ljuk valamit!!!!!
70. Szavazatszámlálók beszámolói
Annyian leírtátok már annak a napnak a sztoriját, de úgy érzem én sem maradhatok ki a beszámolóból. Annával Budapest XV. kerületében töltöttük az április 3-át a 20K delegáltjaiként, ahol 830 szavazó szerepelt a névjegyzékben.
...
Annyian leírtátok már annak a napnak a sztoriját, de úgy érzem én sem maradhatok ki a beszámolóból. Annával Budapest XV. kerületében töltöttük az április 3-át a 20K delegáltjaiként, ahol 830 szavazó szerepelt a névjegyzékben.
Jelentkeztem szavazatszámlálónak, mert kellett valamit tennem a fotel forradalmár státuszból kimozdulva. Becsületesen végignéztem a videókat, válaszoltam a kérdésekre, elolvastam a választási füzetet, tanulmányoztam a videókat, készültem a V napra. A delegált társammal azonnal felvettük a kapcsolatot, de csak az eskün találkoztunk, ahol a bizottság többi tagjával is megismerkedtünk. 8 tagból állt a bizottság, 1 férfi és 7 nő, ebből öten régi motorosok, hárman kezdők voltunk + a jegyzőkönyvvezető (szintén nő), aki szintén először vett részt ilyen munkában. Az delegáltak összetétele 2 Fidesz, 1 Mi hazánk és mi ketten. Rajtunk kívül mindenki pénzt kapott érte, jól rácsodálkoztak, hogy ti önkéntesek vagytok? A bizottság elnökét (J. a férfi) és a helyettesét (G.) az eskü után a jegyzőkönyvvezető (V.) javaslatára szavaztuk meg.
Előző este hiába próbáltam időben elaludni, csak nem ment, kavarogtak a gondolatok a fejemben, meg egy kicsit izgultam is, hogy nehogy elrontsak valamit. Rettenetesen bizakodó voltam, hogy ezt nem lehet elveszíteni, hiszen szinte kormányváltó hangulatot tapasztaltam a környezetemben. Minden média, fórum, online felület, amivel én találkoztam, megerősített ebben a hitemben. Kis smink, csini ruci, hó lesöprése, indulás. 10 perc alatt odaértem az iskolához, ami a kerület elit iskolája. (Napközben tapasztaltam, hogy a tanári wcben erősen pisi szag van, talán nincs megfelelő munkaerő a takarításra.) Már mindenki ott volt, gyorsan kipakoltunk, átrendeztünk, kiplakátoltunk, előkészültünk és vártuk az első szavazót, aki 6:02kor meg is érkezett. Nevetve mondta, hogy mindig ő az első, már tudta mi a feladata. Andrea nővér ruhában érkezett, mert ment hétvégi műszakba a börtön kórházba, egyébként egy kórház intenzív osztályán dolgozik. De kell a pénz, így a hétvégéit is munkával tölti.
A névjegyzékhez azonnal leült G., aki gyakorlatilag egész nap kezelte. Az elején furcsálltam, hogy egy szót nem szól, elveszi az okmányokat, kikeresi a nevet, majd két mutatóujját ráteszi a megfelelő két rovatra, amit alá kell írni. Meg sem említi, hogy ez itt a népszavazás ez meg a választás aláírásának helye, ebből aztán később adódott is egy kis bonyodalom. E. a bélyegzőt ragadta magához, azt megengedte, hogy ellenőrizzük átadás előtt a lapok számát. Aztán egy óvatlan pillanatban átvettük Annával a feladatot, egy darabig felváltva pecsételhettünk. Mondjuk szeretek pecsételni Az asztalnál a bélyegzés után a borítékos kolléga foglalt helyet, ezt a pozíciót sikerült többször megnyernünk. Mi mindenkitől megkérdeztük, hogy szeretne-e borítékot használni, de nem kötelező. Sokan nem kérték papír takarékosságra hivatkozva. Volt a nap folyamán egy fiatal férfi, aki miután bedobta az urnába a borítékot még odajött az asztalhoz és mérgesen ennyit mondott: „Jól le is ragasztottam, hogy ne tudják kinyitni!”. Dőltünk a nevetéstől, hiszen este nekünk kell kibontani majd. Az egyik Fideszes delegált M. mikor a borítékosztás pozícióba került, senkitől nem kérdezte meg és nem is adott, ezt szóvá is tettük neki mi is és egy választó is, erre megsértődve felállt és elhagyta a helységet. Szintén ő volt az, akinek már reggel szóltunk, hogy legyen szíves eltenni az asztalról a telefonját, „de nem is használom” volt a válasz erre, végül zsebre tette. Az is M. volt, aki egy április 1-i Metropol újságot kezdett olvasni címlapját kifelé mutatva, majd letette az asztalra szintén címlappal felfelé. OV volt fél hasábban rajta… Sajnos nem azonnal vettük észre, Anna szemfülesen félretette az újságot, de az valahogy többször is előkerült a nap folyamán. Ment a csiki-csuki, ő elővette, mi eltettük. Délelőtt voltak üresjáratok (E. a Mi Hazánkos hölgy szerint majd a mise után tömegek fognak érkezni, gondolom a megfelelő instrukcióval ellátva), volt olyan időszak, mikor 5-6-an álltak sorban, egyébként folyamatosan érkeztek a választók. Nagyon változatos volt a megjelentek összetétele, volt tolókocsis néni, vak bácsi, akit egy férfi kísért el és segített neki, felolvasta a kérdéseket jó hangosan, a bácsi hasonló hangerővel mondta mit kell jelölni +1 Fidesz. Jött idős házaspár, ahol a férj támogatta a rogyadozó lábú nénit, aki össze akart esni. Őt gyorsan leültettük a papír szavazóparavánhoz, feltételezem hova ment a szavazat + 1 FIDESZ. Ez a papír paraván a napunk egyik bearanyozója volt, egyszer mikor többen voltak és a 2 fülke foglalt volt, akkor megbotlott a nyelvem és azt mondtam „ a papír urnában is lehet szavazni” Na ettől kezdve folyamatosan papír urnát mondott véletlen mindenki , ezen is sokat nevettünk. Jött securitys mellényben egy férfi, aki szólt, hogy segítsünk neki, mert otthagyta a szemüvegét, én mentem vele felolvasni mi van a lapon, mit szeretne bejelölni, de nem kellett csak az, hogy mutassam meg melyik a Fidesz meg nem a népszavazáson. Jött nagypapa unokájával, egyszerre mentek be a két fülkébe és hangosan egyeztették mit kell bejelölni +1 Fidesz. Jött tesze-tosza férj harcias feleséggel, az asszony hamar végzett, az ura piszmogott, hát odament és megmondta mit kell x-elni, +1 Fidesz. Jöttek első szavazók, akik kaptak egy kitűzőt, amit G. szintén egy szó nélkül nyomott a kezükbe. Én voltam a csapatból az egyetlen, aki a szavazása után megköszönte „gratulálok az első szavazásodhoz”-al nekik, mind mosolygott. Később már szóltak előre a többiek, ha első szavazó érkezett, hogy el ne felejtsek neki gratulálni. Erről jur eszembe az én első választásom a múl században, mikor egy Hazafias Népfront jelölt volt, akira lehetett szavazni és azon a napon alkoholtilalom volt. Ki tudja, még visszajöhetnek ezek az idők… Jöttek olyanok, akik átjelentkeztek, de nem szerepeltek mégsem a névjegyzéken, ilyenkor a jegyzőkönyvvezető őrült telefonálásba kezdett, semmi eredménnyel. Szomorúan mentek el a fiatalok. Jöttek családok, babakocsis anyuka, öregek, mosolygósak és mérgesek.
Mozgóurnát 1 rota vírusos fiatal férfi kért, a régiek szerint ilyen ebben a körzetben soha nem volt még, hogy mozgózni kellett volna menni. Anna a társam és M. a Fideszes mentek ki hozzá, minden rendben zajlott.
Én nem jelentkeztem át a többiekkel ellentétben, hanem hazaszaladtam a 10 percre levő szavazókörömbe szavazni. A legnagyobb megdöbbenésemre rengetegen álltak kint az utcán, a kertben, az épületben, kb. 1 órás volt a várakozás vagy még több. A kitűzőmnek köszönhetően előre mehettem és 2 perc alatt végeztem, összesen 20 percet voltam távol.
Többen írtátok, hogy milyen ellátást kaptatok, hát itt azért nem tettek ki magukért, 2 szottyadt szendvics, 2 ráncos rántotthúsos zsemle, egy gyári isler és egy Balaton szelet. Víz volt, meg nescafé, cukor, tejpor, csak vízforraló nem, de a tanáriból végül sikerült egyet keríteni.
Jó hangulat volt egész nap a bizottságban, egyedül M. a Fideszes sértődött meg néha. Még G., aki a névjegyzéket vezette is beszélgetett, kiderült, hogy az ő fiának sem tudtak ujjlenyomatot venni az útlevélhez, pont mint az enyémnek.
Volt egy kis incidens, mert egy láthatóan érintett fiatal megkérdezte miután átvette az íveket, hogy nem kellett volna megkérdezni tőle, hogy kéri-e a népszavazás lapot is? Igen fel volt háborodva, mi Annával elnézést kértünk tőle és javasoltuk, hogy érvénytelenül dobja be, ha már így történt. Este egy összetépett népszavazási lapot találtunk az egyik borítékban…
Volt aki bent hagyta a fülkében a kitöltetlen egyéni listás lapját, volt olyan aki állította, hogy neki nem adtunk párt listásat. Az otthagyottat bedobtuk az urnába, a hiányzó miatt átszámoltuk az üres lapokat, de mindegyikben azonos számú volt, így meggyőződött róla, hogy ő megkapta, csak valószínűleg elfelejtette kitölteni. Volt, aki hosszasan tartózkodott a fülkében és ceruza surrogása hallatszott ki, sajnos nem engedték számolás után lefotózni a többiek a színes, szivárványos művet
A számolás flottul zajlott, háromszor átszámoltunk és ellenőriztünk mindent. Annával örömködtünk az eredmény láttán, 603 szavazatból a listán 46% az összefogásra, 40% FIDESZ, 5% Mi hazánk, 4% MKKP, 2.5% MEMO és 4 szavazat a Normális életre. A népszavazásra 40% érvénytelenül szavazott, 4% igennel, a többi nemmel. Jókat mosolyogtam a rajzokon, meg a többiek megjegyzésein „ez elképesztő, minek jön ide az ilyen”, „ezeknek elment az eszük”, azt hiszi, hogy vicces”. Pedig ha tudták volna, hogy én egy cicát rajzoltam az enyémre. Elcsomagoltunk mindent, rendet raktunk. Anna félrehívott és megmutatta a telefonján a narancs országot, azt hittem azonnal sírva fakadok. Azt mondtam, hogy biztos még nem érkeztek be az eredmények, fog ez még változni. 11re értem haza teljesen letaglózva, megittam két páleszt és két órát néztem bambán magam elé. Nem a pálesztől… Az elemzéseke, következtetéseket már sokan leírtátok arról, hogy mi vezethetett ide. A csalás nem ott volt valóban a szavazóhelységekben, hanem a fejekben
71. Szavazatszámlálók beszámolói
Szeged vonzáskörzetében, egy nyolcezer fős településem voltam delegált szavazatszámláló. Az eskütételen a polgármester asszony kiemelte, hogy korábban nem volt semmilyen visszaélés és atrocitás a településen. Az eskütételt követően odajöttek az SZSZB társaim ...
Szeged vonzáskörzetében, egy nyolcezer fős településem voltam delegált szavazatszámláló. Az eskütételen a polgármester asszony kiemelte, hogy korábban nem volt semmilyen visszaélés és atrocitás a településen. Az eskütételt követően odajöttek az SZSZB társaim bemutatkozni, minden jól ment, éreztem, hogy itt nem lesz probléma. Egyoldalúan megválasztották az elnököt, igazából ebbe sok beleszólásunk nem volt, de ők a rutinosabbak, válasszanak maguk közül elnököt. Megbeszéltük, hogy a szavazás napján 5:15 körül találkozunk. A nap legelején leültettek bennünket az asztal legszélére delegált társammal. Az első szavazó pontban 6:00 órakor be is állított: hát egy egyszerű, gondolkodni alig tudó személyről beszélünk. Olyannyira, hogy a mozgóurnába, miután aláírta egymaga az ellenőrzőlapot, bedobta azt a mi aláírásunk nélkül. Megállapodtunk abban, hogy majd nap végén aláírogatjuk.
Aztán jöttek a választópolgárok. A mi szavazókörünk egy "idős-körzet" volt, javarészt nénik-bácsik jöttek hozzánk. Az elnök mellett ültünk az elején és nagyon aranyos volt: tanárként dolgozik és mindig mesélte, hogy őt is tanította, neki az anyukáját tanította, sőt, rámutatott az egyik óvónénijére -pedig az elnök sem mai születésű. Szóval hamar elnyerték a bizalmunkat és láttuk, hogy nem csalni jöttek, csupán pletyizni és beszélgetni vannak itt.
A népszavazást automatikusan írattuk alá mindenkivel, sokan nem is tudták, miről van szó: a 400 emberből összesen négyen voltak, akik tudatosan utasították vissza a népszavazást. És sajnos alá tudom írni én is, hogy borzasztó sok volt az egyszerű, gondolkodni nem tudó ember. Mutatom a névjegyzéken, hogy az ujjam ALATT írja alá és elkezd mellé/fölé írni. Ha nem figyelek oda, az egész névjegyzéket képesek összefirkálni. Koszosak, igénytelenek, piszkosak, nem tudnak épkézláb mondatot megfogalmazni. Mondom, hogy jöjjön be, mert nincs sor, de kinn ácsorog, fel sem fogja, amit mondok neki. Volt egy bácsi, aki nagy büszkén kilépett a fülkéből és ő kijelentette mindenki előtt: hogy Ő a békére szavazott! Mert ő volt katona és tudja, hogy mekkora szenvedéssel jár ez! Mesélj még... gondoltam magamban. Aztán megkértük, hogy békésen dobja be a szavazatát és hagyja el a szavazókört.
Egy mozgóurnás szavazónk volt. Egy lepukkant viskóba kellett bemennünk, és adta az ég, hogy volt rajtunk maszk... amilyen elviselhetetlen bűz volt ott. A választópolgár a kanapéról kelt fel, azt sem tudta, kik vagyunk és mit akarunk: a lánya segített neki. Mi ez a kék lap? -kérdezte a választópolgár, mire mondta a segítő, hogy papa, ez szól a gyerekekről! HírTV ment, nagy nehezen összehozták a szavazatot, bedobták az urnába és eljöttünk.
A Fidesz sunyi és alattomos módon használja ki ezeknek az embereknek az egyszerűségét. Védik, hogy ők nem tartják a választópolgáraikat gombaként, holott ők is nagyon jól tudják: őket könnyedén lehet megvezetni. Álszent és mocskos dolog ez.
Pontban 19:00 órakor tudtunk zárni, urnabontás, szétválogatás, számlálás. Már a szavazatok szétszedésekor éreztem, hogy itt baj lesz - gyanúsan gyűltek a fideszes szavazatok szétválogatásnál. Amíg benne voltunk a szavazókörben, a külvilágról nem tudtunk semmit, én pedig mindvégig azt mondtam, hogy milyen jó, hogy ilyen magas a részvételi arány: biztos az ellenzéknek kedvez.
Letaglózó és elkeserítő volt látni a narancsba burkolózó országot a fárasztó nap után. Nálunk semmilyen visszaélés nem volt, még arra utaló jel sem, minden jogszerűen zajlott és megköszönték a segítségünket: Az én bizottságom sokéve elsőként végez a számlálással és adják le az eredményt, ez ebben az évben sem volt másképp! Aranyosak voltak, beszélgettünk és örülök, hogy megismerhettem őket!
72. Szavazatszámlálók beszámolói
Jó kezdeményezés, hogy kiírjuk magunkból a tapasztalatot, remélem lesz olyan ellenzéki párt aki profitál is belőle. Pest megyei 20 ezres városban voltam 20k-s delegált, mindenféle pártkötődés nélkül. A többi SzSzB tag természetesen fideszes, bár szerencsém volt, mert a ...
Jó kezdeményezés, hogy kiírjuk magunkból a tapasztalatot, remélem lesz olyan ellenzéki párt aki profitál is belőle. Pest megyei 20 ezres városban voltam 20k-s delegált, mindenféle pártkötődés nélkül. A többi SzSzB tag természetesen fideszes, bár szerencsém volt, mert a delegáltak, a "keresztény" tagozatból kerültek ki. Az SzSzB végig szabályosan és a törvényeknek megfelelően működött, esélyt sem adtunk, hogy másként legyen. 545 szavazóból 545-en népszavaztak. Minden szám, elsőre pontos volt, adatokat nem vittek ki, közvetlen befolyásolás nem történt az SzSzB részéről. Az azóta eltelt napok során újra és újra végig gondolva a tapasztaltakat a következő megállapításokra jutottam:
- Rendkívül fontos volt az ellenzéki delegáltak jelenléte, mert így minimalizálni lehetett a helyben történő szabálytalankodásokat. Pl. amikor kiállsz reggel a három, járó motorral váró kisbusz elé, és másfél méterről lekamerázod őket, azzal el lehet érni, hogy aznap többet ne jöjjenek. Amikor a fidesz aktivista elhozza a két bottal éppen csak járni tudó idős hölgyet akkor elég egy határozottan észrevehető „fixírozás” és több embert már nem hoz. Amikor 7-szer kell újra számolni az ellenzéki szavazatokat, mert a fideszes delegáltak véletlenül mindig bekevernek egy párat más jelöltek és pártok alá, akkor kell a jelenlét és a szilárd képviselet. (Ez utóbbi a fiamnál volt, nem nálunk.)
- Gyurcsánnyal képtelenség megverni a fideszt. Legalább 30-szor elhangzott a Gyurcsányozás valamelyik verziója, de egyetlen egyszer sem MZP vagy akár bármelyik ellenzéki párt neve.
- Hazánkban egy rendkívül széles szavazóréteg Orbán-szindrómában szenved, ami a Stockholm- szindróma egy speciális formája. Gyűlölniük kellene azt aki miatt nyomorban, szellemi sötétségben, kritikus egészségügyi állapotban élnek, ehelyett istenítik és bálványozzák.
- Fontos tapasztalat, a mozgóurnázásból, hogy a TV folyamatosan megy. Amíg nincs olyan ingyenes, országos lefedettségű ellenzéki TV ami hír intenzitásban felveszi a versenyt a fideszes „közmédiával” ez a réteg megszólíthatatlan.
- Jó lenne végre tudatosítani, hogy többségbe kerültek a fidesz szavazók! Amíg az ellenzék nem tud eljutni, a vidéki és az Orbán-szindrómás szavazókhoz, addig itt nem lesz változás, csak egyre távolabb kerülünk a nyugattól, és a fejlődéstől.
73. Szavazatszámlálók beszámolói
Budapest, VII kerület egy hátrányos helyzetű gyerekek iskolájában voltam 20K -s delegált, a másik ellenzéki delegált egy idősebb DK-s aktivista, 2 FIdesz-es és a három független, + a jegyzőkönyvvezető. A független elnök volt a leginkább Fidesz-es, mint ez később kiderült. ...
Budapest, VII kerület egy hátrányos helyzetű gyerekek iskolájában voltam 20K -s delegált, a másik ellenzéki delegált egy idősebb DK-s aktivista, 2 FIdesz-es és a három független, + a jegyzőkönyvvezető. A független elnök volt a leginkább Fidesz-es, mint ez később kiderült. Ketten az iskolában dolgoznak amúgy is. Az elnök az igazgatóhelyettes, 50 éve ott van, ismer mindenkit. Kiderült, hogy az iskola igazgatója jó kapcsolatban van a KLIK -el, az iskola sok segítséget kap.
5-re mentem, mindent előkészítettünk. Többen most számoltunk először. Hat után pár perccel érkezett az első szavazó. Elég sokan jöttek még hét előtt, mert mentek munkába. Napközben minden rendben ment, semmi konfliktus nem volt, a Fideszesek is kedvesek voltak, szó nem volt semmi csalásról. Sokan jöttek, voltak időszakok, amikor hosszú sorok voltak. Budapest, de mégis láthatóan nem a középosztály, rengeteg nyugdíjas, idős. Szinte mindenki elvitte a népszavazás lapot, de volt, aki nem tudott vele mit kezdeni, nem értette.
Ketten mentünk mozgó urnázni 11 címre, nénik, bácsik, akik évek óta ki sem jöttek a lakásból, de sokan mondták, hogy csak a Fideszre. Egy néni kifejezetten rettegett, hogy nehogy elrontsa, mert “Csak a Fideszre akar” A Fideszes delegált megállapította, hogy nekik szerinte nem is kéne szavazniuk.
Este a számolás is flottul ment, mindenki tette a dolgát. Ellenzéki győzelem, a helyi jelölt ismert volt, ott nagyobb fölénnyel nyert az ellenzék. A listán már sok volt a Mi Hazánk és a Fidesz is jobban teljesített, de ott is nyert az Ellenzék.
Ekkor kezdtük a népszavazást számolni, de már tudtuk az eredményt. Én ott kicsit szétestem, de leszámoltuk azt is. A többieket nagyon nem érdekelte, hogy ki nyert, de az kiderült, hogy még a Fideszes delegáltak sem számítottak a 2/3 -ra. Kedvesek voltak velem, mert látták, hogy nagyon magam alatt vagyok. Összességében nem volt gond, jó csapat volt.
74. Szavazatszámlálók beszámolói
Sziasztok! Jász-Nagykun-Szolnok megye, Közép-Tisza Vidék, 1600-as község, 58 %-os résztvételi arány. Az eskütétel napján még éreztem egy kis idegenkedést, mint egy Bp-ről delegált semleges szavazatszámláló, de vasárnapra ez megváltozott. 6 fős csapat, 3 nő, 3 férfi, ...
Sziasztok! Jász-Nagykun-Szolnok megye, Közép-Tisza Vidék, 1600-as község, 58 %-os résztvételi arány. Az eskütétel napján még éreztem egy kis idegenkedést, mint egy Bp-ről delegált semleges szavazatszámláló, de vasárnapra ez megváltozott. 6 fős csapat, 3 nő, 3 férfi, 3 profi, -mint kiderült, ősrégi bizottság a faluban- és három delegált tag. Két fő pártoktól és én egyedül 20k-s. 5 helyre, 8 fő kért mozgóurnát, ketten vittük ki egy FIDESZ delegált hölggyel 12 óra után, de le a kalappal, mindenhol korrekten viselkedett, nem igyekezett befolyásolni a szavazókat. Amit viszont láttam, az elkeserítő! Többségében lerobbant, rossz állapotban lévő ingatlanok, az emberek siralmas egészségi állapotban, szinte leépülve, tájékozatlanul, de kedvesen, udvariasan. Gördülékenyen, a feladatokat elosztva és váltogatva csináltuk, amit kellett, kevés fiatal és családos, annál több idős szavazóval foglalkozva. Az esti szavazatszámláláskor már látható volt, hogy a Fidesz 70% feletti szavazatarányt söpört be! A népszavazást illetően érdekes volt, hogy a szavazók 17 %-a nem is kérte a lapot, akik igen, azok közel 20 %-a érvénytelenül szavazott. A többi viszont a várható nemekkel a kormánypárti narratívát szajkózva. Persze az obszcén megjegyzésekből és rajzokból is volt egy jó pár! A polgármesteri hivatal igazán kitett magáért, reggeli, ebéd, esti szendvics, kávé, üdítők egész nap. A jegyzőkönyvek lezárása és az urna elszállítása után, csak a faluban töltött 2. éjszakám után, hétfőn reggel néztem csak rá az országos eredményekre, és mit ne mondjak; nem voltam boldog. Azóta is keresem az okát, hogy mi okozhatta az immár 4. hidegzuhanyt, de nem találom a választ. Szomorú valóságnak tűnik, de lehet, hogy hozzá kell szoknunk a pillanatnyi körülmények (média állapotok, választási törvény stb.) csapdája miatti lehetőségeinkhez. Az előválasztás és a mostani feladat élménye megmarad, köszönöm a korábbi aHang, a mostani 20K csapatának az elismerésre méltó munkát, lelkesedést és amennyiben lesz rá lehetőség, újból veletek leszek!
75. Judit Szántó
Ejtsünk szót a 20K árvákról is!
Nem szeretnék ünneprontó lenni, én is azt gondolom, hogy a civil, illetve ellenzéki szavazatszámolás ügyében kibontakozó mozgalom a választási eredmények ellenére nagy ...
Ejtsünk szót a 20K árvákról is!
Nem szeretnék ünneprontó lenni, én is azt gondolom, hogy a civil, illetve ellenzéki szavazatszámolás ügyében kibontakozó mozgalom a választási eredmények ellenére nagy sikernek tekinthető.
Ugyanakkor a tisztánlátáshoz az is kell, hogy megemlékezzünk a nem kevés „20k árváról”. Mindazokról a lelkes önkéntesekről, akik jelentkeztek szavazatszámolónak, fölkészültek a föllelhető tananyagokból, esetleg ígéretet is kaptak arra, hogy delegálják őket SZSZB tagnak, aztán valahogy kicsúsztak a rostán. Vagy azért, mert „analógnak” ítéltettek – azaz nem hitte el róluk a „központi ítélőszék”, hogy képesek megugrani a mai digitális világ kihívásait, vagy a tényleg pártoktól független, civil „Számoljuk együtt!” (SZEM) mozgalomnál jelentkeztek.
A SZEM 2017-ben alakult, 2018 óta minden választáson és helyi népszavazáson szervezte a civil szavazatszámlálókat. Így tett az előválasztáson is, mivel felkérték erre a pártok.
Az ellenzéki együttműködés pártjai által életre hívott 20K mozgalom valamikor az előválasztás előtt jött létre. Az előválasztásban azonban nem kívánt részt venni, mivel azt várta, hogy az nagy bukta lesz. Nem lett az.
Hála az aHangnak és a Számoljuk együtt! Mozgalomnak (SZEM), az előválasztás hatalmas siker volt.
Még fel sem ocsúdtunk az előválasztás másnapján, amikor berobbant a 20K első kampányvideója, hogy jelentkezzenek az emberek szavazatszámlálónak. Az előválasztás lelkes számolói, a SZEM önkéntesei azonnal regisztráltak a 20K-nál, azt hívén, hogy ott folytatják, ahol előző nap abbahagyták. Senki nem értette a helyzetet, hogy miért van két szervezet, ami szavazatszámlálókat gyűjt. Senki nem értette, hogy a 20K egy pártszövetség, az Egységben Magyarországért számára gyűjti a szavazatszámlálókat, míg a SZEM, mint független civil szervezet teszi ugyanezt. Miért fontos ez? Mert az eredeti terv az volt, hogy legyen minden körben párt delegált és legyen civil delegált, még akkor is, ha a civil szavazatszámlálót is formálisan csak párt tudja delegálni a sajátos magyar választójogi törvények miatt. A megegyezés az volt, hogy 10 000-10 000 szavazatszámolót gyűjt mindkét szervezet.
A 20K megígérte, hogy egyesíti a SZEM-es és a 20K-s adatbázist, és együtt delegálja a 20 000 szavazatszámlálót. Ehhez alá kellett írni egy szerződést a 20K és a SZEM (illetve a mögöttük álló egyesületek)között. Ezt az utolsó pillanatig halogatták, bízva abban, hogy a 20K egyedül is össze tudja szedni a 20 000 szavazatszámlálót, a SZEM-et pedig kihagyhatja a „buliból”.
Majd amikor végre aláírták, és a SZEM az összes önkéntesét a 20K rendelkezésére bocsátotta, akkor a 20K ígérete ellenére nem delegálta ezeket az embereket. Viszont nem is szólt, hogy nem delegálta őket. Ez véletlenül derült ki esetről esetre.
„Vártuk, hogy hív bennünket a jegyző, majd fölhívtuk mi a jegyzőt, akitől megtudtuk, hogy nem vagyunk delegálva és minden hely be van töltve.”
Mindeközben a 20K elérhetetlen volt telefonon keresztül mindenki számára (ahogy egyébként a Nyomtass Te is, az aHang is és az ellenzéki pártok is). A SZEM önkéntesei napi 20 órában a 20K-val kommunikálni nem tudó, amúgy a 20K-nál jelentkezők hotline vonalaként dolgoztak. Próbáltak nekik segíteni, majd miután a Kétfarkú Kutya Párttal (MKKP) közvetlenül szerződött a SZEM, végre delegálni tudta a saját jelentkezőit és a 20K árváit.
Közben folyamatosan jöttek a panaszok a megyékből, ahol a helyi jelöltek saját, jól bevált számlálóit a 20K kikukázta, hogy helyettük pestieket küldjön. Senki nem volt elég jó, akiket a helyi képviselőjelöltek ajánlottak, főleg nem azok, akik szavazatot számolni ugyan tudnak, évek, évtizedek óta csinálják, csak a 20K „az analógok” kategóriába sorolta őket. Ezek az emberek szintén eljutottak a SZEM-hez és sokukat a Kétfarkú Kutyapárt végül delegálta. Sokan azonban kiestek, megbántódtak, elkeseredtek a lekezelő kommunikációtól, vagy épp a kommunikáció tejes hiányától.
A SZEM még az utolsó nap is kapott megkeresést olyan településekről, ahova mégsem került szavazatszámláló a 20K-tól. Volt olyan bizottság, ahol egyetlen, a SZEM-en keresztül a Kétfarkú Kutya Párt által delegált ellenzéki szavazatszámláló volt. Volt olyan körzet, ahova a 20K is küldött 150 delegáltat és az MSZP is, majd több helyen kölcsönösen kioltották egymást és maradt a Kutya Párt delegáltja.
Tanulság szerintem:
A szubszidiaritás elvét tartsuk tiszteletben, a helyi pártszervezetek, képviselőjelöltek delegálják a saját embereiket a szavazókörökbe az egyik helyre, a másik helyre szervezzünk civileket a környékről. Oda küldjünk „pestieket”, ahova kérnek.
Nagy előnye van persze annak, hogy a „pesti értelmiség” találkozott a valósággal, jó lenne, ha ezt gyakrabban megtenné.
Ahogy egy nyírségi tanítónő kérdezte a helyi választási eredmények megszámolása után: „miért csak most jöttetek?”
De az a kivagyiság, hogy ne mondjam arrogancia, amivel a helyi szervezők találkoztak, amikor a 20K-val próbáltak egyezkedni, nem segít áthidalni a vidék-Budapest ellentétet.
Az arrogancia nem csak vidék-Budapest, hanem nemzedéki szinten is érvényesült.
El kell fogadni, hogy mi, „digitális bevándorlók” – ún. analógok még kb. 20 évig itt vagyunk, mi érünk rá sok önkéntes munkát végezni. Számolni kell/kellene velünk.
76. Szavazatszámlálók beszámolói
Úgy döntöttem, én is leírom a tapasztalataimat. 5000 fő feletti, alföldi városban voltam szavazatszámláló nem először, de ebben a körzetben igen. Ketten voltunk a 20k22 delegáltjaként. Öt órára odarendeltek bennünket a polgármesteri hivatalba, teljesen ...
Úgy döntöttem, én is leírom a tapasztalataimat. 5000 fő feletti, alföldi városban voltam szavazatszámláló nem először, de ebben a körzetben igen. Ketten voltunk a 20k22 delegáltjaként. Öt órára odarendeltek bennünket a polgármesteri hivatalba, teljesen feleslegesen, mert semmit nem kellett segíteni. Az iskolában, ahova be voltam osztva, szintén csak annyi volt, hogy kiragasztottuk a szavazókör számát, a szavazás menetét. Nyolcan voltunk a szavazókörben, csak mi ketten ellenzékiek. 6 órakor megkezdődött a szavazás, illetve pár perc múlva, amikor megérkezett az első szavazó. Minden rendben volt. Megegyeztünk, hogy ki mit fog csinálni, én pecsételtem. A jegyzőkönyvvezető íratta alá a névjegyzéket, senkitől nem kérdezte, akarja-e a népszavazást is, mindenkivel mindkét jegyzéket aláíratta. Mint többen is leírták már, ide is jöttek írni, olvasni nem tudó emberek, és olyanok, akik alig bírtak menni. “Mindent a hazáért.” A bizottság egy tagja és egy másik hölgy elmentek ebédelni, majd a mozgóurnával a helyi börtönbe szavaztatni. Nekem furcsa volt, hogy előre leadták a neveket, hogy ki fog menni, de nem szóltam, mert nem tudom, mi van a börtön szabályzatában, mi a törvényes ilyenkor. Megegyeztünk, ha visszajönnek én megyek a városba az egyik fiatalemberrel. Három óra elmúlt, amikor el tudtunk indulni, én vezettem, a fiú navigált. 39 név volt a listán ebből 25 az idősek otthonában volt. Itt voltak egy jópáran, akik azt sem tudták, kire vagy mire kell szavazni. Volt olyan idős ember, aki percekig írta alá a nevét. A hölgy, aki vezetett bennünket azt mondta, hogy van a listán 6 vagy 8, pontosan nem emlékszem ember, aki azt sem tudja, hogy a világon van. Kérdezte tőlem, velük mi legyen. Mondtam neki, én sem örülnék neki, ha ilyen állapotban lennék, és valaki aláírná és szavazna helyettem. Nem mentünk oda hozzájuk. Felháborítónak tartom, hogy egyáltalán rákerült a nevük a mozgóurnát igénylők listájára. Ha nem én vagyok ott, kitöltik a lapokat, vagy hogy gondolták? A várost járva sok idős ember azzal fogadott bennünket, hogy nem akarunk háborút. Mondtam, senki sem akar háborút, de azt valahogy egyik sem akarta meghallani. Nagyon eltelt az idő, aki volt már mozgóurnával, tudja milyen az idős, beteg ember. Panaszkodik, lassú, hiába mondtuk, hogy sok helyre kell menni. Negyed hét körül a szavazókörből folyamatosan telefonáltak, hogy hol vagyunk már, igyekezzünk vissza. Háromnegyed hét körül utánunk küldtek egy hölgyet, aki az önkormányzat dolgozója, besegíteni, majd mondták, hogy nem baj, ha hét után érünk vissza, a jegyző megengedte. Mint mondták, mindenkinek joga van szavazni. Hét óra negyven percre értünk vissza, így sem sikerült mindenkit szavaztatni, kb, négyen lemaradtak. Akkor már olyan fáradt voltam, meg sem fordult a fejemben, hogy jegyzőkönyvet vetessek fel. Ahogy visszaértünk, gyors kézmosás, WC, kézmosás, szavazatszámlálás. Mondanom sem kell, hogy itt is a Fidesz győzött 308-207 arányban az ellenzéki összefogás jelöltjével szemben. Éjfél elmúlt, mire le tudtam fényképezni a jegyzőkönyvet, nem volt lelkierőm visszamenni a hivatalba, a fáradtság és a csalódás miatt, akkor már tudtuk, hogy ismét kétharmada van a Fidesznek. Ez a harmadik képviselőválasztás, ahonnan szinte sírva kellett hazamennem. Amikor a mozgóurnával voltunk, volt egy házaspár, akik maszkot, kesztyűt viseltek. Gondoltam, elővigyázatosak. Rajtunk is volt maszk, a kesztyűt nem tudtam használni, egyből beleizzadt a kezem. Utólag tudtam meg, a 20k22 társam mondta, hogy a szavazókörben beszélték, van egy covidos köztük. Nekünk nem szóltak. Nem tudom bebizonyítani, hogy tőle kaptam el, de egy hete fekszem itthon coviddal.
77. Szavazatszámlálók beszámolói
Akkor én is elmesélem az én 20K szavazatszámlálós élményeimet! Én is mint gondolom sokan mások, azzal a szándékkal jelentkeztem, hogy végre tegyek valamit a változás reményében, (e mellett én Nyomtass Te is-t is terjesztettem, pénzt adományoztam, jártam ...
Akkor én is elmesélem az én 20K szavazatszámlálós élményeimet! Én is mint gondolom sokan mások, azzal a szándékkal jelentkeztem, hogy végre tegyek valamit a változás reményében, (e mellett én Nyomtass Te is-t is terjesztettem, pénzt adományoztam, jártam tüntetésekre, aktívan kampányoltam) de mindezek mellett egy egészen más élményben volt részem. Én Nógrád 2 OEVK, Rimóc nevezetű községbe lettem delegálva. Nógrád északi részén egy kb. 1500 fős zsákfaluról van szó, Hollókőhöz közel. Rimóc települése hozza a nagy magyar „vidéki” átlagot, elöregedő, kiüresedő, perspektíva nélküli szegényes település, borzasztó minőségű utakkal. Picit olyan mintha 1970-80 évekbe megállt volna itt az idő. Két szavazókör volt a településen, és mint a társaimtól kiderült, hogy amibe én kerültem, ott szinte egyáltalán nincsenek cigányok, ők mind a másik körzetben jogosultak szavazni. Ez azért volt fontos, mert mint kiderült a település életében szinte minden a cigány – paraszt (ők hívták így magukat, mint fehér többségi társadalom) közti életvitel, viselkedési formák határozzák meg. Bármikor napközben beszélgettünk döntően erről szólt a diskurzus. A cigány gyerekek viselkedése, a szüleik élethez való hozzáállása, tini anyukák, a bűnözés, lopások, bulizási szokások…stb. Nekem mint odacsöppent embernek furcsa volt ezt tapasztalni, hogy szinte minden párbeszéd erről szólt, ez határozza meg a falu közösségi életét. Az egyik tag a helyi óvodában dolgozik már kb. 30 éve, ebből kb. 10 éve kivétel nélkül csak cigány gyerekek járnak oda, a “parasztok” már mind elvitték a környék nagyobb településeire a gyerekeiket taníttatni. Az óvónő úgyis hívta a gyerekeket, hogy mauglik, annyira nem megy nekik a tanulás, beilleszkedés.
Előző este már mindent össze is készítettem, hogy nehogy elkéssek, kedves feleségem még este sütött is kis kedveskedő süteményt, „bevágódás” címszóval, nehogy szó érje a ház elejét. Kalandos utam volt odafelé. Hiába “csak” 92km volt az odaút Dunakesziről, de mikor, ha nem aznap éjjel, leszakadt a hó, és már mikor indultam hajnal 4 körül már 3-4cm hó borított mindent. Poén, hogy egy héttel ezelőtt cseréltem le a téli gumit, nyárira. (ki gondolta, hogy egész télen nem is esett a hó, majd pont április 3.-án fog) izgalmas útnak néztem elébe. Sebaj, mondtam magamnak, majd lassabban megyek a nógrádi dombokon, ezzel csak az volt a gond, hogy legkésőbb 05:30 oda kellett érnem. Végül sikerült ezt abszolválnom, balesetmentesen, és időre! Az én szavazóköröm a polgármesteri hivatal épületében volt. Felújított épület, talán ez a falu legmodernebb épülete. (Magyar viszonyok között)
Mindenki nagyon kedvesen fogadott, 3 önkormányzati tag, 2 fideszes, és 2 ellenzéki tagból állt a mi kis SZSZB csapatunk, (+ a jegyzőkönyvvezető hölgy) ahol csak én voltam egyedüliként férfi. Kedves ellenzéki társam helyi lakos volt. Szépen elindult a nap annak rendje és módja szerint. Minden szépen le ellenőrződött, plombák, jegyzőkönyvek…stb. Izgatottan vártam a napot. Pár perc múlva megjött az első szavazó, minden nagyon korrektül zajlott. Ez igaz volt a teljes ott töltött időre. Azt tapasztaltam, hogy mindenki odafigyel, és jól szeretné végezni a dolgát, csalásnak, sunnyogásnak abszolút semmi nyomát nem tapasztaltam a helyiségen belül, pedig én nagyon készültem, hogy na én majd most minden kis turpiságot megfigyelek, leleplezek és jegyzőkönyveztetek. Felkészültem az esetleges konfrontációra, kellemetlen helyzetekre is. Rajtam kivül mindenki helyi volt, nagyon jól ismerték egymást, mindenki mindent tudott a másikról a legapróbb részletekig. Érdekes, tanulságos volt hallgatni az életüket.
Annyira más volt a hangulat mint amire én készültem, a 20K felkészítési videók alapján, azt hittem sokkal kimértebb, feszengőbb, “ellenségesebb” lesz a hangulat, de egész nap vidáman, barátkozóan, nevetgélve, olajozottan, gördülékenyen mentek a dolgok. Váltogattuk egymást, nagyjából mindenki csinált mindent, senki nem közösített ki magának semmilyen feladatot. Teljes terülj terülj asztalkám fogadott, voltak szendvicsek, fullos meleg, hideg tálak, üdítők…minden! Olyan volt az érzésem, hogy egy lagziba csöppentem. Nagyon kedvesek voltak, egész nap kinálgattak, “tömtek” volna mindennel a hely tagok, meg a jegyző is. Mivel rajtam kivül mindenki helyi volt, így kifejezetten furcsa volt számomra, hogy szinte mindenki mindenkit ismer, mármint aki jött szavazni, és nemcsak a nevét, hanem annak a felmenőit, az adott illető betegségét, búját baját is ismerte. Az egyik fideszes delegált egy helyi 80 éves néni volt, aki szinte mindenkiről egy prezentációt tolt le nekem.
Általánosan elmondható, hogy a 529 névjegyzékben szereplőből, 368 megjelent ember kb. 60-70% 65-70+ ember volt, senkit nem megbántva, de nagyon szegényes, döntően fekete öltözetben voltak. Pár jól öltözöttel találkoztam csak a nap folyamán, aki a 20-40 korosztályt képviselte, és úgy egyébként jó volt rájuk nézni. (üdítő volt) Általánosnak mondható, a fogazatok rendkívül rossz állapota, hiánya és kb. egy jó 5-10 évvel mindenki idősebbnek nézett ki a koránál. Néha úgy meglepődtem, mikor egyeztettük a személyi adatait, hogy ki mikor született. Három alkalommal kellett a fülkébe segítenem, alap, hogy mind a fideszre ment. Volt két funkcionális analfabéta, abszolút nihil, szegények csak néztek rám, hogy ki is vagyok, most mit is keresünk itt! Már én kértem a fülkéből segítséget, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Volt egy teljesen L alakban meggörbült 92 éves idős nénike, ott is voltak gondok. Persze OV mindenki ismerte, ment is az X oda. Sokan írták már előttem, hogy ők miket tapasztaltak, (nem tudták értelmezni, hogy mi ez a sok lap, miért kapnak ennyit, mi az, hogy egyéni vagy listás, mik a kérdések /népszavazás/ többen pártot sem tudják már, csak annyit, hogy Orbán Viktor! Logót sem ismerik már meg. Néha úgy éreztem, hogy egy egypárti rendszerbe élek, ahol csak OV van egyedül. (végülis nem vagyunk ettől olyan messze) Eléggé őszintén, “nyíltan” ment néha a szavazás. Mentek a “mantrák”, hogy a TV-be mondták, hogy a nemre kell X-ni, a golyófogónak nem megyünk, feltűnően sokan kérdezgették, hogy hányan jöttek már el szavazni. Kétszer volt nagyobb tumultus, sorban állás, fél 10-11 között, mise előtt, és 12:00 után mise után, akkor volt olyan, hogy 20-an is voltak a sorban. A mozgóurnázás volt a “legdurvább” élmény. Ketten mentünk, egy önkormányzati tag, és én, meg egy helyi hölgy aki az EU-s falusi mikrobuszt vezette.
14 helyre mentünk, előre mondom, lehet tippelni (én már a 3. után fogadtam a társammal, hogy mi lesz) de mindenki kivétel nélkül a fideszre szavazott. Megdöbbentő volt átélni, főleg ellenzékiként. No ott már tudtam, hogy ez nem az én napom lesz! Itt bepillantást kaptam, hogy hogyan is éltek elődeink úgy 100-150 éve! Teljesen megállt az idő. A 14-ből csak 3 helyen volt, hogy a család férfi tagja is élt, döntően 80-90+ idős özvegy nénikék voltak. Ami durva volt, hogy mindenkinél soha nem a főépületbe kellett menni, hanem hátra valami kis melléképületbe, vagy a főház hátsó bejáratához legközelebb eső szobába. A fő épület az már ilyen "díszfunkciót" lát el, nem ott élnek. Ezek max. 10-15nm helyiségek voltak, és minden helyiség (konyha, fürdő, /ez kb. egy tál lavor/ háló, nappali) abba az egy szobába volt bezsúfolva. Egy ágy egy kis szekrény, egy régi CRT TV (ez szinte mindenhol ment). Elképesztő szegényes bútorzat, állapotok. Sok helyen annyira meleg, és áporodott szag, büdös volt, hogy az utolsó helyen konkrétan hányingerem lett, és alig vártam, hogy kimehessek a levegőre. Szomorú, és egyben dühítő is volt látni ezt élőben 2022 Magyarországán. (92km Bp-től) Miközben sokan tudjuk micsoda rendszerszintű a korrupció, a jachtok, a 150 milliós órák, Porsche és magánrepülő gyűjtemények, Hatvanpuszta, Lőrinc-Andika, teljesen felesleges stadionok tucatjai, minden betonba öntve, és akkor itt vannak tömegével, mint a beszámolókból kiderült százezrek a teljes kilátástalanságba, a totális nihilbe, -100 éves nyomorba megrekedve, mind fizikailag, mind szellemileg. Mint ahogy írtam, kivétel nélkül mind a fideszre szavazott, alig várták már, hogy megérkezzünk és szavazhassanak, mindenhol szépen elő volt készítve a személyi, lakcímkártya. (találkoztam, egy olyan személyivel amin még a 89 előtti régi kommunista címer volt.) Ugyanazok voltak itt is mint mások leírásaiban, nem akarom, hogy háborúba menjen a fiam, unokám, nem akarom, hogy átmütessék az unokám, dédunokám. Ez elképesztően átjött mindenhol. Ami feltűnt még nekem, hogy soha senki nem beszélt semmilyen ellenzékről. Szerintem nem is tudnak róla, hogy egyáltalán ilyen van, kik ők, és mit akarnak. (most itt a mozgóurnás tapasztalataimról beszélek a 80-90+ nénikékről) náluk csak Orbán Viktor van, őt ismerik halották már…stb. Ilyen “élmények” után iszonyat kettőség van az emberbe, főleg egy ilyen fárasztó nap után. Egyrészről mindenki nagyon kedves, segítőkész volt, csalásnak, arra való törekvésnek az épületen belül nyomát nem láttam egész nap, (ettől függetlenűl tudjuk, hogy vannak csalások, csak sokkal szofisztikáltabban mennek) másrészről meg rossz látni, hogy valahol meg saját magukat tartják ebbe a helyzetbe. Ez a szavazatszámlálás számomra nagyon elgondolkodtató volt. Egy erőteljes sokk, szomorúság, düh kering bennem azóta is. Sokk, hogy 2022-be ilyen állapotban van a társadalmunk, düh, mert ezek az emberek is sokkal jobbat, többet érdemelnének, szomorúság azért mert nem sok jelét látom bármifajta változásnak, előrelépésnek. Nemhogy 60-70 évre vagyunk Ausztriától, hanem bizonyos esetekben fényévekre, vagy a soha szó talán jobban leírja a kilátástalanságot. Igaz ez a fizikai, szellemi, és társadalmi értelemben is. Mindent összegezve jó tanulság volt számomra egy ilyenbe részt venni, és pozitívan gondolok azóta is rá! Köszönöm a 20K az elképesztően profi szervezést, applikációt, le a kalappal mindenki előtt aki ebben részt vett, és ezt így összerakta! Hatalmas respect! Az szszb számláló társaimnak, az önkormányzatnak a sok kedvességet, “befogadást” amit ezen a napon köszönhettem nekik. Viszont végtelenül szomorú vagyok, és teljesen össze is törtem az eredmények miatt, hogy sokkal jobb sorsra érdemes magyar emberek tömegeinek így kell élnie mindennapjaikat. Elszomorít ez a fajta hitvány politika aki ezeket a tömegeket teljesen tudatosan tart itt, és aljas módon 4 évről 4 évre kihasznál. Eredmények 68% fidesz, 16% ellenzéki összefogás, 12% Mi hazánk. Változásnak, bármifajta társadalmi előrelépésnek itt a reménye 12-16 éven belűl biztosan nem várható...
78. Szavazatszámlálók beszámolói
Egy budapesti körzetben számoltam, hajnal 5 előtt már a kocsiban kukorékoltunk a társammal, és a havas utakon próbáltuk megtalálni a szavazókörünket, ami végül egy pofás kis templom tövében volt. Mintha valami karácsonyi hajnali misére érkeztünk volna. A ...
Egy budapesti körzetben számoltam, hajnal 5 előtt már a kocsiban kukorékoltunk a társammal, és a havas utakon próbáltuk megtalálni a szavazókörünket, ami végül egy pofás kis templom tövében volt. Mintha valami karácsonyi hajnali misére érkeztünk volna. A környék még tele volt választási plakátokkal, ami a választás napján a szavazóhelyiség 150 méteres körzetében nem engedélyezett, de mivel minden párt plakátja kint volt, az SZSZB elnök, a jegyzőkönyv vezető és a koordinátorunk is azt mondta, azokkal ne foglalkozzunk, de új nem kerülhet ki. A nap közepére mondjuk az ellenzéki plakátok egytől egyig meg lettek rongálva, a többi sértetlenül merengett a szavazók hömpölygő hadára.
Az első szavazók már 6 óra előtt feszülten vártak a nyitásra, hiszen siettek munkába, mi pedig iparkodtunk mindent helyére tenni, az üres szavazólapokat egytől egyig leszámolni, a nyomtatványokat, pecséteket, az urnák és a fülkék állapotát leellenőrizni, a feladatokat egymás között elosztani, amiket a nap folyamán majd rotálunk. Ismerkedni itt még nagyon időnk sem volt, hiszen folyamatosan érkeztek a szavazók. Aztán egy picit fellélegezhettünk, mesélhettünk egymásnak magunkról, a munkánkról, a kultúránkról - hiszen egy vietnámi származású tagunk is volt, aki már évtizedek óta Magyarországon él, és gondoskodott a nap tavaszi tekercs ellátásáról is. Mindenki nagy odafigyeléssel végezte a munkáját, a többiek érezhetően nem először csinálták, rutinos csapat volt. Az is kézzel fogható volt, hogy rajtunk kívül mindenki helyi, a szavazókat jól ismerik, iskolából, cukrászdából, itt több évnyi közös történet van. A bizottsági tagoktól mi visszaélést nem tapasztaltunk, kisebb bakik voltak, ill. nagyon furcsának tartottam, hogy az egyik fideszes delegált folyamatosan a folyosón volt és a választókkal diskurált, de többször kimentem meglesni, valószínűleg inkább csak túlbuzgó volt, és az iskolában található három szavazóhelyiség között igazította el az érkezőket (bár erre volt külön személyzet).
A szavazók őrületes számban érkeztek, a reggeli órákban a 886-ból kb. 300-an már le is szavaztak. Összességében problémamentes családok, fiatalok és idősek érkeztek, jó volt látni a magas számú első szavazókat, a tényt, hogy ennek a generációnak ebben a körzetben fontos a saját sorsuk feletti választás. Volt persze néhány kirívó, furcsa eset is. A szavazók, akik hőbörögve érkeztek, hogy na hol kell itt az orbánviktorra szavazni. A szavazók, akik bizonytalankodva érkeztek, hogy akkor a Fideszre kell szavazni, ugye. (Érdekes, hogy más pártra vonatkozólag nem volt ilyen.) A bizottság ezeket a helyszínen korrektül kezelte, bármelyik fülkében bárkire lehet szavazni. A szavazó, aki telefonálva viharzott be, majd megkértem, a telefont a szavazóhelyiségen kívül használja, erre rámharácsolt, hogy márpedig neki tudnia kell, kire szavazzon. A telefont előttem letette, majd a fülkében újra egyeztetett valakivel. Én jegyzőkönyv készítését kértem, viszont a HVI-től azt a választ kaptuk, a telefon használata idén már nem törvénybe ütköző. Lám lám, a saját kitöltött szavazólapról nyugodtan készíthetünk fotót is. A gond az, hogy így ezt a fotót megoszthatjuk azzal, aki a szavazatunkért pénzt vagy juttatást ígér. Volt, aki szlovák személyivel próbált szavazni, akit nyilvánvalóan én és az elnök is elutasított, majd hőbörgött, hogy márpedig négy éve ő így szavazhatott. Volt egy külföldi szavazó, aki láthatóan világát nem tudta, és érezhetően a vele érkező előzetes utasítására szavazott. De mivel a választási jegyzékben szerepelt, törvényesen szavazhatott. Ami nekem még furcsa volt, hogy bár minket úgy oktattak, hogy kötelesek vagyunk felhívni a választók figyelmét arra, hogy a (homofób) népszavazás önkéntes, a választás napján már a HVI azt az utasítást adta, hogy mindenkinek kell hogy adjunk szavazólapot, maximum nem tölti ki, de ha felhívnánk a figyelmet az önkéntességre, az már befolyásolás. Hát szerintem meg az, ha tájékozatlanul kötelezően kap ezekből a manipulatív kérdésekből. Így mindenki kapott, de hála Istennek úgyis érvénytelen lett. Mozgóurnázni a társam ment, egy fideszes delegálttal, így arról nekem nincs személyes tapasztalatom.
Aztán egy kemény nap után, ahol a 886-ból 690-en jelentek meg szavazni, jött a számlálás. Egyéni mandátumok, listás, és a népszavazás, nemzetiségi nálunk egy sem volt. Itt már érezhető volt a feszültség, hogy mindenkinek van egy szavakkal ki nem mondott vágya, de mindenki korrektül végezte a munkáját, azért mégis sasolva, hogy senki se trükközzön. A társammal többször ragaszkodtunk ahhoz, hogy még ha tovább is tart, mindent közösen számoljunk le, így mindenki ellenőrizheti egymást. Mondanom sem kell, hogy valójában a fideszes és az ellenzéki képviselők között zajlott a verseny, ahol a számolás éjszakáján a fideszes épp hogy csak győzött egyéniben, az ellenzék listán. Azóta kiderült, hogy az átjelentkezők és külföldön szavazókkal együtt fordult az állás, és egyéniben és listán is az ellenzék nyert. De hát Budapesten ez nem is csoda. A népszavazás viszont kiverte a biztosítékot a Fidesz delegált néniknél. Nem értették, hogy lehet ennyi érvénytelen szavazat, hogy miért nem tudnak jól szavazni, miért is jön el szavazni, aki nem tudja hogy kell érvényesen. Hogy ezeknek az embereknek biztosan nincs gyermekük, mert akinek van, az nem csinálna ilyet, hiszen hatalmas veszélyben vannak a gyermekeink. Mondja ezt három nagymama, akik érezhetően mélységesen szeretik a saját unokáikat, és féltik őket ettől a mesterien kreált ellenségtől. Emiatt nem is haragot hanem fájdalmat éreztem, hogy hogy lehet így megvezetni embereket, akik tényleg olyan kedvesek és jóhiszeműek. Közben minden egyes érvénytelen lap, rajzolt szivárvány, matrica, vers remény arra, hogy van még tisztánlátás és elfogadás ebben a társadalomban. Aztán egy szavazói üzenet az ikszek között, amiben megköszönik, hogy egy ilyen hülye népszavazás plusz óráiban is számolunk.
Valóban már zúgó fejjel, de számoltunk, kötegeltünk rendületlenül, majd a végén vártuk a jegyzőkönyvek saját példányát. Én eközben voltam olyan óvatlan, hogy ránéztem a telefonomra, és megláttam azt a rengeteg kiábrándult üzenetet, amit kaptam, hiszen amíg mi még számoltunk, már eredmény született: a Fidesz 2/3os győzelme. Bennem egy világ dőlt össze. Vágyaim voltak, de illúzióim nem. Számítottam arra, hogy nem lesz kormányváltás. De ez a fölény teljesen földhöz vágott.
Tényleg nem ezen a napon múlik leginkább a választás eredménye, hanem azon a 12 év médiahatalmon, az elszigeteltségen, a félelmen és torzításon, helyenként megvásárláson, elvakultságon. Ezen kell dolgozni először.
79. Szavazatszámlálók beszámolói
Fejér megyében voltam szavazatszámláló. Ott eddig is ellenzéki volt a képviselő, ezért teljes nyugodtsággal mentem oda számolni.
A bizottságban ketten voltunk az ellenzék képviseletében és egy már összeszokott csapatba ...
Fejér megyében voltam szavazatszámláló. Ott eddig is ellenzéki volt a képviselő, ezért teljes nyugodtsággal mentem oda számolni.
A bizottságban ketten voltunk az ellenzék képviseletében és egy már összeszokott csapatba kerültünk. Minden gördülékenyen ment, befogadtak minket, megosztottuk a munkát és semmilyen ellentét nem volt a Fideszes delegáltakkal sem. Összeségében jó hangulatban telt a nap. Az iskolába besétált választók között volt mindenféle korosztaly, 18 éves első szavazótól 70+ éves nyugdíjasig. Nem láttam csalást és meg sem fordult a fejemben, hogy közöttük ennyi fideszes lehet valójában. Pedig azok voltak, a körzet idén elbukott és újra a Fidesz vette át a hatalmat.
Számomra a mozgóurnázás volt döbbenetes. A helyi nyugdíjas otthonba mentünk ki az egyik Fideszes delegálttal. Ott nem volt megoldható, hogy ne lássuk mire szavaznak, mert már írni alig tudó, olvasni már nem tudó idős emberekkel találkoztunk, akiknek mindent el kellett magyarázni, mutogatni. A népszavazást egyikük sem értette, de már azt sem, hogy azon nem muszáj részt venniük, mind "aláírta" ott is az ívet valahogy. Volt olyan bácsi aki azt sem értette, hogy kik vagyunk és mit akarunk tőle (szerintem nem ők kérik a mozgóurnát, hanem kérik nekik).
Az egyéni jelöltnél 3. helyen volt a Fideszes, az utolsó, 7. helyen az ellenzéki jelölt. Addig el sem jutottunk a szavazólapon, mert rájöttek, hogy a Fideszről már hallottak, akkor jó lesz oda az X, mert nem is ismernek amúgy sem senkit a lapról. 2 hölgy volt teljesen képben, az egyik határozottan tudta, hogy ő az ellenzéki jelöltet akarja, ki is mondta a nevét, mert őt ismeri és milyen rendes ember. A másik néni is tudta mi az az ellenzék, de sajnos ő azzal a mondattal x-elt a Fidesznek, hogy MZP elintézte, hogy ne kelljen gondolkoznia. Mondanom sem kell, hogy közben ment a királyi tv a háttérben...
Ekkor tudtam már, hogy ebből baj lesz.
Az otthonból már szomorúan távoztam, mert 9-bol csak 1 volt ellenzéki x. Onnantól kezdve csak arra tudtam gondolni, hogy vajon hány, már szinte magatehetetlen idős ember szavaz a mi jövőnkről és még vajon hány olyan, aki ugyan fiatal, de elhitte a Fidesz propagandáját. És akkor még nem is gondoltam arra, hogy az ország szegényebb felében hány analfabéta, tanulatlan ember lehet, akikről sok beszámolót lehet itt olvasni.
Az ellenzéknek ebből tanulnia kell. Csak remélni tudom, hogy ezek az üzenetek eljuttnak hozzájuk is, és rájönnek, hogy mit kell tenniük a következő 4 évben, mert 8 általánoshoz és mentális állapothoz biztosan nem kötik majd a szavazati jogot.
80. Szavazatszámlálók beszámolói
A szavazatszámláló mozgalomban részt vevő nagyjából 20 ezer ember beszámolói alapján [...] kiderült [...], hogy szót lehet érteni egymással. A vidéki és városi emberek ilyen jellegű közeledése pozitívum lehet. Az viszont szomorú, ha a társadalom nagy politikai öntudattal ...
A szavazatszámláló mozgalomban részt vevő nagyjából 20 ezer ember beszámolói alapján [...] kiderült [...], hogy szót lehet érteni egymással. A vidéki és városi emberek ilyen jellegű közeledése pozitívum lehet. Az viszont szomorú, ha a társadalom nagy politikai öntudattal rendelkező felsőbb része most fedezi fel azt, hogy a társadalom másik fele megérthető, szerethető, becsülhető, ugyanolyan értékes emberekből áll. A számlálóbiztosi részvétel nagyon nemes gesztus, de nem gondoltam volna, hogy egy ilyen felvilágosodás 2022-ben következik be. Ez valahol szégyen. Az én szégyenem is, de azé a társadalmi közegé is, ami ezt nem ismerte fel korábban, és jobban ismer sok-sok külföldi társadalmi jelenséget, mint a saját társadalmának a felét.
81. Szavazatszámlálók beszámolói
Zalai kis falu, 125 lakos, 80 fidesz, 16 ellenzéki, 14 mihazánk szavazat. Mindenki rendes, ápolt, írástudó. Kedélyesen beszélgetünk a nénikkel, és a jogász doktor aljegyzővel (jegyzőkönyvvezető). Művelődési ház, kényelmes konyhával, emeleten közösségi térrel, a ...
Zalai kis falu, 125 lakos, 80 fidesz, 16 ellenzéki, 14 mihazánk szavazat. Mindenki rendes, ápolt, írástudó. Kedélyesen beszélgetünk a nénikkel, és a jogász doktor aljegyzővel (jegyzőkönyvvezető). Művelődési ház, kényelmes konyhával, emeleten közösségi térrel, a szavazás abban a helyiségben zajlik amit egyébként misére használnak, a falon 4 szentkép. Délután egyszercsak beállít a nemzetközi ellenőrző csapat, élükön - minő csoda! - egy néger hölggyel. A jelenlévő csapat sokkot kap - hát ki fog ezekkel beszélni - mi nem beszélünk angolul - mit keresnek ezek itt - felháborító! Mondom nekik hogy ne aggódjanak, majd én beszélek velük, férjem közben ott maradt mellettük. A grúz úriember és a francia hölgy kérdezgetnek, jelzem hogy minden rendben van, majd rámutatnak az egyik szentképre: "ez igen szép, mondja a grúz úr, kicsit ortodox keresztény hangulatú mint nálunk szokott". A hölgy pedig egy másik képet dícsér meg, hogy az a Lyoni Mária. Ebből a beszélgetésből a jelen lévő hölgyek egyike sem ért egy szót sem, így máris kitalálják és egymásnak panaszkodnak, miről lehet szó: "idejön a migráns és le akarja vetetni a szentképeket, hát komolyan, épp ezt mondta Viktor is, veszélyben a kereszténység". Mire férjem odafordul hozzájuk: nem igaz, megdícsérték a képeket, és mondták hogy a lyoni madonna milyen szép. Mire a válasz: jaj hát tényleg ezt mondták? Felismerték a képet? Tetszünk nekik? Akkor kínáljátok meg őket almáspitével! Na ennyi a különbség. Ha értenénk egymást, és nem abból indulnánk ki hogy ki kit utál, lehetne együtt is sütit enni.
