Baktériumok vizsgálata

Baktériumok vizsgálata

1. A szénabacilus vizsgálata

Szénabacilus (Bacillus subtilis) vizsgálatához készítsünk tenyészetet. Vágjunk apróra néhány gramm szénát, tegyük egy 150 ml-es Erlenmayer-lombikba és öntsünk rá kb. 50 ml vizet, vattadugóval dugjuk be, és hagyjuk egy napig állni. Ezután öntsük át a barnára színeződött folyadékot egy másik lombikba, amit vattadugóval dugaszoljunk be, majd legalább egy órán keresztül vízfürdőben óvatosan forraljuk. A forralás hatására csak a spórás baktériumsejtek maradnak meg, a többi elpusztul. A lombikot tartsuk néhány napig szobahőmérsékleten (esetleg termosztátban, 37 °C-on), majd a folyadék felszínén keletkező hártyából előzőleg nyílt lángon felizzított, majd lehűlt oltókaccsal (platinakaccsal) vegyünk mintát, és azt – az előző fejezet alapján már ismert módon – vizsgáljuk meg mikroszkóppal, nagy nagyítással. Vizsgáljunk meg a hártya alatti folyadékból is egy cseppet!

A mikroszkóp látómezejében sok pálcika alakú baktériumot figyelhetünk meg, amelyek többsége szénabacillus (1. ábra). Festetlenül csak az ostor nélküli fejlődési alakok látszanak jól, rögzített és festett formában (elsősorban a folyadékból vett mintában) a többi fejlődési alak is tanulmányozható.

A rögzítést legegyszerűbben úgy végezzük, hogy a tárgylemezt, miután rákentük a baktériummintát, alsó oldalával Bunsen-égő lángja felett néhányszor áthúzzuk. Ezután híg festék- (pl. metilénkék-, fukszin-) oldatot cseppentünk a preparátumra, néhány percnyi állás után a felesleges festékoldatot szűrőpapírcsíkkal leszívatjuk, majd a készítményt fedőlemezzel le-fedjük. A rögzített és festett preparátumot mikroszkóppal – lehetőleg olajimmerziós lencsével, de mindenképpen nagy nagyítással – megvizsgáljuk.

Táptalajon a szénabacilus telepei is tanulmányozhatók. Táptalajt a következő módon készíthetünk. Egy főzőpohárban, 150 ml forró vízben oldjunk fel egy húsleveskockát, és még melegen, vattán keresztül szűrjük le, adjunk hozzá 1,5 g száraz agar-agart, majd melegítsük az oldatot az agar-agar oldódásáig. Ezután öntsük a tápoldatot egy steril Petri-csésze aljába, és azonnal fedjük le. Amikor a táptalaj lehűlt és megdermedt, a szénabacilus-tenyészet felső hártyájából (előzőleg felizzított, majd lehűlt) oltókaccsal cseppnyi darabkát kiveszünk, majd az oltókaccsal (a Petri-csésze fedelét kissé megemelve és félrehúzva) a táptalaj (az ún. lemezagar) felületére átvisszük a baktériumokat (ezt nevezik átoltásnak) úgy, hogy arra a kaccsal (finom érintéssel) zegzugos vonalat rajzolunk (2. ábra). (A Petri-csésze tetejét azonnal vissza kell helyezni, nehogy a tenyészet a levegőből fertőződjék!) Helyezzük 37 °C-os termosztátba a beoltott táptalajos edényt, majd néhány nap múltán figyeljük meg a telepek kialakulását.

Jellemző a baktériumokra, hogy táptalajon milyen típusú telepeket fejlesztenek (alakjuk lehet: kerek, szabálytalan, fonalas stb., a telepek széle sima, hullámos, fonalas stb., keresztmetszetét tekintve pedig vannak lapos és különböző kiemelkedésekkel jellemezhető telepeket képező baktériumcsoportok).

A szénabacilusra karéjos szélű telepek (3. ábra) kialakulása jellemző. A telep felszínéről platinakaccsal mintát vehetünk és a baktériumsejteket mikroszkóppal is megvizsgálhatjuk.

2. Rhizobiumok vizsgálata

A pillangósvirágú növények gyökerén található gümőcskékben a szimbionta Rhizobium nemzetségbe tartozó baktériumfajok élnek. A gümők általában a virágzás idejére fejlődnek ki. Bármely pillangósvirágú növény (bab, borsó, lucerna stb.) élő gyökeréről vágjunk le néhány (egy-két mm átmérőjű) gümőt, készítsünk belőlük vékony metszeteket. Tárgylemezre, vizes glicerincseppbe téve fedjük le a metszeteket, majd (ahogyan azt az előző fejezetben megismertük) pl. savanyú fukszinnal fessük meg, azután nagy nagyítással vizsgáljuk mikroszkóppal (ha lehetséges: olajimmerziós lencsével).

A gyökérgümő sejtjeinek belsejében számos (általában csomókba tömörülő), többnyire pálcika alakú baktériumot figyelhetünk meg (4. ábra). (Lehetnek köztük ettől eltérő formájúak is, azok a baktérium különböző fejlődési alakjai.)

Egyszerűbben úgy járhatunk el, hogy szétroncsoljuk a gümőket, az így nyert zúzadék oltókacsnyi részét tárgylemezen vizes glicerinben szétoszlatjuk, utána – a már ismertetett módon – rögzítjük és megfestjük, majd a preparátumot mikroszkóppal vizsgáljuk.