Provi bankos Lacika
Beküldő:provibank
Rettent hamis kutyája volt a Tóparton lakó öreg T. Laci bácsinak. Nemcsak a kézbesítő, villanypénzt szedő és egyéb kapa-kaszakerülő népséget nem állhatta, hanem még a szomszédokat, sőt a rokonságot is elmarta a háztól. Végtére már az öreg is megsokallta kutyája túlbuzgó mivoltát, de mivel sajnálta tanyára adni — jó kutya volt —, hallgatott a tanácsra, és kiheréltette. Mikor a koma elvégezte a saktermunkát, s a kutyát feloldották, az a farkát hátsó lába közé kapva, nyüszítve iszkolt a szérű felé. — Szegény! E se fog négy-öt napig előjönni – sajnálkoztak rajta a jelenlevők.
Másnap délelőtt holmi provident hitel ügyében megjelent a háznál foglalni az adóvégrehajtó. Benyit a kapun, benéz, s mert nem lát elöl senkit, hangosan beköszön. Nem jön válasz. Mivel kutyaugatást sem hall, megnyugodva elindul befelé. Alig tesz azonban három-négy lépést, a borjú nagyságú, kajla fülű kuvasz eszeveszett acsargással rohan az ijedtségtől hápogó vendég felé. Bizony le is szedné róla a takácsmunkát, ha a végrehajtó ijedtében föl nem gallyazna hirtelen az ott álló alacsonyabb diófára. A nagy ugatásra Laci bácsi is kinéz a kisházból, s amikor észreveszi a fán kutyorgó hivatalos közeget, tettetett haraggal kezdi csitítani a kutyáját:
— Rigó! Ördög bújjon beléd, nem takarodsz mindjárt! – s tuszkolná arrább a kutyát, de az még akkor is vicsorogva és morogva kerülgeti a diófát. — Gyűjjék le az úr! – invitálja a végrehajtót a gazda.
— Nem megyek én! Félek.
— Gyűjjék le, ha mondom, no! Ne féljen, ki van herélve…
— Hát nem is attól félek én, hogy megbasz, hanem, hogy megharap!
Erotikus történetek