Legutóbbi hozzászólások:
Kolett - Izgalmas ízek, hmmm hat migrans adott korbe | Szilvi - Nekem tetszet. Töbször olvastam, a folytatását is, de valamiért most azt nem találom. | Lilla - Ha a cipzáras garbómat összezárnám, akkor felizgulnál? | Alezjobbdrs - Nye nye nye nye nyenyere ny | nyalóka - szuper izgat az ijen történet | nyalóka - tetszett nagyon izgató volt | Gyászbi és Söndi - Mi megbaszunk mindenkit | Zsófi - Neken is apám volt az elsö, de gyerek korom óta játszottam a farkával,engem meg nyalt. | melleg - jó volt a történet én nyáron az úton fel is veszem a lószart és megszoktam enni | faszpuka - Ez nagyon zsír de nem szex sztori | faszpuka - jól meg kurelták a gecitt | Atis - Nagyon szeretem, ha egy nö nyakán bezáródik a cipzár. | Takacs Tibor - OK a tortenet | Lord Szájkül - enzós niki, fétis, fing, kaka, kakiszex, perverz, pisi | Lord Szájkül - imádom ha basszák a nejem | Isti - Szerintem csiska egy ember vagy! Hagyod, hogy a feleséged így szorakozzon veled! | Louis - &*200;rdekes | Koppany Kartal - Nagyon tetszik .És a pasik hogyan dugják meg a kutyusukat ? | Summi - Izgató | boy75 - Nagyon jó kis történet ! |


Szextörténet keresése:









 

Horror szextörténet



Julie szája szorosan tapadt barátja vastag péniszére. Puha ajkai fel le mozogtak, mi-közben a nyelve a makkal játszadozott. Julie felnézett és mélyre nyelte a hímtagot. A férfi megfeszült és a nő tudta, hogy hamarosan el fog élvezni. Mély nyögést hallatott és elfordította az ajkait. Ezeket hallva és érezve, mintha vezényszóra történne, a férfi megragadta a fejét és Julie szájába élvezett. A forró sperma elöntötte torkát, miköz-ben fejét fel-le mozgatva hagyta, hogy az utolsó lövellések is a nyelvére kerüljenek. Lassan, ajkait szorosan tartva húzta ki a péniszt a szájából, hogy minden csepptől megtisztítsa, majd megcsókolta a makkot. A legnagyobb adag volt, amit a férfi eddig produkált és Julie örült, hogy ilyen izgatottnak láthatja a barátját.
Felállt a térdelésből, megtörölte a száját, majd megcsókolta a férfit és azt mondta:

-Most már menj és tisztálkodj meg!

-Nem szállsz be te is?

-Nem. Emily fél órán belül itt lesz és addigra mindent elő kell készítenem. Legyél alapos! -mondta Julie, miközben letolta a bugyiját majd a fürdőszoba sarkába dobta.

Meztelen talpa csattogott a padlón, ahogy a konyhába ment. A zuhanyzás zaja betöltötte a házat, amíg nekilátott a konyha előkészítésének. A konyha oldalfalában egy kis beépített szekrény volt az élelmiszerek tárolására. Kinyitotta a szekrényt és kihúzta a kerekeken gördülő polcokat. A szekrény mögött feltárult egy kis csempézett falú helyiség emelővel, plafonról lógó láncokkal és padlóba épített lefolyóval. Julie a konyhaasztalra készítette az eszközöket. Ezreket költött első osztályú késekre és egyéb kiváló minőségű hentes segédeszközökre.
Megszólalt a csengő. Julie az ajtóhoz sietett és kinyitotta.

-Helló! Hmm…nem vagyunk éppen összeöltözve. -üdvözölte a vendége.

-Ja ez? Egy kicsit véres lesz a dolog és így egyszerűbb. Nem kell utána ruhákat mosni. Látom nem felejtettél el semmit. Remek. - lelkendezett Julie, miközben segített Emilynek behozni a konyhába a nagy tekercs zsírpapírt.

Miután lepakoltak, Emily megkérdezte:

-Nos, ideje behozni, nemde?

-Igen. Hosszú nap vár még rá. Legalábbis a húsára -mondta nevetve Julie, miközben egy kis rozsdamentes kocsit tolt a fürdőszoba felé.

Megállt az ajtónál és bekukucskált. A barátja egy törölközővel a derekán szárítgatta magát. Julie belibbent a fürdőszobába és lerántotta róla a törölközőt.

-Erre nincs szükséged. Innentől kezdve legfeljebb zsírpapírba leszel csomagolva.

Pattanj fel a kocsira, hadd vigyelek. Emily itt van és kezdenénk.
Julie a barátja fenekére csapott, segített neki felfeküdni a kocsira, majd a konyhába gurította.

-Itt a hús! -jelentette be, miközben megpaskolta a férfi mellkasát.

-Ez igen Julie! Rengeteg finomságunk lesz.

-Szerintem is. Akkor kezdjük! Gyere segíteni - mondta Julie, miközben betolta a kocsit a belező helyiségbe. A két nő megfogta a férfi egy-egy lábát, miközben a másik kezükkel lehúztak egy darab láncot a mennyezeti tartóról. Speciális bilincseket kattintottak a bokák köré és hozzájuk erősítették a láncokat. Julie működésbe hozta az emelőt amíg a barátja lábai teljesen függőlegesen nem álltak.

-OK Emily! Egy kicsit emeljük meg! …Lökd arrébb a kocsit!…Remek. -mondta Julie, majd a barátjához szólt:

-Nagyszerűen csinálod! Sajnálom hogy ennyit váratunk, de mindjárt kezdjük.

-Egészen jól néz ki -mondta Emily, amikor végül elengedték a testet.

A két nő hátralépett és Julie barátját nézték, ahogy az a bokáinál fogva lóg, az ujjai-val alig pár hüvelyknyire a padlótól. Egy kicsit még csodálták a művet, mielőtt a konyhába mentek Julie eszközeihez. Mindketten nagy henteskötényt kötöttek. Julie ezt leszámítva teljesen meztelen volt, Emily fürdőruhát és szandált viselt.

-Elkötnéd, amíg hozom az edényt a beleknek?

-Hogyne- mondta Emily. Elvett egy tekercs szalagot az előkészített eszközök közül és Julie barátjához sétált. Megfogta a merev péniszt és így szólt:

-Örülök, hogy te is ilyen izgatottan várod. Sajnos kénytelen vagyok lekötni. Egyrészt nem szeretnénk ha elélveznél, másrészt csak zavarna amikor közben ide-oda csapódik.

Néhány gyors mozdulat és a hímtag megfelelően rögzítve volt. Julie is közelebb lépett, a kezében tartott belező kést testével eltakarva.

-Gyorsan fogjuk csinálni. Ne lepődj meg, de lehet hogy még akkor is életben leszel, amikor az asztalra teszünk és elkezdünk darabolni. Lazíts és hagyd ránk a munkát -mondta Julie és hirtelen mozdulattal a barátja ágyékába merítette a kést.

A férfi hangosan felnyögött, miközben Julie a mellkas felé húzta a kést. A test vonaglani kezdett, amikor a nő a vágásba nyúlt és elkezdte a belezést.

-Nagyon jól csinálod drágám! Mindjárt vége! - mondta Julie és a férfi előtt terpeszben állva folytatta a munkát.

3 perc sem kellett hozzá és már végzett is. Oldalra lépett és megpaskolta a barátja fenekét.

-Még velünk vagy? Látod? Nem is volt olyan rossz. Nagyszerűen mutatsz így lógva.

A két nő leakasztotta a testet és a kocsin a konyhába gurította.

-Háromra! 1…2…3 -vezényelt Julie és a nők arccal lefelé az asztalra fordították a férfit.

-Igazítsuk alá a lábait, emeljük fel a hátsóját….ez az …

Julie igyekezett, hogy a barátja minél többet átélhessen az eseményből, mielőtt meghal. A férfi halk nyögéseket hallatott. Még mindig az átéltek sokkja alatt volt. Tudta hogy mibe egyezett bele, de arra számított, hogy 2 éves ismerettségükre tekintettel Julie legalább egy kicsit tétovázni fog, ám a nő a habozás legkisebb jelét sem mutatta. Valami hideg eszközt érzett a pénisze tövénél. Hallotta ahogy Julie felnyög az erőfeszítéstől. Ezzel egyidőben a férfi rántást és roppanást érzett és a nemi szerve már az asztalra is esett. Juile felkapta és félretette.

-Becsomagolnád Emily? -kérdezte, miközben felvett egy kést elkezdte levágni a farpofákat. Amikor végzett, megfordította a testet és steak-nek való szeleteket kezdett vágni a combokból.

-Elmondtad neki, hogy mi fog történni? - kérdezte Emily.

-Persze. Ha tudják hogy mi vár rájuk, nyugodtabbak. Levetkőztettem, bejelöltem rajta a vágásokat, megmutattam neki az eszközöket…

-Nem ijedt meg?

-Dehogynem, de pont ez a lényeg. Részletesen elmagyaráztam, hogy melyik eszköz mire való. Megnéztünk egy videót az egyik elődjének levágásáról. Az elején halálra volt rémülve, de a végére hozzászokott és beleegyezett a szerepébe.

Miután az utolsó darabokat is becsomagolták, a nők kitakarították a konyhát. Senki meg nem tudta volna mondani, hogy mi történt ott pár órával korábban.
Kidobták a kötényeket, Julie elrakta az eszközeit, majd a barátnőjét az ajtóhoz kísérve azt modta:

-Hát…köszönöm a segítséget.

-Igazán nincs mit. A hétvégi partin találkozunk! -mondta Emily.

Julie búcsút intett, visszament a konyhába. A házat egy kicsit üresnek érezte így férfi nélkül, de azután arra gondolt, hogy végülis itt van vele. Csak a hűtőben. Kicsomagolta a barátja péniszét és nekilátott a vacsorája elkészítésének.
 

Viharos kapcsolat



András és Kata négy éve éltek együtt, ahogy András katolikus nagymamája szokta emlegetni: vadházasságban. Kapcsolatukat szokványosnak is lehetne mondani, ha hiányozna belőle az a dinamika, az a hevesség, amivel ők ketten egymáshoz viszonyulnak. Veszekedéseik intenzitása az évek folyamán egyre csak nőtt. Kezdetben néhány félhangos megjegyzésekkel, szavakkal, mondatokkal fejezték ki nem tetszésüket bizonyos dolgokban, ami pár perc múlva, hangos nevetéssé, csiklandozós jókedvvé, vagy épp szenvedélyes szeretkezéssé simult át.

Két húszas éveiben járó egyetemista fiatal, akik most lettek önállóak egy idegen városban próbálják megállni a helyüket. Aztán az élet, a sors, vagy nevezhetjük akár véletlennek is egymás mellé sodorja őket. A képlet már – már sablonosan egyszerű. Találkozgatások, tea, kávé meghívás, meghitt beszélgetések, éttermi vacsorák, majd albérlet mustra, talán ha nincs senki otthon, akkor váratlanul egymásba is gabalyodnak. Ifjúságuk minden szenvedélyét beleadják az első szeretkezés élményébe. Valószínűleg az első sosem a nagykönyvben leírtak szerint teljesedik be, de később a hetek, hónapok, netán évek múlásával, egymáshoz csiszolódnak, kitanulják egymás kényeztetésének mesterfogásait. Ezek az élmények meghatározzák egymáshoz kötődésük milyenségét, mikor is megfogan bennük a gondolat, a vágy, hogy ők véglegesen egymáshoz tartoznak, s tovább nem keresik senkiben a másikat. Szerelmüket így próbálják óvni a külvilágtól, egymásban csak a szépet és a jót látják, egymás felé, csak a szépet és a jót mutatják. De mindketten úgy érzik, az őszinteség az, ami tökéletesíti kapcsolatukat.

András és Kata is ebben a meggyőződésben bútorozott össze, hogy életük innentől úgyis szorosan fut egymás mellett, akkor miért ne éreznék minél hamarabb az összetartozást azzal, hogy együtt élnek. Minden nap egymás mellett ébredni, nem csak a kivasalt, megborotválkozott arcot látni, vagy a megfésült rendezett hajkoronát, hanem a gyűrött, reggeli morcosságba torzult arcot is meg kellett tanulniuk elfogadni. Egymást a puszta valóságukban látta a két fiatal, azt is meg kellett látniuk, amit addig titkoltak. Teljesen nyitott lett az életük egymás előtt.

Hetekig-hónapokig nem tudtak betelni egymással, a varázs, hogy bármikor érintésnyi közelben lehetnek, amikor a vágyuk a magasba szökell. Akkor kényeztethetik egymást, amikor csak jól esik, amikor kedvük úgy tartja, engedhetnek az elhatalmasodó gyönyör hívó szavának. Gyakran vacsora helyett egymás testét csókolták, simogatták, nyelvükkel kezdték a szeretkezést, játszadoztak, incselkedtek egymás testével. A ruhát lassú simogatásokkal vették le egymásról, élvezték minden egyes alkalommal, ahogy centiről, centire feltárják a másik meztelenségét. Mennyi kéj fakadt ezekből a mozdulatokból! Kata magas volt és vékony, szokatlanul apró melleinek bimbója minden érintésre érzékenyen reagált, mikor András a nyelvével izgatta. Majd lassan felfelé haladva a nyakába csókolt, közben fenekét markolászta. Beleborzongtak, lubickoltak a szerelemben. A szeretkezés sóhaja, nyögdécselése visszhangzott a szobában, megtanultak egyszerre felkapaszkodni az orgazmus hegycsúcsára. Egymás nedvében fürödve, egymás ajkaiba kapaszkodva tértek mindig magukhoz, azt gondolták ezt az érzést nem lehet sem megunni, sem betelni vele. Az életük így teljes, egymás mellett ébredve reggel, szeretkezésbe merülve aludni el este.

A női nem és a gyönyör rejtett forrása óriási hatalom a férfiak felett, mert András hűségesen követte Kata szavait. Ha kellett a főzésben segédkezett, a takarításban, a tanulásban, dupla műszakot vállalt, ha Kata fáradtan jött haza az egyetemről ebédet melegített. Bármi kellett, ugrott. Nem kérdezett, csak csinálta, amit kell. Előteremtette az anyagiakat mindenre, amit csak egyetemistaként megtehetett. Fáradtan is azt leste Katának mi a kívánsága, hova vigye, mivel járjon a kedvében.

Cserébe kritikát kapott. Miért így ülsz, hogy beszélsz, hogy viselkedsz, mit hova teszel. András türelmesen viselte. Szerelmes volt, ez még belefért az egymás nevelésébe. Csak az érintette rosszul, ha Kata más előtt kritizálja, más előtt szólítja meg, vagy utasítja rendre. Ettől néha úgy érezte elborul az agya. Szomorú volt és egyre gyakrabban dühös. Mióta reggeltől estig a műhelyben dolgozik, szinte örült, ha nem kellett otthon lennie. A munkahelyén kialakított magának egy kis privát szférát, ahol önmaga tudott lenni. Haza már csak fáradtan járt, annak örült, ha hullára dolgozhatja magát, az örökös kritikák, kötekedések még a napi 12 óra munkánál is jobban leszívták az idegeit.

Egyre gyakrabban „robbantak”, ha valami nem tetszett a másikban, ez egész apró, legtöbbször jelentéktelen nézeteltérésből fakadt. András egy nyakkendő miatt is hangos veszekedést tudott generálni, de egyre inkább elmaradtak a szeretkezésbe átcsapó kibékülések. Lassanként szinte rákaptak a veszekedés ízére. Egy hatalmasabb kirohanás után, nem kellett napokig beszélgetni, nem kellett egymás szemébe nézni. Elég volt reggelente a tányérdarabokat összeseperni.

A barátok, a szülők erről nem sokat tudtak, a külvilág egy ideális jövőbeli párt látott bennük, értelmiségi fiatalok, akik együtt kezdik az életüket, s később a házasság szentségében együtt is folytatják.

Harmonikus volt a szex közöttük, barátok, család előtt tökéletesen viselkedtek, szerették is egymást, de bármilyen apró gond adódott megbeszélés helyett, egyből veszekedni kezdtek, durva, obszcén kiabálások, ajtócsapkodások, telefon földhöz vágása, ablak betörése lett a vége. Néha mindkettőjük részéről. Egyik sem hagyta magát. Az együttélésnek pedig az lett volna a titka, ha engedékeny mindkét fél. De nem! Kata rajongásig szerette Andrást, ennek ellenére a legkisebb hiba, egy rosszul kiejtett mondat, befizetetlenül maradt számla kihozta a sodrából.

András egyre később kezdett el hazajárni, nem volt senkije, csak egyszerűen nem akart otthon lenni, nyomasztotta a gondolat, mi várhatja otthon. S persze várta is, ha későn ért haza azért, mert lehet nő van a dologban, ha korábban ért haza, akkor egy rosszul levetett zokni okozta a veszekedést. Az egyetem, a vizsgák újabb stressz forrásként tornyosult föléjük.

Egy kívülálló megkérdőjelezte volna ennek a kapcsolatnak az életképességét, nem értette volna, miért cibálják egymás lelkét és idegeit, mikor jelen állapotukban a szerelmen kívül semmi nem kötötte össze őket. Bár, az őrült veszekedések és durva szavak között nyoma sem volt gyengéd szerelemnek. A szeretkezések egyre ritkábbak voltak Kata frusztrált volt és hideg, András fáradt és örült, ha élt. Esténként idegenként zuhantak egymás mellé az ágyba. Az ideális, fiatal pár, csak társaságban, vagy a család szemében került elő, hétköznapokon gondosan a szekrény mélyére volt rejtve.

S mégis mindennek ellenére egy percre nem fordult meg egyikőjük fejében sem a szakítás. Volt valami különös kötelék közöttük, ami a heves veszekedések között is egymáshoz láncolta a fiatalokat. Titokban azt várták, hogy a másik tegye meg a szakításhoz vezető első lépést. Ami minden bizonyára nem volt könnyű és egyszerű, mert a szerelem és a vonzalom még nem hunyt ki. Hihetetlen mi mindent elbír az a különös érzés, ami kérdés nélkül fogan meg bennünk és mindaddig nem távozik, míg egy apró reményt lát a beteljesedésre.

Egy este András a szokásosnál később ment haza, engesztelésül egy cserép lila orchideát vitt magával, ettől remélve a feloldozást. Kata az ágy végében ült felhúzott lábakkal, durcásan és a legkisebb jelre is vadmacskaként ugrásra készen. Már az ajtóban látva András bűnbánó arcát felforrt benne a düh. Miért most jött haza? Biztos azért hoz virágot, mert másik lánnyal volt.

András hiába bizonygatta ő csak a műhelyben dolgozott, Kata egyből nekiesett, válogatott szavaival kiabálva, káromkodva, hogy nem hiszi el. András erre öklével a szekrénybe vágott, hogy bütykein kiserkent a vér. A szócsatából ő sem maradhatott ki. Ekkor ejtette ki először Kata: – Őrülten szeretlek, de nem bírom így veled! Tűnj el az életemből! – ordította önkívületben.

– Nem fogsz többet ugráltatni, kritizálni, megalázni! Igen, igazad van! Elegem van nekem is! – s András jobb keze lendületével a nő jobb szemöldökcsontjának öklözött. Annyira remegett a dühtől, amitől önmaga is megijedt. Kiabálta, hogy jobb lesz így. De hogy? Ez lenne a jövő? Kata az ütéstől azonnal elájult. Ekkor látta a férfi mit is tett igazán.

Simogatta, csókolgatta vizes ruhával törölgette a homlokát, közben szerelmes, megbocsátó szavakat suttogva a fülébe. Kérlelte, hogy térjen magához és bocsásson meg. Talán egy fél óra is eltelt, mire kinyitotta a szemét a nő, erős fejfájást és csontfájdalmat érzett a jobb szeme körül. Hirtelen el is felejtette, mi történhetett, miért feküdt az ágyon. Rémképekben ugrott be, az elmúlt óra eseménye. A szoba üres volt. Mikor András belépett és Kata a szemébe nézett, akkor az emlékek bizonyossággá váltak számára.

Felugrott és ki akart rohanni a lakásból, haza egészen a szüleihez, a rémülettől távol. Kinyitotta az előszoba ajtót, de a férfi útját állta:

– Kérlek, ne menj el. Nem mehetsz el, mindent meg tudunk beszélni!

– Mi??? megbeszélni? soha nem is tudtunk az igazi problémákról beszélni, eressz el! Szellőztetnem kell a fejem.

– Gyere vissza, légy szíves ne menj sehova. Kérlek szépen! Hányszor könyörögjek még?

Végül Kata engedett, a férfi kézen fogva bevezette a szobába és segített az ágyra feküdnie. Nagyon szédült, könnyei hirtelen elkezdtek folyni, minden előzetes jel nélkül zokogásba tört ki.

– Soha többet nem lesz már olyan, mint az elején, vagy mint eddig! – motyogta egymás után többször.

Egész éjjel nem aludtak. Egy szót sem szóltak egymáshoz, a férfi 190 centijével összekuporodva ült az ágy szélén, a nő lábait felhúzva és átölelve reggelig csendesen sírt, hol a fizikai, hol a lelki fájdalom miatt. Reggel András csendben ment el dolgozni, Katát ugyanabban a pózban találta.

Dél felé csengettek. Kata kinyitotta a bejárati ajtót barátnője állt ott, akinek földbe gyökerezett a lába a látványtól, a kék folttól a szem környékén. A nő összeszedte magát és elmesélte a történetet, nedves szemeit állandóan törölgette, a könny folyton meggyűlt benne.

– Miért nem szakítasz vele? – kérdezte az aggodalmas barátnő.

– Mert nagyon szeretem, nem tudnék nélküle meglenni. – sírta Kata, nem akarta elfogadni barátnője megállapítását.

– Kata én nem akarok tanácsot adni, de egyszer kell megtörténnie és hidd el többször is meg fog! Ne felejtsd el a szavaimat.
 

Simonka élvezkedik, csapó egy



Beszélgettünk reggel a növéremmel,a nyári konyhában, ittuk a teát, kérdem töle,mi van most a Petigecivel, nem jártok már? Azt mondja,nem tudja, nagyon hülye még az a gyerek, de azért szereti egy kicsit:))) Mondom Kriszta, mit szeretsz benne? Azt monjda, hogy jó kemény a farka:))) Mondom az ilyen részletek nem érdekelnek,de ma jön át, kibékülhetsz vele,majd beszélek vele, hogy mit akar töled:)))) Jött is délután, kimentünk a boltba, vettünk piát, aztán mondom menjünk ki szürni a kert végébe, meg sütögetünk nyársat. Jó nagy hó volt, alig tudtunk megint tüzet rakni. Iszogattunk, mondom Petigeci, mi lesz a növéremmel?:)) Azt mondja hát, jó lenne vele együtt lenni,mert jó szorít a pinája, pedig mennyien átmentek már rajta. Mondom a kurva anyád Petigeci, inkább fejezd be:)))) Iszogattunk tovább, beszélgettünk a nökröl, aztán mondtam magamban, azóta nem keféltem egy jót, mióta a Petigeci nöjével voltam, a Vikivel. Elkezdtünk sütögetni, nézem jönnek a tanyáról a hátsó cigányok, a szityusok, akikröl írtam már régebben, mikor felgyújtotta a Petigeci a szityu helyüket:))) Ahogy közeledtek,már fogta a fejszét, én meg szóltam neki,Petigeci várd meg mit akarnak. Odajöttek, monjda az egyik mit csináltok, mondom iszogatunk, meg sütünk tüzet:))) Azt mondja, van egy kis piátok srácok? Mondom nem leszek geci, gyertek van egy pohárral. Azt mondja a gyerek, jajj rosszul vagyok, elövett valami gyógyszert, amiböl mind a hárman bevettek egyet,és arra húzták rá a bort:))))) Kár volt adni nekik, mert itt maradtak piázni. Dumálgattunk velük,mondja Petigeci,nem tudtok valami nöt? Milyet? Bármilyet azt mondja,aki baszik egyböl:))) Azt mondja még fizetünk is érte, hozunk bort, meg higítót is lopunk neketek azt mondja:)))) Nézték egymást a cigányok,azt mondja tudunk :))) Volt köztük egy, amelyik nem tudott beszélni, mert lyuk volt a nyakán,csak igy suttogott, hogy sup sup sup , sup sup, de értették a többiek:))) Mondom hogy beszél ez Petigeci:))) Azt mondja elmennek be, szerintük benne van az Erika, kétezer forint,meg hozzunk inni még:)))) Petigeci már számolgatta is a pénzt, apróba volt nála 1300, de mondom hozok ki én is kipótolom:)))) Nem hittem el,hogy visszajönnek, a Petigeci meg teljesen be volt izgulva már, mutatta hogy fogja megujjazni:))) Mondta egy érik a megy, kettö, hat vvvvvvvvvvvv:))))))) Meg utánozta közbe aki nem tud beszélni, mondta végig sup su sup sup sup pö :))))) Aztán eszembe jutott, hogy ha tényleg hoznak ki kurvát,kell kotongumi, mert nem akarok úgy járni mint a kalapáccsal régen, hogy excémás lett a faszom,aztán nemibeteg gondozóba kell járnom megint. Mondom Petigeci,szaladj kérj a krisztától gumit! Azt mondja , hülye vagy Simonka, ki akarok vele békülni,és kérjek töle katangumit a kurvákhoz? :))) Mondom igazad van, akkor kockáztatunk. Csak visszajöttek fél óra múlva, de olyan csúnya növel, hogy a Petigeci egyböl meggondolta magát,azt mondja én ezt meg nem baszom Simonka, nincs az a liter bor ami után hozzányúlok:)))) Odajöttek, olyan higító szaga volt a nönek, hogy elszédültem töle majdnem:))) Azt mondja sziasztok Era vagyok, rámesett, alig bírtam megtartani:) Tetszett a picsája, mondom majd becsukom a szemem, odaképzelek mást :))) Odaadtam neki apróba a pénzt,ötven meg 100 forintosokba,azt mondja akkor rendezzük le:)))) Petigeci meg állt mögötte,és utánozta a néma cigányt folyamatosan,hogy sup sup sup pö pö pö,mondom ezek megölik ha meglátják:)))) Arrébb mentünk a fák közé, letoltam a gatyáját, gyorsan lerendeztem, csak a levegöt vissza kellett tartani, hogy ne érezzem a higítót:))) Olyan hideg volt, beleéveztem inkább,mondom ki nem veszem ilyen hidegbe,még ráfagy:)))) Megyünk vissza,Petigeci sehol, jön elö a bokrok közül és vigyorog:))) Mondom te meg minek örülsz Petigeci?:))) Nem mondott semmit, kérdi töle a kurva , te nem jössz, azt mondja aaaaaa ááááá:))) Otthagytuk a fele piát , siettünk haza,mondom lefürdök gyorsan nehogy kapjak valami betegséget:) Lefürödtem, jövök ki, iszogatunk, nézem Petigeci nyomkodja a telefont, hát utánam lopakodott,és fel akarta venni videóra de sötét volt :))))) Csak a feje volt a felvételen, hogy mondja,Simonka élvezkedik csapó egy:)))) Utána meg 5 perc sötét:))))) Azt mondja majd szét fagyott ahogy ott hasalt a hóba:)))) Aztán piáztunk még egy órát, mondom Petigeci,hülye vagy hogy ezt kihagytad:)))
 

Meleg pornó



Az első említésre méltó koleszos történetem 15 éves koromban történt. Nem is akárhogy. Éppen zuhanyoztam, amikor Béla belépett. Ő 165/66, hosszú barna haj, barna szem, sportos testalkat, szexi segg és kívánni való kb. 16/6-os farok! Na szóval: Ő volt az egyik ideális fiú, akit már hosszú ideje néztem. Persze észrevettem a szemem sarkából többször is, hogy ő hasonlóan figyel engem. Na, de visszatérve ahhoz az estéhez! A fiú bejött utánam, majd felajánlotta, hogy megmossa a hátamat, amit megengedtem. Miközben az említett testrészemet mosta, megéreztem, hogy a másik kezével a seggemet simogatja. Először hátranyúltam és levettem a kezét a nemesebbik felemről. De mégis folytatta. Aztán másodjára, majd harmadjára is lekellet, hogy vegyem a kezét a seggemről. A harmadik után megfordultam. Éppen a tarkómat akarhatta megcsókolni, de én meg ebbe sikeresen belefordultam, így ahogy az ajkaink összefonódtak, heves csókolózásba kezdtünk. A kezeink is elindultak vándorútjaikon, hogy célba érhessenek a másik seggén ill. a heréinek a környékén. Egymás seggét ill. péniszét masszírozgattuk a kezünkkel, míg a csók pedig egyre hevesebb lett. A partnerem egyszer csak fogta magát és elindult lefele. Egyre lejjebb érték a csókjai a testemet, míg nem elérte farkamat. De azon először tovább haladt, hisz még csak a heréimet nyalogatta, harapdálta. Aztán következett a péniszem, amit bekapott és elkezdett először óvatosan szopni. Ebből az óvatosságból egyre erősebb és hevesebb szopás lett. Istenien csinálta. Én pedig nyögtem az élvezettől, mint egy kis ringyó. Nem telt el oly sok idő és a spermám is megérkezett Bélus szájába, aki ugyan nehezen tudta, de egyszerre nyelte a gecit és szívta a faszomat. Aztán kimenve a fürdőből, már az ágyba folytatódott a dolog. Nagyon óvatosan kezdett tágítani, de ez az óvatossága csak addig tartott, míg ki nem tágultam annyira, hogy a farkával is tevékenykedni kezdhetett a seggembe, akkor kicsit bedurvult, de nem vészesen. Elég gyors volt a menet, majd kinyalt, aztán megcsókolt, ami után összebújva aludtunk el. Ez egy pénteki nap sztorija volt. Én szombaton úgy hajnal háromnegyed 6-kor ébredtem fel. Nagyon jó volt érezni Béla testének melegét az én testem mellett. Emlékeztem az előző este minden egyes másodpercére, de éreztem is kicsit annak utóhatását. De mégis arra vágytam, hogy mielőbb megismétlődjön. Ez meg is történt. De erről majd a következő részben mesélek!Bő 2 héttel később került sor a következő aktusra, amelyre Bélus és köztem került sor! Úgy indult, hogy a fiú nem számított arra, hogy én olyan korán visszatérek koleszba, hisz a kosáredzésem valamivel tovább szokott tartani, de az edzőnek el kellett menjen, így korábban véget ért az edzés, és így a kollégiumba is előbb értem vissza! Béla az íróasztalnál ült, és teljesen bele volt merülve a tanulásba. De, mivel már napok óta panaszkodott, hogy nagyon fáj a dereka, háta, így elkezdtem őt masszírozni. Próbáltam úgy mozogni, hogy lehetőleg akkor se lásson meg, amikor feláll az asztaltól, ami néhány perccel később megtörtént. Ekkor ledobta a pólóját és hasra vágta magát az ágyon, hogy folytassam a masszírozást. A szőrtől pelyhedző szép hátát masszíroztam tovább a homályba, de egyre nehezebben tudtam ellenállni neki. Masszírozás közben fogtam magam és elkezdtem csókolgatni a hátát, amire persze rögtön megakart fordulni, de mivel úgy masszíroztam, hogy a teste apró túlzással a lábaim között volt (nem félreérteni a dolgot), így persze nem tudott mindaddig megfordulni, míg le nem másztam róla. Amihez hozzátartozik, hogy a srác 8 cm magasabb és 11 kg-val volt több nálam, ahogy az is, hogy már akkor elkezdett a farkam merevedni, amikor még masszíroztam őt. Ahogy megfordult Bélus és ajkaink csókban egyesültek, a kezemmel pedig elkezdtem az erősen szőrösödő farkát izgatni, miközben a számmal már nem csak a száját, hanem a nyakát, a mellkakasát csókolgattam, ahol csak értem őt. Ezzel haladtam egyre lejjebb, míg nem elértem a heréit, amit harapdáltam, nyalogattam, amely közben továbbra is kezem segítségével izgattam az egyre merevedő farkincájával, amit aztán bekaptam és elkezdtem először lassan, majd egyre gyorsabban szopni. Minél nagyobb tempóval szoptam, annál nagyobb tempóval szoptam, annál hangosabban nyögdicsélt az édes. Eközben az én péniszem is (ami szintén már jóval szőrösebb volt, mint a nagyjából 2 évvel korábbi orális aktusnál volt) is egyre jobban merevedett, amit fétises módszerrel izgatott is rendesen a partnerem is. Isteni érzés volt. Ennek is volt köszönhető az, hogy szinte teljesen egyszerre élveztünk el mindketten. Aztán 69-be fordulva nyalogattuk egymásról le a spermát, majd a végén lezuhanyoztunk, ahol megint volt alkalma rá, hogy leszopjon enged a srác, amit ő nagyon helyesen meg is tett. Én pedig a szájába élveztem, majd ő úgy megcsókolt. Remek volt. A végén kimentünk a fürdőből, majd összebújva aludtunk el. Jó volt, hogy másnap megint egy fiú karjaiban ébredhettem.



Utóirat: Rólam érdemes tudni, hogy van egy bátyám, két nővérem, egy húgom is. Volt még egy öcsém is, aki sajnos már nem él. Mindenki hosszabb-rövidebb ideig sportolt.
 

A kopasz nő



Újabb tisztálkodás és rendrakás után a szoba makulátlan, nincs már rajtam semmi nyoma annak, ami történt, legalábbis kívülről nincs. Igor kerüli a pillantásom, igaz, én is csak lopva vizslatom. Mire mindennel végzünk késő délután lesz.

- Anna, még el kell mondanom, néhány dolgot a fiatalúrról. Ülj le kérlek.

Próbálok nem felszisszenni mikor a szék szélére ereszkedem, ezt sem a combom, sem a fenekem nem viseli túl jól, nagyon érzékeny vagyok.

- Én is csak annyit tudok, amit az évek alatt megtanultam Kathy mellett, de amit tudok, azt mindig megosztom veled. Tudom, hogy sok fájdalomban lesz részed az elkövetkezőkben, de ha nem akarod még rosszabbul érezni magad, az isten szerelmére, bele ne szeress a fiatalúrba. Amit nem várhatsz, az a kizárólagosság. Ő is lesz más nőkkel, és neked is el kell majd viselned más férfiak érintését, vagy akár jóval többet. De azért nem rossz ember, Kathy mindig mondta, hogy sosem volt elviselhetetlen, és az úr mindig gondoskodott róla is, mind a jólétéről, mind az élvezetéről. Csak sose felejtsd el, hol a helyed, hogy te nem a szeretője, hanem a szolgálója vagy. Ennyi is maradsz, és csupán azért van most veled, mert a gróf úr nem szendvedhette a pletykákat a fiatalúr botrányos orgiáiról.

- Orgia? - kérdezem.

- Igen, amikor többen összejönnek, és szégyentelenül együtt és egymás előtt hajszolják az élvezeteket. A gazdánk túltett a barátain, ő a szadista hajlamait is bőven kiélte, és ez több volt, mint amit a jó társaság el tudott viselni. De mielőtt ide száműzték a fiatalúr gondoskodott Kathyről, adott neki annyi pénzt, hogy üzletbe kezdhessen, ha akar. Rólam is tíz éves korom óta gondoskodik, pedig az utcán szedett fel. Itt a házban mostantól nem kell semmi mást csinálnod, mint rendelkezésére állnod. Már megbeszélte Mr Martinnal, úgyhogy nem lesz fennakadás, Mrs Smith is tudja. Nem szabad semmit beszélned a többiekkel, legfőképpen arról nem, hogy mi történik itt, és veled. Anyádat majd meglátogathatod, de vele sem beszélhetsz róla, bár biztos vagyok benne, hogy a családod rengeteg pletykát fog hallani.

- Anyámat nem fogják érdekelni azok a pletykák. Én sem érdeklem, csak a fizetésem kapja meg.

- Ez biztos érdekli majd.

- Nem láttam anyámat öt éve, mióta itt szolgálok. - hajtom le a fejem, mert nem akarok erről beszélni. Igor csak azért nem tudja mi történt velem, mert a gróf fiával érkezett, nem volt itt amikor szolgálni kezdtem. A többi cseléd mind hallotta már, hogy anyám megátkozott, mielőtt idejöttem, ezért sem számít, akármi is lesz, akár árva is lehetnék. A béremnek örül persze, de azt a középső húgommal szoktam elküldenie, így nem kell még csak rám sem néznie.

- Hát, akárhogyis, - folytatja Igor - mostantól senki más nem parancsol neked, csak a fiatalúr. Ma estére már felkészültünk, és akárhányszor szükséged lesz segítségre, én itt leszek neked. Albert is tudja, ne félj, mostantól csak az öltözőszobáig jöhet, hacsak az úr másként nem rendeli. A fiatalúr alkonyatra jön vissza, úgyhogy már csak annyit mondok, mire belép, te legyél készen, abban a pózban várd, amit tanított. Legkésőbb holnap megint eljövök, és beszélünk megint. - Megcirógatja az arcom, és én végre a szemébe nézek.

- Az Isten szerelmére, sose nézz az úrfi szemébe! - csalódottan sütöm le a szemem megint. Hallom, hogy felsóhajt.

- Anna, köszönöm. Csodálatos voltál. Holnap találkozunk. - ezzel elfordul, és egyedül hagy.

A nap már lemenőben, hosszú árnyékok borítják a szobát. Lábamat átölelve az ágy végénél ülök, és próbálom kiverni a fejemből, mi fog történni ma este. De ha nem arra godolok, akkor csak az jár az eszembe, ami ma reggel történt. Gondolataim csapdájában vergődöm, és nincs kiút, elaludni nem merek, így csak karolom magam, és néha megborzongok. Aztán meghallom a csizmás lépteket a folyosón. Azonnal teljesen éberré válok, felülök, combomat kitárom, fejemet lehajtom, így várom, hogy belépjen.

Ajtónyitást hallok, de nem nézek fel, leengedett hajam úgy-ahogy eltakarja arcom, testem. Az úrfi érkezett, a szemem sarkából látom a csizmáját, úgy megy el mellettem, hogy nem is lassít. Az ágyra hajít valamit, hallom a fémes csörrenést, aztán már el is tűnik a szemem elől, a hátam mögött matat. Nem merek megmozdulni, libabőrösen várom hogy szóljon hozzám. Minden érzékszervem kitárom, próbálom még a szellőt is megérezni a bőrömön, mégis összerezzenek, mikor megböki a hátam valamivel.

- Hát kedvesem, igazán hosszan telt ez a nap, alig bírtam elszabadulni végre. Vártál már rám? - Eszembe sem jut felelni, nem kaptam engedélyt.

- Álljál fel, mássz fel az ágyra, és feküdj hanyatt.

Az ágyon lévő selyemtakaró ismerős, Igor ezzel takart be délután. Most kellemesen hűsíti még mindig égő húsom. Nem nézek az úr felé, lesütött pilláim alatt saját melleim csúcsát látom. Dermedten állnak.

Az ágy megmozdul, a fiatalúr mellém ül, megfogja a kezem, végigsimítja majd kenderkötelet köt a csuklómra.

- Kedvesem, most ki fogom kötni mind a két kezed az ágyhoz. A bokáidat is. Olyan szoros lesz, hogy nem mozdulhatsz. Nem javaslom, hogy nagyon ficánkolj, mert ezek a csomók csak megszorulnak, és azt a finom bőröd bánja meg. Lehet, hogy játszunk egy kicsit. Aztán megkúrlak. - Minden szőrszál feláll testemen, ahogy vágytól elnehezült hangját hallgatom. Másik kezemre is kötél kerül, már rántja is felfelé, és máris a fejem fölött nyúlnak karjaim.

- Óó, ez de szép. Ha látnád magadat kedvesem… Igaz is, emeld fel a fejed. - Ahogy emelem szembe kerülök az arcával, és egy pillanatra látom buja pillantását. Aztán egy fekete selyemdarab kerül elém, és máris csuklyát borít a fejemre. Semmit sem látok. Most igazán megrémülök, kezeim kikötve, miközben teljes sötétség borít be. Elrántom a fejem, hátha lecsúszik a fejemet takaró anyag, de esélyem sincs a szabadulásra. A sötét és az, hogy nem tudom a kezeimet mozdítani teljesen kiszakít dermedt megadásomból, vadul hánykolódom, rángatom köteleim, nyöszörögve csapkodom fejem jobbra balra. Az úrnak igaza volt, minden kétségbeesett mozdulat húz valamennyit kötelékeimen, egy szerencsém van, a kenderkötél nem olyan csúszós, hogy hirtelen szoruljon körém, de durva rostjai már erősen dörzsölik bőröm. Nem tudom mi elől menekülök, vad pánik száguld bennem, lihegek, nyüszítek, szabadulnék.

Hirtelen meleg tenyér nehezedik hasamra, és én vadul rúgok a sötétbe. Semmit nem találok el, de mintegy válaszul a tenyér lefelé mozdul, és erősen puncimba markol. Ujj csusszan belém és ahogy mozdulok, mozdul bennem.

- Hová ez a vad vágta? - suttogja mellettem. Szívem erősen dörömböl, újból forgatni kezdem fejem, fújtatok az erőfeszítéstől. - Ne siess kedvesem, mindenre sor kerül. - És ujjával tovább mozdul ki, be, de most hatástalan a már ismert ritmus, csak újabb küzdelemre sarkall. Megint felrúgok, reménykedem, hogy testet találok, de nincs szerencsém, hasztalanul pazarlom erőm. Észre sem veszem, miként, de egyszer csak a lábamon van a keze, csúszik lefelé és hiába próbálnám szabadítani érzem, hogy valamit bokáim köré von, és húzni kezdi felfelé. Vad küzdelmem nem sokat segít, sokkal erősebb nálam, már a fejem fölött, majd mögöttem vannak lábfejeim, és már hiába rángatózom, kétrét hajlítva heverek, térdemmel csak saját vállaim tudnám megütni.

- Ó kedvesem, ez hiba volt. - suttogja fülembe. - Hát nem elmagyaráztam, hogy mit várok tőled? - hangja elfúlt, talán a küzdelem, talán a vágy fojtja el. Én kifulladtan pihegek, és számot vetek helyzetemmel. Ami sokkal rosszabb, mint reméltem, alfelem védtelenül, kitárva mered a levegőbe, és én igen kényelmetlenül feszülök a köteleknek. Csuklóm perzsel, gerincem mereven ellenáll, csak a bokáimat szorító erős béklyók tartanak. Hirtelen minden porcikámat meleg várakozás önti el. A sötétben nem tudom mi történik körülöttem, de érzékeim kiélesíti a félelem. Ruha susog, fiók nyílik. Próbálok rájönni mit csinálhat, miközben minden nyílásom szabadon hozzáférhető bárkinek. Egyszercsak megfujdogálja puncimat és a kis redők megborzonganak. Végigsimít rajtam, ujjai között dörzsöli alsó ajkaim, előbb kívül, aztán a belsőket is. Aztán megcsippenti a kis gombocskát, és erősen összeszorítja. A fájdalom olyan erős, hogy csak szűkölésre tellik tőlem.

- Tudod ez neked sokkal jobb is lehetett volna - hallom hangját fölülem. Előbb valami meleg csorog rám ott alul, aztán valami tompa nyomást érzek magamon, és bár újból megfeszül minden izmom nem tudom megakadályozni, hogy valami borzasztó nagy próbáljon belémnyomakodni. A kín olyan, mint amit pálcázáskor éreztem, csak ott középen sokkal érzékenyebb vagyok. Aztán egyszercsak meghasad valami, és a keménység már halad is befelé. Sikítok megint, próbálok minden legyőzött porcikámmal harcolni, de ő megállíthatatlan, egyre jobban kitölt. Amikor úgy érzem már nincs hová nyomulnia, mert nincs több hely megáll. Én is elhallgatok megint. Feszít és fáj és a mozdulatlanság sem segít. Úgy érzem egy örökkévalóságig tartja magát bennem, csak fenekemen, combomon érzem bőrét, amúgy csak zihálását hallom. Finom remegés kezdődik, előbb hátrafeszített combjaimban, aztán átterjed egész testemre, megállíthatatlanul reszketek, és közben könnyek szivárognak szememből, hogy felitassa őket az arcomat elfedő zsák.

- Igen, neked lehett volna jobb, de nekem maga a menyország - sóhajta. Aztán lassan kivonja magát, nem teljesen, a legvastagabb rész csak belülről feszíti meg puncim bejáratát, pedig én szinte várom, hogy átbukjon a nyíláson, és végigsimítson rajtam. És már mozdul is befelé megint. Testem szorosan körülöleli vastag dorongját, ahogy csúszik befelé csak erővel tud utat törni bensőm felé. Minden centimétert érzek, éget, dörzsöl. Puncim lassan tágul, rászívja magát, aztán amint kifelé csúszik már tiltakozik hiánya ellen. Egyre gyorsabban és vadabbul érkezik, és érzem, hogy minden lökéssel egyre mélyebben hasít belém. Hirtelen mellemre támaszkodik, aztán vadul megcsavarja csúcsát. Megint felsikoltok, de a mellemből a kín lefelé csorog, és valamit összeránt bennem alul. Már rég nem sanyargat a nyomulása, minden mozdulat egyre olajozottabb, forróság gyűlik hasamban, épül bennem, és én már tudom mi jön, már várom. A délelőtti emlékek elöntik gondolataim és már nem elhúzódni szeretnék, akaratom már ellentétes irányú és minden goromba tolást egyre boldogabban fogadok. Valahányszor eléri a végső pontot durva szőre megdörzsöli azt a kis gombocskát lent, és én igyekszem úgy mozdítani csípőm, hogy minél erősebben, hosszabban érezzem magamon. Már mindketten lihegünk, számra szorul az anyag, lélegzetem átveszi lökései ritmusát. És azok jönnek, egyre gyorsabban, az úrfi lendülete megállíthatatlan, szorítja melleim, nyög és én is megnyikkanok valahányszor megdörzsöli a végső pontot. Aztán valami elszabadul, elönt belül a melegség és gazdám szaggatott kiáltással vadul fúrja magát még előbbre és bennem megint gyűrűzni, rángatózni kezd a kéj, szorítja a farkát és újabb lökésekre készteti őt. Én újból hosszasan remegek, kívül-belül, és ahogy izmaim végképp elvesztik erejüket, minden kötél megfeszül rajtam, mert csak azok tartanak össze.

Aztán érzem, hogy kihúzódik belőlem, újabb meleg folyás önt el ágyékom és egyedül maradok a sötétben. Hirtelen visszatér minden fájdalom, a csuklóm ég, minden izmom görcsösen erőlködik ismét, a bőrömön mintha valamennyi pálcanyom újrahasadt volna. A puncim tompa sajgása öleli a bennem tátongó ürességet.

Később a gróf fia fölöttem matat, előbb a bokáim szabadulnak el, aztán a csuklóimon lazul meg a kötél. Végtagjaim az ágyra hullanak. Leveszi a zsákot a fejemről, és én csak bámulom ahogy fölöttem áll. Minden szabályt elfelejtettem, a szemét nézem, ahogy lustán vándorol rajtam tekintete. Elégedetten mosolyog.

- Gyerünk kedvesem, meg kell vetned az ágyamat. - és két lépésel az ágy melletti karosszékbe veti magát.

Lassan mozdul kezem, minden erőmre szükségem van, hogy fel tudjak ülni. Az ágytakaróra nézek, rózsaszín folyadék pettyezi. Legurulok a takaróról, remegő lábbal, az ágyba kapaszkodva állok fel. Aztán megvetem az ágyat. Mrs Smith már kiabálna velem lassúságom miatt, de a gróf fia csak kuncog és türelmesen figyeli minden mozdulatom, ahogy hajolgatok előtte meztelen. Mikor készen vagyok felé fordulok, ő feláll, átkarol, és birtokba veszi a számat. Magamtól nem nyílik, így kezével szorítja meg állkapcsom, és erőszakkal kényszerít, hogy beengedjem az ujját. Aztán teljesen beborít szájával, fulladozom ahogy nyelvével minden zugot felfedez. Erősen szorítja tarkóm, közben harap, marcangol. Mire elenged vérzik már a szám is, és én végképp erőmet vesztve roskadok a földre. Átlép felettem aztán felém löki a szennyes takarót.

- Aludj. Holnap folytatjuk. - Én magamra húzom a selymet és a kemény padlón összegömbölyödve hallgatom, ahogy lefekszik, aztán lélegzete az alvók szuszogásává szelidül. Nem tudom mikor csúsznak át nyugtalan gondolataim nyugtalan álomba.

A hidegtől és fájdalomtól megmerevedett izmokkal ébredek. Férfiak mormognak felettem, edények csörögnek. A gróf fia tudomást sem vesz rólam reggeli készülődése közepette, és én mozdulatlanul várom, hogy mi történik, pedig nagyon kellene pisilnem. Teljesen elzsibbadok, mire végre mindkét férfi elhagyja a szobát, anélkül, hogy tudomást vennének rólam. Kiegyenesítem hátam, felkelek és kihúzom az ágy alól az éjjeli edényt. Mire reszkető lábbakkal fölé guggolok már alig bírom tartani magam, és még akkor is megállíthatatlanul csorgok, amikor Igor lép vissza szobába. Iszonyatosan szégyellem, de tehetetlen vagyok. Igor le sem veszi rólam a szemét, de nem tudom leolvasni arcáról mit gondol. Némán állok fel, fedem be az edényt és viszem az öltözőszobába. Tudom, hogy később majd valaki jön, és kiüríti. Igor továbbra is az ajtónál áll, és figyel. Én nem nézek rá, csak a szemem sarkából nézem, visszakucorodom az ágy lábához, és magamra húzom a takarót. Erre hozzám lép, leguggol és felemeli az állam, hogy lássa az arcom.

- Nagyon elégedett volt veled. - Szememet könnyek futják el. - Ne sírj. Azt mondta, hogy te is élvezted. Nem mondott igazat? - Nem tudom mit felelhetnék. Az, hogy tényleg élveztem tegnap este ma még rettenetesebbé teszi szégyenem. Behunyom a szemem, és ajkamat beharapva lassan bólintok. Fel sem fogom, hogy gesztusaimból nem derül ki, valójában élveztem-e ami törént, vagy sem. De Igor mintha olvasna a gondolataimban csak mélyet sóhajt, mellémtelepszik, és ölelésébe von. Elfogadása olyan vigasztaló, hogy nem érdekel, hogy eleven sebeimhez ér, még közelebb húzódok hozzá, ahogy lassan ringatva tart. Lehelete fülemet cirógatja, kezei derekamon pihennek, és fenekem vágatában érzem, hogy farka vastagon merevedik. De semmit nem csinál, csak ölel sokáig, békésen. Aztán a földre fektet, langyos vízzel lemossa testemről az este minden nyomát. Megint bekeni sebeim a balzsammal, és soha, egy pillanatra sem érzem, hogy vissza akarna élni kiszolgáltatottságommal. Később megetet és a lassú délelőtt szótlan délutánba fordul át. Én nem akarok beszélni, inkább ezerszer újragondolom, ami az utóbbi két napban történt, minden pillanatot újra és újra.

Igor csak rövid időkre hagy el, gondolom a fiatalúr ügyében jár, de a legfontosabb kötelessége én vagyok. És ő gondoskodik rólam, senki nem tudna jobban. Már azt gondolom nem maradt bennem semmi szégyen, mikor megszólal.

- Anna, ma megint meg kell hogy mosakodj a kádban. És nekem segítenem kell. - Látja rajtam, hogy nem értem. - A fiatalúr azt akarja, hgoy minden nyílásod tiszta és kész legyen. És tudom, hogy a fenekedet ki kell mosni, hiszen már több mint egy napja nem voltál az árnyékszéken. - Nem hittem, hogy a megalázottságnak ilyen mélyére lehet zuhanni egy pillanat alatt. Meredten bámulom a szőnyeget, mintha tettethetném, hogy hirtelen süket lettem, és nem hallottam egy szavát sem.

- Anna, ne aggódj, már csináltam ilyent. Kathynek, és másnak is. - Jéggé dermedt belsőmben tiltakozás formálódik.

- Meg tudom magam ott lent is mosni.

- Engedd, hogy segítsek. Muszáj, hogy én csináljam. A magam módján. Anna, hidd el, ha lenne más megoldás azt választanám, de bíznod kell bennem. Már mindent előkészíttettem a fürdőszobába. Oda kell mennünk. - Köpenyt terít rám, megfogja a kezem, és én akarat nélkül követem az alagsorba.

Senkivel nem találkozunk út közben, mintha lakatlan lenne a ház. Tudom, hogy Igor rendezte el így, és hálás is vagyok érte. Nem tudnám senki pillantását elviselni. A fürdőszobában meleg víz gőzölög vödrökben, a kádban, és a padot viaszosvászonnal terítették le. Kérdőn nézek Igorra, aki szégyenlősen félrenéz.

- Ahhoz, hogy meg tudjalak ott lenn mosni, erre a padra kell hajolnod. - mutatja. Leveszi köpenyem, és szelíden a pad elé térdepeldet. Én mintha álomban mozdulnék, tiltakozás nélkül tűröm, hogy előbb a kezemet, majd a derekamat is a padhoz kösse. Finoman simogat hátul, és lábaim maguktól tárulnak, hogy több teret adjanak kezének, ami egyre inkább csak a fenekemmel foglalkozik. Szememet már rég lehunytam, csak az érzések fontosak, amiket Igor cirógatása kelt bennem. És mert már tudom, hogy testem milyen gyönyörökkel tud megajándékozni nem tiltakozom, amikor egy síkos ujjat érzek fenekemben. De vadul megrándulok, amikor valami hideget tol ujja helyére. Szorosan tartja derekam, és már értem miért kötözött le. Pumpát hallok miközben érzem, hogy hasam furcsán megtelik. Aztán Igor erősen megnyomkodja hasam, és én tényleg elveszítem az utolsó csepp méltóságomat is, mire visszavisz a szobába, csak hüppögő viaszbábu vagyok a kezében.

Később csendesen ülök térdei között, miközben a hajamat fésüli, és történeteket mesél egy távoli országról, ahol végtelen hómezőkön három ló húzta szánok szaladnak az éjben.

Később újabb mesébe kezd, egy csillogó világról, ahol urak szivaroznak, és konyakot isznak. Meztelen lányok sürögnek körülöttük akik kéjesen visongnak, ha egy karfára hajtják testüket, és vadul beléjük túrnak, kézzel, vagy mással. Féktelen mulatozásokról beszél, amiken részt vett, és látta, hogy az urak isznak, kártyáznak, dorbézolnak és nem törődnek semmivel. Színészek szórakoztatják őket érzéki játékokat festve eléjük, egyszer még egy kopasz énekesnőről is mesél, aki egy tűzoltóparancsnokkal csinál valami számomra érthetetlent, de a mese sodrása máris távolra visz, és újabb vacsorák, mulatságok kábító története nyílik ki előttem, mint a mákvirág.

És ahogy Igor fülledt szalonok bujaságáról mesél cirógatni kezdi felkarom, és én megértem, hogy ez már nem mese, ezt a történetet már nem a vigasztalásomra mondja el.

És hallgatom, ahogy a jövőmet festi elém, amikor a nők gátlások nélkül tárják ki karjukat és ölüket ismeretlen férfiaknak, mert gazdájuk úgy kívánja. Láncon vezetett lányokról és fiúkról beszél, akik kutyaként követnek másokat, korbácsolásokról, ahol a sikoltások már nem kéjesek, és elmondja, hogy Szodoma és Gomora ma is létezik, és bár az Úr szétzilálta soraikat egyszer, azóta köszönik, jól vannak.

Története egyre részletesebb, fülembe suttogva mesél arról, hogy egy férfit szájjal is boldoggá lehet tenni. Számba dugja hüvelykjét, és arrra kér szopjam, mint egy gyermek. Aztán arra kér, körözzek a nyelvemmel körülötte, majd nyaljam le és fel. Megint megkeményedik, dörgöli farkát a hátsómhoz, de kísérletet sem tesz rá, hogy elővegye, miközben én utasításait követve szívogatom ujját, és azon tűnődöm, hogy ha egy férfihüvelyk ilyen nagynak tűnik a számban, vajon milyen lesz egy farkat kényeztetni.

Kopognak az ajtón, Igor feláll, és egy levelet vesz át. Azonnal felbontja, és csak annyit mond, hogy a gróf fia a vadászlakba rendelt minket. Ismét köpenybe burkol, és kocsiban visz át a lakhoz. Amikor belépünk félhomály fogad, bár láthatólag valaki már járt itt előttünk, előkészíteni mindent, vacsorát az egyik szobában, meg fürdőt mellette. Egy oszlopos ágy foglalja el a másik szobát, nagyobb, mint ami az úrfinál van, biztosan nem egy embernek, de mégcsak nem is egy párnak szánták. Tétován megállok előtte, de aztán Igor megkér, hogy segítsek neki. Így gyertyákat gyújtunk, ágyat vetünk. Apróságok, nem is tart soká. Aztán Igor elveszi köpenyem, amit eddig boldogan viseltem. Azt mondja az úr arra utasította, hogy készítsen elő, így sebes csuklóimat előbb rongyokba burkolja, majd magasan az ágy oszlopaihoz köti. Kifeszítve állok a két oszlop között, az ágy végén, aztán megint csuklyát húz a fejemre, és már nem látok semmitse. Hirtelen végigsimít hátamon, és széthúzza faromat. Síkos ujját mártja belém, megkeni hátsó nyílásom valami olajjal. Utoljára még a fülembe suttog:

- Anna, ha megkorbácsolnak próbálj arra figyelni, hogy ne fordítsd a tested a korbács felé, mert a korbács a hasadon és a melleden még iszonyatosabb.

Hallok még némi motozást, aztán csend borul a házra és én ott maradok kikötve a sötétben.

Képzeletem vadul száguld, próbálom elképzelni milyen fájdalmas lehet a korbács ütése, de szerencsére semmilyen fájdalmat nem tudok visszaidézni, még a pálcázás is csak a gyönyörrel keveredve villan belém. A várakozás, az ismeretlentől való félelem azonban borzolja kedélyem, végtelennek hosszúnak tűnik, mire hangokat hallok kintről. Lovak nyihognak, férfi beszéd hallik. Csizmás lábak dübörögek, és úgy hallom a másik szobában beszélgetnek, vacsoráznak. Egyre jobban remegek a várakozástól, libabőr borít mindenhol. Aztán meghallom, hogy felállnak, és már tudom, én vagyok a következő fogás. Mögöttem ajtó nyílik és belépnek.

- Látod, milyen csodálatos? A fővárosban sem találsz ennél szebbet. Mikor apánk ide száműzött nem gondoltam, hogy bármi szórakoztatót találok itt, de aztán erre a kis édesre bukkantam. - A gróf fia mögém lép, és valamivel végigcirógatja a hátamat, a lapockámtól egészen le, a fenekemig. Aztán az a valami már a farpofáim között halad, és én önkéntelenül felnyögök.

- Gyere, nézd meg közelebbről. Látod, megpálcáztam, és utána olyan könnyen élvezett el, hogyha nem tudnám, hogy szűz volt, azt gondoltam volna csak megjátssza. És amikor benne mentem el, úgy szorított a kis puncija, mint Mrs T szorítja az aranytallérokat a markába. - A másik férfi felnevet mögöttem, aztán érzem, hogy valaki alulról megmarkol.

- Hát Nigel, mindig ki tudtad választani melyik lány lesz neked való, száz közül is. Ez máris olyan nedves, hogy azonnal felnyársalhatnám. De gondolom neked más terveid vannak. - Már az első szavánál tudom, hogy a másik férfi a gróf idősebbik fia, az örökös. A zsák alatt levegő után kapkodok, a meglepetés, a belém markoló ujjak és a félelem együtt olyan szívdobogást okoz, hogy alig hallom szavait.

A gazdám elégedetten kuncog.

- No igen, más terveim vannak. Te csak ülj le abba a székbe, és figyeld, ahogy a mester dolgozik.

Némi motoszkálás hallik, aztán a férfi a fülembe suttog:

- Anna, kismadár, most meg foglak korbácsolni. Szeretem látni, ahogy a bőröd kinyílik, ahogy levegő után kapkodsz, ahogy a fájdalom veszi át a hatalmat feletted. Úgy érzem, ha a kezeim között vagy a fájdalomtól igazán és teljesen az enyém leszel. - Megint nem értem mit akar mondani, de azt már tudom, hogy hamarosan fájni fog.

- Tizet ütök. A hátadra, meg a fenekedre, egymás alá. Aztán majd meglátjuk.

És akkor elkezdődik. Semmilyen pálcázás nem készített fel a arra ami következik. A korbács hangosabban suhog, és bár az ágak kevésbé élesen vágnak bőrömre, minden ág végén kis csomó sokszorozza a kínt, szaggatja bőröm felszínét. Az első ütés után sikítva tekeredek, odébb, de hamar megbánom, mert a második ütés félig a combom elejére érkezik és egy szíj rám tekeredik, és a legérzékenyebb belső comb is perzselni kezd. A harmadik ütésre már helyemre fordulok, kegyelemért könyörgök, mert a vörös láva égetve elborít. Minden egyes ütésnél tudom, hogy ennél többet nem tudok elviselni, sírva, dadogva könyörgök szünetért, bármi megkönnyebbülésért. De nincs szünet, és a tizedik ütésre kiszalad az erő lábaimból, a kötélen lógok mozdulatlan.

- Fogd meg, milyen nedves. - és igaz, érzem, hogy puncimból nedv csorog, már a combom is tapad tőle. - Annácska kedvesem, elképesztő vagy. - Mormogja a fülembe, és az ágyékomat tartó kéz előre-hátra mozdul. A fájdalmat követő megkönnyebbülés, a korábbi fájdalmakat utáni végtelen gyönyör már megtanított mire számíthatok, így puncim éhesen tátog, várja hogy kitöltsék. Szinte remegek a kívánástól, akarom, hogy belémjöjjön, erősen dörzsöljön, duzzadt ajkaim üresek. És a férfi mögöttem pontosan tudja ezt, ujjai a kis gombocskát simogatják, tekergetik. Aztán kezeket érzek melleimen, a csúcsok már nem magányosan merednek a levegőbe, nagy férfikéz borítja őket.

Én még mindig a kikötve, de már a két férfi keze tart, az egyik előről, a másik hátulról karol. Valaki csókolni kezdi a nyakamat, majd vadul belemar a nyakam aljába, ahol a hátam kezdődik. Oda, ahol van már egy seb, az első vad harapástól, amit a gróf fiától kaptam. Most is ott harapdál, mint mén a kancát, közben kemény farka fenekem vágatába simul. Nyöszörögve próbálok erőt gyűjteni, hogy lábra álljak és fenekemet közelebb nyomhassam hozzá. Pedig ahogy megkínzott bőrömhöz ér, éget, mar, de nem érdekel, egyetlen dolog enyhítheti fádalmam, ha végre ott lent foglalkozik velem. És érti mit akarok, mert erős kezével megtartja csípőm, maga felé húz, és így egyre erősebben érzem, ahogy dorongja már a nedvet simogatja, le föl jár a vágatban szünet nélkül.

Közben a másik előröl matat rajtam, melleim gyömöszköli kíméletlenül. Kezét végigfuttatja karjaimon, és lassan kioldja kötelékeim. Még mindig erőtlenül dőlök, de ahogy hátulról megtart a fiatalúr, csak a mellkasom, a karjaim hullanak az ágyra. A férfi már a zsákot bontogatja, és egy pillanat múlva előbukkan könnytől csatakos arcom. Szorítom szemeim, most nem akarok senki arcába nézni.

- Micsoda kis csinos pofika! - jegyzi meg az örökös, - Vajon tudja használni ezt a szép vonalú szájat? - és már markol is hajamba, és felrántja fejem. Meleg ér a számhoz, selymes bőrbe borított kemény húst érzek ajkaimon.

- Nyisd ki a szád! - parancsolja, nagy kezével megszorítja arcom és kinyílik az út, és már tolja is befelé a farkát, miközben tartja fejem. Kicsit sós az íze, pézsmaillat árasztja el orrom, és emlékezni kezdek Igor szavaira. Előbb tétován mozdítom nyelvem, inkább csak ízlelni akarom, de mély nyögése újabb mozdulatokra késztet, aztán szívni kezdem, mint egy csecsemő. Hördül, tetszik neki. Egyre jobban rángatja fejem előre, hátra, és én követem a ritmust amit kíván. Közben nyelvemmel szorosan ölelni próbálom a vastag dorongot, tátom a szám olyan nagyra amilyenre csak bírom.

- Istenem, olyan forró a szája, mint a pokol tüze. - szól a férfi fölöttem. - Lazítsd el magad - utasít, és én próbálom, bár nagyon nehéz. Egyre erősebben nyomja magát előre, már a nyelvem alján is érzem, öklendeznék, de ő csak jön tovább. Nem kapok levegőt, de nem érdekli, mire szédülni kezdek, csorog a könnyem és állkapcsom olyan nagyra nyílik, hogy fáj. Aztán teljesen kihúzza magát és én köhögve próbálok minél több levegőt nyerni.

- Fordítsd ide, meg akarom kapni a punciját. - utasítja testvérét, és az vita nélkül emel fel engem az ágyra. A férfi előttem maga felé húz, számra tapad szája, és meglepően gyengéden csókol. Nyelve finoman simogatja számat, kergetőzik nyelvemmel. Közben hátradől, és egyszercsak azt veszem észre, már a melkasán heverek, a nyakát ölelem, és élvezem a közelségét, a kezének finom cirógatását az oldalamon, ahogy lassan simogatja melleimet oldalról. Közben farka ázott bejáratomnak ütődik, szinte korcsolyázik nedveimben, olyan könnyen csúszik vágatomba. Aztán hátranyúl, és érzem ahogy hegye megakad a duzzadt bejáratnál, és a rugalmas húsban finoman feszítve előrehatol. Boldogan fogadom be, megkönnyebbülés ahogy kitölt, egyre nagyobbra nyitva engem. De alig halad előre, tán egy centit sem, máris incselkedve visszahúzza magát és én csalódottságomban szűkölök, próbálom magam közelebb tolni gyönyöröm forrásához.

- Nagy lesz ez neked - suttogja. Nem érdekel, már csak egyre gondolok, hogy valami betöltsön ott lent. Körözök csípőmmel és érzem hogy puncim kis szívó mozdulatokat tesz, mintha a farok hegyét akarná elkapni. És akkor ott van végre, most már egyáltalán nem óvatos, megtalálja a nyílást és a másiknál sokkal nagyobb, vastagabb dorongra feszülök rá. Halad belém, éget belülről, húsom még érzékeny tegnapról és ez a karó sokkal több helyet igényel, hiába vagyok csúszós az izmos gyűrű alig bírja a tágulást. De nem számít, nyomom magam hátra és egyszercsak bennem van, kitölt teljesen. Egyszerre nyögünk fel, amikor már nem tud tovább jönni. A fenekemen szőrszálak círógatását érzem, és belül lüktetek a nagy dorong körül. Kezével szorosan tartja csípőmet, aztán felemel. Leemel farkárkól, és a súrlódás megint a mennybe visz. És már húz is vissza, lovagolok, láttam sokszor hogy csinálják az igazi nyeregben, úgy emelget le-föl magán. Én meg rugózok és megtámaszkodom szőrös melkasán, és csak kapkodom a levegőt.

- Nem tarthatod meg az egészet magadnak - mondja mögöttem panaszosan fiatalabbik gazdám, és megszorítja fenekemet. A bátyja beleegyezően mordul, elengedi csípőm és nyakamnál fogva előre húz. Egy pillanatra elveszítem az egyensúlyom, és valósággal felnyársal a farka, amit lovagolok. Sokkal mélyebbre csúszik mint eddig és a puncim rángani kezd a fájdalommal vegyes kéjtől. Félig öntudatlan zuhanok előre ölelésébe, ahol remegve sóhajtozok. Teljesen ellazulok ott lent, de továbbra is magamban tartom a hatalmas dorongot.

Ezért lepődöm meg nagyon, amikor a mögöttem lévő hirtelen megmarkolja fenekem pofáit, és széthúzza és már érzem is, hogy tolakodna befelé. Azonnal minden izmom megfeszül ismét, mert tudom, hogy azt nem lehet, egyszerre két dorong nem fér belém. Sikítanék, de amelyiken fekszem megmarkolja tarkóm, és nyelvével tömi be a számat. És közben, ott alul furakszik a másik, próbálja a szoros gyűrűt, feszegeti. Amikor nem megy nagyot vág csupasz és megkínzott fenekemre, és én a meglepetéstől egy pillanatra ellazulok. Vesztemre, mert már bennem is van, érzem, hogy áttörte a szoros ellenállást. Most fizetődik ki Igor előrelátása, az olaj, amivel bekent csúszóssá tesz, segít a többi nedvvel együtt, és támadóm könnyedén csúszik előre, és engem máris két férfi fog szorosan közre.

- Ejnye öcsém, nem gondoltam, hogy ekkora faszod van. - nyögi az örökös - Minden mozdulatodat érzem az enyémen.

Én csak nyöszörgök, a fájdalom még a korbácsolást is felülmúlja, biztos vagyok hogyha valamelyik megmozdul, szétszakadok odabenn. Aztán az örökös valóban megmozdul, lassan, óvatosan kivonja magát. Farkának feje ugyan nem bukik keresztül a bejáraton, de némileg enyhül a nyomás, és a fájdalom. Aztán lassan visszaindul, de erre már az öccse is megindul ellentétesen. Nagyon lassú procedura ez, óvatosan próbálgatnak engem, és egymást. És bármilyen hihetetlen, lassan mégis ellazulok, már nem feszítenek végsőkig, görcsös kapaszkodásom feloldódik a melegben. Aztán az örökös szájába veszi mellem, minden szívást érzek az ágyékomban is, mozgásuk egyre simább és a lassú hintázásban már gyűlik bennem a forróság megint. A fiatalabb megint megharapja a vállamat és ettől bennem elszabadul a kéj. Most csak néhány görcsös mozdulat, megváltó rángás, de ez a néhány szorítás is elég, hogy a gróf fia a puncimba élvezzen. Amikor aztán kihúzza magát belőlem, az öccse már nem fogja magát vissza, vadul meghág, aztán ő is elönt belülről és lihegve zuhan ránk.

Már csöndesen szedelőzködöm, a két alvó férfit figyelve, amikor dörömbölnek a lak ajtaján. Sietve szaladok, és résnyire nyitom az ajtót. Hál istennek Igor az, így beengedem, nem zavar pucérságom. Rám sem néz, már a szobában van, és a fivéreket költögeti. Amikor az idősebb felébred, és kissé még zavarodottan bámul rá, akkor mondja:

- Uram, most jött a hír. Meghalt a gróf.

Ez mindent megváltoztatott. Mint utóbb megtudtam, a két fivér évekig nem beszélt egymással, a vadászlakban és bennem békültek ki. A gróf halálával a kisebbik számüzetése is befejeződött, visszatért a fővárosba, ahol a fivére társaságában nálam sokkal szebb és készségesebb nők elégítették ki minden vágyát. Igorral üzent ugyan, hogyha akarom, vesz nekem egy házat, ahol látogathat, vagy beajánl egy házba ahol több lány él együtt, de nem kértem belőle. Így is küldött némi pénzt, és én más szolgálatba szegődtem, elég messzire, ahol senki nem ismert. Igor meglátogatott, és amikor bevallottam, hogy viselős vagyok elvett feleségül. Még az új grófnak is elmondta a hírt, aki annyi pénzt adott nászajándékba, hogy abból Igorral hentesüzletet vásároltunk, és most egy hentes tiszteletre méltó feleségeként nevelem fiainkat.

És már csak nagyon ritkán jut eszembe az a különleges három nap, ami minden szempontból felszabadított.