Belecsapván a lecsóba, tele vagyok mindenféle teendőkkel. Még jó, hogy elmenekültem tanárszakról, most teljesen önszántamból, csapásra tanárrá váltam. No, nem olyan igazivá, csak amolyan kiegészítő segéderő-alhelyettesként. Szóval tanszéki demonstártor lettem, mivel egész jó az átlagom, és meg is pályáztam, és volt is ki ajánljon, szerencsére. Ezúton is köszönet érte!
Végső soron Excelt tanítok elsősöknek, valami pedagógia szakosoknak. Nem mondom, hogy karrierem teteje, de remek lehetőség arra, hogy valami munka-, kötelességfélébe beleszokjak, mielőtt kiesek a nagyvilágba. Megaztán érdekes dolog ez, és fejleszti a személyiséget. Sosem képzeltem volna magamról, hogy beleszokok az aktív hozzáállásba. Pár éve még vacak átlaggal csúszkáltam egy olyan szakon, amit utáltam. Most tök természetesnek érzem, hogy a PTI-szak top-három pullere közt ott vagyok, 4.55-ös átlaggal, rengeteg kredittel, ahol lehet tartok kiselóadást, ha jelentkezni kell, én vagyok az első. Régen csak kikerültem mindent, most már inkább élvezem, hogy csapódnak be a bogarak, ugrálnak félre az emberek úgy nyomulok. Törtetö mégsem vagyok.
Azt hiszem.
Remélem.
A legérdekesebb élmény talán az volt, amikor a második általam tartott órán, néhány hallgató leányzón azt vettem észre, hogy olyan mozdulatsorokat csinálnak az Excel-ben, amit én mutattam nekik egy hete. Whoa, megtanulták, mert én megtanítottam nekik. Mosolyogtam magamban.
Mondjuk, volt hüledezés, mikor bemutatkoztam nekik, hogy hallgató vagyok én is, és tegeződjönk inkább. Mondták, hogy hoáá… így. Nem tudtam mire vélni, de még most sem. Lehet, hogy megijedtek, fene tudja.
Kevesen vannak a csoportban, így jól lehet haladni. Adott esetben egyenként el tudom mutogani nekik, ha valami nehezebben megy.
Jó, jó ez, határozottan élvezem. És nagyon furcsállom, milyen természtesen megy az egész.
A számonkéréstől félek egy kicsit, mert nem tudok szigorú lenni, vagy inkább nem szeretek az lenni, de muszáj lesz. Csak egyest ne kelljen adni, jaj. Bár nem hiszem, hogy erre sor kerül.

Van ebben a félévben jó kis tárgyunk, Szimulációk… a neve. Egy fizikustanár jár át tartani, és eleve nagyon szimpatikus, mert lesajnalja a MS Win-t, ahogy van, de nem vallásból, hanem meggyőződésből, és C-ben meg PS-ben kéri a beadandókat. Remek arc, jó dumája van, meg hatékonyan lehet tőle tanulni nagyon. Ő meg tanul tőlünk, ez megint egy tökjó dolog. Így kijelentette, hogy tanulni akar tőlünk. Milyen arc már, nem? És volt is többször, hogy valamit elmagyaráztunk neki. Valami Linux-os, vagy akármilyen más témában, már nem is tudom.
Sajnos, a csoport 90%-a megfutamodott, mint valami ideggyenge rétinyúl, így be sem járnak órára. Négyen járunk, Gergő haverom, Kundi, Misi, meg én. Aha, négyen. Végigdumáljuk a nagyvilágot, és még haladunk is az anyaggal. Igazi jó, szórakoztató óra, pillanatok alatt elmegy, és élvezetesen. Remek, remek… Pont utána van az órám is, szóval remek nap a csütörtök.

Milyen érdekes, ilyet leírni, hogy Gergő a haverom. Míg itt volt Kicsilány, sokszor pofán bírtam volna vágni, húzz el, mennyinnen, veszett vagyok, harapok! Mikor a legnagyobb guzmiban voltunk Kicsilánnyal, akkor jött jó pofizni, vigyorogni, és belefúródni a szituációba. Még most is felmegy a vérnyomásom, ha erre gondolok.
Mindegy, azóta haver, nincs már mibe belezavarjon.

Tehát, ezer a dolog, majd legközelebb leírom. Van sokminden.
Nincs nagyon idő rágódni, ha valami kész van, le se teszem a seggem, megyek tovább. Érzelmi életemről kábé annyi, hogy néha elbambulok, és gondolkozok régi dolgokon, vagy éppen olyan zenét hallgatok, amit akkoriban, és akkor mint a szönyegbombázás, letargia, hiányzik, féltem, mi lehet vele, hol lehet, nem velem van. Pedig milyen jó lenne. Mehetnénk kirándulni akárhova, tele a tank, süt a nap laposan, és van idő. Erre volna.
Pillanatokra ugrik csak be az egész, de akkor ugyanúgy gyilkol, mint rég. Valahogy ez az ősz, az első félév összekapcsolódik már így nekem. Ordítani bírnék néha. Nem gyárt valamelyik cég amnéziatablettát?
Jó lenne, bár már egyszer megírtam, hogy nem is. Fene tudja, fene érti ezt. Jó lenne megindulni valahova ezügyben is, de hova. Tulajdonképpen nem járok társaságba, csak Petiékkel sörzünk pénteken, abból nem lesz csajozás sosem. Mindegy, akarva úgy sem megy. Majd lesz valami. Legfeljebb ígymaradok. Már úgyis megszoktam.
Rááadásul, mostmár Zsuzsa is végzett, nincs kivel órákat végigdumálni, meg C-ben progikat hegeszteni. Ő valami nagyon különleges lány, kár, hogy nem is mondtam el ezt neki. Na, majd egyszer…

Na,
majd igyekszek egy kis tartalmat szolgáltani, mert van elég sok publikálandó terményem, programok, szlájdok, grafikák, és a többi…
Remélem lesz akaratom feltenni ide őket.
Igyekszem majd többet írni. Valahogy a plurk.com-n mostanában kiírok mindent magamból, de az csak pótcselekvés. A blog, az a jó… Igyekszem majd…
Igazándiból, át kéne már költözni a wordpress.com-ra, mert ez a hoszting pihepuha, langyos pohár vizet nem ér.

Majd egyszer… Ahogy Kicsilány mondaná. Ha mondaná…