Bizonyos vélemények szerint áltsulis mikulásdiszkó hangulata van ennek a helynek. Szerintem meg olyan, mint egy feltörekvő IT cég irodája. Szép, snassz álmennyezet, a legolcsóbb neonlámpákkal. Mindenféle stiláris kilengést mellőzve a fal fehér, és kész, mert a fal az igenis legyen fehér. De a plafon is.
Végül is, jobb, mintha csúnya lenne. Legyen inkább semmilyen.
Díszítésnek sörreklámok, asszem van vodka is, fantasztikus, nemde?
Nah, nem is csak a puszta szópcséplésért, és fanyalgásért kavarom fel blogom állóvizét. (és közhelyeim gyűjteményét)
Elég jó kis koncert lett végül, bár eleinte kifejezetten halotti tor hangulat volt. István szó szerint erősített meg ebben. 
Kezicsókolom, míg a zenekar pakol, hangol, addig valami zene szóljon már legközelebb, szép csöndben, jó?
Gábor odavágta a bőgőjét, minek árából legalább két közepes minőségű Trabit lehetne venni. Reméljük, olcsón megússza a dolgot, bár az eszmei értéke még nagyobb a hangszernek. Reklámozzuk a magyar ipart, kiváló kis Fibenare basszgitárról van szó.
A hely akusztikája, mint olyan, nem igazán létezik, de tűrhetően szólt a koncert. A Salvation-é. Rushworms-ék valamit nagyon elkavarhattak, vagy az én ízlésem fajzott el az utóbbi időben, de a gitárok szépen egybefolyóan vonyítottak, semmi nem hallatszott belőlük. Kár, mert sok Deftones-t játszottak, amit igencsak szeretek. A saját számaik is elég jók voltak, egy kis píár, meg smink, és lazán elférne az MTV-n, ilyen modern rock-ot játszanak…
A Nofertum kocertje helyett az Ikarusz (talán) hathengeresét hallgattam, utolsó busz, éljen… 
Leültem a blogom elé, hogy belinkeljem a fotókat, amit csináltam a Salvation koncerten, erre tessék, még mindg csak blabla.
No, tessenparancsolni,
a képek.
Remélem tetszik…